I.
Részlet
Wilhelm Hünermann
A szent és a démona (az Arsi szegény plébános élete)
című könyvéből

„De hiszen a Megváltóért tesszük!”

– Dehát, mit tesztek ti, jó lelkek? – hördült fel döbbenten Margarete asszony. – Csak nem a felesküdött paphoz jártok a templomba? Nem tudjátok, hogy a jó papok nem tették le az esküt? Akik felesküdtek, azok egyáltalán nem érvényes papok többé!
– De hiszen a mi korábbi plébánosunk is letette az esküt – vetette közbe nővére, Johannes édesanyja. – Pedig ő biztosan jó pap volt, és nem tette volna ezt meg, ha ez helytelen lenne.
– Már biztosan visszavonta esküjét, – vélte Margarete asszony férje. – Nyilván ezért is váltották le, és a helyére egy felesküdött papot küldtek nektek. A felesküdött papokat azonban a pápa felfüggesztette papi hivatásuk gyakorlása alól: ami annyit jelent, hogy nem misézhetnek és nem oszthatják ki a szentségeket. A pápa megtiltotta nekik. Ezért a katolikusoknak nem szabad többé hozzájuk járni a templomba.
– Na de akkor most mit csináljunk?” – hebegte Vianney asszony, aki egészen elsápadt, és két kezét a szívére szorította. – Az Isten szerelmére, hát akkor mit tegyünk?

– Nálunk, a mi falunkban még vannak jó papok, – felelte a nővére. – Titokban mutatják be a szentmisét. A mi idős papunk, akinek szintén el kellett hagynia plébániáját, mert megtagadta az eskü letételét, ma reggel a mi pajtánkban celebrálta a szentmisét.
– A pajtában? – szegény Vianney asszonynak elszorult a torka.
– Igen, a pajtában. Sok hűséges katolikus jön az ő miséjére, bár ezt az állam megtiltotta, sőt, szigorúan bünteti az esküt megtagadó papok miséjén való részvételt.
– Na ti aztán jól megijesztettetek bennünket, – rázta meg a fejét Vianney gazda. …..

– Ez tisztára ördögi! Hogyan engedheti ezt meg Isten? – csúszott ki felesége száján a kérdés.
– Ennek megítéléséhez nekünk nincs jogunk. – utasította őt rendre a férje. – De nekem még mindig nem megy a fejembe, hogyan van az, hogy most kétfajta pap van: az ember már nem ismeri ki magát.
– Ó, most már értem, hogy nálunk újabban miért nem jár sok jó katolikus család a templomba, – bólintott Vianney asszony. – De ezt már hamarabb is megmondhatták volna nekünk.
– Meg kell ezt mondanotok a gyerekeiteknek is – intette Margarete a nővérét – És vasárnaponként hozzánk jöttök misére. Persze, nagyon korán kell elindulnotok, mert a szentmise fél ötkor kezdődik.
– Bizony hosszú út innen a falutok – vélte Vianney, – de ha ez a helyzet…
– Természetesen így lesz – vágott közbe a felesége – én mindenesetre a lábamat sem teszem be többé a mi templomunkba addig, amíg a hamis pap ott van.
– Én beszélni fogok vele – tette hozzá sógornője határozott hangon. – Emlékeztetni akarom őt a kötelességére.

Ettől kezdve a Vianney-család vasárnaponként éjfél után nem sokkal kilépett a házukból, hogy még időben elérjenek a szomszéd faluba a hajnali misére. Hamarosan azt is észrevették, hogy nem ők az egyetlen család ezeken az éjjeli zarándokutakon….

Megérkezvén a szegényes pajtába a falu korábbi plébánosával ünnepelték a szentmiseáldozatot, melyen egy etetővályú szolgált oltárként, egy istálló lámpa örök mécsesként, és néhány köteg szalma padként. Mégis; nagyobb áhítattal, mint itt, valószínűleg ritkán ünnepelték a szent titkokat.

A 6 éves Johannes derekasan viselte a hajnali felkelés és masírozás nehézségeit, és amikor két évvel idősebb bátyja olykor a korai idő és a hosszú gyalogút miatt morgolódni kezdett, e szavakkal rótta meg őt
– De hiszen a Megváltóért tesszük!

Egyébként nemsokára a felesküdött pap is elhagyta a falut, melyben a Vianney-család lakott, és mivel új papot nem küldött a hatóság, a templom hosszú időre zárva maradt. A harangok elnémultak, az örök mécses kialudt.
A falu némely házában lassacskán egyre jobban elfeledkeztek a keresztény erkölcsről. Mivel az emberek nem hallották már az imára felszólító harangot, kezüket sem kulcsolták többé imára. Az újszülöttek kereszteletlenül, a házasságkötések papi áldás nélkül maradtak, és többen az utolsó vigasz, a haldoklók kenete nélkül haltak meg.
Mivel Isten magvetője hiányzott, a gonosz konkolya egyre jobban elburjánzott. Az ivókban megjelentek a jakobinusok küldöttei, és a falu férfiait vad beszédekkel izgatták, akik eleinte vonakodva, aztán egyre készségesebben hallgatták a csábító szólamokat.
És a Megváltó nélkül maradt falu egyre inkább üdv nélküli faluvá vált.

 

 

II.
Azok nyilatkozatai,
akik Megváltó nélkül maradnak,mert nem bírják még a gondolatát sem elviselni annak,
hogy „fizikailag ki legyenek zárva” a templomokból…

1.
Roberto de Mattei professzor a www.katholisches.info oldalon 2023. október 4-én megjelent: „A szinódus, a Dubia és a következő pápa” című cikkében folytatta azon "furcsaságok" bemutatását, melyeket a 2023. július 19-én megjelent írásában kezdett el.

De Mattei miután sorba vette Bergoglio és társai egyre elképesztőbb megnyilvánulásainak felsorolását, írását e mondatokkal fejezte be:

Azok között, akik azt gondolják, hogy Bergoglio a legitim, mégha méltatlan pápa és azok között, akik ők bitorlónak tartják, akit azzal a szándékkal választottak meg, hogy az egyházat szétzúzza, van egy különbség, ami nem szavakból áll, hanem aminek tartalmi természete van. Az egyházért érzett mély szomorúság ezen órájában a szakadék ezen két oldal között tátong: akik Bergogliot ellenpápának tekintik, és azok között, akik, mint e cikk írója is, azért imádkoznak, hogy az Úr „non tradat eum in animam inimicorum eius“ [ne szolgáltassa ki ellenségei gyűlöletének].

Magyarul: Mattei minden eretneksége ellenére érvényes pápának tartja Bergogliot, de imádkozik érte! Holott a katolikus katekizmusban mindenki, még egy professzor számára is, érthetően le van írva:
A megismert igazság elleni makacs tusakodás a Szentlélek elleni bűn, azaz azon bűnök közé tartozik, melyeket Urunk Jézus Krisztus megbocsáthatatlannak jelentett ki! (lásd Mt 12,31-32)
Sőt, alaposan végigolvasva a Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűnöket, látható, hogy Bergoglio ezek közül többet is elkövet: Isten irgalmasságában való vakmerő bizakodás. – Isten kegyelmében való kétségbeesés. – A megismert igazság elleni tusakodás. – Isten kegyelmének mástól való irigylése. – A bűnökben való megátalkodás (az üdvös figyelmeztetések ellenére). – A végső penitenciátlanság. (A bűnök mindhalálig való meg nem bánása.)
Ahogy a honlap egyik régi cikkének címe mondja: Az aposztatákért az Egyház még nagypénteken sem imádkozik.

2.
Msgr. Vigano magyar nyelven „Komolyan meg kell fontolniuk annak a lehetőségét, hogy Ferenc nem pápa” címmel megjelent cikkében hosszan reagál Athanasius Schneider okoskodásaira, aki ugyan minden rosszat elmond Bergoglioról, de végül mégis mindig oda lyukad ki, hogy Bergoglio mégis pápa. Mgr. Vigano azt is elismeri, hogy a „Jorge Mario Bergoglio” által az Egyházban végzett rombolás a II. Vatikáni Zsinat ölelésének „rákfenéjéből” fakad.

Mindazonáltal még Msgr. Vigano sem megválasztása előtti eretneksége, hanem az ú. n. Szent Galleni maffia mesterkedése, és csalása miatt nem tartja Bergoglio megválasztását érvényesnek.
„Csak egy ellenség, éppen azért, mert elfoglalja Péter trónját és visszaél a pápai hatalommal, képes olyan szörnyű és katasztrofális csapást mérni, amilyenre az Egyház egész történetében egyetlen külső ellenség sem volt képes. A legrosszabb keresztényüldözőknek, a szabadkőműves páholyok legádázabb híveinek és a legféktelenebb eretnekeknek sem sikerült még soha ilyen rövid idő alatt és ilyen hatékonyságú pusztítást végezni az Úr szőlőjében, megbotránkoztatni a híveket, felháborítani a papokat, hitelteleníteni saját tekintélyét és szavahihetőségét a világ előtt, és lerombolni a Tanítóhivatalt, a hitet, az erkölcsöt, a liturgiát és a fegyelmet.
Figyelembe véve tehát azt a tényt, hogy Bergoglio eretnek – és ennek bizonyítására az Amoris Latitia vagy a halálbüntetés belső erkölcstelenségéről szóló kijelentése elegendő lenne – fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a 2013-as választásokat nem érvénytelenítette-e valamilyen módon a beleegyezés hiánya.”

Magyarul: Vigano atya sem eretneksége miatt gondolja úgy, hogy Bergoglio nem pápa, hanem amiatt, hogy nem akart pápaként viselkedni: vagyis „beleegyezésének hiánya tehette érvénytelenné Bergoglio megválasztását”.

3.
Athanasius Schneider [az ú. n. konzervatívok "utazó nagykövete"] azon a véleményen van, hogy Bergogliot „pápaként való egyetemes elfogadása” teszi pápává. Az a véleménye, hogy a 2013-as konklávéban esetlegesen előforduló szabálytalanságokat mindenesetre gyökeresen orvosolta az a tény, hogy Jorge Mario Bergogliót a bíborosok elfogadták pápának.
Athanasius Schneider azt állítja, hogy a via tutior, vagyis biztosabb út, az Egyház mai helyzetében is abból áll, hogy „nem engedelmeskedünk egy eretnek pápának, anélkül, hogy szükségszerűen úgy kellene tekintenünk, hogy ipso facto elesett hivatalától”. – Ez legalább akkora eretnekség, mint amiket Bergoglio hirdet.

4.
És végül Giuseppe Nardi, a katholisches.info oldal szerkesztőjének pár nappal ezelőtt közzétett véleménye:
„Elvileg gyorsan meg lehet állapítani, hogy egy pápa eretnek-e vagy sem, és leváltásának módját is meg lehet határozni. … A pápát, ha alapos ok van rá, a bíborosok és püspökök bármikor leválthatnák. Egy ilyen lépés konkrét kihatásai azonban még ismeretlenek, …. ha a végrehajtó csoport nem akarja magát abban a helyzetben találni, hogy fizikailag ki van zárva saját Egyházából.”

Nardi e mondatainak megjelenése óta már több új cikket is leközölt, melyekből szintén az tűnik ki, ami a korábbiakból is, hogy hiába látja be, hogy Bergoglio eretnek, magatartásában és cikkeiben ebből nem vonja le az egyetlen katolikus következtetést: Bergoglio nem pápa, következésképpen a római szekta nem a katolikus Egyház, oda tehát egy katolikus nem tartozhat.
Szavaiból viselkedésének oka is kiderül: nem akar „fizikailag kizárva lenni saját Egyházából”.

Végkövetkeztetés: A baj tehát nem az, hogy az itt említett urak, és mind a többi zsinati szektát követő "katolikus", retteg a „pajtában való misehallgatástól”, hanem az, hogy nem is merül fel bennük annak gondolata, hogy ez a helyes, a katolikus hívőhöz egyedül méltó cselekedet. És az sem, hogy vannak, voltak olyanok, akik egy ilyen döntést meg tudtak hozni! Inkább maguknak is tagadják, hogy erre valaki egyáltalán képes lehet! Mert ha van, aki képes erre, akkor az már vádat jelent rájuk nézve! Ezért inkább azt hangoztatják, hogy ekkora áldozatot senkitől nem lehet elvárni!

A gyávaság bűn, de aki ebbe a bűnbe esik, az ezt tudja is magáról, és idővel legyőzheti magát. Aki azonban eleve lehetetlennek, vagy dőreségnek ítél meg egy bátorságot igénylő, de egyedül helyes tettet, annak már az értékrendje is felborult! Ami sokkal nehezebben – ha egyáltalán –hozható helyre!

„És a Megváltó nélkül maradt világ egyre inkább üdv nélküli világgá vált.”

Visszatérve az arsi szent plébános életéhez, a mi szerencsénk, hogy a Vianney-család és velük száz és ezer katolikus család – előttük és utánuk is még sokáig – felismerték és járták az egyetlen helyes katolikus utat: Jézust, és Vele az igazságot választották a legnehezebb körülmények között is. Olyan szentmisén imádták Istent, melyen az etetővályú szolgált oltárként, az istálló lámpa örök mécsesként, és néhány köteg szalma padként. Ezért találhat még az a néhány megmaradt katolikus ma is olyan „pajtát”, ahol valóban Jézussal találkozhat.

https://katolikus-honlap.hu/2301/ars.htm