2022. szeptember 21., szerda

Aki a jövőben kegytárgyat vásárol, az ellenőrizze, mit kap!

Kaptam egy levelet, melynek szerzője arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten ellenségei mostanában már odáig vetemedtek, hogy a csodásérmeket, rózsafüzéreket az ördög szolgálatába állítják azáltal, hogy Jézus vagy a Szűzanya helyére ördögöt, vagy egy nőt, vagy valami más sátáni alakot tesznek. Ezt a borzalmas információt mások megerősítették. Akármilyen szörnyű is ez, valójában nem csoda, sőt, nagyonis logikus folytatása annak, hogy az ördög szabad kezet kapott a rombolásra, és ez utóbbi gaztettel még a közvetlen megrontásra is! Ezért figyelem: Aki a jövőben kegytárgyat vásárol, az ellenőrizze, mit kap!

2022. szeptember 20., kedd

A korszellem

 

[A fordító megjegyzése:
Az Antimodernist újságban megjelent cikk egy olyan írást mutat be, mely kétszáz évvel ezelőtt, azaz a francia forradalmat követő és az egész Európán végigsöprő anti-keresztény szekularizációs és liberális történések éveiben keletkezett, és amit a közreadó sok helyen saját közbeszólásaival tarkít. A jobb érthetőség kedvéért e közbeszólások közül csak azokat fordítom le, melyek valóban hozzátesznek valamit az eredeti íráshoz – és ezeket zárójelbe teszem. A saját beszúrásaimat, mind eddig is, szögletes zárójelben közlöm. – A cikket azért fordítottam le, mert rámutat, hogy már 1821-ben – a francia forradalom után, a liberalizmus hódításának korában – is az a szellem uralkodott a világban, mint most. Ha nem tudnók biztosan, hogy a cikk kétszáz évvel ezelőtt íródott, azt hihetnők, hogy napjainkban írták. A különbség akkor és ma csupán abban rejlik, hogy a technika segítségével ez a szellem ma már nem csak az ú. n. művelt körökben rontotta meg az embereket, hanem már a legeldugottabb falu legutolsó viskójában lakókat is. Ez utóbbira Sátánnak elengedhetetlenül szüksége volt, hogy rombolása valóban sikeres, és egyúttal teljes körűvé válhasson.
A közlés másik oka az, hogy a cikk a világ történéseit és benne az emberiség sorsát a Teremtő és a teremtmények viszonyából, vagyis az alapoktól kezdve tárgyalja, ami elengedhetetlen feltétel annak megértéséhez, hogyan jutott a mai világ ide, azaz a földi pokolba. – Ezzel kapcsolatban újfent felhívom a figyelmet Turgonyi Zoltán „A kereszténység” című tanulmányára, elsősorban annak is e fejezetére: A világ teremtése és működtetése.]


Szinte pontosan kétszáz évvel ezelőtt, 1821-ben a „Der Katholik” (A katolikus) című újságban (1. év, 8. füzet) egy cikk a következő felirattal jelent meg: „A korszellem a történelem nézőpontjából bemutatva”. E cikk az elmúlt két évszázad alatt semmit nem vesztett időszerűségéből. Sőt, mondhatnánk, pont fordítva, a cikk ma aktuálisabb, mint megjelenésének idejében. A szerző Urunk szavaival kezdi írását, aki ellenségeinek, amikor azok Ábrahámra, mint atyjukra hivatkoztak, ezt válaszolta: „A sátán az atyátok” (Jn 8,44), mert „azt teszitek, amit atyátok tett.” (Jn 8,41); majd így folytatja:

A függetlenség szelleme
Még soha nem voltak számomra Urunk eme szavai annyira érthetőek, mint napjainkban [azaz 1821-ben], amikor bizonyos emberek e mondat igazát véres színekkel rajzolják szemeink elé. Minden gonoszság oka, amit a Sátán eddig elkövetett és még mindig elkövet, és ami őt voltaképpen sátánná tette, a függetlenség (gőg, önhittség, kevélység) szelleméből – „non serviam = nem akarok szolgálni” – származik. Minthogy azonban egyetlen teremtmény sem lehet soha független, vagy válhat soha függetlenné teremtőjétől – aki örökös jelenben létezik teremtményéhez képest –, az a teremtmény, aki mégis független akar lenni, direkt szembenállásba kerül Teremtőjével, akinek ezért őt ellenállhatatlan erejével szükségszerűen el kell taszítania; úgy miként a lezúduló ár mindent, ami az útjába kerül, elsodor, feldönt. Ez az eltaszítás, elhajítás lett Sátán sorsa. Le lett taszítva a pokolba, az Istentől való messzeség legtávolabbi helyére, a kitaszítottak, az elvetettek helyére.

Sátán függetlenség utáni vágyálmát az első emberbe is beültette. Ádám a Sátántól kapott eszköz segítségével önmagától akart azzá válni, amivé kizárólag az Istentől való függőség, tehát az Istenhez való ragaszkodás által válhatott volna, és kellett volna válnia. Emiatt Isten őt is eltaszította magától. Ádám azt tette, amit Sátán. (Ezért kiűzetett a paradicsomból, és Sátán szolgájává vált, és elszenvedte a gondok, bajok és halál büntetését.)
Ha tehát ezután is létre kell jönnie egy új kapcsolatnak ember és Isten között, akkor ennek a kapcsolatnak szükségszerűen az Istentől való abszolút függőségen és az Istenhez való abszolút ragaszkodáson lehet és kell alapulnia. Ugyanis egyedül a függőség-érzülete képes az emberből a gőgöt, a függetlenség szellemét kiirtani, és az embert Istennel ismét harmonikus kapcsolatba emelni. Ezért szól a Kinyilatkoztatás egész tanítása a hitről vagy alárendeltségről, az Istennel szembeni engedelmességről. Az engedelmes szellem aláveti magát Isten kinyilatkozó szellemének.
(Valóban, a magát kinyilatkoztató Istennel szembeni engedelmesség a hitnek legfontosabb, legmeghatározóbb lényege. Nem annyira az a döntő, hogy mit hiszünk, hanem hogy kinek és miért hiszünk: Azért hiszünk, mert Isten így nyilatkoztatta ki, és nekünk az Egyház így írja elő, hogy higgyük. A megnyilatkozó Istenben való hit és az Ő nevében tanító Egyház alapvető fontosságú. A hit nem „több mint az engedelmesség”, hanem a hit lényegében engedelmesség!)

Ez az Istennek való tökéletes odaadás (engedelmesség, hit) Jézus Krisztusban, Isten Fiában láthatóvá vált szemeink előtt. Isten Fia azért öltött emberalakot, hogy az emberiség tagjaként, tehát az emberiség képviselőjeként engedelmes legyen Atyjának a kereszten elszenvedett haláláig. Az az ember születik tehát Istenből, aki Jézus Krisztussal és Jézus Krisztus által egészen kiüresíti magát (megtagadja magát), és teljes engedelmességgel átadja magát Istennek, az ilyen embernek lesz az atyja az Isten, aki ebből a függőségből fakadóan „azt teszi, amit Isten tesz”. Pont úgy, ahogy a gőgös, a függetlennek lenni akaró teremtmény azért cselekszi Sátán műveit, mert az ő atyja a Sátán.
Ezért hangzik így Jézus nyomatékos felszólítása: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mt 16,24)

Nos, a mostani korszellem [= 1821-es] nem más, mint éppen az a függetlenségi szellem, amit Sátán az emberek között felgerjesztett, hogy ennek segítségével elpusztítsa Isten művét. Napjainkban [= 1821-ben] persze az emberek tagadni szeretnék Sátán létezését vagy a világra gyakorolt hatását: Mindazonáltal, nekem az a véleményem, hogy Sátán eddig még soha nem volt a földön annyira szorgos, mint éppen most. De hogy romboló tevékenységét minél biztosabban és nyugodtabban folytathassa, létezését követői által előbb letagadtatta. Ez a tagadás is Sátán tervei közé tartozik. (Ezt a munkát senki nem végzi buzgóbban, mint a modernisták, köztük például egy Herbert Haag nevű ember „Búcsú az ördögtől” című fércművével.)
Aki Sátánt valóban látni akarja, az nézzen azon úgynevezett emberek fúriáira, akik Franciaországban tomboltak, akik Spanyolországban és Amerikában most tombolnak, akik Nápolyban tomboltak, és akik Németországban, Angliában és Svájcban a háttérben lesben állnak.
[Lásd ezzel kapcsolatban a honlap cikkei közül ezt: „Itt az iránytű veszett el”.]

Az igazság akaratlanul is ezt mondatja velünk: Igen, ez valóban csak sátáni gonoszság lehet – mert belsőleg meg vagyunk győződve arról, hogy ekkora gonoszság nem lehet az ember sajátja, hacsak nem kívülről erre buzdítják, vagy erre kényszerítik. (Való igaz: létezik egy olyan fokú gonoszság, ami magasan meghaladja az emberi „normális” gonoszságot, és ennek sátáni eredetűnek kell lennie. És ez az ami most, a 21. század elején elöntötte az egész világot,)
És mindennek alapja éppen az a függetlenségi eszme, ami Sátánból született, és amit Sátán szór szét a világban, és amit ő a titkos társaságokon keresztül szorgalmasan „ápol és eltakar”, hogy birodalma a földön minél tovább fennmaradhasson. (Ez a gondoskodás az elmúlt kétszáz évben nem hagyott alább, és az ember azt kívánná, hogy a katolikusok bárcsak ugyanekkora gondossággal ápolták/ápolnák volna hitüket, mint ahogy a Sátán a saját eszméjét gondozza.)

Sátán taktikája
A mai korszellem első magjait Sátán az úgynevezett reformációval vetette el (valójában már az úgynevezett humanizmussal és „reneszánsszal”). Miként ma ezt a folyamatot [= szekularizáció, liberális fordulatok] az államok megreformálásának nevezik, akkor ezt az Egyház megreformálásának nevezték. Sátán súgta akkor a gőgös, elbizakodott első reformátor fülébe az Egyház hatalma elleni függetlenségi tervet, ébresztett fel benne minden lehetséges téves következtetést és szofizmát, melyek segítségével az Egyház tekintélyét szétzúzta. Mikor ez sikerült neki, áttért az úgynevezett filozófusokhoz, és megmutatta nekik az oly természetes konzekvenciát, nevezetesen, hogy ugyanezek a szofizmák az államok hatalmának megsemmisítésére is kiválóan alkalmasak. És a Sátán apostolai olyan ügyesen végezték dolgukat, hogy mostanra a világ nagy része se az embereknek, se Istennek nem akar szolgálni többé. (Ez nem más, mint a liberalizmus, ami az egész világot az örvénybe taszította.)

Ezen függetlenségi szellem [megszületésének és elterjedésének] előkészítésére Sátán sokfajta embert felhasznál. Elsőnek a magukat felvilágosítónak (nagykorúnak, racionálisnak, tudományosnak, ellentétben a szerintük bigott és babonás vallásos fanatikusokkal) nevezőket. Másodszor Sátán azokat az ifjoncokat használja fel, akik a mi új nevelőintézeteinkből kerülnek ki. A harmadikok a gazdagokká vált bankárok, akik képtelenek felfogni, hogy miért nem ők a királyok már (az is a 21. század elejének egyik nagy "vívmánya", hogy amire ezek kétszáz évvel ezelőtt csak vágytak, az mára valósággá vált: mára már valóban ők a "királyok"), az éhes ügyvédeket, akik beképzelik maguknak, hogy sokkal méltóbbak lennének arra, hogy a bírói székekben üljenek, mint a korlátok előtt állni; a kéjenceket, akiket egy jó kormányzat megakadályoz abban, hogy egészen disznókká váljanak. A negyedik fajtához tartozók azok, akiket kifejezetten nem Sátán maga használ fel, hanem akiket a függetlenség szellemének apostolai vadászkutyaként alkalmaznak. Ezek a vallás és erkölcs nélküli emberek, akik a jobbmódú polgárokra bőszült irigységgel tekintenek, miközben csak a gyilkolásra, rablásra és fosztogatásra szóló első jelre várnak. (Az irigység nemcsak a tömegeket sarkallta/sarkallja forradalmi rémtettekre, hanem valójában ez az, ami az ördögöt hajtotta és hajtja ma is, hogy az embereket is romlásba taszítsa: „A sátán irigysége révén jött a világba a halál.” (Bölcs 2,24))

A sajtószabadság valójában nem más, mint a Sátán vehiculuma, amivel függetlenségi szellemét minél gyorsabban el tudja terjeszteni a nép között: Olyan dolgokat nyomtatnak ki, melyeken jól látható, hogy a Sátán mondta tollba őket. Úgynevezett „olvasó-társaságokat” hoznak létre, hogy a nép-felvilágosítás címszó alatt mindenki olcsón hozzájuthasson az újságokhoz, melyekben a sajtószabadság leple alatt gyűlöletre izgatják őket. Ezen kívül nevelő intézeteket rendeznek be, melyekben a nevelés fő célja arra irányul, hogy az embereket, miként ők kifejezik, „önállókká” tegyék, azaz beoltsák őket a függetlenségi szellemmel.
(A sajtószabadság vagy a véleményszabadság azonban a liberálisoknál csak olyan mértékben és addig van érvényben, amíg az az ő elképzeléseiknek megfelel, és amíg nem ők vannak hatalmon. Mert ahogy a liberálisok hatalomra kerülnek, a sajtó- és véleményszabadságnak máris vége lesz. Ma már nincs szükség olvasó-körökre és külön nevelőintézetekre, hogy szellemiségükkel az egész világot megrontsák: A mindent behálózó média és az általános iskolakötelezettség gondoskodik arról, hogy a fiatal emberek a "helyes" szellemet átvegyék és "politikailag korrektül" gondolkozzanak és éljenek.)

Sátán igazi apostolai közvetlenül nem láthatóak, hanem cinkosaikon keresztül agitálnak. Ha aztán ezek a talajt már előkészítették, akkor megnyílik a pokol, és a nép önjelölt képviselői előbújnak, akiket állítólag a nép választott, holott valójában semmit nem tudnak róluk; és követelik a szabadságot, ami nem jelent mást, mint hogy ne gondolkozz és ne viselkedj másképp, mint ahogy ezek a forradalmárok parancsolják, különben biztosan meghalsz. Egyetlen más zászló alatt sem voltak annyira tele a börtönök, és folyt az ítélet-végrehajtás helyén rendszeresen annyi vér, mint e sátáni szabadság zászlai alatt.
(Ma már nincs szükség arra, hogy Sátán apostolai a háttérben maradjanak. És ha valaki politikailag nem korrekt, akkor sem biztos, hogy szó szerint életével fizet ezért, "mindössze" csak társadalmilag és egzisztenciálisan lehetetlenítik el, teszik tönkre. Nem túlzás azt mondani, hogy soha nem uralkodott a világon nagyobb rabszolgaság, mint ebben a korban, amiben az egész világ a "szabadságot" tűzte ki a zászlóira.)

Isten birodalma és a Sátán birodalma
Mivel a függetlenségi szellem terjedésének semmi nem áll jobban az útjában, mint a vallás, és mert pont a vallás veti alá az embereket – bár szabadon és szeretettel – de mégis kérlelhetetlenül Istennek, ugyanakkor pap nélkül nem tud meglenni, azért törekszik a Sátán olyan sürgősen arra, hogy az egyházi javakat megsemmisítse, és ezáltal a papokat megfossza materiális életalapjaiktól.
(Ma már erre sincs szükség, hiszen Sátán új utakat talált a papság kikapcsolására. Ebben leghatásosabb eszköze az ú. n. II. Vatikáni Zsinat volt, és az abból létrejött embercsinálta-egyház az ő ál-miséjével és ál-papságával.)
De hogy ez a terv az igazi Sátán-terv, az Isten birodalma alapideájának és a Sátán birodalma alapideájának összehasonlításából egyértelműen kitűnik. Isten birodalma a lehető legmagasabb egységből indul ki, és a legmagasabb egység felé vezet. Ezzel szemben a Sátán birodalma az egyenetlenségből, a felbomlásból indul ki, és összeomláshoz, pusztuláshoz vezet. Szétszakítja az Isten és ember közötti köteléket és az emberek közötti egység kötelékét. Ahol ez a sátáni birodalom elkezdi működését, ott a természet és a barátság legszentebb kötelékei mind elszakadnak, fiak az atyákkal és testvérek a testvérekkel szemben vádlókká és hóhérokká válnak.
Ezek után azt is könnyű megmagyarázni, hogy honnan ered ez a szólás: a forradalom elsőnek saját gyermekeit falja fel: mert mindenki független akar lenni, mindenki elsőnek akar kasszírozni. Ezért áll mindenki mindenki másnak az útjában, de mivel egyesével mindegyikük gyenge, a legrafináltabbak megalakítják frakcióikat, aminek segítségével az egyik társulás meg tudja dönteni a másikat. De hogy a legyőzött ne tudja magát később megbosszulni, megölik őket. Ezután jön a rombolás – valójában a saját otthoné, hazáé, a legjobb és legpompásabb intézményeké, még az épületeké is. Tulajdonképpen nem lenne érthető, hogyan képesek az emberek saját maguk ellen így tombolni, ha nem ismernénk a pokoli tervet, amit Sátán elvetettségében kiagyalt. Itt is látható, hogy „gyümölcseiről lehet megismerni a fát”.

A vesztes a nép
Mindezen folyamatok eredményeképpen az, amit népnek neveznek, jár a legrosszabbul. (Ami nem is történhet másképp, hiszen a nép fiai a gyengék, a fölöslegesek, akiknek Sátán szolgái nem tartoznak semmivel, akiktől a legszívesebben a legrövidebb úton megszabadulnának.)
Korábban léteztek alapítványok, melyek a vallásért, a szegényekért, egyszóval, mindenért, ami az emberek szellemi és testi szükségleteit szolgálta, illetékesek voltak, úgy hogy ez a népnek egyetlen fillérébe sem került, hiszen a gazdagok alapították és tartották fenn őket. Ezek munkájából szinte egyedül a nép húzott hasznot. De amint a világra telepszik a kor-, azaz a Sátán szellemisége, mindezeket tönkreteszik. De mivel e szükségleteket valahogyan mégis ki kell elégíteni, az ezekre fordított kiadások az adóbevételek oldalán jelennek meg, és a népnek, mely korábban csak profitált ezek működéséből, most magának kell mindezt megfizetnie.
(E mondatokat olvasva, tényleg alig hihető, hogy ezeket 1821-ben írták le, és nem napjainkban a lassan horrorisztikus magasságokba szökő különböző adókkal, és illetékekkel.)

Ugyanez a szétforgácsolódás található meg minden úgynevezett alkotmányban. Eddig egyetlen uralkodó néhány tanácsadóval, vagy a köztársaságokban néhány tanácsos csinált mindent, ők gondoskodtak mindenről, ők intéztek mindent. A népnek tehát nagyon kevés embert kellett eltartania. Most mindent szétforgácsolnak, a törvényadó hatalom, az adminisztráció, a bírói, és ahogy még mind ezeket a hatalmi szervezeteket nevezik –mindennek külön kell lennie. Egyszóval minden közfeladat elvégzését egyre növekvő számú különböző csoportra bízzák. És mindezen hatalmaknak megvannak a maguk hivatalnokai, a titkárok, másolók egész légiói – azért, hogy Sátán a maga segítőiről és ezek segítőiről a neki tett szolgálatukért úri módon gondoskodni tudjon. Ehhez jönnek még az új állami gyűléstermek gazdag előkészítésének költségei, a 200, 300, 400 vagy még több úgynevezett népképviselő, és az összes többi ezekhez tartozó dolgok díjai. És most mindezt a szegény népnek kell megfizetnie. Nem csoda, hogy szinte megrokkan az adók súlya alatt, és rosszkedvűvé, majd kétségbeesetté kell válnia – de pont ez szerepel Sátán tervében. E terv szerint a nép szeretetének, ami korábban az őket kormányzó hatalommal összekötötte, el kell szakadnia, és helyette egy sátáni harag, marcangolás és kétségbeesés terjed szét, és ezáltal a pokol birodalma már a földön el lesz ültetve.
A szerencsétlenség, a baj nem alulról felülre, hanem felülről indul ki és úgy éri csak el az alsó rétegeket (a forradalmak sem indulnak soha alulról, hanem mindig felülről kezdeményezik őket).
Ennek folyamata így zajlott/zajlik le: A hatalom birtokosai jólétükben élvezetekbe merültek, majd egyre jobban elfojtották a vallást, kerülték Istent. De Istenen kívül csak az van, ahol Sátán uralkodik, aki valójában maga vakította el a régenseket, olyannyira, hogy az egyházi vezetők figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyták, akiket számukra gyanússá tettek, akiket nem tiszteltek, miközben a titkos társaságokat eltűrték, sőt némelykor még ők maguk is e társaságok élére álltak, és ily módon segédekként maguk hordták a fát a tűzhöz, aminek éppen őket kellett elemésztenie.
Távol állok attól, hogy a kormányzók hatalmát bíráljam, hiszen vallásom azt tanítja, hogy hatalmuk Istentől származik. De ha Sátán barátaitól hagyják magukat rászedni, és azt képzelik, hogy kényük-kedvük szerint uralkodhatnak, vagy saját erejükből képesek Sátánt elűzni, és nincs szükségük semmilyen vallásra, akkor egy becsületes ember kötelességének azt tartom, hogy hangosan rájuk kiáltson: Nem látjátok be, hogy éppen ezzel feleltek meg a Sátán függetlenségi szellemének, ami kikerülhetetlenül a saját hatalmatok ellen fog fordulni, és azt szét fogja zúzni? „Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! Szolgáljatok az Úrnak félelemmel!” (Zsolt 2,10-11)
Ha a régensek elismerik, hogy a hatalmat, amivel bírnak, Isten helyezte kezeikbe, és hogy ezért nekik azt az Ő előírásai szerint kell gyakorolniuk, akkor Isten rendületlenül megtartja saját hatalmát e régensek kezeiben Sátán és az ő függetlenségtől ittas segédjeinek minden vakmerő támadásával szemben.
(Csak az uralkodóknak Istenhez és a hithez való visszatérése tud a jelenlegi reménytelen helyzetnek véget vetni. Ahol nem Isten uralkodik, ott előbb vagy utóbb a Sátán veszi át az uralmat.)

Korunk szellemisége a Sátán szellemisége
A mostani idő szellemisége ezért valódi Sátán-szellemiségnek, a hazugság szellemiségének bizonyul – hazudnak a népnek, melynek tagjait állítólag boldoggá akarják tenni, miközben szerencsétlenné teszik az embereket. Ennek bizonysága minden forradalmi népnél világosan felismerhető a széthúzás, a harag szellemiségében, mely e szellemiség minden megnyilatkozásánál szintén kikerülhetetlenül feltör, és a családokban a szeretetet és egységet több generáción keresztül szükségszerűen tönkreteszi; mint a rombolás szelleme, ami minden meglévőt lerombol, és a romokból képtelen bármi jót felépíteni; mint a lázadás szelleme, melyben ez a sátáni szellem a leginkább elemében érzi magát, mert Istentől és az embertől elszakadva függetlennek érzi magát, és még büszke is saját nyomorúságára; mint a kétségbeesés szelleme, mellyel ez az egész szomorújáték végződik, amikor a nép ráébred tévedésére, magát becsapottnak találja, és mindent, ami jó volt körülötte, elpusztítva lát.
A forradalmak mind annak bizonyítékai, hogy egy és ugyanazon tervet követnek, melyet Sátán agyalt ki, és amit csatlósai által az egész világban elterjesztett. Úgy tűnik nekem, hogy látom őt, a pokolnak a fejedelmét, egy még félig álló romos templom vagy kórház párkányán ülni, pokoli kacajban saját magának tetszelegve, ahogy lent a vértől csöpögő áldozatain saját függetlenségi tervének megvalósulását nézi, és mindazt az istengyalázást hallja, amit emberi sátánfiókái a zendülés mámorában a menny felé üvöltenek, miközben a vallás eltörlésén örvendenek. Akkor velük örül, és kétségbeesett gúnnyal ordítja: Nézzetek oda! Ez az én művem!
Ez az igazi korszellem, ha alapjaiban vizsgáljuk meg, és társadalmi kibontakozásában vesszük szemügyre. Tagadjátok le Sátán létezését és az emberekre gyakorolt hatását, és utána, ha tudjátok, magyarázzátok meg nekem azt a szerencsétlenséget, ami az emberiséget napjainkban sújtja! Ez az állapot a korszellem gyümölcseiből elárulja, mely atyának a gyermeke! Most értem meg, mit akarnak ezek a szavak mondani: A Sátán a ti atyátok, hiszen az ő műveit cselekszitek!

A kétszáz évvel ezelőtt közreadott írás itt végződik.
Az Antimodernist újság szerzője a leírtakhoz még egy teljes fejezetet, és néhány megjegyzést fűzött:

A „sátánizmus formulája”
Néhány hónappal ezelőtt egy baloldali hírportál újságírója „A sátánizmus formulája” című írásában arról számolt be, hogy „elbűvölten” olvasott egy könyvet a sátánizmusról, amit „e szellemi beállítottság egyik támogatója” írt. Szemben azzal, amit várt, a könyvből nem „ördögimádásról és fekete misékről” tudott meg valamit, hanem „inkább józan gondolatok felsorolását” találta benne, „melyeket, ha a könyv címoldalán nem a 'sátánizmus' szó állna, akár a liberális gazdaság kézikönyveként lehetett volna értelmezni”.
Ő maga, vallja be a cikk szerzője, nem hisz Sátán létezésében, és nem akar senkit sem a sátánizmustól megóvni. Ő a sátánizmus alatt pusztán azt a világnézetet érti, amit Anton LaVey (1930-1997) a Church of Satan (Sátán temploma) megalapítója és főpapja, kidolgozott, és az 1969-ben kiadott könyvében, a sátáni "bibliában" felvázolt. (És amiben Sátán tanítványai úgy imádkoznak az ő idoljukhoz, ahogy a keresztények Istenhez imádkoznak: „Jöjjön el a Te országod!”)

A szerző ezen kívül Carl Amerys könyvére: „Hitler, mint előfutár” is hivatkozik, melyben Amerys egy "Hitler-formulát" ír le, mely a nemzetiszocializmus speciális gondolkodási modelljén alapszik, amit azonban a történelem során mások is felhasználtak. Ez a formula körülbelül úgy szól, hogy egy véges, behatárolt térben elhelyezkedő és behatárolt mennyiségű forrásokkal rendelkező világban nincs elegendő hely és lehetőség minden ember szükségleteinek kielégítésére. Ezért bölcs szelektálással ki kell alakítani egy elitet, mely eljárás során szükség esetén a hagyományos erkölcsi előítéleteket el kell vetni – azok érdekében, akik jogot kaptak a túlélésre – eddig „A sátánizmus formulája” című írás szerzője.

Az Antimodernist-szerző ezeket a gondolatokat fűzte mindehhez: Nem kell sokáig kutatni, hogy e gondolkodás nyomait egészen a napi politikáig felfedezzük. A sátánizmus formulája ennek megfelelően úgy szól, hogy minden jog az erősek kezében van, akik minden erkölcsi kategória felett állnak, akiknek a gyengékkel szemben semmiféle kötelességük nincs, és akiknek a cselekvési szabadságát a gyengék irigysége ellen az állami intézményeknek védeni és támogatni kell.

Csak csodálkozni lehet, hogy egy ilyen embert megvető program láttán valaki nem ismeri fel az e program mögött álló szerzőt, aki nem más, mint az, aki „kezdettől fogva gyilkos” (Jn 8,44), azaz a Sátán. Micsoda feneketlenül romlott ember-képpel kell bírnia annak, aki – miután nem hisz az ördög létezésében – azt hiszi, hogy közönséges emberek ilyen ördögök lehetnek. Mint ahogy az emberek a Szentlélek befolyása nélkül nem válhatnak szentekké, ugyanúgy nem válhatnak az emberek Sátán befolyása nélkül ördögökké. Nem! a sátánista szellemiség ilyen térhódítása az emberek között nem magyarázható meg a sötét hatalmak befolyása nélkül!
Korunk szellemisége az Apokalipszis szellemisége, az Istentől való nagy elszakadásé – és ki volt az első aposztata, aki ezt a romlást a világba hozta, ha nem a Sátán?

Végszó
„Ha az emberek istentelenekké válnak, akkor a kormányok tanácstalanok, a hazugságok határtalanok, az adósságok visszafizethetetlenek, a tárgyalások eredménytelenek, a felvilágosítás esztelenség, a politikusok jellemtelenek, a keresztények ima nélküliek, az egyházak erőtlenek, a népek békétlenek, az erkölcsök féktelenek, a divat szemérmetlen, a gaztettek mértéktelenek, a konferenciák végtelenek, a kilátások reménytelenek.” (Antoine de Saint-Exupéry, 1900-1944)

(forrás: Antimodernist – 2022. július)

[A témával kapcsolatban lásd még a következő cikket: A Sátán és a gonoszság szolgái]

https://katolikus-honlap.hu/2201/1821.htm

Ahogy az igazi pápa elmúlását ez a hamis próféta árnyékolja be, a változások úgy fognak jönni, mint a dobozkocsik, és a zűrzavar is.

Jennifer által Urunk Jézus Krisztus
2022. szeptember 17.

14:24.

"Gyermekem, sokan kérdezik tőled, hol vannak szavaim, miért hallgat a Megváltód? Gyermekem, ott vagyok, ahol mindig is voltam - a tabernákulum csendjében ülve. Várom a lelkeket az imádásban, és mégis ki jön? Azt kérdezem Gyermekeim, keresitek-e Megváltótokat? Üldöztök egy olyan világot, amelyet eláraszt a gonosz? A dagály megfordult, és Gyermekeimnek figyelniük kell a figyelmeztetésekre, amelyek mindenütt ott vannak körülöttük. A Sátán a félelem eszközeivel igyekszik minél több lelket megszerezni. Társait a föld minden szegletére rászabadította, hogy káoszt és zűrzavart okozzon. Elárasztotta Egyházam falait, és magával fogja vinni azokat, akik engedelmeskedtek gonoszságának. Gyermekeim, ne féljetek, mert ahogyan én mondtam Péternek, a pokol kapui soha nem fognak Egyházam ellen győzedelmeskedni. Ez az egyetlen hely, ahol a menny és a föld egyesül, mert jelen vagyok Testben, Vérben, Lélekben és Istenségben. Azok Egyházamban, akik hagyták, hogy a gonosz behatoljon a szívükbe, és sok lelket vezettek a rossz útra, meg fogják látni útjaik hibáit. Azért jöttem, hogy elmondjam nektek, hogy nagy változás kezd kibontakozni, és ahol ez Egyházamban kezdődik, onnan fog szétáradni az egész világon. Nézzétek Egyházam gyökereit, gyermekeim, mert amikor ez a hamis próféta elkezdi megváltoztatni a mise imáit, a tanítóhivatal tanításait, tudjátok, hogy ez nem tőlem van, mert Én vagyok Jézus. Ahogy a mennydörgés követi a villámot, úgy van rend, amelyben az emberiséget teremtették. Ahogy az igazi pápa elmúlását ez a hamis próféta árnyékolja be, a változások úgy fognak jönni, mint a dobozkocsik, és a zűrzavar is. Imádkozzátok a rózsafüzért és keressétek a megkülönböztető képességet mindenben, mert az igazi otthonotok a mennyben van. Most pedig menjetek, mert én vagyok Jézus, és legyetek békében, mert az én Irgalmasságom és Igazságosságom fog győzedelmeskedni."


2022. szeptember 19.

Jennifer szeretne mindenkit arra biztatni, hogy nézze meg a Szent Mihály filmet, amelyet egy jó barátja állított össze. Csak egy napig játsszák a mozikban, ezért csatoltuk a linket, hogy megnézzétek, van-e a közeli moziban. Kérjük, bátorítsatok másokat is, hogy nézzék meg ezt a filmet. https://saintmichaelmovie.com

https://www.markmallett.com/blog/it-rapidly-comes-now/

"Úgy táncolnak, mint a cukormázas kurvák a The Carnal Mind-ban, ahol a Sötétség Ura a porondmester"

 

Kutya költő közvetítés.......

Gondolkodtál már azon, hogy az olyan pop-tart hírességeknek, mint Miley Cyrus... Paris Jackson... és sok D-listás színésznek és csatlósnak miért van börtöntetkója? Miért van az alakjukon szétszórva egyfajta graffiti? Könnyen megengedhetnének maguknak gyönyörű műalkotásokat; nem mintha én a tetoválások rajongója lennék. Ez a sátáni odaadás cselekedete... az emberi test meggyalázása és elcsúfítása. Ugyanez vonatkozik a rendszeres bántalmazásra is.

Ez a degenerált viselkedés egy gyakori formája, amelynek célja a forma Teremtőjének kigúnyolása. Ide tartozik a szexuális perverzitás is, amely futótűzként terjed a hanyatló kultúrában. Oszd meg és uralkodj... azáltal, hogy a fajokat, és az osztályokat, és a vallásokat egymás ellen uszítják; ez is sátáni. A gyermekek és a gyermekkor megbecstelenítése nagyon magasan szerepel a Pokoli Birodalom prioritási listáján.

Talán a Kis Nagy Ember volt az; nem emlékszem. Volt egy indián, aki mindent fordítva csinált. Mindenben ellentmondásos volt. Ahogy egyre mélyebbre jutunk az apokalipszisben, a nihilizmus érzése egyre inkább áthatja a kultúrát. Az entrópia művészi formává válik azok számára, akiket a visszahatás elkapott. Azért tesznek rosszul dolgokat, mert jó érzés rosszat tenni. Ez egyfajta dac az ellen, amit nem értenek.

Ezekben az időkben? Bármennyire is jelentősek... csak egy puszta bukkanás a radaron. Minél jobban elragad valami, amiről úgy találod, hogy... annál fontosabb számodra, és annál jobban fáj, amikor elszakadsz tőle, nem... számít... mi... az... az... A legjobb, ha lehetőség szerint visszavonulsz minden olyan dologtól, ami egy szomorúan tévútra tévedt világhoz kapcsolódik; a rossz ételektől... a mérgező környezetektől... az ízléstelen szórakozásoktól... a csillogó ostobaságoktól... a brutális-állati szexektől... a röfögő, nyöszörgő hatalmi harcoktól egy olyan játékban, aminek a... vesztésére születtél.....

Mindezek egy rosszul megrajzolt élet gyümölcsei, amely kannibálissá vált önmagában, a körülötte lévő Világot utánozva, mintha valóban egy kollektív... rituális... öngyilkosság haláltánca lenne. Mondd, mi... a... kifizetődés? Hogy lehet az Élő Isten kínzása, aki benne lakozik, okos karrier lépés? Vagy a szemem válik egyre tisztábbá, vagy ez válik egyre fájdalmasabban nyilvánvalóvá.

Az emberek szidják a mesterséges intelligenciát. Eredetileg az emberi elme programozta, tehát... az AI nem lehet az Antikrisztus. Az Antikrisztus MINDIG... ♫az ember, aki a puha gépezetet működtető ember mögött guggol♫ Igen... mint a Mammon, ez is egy kollektív erőfeszítés... reprezentatív formába kristályosodott. Ez nem valóságos, DE annyi ember, aki valóságosnak látja... az illúziót még inkább és jobban megnöveli. Valóságosnak tűnik... nem igaz?

 

 

Ott van... az arcodban... a sátánizmus úgy jön, mint minden idők szó szerinti sötét lova... becsúszik a kultúra minden területére. A materializmus teremti meg ennek a színterét. Minden embert a testvére ellen fordít a személyes haszonért folytatott harcban. A sátánizmus vallása... a materializmus. Ezért van az, hogy az Emberiséget időről időre egy világító Bábel-toronnyal csapják le.

Egy szellemi háború anyagi megjelenítése áll előttünk. A Pokoli Királyság könyörtelenül háborút folytat a Mennyország ellen, és ezt az emberi szív csatamezején teszi. Az anyagi kultúra a földre húzza a szemet, és... felébreszti a Föld teremtményei iránti, ideiglenes formába hozott testi Szeretetet. Ez elnehezíti a szívet, és bánattal tölti el, mert SEMMI megnyilvánult dolog nem enyhítheti a megosztottság szenvedését Az Elkülönült Elmében.

A bőség látszatának közepette az ember a pusztaság pusztaságában lakik... üresség... üresség... üresség... bőven van. Mindenütt láthatjátok... a céltalanságot a lankadt elmében. Az emberek világérzéke egy homályos zűrzavar, és... az önérzetük nem létezik.

Most... Oroszország le fogja kapcsolni a villanyt és a fűtést Nyugat-Európában, mert Nyugat-Európát a ZATO megfélemlítette, hogy a ragasztógyár felé vezető úton a csődör lóvá váljon. Ukrajna, mint a fő célpont az Izrael helyettesítője számára a Gyilkos Emelet. Néhányan azt hiszik, hogy eljött az ő idejük és az egész Világ a rabszolgájuk lesz. Ez... nem... fog... meg... történni... megtörténni.

AMIT TÖRTÉNIK... amit én látok, és ez csak az én nézőpontom. Nem teljes. Nagyon keveset tudok, ez igaz, DE... azt látom, hogy MINDENKIT kihívás elé állít a látszat félelme... a nyereség reménye... a veszteség fenyegetése... az anyagi hallucináció összes kísértete... úgy táncolnak, mint a cukorkadobozos kurvák a testi elmében, a Sötétség Urával mint cirkuszmesterrel.

Mindannyiunkat értékrendünk és törekvéseink szerint tesztelünk a Szándékunk eszközén keresztül. A Világ egy része úgy gondolja, hogy mindenki másnak kemény tél jön. Mindannyiunkat az ellenállásunk és tagadásunk szintjén fog érni a csapás. Ez MINDENKI... az egyedüli ok a mostani időszak MINDEN megdöbbentő változása mögött. Az elbűvölő ÉS rettegés Világa... úgy emelkedik fel, mint egy tükörfüggöny, amely visszatükrözi számotokra azt a jelenést, amit az elmétek konstruál, a törekvéseitek és vágyaitok szerint. Ti... látjátok... azt... ami... ti... vagytok, ahogyan azt látjátok, amire vágytok vagy amitől féltek... ahogyan az vagytok, amit láttok.

Azok, akik megteremtették ezt a kemény telet, ajándékba csomagolva fogják találni a küszöbükön. Azok, akik nem tudják, hogyan működik a Világ valójában, élőben adnak elő egy előadást arról, hogy mi történik, ha nem tudjátok, és azt hiszitek, hogy tudjátok.

 

 

Ne törődjünk a 3. világháborúval... vagy a másik három lovassal. Ne törődjetek a Rolodex fenyegetésekkel... vagy a kaleidoszkópszerű látványosságokkal, amelyek jönnek és mennek, mint a sivatagi délibáb; a soha meg nem talált oázis, amely csak a különálló elmében létezik... a sehová vezető sivatagban. Mit kergetsz? Ha nem kapod el... megmenekülsz a csalódástól, ami abból fakad, hogy összetéveszted valami mással. Ha elkapod, kaktuszkörte lesz belőle.

Csak Isten tudja oltani a szomjadat! Csak Isten adhat neked vigaszt és menedéket egy végtelenül bizonytalan világban. Minden veszteség és csalódás, amit elszenvedsz, CSAK azért van, hogy Isten felé fordítson. Milyen erős lehet az ellenállásod... hogy fenntartod azt Isten akaratával szemben... ahonnan az ellenállás akaratát egyáltalán kapod? Ez egy olyan csata, amit... nem... nyerhetsz meg.

Nem tudod megvédeni magad azokkal a feltételekkel szemben, amelyeket TE TEREMTETTÉL, hogy elrejtsd magad Isten elől. Ez visszanyúlik a Kerthez... nem igaz? Persze... ezeket a történeteket csak allegóriákból ismerjük, és azokból a képekből, amelyeket gyermeki elménk rajzol, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. A lépcsők el vannak rejtve a testi elme elől, DE... mit fogsz mondani az ajtóőröknek, ha... te... véletlenül... megérkezel... a bemutatás céljára?

Olyan könnyű lehetne, és mi olyan nehézzé tesszük. A helyes út csak s-e-e-m-m-s a nehezebb út. Oly sokan bújunk a zavaró tényezők közé, kielégülést ÉS feloldozást remélve. A könyörtelen Remény igába szorítja a szívet és az elmét, meggyőzve arról, hogy ez... ezúttal... más... lesz... más... lesz. Ezúttal más lesz ÉS... heh heh... más, DE... az eredmény MINDIG ugyanaz; az öröm minden pillanatát ugyanannyi fájdalom ellenpontozza. Minden emelkedésnek meg kell kapnia egy relatív csökkenést. Így működik a valódi tudomány.

Megismétlem: vagy vezetsz, vagy vezetnek. Vagy hátrafelé ülsz egy elszabadult lovon, vagy... az Isteni alatt ülsz, aki hajtja az utadat ÉS irányítja... az... irányodat, mint azok a hindu plakátok, ha esetleg láttad volna őket.

KI AD NEKED TANÁCSOT? Ez egy nagyon komoly kérdés. A tanácsadód(ak)at... a... szándékaid... vonzzák.... A legmagasabb szeretet a Személytelen Szeretet, mert Istent utánozza, aki mindenkire egyformán ragyog. Engedjétek el a Hamis Ént, ÉS a Természet... amelyről azt mondják, hogy irtózik a vákuumtól, elő fog... hozni... valamit..., ami... helyettesíti... azt...

Amit keresel, az már ott van, csak rosszul azonosítva. Nem válsz valami újdonsággá. Visszatérsz ahhoz, aki valójában vagy. Az Emlékezet ennek a forrása, ÉS... Az Isteni az Emlékezet és a Képzelet forrása. Menj a forráshoz. Ez világosnak tűnik számomra, de... ez nem egy általános nézőpont, valami... furcsa... okból kifolyólag.

Minden, amin keresztülmész, arra szolgál, hogy megmentsen attól, amin keresztülmész, azáltal, hogy felismered, mi okozza azt, ami történik. Mindez a világrengető változás, ami előttetek zajlik... egy kitalált forgatókönyv, hogy lássátok, hol van az igazi hűségetek, ÉS... egy kapu a világrengető változáshoz, ami bennetek zajlik. Hozzátok... őket... harmonikus... összhangba... egymással.

 

Vége az átvitelnek.......

https://www.pokolafoldon.hu/blog/ugy-tancolnak-mint-a-cukormazas-kurvak-a-the-carnal-mind-ben-ahol-a-sotetseg-ura-a-porondmester

2022. szeptember 18., vasárnap

A hamispróféta kitart amellett, hogy a Fenevad bélyege "a szeretet cselekedete", tudván, hogy biztosan kárt okoznak

A hamispóféta folytatja Fenevad bélyege propagandáját. A Vatikán úgy buzdít a megbélyegzésre, hogy tudja, hogy hazudik. Mi az igazság, amit megpróbál elrejteni a hívek elől?

2022. szeptember 17., szombat

Tömeggyilkos Sátánfatty hamispróféta vezetésével a világ vallásainak vezetői hivatalosan is elfogadták az emberi testvériség dokumentumát a 7. kongresszuson.

Azzal, hogy a héten a 7. Világvallások Kongresszusa elfogadta a Nemzetgyilkos Zsarnok hamispróféta és Mohamed bin Zayed által készített Emberi Testvériség dokumentumot, a kriszlám immár a hivatalos

Egy Világvallás

Hivatalossá vált, a Chrislam most már kodifikált és ratifikált, azzal, hogy a Világvallások és Hagyományos Vallások Vezetőinek 7. Kongresszusa elfogadta az Emberi Testvériség dokumentumot, amelyet Ferenc pápa a Vatikánból hozott létre, és Mohamed bin Zayed az Egyesült Arab Emírségekből finanszírozott és támogatott. Kérdés - Találja ki, kit felejtettek el meghívni az ünnepségekre? Válasz - Jézus Krisztust, az Ő neve sehol sem szerepel, és soha nem is említik. Vajon ki lehet akkor a "díszvendég"? Hmm.

"Mert amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen pusztulás jön rájuk, mint a vajúdó asszonyra a gyermekágyas asszony, és nem menekülnek meg." 1Thesszalonika 5:3 (KJB)

Az, hogy Pokolfajzat Erőszakoskodó hamispróféta visszavonul-e, ahogy egyesek sugallják, vagy sem, vagy hogy ő lesz-e a bibliai Antikrisztus, jelen pillanatban meglehetősen lényegtelen. Mert ő már most a helyére tette, és mozgásba hozta azt a funkcionális politikai, vallási és pénzügyi keretet, amelyen a Chrislam Egy Világvallás fog működni. Bioterrorista Hazug hamispróféta holnap meghalhat, de amit létrehozott, az tovább fog élni Jákob bajának idején. Természetesen mindez a prófétai beteljesedés nem valósulhatott volna meg Mohamed bin Zayed, a nagyon nagylelkű pártfogója és támogatója nélkül. Ő a "szövetség fejedelme"? Az idő majd megmondja, de ember, ember, ez egy óriási (szóviccnek szánt) lépés előre. Az elmúlt 13 évben figyelmeztettük önöket, hogy a Chrislam közeleg, most pedig itt van. Készen álltok a repülésre?

A világ vallási vezetői elfogadják az emberi testvériség dokumentumát

AZ EMIRÁTUSOK HÍREIBŐL: A világ vallási vezetői ma Abu Dhabiban elfogadták az Emberi Testvériség Dokumentumát, amelyet Őeminenciája, az Al Azhar nagy imámja és a Muszlim Vének Tanácsának elnöke, Dr. Ahmed el-Tayyeb és a Bizánciak által kiátkozott hamispróféta, a katolikus egyház 2019-es elnöke írt alá. Erről a világvallások és hagyományos vallások vezetőinek csütörtökön befejeződött 7. kongresszusán esett szó.

 

 

A vallások 7. világkongresszusának néhány kiemelt eseménye:

Megjegyezzük, hogy a bőrszín, a nem, a faj, a nyelv és a kultúra különbözőségét tekintve a pluralizmus Isten bölcsességének kifejeződése a teremtésben. A vallási sokszínűséget Isten megengedi, ezért elfogadhatatlan minden kényszer egy adott vallásra és vallási tanításra.

Elismerjük a Szentszék és az Al-Azhar Al-Sharif közötti, az emberi testvériségről a világbékéért és az együttélésért szóló dokumentum (amelyet az ENSZ Közgyűlése a 2020. december 21-i A/RES/75/200 határozatban fogadott el), valamint a Mekkában 2019 májusában elfogadott Makkai Nyilatkozat (amelyet Mekkában fogadtak el) fontosságát és értékét, amelyek a hívők közötti békére, párbeszédre, kölcsönös megértésre és kölcsönös tiszteletre szólítanak fel a közjó érdekében.

Felszólítjuk a világ különböző részeinek vallási vezetőit és prominens politikai személyiségeit, hogy fáradhatatlanul fejlesszék a párbeszédet a barátság, a szolidaritás és a békés együttélés nevében.

Felszólítunk minden hívő és jóakaratú embert, hogy ebben a nehéz időszakban fogjanak össze, és járuljanak hozzá a biztonság és harmónia biztosításához közös otthonunkban - a Föld bolygón.

A kongresszus zárónyilatkozata, amelyen több mint 108 vallási és világi vezető vett részt, kiemelte az Emberi Testvériség Dokumentum történelmi jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az elősegíti a békét, a párbeszédet és az emberek közötti kölcsönös tiszteletet.

A szeptember 14-én és 15-én a kazah fővárosban, Nur-Sultanban "A világvallások és a hagyományos vallások vezetőinek szerepe az emberi civilizáció spirituális és társadalmi fejlődésében a pandémiát követő időszakban" címmel megrendezett eseményen részt vett Kassim-Jomart Tokajev, Kazahsztán elnöke, Dr. Ahmed el-Tayyeb és Ferenc pápa. OLVASS TOVÁBB

Ez az Egy Világvallás Chrislamja

Kattintson ide, hogy megnézze, hogyan néz ki, amikor egy Chick traktus életre kel. Ha római katolikus vagy, kattints a 24:00 percig, hogy meghallgasd a pápád, "Krisztus helytartója" egész beszédét a "vallásközi párbeszédről", amelyben egyszer sem említi Jézus Krisztus nevét. Ez az egyik oka annak a sok közül, amiért azt mondjuk, hogy a római katolicizmus hamis kereszténység.

 

https://www.pokolafoldon.hu/great-reset/chrislam-megerositve

2022. szeptember 16., péntek

Márton – Harcolj a hazugságok ellen

Szűz Máriának Martin Gavenda a szlovákiai Dechticében, 2022. szeptember 15-én:

Szeretett gyermekeim! A Szent Keresztség által Isten gyermekei lettetek. Te vagy a Szentháromság temploma. Éljetek tehát megszentelő kegyelemben, hogy szentségben élhessenek, ahogyan az Isten gyermekeihez illik. Küzdj e világ hazugságai ellen imádkozással és az igazság hirdetésével – különösen most, amikor az erkölcstelenség és Sodoma bűne, amely Isten szemében utálatos, az egész világon terjed. Isten gyermekei és az én gyermekeim a szentségre vannak hivatva. Hagyd, hogy elméd és szíved szent dolgokon gondolkodjon és elmélkedjen azokon. Vigasztald egyesült Szívünket, és élj imádságban, bűnbánatban és önmegtagadásban. Szent Szívünk a te menedéked. Elmerítelek benneteket Jézus Szíve és az enyém szeretetében.

BKP: Bergoglio Ferenc és a politikai élet vezető politikusai 2022. 9. 15-én kihirdették a New Age globalizációs vallásprogram 35 pontját

 

A kazahsztáni kongresszus 35 pontos záródokumentuma valamiféle magna chartája a New Age világvallásnak. Bergoglio Ferenc hirdette ki a világ szabadkőműves testvérisége számos jelenlevő tagjával együtt.

Idézet: Mi, A Világ- és a Tradicionális Vallások Vezetőinek VII. Kongresszusa résztvevői, politikusok, nemzetközi szervezetek vezetői…a világ prosperitása iránti vágytól vezérelve…“

 

Ezt a videót megnézheted itt is: https://programa.wistia.com/medias/9qe1b88oa6
https://ugetube.com/watch/8W6ywiwccbLQlRd
https://rumble.com/v1ky195-new-age-vallsprogram.html
https://cos.tv/videos/play/39121626860131328
https://www.bitchute.com/video/scTRF9OobDzB/
https://gloria.tv/post/CygYomvqeqQ24cUeMvnZRQRUC

Letöltés videó: 194 MB, 1280×720 / 58.6 MB, 768×432

 

 

Ebbe a globalizációs vallásba betagolódtak a politikusok és a nemzetközi szervezetek vezetői, vagyis a mostani szabadkőművesek. Ezeket a vezetőket nem a halhatatlan lelkek üdvözülése iránti vágy, hanem állítólag a világ prosperitása iránti vágy vezérli. Valójában azonban nem a prosperitásról van szó, mert az elkövetkezendő napokban várhatjuk az előre kitervelt „nagy újraindítást“, azaz a prosperitás ellentétét. A záródokumentum további nyilatkozatai is sok megtévesztő manipulációt tartalmaznak, amelyek az egyén és az emberiség tragikus végéhez vezetnek.

Már az első napon Bergoglio számos frázis közepette elárulta: „A világnak egy vezetőre van szüksége…“ Vajon ki lesz a világnak ez az egy politikai és egyúttal vallási vezetője? A politikai és a hatalmi struktúra már készen áll. Vajon Ferenc lesz az? Netán a 2., 3. számú Ferenc vagy valaki más? A Biblia figyelmeztet a kárhozat fia – az antikrisztus megjelenésére.

Az álpápa kazahsztáni beszédeiben, amikor a lelkiségről, transzcendensről stb. beszélt, egyetlen egyszer sem említette Megváltónkat, Jézus Krisztust. Ugyanígy nem tett említést az objeltív erkölcsi elvekről és Isten igazságos törvényeiről és parancsolatairól. Ebben az új vallásban már nincs helye ezeknek, még ha fennkölt frázisokkal zengedeznek is majd róluk.

Az az isten, akit Bergoglio ezen a találkozón bemutatott, az nem a Teremtő, Aki teremtette a kozmoszt és az embert. Ferenc Kanadában a sámán vezetésével az ördögnek szentelte magát. A Vatikánban Ő emelte trónra, az arizónai boszorkányokkal és varázslókkal együtt, Pachamama démont. Ferenc álistene nem a mi Atyánk, nem Jézus Krisztus Atyja, a mi Urunké, Aki értünk és a mi üdvösségünkért emberré lett, meghalt értünk és feltámadt a halálból. Az álisten és az állelkiség Nur-Sultánból a globalizációt szolgálja és felszámolja a Tízparancsolat első parancsolatát: „Ne legyenek néked más isteneid énelőttem…“ (Dt 5,7).

Az új vallás a gendert szorgalmazza, amelyben a férfi már nem férfi és a nő már nem nő, azonban képmutatóan említést tettek a család szükségességéről. Ez az álisten és álvallás törvénybe iktatja és privilegizálja az erkölcstelenséget és a bűnözést és az ártatlanokat mint -fóbokat bünteti. Ez a New Age vallás a covid- és az ökológiai antievangéliumot hirdeti, amelyeket Ferenc érvényre akar juttatni és amelyek miatt Isten átka sújtja a földet (Gal 1,8-9). Ebben, ahogy kijelentette, a szex már rigiditás mentes, azaz gátlástalan.

Ez a New Age vallás poklot akar előidézni a földön és poklot a halál után. Az alapja a hazugság, mert ennek a vallásnak az istene – az ördög – a hazugság atyja (Jn 8,44). Az igaz Isten és az Általa küldött egyedüli Megváltó elutasításáért és a megtérés elutasításáért mindenkire a halála után örök pokol vár. Bergoglio nem figyelmeztet erre, sőt propagálja a pokolra vivő utat. Ezt a New Age vallást globalizációs tervezők tervelték ki, akik egy kormányt, egy pénzt és egy vallást akarnak.

Amire minden embernek legjobban szüksége van, az az, hogy tudja, hogy mit kell tennie halhatatlan lelke üdvösségéért. Erre világos választ ad Krisztus evangéliuma. Az üdvösség alapvetően a mi Megváltónkhoz, Jézus Krisztushoz kötődik. Ő magára vette az emberi természetet és a mi bűneinket, és mint valóságos Isten és egyúttal valóságos ember igazságosan megfizetett értük. Részünkről az üdvösség feltétele:

1) megvallani bűneinket önmagunk előtt és Isten előtt

2) hinni, hogy Jézus Isten Fia és egyedüli Megváltó, aki megváltott és megszabadított engem bűneimből.

A mi hitünk Isten nevének segítségül hívásában is megmutatkozik. A Szentírás bizonysága szerint: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róm 10,23) Ennek az alapigazságnak a mi üdvösségünkről a New Age vallásban nincs helye.

Ennyit röviden annak a 35 pontnak a kihirdetéséhez, amelyek a globalizációs álvallás alapját képezik. Ennek kellene egyesíteni az elfordult keresztényeket, zsidókat és muszlimokat. A hinduistáknak, buddhistáknak, animistáknak és egyéb pogányoknak nem okoz majd gondot, hogy egyesüljenek ezzel a vallással, amely az ördögöt és a démonokat imádja. De mi lesz a vége ennek az igazságot, igaz Istent és megtérést elutasító útnak? A vég tragikus – a kénköves tüzes tó örökre.

 

+ Illés

a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája

+ Metód              + Timóteus

Püspök-titkárok

 

2022. 9. 16.

 

Letöltés: Bergoglio Ferenc és a politikai élet vezető politikusai 2022. 9. 15-én kihirdették a New Age globalizációs vallásprogram 35 pontját (2022. 9. 16.)

2022. szeptember 15., csütörtök

Magyarországon minden abortuszra váró nőnek előbb meg kell hallgatnia a magzat szívverését

 

Az új törvény Pintér Sándor belügyminiszter bejelentése után lépett hatályba.

"A bemutatott orvosi leletnek rögzítenie kell, hogy az egészségügyi szolgáltató a magzat életfunkcióit jelző tényezőt egyértelműen azonosítható módon mutatta be a várandós nőnek" - mondta Pintér.

Pintér állította, hogy nem volt szükség új törvényre a követelmény előírásához, amely csupán az 1992-es abortusztörvény folytatása.

Szabó Tímea, a baloldali Párbeszéd párt társelnöke azonban úgy véli, hogy a szabály az abortusz teljes betiltásának előszobája, és annak visszavonását követelte.

Mint korábban kiemeltük, Magyarország más módon is igyekszik több gyermek vállalására ösztönözni az őslakosságot.

Még 2019-ben Magyarország bejelentette, hogy 30 600 eurót oszt ki azoknak a házaspároknak, akiknek három vagy több gyermekük van.

A 30 600 eurót a házaspár a házasságkötéskor kölcsönként kapja a kormánytól. A kölcsönt aztán addig kell visszafizetni, amíg a párnak nem lesz három gyermeke. Ekkor a tartozás teljes egészében elengedésre kerül.

 

 

Más európai országokkal ellentétben Magyarország arra törekszik, hogy ne függjön a tömeges bevándorlástól a népességszám fenntartása érdekében.

Még 2020-ban az ország jelenlegi elnöke, Novák Katalin, aki akkor családügyi miniszter volt, azt ünnepelte, hogy a politika működik.

"A legújabb demográfiai adatok magukért beszélnek, a házasságkötések száma 40 éves csúcson van, a termékenységi ráta 20 éves csúcson, a válások száma pedig az elmúlt hat évtizedben nem volt olyan alacsony, mint tavaly" - mondta Novák.

Bárcsak más európai országok is követnék Magyarország példáját.

https://www.pokolafoldon.hu/blog/magyarorszagon-minden-abortuszra-varo-nonek-elobb-meg-kell-hallgatnia-a-magzat-szivvereset

2022. szeptember 13., kedd

Msgr. Vigano: „Az új rítus ereiben az eretnekség mérgezett vére folyik”

 

Msgr. Vigano interjút adott a francia Paix Liturgique újságnak, amiben felszólította a püspököket, hogy a Szent V. Pius-féle misét celebrálják. [Megjegyzés: a szövegben előforduló neveket – se a személyek, se az események neveit – nem változtattam meg, úgy hagytam őket, mint ahogyan a beszélgetés résztvevői azokat kimondták: így még szembetűnőbbé válik, hogy Msgr. Vigano miközben Ratzingert XVI. Benedeknek nevezi, Bergogliot mindig csak a polgári nevén említi].


Paix Liturgique: Monseigneur, miért olyan égető probléma a liturgia kérdése a II. Vatikáni Zsinat óta?
Msgr. Vigano: A liturgikus kérdésnek azért van olyan nagy jelentősége, mert a szent cselekedetben az egyházi Test tanítása, erkölcse, lelkisége, rendje és fegyelme van összefoglalva. Ahogy a katolikus mise a katolikus Tanítóhivatal tökéletes és koherens kifejeződése, úgy fejezi ki a megreformált liturgia a zsinati eltéréseket, igen, felfedi és megerősíti – a II. Vatikáni Zsinat szövegeinek kétértelműsége és halandzsái nélkül – e zsinat heterodox, azaz eretnek lényét. Hasonlattal kifejezve azt mondhatjuk, hogy a tridenti mise ereiben az Evangélium egészséges vére, míg az új rítus ereiben az eretnekség és a világ szellemének megmételyezett vére folyik.

Paix Liturgique: Nem érdeme-e Ferenc pápának, akit nemigen érdekel a liturgia, hogy az igazi problémát nevén nevezte, amikor azt mondta, hogy mindkét liturgikus forma, a régi és az új, két egyházfelfogásnak (ekkléziologia) felel meg?
Msgr. Vigano: Ez pontosan az, amit az előbb mondtam, és amit Ottaviani és Bacci bíborosok és Msgr. Lefebvre számtalan állásfoglalásban elmondtak, valamint más püspökök és liturgikusok már előttem kipellengéreztek. Amit egyetlen rítus „két liturgikus formájának” neveznek, az a valóságban két különböző rítus, egy teljesen katolikus és egy másik, ami a katolikus igazságokat elhallgatja, és protestáns és modernista tévedések beszivárgását teszi lehetővé. Ebben a pontban Bergoglionak abszolút igaza van. Aki a II. Vatikáni Zsinatot és ennek eretnekeskedő fejleményeit elfogadja, az ezeket a tévedéseket nem találhatja meg a hagyományos liturgiában, mert ez a hit megvallásának egyértelműsége mellett egyúttal annak a lelkületnek az elítélését és megtagadását is kifejezi, ami a NOM-t létrehozta.

Paix Liturgique: Az elmúlt évben egymást követték a hagyományos rítust támadó dokumentumok: Traditionis custodes, a Hittani Kongregáció válasza, a Desiderio desideravi apostoli körlevél. Ki lehet abból indulni, hogy ez a kísérlet nem sikerült, és a régi liturgia nem fog kihalni?
Msgr. Vigano: Az első szemfényvesztés, aminek nem szabad megtévesztenie bennünket, a kormányzati- és tanítóhivatali intézkedések felforgató alkalmazása. Jelen esetünkben olyan dokumentumokról beszélünk, melyeket nem azért hirdettek ki, hogy a híveket a hitükben megerősítsék, hanem, hogy a hittől eltávolítsák őket, ami eklatáns ellentétben áll XVI. Benedek Summorum Pontificum kezdetű motu propriojával, ami a tridenti liturgia teljes jogát elismerte. Másodszor, egy ellentmondást nem tűrő zsarnok mértéktelenségei, melyek a Krisztus Egyháza iránti gyűlölettel vannak szétmarva, még a legmérsékeltebbeknek is kinyitja a szemét, és megmutatja nekik, hogy az egész zsinati becsapás a hagyományos misékben kifejezésre jutó igazságokkal szembeni ellenszenven alapszik, miközben a hivatalos megokolás szerint a liturgia-reformnak csak arra kellett volna szolgálnia, hogy a misét a fordítással közelebb hozza a hívekhez.

Paix Liturgique: Az a mód, amivel a Traditionis custodes-t a gyakorlatban megvalósítják, országonként és püspökönként nagyon különböző. Egyesek elfogadták a pápa dokumentumát, de a valóságban semmit nem változtattak. Helytelen az a megérzés, különösen Olaszországban, hogy Ferenc utóda nem lesz abban a helyzetben, hogy ezt az elnyomó irányvonalat fenntartsa?
Msgr. Vigano: Az Egyház nem egy abszolutista uralkodó által kormányzott társaság, mely fölött nem áll semmiféle felsőbb tekintély, és ami ezért alattvalóira rákényszerítheti a szeszélyeit. Az Egyház feje Krisztus, és Krisztus az Egyház egyetlen igazi Királya és Ura, akinek a pápa a helytartója, mint az apostolfejedelem utóda. Ha ő a Krisztustól kapott helyettesi hatalmát visszaélésre használja fel, és eretnek tanok terjesztésével vagy olyan irányelvek meghozatalával, melyek eretnekségekre vonatkoznak, az apostoli jogfolytonosságon kívülre helyezi magát, akkor ezzel egyúttal a Krisztussal és az Egyházzal, Krisztus misztikus Testével való összekötő belső kapcsot is elszakítja. Valójában a pápa helyettesítő hatalma az Egyház feletti abszolút, közvetlen és direkt autoritást csak annyiban élvezi, amennyiben ez a hatalomgyakorlás megfelel fő céljának, a salus animarum-nak (a lelkek üdvösségének) a hagyomány követésében és Urunk iránti hűségben. Ezen kívül a pápa ennek a tekintélynek a gyakorlásánál mindig e cél pontosan definiált korlátain belül élvezi csak a különleges állapotbeli kegyelmeket, miközben ezeknek semmilyen hatásuk nincs, ha ő Krisztus és az Egyház ellen cselekszik. Ezen okból Bergoglio dühödt próbálkozásai, legyenek ezek bármilyen erőszakosak és rombolóak, elkerülhetetlenül kudarcot vallanak, és minden bizonnyal valamikor semmisnek lesznek kikiáltva.

Paix Liturgique: Mit ajánl Ön ebben a helyzetben a kétségbeesett laikusoknak?
Msgr. Vigano: A laikusok a misztikus Test élő tagjai, és mint ilyeneknek veleszületett joguk van azt követelni, hogy a Test látható auktoritása azon megbízatás szerint cselekedjen és olyan törvényeket bocsásson ki, melyeket Krisztustól kapott. Ha ez a földi tekintély a Gondviselés engedélyével Krisztus akarata ellen cselekszik és ilyen törvényeket hoz, a híveknek először is azt kell megérteniük, hogy ez a megpróbáltatás a Gondviselés által megengedett eszköz arra, hogy a szemük végre kinyíljon, miután évtizedeken keresztül félrevezették őket az elferdítésekkel és alakoskodásokkal, melyeket sokan jóhiszeműen követtek, pont azért, mert engedelmeskedtek a hierarchiának, és a csalást, melyet ellenük elkövettek, nem vették észre. Ha ez végre tudatosodik bennük, fel fogják ismerni, hogy mekkora kincset raboltak el tőlük, amit pedig nekik őrizniük és a jövő nemzedékeinek továbbadniuk kellett volna, ahelyett, hogy eldugják, miután előbb megfosztották értékeitől, hogy egy borzalmas hamisítvánnyal helyettesíthessék. Akkor könyörögni fognak Isten felségéhez, hogy a megpróbáltatás ezen idejét rövidítse meg, és az Egyháznak olyan főpásztort ajándékozzon, aki Krisztusnak engedelmeskedik, aki Őrá hallgat, aki Őt szereti, és aki Neki tökéletes kultusszal szolgál.

Paix Liturgique: Úgy tűnik, hogy a hagyományos liturgia elleni római intézkedések célja és fő áldozatai az egyházmegyés papok. Milyen tanácsot adna Ön nekik?
Msgr. Vigano: A zsinat előtti évtizedekben az egyházi vezetés tudatában volt a modernista beszivárgók lázító munkái által okozott növekvő fenyegetésnek. Ez okból kellett XII. Piusnak a hatalmat centralizálnia, de ennek a döntésnek az lett a következménye, hogy a klérusba beoltották, hogy az Egyházban a tekintély megtámadhatatlan; holott a doktrína azt tanítja, hogy bármilyen rendszer kritika nélküli elfogadása szolgalelkűséget és nem igazi engedelmességet jelent. Az engedelmeskedés azon formáját, amit a II. Vatikáni Zsinat idejében a püspökök és a papok tanúsítottak, azok használták ki, akik az összeomlást arra használták ki, hogy valamit megvalósítsanak, ami addig elképzelhetetlen volt. Ezt követően a zsinat utáni idő indoktrinációs munkája és a kevés ellenálló kíméletlen eltávolítása elvégezte a maradék munkát is. Az elkövetkezendő évtizedekben a „régi mise” állítólagos réméről terjesztett narratív lett az egyetlen hivatalos verzió, amit a szemináriumokban és a pápai egyetemeken tanítottak.
A mai helyzet megengedi számunkra, hogy a zsinatutáni eseményeket nagyobb tárgyilagossággal tekintsük át, nem utolsósorban azért, mert a „zsinati tavasz” eredményei, a hivatások válságától kezdve a hívek szentségekben való részesedésének drasztikus csökkenéséig, mindenki számára láthatóakká váltak. A hagyományos misének XVI. Benedek általi újraengedélyezése sok papot arra ösztökélt, hogy az igazi liturgia felmérhetetlen gazdagságát felfedezze, mely addig teljesen ismeretlen volt számára, és ebben a misében felfedezzék papságuk áldozati dimenzióját, ami a celebrálóból "alter" Krisztust csinál és mélységesen átformálja. Azok, akik a kegyelemnek ezen „csodáját” már átélték, nem hajlandók többé lemondani róla. Ezért szólítom fel összes paptársamat, hogy celebrálják Szent V. Pius miséjét, és engedjék, hogy Krisztus, a pap és az áldozat egy személyben, papi lelkületükben működjön és szolgálatuknak szilárd természetfeletti értelmet adjon.
A papoknak szóló tanácsom az, hogy álljanak ellen, és mutassanak állhatatosságot a már túlságosan sokáig tartó visszaélések sorozata láttán. Ez segítene nekik annak megértésében, hogy az apostoli misét és a Bugnini által kitalált misét nem lehet ugyanarra a szintre állítani, mert az elsőben az igazság egyértelműen meg van erősítve, hogy Istennek megadják az Őt megillető tiszteletet és a lelkeket megmentsék, míg az utóbbiban az igazságot csalárd módon elhallgatják, sőt gyakran letagadják, hogy a világ szellemének tetszését elnyerjék, és a lelkeket tévedésben és bűnben hagyják. Aki ezt megértette, annál a két rítus közötti választás kérdése fel sem merül, hiszen az értelem és a felebaráti szeretettől eltelt hit megmutatja nekünk, hogy a kettő közül melyik felel meg Isten akaratának, és melyik nem. Az a lélek, amelyik szereti az Urat, nem tűr el kompromisszumokat, és inkább kész életét odaadni, csakhogy az isteni vőlegényhez hű maradhasson.

Paix Liturgique: Egyesek úgy gondolják, hogy ezt a válságot arra kellene kihasználnunk, hogy a következő pápát arra kérjük, hogy ne a Summorum Pontificum-hoz térjen vissza, hanem a hagyományos liturgiát teljesen szabadítsa fel. Lehetséges ez?
Msgr. Vigano: A hagyományos liturgia de jure már teljes szabadságot és teljes jogot élvez tiszteletreméltó kora, Szent V. Pius Quo primum bullája és az egyházi Test kétezer éves ratifikációja alapján. Hogy ezt a szabadságot nem gyakorolják, az Isten szolgáinak „óvatosságán” múlik, akik az egyházi auktoritás minden döntésével szemben kritikátlanul engedelmesek voltak, és ezzel a szolgalelkűség bűnét követték el, ahelyett, hogy Istennek engedelmeskedtek volna, aki ezen auktoritás eredője és végső célja. A hagyományos liturgia teljes felszabadítása egészen biztosan de facto is meg fog történni, de ennek a visszaállításnak szükségszerűen együtt kell járnia az új rítus eltörlésével, mert ez bizonyult Isten népének tanbeli, erkölcsi és liturgikus felbomlása okának. El fog jönni az az idő, amikor a zsinat félreértéseit és tévedéseit el fogják ítélni, és velük ezek kultikus kifejeződéseit is.


Paix Liturgique: Az Ön véleménye szerint mi az új mise fő fogyatékossága?
Msgr. Vigano: Szerintem három kritikus pontot kell kiemelni, melyeket mind vissza lehet vezetni a katolikus liturgia megértésének egyetlen problémájára.
Az új rítus első hiányossága abban áll, hogy egy bürokrata cinikus ridegségével hozták létre, holott a liturgia olyan harmonikus korpusz, ami az évszázadok során szervesen fejlődött ki, és ily módon – úgymond – a vírusokkal szembeni ellenálló rendszere minden korral erősebbé vált. Az a feltételezés, mely szerint egy felnőtt testnek vissza lehet adni „eredeti egyszerűségét”, ha arra kényszerítik, hogy gyermekkorába visszatérjen, természetellenes folyamat, ami leleplezi azok gonosz szándékait, akik ezt az utat azzal az egyetlen szándékkal választották, hogy az Egyházat esendőbbé tegyék az ellenség támadásaival szemben. Azok, akik ezt a csalást kitervelték, nagyon jól tudták, hogy tévtanaikat csak úgy tudják elterjeszteni, ha azt a misét kiiktatják, ami minden gesztusával, minden ceremóniájával, minden szavával elítéli és megcáfolja őket. Nem volt jó szándék azokban, akik ezt a liturgikus monstrumot létrehozták, hogy ennek segítségével legaberáltabb és legszentségtelenebb eltévelyedéseiknek szabad teret nyithassanak.
A második hiányosság az a megtévesztés, amivel az új misét az Egyháznak bemutatták és rákényszerítették: Vagyis az a megtévesztő állítás, miszerint az új csupán a régi rítus egyszerű lefordítása. A Sacrosanctum Concilium dokumentumban a zsinati atyák a mise olvasmányainak és az oktató szövegeknek a népnyelvre való lefordítását engedélyezték, de előírták, hogy a kánont latinul és halkan kell továbbra is mondani. Viszont amit számunkra a Consilium ad exsequendam által előkészítettek, valami egészen más volt: Egy olyan rítus, amit – úgy tűnik – az 1549-es Cranmers Book of Common Prayer-ből szolgai módon másoltak ki, és szerzője ideológiai szempontjának tökéletes módon megfelelt.
A harmadik hiányosság abban áll, hogy az istentisztelet fő tárgyát, a Szentháromságot a celebrálóval egybegyűlt gyülekezettel cserélték fel, ami ily módon az egész liturgia sarokpontjává, a szent cselekedet fő vonatkoztatási pontjává vált. A pap víziója, mint „gyülekezeti elöljáró”, a szakrális elvesztése az improvizáció javára, az oltár helyettesítése egy társasági asztallal: mind azon tanításbeli tévedésnek a következményei, ami pont a mise lényegét tagadja, ami nem más, mint Krisztus Istennek bemutatott keresztáldozatának vérontás nélküli formában való megismétlése.
Egy hazugságokon és becsapásokon nyugvó rítus, amit egy modernista szabadkőműves [Bugnini] talált ki, és amit egy kétezer éves rítus eltörlésével erőszakkal vezettek be, még csak azt sem érdemli meg, hogy minden aspektusában kianalizáljuk: Egész egyszerűen el kell törölni [lásd Msgr. Vigano korábbi cikkét a két rítusról].

Paix Liturgique: Miért áll a pápa annyira elutasítóan az amerikai püspöki karral szemben?
Msgr. Vigano: Bergoglio az Amerikai Egyesült Államok híveivel szemben még ellenségesebben érez, mint az amerikai püspöki karral. Ennek oka e nemzet mentalitásában rejlik, ami lényegét tekintve ugyan liberális, amiben azonban – éppen a különböző és heterogén vallások és kultúrák együttélésének következtében – a konzervatívok és a tradicionalisták is szóhoz jutnak, mint számszerűleg is jelentős, lelkes és vállalkozó közösségek. Amerikai plébániák, mozgalmak és tradicionalista csoportok léte bizonyítja, hogy a tridenti liturgiát és a hamisítatlan katolikus tant a hívek újra felfedezték és nagyra értékelik, miközben azokban az egyházkerületekben, melyekben a Montini-féle rítust mutatják be, a hívek és hivatások száma, valamint – ami nem lebecsülendő tény– a financiális eszközök is egyre csökkennek.
Már a puszta lehetőség, hogy a tridenti misét „büntetlenül” és szociális stigma nélkül lehet látogatni, Bergoglio számára hallatlan és elfogadhatatlan dolog, mivel az úgynevezett „tradicionális opció” sikerét igazoló bizonyítékok aláássák a progresszívek évtizedes szólamait és öntömjénezését. Ha látjuk, hogy hívek ezrei, fiatalok, gyermekes családok a régi misén összegyűlnek, és keresztségüket következetesen élik – miközben a másik oldalon a klérus pénzügyi- és szexbotrányai és az önjelölt katolikus politikusok a templomokat kiürítik, és a polgári társadalomban a konszenzust elvesztik –, akkor ők jelentik azon bosszantó „kontroll-csoportot”, ami az egészségügyben egy terápia hatástalanságát bizonyítja, pont azért, mert akik nem vetették magukat alá ennek a terápiának, egészségesek maradtak. Ahogy egy kísérleti génmanipuláló szérummal való oltást mindenkire rá kell erőszakolni, hogy ne lehessen látni, hogy a mellékhatások és az elhalálozások csak a beoltottakat sújtják, úgy nem szabad, hogy a liturgikus területen közösségek legyenek, akik a modernizmus tömeges beoltásának (ami a II. Vatikáni Zsinat volt) kudarcát bizonyítják.
Néhány amerikai püspöknek a tradicionalista közösségekkel szemben tanúsított türelme és nyitottsága, és a politikailag aktív katolikusok koherenciája érdekében való fellépése, Bergogliot dühbe hozza, és olyan lobbanékony és kontrolálatlan reakciókat vált ki belőle, melyek romlott hitét és az irgalmasságra szóló felhívásainak teljes hamisságát tárják fel. Másfelől, úgy tűnik számomra, hogy az évtizedek óta szajkózott ökumenikus felhívások, „az egybekapcsolót és nem az elválasztót keresni”, és „falak nélküli hidakat építeni”, vagy az újonnan kinevezett Roche bíboros vádaskodásai – aki a satrapa iránti hűségéért megkapta a bíbort –, melyekben a tradicionalista katolikusokat protestánsoknak nevezte, mind alapvető képmutatásról árulkodnak, hiszen miközben a katolikus templomok a protestánsok számára nyitva állnak, sőt a prelátusok és bíborosok jelenlétében még a communicatio in sacris-ban is részesítik őket, addig a tradicionalista katolikusokat a modernisták kiközösítettekként kezelik. Számomra világos, hogy a liturgikus kérdésekben meghozott legújabb korlátozások helyeslőinek – mindannyian Bergoglio küldöttei – intellektuális tisztességtelenségeit csak szigorúan negatívan lehet megítélni, már csak emberi aspektusból is: Se nem becsületesek, se nem hajlandók beszélgető társuk indítóokait megérteni. Kíméletlen önkényeskedésről, farizeusi formalizmusról, a szimulációk és hazugságok iránti előszeretetről árulkodnak, melyek nem lehetnek semmilyen igazságos megoldás előfeltételei.

Paix Liturgique: Washington, Chicago, Arlington, Savannah: Miért e négy egyházmegye püspökei üzentek háborút a hagyományos misének?
Msgr. Vigano: Ezeket az egyházmegyéket – Washingtont és Chicagot egészen biztosan, San Diego-ról és Newark-ról már nem is beszélve – olyan püspökök vezetik, akik tagjai Bergoglio Magic körének és McCarrick levendula-maffiájának. A kölcsönös cinkosság kapcsolatai, a botrányok eltussolása, a Deep Staat-tal és a Demokrata Párttal való kapcsolataik jellemző kompendiumot találnak abban a megbecsülésben, amit Bergoglio irántuk mutat, aki támogatja őket, és kijelentéseiket és katasztrofális intézkedéseiket megerősíti.

Paix Liturgique: Mindezen látszólag összefüggéstelen döntésekben (Pachamama, háború a konzervatív maradék és a hagyományos liturgia ellen, az erkölcsi kérdésektől való huzakodás stb.) látja Ön valamiféle stratégia vagy pontos terv megvalósítását?
Msgr. Vigano: Nyilvánvaló, hogy a hagyományos katolikusok ellen folytatott eme korlátlan háború akciói határozott stratégiát és taktikát követnek, mely egy évtizedekkel ezelőtt kieszelt terv része, aminek segítségével Krisztus Egyházát lerombolni, és helyére egy ökumenikus, globalista és hitehagyott ellentétet akarnak helyezni. Butaság lenne azt hinni, hogy cél és szervezet nélkül járnak el. Még Bergoglio 2013-as választása is meg lett tervezve. Ne felejtsük el a John Podesta és Hillary Clinton között lefolyt levélváltást, melyben arról értekeztek, hogy szükség van a „Egyház tavaszát” támogatni, amikor egy progresszív pápa megváltoztatja az Egyház tanítását és erkölcsét, azáltal, hogy az új világrendszer ideológiájának rendeli őt alá. Olyan intézkedéseket is terveztek, melyekkel XVI. Benedeket lemondásra akarták rávenni. A Bergoglio-hű progresszistáknak az eljárásai a szinódusokon, a dikasztériumok ülésein és a tanácsokban mind előre meg vannak tervezve. Másfelől nem szabad elfelejteni, hogy a Sátán ármányaival, megtévesztéseivel és hazugságaival mindig ott rejtőzik Krisztus és az Egyház ellenségei mögött.

Paix Liturgique: Hogyan látja Ön az Egyház jövőjét?
Msgr. Vigano: Úgy gondolom, hogy a közeljövőben az Egyháznak továbbra is a Bergoglio és a korruptak hozzá hasonló közössége által előidézett katasztrófával kell szembenéznie. E „pontifikátus” okozta károk beláthatatlanok, de időközben már az egyszerű emberek is felismerik ezt, akikkel a sensus fidei megérteti a jelenlegi hierarchiának az egyházi Testtel való abszolút összeegyeztethetetlenségét. Az elidegenedés, amit világi területen a politikai osztályok és a polgárok között megfigyelhetünk, a tükörképe az egyházi auktoritás és a hívek közötti egyre mélyülő elidegenedésnek.
Hosszú távon mégis úgy gondolom, hogy ez a mély hitbeli válság az Egyházat arra fogja ösztökélni, hogy megújuljon és megtisztuljon, azáltal, hogy véglegesen elbúcsúzik attól a mélységesen liberális magatartástól, ami eddig Istent és a Mammont, Krisztust és Beliált, V. Piust és Bergogliot egy kalap alá vette. Mi már láthattuk az ellenség torz és szörnyű arcát, akinek sikerült egészen a Legszentebbig előrenyomulnia, azzal, hogy a kompromisszum-készségre, a klerikusok középszerűségére, az emberek iránti félelemre és a hierarchia gyávaságára apellált. Szemünk előtt sok jó pap, szerzetes és hívő szentségét és alázatát látjuk, akik felébrednek eddigi dermedtségükből, és megértik azt az korszakos harcot, ami előttük áll. Ugyanakkor látjuk azok romlottságot, becstelenséget, erkölcstelenséget és Isten elleni lázadását, akik magukat Krisztus tekintélyének igazi intézőiként állítják be, és amit gonoszsággal ragadtak magukhoz és erőszakkal gyakorolnak. Már egy gyerek is megérti, hogy melyik oldalon kell állnia, kihez kell tartoznia, és kitől kell távol tartania magát. Ezért olyan különösen érvényesek ma Urunk szavai: „Ha meg nem változtok, és nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)

(forrás: www.katholisches.info – 2022. szeptember 13.)

https://katolikus-honlap.hu/2201/vigano.htm

A katolikus összeomlás anatómusa

 

Mindig öröm viszontlátni meglátásainkat (spanyolviaszunkat?) tőlünk független, konkrét adatokkal alátámasztott elemzésben. Talán mert megerősít abban, hogy saját tapasztalataink alapján leszűrt következtetéseink nem valóságtól elszakadt gondolatok. Ezzel az örömmel olvastam John Pepino recenzióját Guillaume Cuchet művéről, amelyben szinódusi javaslatom helyzetértékelését látom megerősítve az Egyház mai válságának okairól. Annyira örültem neki, hogy meg is osztom a recenziót…

Kevés tudós tanulmányozta alaposabban a nyugati katolicizmus huszadik század közepén-végén bekövetkezett összeomlásának kiterjedését, okait és hatásait, mint Guillaume Cuchet francia történész.

Franciaországban, az Egyház legidősebb leányában a vasárnapi szentmisén való részvétel az 1950-es évekbeli 25%-ról mára 2% alá esett vissza; az összeomlás olyan régiókat is érint, ahol az 1950-es évek végén még 97%-os volt a heti vasárnapi szentmisén való részvétel (ez igaz Belgiumra, Québec-re stb. is). A “de hát most már jobb katolikusok!” minőségi érv – egy szubjektív értékelés, amely felér a lélekbelátással, és amely összességében soha nem győzött meg – ma már ritkán hangzik el.

Ez egy olyan katasztrófa, amely bár bőséges szakirodalommal bírt, de továbbra is elégtelenül magyarázott marad. Régebben azt lehetett hallani, hogy a huszonegyedik század történészeinek feladata lesz a nyugati katolicizmus huszadik század közepén-végén bekövetkezett összeomlásának mértékét, okait és hatásait tisztázni.

El is kezdték ezt megtenni, és senki sem végezte gondosabban, józanabbul és tanulságosabban, mint Guillaume Cuchet (1973-) francia történész, a párizsi I-Panthéon-Sorbonne Egyetem történészprofesszora. A témával foglalkozó fő művének címe szókimondó: Hogyan szűnt meg világunk kereszténynek lenni: Egy összeomlás anatómiája. [1] Tényekben és számokban bővelkedik (statisztikai térképeket is tartalmaz), és kerüli a komolytalan spekulációkat; ezért a francia állam több rangos könyvdíjat is kapott. [2] Ez a könyv, és Cuchet többi munkája is hozzájárul a történtek megértéséhez, miközben óvatosan közelít a témához, és kerüli a polémiát.

Mivel angol nyelven még nem létezik, itt bemutatjuk a legfontosabb felfedezéseit és elemzéseit.

Az első tény, amelyet Fernand Boulard kanonok és mások kiváló, zsinat előtti szociológiai munkájára [3] támaszkodva – Cuchet kiemel, az a francia katolicizmus meglepő életereje az 1930-as évektől az 1960-as évek elejéig, amikor is elmondható, hogy Franciaországban a katolikusok képezték az “ultratöbbséget” (56. o.): egy 1872-ben végzett felméréstől Boulard 1960-as évek eleji vizsgálataiig a francia válaszadók 98%-a vallotta magát “római katolikusnak”. Igaz, egyes területeken nem volt tényleges vasárnapi miselátogatás (éppen azokban a régiókban, amelyek papsága az 1790-es években a francia forradalom mellé állt, és mint kiderült, ugyanezek a régiók voltak azok, amelyek csak késedelmesen hajtották végre … a Trienti zsinat döntéseit!), míg máshol a kánoni akadályoztatásban szenvedők kivételével mindenki részt vett a misén az év minden vasárnapján (Vendée, Flandria …). A francia gyermekek 94%-át születésük után három hónapon belül katolikusnak keresztelték (szemben a mai 30%-kal, akiket hét éven belül megkeresztelnek). Boulard munkája, amelyet a katolikus vallásgyakorlat híres térképén foglalt össze, összességében megnyugtató volt egy olyan püspöki kar számára, amely egy 1943-as könyv miatt nyugtalankodott, amely azt firtatta, hogy vajon Franciaország nem missziós terület-e (még ma is hivatkoznak rá, amikor azt állítják, hogy az 1940-es és 50-es években nem volt minden rendben). [4] Valóban, ezekben az évtizedekben az összes tengerentúli misszionárius háromnegyede francia pap és mindkét nembeli szerzetes volt.

Ezután Cuchet lerombol néhány mítoszt az összeomlás időpontjával kapcsolatban. A hagyományos katolikus történetírás 1968-ra datálta az fordulópont eseményét. A konzervatívok abban az évben látták a hagyományos társadalom általános összeomlását (a híres “1968. májusi” munkás- és diáksztrájkok), amely érintette a család patriarchális szerkezetét, a tekintély tiszteletét általában és a vallást konkrétan. A progresszív katolikusok a II. vatikáni zsinat szükséges reformjainak lelassulását, sőt visszafordítását hibáztatták; az ő szemszögükből VI. Pál 1968-as Humanae Vitae enciklikája, amely kizárta a fogamzásgátlás erkölcsös voltát, elárulta a zsinatot, szertefoszlatta az egyszerű katolikusok reményeit, és hozzájárult a templomok kiürüléséhez.

Cuchet, ismételten Boulard kanonok és mások 1960-as évek végi munkásságára támaszkodva, kimutatja, hogy a vallásgyakorlat összeomlása a franciaországi katolikusok körében három évvel 1968 előttre, egészen pontosan 1965-re tehető. Ezt az évet “a visszaesés (décrochage)” vagy “az összeomlás (effondrement) évének” nevezi. Amint Cuchet rámutat, ez a tény zavarba ejtette Boulard-ot és a püspököket, akiknek jelentést tett a “II. vatikáni zsinat ideológiai szentesítésének” idején, [5] bár ekkorra a püspökök, akik (öntudatlanul?) érezhették, hogy bizonyos reményeik tévesek voltak, már nem voltak érdekeltek az ilyen számszerű vizsgálatokban. Egyébként Boulard folytatta kutatásait az egyetemen egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig. Cuchet hozzáférhetett néhány, az 1965-1977 közötti időszakból származó levelezéséhez és beszélgetőtársához; egy idő után Boulard számára mégiscsak megvilágosodott, hogy valami drasztikus dolog következett be.

Cuchet kimutatja, hogy 1965 nem csak a szentmisén való részvétel szempontjából volt az összeomlás éve, hanem a gyónás (ma már “kiengesztelődés szentsége”), a keresztség és az utolsó kenet (ma már “betegek kenete”) tekintetében is – és néha ez még drámaibb volt. A számadatok, amelyeket felsorakoztat, egyszerűen megcáfolhatatlanok.

Cuchet-nek, a hivatásos történésznek, az okok kérdésével kellett foglalkoznia. Érzékelhető a vonakodása attól, hogy aknamezőre lépjen. Bár a tendencia több évszázadon át a katolicizmus lassú hanyatlása volt, néhány mélypont (francia forradalom) és csúcspont (a XIX. században – gondoljunk csak az ars-i plébánosra és Szent Terézre -, valamint az első és második világháború után), az 1965-ös összeomlás olyan drasztikus és gyors, hogy az akkoriban mindenki számára teljesen váratlan volt. És Boulard volt az első azok között, akiket megdöbbentett az általa egy generáción át rajzolt adatsorok ilyen rendhagyó fordulata. Miért pont ekkor történt?

Cuchet óvatosan megkockáztatja a következőket (144. o.): “Honnan jöhetett ez a szakadás, hiszen szakadás volt, honnan jöhetett? Egy ilyen nagyságrendű jelenség mögött kellett lennie valamilyen eseménynek, amely legalábbis kiváltotta. Az én hipotézisem az, hogy ez a II. vatikáni zsinat volt. “[6] Azzal védekezik, hogy azt állítja, hogy a zsinat szövegeinek a priori nem sok köze volt az összeomláshoz, miközben azt elismeri, hogy talán a liturgikus reform vagy a vallásszabadságról szóló szöveg bizonyos elemei hozzájárulhattak. De az biztos – teszi hozzá -, hogy a liturgikus reformról szóló szöveg nem csökkentette a vasárnapi liturgia fontosságát – épp ellenkezőleg!

Íme az általa felhozott okok, vázlatosan:

1) A zsinat tanítása a vallásszabadságról a Dignitatis Humanae-ben (1965 decembere). A vallásszabadság érvényesítése aligha érinthette az egész társadalmat, hiszen Nyugaton már közel két évszázada létezett ilyen szabadság. Ezért ad intra lelkiismereti szabadságként alkalmazták arra a magatartásmódra, ahogyan a katolikusok saját vallási kötelezettségeikhez viszonyultak (146-147. o.). Ez a katolikusok számára azt jelentette, hogy engedélyezték, hogy maguk döntsenek a tanítással és fegyelemmel kapcsolatban (ma ezt “cafeteria-katolicizmusnak” neveznénk).

2) A II. vatikáni zsinat utáni “hivatalos katolicizmus” és a hagyományos népi vallásosság közötti ellentmondás. E tényező illusztrációjaként Cuchet megjegyzi, hogy azokon a kegyhelyeken, ahol ezt a jámborságot tiszteletben tartották, az összeomlás sokkal lassabban ment végbe, mint azokban, ahol új pasztorális irányzatokat érvényesítettek (148. o.) [7].

3) Ezzel kapcsolatban Cuchet rámutat (149. o.), hogy a liturgia egyes elemei, bár az értelmiségiek számára másodlagosnak tűnnek, valójában pszichológiai és antropológiai meghatározó tényezők. Megemlíti a latin nyelv elhagyását, a névmások megváltoztatását Isten megszólítására (“Thou” vs. “you” az angol kontextusban), a kézbe áldozást, a korábbi kötelezettségek minimalizálását vagy elvetését (lásd alább) stb.

4) Az új lelkipásztori orientációk gyakran elfelejtett alapelve a katolikusok elkötelezettségi szintjével kapcsolatos magas elvárások, amelyek már 1960-ban kezdődtek és 1965-re általánossá váltak. A gyermekeik keresztségéhez való hozzáférés nemcsak azt az ígéretet kívánta meg, hogy a gyermekük katekézisét vállalják (ami már eddig is így volt), hanem most már egy több hónapos “felkészítést” is, amelyen a szülőknek át kellett esniük. Ha a lelkipásztor úgy ítélte meg, hogy a szülők nem eléggé elkötelezettek, elhalaszthatta a keresztelést – ez fordítottja volt annak a zsinat előtti sürgetésnek, hogy a gyermekeket minél hamarabb megkereszteljék. Az egyházi házasságkötés szociológiai konvencióból személyes befektetéssé és nyilvános hitvallássá vált, amelytől sokan különböző okokból (illendőség, diszkréció, egyszerű félénkség…) visszariadtak.

5) Ami a tanítást és a katekézis változásait illeti, Cuchet egy olyan elvre hivatkozik, amelyet a XIX. századi filozófus, Théodore Jouffroy fogalmazott meg: a hivatalos tanítás változásai az alázatos embereket szkeptikussá teszik. Valóban, egy intézmény, amely elismeri, hogy tegnap tévedett, ma is tévedhet. [8] Ebben a tekintetben Cuchet a négy utolsó dologgal (ítélet, tisztítótűz, mennyország, pokol) kapcsolatban a szószékeken hirtelen beállt csendre összpontosít (amit a szentbeszéd témáját megadó plébániai értesítőkben nyomon követnek) ; ez azt a benyomást keltette, hogy a papság vagy megszűnt hinni bennük, vagy már nem tudta, hogyan beszéljen róluk, noha ezek egészen a zsinatig gyakori prédikációs témák voltak; Jean Delumeau történész a zsinat előtti “félelem pasztorális stratégiájáról “[9]  beszélt.

6) Sokkal alapvetőbben, Cuchet “a halálos bűn terhe mellett kötelező gyakorlat kultúrájából való kollektív kilépésről beszél”. Ez a gyakorlat az általában “az Egyház parancsolataiként” tanított kötelezettségek listájában artikulálódott: “kötelező ünnepek”; vasárnapi szentmise; szentgyónás; húsvéti áldozás; böjtölés (kántorböjti napok, vigíliák, nagyböjt); absztinencia (minden pénteken és néhány egyéb napon). Bár ezeket a kötelezettségeket a hivatalos szövegekben legtöbbször enyhítették (böjti napok), de sohasem függesztették fel, a továbbiakban már csak ritkán említették őket. Az eucharisztikus böjt (hagyományosan éjféltől a szentáldozásig semmilyen ételt és italt nem fogyasztottak) fokozatos csökkentése, amelyet XII. Pius kezdett el 1953-ban (a víz már nem törte meg), VI. Pállal gyakorlatilag megszűnt (a “szentáldozás előtti egy órás” eucharisztikus böjt) (153. o.).

E módosítások társadalmi változásokkal is jártak: Boulard anekdotikusan jegyezte meg, hogy a pénteki böjt megszűnése milyen kedvezőtlen hatással volt a franciaországi halpiacokra. Az engedély, hogy a vasárnapi misekötelezettséget teljesítsék a szombat esti misén való részvétellel, hozzájárult a vasárnapok deszakralizációjához, amelyek középpontjában most már a szabadidő állt (amit a televíziók és az autók immár széles körben elterjedt birtoklása sokkal szabadabbá tett). Cuchet mellékesen megemlíti, hogy abban az időben a papság pozitívan értékelte ezeket a hatásokat: egy lelkipásztor most már biztos lehetett abban, hogy azok a katolikusok, akik még vasárnaponként elmentek a misére vagy péntekenként vezeklést végeztek, “szabadabban és tudatosabban” tették ezt (155. o.).

7) Végül egy olyan döntés született, amely elengedte a templomokból a leginkább tanítható demográfiai csoportot: a gyerekeket. A korábbi katekétikai rendszerben a francia gyerekek 80%-a minden vasárnap részt vett a szentmisén (szüleikkel vagy nélkülük), hogy felkészüljenek az “ünnepélyes elsőáldozásra”, egy olyan rítusra, amely egy puccos éttermi ebéddel és a rokonok ajándékaival egészült ki. Egész osztályok mentek át ezen tizenkét éves korukban, kis menyasszonyi ruhákba és sötét öltönyökbe öltözve (fehér rojtos szatén karszalaggal és gyöngyházfűzéres feszülettel díszítve). A heti misén való részvétel és a havi gyónás volt szükséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerjenek ebbe a társadalmi visszhangot kiváltó rítusba, amely után a fiatalok hajlamosak voltak reprodukálni a szülők látogatási arányát. 1965-re azonban ezt a rendszert “pusztán társadalmi jellegűnek” és képmutatónak ítélték, és az ösztönzőkkel együtt visszavonták, jelentősen megemelve az átlagos egyházközség átlagéletkorát. A zsinati nemzedék nyugdíjas papjai Cuchet-nek bevallották, hogy úgy érezték, hogy megszabadultak attól a tehertől, hogy minden szombaton gyónásokat, különösen gyermekgyónásokat hallgassanak – ezt a terhet “kronofágnak”, “időzabálónak” nevezték. A templomba járó gyerekseregek elvesztésében más tényezők is szerepet játszhattak, többek között a kötelező iskoláztatás időtartama, amely hosszabb időt adott az állami iskolarendszernek arra, hogy beékelődjön a családi hagyomány és a gyermek közé.

Nagy vonalakban ezek az eredményei Cuchet gondos elemzésének és reflexiójának a franciaországi katolikusok mérhető vallásgyakorlatát nyomon követő grafikonon látható példátlan visszaesést övező adatokról. Tagadhatatlan, hogy a szerző jóindulatú hangvétele ellenére a könyv vádiratot fogalmaz meg a papság (mind a püspökök, mind a papok) ellen, akikre a zsinat végrehajtásának felelőssége hárult. Visszatekintve az ember azt kívánja, bárcsak a papok inkább hagyták volna a dolgot.

Ami a legerőteljesebben kirajzolódik – és amit a szerző tovább vizsgál a “Van-e még jövője a katolicizmusnak Franciaországban? [10] ” című, még elgondolkodtatóbb és távlatosabb könyvében -, az a vallás szükségszerűen szociológiai dimenziója. A katolicizmus teste a közös értékek egész komplexuma volt, amelyet bizonyos mértékig a vallásgyakorlat és az örök rendeltetés közötti kapcsolat erős tudatán alapuló kötelezettségek rendszere tartott össze, és amely időszakos gyakorlatokban öltött testet (visszatérő ünnepek és böjtök, átmenet rítusai), míg a lelke ebben az értelemben a tanított igazságokhoz való tényleges személyes hozzájárulás és végső soron a Krisztus iránti elkötelezettség volt. A Cuchet által a klérus “tévesen jónak képzelt pasztorális elképzeléseinek” (azaz a jó szándékok katasztrofális eredményekkel) nagy része abból a platóni elképzelésből ered, hogy a lélek és a test szétválasztása az előbbi javára válik. Ehelyett persze a halál következett, és világunk megszűnt keresztény lenni.

Nagyon érdekes lenne összehasonlítani más országok hasonló elemzéseit – nem utolsósorban a miénket -, és megnézni, hogy a helyi állapotok, a maguk sajátosságaival (az USA-ban az egyházban nem volt ünnepélyes elsőáldozás, és soha nem is volt ultra-többség), ugyanazt a statisztikai visszaesést tükrözik-e, és milyen időponttól (ott szintén 1965 volt?). Cuchet munkája talán túl szűken csak Franciaországra koncentrál. De ez a munka, Stephen Bullivant Mass Exodus: Catholic Disaffiliation in Britain and America since Vatican II (Oxford, 2019) című könyvének statisztikai elemzéseivel, valamint a szerzetesi életre vonatkozóan P. Joseph Becker jelentős, The Re-Formed Jesuits (Az újraformált jezsuiták) című művével együtt: A History of Changes in Jesuit Formation During the Decade 1965-1975 (Ignatius, 1992), [11] segíthet beazonosítani – és talán elkerülni életünk nagy civilizációs változásának okait.

Jegyzetek:

1. Guillaume Cuchet, Comment notre monde a cessé d’être chrétien. Anatomie d’un effondrement (Párizs: Éditions Points, 2020).

2. Az Académie des Inscriptions et belles lettres-től és a Centre national du livre-től.

3. Fernand Boulard és Gabriel LeBras, Carte religieuse de la France rurale (Párizs: Cahiers du Clergé rural, 1952); Id. et al., Matériaux pour l’histoire religieuse du peuple français, XIXe-XXe siècles, 4 vols, (Paris: Éditions de l’École des Hautes Études en Sciences Sociales, 1982-2011).

4. H. Godin és Y. Daniel, La France, pays de mission?

5. Cuchet, Comment, 98. A “szanktuarizáció” (szentté avatás) egy francia neologizmus Cuchet részéről, amely arra utal, hogy a II. vatikáni zsinat mint esemény egyfajta szentek szentjének minősül az azt átélő nemzedék számára.

6. “D’où cette rupture, puisque rupture il y a eu, a-t-elle donc bien pu venir? Il faut qu’il y ait eu un événement derrière un phénomène de cet ordre, au moins pour le provoquer. Mon hypothèse est qu’il s’agit du concile Vatican II.”

7. Idézem Fernand Boulard, “La Religion populaire dans le débat de la pastorale contemporaine”, in B. Plongeron ed, La Religion populaire. Approches historiques (Párizs: Beauchesne, 1976), 27-49.

8. Comment, 149, hivatkozva T. Jouffroy, “Sur le scepticisme de notre époque”, in id. cours du droit naturel, professé à la Faculté des lettres de Paris (Paris: Prévost-Crocius, 1834), 1-7.

9. J. Delumeau, Sin and Fear: The Emergence of a Western Guilt Culture (New York: MacMillan, 1990).

10. Guillaume Cuchet, Le Catholicisme a-t-il encore de l’avenir en France? (Párizs: Seuil, 2021).

11. Nem szabad megfeledkezni az antropológiai elvek rendjéről Mary Douglas klasszikusának, a Purity and Danger (Routledge, 1966) és a Natural Symbols (Barrie and Rockliff, 1970) című művéről sem.

 

John Pepino, PhD: Anatomist of the Catholic collapse in France and beyond

https://invocabo.wordpress.com/2022/09/25/a-katolikus-osszeomlas-anatomusa/