Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
A három fő jel,
hogy az Apokalipszisben vagyunk és nem egyszerűen rendkívüli időkben a
pápasággal kapcsolatban (antipápa kontra hamis próféta): Egy:az emberiség képes arra, hogy kiégesse magát; Kettő, majdnem kétmilliárd meg nem született csecsemőt abortáltak; és Három, az emberi génállományt olyan mértékben manipuláljuk, hogy alapvetően megváltoztathatjuk a földön élő minden ember DNS-ét (a
fenevad bélyege), olyannyira, hogy már nem vagyunk többé emberek, és
ezért nem vagyunk többé megváltva a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztje
által.
Ghislain ROY atya, híres québeci pap, Emiliano TARDIF atya karizmáinak örököse, küldte ezt az imát, és arra kér mindenkit, aki látja * hogy imádkozza ipso facto, sőt mától kezdve többször is ismételje meg: “Legszentebb Szentháromság, KRISZTUS VÉRE, pusztítsd el a Sátánt; hatástalanítsd és bénítsd meg azoknak a csapdáit (üzelmeit), akik az egész világot manipulálják! Mária Szeplőtelen Szíve, zúzd szét a Sátán fejét; semlegesítsd és blokkold azoknak a csapdáit, akik az egész világot manipulálják! SZENT MIHÁLY arkangyal és a te hat testvéred (az arkangyalok) láncoljátok meg a Sátánt; hatástalanítsátok és bénítsátok azok csapdáit, akik az egész világot manipulálják! Ámen!”
Kérem, imádkozzatok ezt az imát, és adjátok tovább másoknak. Így nagyon rövid időn belül nagyon sokan leszünk, akik ezt a könyörgést intézik Istenhez. Ne feledjétek, hogy a mi Urunk Jézus megmutatta nekünk, hogy az együtt imádkozás milyen erős: (Máté 18:20: “Bizony, bizony mondom nektek: Amit ketten közületek együtt kérnek a földön, azt meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”) Bíznunk kell és bízhatunk Istenben, hogy megállítja azt, amit az emberiség ellen a sötétben terveznek ! Tehát akkor előre: kezdjük el ezt az imát !!! Isten áldja meg a jóakaratú embereket. †” (* P. G. ROY azt mondta, hogy akik ezt az információt olvasták, nem véletlenül találkoztak vele: Isten az, aki hívja őket, és meghívja őket, hogy ezzel az imával cselekedjenek, hogy megfordítsák a helyzetet )
Ez az eredeti festmény Isten Anyját ábrázolja címe alatt: Remény és öröm anyja.
Mindenkit arra biztatunk, hogy imádkozzon a Szűzanya felé, miközben szeretettel nézi ezt a szentképet. Az Istenszülő Ígérete el fog érni hozzád, és megérinti a szívedet. Gyengédsége és anyai szeretete szorosan tart és megvéd. Soha nem fog elengedni! Add át Neki a szívedet és a múltadat – Ő alkalmazni fogja azokat az imákat, amelyek lassan begyógyítják legmélyebb sebeidet. Ne feledd, mint a mennyei Édesanyád, közelről ismer téged, és gondoskodik a szükségleteidről. Legyen hite, bizalma és magabiztossága imáitokkal, és biztonságban lesz az örök üdvösség ösvényén. Ne nézz hátra… csak nézz rá a szívedben. Jézus áldjon + téged és a Szűzanya gyengéden szeressenek. Ámen.
ÉREZD JÉZUS HANGJÁT A SZÍVEDBEN! TÉRJ VISSZA ISTENHEZ, TÉRJ VISSZA AZ IMÁDSÁGHOZ! SZŰZ MÁRIA ÜZENETE
2026. augusztus 25.
"Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, térjetek vissza Istenhez, térjetek vissza az imához, hogy a béke hordozóivá váljatok. Kicsi gyermekek, imádkozzatok a békéért, amely veszélyben van, hadd áradjon újra az imádság a szívetekből és a családjaitokból, hogy örömmel érezzétek Jézus hangját a szívetekben: Békesség veletek! Kicsi gyermekek, legyetek a béke hordozói és imádság mindazokért, akik nem imádkoznak. Veletek vagyok és imádkozom értetek Fiam, Jézus előtt. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
AZ ÖRDÖG NEM PIHEN A SZENT SZŰZ MÁRIA ÜZENETE LUZ DE MÁRIÁNAK 2026. AUGUSZTUS 6.
Szeretett gyermekeim, a Szeplőtelen Szívem gyermekei:
Szeretetemmel jövök hozzátok, hogy azt átadjam az emberiségnek, amely hajlandó azt elfogadni.
SZENT SZÍVEM ELŐTTETEK VAN, VEGYÉTEK EL, ÉS LEGYETEK A SZERETET, A BÉKE ÉS A TESTVÉRISÉG LÉNYEI.
Az emberiség továbbra is úgy halad előre, hogy nem látja, nem hallja és nem érzi az én Isteni Fiamat, mert elmerültek az Ördög vezetése alatt, aki a szakadékba taszítja őket.
A sötét nappalok és a még sötétebb éjszakák egyre közelebb kerülnek az egész emberiséghez, miközben a Nap nagy aktivitást mutat.
Gyermekeim:
Hol hagytátok elveszni a húsból való szíveteket? Mi történt a Szentlélek kegyelmével, amely megerősít benneteket a próbatételek idején? Olyan magatartást vettetek fel, amely nem illik Isten gyermekeihez, és elutasítjátok azokat az ajándékokat, kegyelmeket és erényeket, amelyekért jelenleg még nagyobb buzgalommal kell küzdenetek, hiszen közelednek a nagy és súlyos próbatételek.
Legyetek éberek, gyermekeim!
A GONOSZ NEM ÁLL MEG, ÉS A DÉMONJAI TÖBBSÉGÉT A FÖLDÖN TARTJA, HOGY MEGKÍSÉRTSE TITEKET, ÉS A LEHETŐ LEGTÖBB LELKET ELRABOLJA.
Imádkozzatok, legyetek az önfeláldozás, a jóvátétel és az áldozat teremtményei; mindezt ajánljátok fel a Szentháromságnak a lelkek üdvösségéért és a bűnösök, eretnekek, ateisták, valamint azok megtéréséért, akik elkötelezték magukat az Ördög mellett.
Kicsi gyermekeim:
Legyetek azok a lelkek, akiket Isteni Fiam arra hív, hogy inkább a szellem, mint a test szerint éljetek.
Tanúi annak a fájdalomnak, amelyet oly sok testvérük érez, a természeten keresztül, amely dühét fejezi ki egy olyan nemzedék felé, amely nem szereti az Én Isteni Fiamat, sem ezt az Anyját.
TARTSÁK A SZENT RÓZSAFÜZÉRT A KEZÜKBEN, ÉS A SZÍVÜKBEN DICSŐÍTSÉK AZ ÉN ISTENI FIAM ÉS AZ ŐKET SZERETŐ ANYÁJUK DICSŐSÉGÉT!
LEGYENEK KITARTÓAK, ÉS BIZTOSAK ABBAN, HOGY ISTENI FIAM NEM HAGYJA ŐKET VÉDELEM NÉLKÜL!
Hiányzik a hit a hithez, a hit a bizonyossághoz, a hit ahhoz, hogy állva maradjanak, és imádják azt a Nevet, amely minden név felett áll.
Szeretett gyermekeim, Szeplőtelen Szívem gyermekei:
A Végidők Fegyvere (1), az a fegyver, amely minden csatát megnyer, az a fegyver, amely ragyog a sötétségben, és amelyet az Ördög fél és félni fog, az a Szent Rózsafüzér, nem azért, mert díszként hordjátok magatokkal, hanem azért, mert a Szent Rózsafüzér megrázza magát a poklot is. A démonok még ránézni sem mernek rá, és minden szeretettel és teljes tudatossággal kimondott szó olyan, mint egy hangszóró, amely visszhangozza minden egyes Szent Rózsafüzért, amelyet ti, kicsi gyermekeim, odaadóan imádkoztok.
Szeretett gyermekeim, maga a Menny is emlékeztet benneteket arra, hogy a háború folyamatban van (2), és azt mondja nektek: amit az ember teremt, az az embertől származik, amit pedig Isteni Fiam küld, az fentről jön. Fordítsatok különös figyelmet a Közel-Keletre.
Gyermekeim, tudjátok, hogy a gonosz az emberi akarat eltérítésével kezdődik; így ragaszkodtok ahhoz, ami alulról és alacsonyabb rendű, úgy cselekszetek és viselkedtek, ahogyan azok, akik alulról jönnek, akik a gonosz útján járnak, és ez arra vezet, hogy megszeressétek a bűnt.
Kicsi gyermekeim, olyan bűnös környezetben éltek, hogy mindig szem előtt kell tartanotok: a Szentháromság gyermekei vagytok és az Én gyermekeim, hogy az emberi akarat ne térítsen el benneteket az egyetlen útról, amely az Örök Élethez vezet. Legyetek a szeretet mesterei, és a többi hozzáadatik nektek.
Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok, hogy a közelgő földrengések (3) intenzitása az imádságban felhangzó kiáltás hatására csökkenjen: Dél-Amerika, Pakisztán, Mexikó. Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok, a Nap magas hőmérsékletéből származó tűz továbbra is tűzvészeket okoz: legyetek éberek az Egyesült Államokban, Mexikóban, Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, Indiában, Szenegálban és Németországban. Imádkozzatok, gyermekeim, imádkozzatok erősen az Egyház intézményéért, amelyet Isteni Fiam alapított.
Készítsétek elő lelketeket, legyetek szellemesebbek, vegyetek részt az Eucharisztikus ünneplésen, és vegyétek magatokhoz a Szent Eucharisztia (4).
AZ IMÁDKOZÁS NAGY CSODÁKAT VÉGHEZVISZ AZ EMBERISÉG SZÁMÁRA, mint például az a csoda, amely Isteni Akaratból fog bekövetkezni a Guadalupe-i Szűzanya tiszteletére szentelt tilmámon (5), segítségül ennek a nemzedéknek és felkészülésként egy nagy örömre.
Ne féljetek, hát nem vagyok itt én, aki az anyátok vagyok?
Mária, az Anya
ÜDVÖZÖLJÜK, MÁRIA, A LEGTISZTÁBB, BŰN NÉLKÜL FOGANT ÜDVÖZÖLJÜK, MÁRIA, A LEGTISZTÁBB, BŰN NÉLKÜL FOGANT ÜDVÖZÖLJÜK, MÁRIA, A LEGTISZTÁBB, BŰN NÉLKÜL FOGANT
(1) Könyv: A végidők fegyvere, letöltés… (2) A háborúról, olvassátok el… (3) A földrengésekről, olvassátok el… (4) A Szent Eucharisztia-ról, olvassátok el… (5) Jóslat a guadalupei csodáról, olvassátok el…
LUZ DE MARÍA MEGJEGYZÉSE
Testvéreim:
Ezen üzenet középpontjában a szív megtérése áll. Anyánk arra hív minket, hogy nyerjük vissza azt a húsból való szívet, amely nyitott a Szentlélek kegyelmére, amely képes az Ő Isteni Fiának szeretetével szeretni, és amely felismeri Isten akaratát.
Milyen mélyen szomorkodik Anyánk a véget nem érő lelki harc miatt! Milyen mélyen szomorkodik Anyánk, amikor gyermekeire tekint, akik nem képesek észrevenni azt a valódi lelki harcot, amely minden emberi lényben zajlik ebben a pillanatban!
Anyánk ráébreszt bennünket arra, hogy Isten gyermekei hogyan távolodnak el Tőle, és hogyan élnek a test szerint; de emlékeztet bennünket arra is, hogy Isten hatalmas fegyvereket adott nekünk a győzelemhez, amelyek közül kiemelkedik például a Szent Rózsafüzér, amely összeköt minket Urunk, Jézus Krisztus titkaival és a Szent Anyánkkal.
A Szent Rózsafüzér olyan ima, amelyet teljes odaadással, meggyőződéssel, hittel és nagy tudatossággal kell elvégezni, minden titokban szeretve Urunk és Királyunk, Jézus Krisztus életét.
A Szent Rózsafüzér nem rutinima, hanem Anyánk Atya akaratáért érzett szeretetének, az Atya emberiség iránti szeretetének és Krisztus irántunk érzett szeretetének folyamatos felfedezése. Ez a felhívás, testvéreim, nagy reményt ad nekünk, az Egyház tagjainak; még ha nehéz próbák is érnek minket, azok, akik a hit, az Eucharisztia, az imádság és a kitartás révén Krisztushoz hűek maradnak, nem lesznek egyedül.
Ebben az üzenetben Anyánk az Ő gyermekeinek védelmező Anyjaként jelenik meg előttünk, aki az Örök Élet útján őriz minket.
Szent Anyánk egy mélyreható életre hív minket, amely a hitre, a szentségekre és a Szent Rózsafüzérre épül, mint eszközökre, amelyekkel szembenézhetünk a jelen kor próbáival.
Ámen.
ELJÖTT AZ AZ IDŐ, AMIKOR MEGLÁTOD AZT, AMIT EDDIG MÉG NEM LÁTTÁL SZENT MIHÁLY ARKANGYAL ÜZENETE 2026. AUGUSZTUS 15.
Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus szeretett gyermekei!
A SZENTHÁROMSÁG NEVÉBEN JÖVÖK HOZZÁTOK.
Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus gyermekei, fogadjátok az Atyai Ház áldásait!
AZ EMBERISÉG RÁJÖN, HOGY HOGYAN TÁVOLODIK EL „AZ ÚTTÓL, AZ IGAZSÁGTÓL ÉS AZ ÉLETTŐL”.
Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus tudtokra adta, hová tart ez a nemzedék, ha továbbra is engedetlenek és gőgösek maradnak Őelőtte. Ez az emberiség figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket, a felszólításokat, és megveti az Isteni Szeretetet.
Jelenleg beteljesülnek a próféciák (1) az emberiség előtt, amely nem hatódik meg mások fájdalmán, mert azt hiszi, hogy soha nem fogja átélni azokat a csapásokat, amelyek embertársait sújtják.
El kell mondanom nektek, hogy a földrengések nagy erővel folytatódnak majd a Föld különböző pontjain, amikor a legkevésbé számítanak rá; a víz elárasztja a földeket, és az embereket váratlanul elragadja, akik teljességgel szenvednek; a szél ostromolja a nemzeteket, a tűz hatalmas területeket emészt fel (2).
A föld az egész világon megremeg, és az emberi lények térdre borulva kegyelmet fognak kérni Istentől; annyit vártak a megtéréssel, hogy nem hallgattak a Menny hívására, hogy amikor bocsánatot akarnak kérni, csak a jelen pillanatra fognak emlékezni, és nem Istenre. Térjetek meg már most (3), Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus gyermekei!
MEGHÍVOM ÖNÖKET, HOGY MERÜLJENEK EL AZ IMÁDKOZÁS MÉLYÉBEN… SPIRITUÁLISABBAN KELL IMÁDKOZNIUK.
Felkérem minden nemzet lakóit, hogy különösen saját országukért imádkozzanak, anélkül, hogy imáikban elhagynák az egész világot. Arra hívom őket, hogy minden nép közbenjárjon saját hazájáért, vezetőikért, családjaikért és a békéért minden nemzetben; így egyetlen hangon emelhetik fel hangjukat Isten felé ebben a nagy szükség idején.
A jelek és jelzések nem késnek, bár ez nem elég: az emberi teremtmény magyarázatot talál mindarra, ami történik.
AZ EMBERISÉG MEGKÍSÉRLI A FÁJDALOM KEHÉRÉT. ELJÖTT AZ AZ IDŐ, AMIKOR LÁTNI FOGJÁTOK, AMIT EDDIG NEM LÁTTÁTOK.
Imádkozzatok, Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus gyermekei, imádkozzatok Mexikóért, az Egyesült Államokért, Kanadáért, amelyek a föld remegése miatt szenvednek. Imádkozzatok, Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus gyermekei, imádkozzatok Közép-Amerikáért, Argentínaért, Brazíliáért, Chiléért, Kolumbiáért, Ecuadorért, Peruért, amelyek erősen remegnek. Imádkozzatok, Jézus Krisztus, a mi Királyunk és Urunk gyermekei, imádkozzatok Spanyolországért, Olaszországért, Portugáliáért, Svédországért, Törökországért és Dél-Afrikáért.
FONTOS, HOGY HITTEL IMÁDKOZZATOK, ÉS ÉLJÉTEK MEG AZ IMÁDKOZÁST, hogy az általam vezetett seregeim megvédjenek benneteket a globális elittől, a Jézus Krisztus, a mi Királyunk és Urunk Egyházában bekövetkező megosztottságtól, az üldöztetéstől…
FONTOS AZ EMBERISÉG SZÁMÁRA, HOGY BELSŐLEG FELKÉSZÜLJENEK, hogy lelkibb életet éljenek, és szeressenek a hit védelméért küzdeni.
Ne feledjétek, hogy a küzdelem nem emberek ellen folyik, hanem a világban kóborló gonosz szellemek ellen. Jelenleg az Ördög örömét leli abban, hogy üldözi Királyunk és Urunk, Jézus Krisztus gyermekeit, elfelejtve, hogy már legyőzték, és legyőzni fogják, fejét pedig a Végidők Királynője és Anyánk lába zúzza össze, és Szeplőtelen Szíve diadalmaskodni fog (4).
A Földön oly sok lélek van, akiket meg kell menteni és el kell vezetni az Isteni Szeretethez. Ezeket a lelkeket Királynőnk és Anyánk Kedvenc Gyermekeire bízzák, akik arra hivatottak, hogy evangelizáljanak, segítsenek, imádkozzanak és kiszabadítsák ezeket a lelkeket az Ördög karmai közül. Oly sok emberi teremtmény, aki megfertőződött az Ördög művészetével, és üldözi azt a Népet, akit meg kell védenünk.
IMÁDKOZZATOK, LEGYETEK A SZERETET, VEGYÉTEK RÉSZT AZ EUKARISZTIÁS SZENTMISÉN, ÉS KERESSETEK MENEDÉKET AZ OLTÁR LEGSZENTEBB SZAKRAMENTUMA ELŐTT.
Megáldalak benneteket az Isteni Szeretet áldásával és Királynőnk és Anyánk védelmével.
Szent Mihály arkangyal
ÜDVÖZÖLJÜK, SZENT MÁRIA, BŰN NÉLKÜL FOGANT ÜDVÖZÖLJÜK, SZENT MÁRIA, BŰN NÉLKÜL FOGANT ÜDVÖZÖLJÜK, SZENT MÁRIA, BŰN NÉLKÜL FOGANT
(1) A próféciák beteljesüléséről olvassátok… (2) A természeti katasztrófákról olvassátok… (3) A megtérésről olvassa el… (4) Mária Szeplőtelen Szívének diadaláról olvassa el…
LUZ DE MARÍA MEGJEGYZÉSE
Testvéreim:
Ennek a nemzedéknek máris vissza kell térnie Istenhez! Annyi esemény történik az egész Földön, amelyek megrázzák bennünket és felhívnak a lelki ébredésre. Olyan sokan vannak, akik még mindig közömbösen állnak a történésekhez, mások szenvedéséhez, és eltávolodnak Istentől, hogy Ő, isteni irgalmában, arra hív minket, hogy térjünk meg, és imádkozzunk minden nap, tudatában annak, hogy az imádkozás az Istennel való beszélgetés, hogy szeretjük Őt, és hitünket hitelesen éljük meg.
Ma van itt az ideje, hogy visszatérjünk Istenhez: meg kell nyitnunk a szívünket, és vissza kell térnünk Hozzá! Imádkozásra vagyunk hívva, de a szívből jövő imádkozásra.
Csak ha szilárdan állunk a hitben, és imádkozunk családjainkért, nemzetünkért és az egész világért, találjuk meg menedékünket ezekben az időkben a Szent Szívekben.
A remény és az üdvösség előttünk áll; nyissuk meg a szívünket, hogy lássuk azt, amit még nem látunk: azt a szükségletet, hogy megerősítsük kapcsolatunkat Urunk Jézus Krisztussal és Szent Anyánkkal.
Szent Mihály arkangyal arra hív minket, hogy imádkozzunk országainkért, mert felelősségünk, hogy tudatosan imádkozzunk minden egyes országért, anélkül, hogy elhanyagolnánk az egész világért való imádkozást.
Szent Mihály arkangyal azt mondja nekünk, hogy ne világméretű imaláncot szervezzünk, hanem minden ország tartson imanapot csoportokban, egyénileg vagy ahogyan az adott ország megszervezi, és kezdjék el abban az időpontban, amikor megegyeznek.
Testvéreim, térjünk vissza Istenhez, amíg még van időnk, és ne feledjük, hogy az Isteni Irgalmasság nyitva áll azok előtt, akik őszinte szívvel keresik.
Ámen.
AZ UTOLSÓ IDŐK KIRÁLYNŐJÉNEK ÉS ANYJÁNAK ÜNNEPÉNEK MEGÜLÉSE 2026. AUGUSZTUS 20–28. KÖZÖTT
AZ ÜDVÖSSÉG, ÉS A KÁRHOZAT SZEMÉLYES ÜGYEK URUNK, JÉZUS KRISZTUS ÜZENETE LUZ DE MARÍÁNAK
2026. augusztus 24.
Szeretett gyermekeim:
MEGALDUNK TITEKET. MEGHÍVOM TITEKET, GYERMEKEIM, HOGY TUDATOSAN VIZSGÁLJÁTOK MEG MINDENKINEK A HELYTELENSÉGEIT ÉS CSELEKEDETEIET.
Gyermekek, megadtam nektek a képességet, hogy önmagatokra tekintsetek, és meghatározzátok magatokat olyannak, amilyenek valójában vagytok. Most fel kell ismernetek ezt, mielőtt túl késő lenne! Mert aki nem ismeri fel önmagát olyannak, amilyen, az nem képes bocsánatot kérni, sem önmagának megbocsátani, sem testvéreinek megbocsátani.
Észrevetted már, hogy egy iránytű megmutatja azoknak, akik használják? Van lelkiismereted, amely olyan, mint az az iránytű, amely a legtöbb gyermekeimnek megmutatja a jót és a rosszat. Használd a saját javadra, hogy elutasítsd a rosszat, és hogy képes legyél önmagad értékelni anélkül, hogy bárki másra néznél.
ÉRTSÉTEK MEG, GYERMEKEIM, HOGY AZ ÜDVÖZLÉS SZEMÉLYES ÉS AZ ELKÁRHOZÁS IS SZEMÉLYES!
Elfoglaljátok magatokat testvéreitekkel, a testvéreitek bíráivá váltok, én pedig – ki vagyok én? Kit ítéljek el? Magatokat. Tévesen azt gondoljátok, hogy a nagy bűnöket ítélem el leginkább; igen, megítélem őket, de olyan kitartóan vétkeztek, hogy el sem hinnétek, ha felsorolnám a kisebb bűnöket és a nagyon súlyos cselekedeteket.
Az emberiség üdvözli a gonoszságot, mert a jóság egy meghatározott viselkedést követel meg, amelyben az embernek törekednie kell arra, hogy teljesítse azt, amit Házam kér tőlük, hogy az Én igaz gyermekeim legyenek.
Hányan élnek lélekben és igazságban? Kik a mai farizeusok? Azok, akik mocsaras vizekre helyezett alapokra prédikálnak, és akik embertársaikat kivégzik.
„Nincs tehát mentséged, ó ember, egyikőtök sem, aki ítélkezel. Mert amikor mást ítélsz, magadat ítéled el, mivel te, aki ítélkezel, ugyanazokat a dolgokat teszed .” (Róm 2,1)
A házasságtörő asszony vádlói, amikor felszólítottam őket: „Aki közületek bűntelen, az vessen rá először követ” (vö. Jn 8,1-11), lelkiismeretük egymás után ellenük fordult, és saját tetteik által elítélve visszavonultak, kezdve a legidősebbekkel.
NÉHÁNY GYERMEKEM ELSZÁMOLGATJA A HATÁLYOMAT, A BÍRÓ SZEREPÉT ÁLLÍTJÁK, ÉS EZ BÜSZKESÉG . Gyermekeim nagyobbnak hiszik magukat a Törvényemnél, és arra vágynak, hogy elfoglalják az Én egyedülálló bírói helyemet.
„Ne szóljatok egymás ellen rosszat, testvéreim! Aki testvérét rosszallja, vagy testvérét megítéli, az a törvény ellen szól rosszat, és a törvényt ítéli el. Ha pedig a törvényt ítéled el, nem a törvény megtartója vagy, hanem bíró. Egy a törvényhozó és bíró, aki hatalmas mind megtartani, mind elveszíteni. De ki vagy te, hogy megítéled felebarátodat?” (Jak 4,11-12)
Ebben a pillanatban, amikor az emberiség veszélyben van, továbbra is makacsok vagytok, ugyanazokat a hibákat követitek el, és továbbra is szenvedni fogtok.
OLYAN NAGY A BŰN, HOGY TI MAGATOK OSSZÁTOK MEG MAGATOKAT ÉS SZENVEDTEK A MAKACSSÁGOTOK MIATT, HOGY ELLENEM SZEMBE MENJETEK.
A föld hol egy helyen, hol máshol fog remegni, más erővel, mint korábban; ugyanakkor más országokat víz áraszt el, telítve a vulkánok hamujával. Ó, emberiség, mennyire fogtok siránkozni, hogy egy ország egy része eltűnik!
A vulkánok felébredtek (1) , és továbbra is felébredni fognak, ahogy azt Házam bejelentette nektek. A Nap továbbra is hozzájárul a földrengésekhez a Földön, és a világ hatalmának embere ragaszkodik a nagy és rettegett háború megkezdéséhez.
KÉSZÜLJETEK FEL, GYERMEKEIM, KÉSZÜLJETEK FEL!
A nagy áramszünet (2) folyamatban van; nem áll meg, és te engedelmesség nélkül folytatod.
Egyre szűkösebb az élelem (3) , és hogyan fogom én ugyanazt a mannát biztosítani a gyermekeimnek, ha nem hisznek?
SÜRGŐSEN MEGTÉRÉSRE VAN SZÜKSÉGED . Ne a rövidebb utakat válaszd, gyermekeim, mert a rövidebb utakon nagyobb nehézségekbe ütközöl, és nem találod meg az Utamat.
NE TÉRJETEK LE AZ IGAZ ÚTRÓL ! Legyetek hűek Egyházam Hagyományához; járjatok jó utakon, gyermekeim. Nem itt az ideje, hogy megvessétek irgalmamat.
A te Jézusod
Üdvözlégy Mária, legtisztább, bűn nélkül fogantatott Üdvözlégy Mária, legtisztább, bűn nélkül fogantatott Üdvözlégy Mária, legtisztább, bűn nélkül fogantatott
Szeretett Jézusunk arra hív minket, hogy elmélkedjünk, és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Ez egy nagyon komoly felhívás, rendkívül komoly, amelyben azt mondja nekünk, hogy mindenkinek alázattal kell tudnia felismerni önmagát, hogy felismerje hibáit, és így készségesen kérje bűnei bocsánatát. Mindenekelőtt bibliai példákat ad arra, hogyan vétkezik valaki többet, és azt mondja nekünk, hogy az apró dolgokban rejlik, anélkül, hogy félretenné a nagy bűnöket, de az apró hibákból építünk fel egy halmot.
Azt is komolyan mondja el nekünk, milyen kényes dolog az ítélőszék helyét elfoglalni, bibliai idézetekkel támasztva alá magát, hogy ne felejtsük el, hogy akik másokat elítélnek, általában hasonló hibákat követnek el, és emlékeztet minket arra, hogy csak Istennek van hatalma ítélkezni.
Urunk, Jézus Krisztus figyelmeztet minket a bűn és a megtérés elutasításának következményeire. Mindez olyan természeti eseményekhez vezet, amelyek komolyan érintik az emberiséget.
Arra kaptunk elhívást, hogy maradjunk meg a jóban, a hitben és abban a lelki vágyban, hogy keressük az Isteni Irgalmasságot, mielőtt túl késő lenne.
Azt is mondja, hogy szükség esetén mennyei mannát kíván küldeni nekünk, de olyan kevés a hit, hogy hogyan kérhetnénk tőle, vagy hogyan adhatna ételt azoknak, akik nem engedelmeskednek neki, ha ők maguk nem hajlandók elfogadni azt, amit a mi Urunk Jézus Krisztus kínál nekünk?
Legyünk realisták, testvérek: ami ebben a pillanatban történik, az erős, és Urunk felajánlja nekünk az Ő Útját, az Ő Irgalmát, és arra hív minket, hogy továbbra is az Ő Egyházában éljünk, az Egyház erkölcsi és lelki útmutatásának beteljesítői legyünk, amely segít nekünk Urunk Jézus Krisztus tanítása szerint élni és elnyerni az örök életet.
Fényes Csillag: Épp most fejeztem be a rózsafüzér imádkozását, és eljött az Irgalmasság órája. Éppen elkezdtem volna az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét, amikor a kép előttem, az oltárom előtt, sok fényt kezdett árasztani. Ez a fatimai Szűzanya képe .
A képen látható feszület egyre nagyobb és nagyobb lett, a feszület alja a kápolnámban volt, és a feszület az égbe emelkedett. A kereszt nagyon fényes lett, a Mi Urunk eltűnt a feszületről, és a feszület közepén lévő ajtó kinyílt. Gyönyörű zene szólt az ajtón keresztül.
Az angyalom azt mondta, hogy Szűz Mária ünnepét, a Nagyboldogasszonyt ünneplik . Kilenc arkangyal lépett be először az ajtón, és megálltak a kápolna minden oldalán. Sok angyal követte őket, és elfoglalták helyüket a kápolnában, az égen és az egész területen.
Ezután Szent József következett sok más szenttel. Pio atya Szent József mögötte haladt, majd még sok más szent következett. Szűzanya most belép az ajtón, és gyönyörű, teljesen aranyban. A köpenye nagy és teljesen arany. A belső ruhája világosabb arany, de szintén teljesen arany, egy gyönyörű arany övvel a dereka körül. A fátyla átlátszó, de teljesen arany, és korona van a fején. Anya ma este nagyon ragyogónak és boldognak tűnik. Anya most lent van a kápolnában.
Most még több hölgyet látok belépni az ajtón. Tizenketten (12), majd huszonnégyen (24) vannak. A tizenkettőt Violet vezeti , és mindannyian arany köpenyben vannak, és az alsóruhájuk is arany, de mindannyian különböznek a Szűzanyától. Mindegyikük fején virágkoszorú van, gyönyörű rózsákkal, Violetnek ibolyák vannak a rózsák között, a többi hölgynek pedig különböző virágok vannak a rózsák között. Violet egy gyönyörű virágcsokrot visz, különböző színű rózsákat és más virágokat. Az Anya elé lépnek, letérdelnek, és Violet a virágcsokrot a Szűzanyának nyújtja.
Ahogy Szűzanya átveszi a virágcsokrot, sok fény árad ki mellkasából. A fény bejárja az egész világot. Az anyának gyönyörű mosolya van, miközben az előtte állókra néz. Az anyja így szól:
MIASSZONYUNK: Köszönöm, leányom, mindazt, amit felajánlottál, mert sok minden fog megvalósulni az elkövetkező napokban.
Fényes Csillag: Ekkor II. Péter belép a kapun az apostolokkal. Ők is lejönnek és térdelnek Szűz Mária előtt. Szent József lép elő, kezében rózsafüzérekkel . Minden gyöngy tiszta, és a feszület aranyból van.
A kereszt ajtaja bezárul, és most látom Jézust a kereszten. Egy katona most lándzsát szúr Urunk oldalába, és ahogy a vér kifolyik Urunk oldalából, Szent József felemeli a rózsafüzért, és felfogja a vért. A gyöngyök mind megtelnek Urunk vérével. Szent József most az egyik rózsafüzért II. Péter és a másik tizenegy apostol köré helyezi. Szent József mondja:
SZENT JÓZSEF: Krisztusban testvéreim, közeleg az idő, amikor Jézus Krisztus által alapított Egyházban minden Igazságot fenn fogtok tartani. Ez a rózsafüzér, Jézus drága vérével töltve, segíteni és védelmezni fog benneteket az elkövetkező napokban. Testvéreim, ne aggódjatok, mert Isten sok ajándékkal fog megajándékozni titeket, hogy betöltsétek ezt a küldetést, amelyre elhívott titeket.
Fényes Csillag: Szent József most egy kicsit hátrébb lép, a Szűzanya pedig egy kicsit előrébb lép.
MIASSZONYUNK: Köszöntelek téged, Isten Szeretetének Fényes Csillaga! Ma, ezen az ünnepnapon azért jöttem, hogy ismét biztosítsalak téged arról, hogy mindaz, amit neked és minden gyermekemnek ígértem, most beteljesedik. Köszönöm, fiam, az áldozatot, amelyet e két hét alatt felajánlottál nekünk. A felebaráti szeretetre van hivatva minden lélek a világon.
Fiam, a világ nagy szenvedés előtt áll. Bár minden gyermekemnek lesznek szenvedései, te sok vigasztalást is kapsz. Akik egyesítik szenvedéseiket Isteni Fiammal a lelkek üdvösségéért, nagy csodákat fognak látni, ahogy Isten terve kibontakozik. Mindenki arra kap elhívást, hogy szeresse felebarátját, mint önmagát. Kérlek, gondold át ezt nagyon alaposan, mert a világ most annyira tele van gyűlölettel, hogy az emberiség elvesztette a felebaráti szeretet igazi jelentését.
A Szentírás azt mondja nektek, gyermekeim, hogy a szeretet sok bűnt elfedez. Kérlek benneteket, olvassátok a Bibliát. Sokan elfelejtették azokat az alapvető dolgokat, amelyeket gyakorolnotok kell. Még azt is elfelejtették, hogy mi a bűn. El kell olvasnotok a katekizmust, gyermekeim, hogy valóban megértsétek, amikor gyónni mentek, mik is valójában a bűneitek. Nagyon fontos, gyermekeim, hogy gyakran gyónjatok, mert nem igazán tudjátok, mikor kell számot adnotok az életetekről. Sokan azt gondolják, hogy még van idejük, de gyermekeim, akik haldokoltak és átlépték a fátylat, azt gondolták, hogy van idejük. Ha a kegyelem állapotában maradtok, gyermekeim, nem kell aggódnotok, amikor Isten arra hív, hogy számot adjatok az életetekről.
Emlékezzetek arra, hogy szeressétek Istent és szeressétek felebarátaitokat. Sokan azt gondolják, hogy az apróságok nem számítanak, de biztosíthatlak benneteket, gyermekeim, hogy minden szóért számot kell adnotok. Imádkozzatok tehát teljes szívetekből, és ne ítéljétek felebarátaitokat.
Arra kérlek most benneteket, gyermekeim, hogy imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, mert sok minden vár az emberiségre, és keserű könnyeket fogtok hullatni, mert nem hallgattatok Édesanyátokra és Istenetekre. Sokan úgy élik tovább az életüket, mintha mi sem történt volna, annyira elvakítva azoktól, akik boldogok a bűnükben. Felkészítettétek a dolgaitokat három hónapra? Biztosíthatlak benneteket, hogy egy napon arra ébredtek, hogy mindezekre a dolgokra szükségetek lesz, és megbánjátok, hogy nem úgy készültök fel, ahogy kértem.
Arra kérem minden gyermekünket, hogy forduljanak el a világ dolgaitól, és térjenek vissza Istenükhöz, és imádkozzanak, böjtöljenek és bűnbánatot tartsanak bűneikért és testvéreik bűneiért. Mert ha egyszer átlépitek a fátylat, már túl késő lesz az engesztelésre. Hallgassátok hát szavaimat, és vegyétek szívetekbe őket; szeressétek egymást, és kérjétek Isteneteket, hogy legyen Irgalmas ennek a generációnak. Ha eltávolíthatnátok a fátylat, és láthatnátok, mi jön, meghallgatnátok Édesanyátok szavait, mert szeretlek titeket, és azt kívánom, hogy üdvözüljetek.
Fiam még a saját Egyházában is annyira megsértődik. Egyháza mély sötétségben van. Imádkozzatok a hierarchiáért. Lelküket adják el hatalomért, de Fiam nem fogja megengedni, hogy elpusztítsák Egyházát, mert terve van arra, hogy visszaállítsa Egyháza régi dicsőségét.
Azt hiszitek, gyermekeim, hogy II. Pétert letarolták, de biztosíthatlak benneteket, hogy az iménti győzelemmel minden elkezd megváltozni. Igen, fiam egy rövid ideig Fiam Szívében marad, amíg felkészül Isten tervének következő szakaszára. Mindazoknak, akik halljátok szavaimat, most mondom nektek, hogy Isten felemeli ezt a fiát, és megbánjátok majd az összes gonoszságot, amit rászórtatok. Minden, amit megígértek neki, a szemetek láttára fog megvalósulni. Ó, és milyen könnyeket fogtok hullatni, amiért nem hallgattatok Édesanyátokra!
Imádkozzatok most a világ minden országáért, mert sok büntetés fog bekövetkezni. Sok lelket fognak elhívni a fátyolon túl, hogy imáitok, bűnbánatatok és böjtötök megmenthessen ezekben az utolsó pillanatokban. Van-e bennetek annyi szeretet, hogy félreteszed a világ dolgait, és teljes szívetekből imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok testvéreitek megmentéséért, még azokat is, akiket nem ismertek, és azokat is, akik üldöznek titeket? Megbocsátotok-e szívből, és imádkoztok-e, hogy üdvözüljenek? Erre a szeretetre vagytok hivatva, gyermekeim.
Az Oltáriszentséget hamarosan eltávolítják, ezért arra kérlek benneteket, hogy szakítsatok időt arra, hogy Isteni Fiammal töltsétek az Eucharisztiát. Olyan sokan figyelmen kívül hagyják Őt. Sokan még abban sem hisznek, hogy jelen van. Isten nagy jutalommal fog jutalmazni benneteket, ha időt szakítotok arra, hogy Vele töltsétek, és bocsánatot kérjetek nemcsak magatoknak, hanem minden testvéreteknek is. Fogadjátok Fiamat a kegyelem állapotában, és maradjatok a kegyelem állapotában, hogy sokkal kevesebb szenvedéssel vészeljétek át a Nagyfigyelmeztetést .
Sok könnyet hullatok, mert gyermekeim nem hallgatnak. Hamarosan keserű könnyeket fogtok hullatni, gyermekeim, mert nem hallgattatok hívásomra. Áldásomat küldöm mindazoknak, akik ezekben a napokban próbálnak segíteni Édesanyjukon. Biztosíthatlak benneteket, gyermekeim, hogy nem fogjátok megbánni, amikor átlépitek a fátylat. Megáldalak benneteket:
+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Különleges áldást küldök II. Péternek . Légy békében, fiam, mert Fiam most előmozdítja győzelmedet:
+ Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Légy békében, fiam, mert én őrködöm feletted, és sok minden megváltozik majd, hogy tovább tudj menni:
Szentségimádás 2025. Augusztus 15. Vác, Piarista Templom
Mind a hét szentségnek megvan a maga ereje, kegyelemközvetítő hatása. De a 7 szentség közül a legnagyobb ereje az Eucharisztiának van. Az Eucharisztiában ott van minden: a legfontosabb erények, a hit, a remény és a szeretet. De ott van az is, amiért ezek a 3. szombati misék egyre látogatottabbak, a gyógyulás is, és a szabadulás is. Itt fedi fel előttünk Jézus az Ő szenvedésének, keresztútjárásának a titkait is.
Én a keresztutakból, főleg az Eucharisztia jelenlétében, színe előtt végzett keresztutakból rengeteget tanultam, belőlük rengeteg kegyelmet merítettem. Ezekből szeretnék én az Eucharisztiában jelenlévő Jézussal együtt közvetíteni valamit számotokra.
Nem egy szabályos megszokott keresztút lesz, hanem összevonva néhány állomás. Közben hosszabb csendeket tartok, hogy időnk legyen az Eucharisztiában jelen levő Jézussal beszélgetni, az Ő jelenlétében időzni.
Első állomás
Jézus csendben fogadja az ítéletet. Mi vajon hogyan fogadjuk a betegségeket, a szenvedéseket, a próbatételeket? Csendben? Hát bizony nem! Ő felfelé néz az Atyára, irgalomért könyörög a zajongó tömeg számára. Kéri, hogy az Atya ölelje át őket és a későbbi embereket is, akik lázadnak, kiakadnak attól, hogy milyen betegségek, megpróbáltatások érik őket. Könyörög a zajongó, háborgó emberekért, hogy ők is el tudják fogadni a szenvedéseket, a betegségeket, ítéleteket, és mindenben meglássák a Mennyei Atya akaratát. Kéri, hogy az Atya öleljen át mindnyájunkat, és el tudjuk fogadni az ítéletet, és beteljesítsük a magunk életében az Atya akaratát.
2. állomás
Jézus átöleli a keresztet. Csendben öleli át a szeretet keresztjét. Szeretettel nézi ellenségeit. És azt mondja, olyanok mint a kiszáradt, élettelen fák. Atyám, kérlek lehelj a kiszáradt lelkekbe életet, irgalmas szereteted által. Én átölelem ezt a keresztet, hogy a Te irgalmas szereteted által kirügyezzen, és új virágokat, majd a szívekben később gyümölcsöt teremjen. Emberségemmel ölelem át, de tudom, Atyám, hogy Te is átöleled irgalmaddal és szereteteddel.
Jézust végig kísérték a szent angyalok is keresztútján, segítették, vigasztalták Őt, mint a Getsemáni kertben.
A ti keresztetek mellett is van egy szent angyal, aki boldogan viszi a ti életetek keresztjét.
A kereszt oltalmaz, védelmez és lepecsétel benneteket. Ne fertőzzétek meg a szeretet keresztjét a gőgötökkel, egótokkal!
Mi a a legtöbben a saját énünk, gyengeségeink keresztjét hordjuk, nem azt, amit az Úr adott, hanem egy az önző énünkkel, gőgünkkel, gyengeségeinkkel, bűneinkkel megfertőzött keresztet, a világ által megfertőzött keresztet hordozunk. Eljött az ideje, hogy Jézus keresztjét hordozzuk, ne azt, amit magunk vettünk a vállunkra, ne azt, amit a világ, vagy mások raknak ránk!
Jézus csendben fogadja a keresztet, de a az átlag ember vádol, kutat. Miért én? Mindent megtettem! Miért büntetsz? Perlekedik Istennel. Ezalatt Lucifer ott van mellette, ilyenkor félrevezet, csábít, hízeleg, alattomos fordorlatossággal megkötöz. De ha a hit erős, és bele vagyunk gyökerezve a keresztbe, akkor nincs, ami elcsábítson.
Jézus a Mennyei Atyára vetette a tekintetét, és így tudta elfogadni az ítéletet csendben. Azt mondja nekünk: köszönjétek meg a kereszteket, a kisebb-nagyobb próbatételeket, mert azok a lelketek javára vannak.
Azután ott vannak az elesések
Jézus az elesések közben sem lázongott. Ti mit tesztek – kérdezi. Panaszkodtok. Elönt a harag. Pedig ha gyengék vagytok, akkor vagytok erősek. Hiányzik a bizalom és a ráhagyatkozás belőletek.
Hogyan kell fogadnunk az eleséseinket? A keresztre és Mennyei Atyára kell tekinteni, és az őrangyalunkat kell kérni, hogy segítsen, hogy megmaradjunk a szeretetben a próbatételek, a terhek és a kereszt hordozás alatt, hogy ne váljunk megkötözötté.
Uram, segíts, az ilyen kísértésben, tégy lakatot a számra, hogy ne lázongjak, ne panaszkodjak, ne szitkozódjak, ne essek kétségbe!
Mindenben ott kellene lennie a hálának és a köszönetnek! Hát hol van ilyenkor a hála és a köszönet? Kell kérni az őrangyalt, hogy meg tudjam köszönni, hogy elestem.
Furcsa gondolat: megköszönni azt, hogy elestem, megköszönni azt ha valami fájdalom ér. Megköszönni, hogy a szeretteim szenvedn? Mindezt megköszönni? Igen, megköszönni!
Mit eredményez a megköszönés? Azt, hogy észreveszem azt, hogy Jézus mit akar megmutatni számomra ebben az elesésben, ebben a próbatételben, ebben a keresztben. Hogy növekedni tudjak, hogy le tudjam győzni az egómat, a gőgömet.
Találkozások a keresztúton.
Találkozás a Szűzanyával, Veronikával, Cirenei Simonnal, a síró asszonyokkal.
Jézus találkozik Édesanyjával.
Mit tesz Édesanyám? Felemeli a szennyből szent vércsepjeimet, amelyeket a szent angyalok gyűjtöttek össze. Siratta az ártatlan, tiszta lelkeket. Siratott Engem is. De tudta, hogy így kell történnie, hogy a világ megtisztuljon, és Mennyei Atya akarata megvalósuljon.
Egymásra néztünk. A tekintetünk találkozott. Egy pillanatra lélekben átöleltük, megcsókoltuk egymást.
Bármi történjen is, a szülő és a gyermek szíve összeforr egy életre. Még akkor is, ha elváltak, ha el vannak szakítva egymástól. A két szívet, a szülő és a gyermek szívét nem lehet egymástól szétválasztani.
Találkozás Veronikával
Veronika meghallotta a szíve csendjében, hogy szomjazom. Vigasztalni akart. Tudta, hogy nem vízre, hanem részvétre, szeretetre vágyom. Könnyeivel itatott meg.
Ha Veronikához hasonló együttérző szív van bennem, akkor meghallom, hogy mit kér tőlem az Úr: Itasd meg azokat, akik csalódtak valami miatt a szeretetben, a kilátástalan helyzetben lévőket, a magukba zuhantakat, a szeretetnélkülieket ezzel a könnycseppel, amivel Engem Veronika megitatott, hogy élet fakadjon bennük!
Az Eucharisztia nektek is hitet, reményt, szeretetet, szabadságot, vígaszt, örömet és gyógyulást sugároz. Ha viszont nincs benned csend, akkor ez nem tud megtörténni.
Találkozás Cirenei Simonnal
Gúnyt üztek belőlem, őt is gúnyból rántották oda. Nem akarták, hogy idő előtt meghaljak. Próbáltak még így is megalázni és gúnyolni.
Csendben pillantottam rá. Előbb az értetlenség látszott a tekintetében. De az Én egyetlen tekintetem elég volt neki, hogy megtérjen. Nektek is elég!
Tekintsünk az Eucharisztiára! Ott van benne minden, ami egy léleknek kell. Szabadulás, gyógyulás, hit, remény és szeretet-tüzek.
Helyezzétek oda önmagatokat, szeretteiteket, az egyházat és a világot, hogy meglássátok, mit árasztok felétek!
Találjátok meg az Eucharisztiában azt a mélységet, szeretetet, hitet, amit Cirenei Simon megtalált, amikor találkozott a tekintetünk.
Mi történik a világban, ha valakit kényszerítenek? Amikor mások döntenek valaki felett, amikor nem tud maga döntéseket hozni, amikor mást szugerálnak belé? Akkor betegség, rendetlenség és káosz jelenik meg az életben. A harag, a lázongás, a káromlás, ami ennek a nyomában (a szabadságban való korlátozás nyomában támad) köteléket képez, és megköti a környezetet is.
Én minden ilyen köteléket most a keresztemhez vonok, hogy szabaddá tegyem mindazokat, akiket ilyen kötelékek megkötöztek.
Gyakoroljuk most itt azt, hogy az Eucharisztiára vetett egyetlen tekintet, mire jó nekünk, és hogy hogyan ad meg mindent, amire szükségünk van!
Hogyan fogadhatom el a saját keresztemet, és hogyan segíthetek másoknak a kereszt hordozásában? Nem kell magunkra vennünk mások keresztjét, de segíthetünk nekik abban, hogy hogyan hordozzák a saját keresztjüket.
Hát hogyan kell hordozni keresztünket?Elfogadni és átadni, belehelyezni a mi keresztünket Jézus keresztjébe, mert onnantól örömmé válik a kereszt-hordozás. Mert valójában Jézus viszi a mi keresztünket. Ha helyesen csináljuk – ha elfogadjuk, és rögtön átadjuk – akkor Ő viszi keresztünket az angyalokkal, akik Neki is segítettek a keresztet hordozni.
Mi azért nyögdécselünk, meg azért nem megy ez a kereszthordozás, mert a keresztünket tele tesszük világi dolgokkal (megfelelni vágyás, túlzott munka, túlzott jólétre való törekvés…) Másokra tekintgetünk, magunkat másokhoz hasonlítgatjuk, méricskélünk. Mindez a másik oldaltól jön, az ellenségtől, és nem Jézustól.
Tehát először is elfogadjuk a keresztet, hálát adunk érte, és utána átadjuk az Úrnak. Onnantól kezdve édessé válik, örömtelivé válik. Jézus mondta: „Az én igám édes, az én terhem könnyű.”
Megértjük, hogy minden keresztnek, elesésnek, próbatételnek célja van. Mindezek edzenek, tanítanak, hogy általuk növekedjünk. Megtanuljuk, hogy minden tehernek, minden keresztnek, minden próbatételnek értelme van.
Egyébként a pszichológia is azt mondja, hogy ha valaki állandóan csak panaszkodik, mindenben a negatívumokat látja, az rányomja bélyegét a személyiségére. A negatív életszemlélet uralkodik el rajta. Ha viszont tud hálás lenni mindenért, akkor meglátja, hogy milyen lehetőségeket kínálnak az első látásra kellemetlen dolgok is az életben, és fokozatosan a jót fogja meglátni minden helyzetben. Nekünk hívőknek az ilyen életszemlélet kialakításában óriási forrásaink vannak.
Itt jártam a mai napra való készületben tegnap a délután 2. felében, amikor már elfáradtam. Kimentem a kertbe locsolni, meg kicsit a telefonomban nézelődni, kikapcsolódni. És azon vettem észre magam, hogy teli vagyok viszketésekkel, szúnyogcsípésekkel. Felmentem a szobámba és próbáltam folytatni a készülést, de nem ment. No jó, akkor most megpróbálom gyakorolni azt, amire titeket tanítani akarlak. Hát akkor megköszönöm ezeket a szúnyogcsípéseket. És ahogy ezt megtettem, rögtön jött utána a gondolat, hogy akkor hozzam előre a lefekvés előtti zuhanyozást. Megtettem, az közben lehűtött egy kicsit, utána leápoltam a csípések helyét, és egy kicsit megpihentem. Erőt nyertem a további készületre, és levontam a következtetést, hogy ilyenkor nem érdemes a kertbe kiülni. És azt a következtetést is, hogy nem biztos, hogy az fog felüdíteni, hogy a telefonomat nézegetem. Esetleg egy zuhanyozás nap közben jobban felfrissít, pihentet, hogy azután újult erővel tudjak tovább dolgozni.
Ha visszatekintek életemre, volt azért néhány a szúnyogcsípéseknél sokkal nagyobb próbatétel, kereszt is. Volt a lábammal néhány műtétem az életben. Sok mindent tanultam ezekből. Terelt például velük az Úristen. Megtanultam, hogy nekem nem a túrák a fontosak, és a diákoknak szervezett strapás programok, mint a többi piaristának, hanem az elmélyülés, a befelé fordulás.
Az utolsó nagyobb műtétnél egy fontos dolgot is megtanultam. Kezünkbe adtak egy leírást, hogy mikre kell odafigyelnünk a lábadozás alatt. Ebben szerepelt: „mielőtt bármely mozdulatot tennél, gondolkozz!” Ezek után sokkal megfontoltabb lettem.
Tekintsünk vissza életünkre! Köszönjük meg utólag a kereszteket, a nehézségeket! És próbáljuk felfedezni, hogy mi-minden jó származott azokból! Hogy aztán a jövőben még jobban sikerüljön.
Ha csak ennyit viszünk magunkkal ebből a szentségimádásból, az elég lesz:
A mexikói Cristerosok harca Krisztus király győzelméért Az utolsók egyike, akik hajlandók voltak harcba menni Isten nagyobb dicsőségéért!
A mexikói Cristerosok története egyszerű emberek, többségükben parasztok története, akiket katolikus hitük tett hősökké. Hithűségükkel fényes fejezetet írtak az Egyház történelmébe, amit a világ évtizedekig szándékosan hallgatott el, és amit csak egy 15 évvel ezelőtt elkészített film emelt ki végre az elfeledettségből. – A mexikóiak idén, 2026-ban végre szabadon ünnepelhetik önfeláldozó harcuk 100 éves évfordulóját.
Dean Wright rendező filmje – For Greater Glory – az 1927. május 25-én kivégzett egyszerű pap, Don Cristobal vértanúságának bemutatásával kezdődik, majd bemutatja a következő három év eseményeit. Ez az értelmiség, a papok és a laikusok elitjének a története, akik 1925. március 14-én, miután számtalan próbálkozás után sem tudtak elfogadható megegyezésre jutni a szabadkőműves államelnökkel, Nemzeti Ligát hoztak létre a vallásszabadság védelmére. A Liga először új stratégiákat fejlesztett ki, hogy erőszakmentesen érhessék el a vallásellenes törvények eltörlését. Elsőnek petíciót nyújtottak be, majd bojkott alá vették a bankokat és minden állami terméket. Stratégiájuk annyira sikeres volt, hogy az Angol Bank és Tampico bankja is csődbe ment. De az elnök, Calles és a mexikói hadsereg erőszakoskodását ezzel sem sikerült megállítaniuk. Így került sor a fegyveres felkelésre, melyben a nép a katolikus elit oldalára állt: a nép, ami nem követelt mást, mint hogy tovább is szabadon élhesse és gyakorolhassa hitét. Az egybegyűlt parasztoknak, munkásoknak, mesterembereknek, akik kezdetben csak husángokkal és kaszákkal voltak felfegyverkezve, sikerült a lehetetlen: eredményesen szálltak szembe a szervezett és kiképzett katonákkal.
A Cristerosok „Viva Cristo Rey” kiáltással vonultak csatába. – A történészek arról számoltak be, hogy ezek a rendíthetetlen hitű harcosok az ütközetek között szentmisét hallgattak és gyóntak. A szolgálatot úgy osztották be, hogy mindenki naponta részt tudjon venni szentségimádáson. Magukat a Guadalupei Szűz Mária oltalmába ajánlották. Harcba pedig ezzel az imával indultak: „Imádkozzunk magunkért és őérettük”, mármint az ellenségért. Ez volt a döntő különbség, ami a Cristerosokat a liberális és szovjet-barát szabadkőművesektől megkülönböztette; ahogy 130 évvel azelőtt a francia katolikusokat a jakobinusoktól. A Cristerosok nem forradalmárok voltak, nem egy rezsim ellen harcoltak egy másik rezsim létrehozásáért, hanem azért, hogy továbbra is nyilvánosan megvallhassák, hogy kicsodák: mármint katolikusok. Nem a fegyverforgatás iránti örömből küzdöttek, hanem abban a tudatban, hogy a Krisztussal kötött paktum által, amit a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária megjelenése erősített meg számukra, különleges feladat vár rájuk.
A mexikói Cristerosok fegyveres harcát, ami 1926-tól 1929-ig tartott, mindenképpen össze lehet hasonlítani az 1930-as évek spanyol polgárháborújával. – A felkelést Plutarco Elias Calles államfő katolikus-ellenes törvényei robbantották ki, akit az Amerikai Egyesült Államok és a szabadkőművesek támogattak, akikhez ő is tartozott. Calles elnök és páholytestvérei kijelentették, hogy „Mexikó összes problémájáért az Egyház a felelős”. Ezzel a megokolással vették el az Egyház vagyonát, sajátították ki a kolostorokat, és kobozták el minden püspökség és plébánia vagyonát. Hogy ezt végrehajthassák, ahhoz előbb minden vallási rendet feloszlattak és betiltottak. Ugyanerre a sorsra jutott a katolikus iskolaoktatás is. Az állam egyetlen törvénnyel minden katolikus iskolát állami kézbe vett. „Ez a legolcsóbb módja a mások kárán való meggazdagodásnak”, írta Hector Ruiz Conas mexikói történész. A papszemináriumokat feloszlatták, épületeiket és tulajdonaikat az állam elvette. A papoknak és a szerzeteseknek megtiltották, hogy a nyilvánosság előtt reverendát vagy szerzetesi ruhát viseljenek. Így történt, hogy mexikói papok pusztán papi öltözékükért vértanúk lettek. A szabadkőműves kormány a papok létszámát is szigorúan előírta: Egész Mexikó számára mindössze 300 pap maradhatott hivatalban!
Az egész filmet ezeken a linkeken lehet/ett megnézni: – https://gloria.tv/post/SeLcdn8PVBU72NxBDBry4cTDN – https://www.karizmatikus.hu/noha/a-mi-mozink-2/video/74-eljen-krisztus-kiraly-viva-cristo-rey-2011.html – https://www.sbs.com.au/ondemand/video/1472993347931/for-greater-glory
Feltéve: 2026. augusztus 14.
100 évvel ezelőtt 1926. június 14-én hirdették ki Mexikóban az úgynevezett "Ley Calles" (Calles törvényeket). A szovjetbarát és szabadkőműves Plutarco Elias Calles (1877-1945) alapította meg az Intézményes forradalmi pártot (PRI) is. Mielőtt államfő lett, utazást tett Európában, ahol megismerkedett a bolsevizmussal, aminek rögtön elkötelezett hívévé vált. Amikor 1924-ben államfő lett, mindent megtett annak érdekében, hogy a keresztény vallást Mexikóban kiirtsa. Calles a római katolikus Egyház meggyengítése érdekében egy mexikói nemzeti egyházat is létrehozott, melynek élére egy rosszhírű papot állított, de ez a kísérlete csúful megbukott. Ezzel egyidőben a katolikus hívek ellenállása egyre erősebbé vált. 1926. július 3-án Calles egy újabb, az előzőeknél is szigorúbb vallásellenes törvénycsomagot adott ki. Ennek hatására Mexikó püspökei közös pásztorlevelet adtak ki, melyben mindazokat kiközösítettnek jelentették ki, akik az új törvények megvalósításában részt vesznek. A híveket pedig passzív ellenállásra szólították fel. Végül 1926. július 31-én, XI. Pius beleegyezésével, a püspökök minden nyilvános istentiszteletet betiltottak, vagyis az országot interdiktum alá helyezték.
1926 végére már számos püspököt börtönbe csuktak, és magánmisék bemutatása miatt tíz papot kivégeztek. Mindeközben gyorsan nőtt azon hívek száma, akik hajlandók voltak a kormány csapataival felvenni a fegyveres harcot hitük védelmében. A Cristerosok hadserege egy vészhelyzetből összeállt egészen különleges sereg volt, ami sokban hasonlított a jakobinusok terrorja és a Napóleon uralma ellen Olaszországban, Spanyolországban és a Tiroli Alpokban Andreas Hofer által vezetett katolikus népfelkelésekhez. Pisztolyokkal és keresztekkel felfegyverkezve, Viva Cristo Rey csatakiáltással rontottak a kormány katonáira.
1928 közepéig a Cristerosokat nem lehetett katonailag legyőzni, de a kormánycsapatokat sem, mert Calles uralta a városokat, a vasúti síneket és a határokat. Ezt a fölényt az amerikai kormánynak köszönhette, ami kisebb várakozás után végleg Calles megsegítése mellett döntött. A kormány igyekezetének meghiúsulása a Cristerosok legyőzésére a Calles-csapatok egyre kegyetlenebb fellépését eredményezte: minden vidéken talált papot lelőttek, és minden vallási tevékenységet büntetendőnek minősítettek, amit halállal büntettek.
Mindezek ellenére a kormány helyzete 1929-re mégis egyre kedvezőtlenebbé vált. Calles ugyan 1928-ban lemondott elnöki pozíciójáról, de a tényleges hatalmat továbbra is ő gyakorolta. Az első általa prezentált "funkcionárius az elnöki székben", Emilio Portes Gil lett, aki bejelentette, hogy hajlandó az Egyházzal tárgyalni és egyezséget kötni, melynek létrejöttét különösen az amerikai követ sürgette.
A Dwight W. Morrow amerikai követ nyomására és közvetítésével létrejött az egyezség a mexikói kormány és a püspökök között, ami 1929-ben formálisan véget vetett a fegyveres konfliktusnak. XI. Pius a megegyezés feltételéül a püspöki székek, a plébániák és a szemináriumok visszaadását, a felkelők számára teljes amnesztiát, és a Vatikán és a mexikói Egyház közötti teljesen szabad kapcsolatok felvételét szabta meg. Miután mindezekre megkapta az ígéretet, az interdiktumot feloldották. Ezzel lehetővé vált a nyilvános szentmisék ünneplése, és a Calles által bevezetett legszigorúbb intézkedések hatályon kívül való helyezése. A kormány és a püspökök és Róma között megkötött egyezség (melyből kihagyták a felkelőket) különösen a Cristerosok számára volt fájdalmas, akiknek be kellett látniuk, hogy az istentiszteletek újraindítása a fegyveres akciókat lehetetlenné tette, és ezzel a harcuk számára elengedhetetlen összefogás is megszűnt. A legtöbb katolikust Rómának az a parancsa is elkeserítette, hogy az ellenállás összes szervezetét fel kellett oszlatniuk. Ráadásul a vallási konfliktus az egyezség ellenére továbbra is megmaradt.
A püspökök 1929. június 21-én meghozott döntése a nyilvános istentiszteletek újraengedélyezésére elvette a katolikusok fegyveres harcának legitimációját, és egyetlen hónap alatt a Cristeros-milíciák felbomlásához vezetett. A Cristerosok hősiességének megszámlálhatatlanul sok bizonyítékai közé tartozik az is, hogy legtöbbjük meggyőződése és akarata ellenére mégis letette a fegyvert. A püspökök és a Szentszék iránti engedelmességük fontosabb volt a számukra, holott pontosan tudták, hogy a kormány üldözni, a falhoz állítani vagy a legközelebbi árampóznára fogja őket felakasztani. Ez így is lett: Az egyezség megkötése után, mely előírta a teljes amnesztiát a számukra, ezrével gyilkolták le őket, elsősorban a vezetőiket. A kormányerők gazemberségének bizonyítékát, a véres bosszúvágyukban a légvezetékekre felakasztott Cristerosokkal joggal lehet összehasonlítani a Spartacus-felkelés leverése után a Via Appián keresztre feszítettek sorsával. [A fotók dermesztően mutatják ezt.]
(A felbomlást nagyban siettette a mexikói katonai titkosszolgálat akciója, melynek során a kormányerők egyik tisztje beférkőzött a Cristerosok legbelsőbb köreibe, és ott megszerezte a Cristerosok vezérének, Enrique Gorostieta (1889-1929) tábornoknak a tartózkodási helyét. 1929. június 2-án, 19 nappal XI. Pius és Pascual Díaz y Barreto mexikói püspök közötti megállapodáson alapuló egyezmény érvénybe lépése előtt, a kormánykatonáknak sikerült bekeríteniük és lelőniük a Cristerosok vezérét. – Enrique Gorostieta tábornok legnagyobb érdeme az volt, hogy a Cristerosok rendezetlen hadait egységes és így ütőképes hadsereggé formálta.)
Bár a Cristerosok többsége megadta magát, egy részük tovább harcolt, mivel a kormány a Rómával kötött egyezséget – melyben kötelezte magát, hogy a katolikus milíciák összes tagjának, akik leteszik a fegyvert, szabad elvonulást biztosít – nem tartotta be. A kormány tétlenül nézte a gyilkolást, hiszen éppen e leszámolásra várt. (A baloldali wikipedia szerint 50 ezer, a pártatlan források szerint 200 ezer Cristerost végeztek ki. A felkelés előtt Mexikóban szolgáló 4500 pap közül 1934-re 313 pap maradt Mexikóban.)
Nem lehet csodálkozni azon, hogy Mexikó katolikusainak nagy része úgy érezte, hogy az egyházi hierarchia elárulta őket, amikor megadta magát egy szószegő államnak, amit XI. Pius 1932 februárjában „teljes mértékben a szabadkőművesek által ellenőrzött” országnak nevezett. Ugyanis az 1929-es modus vivendi-vel – reményei ellenére – a Szentszék nem érte el az egyházellenes törvények eltörlését, melyek – amennyiben szószerint megvalósítják őket – a közép-amerikai országban az Egyház teljes kiirtását jelentette volna. Hogy a kormánynak valójában ez az utóbbi volt a célja, azt az az 1931-ben újraéledő vallásüldözés bizonyítja. Az egyezséget aláíró két püspököt – Ruiz y Flores-t és Pascual Daaz y Barreto-t –, akik közül Róma az egyiket ezt követően apostoli delegátussá, a másikat Mexikó-város érsekévé nevezték ki, a helyi katolikus körök azzal vádolták, hogy félrevezették a Szentszéket.
A mexikói egyházban keletkezett szakadást három bíboros 1931. december 20-án Rómában lezajlott megbeszélése kiválóan demonstrálta, melyen Boggiani és Gasparri bíborosok véleménye ütközött élesen össze. Boggiani bíboros Veracruz püspökét, a többször száműzött Rafael Guizar y Valencia állhatatosságát dicsérte, és pellengérre állította „azok gyengeségét, akik az Egyház kormányát” Mexikóban a kezükben tartották. Boggiani bíboros hangsúlyozta, hogy a hívektől nem lehet „természetes jogukat hitük védelmére” könnyelműen elvenni. Sokan vannak, állította a bíboros, akik azt kérdezik, hogy nem a fegyveres harc újrafelvétele-e az egyetlen járható út, hiszen a 1929-es „modus vivendi valójában modus moriendi-vé vált, ami lehetőséget ad a kormánynak, hogy elkereszténytelenítési programját nyugodtan folytassa”.
A 79 éves Gasparri bíboros [1914-től 1930-ig államtitkár] válasza ellentmondást nem tűrő volt. Az ebből a helyzetből kivezető út keresésekor „még csak gondolni sem lehet fegyveres felkellésre, nem csak azért, mert az semmiféle sikerrel nem kecsegtet, és ezért az Egyház számára igazi katasztrófát jelentene, hanem sokkal inkább azért, mert egy a katolikusok által kezdeményezett, a klérus és a püspökök által vezetett felkelés, az egyház történelmében botrány lenne. A püspököknek és a klérusnak nem az a küldetése, hogy fegyvert és lőszert szerezzen be egy polgárháború vezetéséhez, még ha e háborúnak vallási célja van, hanem az, hogy a népet keresztény szellemben nevelje fel; Az Egyház mindig így tett még az első évszázadok nagy üldözései alatt is”, állította Gasparri.
Az új bíboros-államtitkár, Eugenio Pacelli véget vetett a vitának azzal, hogy teljes egészében sajátjává tette azt az ajánlást, amit pár órával korábban XI. Pius közölt vele: „A Szentszék csak azokat tudja megáldani és bátorítani, akik Isten és a vallás jogait védelmezik; Ugyanakkor a mostani körülmények között a fegyveres harcot se megengedni, se bátorítani nem tudja. A mostani körülmények között: Hiszen, ha a történelmet megnézzük, látjuk, hogy a pápák a külső és belső kereszteshadjáratokat, például a törökök és az eretnekek ellen, több ízben nem csak megengedték, de támogatták is. Az is igaz, hogy a civilizációt is védelmezték, de V. Pius, aki megnyerte a Lepantói csatát, az a pápa, aki a törökök elleni harcért azt tette, amit IV. Pius a Trienti Zsinatért tett. – Mindazonáltal a mostani körülmények között a Szentszék se megengedni, se bátorítani nem tudja a fegyveres harcot. Egyébként a legfontosabb: az összefogás, minden lehetséges összefogás bármilyen körülmények között. Kiépíteni és felhasználni a Katolikus Akciót, aminek kard és muskéta helyett az apostolkodás fegyvereivel kell magát felfegyvereznie.”
E vita következménye, hogy 1932 elejétől az egyezményt aláíró, majd apostoli delegátussá kinevezett Ruiz y Flores által kiadott instrukciók fő pontja kimondta, hogy a Katolikus Akció a legfontosabb eszköz a mexikói katolikusoknak a társadalomban való jelenléte számára: Az instrukciók a Gasparri bíboros által képviselt álláspontot tükrözték. Az egyezség körüli vitákkal kapcsolatban a Szentszék utasításai nem hagytak teret semmilyen félreértésnek: „Mindenfajta vitát el kell kerülni, nem csak azért, mert elmúlt dolgokat felesleges újra felhánytorgatni, hanem azért, mert a viták az igazi szándékokról és eszközökről vallott elképzeléseket, melyekkel a jogtalan törvények ellen küzdeni kell, összezavarnák.” Ezekkel az instrukciókkal a mexikói katolikusoktól egy további áldozatot követeltek: valószínűleg az összes között a legnagyobbat – fejezi be Paolo Valvo a Róma döntésével kapcsolatos fejtegetését. [XI. Pius Katolikus Akciója mind felépítésében, mind ideológiájában kísértetiesen hasonlít Prevost szinodális egyházára, sőt, egészen biztos, hogy az utóbbinak az előbbi volt a mintája – de erről majd egy későbbi cikkben.]
Eugen Golla az einsicht című újságban 1994-ben a Szentszéknek a Cristerosokkal szembeni döntését így kommentálta: A Szentszék politikai megoldása Mexikóban kísértetiesen emlékeztet a Vatikánnak a francia egyházat érintő hasonló döntésére: Amikor VII. Pius 1801-ben konkordátumot kötött Napóleonnal, beleegyezett azon francia igazhitű püspökök letételébe, akik a francia forradalom alatt megtagadták az esküt. A mexikói szabadkőműves kormánnyal szembeni engedékenységhez hasonlót már más pápa is mutatott korábban: XIII. Leó, aki liberális államtitkára, Rampolla tanácsára 1892-ben felvette a kapcsolatot a francia koránnyal (aminek szakadás lett a következménye a francia egyházban: A monarchista, szigorúan konzervatív katolikusok leszakadtak, ami ezért, mint politikai erő olyan pillanatban omlott össze, amikor az országnak a legnagyobb szüksége lett volna rá). XI. Pius pedig 1926-ban elítélte a katolikusok Action Francais royalista mozgalmát. [Ekkor és ezért adta vissza XI. Piusnak a bíborosi kalapot Louis Billot]
1931-től Mexikóban egy rövid időre – a Guadelupe jelenés 400. évfordulójának ünnepélyes megünneplésének idejére – az Egyház nagyobb szabadságot kapott, de ezt követően ismét megpróbálták a vallási életet a megszorító intézkedésekkel elpusztítani, mint például a jóváhagyott papok számának csökkentésével, minek következtében az istentiszteletek megünneplése szinte lehetetlenné vált. „A legsúlyosabb fegyver, amivel a katolikusokat sújtani lehet, a szentmise elvétele. Mexikóban a papság kiirtásával ezt próbálták velük megtenni. Ez ellen lázadtak fel rendkívüli bátorsággal a katolikusok, amikor saját áldozatukat Krisztus áldozatával egyesítették. A Cristerosok a szentmisékből kapták a kegyelmet katolikusságukhoz. De ők nem olyan mindennapi katolikusok voltak, mint mi, hanem hősök, vértanúk és szentek” – írta de la Cigona.
Calles kommunista mintára bevezette a fiatalok szocialista, azaz vallásellenes oktatását. 1934. július 20-án Guadalajara-ban tartott beszédében ezt mondta: „Hatalmunkba kell kerítenünk a fiatalok lelkiismeretét, mert a fiatalok és a gyermekek a forradalomhoz, a közösséghez, a kollektívához tartoznak.” Az üldözések újraéledése ellen ekkor már sokkal gyengébb ellenállás mutatkozott, mivel 1932 után minden mexikói katolikust, aki a földalatti mozgalomhoz csatlakozott, vagy fegyverhez nyúlt, kiközösítettnek nyilvánított az Egyház!!
Cárdenas, aki 1934-től 1940-ig volt Mexikó elnöke, fanatikus híve volt a marxizmusnak, és bár függetlenítette magát Calles-től, sőt száműzte őt, de az Egyház elleni harcot, különösen az oktatás területén, még meg is erősítette. Az általa bevezetett szemérmetlen szexuális nevelés az iskolákban a katolikus szülőkből felháborodást és tiltakozást idézett elő, amit az államfő a szemináriumok bezárásával torolt meg. Cárdenas utóda Camacho végül véget vetett az üldözéseknek, de az 1917-es alkotmány jó pár egyházellenes törvényét továbbra is érvényben hagyta.
Az eddigi történelemírásból kimaradt, hogy a Cristeros-háború nem korlátozódott a hivatalosan beismert három éves – 1926-tól 1929-ig – időtartamra. Az egyezség ellenére az egykori Cristerosok üldözése és legyilkolása, és mindazok elnyomása, akik hitüket védték, még sok-sok évvel később sem szűnt meg. Mexikóban csak az 1992-es törvényreformokkal kapta vissza a katolikus Egyház teljes körűen a jogait.
Függelék: Katolikus Akció (forrás: Katolikus Lexikon, 1931, Szerző: Bangha Béla dr.): a. m. katolikus tevékenység; közelebbről: a világiak bevonásával való, országosan szervezett és tervszerű katolikus tevékenység. Célja a lelki élet fellendítése, az Egyház védelme és a papság munkájának kiegészítése. A szó és a fogalom XIII. Leótól ered, s első rendszeres kifejlését az olasz Actio Catholica kiépítésében találta meg. XI. Pius már 1922-es bevezető körlevelében – „Ubi arcano” – hangsúlyozta a Katolikus Akció szükségességét. – Az Akció lényeges sajátságai közé tartozik többek között, hogy elsősorban a világi híveket tömöríti, s vezeti rá együttes vagy legalább egyöntetű apostolkodó közreműködésre, s az egyházi hatóság felügyelete, s legalább általános, elvi irányítása mellett működik.
Az olasz Actio Catholica (forrás: Katolikus Lexikon, 1931, Szerző: Turchányi Egon dr.): a világi katolikusok szerves munkaközössége a hierarchia apostoli tevékenységével. Bölcsője Olaszország, ahol már 1868-ban megvetették az újabb időkhöz mért katolikus szervezkedés alapjait. – Rövid szünet után X. Pius 1906-ban újjáalakította az olasz Actio Catholica-t. 1922-ben XI. Pius az Ubi arcano kezdetű enciklikában felhívást bocsátott ki a katolikus világhoz az Actio érdekében, megjelölve céljait, módszereit. Az Actio Catholica szervezet országos szövetségekből áll. E szövetségek helyi csoportjait minden plébánia területén a vezető személyekből alkotott plébániai tanács irányítja. E tanácsokat az egyházmegyei választmány vezeti, míg a szövetségek országos elnökségei felett a Rómában székelő központi igazgatói választmány áll. Az országos szövetségek elnökei mind világiak, kik mellett egy-egy egyházi tanácsadó működik külön jogokkal. Actio Catholica egyik jellemző vonása, hogy az összes egyháziasan érző katolikusokat együttes cselekvésre sarkallja.
(A fotókon egy pap kivégzése, a póznákra felakasztott Cristerosok, Enrique Gorostieta tábornok, két front-mise, és egy magánházban bemutatott mise látható)
A mai szentmise válaszos zsoltára a 68.zsoltárból való. A zsoltáros kiszolgáltatott helyzetéből kiált Istenhez.
Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
Ez a kiszolgáltatott helyzet sokféle lehet: egyéni nyomorúság, családi bajok, egzisztenciális nehézségek, betegségek, depresszió, társadalmi méretű, egy egész országra, földrészre kiterjedő szorongatottság.
Milyen kilépési lehetőségeink vannak ebből a kiszolgáltatott helyzetből?
Az Istenbe vetett hit felszítása magunkban
Mit jelent ez? Azt, hogy elfogadjuk, igaznak tartjuk Isten szavát, rábízzuk magunkat, aszerint cselekszünk.
Itt vannak pl. a zsoltárosnak ezek a szavai. Ő Istentől várja a szabadulást. Hallgass meg, Uram, tekints rám, szabadíts meg engem!
Istennél van a gyógyulás, a szabadulás.
Isten igéjéből azt is tudjuk, hogy minden rossz a bűnből származik, vagy a saját bűneinkből, vagy mások bűneiből.
Mások bűnei, őseink bűnei, a szomszédunk bűnei, a munkahelyi kollégák bűnei, rosszakarata, egy politikai berendezkedés is eredményezhetik a rossz állapotunkat. Van sok minden körülöttünk, amin nem változtathatunk. Elsősorban a saját portánkon tudunk söprögetni. Elsőként onnan kell kisöpörnünk a bűnöket egy jó szentgyónás által.
Milyen egy jó szentgyónás?
5 feltétele van. Ez a mai igazi témánk. Az 5 feltétel Takács József dogmatika professzor gondolata. A kifejtése, értelmezése tőlem származik.
Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, nem lesz jó a szentgyónásunk, nem eredményezi azt, amit elvárhatnák tőle, amire Jézus megalapította a bűnbánat szentségét.
1. Alapos lelkiismeretvizsgálat, bűneink igazi felismerése.
2. Szívből való bánat
3 A javulás komoly szándéka
4. A bűnök őszinte megvallása
5. A bűnök jóvátételének a szándéka
Általánosságban sajnos elmondható, hogy a gyónások üresek, nem olyanok, amilyennek lenniük kellene. Azt nem akarom mondani, hogy érvénytelenek – éppen az első két ok miatt: mert hiányzik az alapos felkészülés, hiányzik az őszinte bűnbánat. De nem gyümölcsözőek.
Nézzük először ezt az első kettőt!
1. Alapos lelkiismeretvizsgálat, bűneink igazi felismerése.
Miért szoktak az emberek gyónni? Gyakran helytelen már eleve a motiváció
Azért mert ott van az egyház parancsai között? – Jó, rendben van. Jobb ha az ember gyakrabban gyónik, mint soha, vagy csak nagy ritkán.
Sokan perfekcionizmusból, aggályosságból gyónnak, félelemből gyónnak. Egyik se helyes motívum.
Vannak, aki kevélységből gyónnak, farizeusi lekülettel. – Igen, ezt így kell csinálni, én megcsinálom, úgy ahogy elő van írva.
Vannak, akik magukat sajnáltatva gyónnak. Nem igazi bánatból, hanem, hogy részvétet csiholjanak ki maguk iránt.
Ismét mások panaszkodva gyónnak. Nem a saját bűneiktől akarnak szabadulni, hanem el akarják panaszolni, hogy miféle bántások érték, milyen kudarcokban volt részük. Jó, ha az ember ezeket valakivel meg tudja beszélni. Egy-két őt jól ismerő embernek ezeket elmondhatja, de ennek nem a gyónásban van a helye, különösen ha hosszú sor várakozik a gyóntatószék előtt.
Sokan kérdezve gyónnak. Ugye tiszta vagyok, ugye minden rendben van nálam? Az ilyenek önigazolást keresnek. Ha nem kapják meg, akkor addig mennek egyik paptól a másikig, amíg azt nem hallják, amit szeretnének. Közben még ítélkeznek is a papok felett, hogy ez bezzeg így, a másik meg úgy.
Vannak, akik elhallgatnak olyan dolgokat, amik eleve érvénytelenné teszik a gyónást, pl. azt, hogy egyházilag érvénytelen házasságban élnek. Vagy mert az előző házasságuk egyházi házasság volt, vagy egyszerűen csak összebútoroztak. Ilyen esetekben nem adható feloldozás. És az ilyenek éppen ezért nem is áldozhatnak.
Mások szendvicsgyónást végeznek. Két kis bűn közé becsomagolnak egy nagyot, hogy a pap észre ne vegye, rá ne kérdezzen.
Mi a legfőbb akadálya az igazi lelkiismeretvizsgálatnak és az őszinte, szívből való bánatnak? A kevélység, az ego amely elrejti az igazi bűnöket
Mikből látszik, hogy a kevélység, az ego van a háttérben? Ilyenekből: Kisebbrendűségi érzések, érzékenykedés, sértődés, sértődékenység, elutasítottság érzés, szégyen, félelem, aggályosság, aggódás, bizalmatlanság. És bizony a gőg még sok egyéb módon is tud rejtőzködni.
A kevélységnek, az egonak kell összetörnie. Nyisd meg a szíved és engedd, hogy összetörjön a saját éned, régi embered, ahogy a Szentírás mondja. Hogy meglásd Krisztussal, Krisztusban a saját igazi énedet.
Fel kell számolni ezeket a helytelen motivációkat! Ki kell lépnünk a magunk elkényeztetett, megszokott világábó, abból a hamis biztonságból, amit felépítettünk magunk körül. Ki kell lépnünk Isten világosságára! Itt az ideje, hogy szembe nézzünk önmagunkkal! Itt az ideje, hogy végre felismerjük igazi bűneinket!
2. A szívből való bánat. Milyen ez?
Szép bűnbánati énekünk: Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok
No de miért sírjunk, miért szomorkodjunk?
Önsajnálatból? Kevélységből? Mert magamnak fájdalmat okoztam, mert magamhoz méltatlant cselekedtem? Mert elromlott a hangulatom? Mert negatív érzelmek kerítettek hatalmukba? Mert megbetegedtem? Mert fáj valamim? Mindez kevésbé tökéletes bánat. Ezekkel is érvényes a gyónás. De milyen a tökéletes bánat?
Az, amikor már nem magunk miatt sírunk, szomorkodunk, hanem Jézus szenvedése, halála miatt, amiatt, hogy bűneinkkel neki fájdalmat okozunk. Ez a tökéletes bánat.
Nem az önsajnálat krokodilkönnyeit kell hullajtanunk, hanem a bűnbánat méltó könnyeit. Mert csak ezek tudnak tisztára mosni, ahogy a keresztség vize tisztára mosott.
3 A javulás komoly szándéka
A legtöbben mindig ugyanazokat a bűnöket gyónjuk. Miért van ez? Mert nincs meg a javulás komoly szándéka bennünk! Akkor meg miről beszélünk? Ha nem határozom el komolyan, hogy kerülni akarom a jövőben azokat a bűnöket, amiket a gyónásba viszek, akkor az első, a második vagy egy következő adódó alkalommal újból el fogom követni azokat.
Komoly, konkrét elhatározásokat kell tenni, hogy mikre kell figyelnem ahhoz, hogy ne kövessem el ugyanazokat a bűnöket! Egyébként benne van a bánatimában is, hogy a bűnre vezető alkalmakat – amennyiben rajtam áll – kerülöm. Korábban így hangzott a bánat ima, és sokan így mondják ma is: erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem. Hogy ne keltsenek az emberekben aggályosságot ezért fogalmazták át újabban az „erősen fogadom”-at erre: komolyan ígérem.
4. A bűnök őszinte megvallása
Ennek egyik akadálya lehet a szégyenérzet. Ezt le kell küzdenünk magunkban! Ha nem szégyelltem elkövetni, akkor ne szégyelljem megvallani se! Nem a papnak gyónunk, hanem Jézusnak, aki úgyis lát mindent, a pap csak az ő képviselője. Jézus pedig úgy is lát mindent. Azt szeretné, hogy én is belássam, és végleg magam mögött hagyjam azt a bűnt.
5. A bűnök jóvátételének a szándéka
Ha kárt okozott az ember, akkor első a bocsánatkérés. Betörtem valakinek az ablakát, , bocsánatot kell kérnem. De nem elég a bocsánatkérés, a kárt meg is kell téríteni. Ha autóval kárt tettem a másik autójában, akkor vállalnom kell a felelősséget, hogy az én biztosítóm fogja téríteni a kárt, és akkor az én bonuszom fog megváltozni.
Lehet, hogy nagyon gáláns lesz az illető, akinek a kárt okoztam, elengedi a tartozásomat, vagy megelégszik valami szimbolikus kártérítéssel. Más esetben viszont lehet, hogy éppen arra van szükségem, hogy nagy árat fizessek gondatlanságomért, figyelmetlenségemért. Lehet, hogy így kell megtanulnom, hogy legközelebb komolyabban vegyem a dolgokat. Az igazi bűnbocsánathoz hozzátartozik a jóvátétel szándéka.
A legfőbb jóvátétel, hogy beállok engesztelőnek. Vagy ha formálisan már engesztelő lennék, akkor végre igazi engesztelő leszek. Ennek egy fontos lépése, hogy komolyan változni akarok. Többé nem a magam nyavalyáival kívánok foglalkozni, hanem Jézusra figyelek, az ő fájdalmaira. Úgy akarok mellette lenni, ahogyan a Szűzanya mellette volt. Ki akarom venni én is a részemet az emberiség – vagy legalábbis az enyéim – megváltásából. Jézus megtette, ami rajta múlott. A Szűzanya is megtette. Én is meg akarom tenni azt, ami rajtam múlik.
A Cristerosok „Viva Cristo Rey” kiáltással vonultak csatába. – A történészek arról számoltak be, hogy ezek a rendíthetetlen hitű harcosok az ütközetek között szentmisét hallgattak és gyóntak. A szolgálatot úgy osztották be, hogy mindenki naponta részt tudjon venni szentségimádáson. Magukat a Guadalupei Szűz Mária oltalmába ajánlották. Harcba pedig ezzel az imával indultak: „Imádkozzunk magunkért és őérettük”, mármint az ellenségért.
1926 végére már számos püspököt börtönbe csuktak, és magánmisék bemutatása miatt tíz papot kivégeztek. Mindeközben gyorsan nőtt azon hívek száma, akik hajlandók voltak a kormány csapataival felvenni a fegyveres harcot hitük védelmében. 
Ez így is lett: Az egyezség megkötése után, mely előírta a teljes amnesztiát a számukra, ezrével gyilkolták le őket, elsősorban a vezetőiket. A kormányerők gazemberségének bizonyítékát, a véres bosszúvágyukban a légvezetékekre felakasztott Cristerosokkal joggal lehet összehasonlítani a Spartacus-felkelés leverése után a Via Appián keresztre feszítettek sorsával. [A fotók dermesztően mutatják ezt.]
megvalósítják őket – a közép-amerikai országban az Egyház teljes kiirtását jelentette volna. Hogy a kormánynak valójában ez az utóbbi volt a célja, azt az az 1931-ben újraéledő vallásüldözés bizonyítja.
Az új bíboros-államtitkár, Eugenio Pacelli véget vetett a vitának azzal, hogy teljes egészében sajátjává tette azt az ajánlást, amit pár órával korábban XI. Pius közölt vele: 
1931-től Mexikóban egy rövid időre – a Guadelupe jelenés 400. évfordulójának ünnepélyes megünneplésének idejére – az Egyház nagyobb szabadságot kapott, de ezt követően ismét megpróbálták a vallási életet a megszorító intézkedésekkel elpusztítani, mint például a jóváhagyott papok számának csökkentésével, minek következtében az istentiszteletek megünneplése szinte lehetetlenné vált.