Pogány áldozat és keresztény áldozat. (A Szent István társulat Biblia szerint)

(1Kor 10:14-33) Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást. Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra. Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. „Az Úré a föld és minden gazdagsága.” Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést. De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.

Olvassuk el figyelmesen ezt a szentírási részt Szent Pál apostol korintusiakhoz írt elsõ levelébõl. Könnyen észrevehetõ, hogy ezek az intelmek ma is nagyon aktuálisak...

Melyek Szent Pál intelmei ebben a szentírási részben?

- Hogy óvakodjunk a pogányok bálványaitól és a bálványimádástól;

- Hogy vigyázzunk, mert a pogányok bálványáldozatai az ördögöknek vannak áldozva;

- Hogy nem áldozhatunk Istennek is, meg az ördögöknek is;

- Hogy a lelkiismereti szabadságunkkal nem élhetünk vissza és másvalaki lelkiismereti megítélésének nem tehetjük ki magunkat. Nem gondolhatjuk azt, hogy ha mi nem hiszünk a bálványokban, de bálványáldozathoz járulunk, azzal megbotránkoztathatjuk a lélekben kisebbeket...

A jószándékkal nem lehet takarozni...

- Az Egyház lerakta az alapokat a nem keresztény vallásokkal való kapcsolatra a Nostra Aetate dokumentumban, de nem azért, hogy megnyissa az utat a vallási szinkretizmus elõtt, hanem azért, hogy a nagy világvallások közremüködjenek a közjóért a világban;

- II. János Pál pápa 1986-ban létrehozta Asszisziben a világvallások találkozóját, de nem azért, hogy létrehozzon az új világvallást, amelyben minden vallás egy templomban imádkozik valamilyen istenhez, hanem azért, hogy minden vallás elkötelezõdjön a békés együttélés mellett;

- A „Népek udvara” rendezvények is azért jöttek létre, hogy a pogányok közelítsenek a mi üdvözítõ Istenünkhöz, Jézus Krisztushoz és befogadják az örök igazságot, nem azért, hogy a keresztények részt vegyenek a pogány áldozatokban;

- Az Amazonas-szinodus is azért kellett volna legyen, hogy tegyenek valami jót a teremtett világ megõrzéséért, nem azért, hogy a Pachamama bálványnak hódoljanak.

Az eredeti elképzelésekhez képest, mára már a következõket láthatjuk:

- Az egyházi elõljárók behódoltak a nagy pogány világvallásoknak és egyezményeket kötöttek vezetõikkel (vagy elfogadó gesztusokat tettek irántuk), mint például a muszlimokkal, a buddhistákkal és a hindukkal;

- Ezek a nagy pogány világvallások, az egyházi elõljárók gesztusai által, Istentõl valónak lettek elismerve, gondolva és így megszüntették a missziót, az evangélium hirdetésének és terjesztésének minden alapját;

- Nyíltan mondják, hogy a misszió nem kivülre van, hanem az egyházon belülre, hogy nem akarnk megtéríteni senkit (mert az prozelitizmus), nem akarják megkeresztelni pogányokat és teljesen feladják Krisztus parancsát, miszerint minden népet az Ő tanitványaivá kell tenni és meg kell kereszteni (Mt 28:19);

- A globalázáció által létrehozott kevert lakosságú helységekben, országokban, különösen a nagy metropoliszokban, mára már eljutottak oda, hogy több vallás ugyanazt a templomot használja és nem ritkán vallási szimbólumaik együtt vannak kirakva;

- Abu-Dzabiban és Berlinben már építik az „Ábrahám Család Háza” komplexumokat, amelyek olyan templomszerû létesítmények, ahol a keresztények, a zsidók és a muszlimok együtt imádkoznak;

- Olyan irányzat körvonalazódik, amelyben a három nagy egyisten hitû vallás egyesül és ezekhez csatlakozik majd minden más pogány vallás. Ez az isten azonban nem az élõ Isten, Aki teremtette a világot, Aki elküldte egyszülött Fiát, hogy megváltson minket, Aki meghalt értünk a kereszten, de harmadnapra feltámadt, fölment a mennybe és elküldte nekünk a Szentlelket.

Mit tehetünk?

Minden eszköz adott üdvösségünk eléréséhez, ha feltétlenül ragaszkodunk hitünk bizonyos sarokpontjaihoz:

-  Higgyük és valljuk, hogy nem minden vallás vezet az üdvösségre, hanem csakis az igaz keresztény hit, amit Isten nyilatkoztatott ki Krisztus Egyháza által, amely a Katolikus Egyházban jelenik meg az õ teljességében, amelyet az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus alapított és Szent Péter apostolra, meg a többi apostolok fundamentumára épített;

- Higgyük és valljuk, hogy minden ember csakis Jézus Krisztus által üdvözülhet, a Katolikus Egyház közvetítésével. Nincs üdvösség egyetlen pogány vallásban sincs (1Tim 2:5). Azok a pogányok, akik önhibájukon kívül, nem ismerték meg Krisztust, haláluk után a lelkiismeretük szerint lesznek megítélve és az szerint üdvözülnek vagy kárhoznak el (Róm 2:14-16). Aki megismerte Krisztust, de nem hisz az evangéliumban és nem keresztelkedik meg, az elkárhozik (Mk 16:16);

- Minden más vallású emberrel együtt kell müködjünk a jóban, dolgoznunk kell együtt békességben és szeretetben, de nem vehetünk részt semmiképpen, semmilyen más vallású lelki, vallásos rendezvényen. Ez külsõleg is, de lelkileg is botrányt, meg törést okoz, olyannyira, hogy még a Lelket is kiolthatja (1Tessz 5:19).

- Tartsuk magunkat távol azoktól katolikus papoktól, szerzetesektõl vagy teológusoktól, akik nem a tiszta és egészéges krisztusi tanítást hirdetik (1Tim 6:3), akik tisztátalan pogány elemeket csempésznek a szentek hitébe és tanításába. Óvakodjunk piszkos kezeiktõl, a vallási szinkretizmustól, a pogány, sátáni tanításoktól (Jak 3:15; 1Tim 4:1), a zsidó okoskodásoktól (Tit 1:14) és a muszlim vagy buddhista démoni bölcsességektől.

- Távol kell tartsuk magunkat minden hamis ökumeniától, ahol egyesek összevegyülnek a hitünket tagadó és szentségeinket káromló protestánsok vallásával és istentiszteleteikkel. Ezek által, külsõleg, vagy akár lelkileg is, megtagadjuk a mi Megváltónkat a szentségekben és a mi égi Édesanyánkat, Isten Anyját, Máriát. A protestáns keresztények is a Katolikus Anyaszentegyház által közvetített kegyelmekben részesülnek és azok által jutnak el az üdvösségre (Dominus Iesus).

- Minden botrány és rossz példa ellenére, hirdetnünk kell az evangéliumot tettel és szóval. Legyünk készen mindig tanuságot tenni reménységünk alapjáról (1Pét 3:15) és arról, hogy csakis Jézus Krisztus az egyedüli Megváltó, az egyetlen út az üdvösségre és az örök életre.

Persze... Ismerem a progreszivisták meg a liberálisok véleményét: Bigott katolikus! Rendben van... Örömest vállalom ezt a szerepet... Inkább legyek bigott katolikus, mint mások kárhozatát okozó tévtanító. Egy dolog biztos: hogy ez az út biztos... Soha sem gondoltam azt, hogy csak a konzervatív katolikusok üdvözülhetnek. Csakis azt állítom, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, úgy ahogy azt a Katolikus Egyházunk mindvégig hirdette, az nem esik ítélet alá, hanem már átment az örök életre (Jn 3:18). A többiek, akik nem hisznek és élnek így, vagy eltérnek az igaz hittől, azok ítélet alá esnek. És gondolhatjuk, hogy egy ítélet lehet kedvezõ, vagy lehet kedvezõtlen... Miért akarná valaki kitenni magát egy kedvezõtlen ítéletnek, amely esetleg a kárhozatba taszítaná? Mi pedig nem ítélünk el senkit. Isten igéje fog mindenkit megítélni (Jn 12:48; Zsid 4:12)...

Vegyük magunkra amit Szent Pál apostol hagyott az Efezus presbitereire:

(ApCel 20:28-32) Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket. Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.

Ima: Uram Jézus! Növeld bennünk a hitet és ments meg minket a piszkos kezektõl, melyek el akarják ragadni a hívek üdvösségét. Ámen.




https://tanusagtevo.blogspot.com/2023/05/amazonasz-botrany.html