2013. október 1., kedd

P. Jeffery Jambon LC: Valódi harc a végsőkig


Evangélium Lk 9, 51-56
Amikor már közeledtek Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!" De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. Ezután más faluba mentek.
Bevezető ima: Uram, szemeim tanúi voltak csodálatos eseményeknek, és olyanoknak is, amelyek csalódást okoztak, kedvemet szegték, és elbátortalanítottak. Emlékeztessen a hitem, hogy soha ne panaszkodjak, váljak helyette a remény és a szeretet emberévé! Jézus, benned van reményem, mert Te hűséges vagy minden ígéretedhez, amit nekem tettél. Segíts engem, hogy a hála és az alázat lelkületében feltétel nélkül szeresselek téged!
Kérés: Uram, Jézus, tedd szívemet szelíddé és alázatossá!
1. Népszerűtlen stratégia. Jézus olyan, mint egy hadsereg generálisa. Bár ellenségei nem voltak szemmel láthatók; magának a gonosznak a rejtett erői voltak ellenségei. Jézus hadat viselt a gonosz ellen egészen a keserű végig. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse.” (1Jn3,8) Jézus eltökélten tartott Jeruzsálem felé. Még ha oly vad és ádáz küzdelem iránt is kötelezte el magát, Jézus olyan utat mutatott, melyet a világ nem értett meg. A mi Urunk úgy közeledett a jeruzsálemi ütközethez, ahogy a bárány, melyet leölni visznek. Az Ő stratégiája az alázat volt. Az alázat az atombomba, ami véget vet a sátán elgondolásainak és terveinek.
2. Lecke az alázatról. Szent János evangélista tevékeny résztvevője ennek az evangéliumi résznek. Ő maga is tudta, hogy Jézus háborút vezetett.(vö. 1Jn3,8) János a bátyjával együtt arról álmodozott, hogy Jézus háborújában kitüntetéseket szerezzenek maguknak. Jézus országában az Úr mellett jobb és bal felől kívántak ülni (vö.Mk10,35-37), és most apostoli rangjukat kívánják használni, hogy ellenfeleiken bosszút álljanak. Jézus rendreutasította őket, és újra meghatározta, hogy mit jelent uralkodni az Ő királyságában. Gyorsan megtanulták, hogy az Ő országában csak a jóság, kedvesség, szeretet és az alázat fegyverét lehet bevetni.
3. Céltudatos misszió. Hadi körülményekben, a hadvezér a szamariai incidenst valószínűleg vereségnek nyilvánította volna. Jézus teljes mértékben ki lett utasítva a városból, tehát emberi elgondolásban veszített. Azonban itt nem ez a helyzet. Ha Jézus megtorolta volna a szamariaiak fanatizmusát, akkor lett volna veszteség. E helyett, az evangélium azt írja: „Ezután más faluba mentek.” Ennyire egyszerű! Krisztus azért győzött, mert nem vesztegette az időt szeszélyes, ingatag és kiszámíthatatlan elvárásokkal, hanem, mint egy igaz katona, megbocsátott, felejtett, és elindult a következő faluba.
Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus, engedd megértenem az ütéseket és sebeket a Te „kiképző táborodban”. Gyenge természetem nehezen érti meg, hogy az élet miért jár ennyi teherrel, de tudom, hogy háborúban vagyunk a gonosz erők seregeivel. Bátorsággal tölt el, hogy láttalak meghalni, és halálod által megnyerted ezt a háborút. Ez ad erőt, hogy én is hozzátegyem részemet a háború sikeréért. Segíts nekem, hogy az alázat erénye legyőzze a büszkeségemet!
Elhatározás: Ma én fogom elvégezni otthonomban a házimunkát. Én fogok mindenkinek kávét, vagy teát főzni, vagy elmosogatni, hogy megmutassam az Úrnak: tudok alázatos lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése