Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Ó, milyen nagy örömet jelentene Számomra, ha Karácsony Napján Hozzám fordulnának

2014. december 22. hétfő, 20:45

Drága szeretett leányom, ez egy üzenet a világnak Karácsony Napjára. Mivel mindnyájan a Születésnapomat ünneplitek, engedjétek meg Nekem, hogy ezen a különleges napon belépjek a szívetekbe, mert ez az Én Napom.

Hívjatok meg Engem otthonotokba, mint egy kedves vendéget, és mutassatok be családtagjaitoknak, barátaitoknak és szomszédjaitoknak, akik lehet, hogy már megfeledkeztek Rólam. Bár szólhat ugyan Rólam a Karácsony ünnepe, de a nagy örvendezés közepette, amelyre sor kerül, Engem figyelmen kívül hagynak. Engedjétek, hogy a Rólam való megemlékezés felvidítsa a szíveteket, hogy örömet és reményt hozzon nektek a jövőre nézve – egy jövőt, amelyet attól a naptól biztosítottam számátokra, amikor megszülettem.

Emlékeztessétek azokat, akik már nem tisztelnek Engem, arra a Szeretetre, amelyet irántuk érzek, és hogy mennyire vágyom arra, hogy újból életük része legyek. Ó, milyen nagy örömet jelentene Számomra, ha Karácsony Napján Hozzám fordulnának és kérnék Tőlem, hogy vigyem el nekik Békémet és Szeretetemet. Ha Karácsony Napján eljönnének Hozzám, Én Isteni Menedékem biztonságába burkolnám őket, és soha nem hagynám, hogy eltávolodjanak Tőlem.

Drága szeretett követőim, ti az Én Családom vagytok, Én pedig a ti családotok. Irgalmam által elviszlek benneteket szeretett Atyám Kebelére, Aki egy gyöngéden szerető szívű szülő szenvedélyével szeret benneteket. Ó mennyire szeret benneteket, és milyen nagy örömet érez, amikor ti, elismervén Engem, a Segítségemért folyamodtok.

Ti jelentetek Nekem mindent, és az irántatok való Szeretetem mindent átfogó, mely meghaladja felfogóképességeteket. Ezért tüzes együttérzéssel és erős elszántsággal fogok harcolni értetek, hogy megmentselek benneteket ellenségem gonoszságától. Féltő szeretettel fogom őrizni a lelketeket, és meg fogom vívni a jó harcot, hogy épen és egészségesen a Királyságomba vigyelek benneteket. Nem számít, hogy milyen erősen állnak ellen Nekem; hogy hány Kereszténynek kell még elszenvednie megaláztatást az Én Nevemért; hogy ellenségem mennyi csábítást helyez elétek – Én meg fogom nyerni ezt a lelkekért vívott csatát. Ez tény, mert semmi sem állhat Isten és az Ő gyermekei közé, mert Ő ezt nem fogja megengedni. Az az ember, aki ezt megteszi, félre lesz dobva. A gyűlölet meg lesz semmisítve, és a hazugságok le lesznek leplezve éppen a felszínesség miatt, amelyre épültek. Az Igazság ki fogja állni az idő próbáját.

Hamarosan eljövök, hogy egyesítsem Isten gyermekeit – az Ő drága családját. Emeljétek fel a szíveteket, és ne engedjétek, hogy ellenségeim ellankasszák a lelketeket; egyetlen gondolatotok a remény legyen. Teljesen bízzatok meg Irgalmamban, és álljatok készen arra, hogy újra befogadjatok Engem, a ti Üdvözítőtöket és Megváltótokat az életetekbe. Örüljetek, mert Ígéretem a legnagyobb örömre ad okot nektek.

Ez a Karácsony örömteli lesz, mivel az Időm rövid.  

Szeretett Jézusotok

Erdogan: hazaárulás a fogamzásgátlás

Hazaárulásnak nevezte a fogamzásgátló szerek használatát a török államfő - jelentette hétfőn a helyi média.

Recep Tayyip Erdogan egyik bizalmasa, Mustafa Kefeli üzletember fiának vasárnapi lakodalmán házassági tanúként fejtette ki álláspontját. A jegyespárhoz intézett beszédében, amelyről videót is közzétett több hírportál, leszögezte: "egy vagy két gyerek nem elég. A nemzetünk erősítéséhez dinamikusabb és fiatalabb népességre van szükség" - fogalmazott, arra kérve a házasulandókat, hogy legalább három gyermeket vállaljanak, javítva ezzel is a népesedési statisztikákon. Erdogan attól tart, hogy a csökkenő születési arányszám aláássa az ország gazdasági erejét.

"Egy gyerek az egyedüllét szinonimája, kettő a versengésé, három az egyensúlyé, négy pedig a bőségé. Isten pedig gondoskodik a többiről" - fogalmazott az augusztus óta hivatalban lévő török elnök.

A 11 éven át kormányfőként szolgáló Erdogan már korábban is beszélt arról, hogy a nőknek legalább három gyermeket kellene világra hozniuk, továbbá novemberben azzal bosszantotta fel a feministákat, hogy "természetellenesnek" nevezte a nők és a férfiak egyenjogúságát.

A török elnök, akinek két fia és két lánya van, 2012-ben be akarta tiltatni az abortuszt, de a közvélemény felháborodása miatt végül elállt tervétől.

A törökországi népességnövekedés az utóbbi években lelassult, és a több mint 76 millió lakosú országban az élveszületési ráta tavaly a hivatalos statisztikák szerint 2,07 százalék volt.

MTI

Karácsony vigíliája

A Kék könyvből öt üzenetet teszek közé, amelyek segítsenek minket mélyebben belépni a Szűzanya Szeplőtelen Szíve által abban a felfoghatatlan titokban, amelyet az emberiség számára a Második Isteni Személy, a Fiú közénk érkezése jelentett, akkor, és folyamatosan azóta, egészen napjainkig. Saját, személyes kiegészítéseimmel egy picit tágabban körüljárom az eseményt, mindkét irányban, előbb és utóbb, akkor és máma, mert csak így lehet a modern világ zsivajától eltávolodni, megszabadulni, és valamit megsejteni abból, amit a Mindenható Isten számunkra, az emberiségnek ajándékozott.

Karácsony szent titkának helyes felismerése, megértése, elfogadása nélkül nincs igazi alap, amelyre tartósan építeni lehetne, jelent és jövőt, beleértve az örök életet is. Ezt a mai, modern emberiség élete, világszemlélete híven tükrözi. A felszínes csillogás mögött sivár üresség, önzés, boldogtalanság, céltalanság örvényei kavarognak a legtöbb ember lelkében. Elveszítette a  „keskeny ösvényt” - a tudomány és technika, a téves filozófiai irányzatok  bűvöletének hatására - amely a „Betlehem-i barlanghoz” vezet, elfordult az Egyháztól, hittől – így a széles autópályára sodródott, „megvilágosodott”-nak véli magát, vakon rohan a  vesztében, önmaga elpusztításának örvényébe, fogalma sincs, hogy a Pokol valóság és „végállomás”.

Sajnos, még az Egyházban is sokan vannak, akik elveszítették a lényeget, az igaz hitet, nemcsak a hívek hanem még papok, püspökök közül is. A jövendölés a „végidők hitehagyásáról” napjainkban valósággá vált.

1. A félelem pillanatai

„Töltsd velem, fiam, karácsony vigíliájának óráit. Felejts el minden mást, és ne engedd, hogy ma másvalami foglalkoztasson (...). Újra éld át velem azokat az aggódó pillanatokat és a gyötrő gondot, amikor jegyesem arra az éjszakára szállást keresett és visszautasították. A fájdalmat és a gondot nem magunk miatt, hanem születendő Fiam, Jézus miatt éreztük. Minden visszautasítás, amelyet kaptunk, az Ő számára adott visszautasítás volt.

Napközben mintha többször kopogtatott volna Szívem parányi ajtaján: elérkezett születése pillanata és nekem, a szűznek kellett Vele megajándékoznom az egész emberiséget. De az emberiségnek nem volt helye az Ő befogadására! (akkor, és máma, elsősorban a szíveinkben? És második dicsőséges eljövetelével hogyan állunk?). Minden bezáruló ajtó újabb sebet ütött Szívemen. (ez érvényes máma „ üzenetei” elutasításaikor is, függetlenül a kifogásoktól). Egyre jobban kitárult, hogy világra hozza szeretetben és fájdalomban – ebben a fájdalomban – Fiamat, Jézust.

Így csak egy barlang szegénysége fogadta be Őt, egy ökör és az a kis szamár melengette, amelyik napközben bennünket hordozott. (sajnos, az álatok jelenlétének tényét sok „pallérozott” elméjű teológus a népi jámborság betoldásának véli, lényeges vagy sem? Szerintem az első lépések az „okoskodás”, a megalkuvás felé, itt kezdődnek. Mindennek megvan a helye, szerepe, Isten terveiben. Az álatok testének melege, kisugárzása bizony fontos elem még az istállóban is, mennyivel inkább  egy kisded számára, ezt tudja minden falusi gazda).

Éld át újra velem fiam, a virrasztás óráit. Ezáltal képes leszel megérteni, hogy egyedül a te szegénységed volt az, ami Fiam, Jézus szeretetét feléd fordította, és neked adta ajándékul, hogy Szeplőtelen Szívem papja légy. Szegénységed tesz téged egyedül mindig ilyen gyermekké, a te tökéletes szegénységed a javak, a kötődések, a tervek, az érzelmek területén. Szegénynek lenni éppen azt jelenti, hogy semmivel sem rendelkezel. És éppen ez a semmi  váltja ki Isten tetszését és egyedül ez képes befogadni Őt!

(a fönti két kiemelt mondat megvilágítja az igazi „szegénység” lényegét, életünk kezdeti szakasza a legnehezebb, amíg eljutunk ennek a  felismeréséig, elfogadásáig, - anyagiak, csak máról-holnapig, gondoskodik az Isten,  - kötődések, csak a minimálisak, még a családon belül is, - tervek nélkül, vezet a Szeplőtelen,  - érzelmektől elszakadva, hisz olyanok mint az időjárás. Nincs üresség, mindent betölt az Úr!).

Kedves papjaim, mindnyájatoknak ilyen szegénynek kell lennetek! Ezért kérlek, legyetek hasonlóak a kisgyermekekhez! Akkor mindig kézen fogva tudlak vezetni és akkor engedelmesen hagyjátok, hogy vezesselek. Egyedül az Én hangomra figyeltek majd, mert nem bővelkedtek más (zavaró, ködösítő) szavakban és más gondolatokban!

A hang és a gondolat, amelyet veletek közlök, Fiam hangja és gondolata lesz! Milyen világossá válik akkor számotokra az egész Evangélium! Fiam Evangéliuma lesz egyedüli fényetek és ti megajándékozzátok a sötétségbe merült Egyházat az Evangélium teljes fényével!!!

(tehát semmi ok a pánikra, aggodalomra, Bergogliót  és követőt a saját megnyilatkozásaik, tetteik minősítik – egyházi szabadkőműves mivoltukat igazolják vele, a hamis Egyház prófétáinak szerepében. Világosan kifejtette G. Szt. Lajos már háromszáz éve A tökéletes Mária tiszteletben: „Az utolsó időknek igazi apostolait – Szűz Máriának a Magasságbeli parancsára ki kell képeznie –  és a seregek Ura megadja nekik a szót, és az erőt (...) Arany és ezüst nélkül, (...), gond nélkül fognak élni a többi pap és egyházi személy között”, - hogy vagyunk laikusok, hívek is, akik erre meghívást kaptunk, Dicsőség a magasságban Istennek! Megerősített minket ebben a minőségünkben maga az Úr Jézus Krisztus legelső üzenetében: „A második visszajövetelemről szóló Igazságot az egyszerű embereknek kell terjeszteniük. Ezért az egyszerű lelkeknek, az igazi hivőknek kell ezt a feladatot magukra vállalniuk! Prófétáimnak nincs már sok idejük arra, hogy az emberiséget erre a nagy eseményre felkészítsék!” – Az Igazság Könyve -  MDM, 2010. 11. 9. Tehát nagy a MI – laikusok – felelőssége, különösen Erdélyben! Miért? Mert nekünk  nincsenek Máriás Papi Mozgalomhoz tartozó hiteles papjaink! Ne feledjük, a hitelességünk garanciája az életünk, tehát ezért merjük bátran határozottan élni és hirdetni, Van Isten! Ki olyan mint az Isten! Grignont idézve: „Az Istenhez vezető keskeny utat, a tiszta igazság útját fogják tanítani, de az Evangélium és nem a világ elvei szerint, mégpedig kímélet nélkül, az emberekre való tekintet nélkül”.... Nem elégé világos a két út közti különbség? Két Urat nem lehet szolgálni! Bergoglió, - az egyházi szabadkőművesség – humanista trükkjeikkel csak a balgákat, hitetleneket, tájékozatlanokat  tudják  elszédíteni, megnyerni a Pokolnak!)

Nem bővelkedtek majd más vonzalmakban. Egyedüli vonzalmatok az irántam való vonzalom lesz. És Én, mint Anyátok, megtanítalak titeket a Fiam, Jézus iránti szeretetre, a tökéletes szeretetre. Elvezetlek addig a pontig, hogy többé már nem tudtok nélküle élni: életeteket iránta való szeretetté változtatom, akkor majd valóban újjáéledhet bennetek. Szeretett fiaim, ehhez szegénységetekre, alázatotokra, engedelmességetekre van szükségem. Ne féljetek, hogyha nem ért meg titeket a világ, és nem fogad be titeket: az Édesanya Szíve mindig otthonotok és menedéketek lesz.” (K. k. 1974. 12. 24.)

2. Ne féljetek!

„Ez a szent éjszaka, éld át Szívemben, szeretett fiam. Szeretném, ha részt vennél teljes szeretetem, anyai vágyódásom pillanatában, amikor a mennyei fény elragadtatásában fiam, Jézus e világra született. Szűzen és csodálatos módon szültem Őt én, az Ő Édesanyja.

Az éjszaka sötét volt. De ennél is sötétebb volt az az éj, amely az emberiségre borult. A bűn rabszolgaságában már nem remélt többé a szabadulásban. (a mai emberiség nagy része már a bűntudatát is elveszítette, reményüket sokan  az okkultizmusba vetik, mások az „energiákba”, ismét mások a Földön kívüliek beavatkozásába, stb.). Éj borult a választott népre is, amely már nem felelt meg többé kiválasztottsága követelményeinek, és nem állt készen a Messiás fogadására! (a mai Egyház megfelel-e,  készen áll a Második, dicsőséges eljövetelre? Az igaz Egyház IGEN, készül az eseményekre,  a hamis Egyház Bergoglió vezetésével az Antikrisztus útját készíti elő, nagy buzgalommal.)

E sötét éjen tört át a Fény, megszületett kisgyermekem. Abban a pillanatban, amikor senki sem várta, amikor nem volt egyetlen olyan hely sem, amely megnyílt volna befogadására... Nem várta, nem fogadta be, visszautasította Őt az emberiség: és mégis ez volt az a pillanat, amelyben megkezdődött a megváltás. (micsoda szerencsétlen oktalanság, hogy máma éppen papjaink nagy része utasítja el a magán kinyilatkoztatások által feltárt igazságot, amelynek fényében képesek lennének helyesen és jól értelmezni az idők jeleit!).

Jézusom megszületik, hogy minden embert megszabadítson vétkétől. A nagy sötétségből így kel föl a Fény, és Gyermekem eljön, hogy megváltsa a világot. Szegénységben születik és a visszautasítás fájdalmában, első megnyilvánulása csupán a sírás: érzi a hideg zordságát, körülveszi Őt az egész világ fagyossága. Szeplőtelen Szívem összegyűjtötte az isteni Gyermek első könnyeit. Egybefolyt Szívem könnyével, és én felszárítottam anyai csókommal.

Ezen a szent éjen, amikor ismét nektek adom Fiamat, újra mondom, ne féljetek: Jézus a ti szabadítotok! Most még inkább sötétbe merült a világ, mint valaha: a gyűlölet, a kevélység és a hitetlenség veszi körül az emberek szívét. Mély válság dúlja fel az Egyházat is: még papjaim közül is sokan kételkednek kis Gyermekemben. Fogadd örömmel Jézusod jövetelét te egész Szentegyház: Ő él tebenned, mert minden szegény fiamat üdvözíteni akarja!

Szeplőtelen Szívemnek szentelt papok, ne féljetek! Nagy örömhírt mondok mindnyájatoknak: Fiam, Jézus a ti Üdvözítőtök! Ő váltott meg titeket mind, most is megmenthet mindnyájatokat. Ne féljetek, miként egykor nektek ajándékozta Szívem az Üdvözítőt, úgy fogja ezekben az időkben nektek ajándékozni Szeplőtelen Szívem az Ő üdvösségének örömét. Az egész világ, amelyet átjár a sötétség, és amelyet elszakítottak Fiamtól, hamarosan örülni fog a szent éj gyümölcsének.

Szeplőtelen Szívem diadala elérkezik akkor, amikor szegény eltévelyedett fiaim szívében és lelkében újra megszületik Jézus! Csak legyen bizalmatok, és ne kerítsen hatalmába sem az aggódás, sem a csüggedés. A rátok váró jövő fényes hajnalhasadás lesz az akkorra már (a szenvedések és megpróbáltatások tűzében) megtisztult világ számára. Ezen az éjszakán, Gyermekem szegényes bölcsője mellett érzem szeretett fiaim, a nekem szentelt papok (és hívek) szeretetét. Szívemhez szorítom Fiamat, Jézust és vele együtt mondok nektek köszönetet, és megáldalak benneteket”! (K. k. 1975. 12. 24.)

3. Fiam szeretet ajándékát kéri!

„Éld át velem, Szeplőtelen Szívem szeretett gyermeke, a virrasztás óráit imában, hallgatásban, égi Édesanyádra figyelve. Mint egykor, úgy ma is megszületik Fiam, Jézus. Mint egykor, úgy ma is fel kell készülnötök jövetelére, szeretett fiaim. Jegyesem, József igaz és tiszta, alázatos és erős volt. (éppen ezek az erények hiányoznak belőlünk!). Az Atya választotta arra, hogy értékes segítségem legyen, különösen azokban a pillanatokban, amikor fáradtságos utunk végső szakaszát jártam. Éreztem az utazás fáradalmát, a hideg zordságát, a megérkezés bizonytalanságát, mindannak kétségét, ami reánk várt.

És mégis mintha távol éltem volna a világtól és minden dologtól, folytonos elragadtatásba merültem kicsi Jézusommal, akit készültem nektek ajándékozni. Egyedül az Atyába vetett bizalom hordozott engem. Fiam szeretetteljes várása ringatott, a Szentlélek betöltött a szeretet teljességével. (mi is hasonló lelkületet fogunk kapni, még a legádázabb üldözések közepette is, ha teljesen égi Anyánk nyomdokain törekszünk járni, ezt megígérte mindannyiunknak). Anyaként házra vágyódtam, és az Atya menedékhelyet készített számunkra. Kis Gyermekem számára bölcsőről álmodtam, és készen állt a jászol. (nem ötcsillagos szálloda vagy szülőszoba!). Azon az éjszakán barlangba zárták az egész mennyországot.

És amikor elfogott a fáradtság és az állandó visszautasítás szinte megtörte emberi ellenálló képességünket, akkor állt készen a barlang a Fény befogadására. És az Anya nagy imájának befogadására megnyílt az ég. Fényben kivirágzott szűzi sarjam, a Fiú, az isteni ajándék. (a fizikai törvények felfüggesztődtek, természetfeletti módon – elragadtatásban -  történt a Megváltó születése!).

Szeretett fiaim, adjátok velem együtt Szívére az első csókot. Hallgassátok velem együtt Szíve első dobbanását. Elsőként nézzetek szemébe. Figyeljetek sírása, öröme, szeretete első hangjára. Csak vigasztalástokra vágyik. Szeretetetek ajándékát kéri! Burkoljátok szeretetbe kis tagjait, nagy szüksége van melegre! (az emberi szívek szeretetének melegére). Körülötte a világ egész fagyossága. Egyedül csak a szeretet melege vigasztalja meg.

Az Egyház azóta minden évben felújítja ezt a titkot. Fiam azóta mindig újjászületik a szívekben. (méltó bölcsőt készítettem szívemben számára? Ezt jelzi  az „igazi, szent karácsony” titka!). Ma is olyan a világ, hogy visszautasítja őt, és nagy része bezárja kapuját előtte. Most is mellőzik Őt a nagyok, akárcsak akkor. De a kicsinyek szíve megnyílik. Az egyszerűek várakozása betelik. A tiszták élete fénybe kerül. Ezen a szent éjszakán, szeretett fiaim, reátok szeretném bízni Gyermekemet. Szívetek bölcsőjébe helyezem Őt, hogy szeretetetek tüze erősödjék. Az egész világ szeretetét kell ezzel lángra lobbantanom!” (K. k. 1976. 12. 24.)

4. Ti is világra hozzátok Fiamat!

„Szeretett fiaim, hajoljatok velem együtt e jászol fölé, ahol most megszületett Fiam reszket a hidegben, és sírdogál. Imádjuk Őt együtt, mert Ő valóban az Isten Fia!!! Titeket azért szeretlek különösen, mert az Ő papjai vagytok. Olyan hatalmat kaptatok, amely hasonlóvá tesz benneteket égi Édesanyátokhoz! Amikor a szentmisét bemutatjátok, ti is világra hozzátok Fiamat. A pap szavai által Jézus valóban jelenvalóvá válik az átváltoztatott Ostyában! Hogyha ti nem volnátok, szeretett fiaim, akkor Jézus nem tudna jelenvalóvá válni az Oltáriszentségben.

Az Oltáriszentségben Jézus valóban jelen van! Testével, Vérével, Lelkével, Istenségével !!! Ti, papok megújítjátok időbeli megszületésének tényét. Mint egykor, úgy ma is titokban történik érkezése. Egykor barlang fogadta be, most az oltárok köve. A csecsemő lágy vonásai elfedték istenségét, ma a kenyér fehér színe rejti el! De ahogy akkor jelen volt a kisdedben, úgy van most jelen valóságosan Isten Fia az átváltoztatott Ostyában!

Ezen a szent éjen anyai Szívemet újból fájdalom marcangolja, látván, hogy még a papok között is kétely támad Fiam, Jézus isteni jelenlétét illetően az Oltáriszentség titkában. És így terjed a közömbösség az Oltáriszentség iránt, csökken az imádás és az ima, naponta szaporodnak a szentségtörések azok részéről, akik halálos bűn állapotában közelednek hozzá. (napjainkban éppen a Vatikán próbálja még jobban fellazítani az erkölcsi normákat, törvényeket, protestáns módon,  - feláldozván a reformok oltárán - ,  de mit is várjunk egy olyan „pápától?” akinek  beiktatásától kezdve nagy „erénye?”, hogy  a katolikus köszöntés Dicsértessék a Jézus Krisztus! Egyetlen egyszer sem hagyta el ajkát!).

Sajnos a papok között is egyre többen vannak, akik bemutatják ugyan a szentmisét, de többé már nem hisznek. (az ilyenekre utalt  Szűzanyánk a Szőkefalvi ötödik titokban!). Közülük néhány tagadja Fiam, Jézus valóságos jelenlétét, mások pedig kizárólag a szentmise bemutatásának idejére akarják korlátozni, ismét mások viszont csak szellemi és jelképes jelenlétté fokozzák le. (ez utóbbit vallják, hirdetik  a Neokatekumenális út papjai, katekétái, Kikóval az élen!). Ezek a tévedések terjedő félben vannak, bár a tanítást világosan megerősítette a Tanítóhivatal, és elsősorban a pápa! (VI. Pál, majd II. János Pál is!).

Sajnos eljön az az idő, amikor még inkább követik ezt a tévtant, az Egyházban szinte megszűnik az imádás és a szent Áldozat illata. Ezzel tetőfokára hág a pusztulás utálatossága, amely már behatolt az Isten szent templomába! (figyeljünk oda, már 1977 karácsonyán ilyen kemény üzenet, kijelentés hangzott el a Szűzanya ajkáról, Gobbi atya közvetítésével!). Ezért szeretném ezen a szentséges éjszakán összegyűjteni Szeplőtelen Szívemben minden szeretett fiamat, akik szétszóródtak a világ minden táján. Meghívlak benneteket, hajoljatok velem együtt az oltár fölé, ahol ti is világra hozzátok Jézust az Oltáriszentség titkában.

Imádjátok velem, halmozzátok el szeretettel, vigasztaljátok velem, adjatok hálát Neki velem, engeszteljétek velem a megbántások, a fagyosság, a nagy közömbösség miatt, amely Őt körülveszi. Velem együtt védjétek meg életetek árán, felkészülve arra, hogy Neki ajándékozzátok véreteket! (ez az utolsó mondat nem elég világos utalás arra, hogy „nehéz idők jönnek”, tehát készüljünk, hogy nagyon kemény üldöztetések ideje fog elérkezni, ahogy a nyilvánosságra hozott Fatimai üzenetben le van írva!). És így, e mélységes éjben Jézus újra beragyoghatja általatok ezt a világot, amelyet irgalmas szeretete még meg akar menteni”.  (1977. 12. 24.).

(nagyon fontos a mi, személyes válaszunk, közreműködésünk, ezáltal hűséges papjaink is erőt, bátorságot kapnak, hogy mindannyian Urunk nyomdokain haladhassunk, hűségesen az Evangéliumhoz, az igaz Egyházhoz,  beteljesítve küldetésünket, Isten nagyobb dicsőségére és minél több lélek megmentéséért!).

5. Az Ő második eljövetele!

„Szeretett fiaim, magam köré gyűjtselek benneteket a szegényes jászol mellett arra várakozva, hogy előttetek fektessem bele éppen megszületett Gyermekemet. Ez a szent éjszaka. Imádságban, összeszedettségben töltitek? (igen!  akkor) Velem töltitek. Ezen az éjszakán mindent elborít a sötétség, és a csend már minden szót elnyel, amikor hirtelen új fény árad az égből és az angyalok ünnepi hangja járja át a világ elhagyott utcáit. Megnyílik a világ pusztasága Istenének befogadására, aki tőlem születik emberi létre.

Az elsőhöz lesz hasonló második eljövetele is, szeretett fiaim. Ahogy ezen az éjszakán megszületett, úgy fog visszatérni Jézus Dicsőségben, mielőtt végül eljön az utolsó ítéletre, amelynek órája még rejtve van az Atya titkai közt!

(legyen világos minden „testvérünk” előtt, az első eljövetel, a megtestesülés megtörtént, megváltásunk a keresztáldozattal végbement, de az elfogadás, választás, döntés, személyes és közreműködésünk függvénye, nemzedékről-nemzedékre. Most elérkeztünk a „Dicsőséges visszatérése” idejéhez, mi vagyunk az a nemzedék, akik ennek az eseménynek élő tanúi leszünk, a jelek, események, magán-kinyilatkoztatások mind ezt akarják mindannyiunk számára feltárni. Legyünk éberek, fogékonyak mint hűséges Tanítványai Urunknak, Jézus Krisztusnak! A hűséges papjainkért adjunk hálát, a szunyókáló papjainkért imádkozzunk, hogy ébredjenek föl, a Júdásoktól forduljunk el. Végül a harmadik, utolsó eljövetellel ne foglalkozzunk. Maradjunk a lényegnél, megszületett szívemben Jézus? Ha igen vigyázzak, hogy növekedhessen Ő,  amíg elmondhatom: „élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem!” Ámen.).

A világ teljesen be fog burkolózni az istentagadás sötétségébe, az Ő makacs visszautasításába, a szeretet törvénye elleni lázadásba. A gyűlölet fagyossága ismét elhagyatottá teszi a világ utcáit. Így szinte senki sem lesz készen az Ő fogadására! A nagyok alig fognak emlékezni rá, a gazdagok bezárják előtte az ajtót, mialatt övéi is igen el lesznek foglalva önmaguk keresésével, és önmaguk érvényre juttatásával... (ez utóbbi mondat nagyon lényegre utaló, a modern világ forgatagában,  nagyon sokan még övéi közül is elveszítették a helyes irányt, levették tekintetüket a keresztre szegezett Úrról, és összezavarodnak még a hiteles tanítás terén is, nem  beszélve az „idők jeleinek” helyes felismeréséről).

„Amikor az Emberfia eljön, talál-e még hitet a Földön?” Váratlanul fog eljönni, és a világ nem lesz kész jövetelére. Ítéletre jön, amelyre az ember nem készül föl. El fog jönni, hogy megkezdje uralmát a világban, miután legyőzte és megsemmisítette ellenségeit. (legyen világos, erre a Földre jön el, másodszor, dicsőségben. Megtöri az Ördög hatalmát, és a Pokolba veti minden csatlósávval és elkárhozott lélekkel együtt, ezer évre. A Krisztusban elhunytak feltámadnak. A tisztítótűz megszűnik. Elkezdődik a második Földi Paradicsom, ahová átváltozva lehet bejutni, vagyis új ég és új Föld lesz. Ezt a boldog korszakot lezárja a „végítélet”, miután az ezer év végén még egyszer a Gonosz szabadon lesz engedve, és a Fiú visszaadja a hatalmat az Atyának, hogy Isten legyen mindenekben minden. Az lesz a legvégső állapot).

A Fiú második eljövetele is Édesanyja által valósul meg számotokra! Ahogy az Én szűzi méhem szolgált arra, hogy az Atya Igéje eljusson hozzátok,  úgy szolgál majd Szeplőtelen Szívem Jézusnak arra, hogy eljöjjön és uralkodjék köztetek. Ez Szeplőtelen Szívem órája, mert most készíti elő Jézus szeretete dicsőséges uralmának eljövetelét. Szeretett fiaim, készüljetek ti is, ahogyan Én, az Ő fogadására! E szent éj számotokra jel és kegyelem. Szegényes jászla mellé gyűjtelek benneteket, hogy betöltsük azt a nagy ürességet, melyet az emberiség készített számára (...)” (K. k. 1978. 12. 24.).

Sajnos, fájdalommal a szíveinkben kell tudomásul vegyük, hogy az illetékes magyar egyháziak részéről az „elbagatellizálások”, baklövések sorozata folytatódik, a levitt mi isszuk meg, rajtunk csattan az ostor: a Normafánál a Kápolna nem épült fel – Natália nővér, a Szeretetláng vakvágányon halad – Erzsébet asszony,  a Máriás Papi Mozgalom küldetése, délibáb? – nagyon halványan pislákoló mécses, mely még a bentieknek – tagjainak - is gyengén világít.  Szőkefalváról ne is beszéljünk, a lényeget úgy kerülik, a meghívott előadók, István atyával az élen, - tisztelet a ritka kivételnek - mint macska a forró kását. Neki fő „erénye” a gazdálkodás - mint egy nagy családosnak - és nem a Fény királynőjének üzenetei, annak kibontása, pedig sokunk szerint akik 17-én oda elzarándokolunk, azt várnánk el, hogy komoly eligazításokat kapjunk  a magán-kinyilatkoztatások témakörében, összefüggéseiben, miként tette annak idejében M. Gyula bácsi. Meggyőződésünk, hogy a Szűzanya amikor kifejezte óhaját,  hogy Szőkefalva imaközpont legyen, ezt akarta értésünkre adni, és akkor sokaknak a hozzáállása az imádsághoz, lemondáshoz, felkészüléshez gyökeresen megváltozna! Papjainkat a Szőkefalvi ötödik titok tartalma mintha nem érdekelné, homokba dugják a fejüket, mint a strucc!

Vonjuk le a tanulságot mi magunknak: papjainkra e téren egyelőre nem számíthatunk! A magán-kinyilatkoztatásokat bárki olvashatja, terjesztheti, a templomon kívül. Az Úr Jézus második dicsőséges eljövetelével kapcsolatosan  a legpontosabban, naprakészen és hitelesen Az Igazság könyve üzeneteiből tájékozódhat akit érdekel, vagy a netten: www.masodekeljovetel.hu , egészen a legfrissebb üzenetekig, pár nap lemaradással. Én is rendszeresen elolvasom és elgondolkozok rajtuk, csodálatosan kiegészítik a Kék könyvben leírtakat.

Befejezésül felvetődik a kérdés: milyen méltó ajándékot vigyek, adjak a Kisded Jézusnak, és Édesanyjának viszonzásul? Először is megígérem, hogy a napi rendszeres imáimat soha többé nem hanyagolom el, de segítsen meg erre, hogy fel tudjak nőni, és kitartani. Másodszor, naponta elvégezek egy koszorú rózsafüzért: a mi Szentatyánkért, XVI. Benedek pápáért, a hűséges főpapokért, papokért, látnokokért vagyis hiteles prófétáinkért és a hívekért, különös hangsúllyal azokért akik  a második eljövetel előkészítési munkálataiban tevékenykednek, beleértve a MPM- MM lelkiséget és a Keresztes Imahadjárat Imacsoportokat is, egészen az utolsó testvérünkig, aki elfogadja küldetésünket. Harmadszor, rendszeresen, naponta elvégezem az Irgalmasság rózsafüzérét, felajánlva az Úr Jézus Szent Szívének. Negyedszer, havonta elvégezem az Keresztes Imahadjárat Imáit, legalább egyszer. A MPM - Máriás Mozgalom lelkiség tagja vagyok és maradok. És ötödiknek, havonta legalább egyszer elvégezem: Az Üdvösség Keresztes Imahadjárat Kilencedet!

Megjegyzésem, a Keresztes Imahadjárat Imáiból a minden napra kért imákat valamint a 72-es a Tanítványok imát bevettem a napi rendszeres imáim közé. Aki legalább egyszer átolvassa mind a száz hetven imát figyelmesen, meggyőződhetik, senki nincs kihagyva, aki még megmenthető, - ne feledjük, aki a Szentlélek ellen vét, annak nincs megbocsátásban része - a többi kinek-kinek a személyes választásától, döntésétől függ. Meg kell térni, amíg még lehet, mert a megtérésre adatott idő már hamarosan lejár, és utána vége, feltárul az Igazság de az ajtó bezárul! A Szűzanya több alkalommal figyelmeztetett, ne várjunk a megtéréssel a Nagyfigyelmeztetésig, mert sokaknak túl késő lesz, az események forgatagában, összevisszaságában nem tudnak megfelelően felkészülni és elkárhoznak. Lovat hegy alatt nem abrakolnak!   Kitör a minden idők  legádázabb keresztény üldözése az Antikrisztus és Hamis Próféta ténykedései miatt, és bujkálásra kényszerülünk, - a jövendöléseknek be kell teljesülniük - a tíz szűz példája akkor nyeri el igazi értelmét, a „balgák” miatt, az „okosak” nem kockáztatnak! A tét nagy: Pokol vagy Mennyország!

Kegyelmekben gazdag, örömteli Karácsonyt! Testvéri szeretettel Imre. Áve Mária!

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/karacsony-vigiliaja/

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Üdvösség Anyja: A Szeretet Ajándéka Karácsonykor felerősödik

2014. december 20. szombat, 16:25

Drága gyermekeim, Fiam Szeretete soha nem árad ki olyan széles körben, mint Karácsonykor.

Ebben az időben, Születésének megünneplése során, Ő Szeretetével árasztja el a lelkeket. Ez az az időszak, amikor meg kell élnetek, természetesen, mint Isten gyermekei a nektek adott szeretetet. Nektek ápolnotok kell a Szeretet Ajándékát, mely Istentől jön, és meg kell osztanotok azt mindazokkal, akiket ismertek.

A Szeretet Ajándéka Karácsonykor felerősödik Isten minden gyermekének a lelkében, és ez az az idő, amikor el kell ismernetek, hogy a szeretet a családban kezdődik. A Fiam egy családban született, és ennek jó oka volt. Isten megjelent, nem, mint egy Küldetésbe küldött egyedülálló személy, akihez senki sem áll közel, hanem a Szentcsaládban.

Szeressétek családjaitokat, és bocsássátok meg a múltban elkövetett bűneiket. Szeressetek mindenkit, azokat is, akik utálnak benneteket. A kölcsönös szeretet által le tudjátok győzni a gyűlöletet, és bár ez olykor nehéz lehet, ti ez által erősebbekké váltok és békések lesztek. A gyűlölet egy negatív érzelem, és a boldogtalanság mély érzése által kiüresíti a lelket. Addig eszi a lélek magját, amíg a lélek meg nem hal. Ne engedjétek, hogy a gyűlölet elválasszon benneteket a Szeretet Ajándékától, amely a legnagyobb Kegyelem, mert ez Istentől származik.

Szeressétek egymást úgy, ahogy Isten szeret benneteket ezen a Karácsonyon. Imádkozzatok azokért, akik gonosz cselekedetet követtek el ellenetek, és kérjétek Fiamat, hogy szabadítson meg benneteket a gyűlölet terhétől.

Isten Szeretete a maga teljes dicsőségében látható abban a családban, ahol virágzik a Szeretet. Az ilyen családoknak, amelyeknek van szerencséjük megtapasztalni az egymás iránti szeretetet, meg kell osztaniuk ezt a szeretetet azokkal, akik a saját életük során nem részesülnek szeretetben. Az a személy, aki egy szerető családban nevelkedett fel, és aki gyöngéd szívvel tud szeretni, megérinti mások szívét. Ilyen módon terjed Isten Szeretete – a család kebeléből.

Egy szerető család szívének volt köszönhető, hogy Fiam magára vette az Ő földi Küldetését, hogy megváltsa az embert a bűntől. Így tehát, e Karácsony alkalmával azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást, és kérjétek Fiamat, hogy minden családot kegyelmekkel áldjon meg, hogy jobban szeressétek egymást.

A családban jelenlévő szeretet le tud győzni minden akadályt, amelyet a Sátán eléje helyez. A család Isten Szeretetének az alapja, amelyet a Sátán megvet. A család az, amelyet a gonosz megcéloz, és ő mindent meg fog tenni, hogy elpusztítsa a családi egységet.

A Szeretet és az egység a családban a Mennynek egy nagy Ajándéka és nektek állandóan törekednetek kell arra, hogy mindig egységbe maradjatok.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja

Az adventi ember – Van emberem

János ev. 5:1-11

Adventi vasárnapokon ünnepi készülődésünkben a bethesdai beteg vezet bennünket. Ő a nagy várakozó, az adventi ember képe és szimbóluma, aki 38 hosszú éve várja betegsége gyógyulását a tó gyógyító vizétől.

Jézus egy ünnepre Jeruzsálembe korán érkezvén kiment a híres tóhoz, amelynek vize sokaknak gyógyulást hozott már, hogy maga is lássa azt, s a betegeket, akik várták a víz mozdulását, hogy akkor sietve-rohanva elsőként léphessenek a tóba – és végre meggyógyulva lépjenek partra. Nem gondolom, hogy ezeknek a betegségben szenvedő nyomorult embereknek sok látogatója akadt volna. Hiszen kit érdekelhet beteg, magatehetetlen emberek társasága: vakoké, sántáké, aszott testűeké? Akik jajgatnak, kiáltoznak, siránkoznak, könyörögnek, vagy koldulnak? Aki közéjük téved is olykor, az is sietve hagyja ott őket, szinte menekülve az emberi nyomorúság ilyen halmozott tömege közeléből.

1. Jézus nem a csodatevő vízhez megy le, hogy ujjai között tapogassa ki annak csodatevő erejét. Nem. Jézus a betegek közé megy, akik a tó körüli öt tornácban tengetik beteg életüket. Azok között is megáll egy mellett, aki bizonyára a legrégibb, legöregebb és már elhíresült beteg volt – a nyomorultak doyenje: a 38 éve beteg. Jézus Krisztusban a betegek, nyomorultak és kivetettek világában egyszerre csak megjelent az isteni irgalom: a Krisztus Jézus!

A 2000 évvel ezelőtti római világ brutálisan kegyetlen rabszolga birodalom volt. Falanxokba szervezett légióival sorra hódította meg az akkor ismert világot. Leverte és kegyetlenül kivégezte a hatalma ellen lázadókat. Rómából délre vezető Via Appia mellett végelláthatatlanul sorakoztak a keresztfákra szegezett ellenségei. Az apának joga volt elfogadni, vagy elvetni gyermekét, az úr nemcsak adhatta-vehette rabszolgáját, de meg is ölhette, mert azt még ember-számba se vették!

Egy ilyen hideg, szívtelen és irgalmatlan világban jelent meg a szeretetből fakadó irgalmasság: Krisztus. Ha azt kérded miért terjedt rettenetes üldözések ellenére is futótűzként a kereszténység? A felelt erre az, mert a velejéig hitetlen, kegyetlen és embertelen világban intézményes formában, megjelent, győzedelmeskedett és azt átalakította Krisztus Keresztény Egyháza. Ebből törvényszerűen következik az ellenkezője is, hogy ha a világból kiszorítják, kivetik mert megvetik a Keresztény Egyház létét, elveit és szolgálatát – mint aminek tanúi vagyunk modern korunkban –, akkor olyan mértékben tűnik el világunkból a szeretetből fakadó irgalmasság és esünk vissza a kereszténység előtti irgalmatlan, önző, kegyetlen és embertelen-szubhumán pogány világba, melynek tragikus jelei az újfajta rabszolgaságok megjelenése, forradalmak, világ és helyi háborúk, valamint a terrorizmus elburjánzása. Lassan de biztosan eluralja világunkat, ha ugyan már meg nem tette, az új-pogányság a réginek minden formájával és megnyilvánulásával.

2. Egyszer csak megáll e nagy beteg nyoszolyája mellett egy fiatal idegen, akit sohasem látott: Jézus. Aki szánakozva nézett rá, s átérezvén betegsége nyomorúságát és annak hosszú idejét, váratlanul megkérdezte, amit soha senki eddig meg nem kérdezett tőle: „Akarsz-é meggyógyulni?” (6 v.).

Kétezer év távlatából ez a kérdés hangzik az irdatlan időn át és most elérkezik e beteg korhoz amelyben élünk s amely számos betegség alatt szenved, nyög és haldoklik. Minden korban mindenki tudta, hogy a világ beteg. Gyógyítani mindig is megpróbálták. Hadvezérek úgy, hogy más népeket meghódítottak, s a legyőzöttek rabszolga munkájával, javaival, és kincseivel gazdagították magukat és népüket. A felfedezők eladdig ismeretlen világrészek felfedezésére, meghódítására és birtokba vételére indultak. Kiirtották az őslakosságot, s gyarmatként csatolták országaikhoz azokat kegyetlen kizsákmányolásnak alávetve. A politikusok pedig mindig újra osztották a világot hatalmi érdekeik szerint. Modern korunkban kezdve a Szent Szövetségtől, az első és a második világháború békediktátumain át. Szenvtelenül régi, történelmi országokat töröltek el, s újakat kreáltak, abban a tévhitben, hogy a világbéke korszakát teremtik meg. Az első világháborúról azt hitték, hogy az lesz az „utolsó háború”, és 20 év múlva újra dübörögtek a még rettenetesebb fegyverek. Azóta egy nap sem telt el, hogy valahol a világban ne lett volna háború. Vajon ma nem vetítődik-e az emberiségre a közelgő harmadik világháború sötét réme? Krisztus itt áll és megkérdezi halálosan beteg világunktól: Akarsz-é meggyógyulni?

Krisztus megáll az ő beteg Egyháza mellett is, amely évszázados belső meghasonlottságban él. Amely erőtlenné vált a világgal való küzdelmében, s amelybe behatolt a kételkedés szelleme, melynek bizonyságtétele száradttá lett, élete meggyengült, hívei hátat fordítanak és csendesen elhagyják. Lehet, hogy mi már-már feladjuk a küzdelmet, de nem Jézus. Ő megáll a sokféle betegségben szenvedő és erőtlen Egyháza mellett és megkérdezi: „Akarsz-é meggyógyulni?”

És Krisztus megáll előtted is, aki gyengeségben, erőtlenségben önmagadról való lemondásban talán betegen és egyedül hagyatva tengeted életed napjait: miért és meddig? Aki már belefáradtál a hosszú, kilátástalan küzdelembe a napi malom-taposásba, az emberek önzésébe, gonoszságába, szenvtelenségébe és irgalmatlanságába. Aki vállaidon életed súlyos terheit cipeled: a sikertelenségeket, a kihasználásokat, becsapásokat, a keserűségeket, az elhagyatottságodat, az életed kibírhatatlan és végtelen magánosságát. És már méregeted, vajon hány lépés megtételére lesz még erőd, mielőtt végképpen feladnád és összeroskadnál. És most előtted áll Krisztus és megkérdi tőled is: „Akarsz-é meggyógyulni?”

3. Ne azt feleld, amit a bethesdai beteg panaszolt, hogy „Nincs emberem!”. Hiszen pontosan az a Te embered, aki a kérdést feltette: Jézus Krisztus, az Isten Fia a Te Megváltód, Ő a Te Embered! És Embere a Világ, és benne az Egyház gyógyulásának!

Valaki előállhat, és azt vetheti ellen, hogy mindez csak üres szónoki beszéd! Már hogyan lehetne egy 2000 éve élt személy jelen ma és döntő hatást gyakorolni a mai emberekre, a világ ezernyi problémájára és még az egyházára is? És ezen túl, hogyan lehet egy személy egyszerre, szimultán módon jelen ezernyi vagy még több hívő embernek?

Ehhez hasonló kérdésre kerestek és találtak megoldást Lutheránus teológusok a 18-ik században. Az ő problémájuk az úrvacsora tanából eredt. Tudni kell, hogy a lutheránus teológia Jézus Krisztus valóságos jelenlétéről tud az úrvacsorai jegyekben. A probléma az volt, hogy miképpen lehet Krisztus egyszerre jelen ezer oltáron? A megoldást a Communicatio idiomatum tantételében fogalmazták meg, azaz, hogy a mennybéli Krisztus részesül Isten attribútumaiban.

Eszerint a feltámadott és megdicsőült Krisztus osztozik Isten mindenütt-jelenvalóságában, omnipresentia-jában. Keresztény vallásunk egyik jellemzője, hogy nekünk nem csak vallásalapítónk és szent könyvük van – Jézus Krisztus és a Biblia – más vallásoknak is van alapítójuk és szent könyvük. Hanem nekünk feltámadott és Élő Urunk is van! Ebből következik, hogy vallásunk igazi lényege, éltető eleme és haszna a hívőnek az Élő Urral való személyes, mindennapi kapcsolata. Akinek keresztje alá teszi le vétkeit, kezére hagyja életét, terveit és terheit. Akitől belső békességet, tanácsot, útmutatást, biztatást, és erőt nyer mindennapi életéhez.

Ilyen haszna más vallásoknak aligha lehet! Egy egyszerű hasonlat megvilágítja ezt. Akinek Internetje van számítógépén, az egy és ugyanazt a híradót tudja nézni és hallgatni a világ minden pontján, egy-és-különböző időben is. Nos, ha ez a csoda vetített képekkel megoldható, mennyivel inkább valóság lehet az egy más, magasan fejlett rendszerű világban, amilyen az Isten országa!

Jézus Krisztus adventi gyógyító parancsa Világunknak, Egyházunknak és nekünk is szól, ha meg akarsz gyógyulni:

„Kelj fel…és járj – de Vele!

Dr. Pungur József

Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

MEGKÉRDEZTEM JÉZUST EGY VÁLASZTOTTJÁN KERESZTÜL.A NORMAFAI JEGES KATASZTRÓFA OKÁRÓL.

JÉZUS VÁLASZA A KÖVETKEZŐ VOLT:

"ATYÁM SZENT HARAGJA LESÚJTOTT JEGES VIHAR FORMÁJÁBAN.TÜRELME FOGYTÁN VAN, MERT SZENT AKARATÁT SE NATÁLIA NŐVÉR KORÁBAN, SE MA, NEM TELJESÍTIK. ÉDESANYÁM ÉS ÉN NEM GYŐZÜNK IMÁDKOZNI HOZZÁ, HOGY HAZÁTOKBAN ENYHÍTSE A KÖZELGŐ HÁBORÚ BORZALMAIT."
EZEK JÉZUS SZAVAI.
AZOKHOZ IS KÜLDJÉTEK EL. AKIK FELELŐSEK EZÉRT.
MI IMÁDKOZTUNK ÉS IMÁDKOZUNK A KÁPOLNA FELÉPÜLÉSÉÉRT.

http://www.sielok.hu/…/elmen…/cikk/onos-eso-tamadas-normafa/

Szekta a "kiválasztottakért"

A hétvégén egy barátnőm rávett, hogy menjek el vele egy vallási gyülekezetbe. A mostani időszakban sokszor említettem neki, hogy úgy érzem, hibát-hibára halmoztam, és szükségem lenne némi lelki támaszra. Mivel a családom nem túl vallásos, én pedig csak kórustagként vettem részt miséken, kevés tapasztalatom volt a kereszténységet illetően. Naivan nem kérdeztem rá, hogy pontosan mi is a neve a helynek, évek óta csak "gyüliként" emlegeti, és hogy amolyan mérsékeltebb keresztény-ágazat, név szerint pünkösdi karizmatikus. Persze hiba volt, hogy nem néztem jobban utána, meg is lett a jussa a hanyagságomnak.

Mikor leszálltunk Kőbánya-Kispesten a metróról, már kezdett gyanússá válni a dolog, hiszen az aszfalton ott virított nagy betűkkel, nyíllal: "HITGY". Az épületet meglátva esett le a tantusz, hiszen egy ártalmatlan, apró gyülekezetnek mi szüksége lenne egy egész épületkomplexumra... Bent nagy plakátok, felváltva a holoipar termékeivel, illetve "kézműves", gyanúsan minden standnál ugyanúgy festő lekvárokkal, ruhákkal, miegymással.

De a lényeg ezután jött: az istentisztelet. Kezdetnek néhány reklám a kivetítőkön, nyereményjátékra való felhívások, "túlélők" könyvei. Aztán egy rövid ismertető a jövőheti programról, majd (amire barátnőm előtte fel is hívta a figyelmemet) egy hosszú, viszont eleinte egész hangulatos közös éneklés. Furcsa volt elsőre, hogy sok helyen nem az általam addig megszokott keresztény témák jöttek fel a dalokban, hanem rengeteg utalás az Ószövetségre, zsidó nevek, helyek, történetek - de hát ez nem egy keresztény gyülekezet? Nos, amint hamarosan kiderült, korántsem - legalábbis a legmélyén nem.

Megrökönyödve szemléltem a sokaságot, amiben szinte mindenki ének közben karjait az ég felé emelte, sőt sokan úgy hányták-vetették egész testüket, hogy féltem, lekaszabolják a mellettük állókat. Ezután jött az adománygyűjtés, ami alatt a mellettem ülő nő szinte eszét vesztette, mert a mi sorunkat véletlenül kihagyták. Emiatt össze-vissza rohangált, pénzét gyűrögetve, nehogy lemaradjon az egyház nyugdíjának bármely forintjáról.

Az előadás alatt volt szó holokamuról, próféciákról és a zsidók a világ feletti (közeljövőbeli) hatalomátvételéről. Az előadó, Német Sándor mindenkit biztatott Izrael és az egész zsidóság támogatására, árulónak bélyegezte mindazokat, akik esetleg Palesztina mellett szólalnának fel európai létükre, hivatkozva arra a "tényállásra", hogy mégis kinek kellene még egy terrorista állam.

Azt hittem, ezt tovább fokozni nem lehet, de hát, mind tudjuk, hogy ilyen alkalmakkor esélytelen reménykedni az ilyesmiben. Ekkor jött ugyanis a cionizmus éltetése, miszerint az védi a nemzeteket (!), és egyáltalán nem csak a zsidóság érdeke. Hiszen, mint bölcs demagógunk kifejtette utána, az egész világ érdeke, hogy a zsidóság átvegye a világ feletti uralmat, hiszen az csupa jót hoz magával, többek közt, a próféciák szerint, a Messiást.

A röpke négy óra, amennyi ez a program volt (illetve ameddig én bírtam) szünet nélkül telt, ételhez esélytelen volt jutni, hiszen mind a bódék, mind a büfék bezártak az előadás idejére, hogy mindenki teljes figyelmével jelen lehessen.

Mindezek után csak sután kerestem a szavakat, kifogásokat, hogy miért is nincs tervemben többé ide ellátogatni barátném társaságában. Szememre vethetik, hogy őszinte is lehettem volna vele, hogy nem leszek egy ilyen zsidó propaganda áldozata, de mentségemre szóljon, hogy egyébként ez a lány igen jólelkű, és kedves barátom. Mondjuk ezek után igen nagy kétségeim támadtak az intelligenciabeli képességeit illetően.

Üdvözlettel,
egy (szörnyülködő) fiatal magyar lány

Böjte atya beszéde Sepsiszentgyörgyön 2014 december 18-án

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Ne szóljatok semmit, ha jó cselekedetet tesztek

2014. december 16. kedd, 23:00

Drága szeretett leányom, azok, akik valódi tisztánlátással rendelkeznek, nagyon könnyen felismerik azokat, akik azt mondják, hogy Tőlem jönnek, és akik a Szentlélekkel áldottak. Ők soha nem keresik mások figyelmét vagy hízelgését. Soha nem keresik a népszerűséget, és nem is lesznek népszerűek, mert amikor Isten Hangjával beszélnek, sok kritikát vonnak magukra, mivel a szekuláris világ megveti az Igazságot.

Isten Igéjének mindig meglesznek az ócsárlói, és azt sohasem fogadja lelkesen a szekuláris világ. Legyetek résen azon a napon, amikor majd tanúi lesztek Egyházam és a szekuláris világ egybeolvadásának. Szolgálóim, akik hűségesek maradnak Hozzám, és akik nyilvánosan hirdetik Igémet, ahogyan az a Szent Bibliában adatott az emberiség számára, soha nem népszerűek. Lehet, megtűrik őket, de a hangjuk ritkán hallható, mivel az Igazságot általában megvetéssel elutasítják.

Igémnek önjelölt tanítói is vannak köztetek, akik Isten Igéjéről valótlanságot terjesztenek, bár ti gondosan elrejtőztök a választékos szavak mögött. Tudom, hogy miért teszitek ezt, és ez nem segít Nekem megmenteni a lelkeket. Ehelyett ti arra vágytok, hogy eltávolítsátok Tőlem a lelkeket, mert ti Ellenem vagytok.

Egyházam árulóinak, beleértve a laikusokat is, a következőket mondom: Törődjetek a saját kertetekkel, mert az el van hanyagolva, és a talaj terméketlen. A gyomnövények gyökeret eresztettek, és az egészséges növények nem tudnak fejlődni, hacsak ki nem ássátok előbb a rothadást, és ki nem cserélitek a talajt új, termékeny talajjal. Csak akkor fog teremni újra életet a kertetek, amikor azt felújítjátok, és felfrissítitek. Különben ott nem lesz semmi élet, és minden benne lévő dolog el fog pusztulni. Ti nemcsak a saját életeteket fogjátok elpusztítani, hanem a hozzátok közel állókét is, mivel az ellenségemben nincsen semmi lojalitás, még azok iránt sem, akiket mint rabszolgákat szerez meg magának, hogy bosszút álljon Rajtam.

Az Enyéim, sok szempontból hasonlítanak Rám. Minél közelebb állnak a Szívemhez, annál jobban utánoznak Engem. Ők alázatosak, mert soha nem tudnának dicsekedni a Rólam való tudásukkal. Ők csak azt mondják, amit Én is mondanék, és ez nem más, mint az Igazság, még akkor is, ha ezzel gyűlöletet vonnak magukra. Nagyon kellemetlenül éreznék magukat, ha a jó cselekedeteikért kiemelnék és dicsérnék őket, mert nekik nem ez a céljuk. Ők egyedül csak arra törekszenek, hogy megtegyék az Én Szent Akaratomat.

Azok a hangok, amelyek azt kiáltják: „nézzetek rám, én Isten szolgája vagyok”, és akik a világ szemeláttára megjátsszák mindazokat a jó cselekedeteket, amelyeket az Én Nevemben tettek, undort keltenek Bennem. Bármilyen jó cselekedetet visztek is végbe, folytassátok a következő feladattal – és ne mondjatok semmit. Ne keressétek a dicséretet, mert az Én Munkám az, amit csináltok. Minden jó cselekedetet, amelyet a Nevemben végeztek, Nekem kell felajánlanotok alázatos szolgaságban.

Soha nem szabad felmagasztalnotok magatokat az Én Nevemben, mert ez iszonyatos Számomra. Amikor Istent szolgáljátok, akkor az Ő népét szolgáljátok, és meg kell köszönnetek Neki, hogy megadta nektek azt a kegyelmet, hogy ezeket a dolgokat megtegyétek. Ti nem mondhatjátok, hogy az Én Nevemben hajtjátok végre ezeket a cselekedeteket, ha mások elismerését, megbecsülését vagy dicséretét keresitek. Ha ezt teszitek, akkor ti képmutatók vagytok.

Jézusotok

Kinevezték az első angliai anglikán női püspököt

Kinevezték az első angliai anglikán női püspököt szerdán a kétgyermekes családanya Libby Lane személyében. Mindazonáltal az anglikán egyházak között már számos más nemzeti egyház nevez ki régóta női püspököket.

Kinevezte szerdán első női püspökét a nagy-britanniai anglikán egyház (Church of England). Libby Lane kétgyermekes családanya lelkipásztor püspöki rangra emelését pontosan egy hónappal azután jelentették be, hogy az anglikán egyház legfőbb szabályalkotó testülete, az általános szinódus jóváhagyta a női püspökök szolgálatának engedélyezését célzó reformcsomagot.

Libby Lane a Stockport püspöke címet veszi fel, amikor január 26-án a yorki székesegyházban formálisan is püspöki rangra emelik. A brit kormány előterjesztése alapján II. Erzsébet királynő, a Church of England feje már jóváhagyását adta az első anglikán női püspök kinevezésére.

A legelső női anglikán püspököt, Florence Li Tim-Oit Hongkongban szentelték fel, 1944-ben, de ő lemondott a háború után. A hongkongi anglikán egyházmegye viszont már 1971-től hivatalosan is engedélyezte a női püspököket. A hetvenes években az Egyesült Államokban hatalmas vita volt a női püspökökről az ott episzkopálisnak nevezett anglikán egyházban, mikor számos női püspököt szenteltek fel az általános közgyűlés engedélye nélkül. 1976-ban engedélyezte a közgyűlés a női püspökök szentelését, így 1977-től törvényesen szenteltek női püspököket. Kanadában már 1975-ben engedélyezte ezt az ottani anglikán közgyűlés.

Az episzkopális egyház már régóta szentel női és homoszexuális püspököket is: 2004-ben Gene Robinson, New Hampshire püspöke volt az első, nyíltan meleg püspök, ezután időszakos tilalom következett a meleg püspököket illetően, az első leszbikus püspököt pedig, Mary Glasspoolt 2010-ben szentelték fel. Glasspool püspöki felszentelését ellenezte az anglikán egyház akkori vezetője, Rowan Williams canterbury érsek.

A nemzeti anglikán egyházak nagy önállóságot élveznek, csak névleg köti őket össze a canterbury érsek. Az anglikán egyházak szövetsége az Anglikán Közösség (Anglican Communion).


http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141217_nagy_britannia_kineveztek_az_anglikan_egyhaz_elso_noi_puspoket

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Ehelyett ők bele fognak esni abba a csapdába, hogy elválasszák a dogmát a tantól

2014. december 15. hétfő, 21:55

Drága szeretett leányom, amikor a Farizeusok elküldtek tekintélyes embereket, hogy minden elképzelhető trükköt felhasználva Engem támadjanak, ugyanakkor pedig a templomokban a Messiás eljöveteléről szóló próféciákról prédikáltak. Miközben gúnyoltak Engem és hazugságokat terjesztettek Erkölcsösségem felől, a Szentírást idézték. Amint üldöztek Engem a farizeusok – mindenféle néven szólítottak, amelyek Atyámat sértették -, továbbra is a Messiás eljövetelére készítették fel Isten népét. Bár Én ott voltam közöttük, nem voltak hajlandók elismerni Engem, de mégsem tudtak figyelmen kívül hagyni, mivel el voltam telve Szentlélekkel. Amikor feltámadtam a halálból, a farizeusok bizonyítékot kaptak Feltámadásomról, de mégis úgy döntöttek, hogy inkább hazugságokat terjesztenek, csakhogy eltitkolják az Igazságot. Cselekedeteik eredményeként lelkek millióit fosztották meg a jogos örökségüktől – az Örök Üdvösség Ajándékától.

Ebben az időszakban, amikor most Második Eljövetelemre készítem fel a világot, a felszentelt szolgák ugyanezt fogják tenni földi Egyházamban. Ők arról a Nagy Napról fognak prédikálni, amikor majd újra eljövök, de azt fogják feltételezni, hogy erre a napra egy másik évszázadban fog sor kerülni. Ők nem olyan módon fogják felkészíteni a lelkeket, mint ahogyan Én arra vágyom. Nem fogják sürgetni az embereket, hogy keressék az (Istennel való) kiengesztelődést; hogy imádkozzanak; hogy járuljanak a Szentségekhez, és hogy szigorúan ragaszkodjanak a Leírt Igéhez. Ehelyett ők bele fognak esni abba a csapdába, hogy elválasszák a dogmát a tantól és nem lesznek hajlandók elfogadni az üzeneteket, amelyek Isten prófétáinak adattak.

Annyira vakok, amikor most az Igazság Könyve által szólok hozzájuk. Annyira tudatlanok ők, akik azt mondják, hogy a Királyságomhoz vezető útra irányítanak benneteket, amikor azt sem tudják, hogy melyik a helyes út, amely oda vezet. Nekik olvasniuk kell a Szent Bibliát, tanulmányozniuk kell azt, de mindenekelőtt el kell fogadniuk annak tartalmát, mert különben hogyan is tudnának ismerni Engem? Úgy fogok eljönni, mint tolvaj az éjszakában, és ők nem fognak készen állni arra, hogy üdvözöljenek Engem, mivel nem érzik a szükségét annak, hogy felkészüljenek.

Most tehát előttetek állok, felszentelt szolgáim, és arra kérlek benneteket, hogy hallgassatok Rám. Azt kérem tőletek, hogy higgyetek abban, Aki Én Vagyok, és mindabban, amit azért tettem, hogy megszabadítsam az embert a bűntől, és abban, amit még meg kell tennem Atyám Szövetségének beteljesítése érdekében. Ahogy az idő közeledik, jelek fognak adatni nektek arra, hogy az Én Napom hamarosan eljön. Azért fogom ezt megtenni, hogy felébresszen benneteket szendergéseitekből, és hogy meghalljátok a Hangomat. Arra sürgetlek benneteket, hogy mondjátok el az Igazságot a bűnről; az Igazságot Isten Szent Igéjéről, és hogy azt soha nem lehet meghamisítani, amint Istenségem Igazságát sem.

Ünnepélyesen kijelentem, hogy amikor ezek a jelek majd megadatnak nektek, a Szentlélek ki fog rátok áradni, és azok, akik egyszerű engedelmességgel szeretnek Engem, azonnal tudni fogják, hogy Én beszélek hozzátok ebben az időben. Aztán el foglak tölteni benneteket Szeretetemmel, és ti úgy fogjátok látni a dolgokat, amilyenek azok valójában, elmétek tisztaságával és egy olyan betekintéssel, melynek segítségével felismeritek azt, hogy mi az elvárás veletek szemben, hogy így segíthessetek Nekem végrehajtani Tervemet: megmenteni a világot és Isten minden gyermekét.

Figyeljetek. Készüljetek. Imádkozván, kérjétek Erőmet, a Bátorságomat, és soha ne feledkezzetek meg az Irántam való kötelességetekről.

Menjetek békében, hogy szerethessetek és szolgálhassatok Engem most és mindörökké.

Jézusotok

Egy fizika professzor szerint tudományos bizonyítékok vannak a "Tervező" létezésére

Az Oklahomai Egyetem egyik fizika professzorának, aki gyakran tölti idejét szétzúzott szubatomi részecskék tanulmányozásával a CERN laboratóriumban Svájcban (1), van egy másik hobbija - szétzúzni azt az elképzelést, hogy minden tudós szerint a világegyetem valamiféle kozmikus véletlen folytán jött létre.

Dr. Michael Strauss előadásán, melynek címe "Tudományos bizonyíték Isten létezésére" már sok diák és kortársa hallgathatta meg az ország számos egyetemén közel 15 év alatt, köztük a Stanford, a Dallasi és a Santa Barbara Egyetemen, legutóbb októberben a Missouri Egyetemen, azt mondta, hogy megfigyelhető és ellenőrizhető tudományos bizonyíték mutat egy "tervezőre, aki törődik az emberiséggel."

Ezt állítja egy kísérleti részecskefizikus szakértő, aki azt is mondja, hogy a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az univerzum 14 milliárd éves, és hogy az úgynevezett "Nagy Bumm" során jött létre, melyet sok ember hallott már az ateista, vagy agnosztikus tudósoktól. (2)

De Strauss, aki a Higgs-bozon, "Isteni részecske" területén meglévő tudása és szakértelme miatt is ismert, azt mondta a mintegy 200 tanárból és diákból álló közönségének, akik megtöltötték az egyetem nézőterét, hogy a modern tudomány felfedezései bőséges bizonyíték nyújtanak a transzcendens, intelligens tervező létezésére, aki a világot teremtette, és mindennek célja van az emberiség számára.

Ellentmondás volt ugyanakkor az előadása során, hogy állítása szerint nem azért jött, hogy bármiféle Isten létezését bizonyítsa tudományosan. Megjegyezte, hogy ebben a témában még nem sikerült egyezségre jutnia a tudománynak. Ugyanakkor lényeges, és heves viták tárgya, amely méltó arra, hogy megvitassák, idézve Dr Stephen Hawking 2010-es "A nagy terv" című könyvét (3), hogy bemutassa a témát, amely még mindig a bolygó néhány legnagyobb elméjének a felülvizsgálata alatt áll.

Beszéde alatt Strauss lényegében azt állította, hogy Isten létezésének tudományos bizonyítékára a világegyetem keletkezésének tanulmányozása során találtak rá, a világegyetem tervére, amit Strauss "ritka Föld hipotézisnek" nevez.

Mint mondta, a történelmi időkben minden tudós hitt Istenben, és csak az utóbbi időben, az elmúlt mintegy 200 évben alapul a tudomány azon a feltételezésen, hogy nincsen olyan teremtő, aki uralná a mindenséget.

De 1929-ben Edwin Hubble felfedezte, hogy a világegyetem tágul, ami elvezetett a Nagy Bumm hipotézishez. Egyéb modern kísérletek is alátámasztják ezt az elméletet, mint például az univerzum hőmérséklete és az elemek kialakulása.

"Az általános relativitáselmélet előrejelzése az, hogy a Nagy Bumm maga az eredete mindennek, amit ismerünk: tér, idő, anyag és energia." - mondta Strauss a Dallasi Főiskola hallgatóinak az elmúlt évben. "Tehát a Nagy Bumm egyfajta hibás elnevezés. A Nagy Bumm felveti azt a gondolatot, hogy valami felrobbant, de a Nagy Bumm önmagában nem egy robbanás, hanem ez az eredete mindennek, amit az univerzumban ismerünk."

"Ha a világegyetemben minden létrejött, azután a világegyetem okának mindent felülmúlónak kell lennie, az nem ennek a világnak a része," - érvelt Strauss. "A tudomány belebotlott valami olyasmibe, amit a Biblia régen kijelentett, hogy az univerzumnak volt egy kezdete."

    

Strauss bizonyítékokat hozott fel Isten létezésére, hivatkozva a világegyetem látszólagos tervezettségére, utalva az anyag mennyiségére az univerzumban, a nukleáris erő nagyságára, és a szén kialakulására, melyek olyan finoman hangoltak, hogyha bármelyik paraméter ezek közül a legkisebb mértékben is módosult volna, akkor az emberi élet nem is létezne. Strauss kijelentette, hogy mintegy 100 hasonló finoman hangolt paraméter létezik.

Strauss "ritka Föld hipotézisében" azt részletezte, hogy mire lenne szükség egy Föld típusú bolygó véletlenszerű megalkotásához, egy olyan bolygóhoz, amely képes fenntartani nem csak a baktériumokat, hanem a magasabb rendű életformákat is, ahogy azt a sci-fi történetekben is megtalálhatjuk (gondoljunk a Star Trek M osztályú bolygóira). (4)

Kiemelte, hogy a Föld mitől egyedi a holdjával, hogy a Nap és a Naprendszer tökéletesen igazodik az élethez, hogy képes legyen túlélni. Kevés olyan bolygó van, ha van egyáltalán, mely körül egyetlen nagy hold kering, mely a megfelelő atmoszféra fenntartásában nyújt segítséget. Kevés olyan szomszéd van, mint a Jupiter, melynek olyan nagy a gravitációja, hogy magába szippantja a Földre veszélyt jelentő fenyegetéseket, mint az üstökösök és az aszteroidák.

Sőt, 322 olyan paraméter van, amelyek ahhoz szükségesek egy bolygón, hogy képes legyen fenntartani a formálódó intelligens életet, és ezen 322 paraméter bekövetkeztének a valószínűsége 10-282.

"Nem valószínű, hogy a Földet valaha is sikerül reprodukálni," - mondta Strauss.

Strauss az előadása közben sokat idézett olyan ateista vagy agnosztikus tudósoktól, akik nem hisznek Istenben, de még mindig elismerték egy magasabb hatalom lehetőségét a munkájuk során megfigyeltekből következően:

Paul Davies: "Ha a fizika tervezés terméke, az univerzumnak kell, hogy legyen egy célja, és a modern fizika erősen azt sugallja nekem, hogy ez a cél bennünket is magában foglal." - Superforce, 1984

Paul Ruben: "A legnagyobb probléma az Ősrobbanás elmélettel filozófiai, talán teológiai: Mi volt az Ősrobbanás előtt?" - Nature, 1976

John Horgan: "A multiverzum elmélet, a teoretikusok most már látják, szinte végtelen számú változatot jelent, amely szinte végtelen számú univerzumot 'jósol'... persze egy elmélet, amely megjósol mindent, igazából nem jósol meg semmit." - Scientific American, 2010

A Missouri Egyetemen tartott előadása előtt egy interjúban Strauss azt mondta, hogy a célja az, hogy arra ösztönözze hallgatóit, hogy kérdőjelezzék meg azt, amit úgy gondolnak, hogy tudnak, ami a tudományos érdeklődés fő szempontja.

"Remélem rá tudom venni az embereket, hogy gondolkodjanak," - mondta. "Gondolkodjanak el olyan módon, ahogy azt korábban nem tették."

"Szenvedélyesen próbálom megérteni, hogy mi az, ami valóban igaz," - tette hozzá Strauss. "A tudomány ezen területén az igazságot keressük az univerzumban. A Keresztények hisznek egy Istenben, amely bizonyítja az igazságot. Kell lennie valamilyen összefüggésnek, ezért fontos megvizsgálnunk, hogyan is néz ki ez az összefüggés."

ÚjVilágTudat

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

A másokért végzett munkátok semmit sem fog jelenteni Számomra, mert ti az Igazsághoz való hűségetek szerint lesztek megítélve

2014. december 14. vasárnap, 18:00

Drága szeretett leányom, Én a Kereszthalálom által egy nagy Ajándékot adtam népemnek. Ez az Áldozat, amelyet azért ajánlottam fel, hogy megmentsem a biztos haláltól a világot, része Atyám a Nagy Nap előtti végső Szövetségének, amikor is megmenti a maradékot a Földön.

Nemzedékről nemzedékre beszélték az Igazságot, amelyet Atyám Könyve tartalmaz, és az Ő felszentelt szolgái megerősítették Isten Igéjét. Milyen sok mindent elfelejtettetek, és milyen keveset tudtok! Sokan azok közül, akiket arra neveztek ki, hogy vezessenek benneteket, tévedésbe estek, és szégyenükben majd gőgős fejüket – amelyet magasra emeltek, belekontárkodván Isten Igéjébe – le fogják horgasztani, és félelem fog erőt venni rajtuk, amikor majd szembe néznek a Mennyei Figyelmeztetéssel. Ezeknek a felszentelt szolgáknak a következőket kell mondanom:

A másokért végzett munkátok semmit sem fog jelenteni Számomra, mert ti az Igazsághoz való hűségetek szerint lesztek megítélve. Én meg foglak büntetni benneteket, és Igazságszolgáltatásom könyörtelen lesz számotokra, amíg csak össze nem tépitek pogány törvényeiteket, hogy újból Isten Igéjét hirdessétek, amelyet már oly rég megkaptatok. Az Isten Törvényei iránti megvetésetek nagy szégyen Számomra, de a megtévesztésetek – ami Nekem sok lélekbe fog kerülni – a tönkretételetekhez fog vezetni benneteket. Népem azon tagjai, akik Isten Igéjének megfelelően élnek, jóllehet ők semmit sem érnek a ti szemetekben, az Ítélet Székén fognak ülni, és a Színem előtt fel fognak szólítani benneteket, hogy adjatok választ arra: miért vezettétek félre Népemet. Azt ugyan hihetitek, hogy hatalmatok és befolyásotok fedhetetlen, de tudnotok kell, hogy a ti dicsőségetek elsorvad, és hamarosan az arany és fehér öltözéketek, amelyet viseltek, ronggyá fog válni, csillogó koronátokat pedig a gaz fogja felcserélni.

Mert a világ összes bűnei közül nincs rosszabb a Szememben, mint az, amikor a képmutatók, mintha szolgáim lennének, úgy pózolnak, de mégsem szolgálnak Engem. Amikor majd eljön annak az ideje, hogy káromolni fogtok Engem és hazugságokkal fogjátok etetni Isten gyermekeit a bűn jelentését illetően, olyan nagy büntetést küldök rátok, hogy még lélegzetet is nehezen fogtok tudni venni. Nagyméretű jégdarabok fognak hullani a Mennyből, és mindenegyes Templomot, amelyet ellenségeim kezére adtatok, hogy ott megszentségtelenítsék Oltáraimat, nagy árvizek fognak elpusztítani. Minden Ellenem elkövetett büntettet, Isten gyermekei ellen követitek el. És így tehát az egyik figyelmeztetést a másik után fogom küldeni, amíg csak el nem utasítjátok az új hamis tant, és az Igazságot nem mondjátok – Isten Szent Igéjét -, és úgy támogatjátok a Szentségeket, ahogyan azt kezdetben tanították nektek.

Ezeken az üzeneteken keresztül foglak emlékeztetni benneteket az Igazságra, és továbbra is figyelmeztetni foglak benneteket addig a napig, amíg el nem döntitek, hogy kit választotok: Engem, vagy azokat, akik azt vallják, hogy Tőlem valók, de valójában a fenevad rabjai.

Jézusotok

HARMATOZZATOK...!

(Rorate coeli) Adventi elmélkedések, Prohászka Ottokár, Szt. Gellért Egyházi Kiadó, 1991.

„Beléptünk az egyházi évnek sajátosan vonzó és kedves szakába: az Adventbe! Az advent négy vasárnapját megüljük szokott hévvel s azután ránk köszönt a szent vigilia, a legszentebb glóriás éjfél s a karácsony három misés ünnepe.

a) Mi ez az ADVENT? Ünnep; elmúlt idők emléke, régi korok létét, reményét vágyát ünnepeljük benne. Antifónákat énekelünk, melyekben évezredek szenvedélyes fájdalma s reménye sír föl. Emlékezünk prófétákról. Bele állunk a szent homályba s letakarjuk lelkünket évezredes víziók fátyolával. S miért tesszük ezt? Hogy annál lángolóbban örvendezzünk azon, hogy íme, íme abból a múltból édes jelen lett! Elgondoljuk, hogy mennyi izzó vágy hasogatta az eget, míg kinyílt, de végre is kinyílt s nekünk ez a fő. Mennyi könny melegítette a földet, hogy tavasza legyen, de hát végre tavasz lett. Hála az Égnek! Úgy teszünk, mint az ingerkedő édesanya: eltakarja gyermeke elől arcát, azután ránéz, hogy mosolyra gyúljon. Mi vagyunk a „beati possidentes”, mi a vágyak gyümölcseinek boldog élvezői! Nekünk megadta ezt az Úr!

b) De ez az Advent, mely volt, figyelmeztet arra az Adventre, mely van, melyben az Úr jövőfélben van. Jön felénk az Úr! A mi egész életünk Advent. Ennek az Adventnek Karácsonya a halál után Krisztus kegyes és irgalmas arcára vetett tekintetünk, azaz első tekintet, melyet a kegyelem állapotában kimúlt lélek az Úrra vet, befejezi az élet Adventjét. Ó hát csak így legyen! Mitis atque festivus Christi Jesu tibi aspectus appareat. Lásd meg lelkem Krisztus kegyes és diadalmas arcát!

c) Mi meg nem halunk, életünk az Advent jegyében áll! Mik a jegyei?  1. A homály. Az élet útjai a másik világba homályos utak. Az ész éjben áll, a világnézetek bizonytalanok, kétségek és haladás settenkednek körülöttünk. Ó, ki vezet el az éjben, biztos úton célunk felé? Csakis az ANYASZENTEGYHÁZ! 2. Az Advent második jegye a várakozás. Visszafojtott lélegzettel hallgatózunk, feszült figyelemmel nézünk széjjel s kérdezzük: hogyan vagyok lelkemmel s mikor halok meg? Nem nyughatunk meg végleg, ha elalszunk, erről álmodunk, ha üdvünk esélyeire gondolunk, lázba esünk. Reményeink oly nagyok! Prófétáink annyit beszéltek nekünk, lelkesedéssé fokozták reményeinket. 3. Harmadik jellege az  „üdvözítő Istenbe vetett hit és remény”! „Deus ipse veniet”. Elsősorban ez nem a pokol, hanem a mennyország hite. Isten üdvözít! Ó bízzatok s vágyódjatok, imádkozzatok a vágyak 3000 éves imáival.

Az Advent lelke nem passzív, hanem agilis, sürgető lélek, „öltsétek föl Krisztust” hirdeti. Krisztusnak kell életetekben, vagyis Adventetekben kialakulnia! Az ember élete kifeszített kötél az állat s a Szent között, kötél az örvény fölött. Veszedelmes az átjutás. Az emberéletnek nagysága ép az, hogy nem cél, hanem csak HÍD! Feszüljön, lendüljön! Psychológiája a törekvés, a munka s a küzdelem. A keresztény aszkézis sohase fajuljon restséggé és élhetetlenséggé. Ember küzdj és bízva bízzál!”

Az Advent homálya

a) „Két Advent van, az egyiket ünnepeljük, a másikat éljük. Az egyik emlékünnepe a hálás kereszténységnek, mely bele éli magát a régi évezredek reményébe. A másik Adventben mi magunk élünk, hogy megoldjuk a nagy jövendőség feladatát, e részben mi is homályba élünk, homályban, melyet a végesség, a földi lét, a gyarlóság vet szívre, észre s életre, e homály közös. Benne élt Ádám, Ábrahám, Dávid, Izaiás, Ezechiel, ker. Szent János, szent Pál, szent Gergely, ass. Szent Ferenc, szent Bernát, szent Ignác és az utolsó jó lélek, mely tegnap elköltözött. Mi is mindnyájan szabadulást keresünk, „Üdvözítőt várunk” – mondja szent Pál – ki elváltoztatja ez alacsony testi életet. Folyik a „salus”. A régiek várták a világosságot s mi is várunk s imádkozunk: Lix perpetua luceat eis! A régiek keresték az Isten országát, hazájukat, s mi is mondjuk: nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Úton vagyunk, keressük a jobbat, a megváltást. Ezért mondom: Advent van!

b) A mi sűrű adventi homályunk a tévely, a rossz világnézet, a babona, a helytelen fogalmak életről, (halálról), társadalomról. Gondolok azokra az oltárokra, melyek Isten nevében állottak a földön, Molochra és Dagonra, mily borzasztó sarcot sarcolt ki az emberiségen a babona, mennyi fájdalmába került, mit szenvedett az emberiség „papoktól”, kuruzslóktól, zsarnokoktól, királyoktól, (kommunistáktól, fasisztáktól, kapitalistáktól). Orvosok égették, vagdalták a tudomány, bírák öldösték az igazság nevében. A tévely és a bűn nehézségei közt folyik most is az élet: homályban vagyunk (de még mennyire!) s törekszünk a homályból ki.

c) Mily árnyékot vetett az emberi szívekre az eredeti bűn az érzékiség féktelenségében. Ezt az árnyékot nem oszlatta el rólunk senki. (sőt, mára szennytengerként hömpölyög végig a világon, még „templomi esküvőt követel”, megkapja, Sodoma és Gomora példájára). Ez ellenséges hatalom uralma alatt nyög szent Pál s apostoli tekintélyével szerencsétlenségnek bélyegzi, mondván: „Én szerencsétlen, ki szabadít meg e romlandó testtől?” Világ fölött uralkodó hatalmasról szól az írás: tele van a világ a test s a szemek kívánságával s az élet kevélységével!

Megnyilatkozásai különfélék. Megnyilatkozik mint büszkeség, kevélység, kegyetlenség, majd ismét mint önzés, kapzsiság s végül mint rothadás és testiség. Miféle béklyók azok, amelyek az erényre született szívet s lelket az alacsonyság gránitszikláihoz kovácsolják! Szent Pál az embert máshol „homo terrenusnak” mondja. Ó de mennyire igaz, hogy földízű és sáros az ember.

d) Az eredeti bűn legsötétebb árnyéka végül a halál, megváltás ettől nincs. Ezen a kapun mindenkinek keresztül kell mennie s meg kell hódolnia az Isten zászlótartója, a halál előtt. Az ember érzi, hogy a halál fölséges hatalom, nem is tesz az emberre akkora benyomást sem a háborgó tenger, sem a tűzhányó vulkán, mint a halál. Felszabadulásunk ettől nincs. Ave Caesar! Motituri te salutant! Mindenki ezzel lép a halál árnyékába s ez a Caesar nem int soha, hogy kegyelmezzenek áldozatának. Így vagyunk ezzel s maga az Úr Jézus, a világ világossága sem vette le rólunk a sokféle homályt. Mégis kimondhatatlan nagy jót adott: világosságunk lett a sötétségben!

Ha az Úr Jézus jászola előtt térdelek, mily édes, mily kedves nekem az Isten! Milyen más Dávid király érzelmi világa! Milyen kemény az, mily bizalmas világ ez. Velünk van, köztünk van az Isten, az Emmanuel megjött! A meghitt boldogságnak végleges stádiumait még nem állította bele a világba, de a bizalomnak, szeretetnek, bensőségnek légkörét már megteremtette: testvérei közt van a filius hominis! Élek világosságából!”

Az Advent Krisztus-várás

„Krisztust várták régen, kívánták megtestesülését s Krisztus várjuk mi is, kívánjuk lelkünkben való kialakulását, azonkívül várjuk eljövetelét a világ végén. (vagyis Második Dicsőséges eljövetelét, amelytől már nem sok idő választ el).

a) A régi Adventben Krisztust várták testben. A megtestesülés a legkegyelmesebb, a legnagyobb tény, nagy központ a történelemben, az Isten végtelen jótéteménye. Előtte megfagytak a szívek, hideg volt, elborultak a lelkek, sötét volt, fölemelte koronás fejét a bűn. Sikerült eltemetkezni éjbe, fagyba. (ide zuhant vissza a XXI. Század emberiségének nagy része) Ez éjben dörgött a próféták szava s élesztette a jobb reményt. (akkor, máma a magán-kinyilatkoztatások által hirdeti, a Második eljövetel nemzedéke vagyunk, ébredjünk föl gyorsan, mert a vőlegény az ajtó előtt áll!).

A sötét éj s az éjben virrasztó remény jellemzi az első Adventet. A nyomorúság mértéke betelt, a hajnal pirkadt s megjött Ő, kit a lelkek vártak. Ó végtelenül elnyújtott, szent prófétai remény, te isteni erény, mely a nyomorúságban álmodol erőről, szálld meg lelkemet, hadd reméljek erősen, lelkesen, gyöngeségem, nyomorom dacára bízom, hogy győzök. Advent van bennem is, édes, erős, szent remény! Reményben van erőm, meg nem fogyatkozhatom.

b) A mostani Advent is Krisztust várja, várja megérkeztét s kialakulását lelkünkben, azután várja a világ végén való Úrjövetet. Ez utóbbit hiszem, az előbbin dolgozom. Ez az én legfontosabb Adventem. Ezt az én Adventemet is éj, fagy, halál árnyéka előzte meg, ebben is mély álom s hosszú éj van, de keltegető, ébresztő szózat is hallatszik. A régi Advent elmúlt, a mostani Advent folytonos s minden egyes lélekben ismétlődik. A lélek alszik... téved... dermed, föl kell ébresztenünk. Némely lelket elfojtott a test, él benne az állat, alszik az ember. Mást elborított a káprázat, eltelt magával, él benne az öntelt ember, alszik az isteni ember. Minden ember többé-kevésbé szomnambul az isteni világban, él, jár, de inkább csak alvajáró, le van borítva, öntudata öntudatlansággal, elfogultsággal, gyöngeséggel s az isteni élet kő- és jég- kérgeken iparkodik áttörni. Bennem is mennyi egyoldalúság, hiba, hiány, kis-kaliber, idegesség, ellenszenv, - mennyi pára, árny és homály, - mennyi kitaposott útja az öntudatlan indulatjárásnak.

Éjben állok valamiképp, lelkiismeretem s az isteni sugallatok, mind megannyi prófétai szó, ébresztgetnek, fölráznak, iparkodnak fölszabadítani a káprázattól. Illumina oculos meos...! Látni akarok, látni önmagamat. Tisztulni akarok s alakulni. Minek járjam én az ösztön, az önszeretet, az impulzusok, a reakciók méltatlan marhacsapásait? Kérem az Istent, hogy világosítson föl, reflektálok magamra s összehasonlítom magamat másokkal, a jobbakkal, nemesebbekkel, tanulni akarok tőlük valamit, a mi megteszik rajtuk. Félre a lelki szomnambulizmussal, abnormális tünet az, betegség s gyengeség! Aki hibáit látni kezdi, az már ébredez s aki erős kézzel fog azok megjavításához, az már bele is állt az Isten napszámába”.

Adventi program

„Adventi program: magunkba térni és magunkból kilépni.

a) Az eszmélődő élet. Az eszmélődő lélek Isten felé igazodik. Istennel rokon lélek lévén, (a Saját Képére és Hasonlatosságára teremtette), jelentkezik bennünk a vágy feléje törni, hozzá közeledni, vele egyesülni, benne megnyugodni. Nem okoskodunk sokat azon, hogy ki Ő, mi Ő, nem ütődünk meg azon, hogy el nem képzelhetjük, sebaj, a virág sem érti a Napot, a gyökér sem a Földet, s mégis neki való lévén, feléje fordul, beléje tör, így teszek én is Istenemmel. (nagyon komoly belső nagytakarításra törekszem, mivel már zsenge gyerekkoromtól kezdve, teljesen ateista, Istent tagadó oktatási rendszeren keresztül sulykolták belénk, NINCS ISTEN! Az evolúció termékei vagyunk, ősapáink, ősanyáink,  a MAJMOK voltak! Nektek, szerencsétlen, megtévesztett „barátaim”, akik még ma is ezt, vagy ennek hasonló, mai modern változatát a New Age minden formájával, beleértve a szabadkőművességet is,  valljátok, hiszitek, szolgáljátok, az igazi atyátok a Hazugság Atyja, a Sátán Őfelsége, - Lucifer - aki a Pokol fejedelmévé vált, lázadása bérekén!).

1. Első érzelmem, hogy mélyen megalázom magamat, leülök lábaihoz s hozzá simulok s mondom: íme itt vagyok, Veled vagyok, kezeid alkotása! Itt vagyok, mert ide vonzottál, Te ... Te, édes Úr! (ezt nem akarta a gőgös, öntelt felsőbbrendű szellemi teremtmény – az angyal, Lucifer és követői – és mai ivadékai, „barátaink”, akiket sikerült megfertőzniük hazugságaikkal és akik köztünk élnek, rajtunk uralkodni akarván! ).

2. Eltelem nagyságának, fölségének élvezetével, gondolatainak nagyságával, eszményeivel s teremtő, üdvözítő akaratával s jól esik nekem arcra borulva tisztelni, imádni, dicsérni Őt! Ó édes tisztelet, mily finom érzéket adsz, hogy Isten szemébe nézhetek, ihletsz... s fölüdülök, mint magas hegyeiden.

3. Jobbágyi készséggel ajánlgatom föl magamat, tanácskozom: mit is akarhat tőlem Ő, az én nagy Uram?

4. Hallgatok Rá, kíváncsi vagyok akcentusára: szólj Uram, hallja szolgád! Tanulmányozom gondolatait, ahol föl-fölcsillámlanak, természetben, Evangéliumban, szent Testvéreim lelkén, - A hit világossága és fényei nekem oly tanulmány, mint a festőnek az alkony színei. – Kezdek látni lelki világot, azt, hogy az ember testvér, hogy az élet Isten-szolgálat, nem tengődés, hogy célom hivatás, nem sors, hogy segítség s kegyelem környékez s nem véletlen, s hogy az ember álca, míg a látszat s a világtörténés millió szálából font gubóból ki nem repül!

5. Hozom közelebb magamhoz... a lélek segít rá... „Implemini Spiritu Sancto”, teljek el Szentlélekkel, buzdít az apostol, foglaljátok le azáltal, hogy szívvel dolgoztok, így: hiszek, töltekezem Veled! Napsugaram vagy s én magamba szőlek...szomorúságomban éj vagy, sötét és felséges, de lelkem denevérszárnyakon, a finom érzés tapogatódzásával eltalál Hozzád.

Remélek Uram, feszült a lelkem, Te vagy a tavaszom. Növök, kitárom lelkem millió pórusát: én erőm! Szeretlek Isten, Jézus, édes Testvér, édes gyermek! Te Isten s villámló, nagy, emberi lélek, ki rám gondolsz s rám pazarolsz Isteni életet.

6. S kópiázok! Átviszem lelkemre vonásait, az örökké tevékeny, a fejlődő életnek vonásait, az egyre szebben kialakuló, tiszta öntudattá kristályosodott ösztönnek, hajlamnak, szenvedésnek és szenvedélynek vonásait. Én, én, én több, szebb, mélyebb, igazabb élet akarok élni. (nem lesüllyedni, megalkudni, elposványosodni a bűn fertőjében!). Evangélium, Szentmise, Oltáriszentség, sugallatok, kegyelmek, mindezek eszközei az én életemnek, annak az életnek, melyben Krisztus az én eszményem, erőm és tüzem!

b) A tevékeny élet.

1. A lélek, amely tenni akar, erős kezét mindenekelőtt megérezteti alaktalan, torz , bűnös, belső világával s azt mondja: itt rend legyen! Rend az Isten szent Akarata! Ami vele ellenkezik, azt megtöröm, azzal szakítok! Először is a bűnre, a rendetlenségre teszem rá kezemet... vas kezemet, s kitisztítom, kisöpröm házamat! Törekvésem először is arra irányul, hogy ne legyen rajtam bűn, hogy tiszta legyek, de ezzel be nem érem, hanem mindig a pozitív erényt sürgetem  s gyakorlom!

2. Rendet teremt a szenvedély, a hajlam, az ösztön vásáros világában, s tágra nyitja szemét a fény (az Igazság) felé! (nem játszik bújócskát, a bűnnel, a világgal, - „ki vagyok én, hogy elítéljem?” állszent megnyilatkozás!)  Teremt hitet, nem kételkedni, hanem élni! (sajnos, máma sokan elfelejtették: az igaz ember hitből él!). Baj, hogy nem élvezzük azt, amink van, nem éljük át. „Man philosophirt zu viel und lebt wenig aus der Wahrheit”.

Én tudást, hitet, reményt, mind arra használom, hogy melegen, nemesen éljek. Sokat akarok tudni, hogy sokat szeressek. – Teremt reményt s hűséget! Kedélyhangulataink forgatnak, mint a tavaszi szél a szélkakast. A Religió nem szélkakas, de isteni kötelékekkel lefogott lelkület. „Keine Gefühlsreligion” mert az én igém szellem és lélek. Életemnek tartalma nem lehet változó hangulat, hanem jól megalapozott s hűségesen átélt erkölcsiség. Öntudatában akarok lenni annak, hogy amit érzek s teszek, azt mind én akarom, - az mind belőlem való, - én vagyok azért felelős, mert én teszem, én alakítom, én teremtem erkölcsi világomat!!! (tehát éppen ezért a Nagyfigyelmeztetés alsó határa hat-hét éves kornál kezdődik, és Bergoglio bíborossal végződik!).

3. Rendet teremt világi életében. Kötelesség, munka, hivatal, foglalkozás, divat, illem, udvariasság, családi s társas élet, emberi érzés, (beleértve a politikát is) ez nekem nem kikapcsolt világ, mely hittől, Isten tisztelettől külön áll. Dehogy, én ezt mind Krisztus gondolatai szándékai szerint alakítom.

(ez a helyes, egészséges, tiszta keresztény – katolikus lelkület - de az a kérdés: hányan gondolkodunk, törekszünk így élni? Mert máma, a XXI. Század emberiségének sikerült egy Isten nélküli,  hitetlen, ateista társadalmi életet kialakítania, győzött az sátáni elv, „a vallás magánügy”, nincs helye a közéletben, sőt, már Európa is megtagadta keresztény gyökereit,  a keresztet sem tűri meg, de a „transvestitáknak” drukkol, díjazza őket! A vérbeli keresztény politikus, ritka mint a fehér holló, de sokan megbújnak a „név” árnyékában, elfeledve, súlyosabb ítélet alá fognak kerülni!).

Amit az ész követel, amit a tisztességes élet sürget, milyenek a test-ápolás, kenyérkereset, szórakozás, érintkezés, (barátkozás), mindezt erkölcsi világomba állítom bele.

4. Érzületemmel, tisztult öntudatommal iparkodom magam körül is hatni. Lelkem mécses, tehát világít, szívem tűzhely, tehát melegít. Energiákká váltódtak ki hitem s elveim, következőleg érvényesítem azokat, úgy, hogy jót teszek másokkal, nemesítve, javítva, bíztatva, segítve hatok rájuk! Mindenki, aki így él, higgye, hogy ő, „a világ világossága”! Higgye: Krisztus mondta!”

Tartsatok bűnbánatot!

„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 3, 2.). Kell, kell bánnunk a bűnt, kell penitenciát tartanunk! Ez az Evangélium prológja.

a) A bánat állandó, kíséri az embert, mint az árnyék, pedig el akarták oszlatni, ki akarták a vallást vetkőztetni hagyományos bánatosságából, föl akarták deríteni a szent homályt s a bánat helyébe örök derűt teremteni az „úr”-embernek, de hiába. (sajnos, újra jönnek mások, még magas szinteken is, hogy nekik sikerülni fog, de az eredmény ugyanaz, ideggyógyász,  pszihológus, gyógyszerfüggőség egy életen át!).

A szem, mely az égre nézett, mely a Végtelen erején, szépségén fölragyogott, könnybe lábadt, mihelyt önmagára tekintett: érezte bűnösségét, de érezte a szabad, nemes akarat psychologiájának sugallatát, hogy bűnét megbánhatja s hogy azt bánnia is kell. Ó mily édes, hogy ezt tehetem! Fájdalmam édes könnyei!

b) Ha a bánatot földeríteni akarjátok, némítsátok el előbb az ész, (értelem, lelkiismeret) szavát, mely a jót a rossztól megkülönbözteti, - csitítsátok el harcait az erénynek a bűnnel, emancipáljátok a felelősség érzetétől, fejezzétek ki az erkölcsi törvényt s az eszményeket kilogrammokban s akkor a bánat forrása elapad, elfelejtünk sírni! (ezt a marxista-leninista, kapitalista filozófia bizonyos szintig elvégezte, a többit befejezi Bergoglió, azoknál, akiket sikerül megtéveszteniük).

De addig nem. Nem, nem, míg bűn lesz, míg vereség és szabadságvágy lesz, míg mámor és ébredés lesz, addig folynak a bánat könnyei. Szabadságom, küzdelmem könnyei!

c) Az antagonizmus a tilos gyönyörérzetnek kielégítése s a kötelességérzet közt elementáris tény s a kötelességérzetnek veresége bűnnek hivatik. Az akarat tehet, ami tetszik, de ha vétkezik, a fullánkot a lelkiismeret kárhoztató ítélete vágja bele, a lélek érzi: „vétkeztem”, érzi vereségét, szégyenkezik! Érzi, hogy az Igazság törhetetlen, hogy ő maga kizökkent az örök szükségesség vágányából, de csak saját rovására, hogy összezúzassék. Érzi, hogy az erényben, az örök szentségnek emberi lelken rezgő sugarában kell látnunk igazi dicsőségünket s aki attól elfordul, magamagát kárhoztatja rongyba! (s ha ebben megmarad haláláig, a Pokolra!)

Csoda-e azután, ha kitör belőle a vágy, ha szomorúságának borújából elővillan a vétek beismerésének villáma s magával ragadja a jó és szép felé? (bárcsak „mindenki” engedné, hogy legalább a Nagyfigyelmeztetéskor ez a Megváltónk  kereszten számunkra kiérdemelt, a bűnbánat fejében felkínált ajándék elfogadásra találna. Akkor, és csakis akkor menekülhetne meg „mindenki”!).

Szent bosszút áll önmagán, (helyesen, az, aki) elégtételt ad a megsértett rendnek s a rend Urának, (Szentháromság) alázatban, szomorkodásban, utálatban, elfordulásban, (a bűntől). Vágyódásban, fölmagasztalja az erényt, s ha nem koszorúzhatja meg magát az első szeretet rózsáival s az ártatlanságnak elvesztett liliomával, őszi chrysanthemumokból fon magának koszorút, a rózsák elhervadtak, de a szenvedő erény s a magába szállás őszies hangulatának is vannak virágai. Nem választotta-e meg helyesen a modern világ is az őszi chrysanthemumot bánatos hangulatának szimbólumául? Ó igen: hagyjátok bánkódni és sírni az embereket, a lelkiismeret bánni akarja bűneit! (ezt stimulálni kell, nem elfojtani, elbagatellizálni, hiszen csak így hiteles és garantált a tisztulási folyamat! Amiért egyes „pásztorok” néma kutyákká váltak – csak részigazságokat hirdetnek, hogy senkit meg ne bántsanak - mások lepaktáltak a farkasokkal – a szabadkőművesség ügynökei lettek - nekünk nem muszáj éhen halnunk, ha van lehetőségünk hiteles forrásból meríteni, táplálkozni tudunk romlatlan évezredes „örök életet adó Igével”, a gyóntatószékben!)

Mind mélyebb bánatot!

a) „Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit!” (Mt 3, 8) Ehhez először is mély, igazi bánat kell, ezt a bánatot tökéletesíti  a gyakori gyónás. Megtérésünk vagy jobbulásunk kezdetén csak zavarosan ismerjük meg vétkeinket, később azután tüzetesen kezdjük megismerni vétkeink sokaságát és nemtelenségét. E megismerés fokozata szerint nő bánatunk. Kezdetben általában szomorkodunk bűneink fölött, azután egyenkint siratjuk azokat. Bár bírnók minél szenvedélyesebben!

Pontosan és egyenkint, gonoszságainkat  egész mezítelenségében csupán Jézus látta, midőn vért izzadott a kertben. A szent vér, melynek gyöngyei a Földet öntözték, felszáradt, de bűneink emléke nem foszlott szét. A külön ítélet napján elénk fogja azokat terjeszteni. Amily fokban tünedeznek elénk tehát első vétkeink, azon mérvben nő bánatunk. Nagy vigasz a bánat, különösnek látszik, de igaz, mert a bánat által kiemelkedünk bánatunk tárgyából.

b) A gyakori gyónás által több kegyelmet nyerünk s a kegyelem meglágyítja lelkemet, mint az áztatás a kendert, hajlékonyabbá teszi. S ez érzékenységtől függ a bánat. Akiben ez megvan, az jobban tudja bánni a kisebb bűnt, mint más a nagyobbat. A kegyelem mértéke szerint bánkódik mindenki, a szentek legjobban bánkódtak, mert legtöbb kegyelmük volt.

Kezdetben darabosan bánkódunk, durva az érzékünk, nyers a légkör, hideg a szív, még tél van. De csakhamar finomabb lesz észrevevésünk, lágyabb a levegő, melegebb fuvalmak járnak. A kegyelem eszközli, hogy valaki magát nagy bűnösnek lássa: Klára pestises betegnek tartja magát, Borgias szent Ferenc nem tud hová lenni bűnterhével, égeti, a pokolban sem talál magának való helyet!

Kegyelem kell, ami a kegyelmet adja, az ad bánatot. A penitenciatartás szentsége maga is ad kegyelmet, tökéletesíti a bánatot. Ott bizonyosodunk meg arról, hogy még mikor bűnösök valánk, halt meg értünk, s meggyőződünk, hogy már akkor szeretett mikor ellenségei voltunk! Úgy szerette Isten a világot. „Ebben áll a szeretet, nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mivel Ő előbb szeretett minket”. Ó csak járjunk az élet, az érzékenység nyomain. A lélek durvasága akadályozza a bánatot. Nézzétek a durva embert, a vadat: lelkére csak a vihar, a szélvész, az orkán, a dörgés és villám tesz benyomást. A bölcsesség, a mélység, a szeretet, mely ki van öntve a teremtésre, őt nem hatja meg. Éppen úgy, míg szívünk durva s a föld érdekeit hajhássza, csak a halál, pokol, ítélet félemlítik meg. Nem tud bemélyedni a kegyelem bensőségébe, az ima titkaiba, a búcsúk kincseibe. Aki nem hatol beléjük és szórakozott, azt csak az ítélet dörgése riasztja föl, de aki éber, az meghallja a nyári lég lebbenését a fák lombjain!

c) A kegyelemmel jár a hasonulás, kezdünk mélyebben s bensőbben érezni Krisztussal, szenvedését szívünkre vesszük s mélyen meghat az a gondolat: ugyan, hogy néz reám a tövissel koszorúzott Jézus. E tekintettől megrendülök s átszegeződöm. E bánat indító okai kizárólag: véres verejtéke, öt szent sebe, szent arcának éktelensége és szent Szívének búja. Szavai „ egész nap kiterjesztettem kezeimet e hitetlen és ellenszegülő néphez... mert megfedett engem, amint mondotta az Úr, az Ő elbúsult haragja napjain”

E bánat addig nő, míg életünk tart. Ilyen volt szent Pál bánata, ki a bűnösök elsejének mondotta magát, ilyen Mária Magdolnáé a farizeus házában, ilyen folignói Angéláé, ki szégyenkező bánaton kezdte, midőn eltitkolta bűneit a gyónásban, de aztán megolvadt szíve Jézus szívének tövis-koszorús lángjaiban. Szeretni az Istent! Praktikus értelme: gyűlölni a bűnt, repülni a gyónáshoz, érezni könnyebbülést, szentül vágyódni mind tisztább érzelmek s hangulatok után”.

Kedves Testvéreim. Megosztottam azokból a „morzsákból” amelyekkel én is táplálkozni, töltekezni próbálok, az Adventi szent időben, és amelyek a Mi Urunknak, Jézus Krisztusnak egy kiváló, valódi apostolutód asztaláról származnak. A Magyar Katolikus Egyház „oszlopainak” egyike volt a maga korában. Nézetem, meggyőződésem szerint nagyon fontosnak tartom a következőket pontosítani: számomra az elmélkedés, elmélkedést jelent, katolikus tanítás szerint, gyümölcse színtiszta eledel, tanítás, amely igaz életre nevel, táplál, benne az igen, Igen, a nem, Nem!

A „meditáció” akár mint szó, vagy fogalom idegen, sátáni az én szemszögemből, úgyszintén a „reform”!  Sajnos, divat lett, hogy már csak „gondolataikat” osztják meg a szószékekről papjaink nagy része, a vasárnapi szentmisék stb. alkalmával, és általában olyanok is, jól belesimulnak a világi sémába, toleránsak, szónokiak,  miként az „írástudóké, farizeusoké” volt. A kettős élet kolonca nehéz, (mindannyiunknak,  szolgálni Istennek és a Mammonnak, a testnek és a léleknek, bort inni, vizet prédikálni, lélek-őrlő!) kétségtelen, felkészülnek de, hiányzik belőlük a lelki erő, a hatalom - tisztelet a kivételnek.  Éppen ezért terméketlenek, a termés, a gyümölcs „silány”, a „nyáj rossz úton halad” Szőkefalva – üzenet a papoknak – 2001. 02. 11, talán ez a dátum nem azt jelzi – betegek a tagok, mert a fejjel is baj van?! Vajon ha az Oltáriszentség előtt „szülnék” meg, rendszeresen,  akkor milyen lenne? Nem szándékom kritizálni, senkit megbántani, de egy új Adventhez érkeztünk, a „rendkívüli, nagy   kegyelmek idejében” lényeges, hogy végre nagyon összeszedjük magunkat, mindannyian, papok és hívek egyaránt. Csak ezt kéri a Szűzanya, válaszoljunk, hittel, életünkkel!

Z Imre Áve Mária!

Olvass tovább: http://www.uzenetek.eu/news/harmatozzatok-/