A
római napilap, La Verita interjút készített Roberto de Mattei
történészprofesszorral, ami 2019. március 4-én jelent meg. Ebből az
interjúból valók a következő részletek [vigyázat! a szövegben található
„egyház” kifejezés alatt legtöbbször a zsinati szekta értendő, ezért
áll kis kezdőbetűvel a szó!]:
La Verita: Létezik egy homo-lobby az egyházban?
R. de Mattei: Igen, ez számomra nyilvánvaló.
La Verita: Nyilvánvaló?
R. de Mattei:
A szexuális visszaélések áldozatai szinte mind fiatal férfiak, nem
gyerekek. Ha tehát a most lezajlott csúcstalálkozón nem beszéltek a
homoszexualitásról, akkor ennek egyetlen magyarázata van, nevezetesen,
hogy egyesek erős nyomást gyakoroltak, hogy ez az érv ne hangozhasson
el.
La Verita: Külső vagy belső nyomás?
R. de Mattei:
Mind a kettő. A média meg akarja akadályozni, hogy a
homoszexualitásról [természetelleni testi bűnről, természetellenes
fajtalanságról, ami az autentikus katolikus tanítás szerint égbekiáltó
bűn] szóló hagyományos katolikus tanítás megerősítést nyerjen.
La Verita: Miért?
R. de Mattei: Mert a pedofíliát ma minden országban bűntettnek ismerik el, ugyanakkor mindezek az országok támogatják a homoszexualitást.
La Verita: Támogatják?
R. de Mattei: Igen, ez már odáig megy, hogy bűntettként akarják bevezetni azt, ha valaki bírálni meri a homoszexualitást.
La Verita: A Vatikán ezek szerint behódolt a homokos-propagandának?
R. de Mattei:
Az egyháznak fel kellene vállalnia prófétai pozícióját, vagyis a világ
számára kihívást kellene jelentenie, amikor nem csak azt ítéli el,
amit a világ elítél, tehát a szexuális visszaélést, hanem azt is
elítéli, amit a világ nem, vagyis a homoszexualitást.
La Verita: És a belső nyomás?
R. de Mattei:
A klérusban ma a hallgatás atmoszférája uralkodik és egy
homokos-cinkosság. Úgy tűnik, hogy azt a szót, hogy homoszexualitás már
ki sem szabad ejteni. „Msgr.” Charles Scicluna azt mondta, hogy nem
megengedett elítélni a homoszexualitást, mert ez a szó általános
kategóriát jelöl, és személyek kategóriáját nem lehet általánosítani. …
La Verita: Federico Lombardi konkrét intézkedésekről beszélt, melyeket a római csúcstalálkozó végén hoztak meg, vagy tévedett?
R. de Mattei:
Ezek az állítólagos intézkedések a WHO-ra való hivatkozások voltak,
vagyis egy olyan világi intézményre, mely a fogamzásgátlást, az
abortuszt és a korai szexuális nevelést támogatja. Irritáló, hogy a
Vatikán meghajolt egy olyan nemzetközi szervezet agendája előtt, mely
kezdetektől fogva az egyházi tanítóhivatal tanai ellen volt.
La Verita: Mit kellett volna tennie Bergoglionak [ő persze nem így nevezte a zsinati szekta jelenlegi főnökét]?
R. de Mattei:
Nincs más konkrétum, mint az egyház erkölcsi parancsára hivatkozni. Ez
nem egy absztrakt szabály, hanem természeti törvény, melyet Isten
minden egyes ember szívébe és lelkiismeretébe belevésett. Mindenekelőtt
azonban a mai problémák természetfeletti látásmódja hiányzott a
találkozón, mely e kifejezéseknek, mint a kegyelem, bűn, erkölcsi
törvény és természetjog teret adhatott volna.
La Verita: Apropó, mi az Ön véleménye George Pell „bíboros” ügyéről? R. de Mattei:
Szerintem az Egyház azon vádak esetében, mely a klérus tagjait érintik
– mivel az Egyháznak saját kánonjoga és saját bíróságai vannak és
ezért maga is képes büntetőjogi vizsgálatokat lefolytatni –, nem
szorítkozhat arra, hogy ilyeneket mondjon: „Megvárjuk a világi
bíráskodás eredményét.”
La Verita: Az Egyháznak nem kellene magát rábíznia a világi igazságszolgáltatásra?
R. de Mattei: Én a világi bíráskodásban való ekkora bizalmat aggasztónak tartom.
La Verita: Miért?
R. de Mattei:
A Vatikánban fel vannak háborodva Pell elítélésén, mert tudják, hogy
ártatlan. Ugyanakkor zavarban is vannak, mert Bergoglio a gazdasági
titkárság prefektusává nevezte ki. Ha úgy döntenek, miként ezt a
Vatikán most tette, nevezetesen, hogy teljesen rábízta magát a világi
bíráskodásra, akkor ennek következményeit is viselni kell….
La Verita: Az Egyháznak kellene a meggyanúsított papok ellen eljárnia?
R. de Mattei:
Az Egyháznak, melynek saját büntetőjoga és saját bírósága van, kellene
legyen bátorsága arra, hogy a világi bíróság ítéletét abban a
meggyőződésében, hogy nem a világnak kell az Egyház felett ítélkeznie,
hanem az Egyháznak a világ felett, megkérdőjelezze. Érvényesítenie
kellene saját szuverenitását. … Én nagyon aggasztónak és súlyos hibának
tartom, hogy az egyház lemondott saját szuverenitásáról. Az Egyház egy
független társadalom, ugyanúgy, mint az állam, még akkor is, ha az
Egyház célja, ellentétben az államéval, természetfeletti.
Ha az egyház egy szuverén társadalom, akkor minden eszköze megvan
ahhoz, hogy az igazságosságot érintő saját céljait elérje. Az Egyház
nem csak etikai szervezet, melynek nincs jogi dimenziója, és e
kérdésekben minden döntést más államra bíz. A szuverenitásról való
lemondás veszélyes eltévelyedés.
La Verita: Veszélyes eltévelyedés?
R. de Mattei: A világi bíróságok Bergogliohoz is eljuthatnak….
La Verita: Mi köze van ennek Bergogliohoz?
R. de Mattei:
Ha az egyház lemond függetlenségéről, akkor egyfajta „közhasznú
társaság” lesz belőle. Ez a privatizálás az egész egyházat, egészen
fentről kezdve, felelőssé teszi alárendeltjei cselekedetéért. Viszont
nem így áll a helyzet, ha szuverén társadalomnak tekintik.
La Verita: Ha tehát úgy viselkedik, mint egy állam?
R. de Mattei:
Pontosan. Ha egy olasz állampolgár valamilyen bűntettet követ el,
akkor ezért a kormányfőnek vagy az államfőnek nem kell felelnie. Ha
azonban az egyházban továbbra is így működnek a dolgok, akkor ez az
egyház üldözéséhez fog vezetni.
La Verita: Üldözéshez?
R. de Mattei:
Attól félek, hogy igen. A függetlenségről való lemondással az egyház
elveszti szabadságát, és arra kényszerül, hogy alávesse magát az
államnak, vagy üldözni fogják. Ma a behódolás rezsimében élünk. Régen
az állam az Egyház világi karja volt, ma az [zsinati]egyházat az a veszély fenyegeti, hogy a politika és a média hatalmasainak világi karjává válik.
La Verita: Milyen értelemben?
R. de Mattei:
Abban az értelemben, hogy olyan utasításoknak engedelmeskedik,
melyeket olyan nemzeti és nemzetközi szervezetek adnak neki, melyek a
keresztény pozíciókkal ellentétes pozíciókat képviselnek.
La Verita: És mi köze van ehhez az üldözésnek?
R. de Mattei:
Ha nem akarja magát alávetni ennek a mechanizmusnak, akkor nyílt
ellentétbe kerül a politikai hatalmakkal. Jelenleg az egyház nem meri
ezt megtenni. Ha azonban a helyzet erre kényszeríti, akkor nagy
nehézségekben fogja találni magát, mert lemondott legelső védelmi vonaláról: szabadságának és jogi függetlenségének a gyakorlásáról.
La Verita:
Térjünk vissza még egyszer a Pell-ügyhöz. Többen utaltak rá, hogy a
szexuális visszaéléssel való gyanúsítgatások azután bukkantak fel vele
kapcsolatban, miután a gazdasági titkárság prefektusaként titkos
kontókat fedezett fel….
R. de Mattei:
Lehetséges, hogy e két dolog összefügg. Másfelől azt is mondják, hogy a
vádaskodások forrása, mely Pellt börtönbe zárta, nem Ausztráliában,
hanem a Vatikánban ül…
[Március
14-én a katholisches.info blogon megjelent egy cikk: „Pell ausztrál
ügye valójában vatikáni cselszövés: A tények logikus elemzése” címmel.
Ebben a szerző időrendben, pontról pontra végigmegy az eseményeken, és
végül azt a következtetést vonja le ezekből, hogy Pell a gazdasági
ügyek prefektusaként olyan visszaélésekre bukkant, melyeket Bergoglio
és csapata nem engedhet kiszivárogni. A cikk ezzel a mondattal
fejeződik be: „Meg fogjuk látni, hogy az »irgalmas« (ez alatt nyilván
Bergogliot érti) be fog avatkozni, hogy kegyelmet harcoljon ki számára –
cserébe a hallgatásáért.”]
La Verita: Mit ért Ön az alatt, amikor azt mondja, hogy az egyházban a természetfelettire való hivatkozás hiányzik?
R. de Mattei: Az [zsinati]egyház lemond valódi megbízatásáról, vagyis a lelkek megmentéséről és célba vezetéséről, hogy átalakuljon
egy, az emberek anyagi jólétéről gondoskodó társasággá. Kivetkőzik
természetéből, elfajul. Búcsút vesz eredeti feladatától, amivel
alapítója, Jézus Krisztus megbízta. Ily módon egy forradalmi szervezetté
válik. Ha ugyanis az Istenhez való vertikális vonatkozás elvész, az
egyház politikai társasággá válik. Bergoglio „pontifikátusának” az a lényegi ismertetőjele, hogy vallási helyett politikai.
La Verita: Bergoglio „pontifikátusa” politikai?
R. de Mattei:
Igen, az ő fő témája, a vezérmotívuma, a bevándorlás. 2019. február
14-én a „nemzetközi alapok az UNO mezőgazdasági fejlődésért” című
szervezet bennszülött népek delegációjával találkozott, melynek során
Bergoglio azon reményének adott hangot, hogy az ú. n. civilizált népek
között egy „kulturális mesticentum” [mesztic-nép?] jön létre; vagyis a
népek erőszakos keveredésével a keresztény gyökerek kiirtása is
megtörténik.
La Verita: Mit ért Ön mesticentum alatt?
R. de Mattei:
Bergoglio a mesticentumot [népek keveredését] nem csak kulturálisan,
hanem etnikailag is be akarja vezetni. Úgy tűnik, az európai népek
afrikai bevándorlók újabb és újabb hullámaival való etnikai
kicserélését tervezi.
La Verita: De miért?
R. de Mattei: Bergoglionak van egy ideológiai víziója, ami kulturális neveltetéséből származik.
La Verita: És ez milyen?
R. de Mattei:
Egy olyan emberé, aki a progresszív teológiát a felszabadulási
teológián keresztül szívta magába. Egy „új világ” utópiájáról van szó.
Csak hát 30-40 évvel ezen utópisztikus vízió csődje után hozakodik
ezzel elő.
La Verita: Hogyan definiálná tehát Bergogliot?
R. de Mattei: Személyiségének summája a tudatos kétértelműség. Ez problémáinak is az oka. De megenged most nekem egy kérdést?
La Verita: Tessék.
R. de Mattei:
Ratzinger, habár megválasztása után Németországban támadásoknak volt
kitéve, háromszor látogatott el hazájába. Wojtyla kilencszer utazott
Lengyelországba. Hogyan lehetséges, hogy Bergoglio hat évnyi
„pontifikátusa” alatt mindenhova elutazott, még az Egyesült Arab
Emirátusba is, csak Argentínába soha?
La Verita: Miért?
R. de Mattei: A kérdés már maga a válasz.
(forrás:
www.katholisches.info – 2019. március 7.)
http://katolikus-honlap.hu/1901/mattei.htm