A JÓ ISTEN kigúnyolása: az öngyilkos szabályt NAGYBOLDOGASSZONY-kor léptetik életbe!!!!

 

...a sátánizmus vakcinái....... :

A Fidesz csapdában,

-az orvosok hipnózisban....

-az egyházak a hamis próféta kezében

-Orbán Viktor doktor Mengelék irányítása alatt.........

Masonic Hand Signs Explained: Hand Signals of Freemasonry

Vaccine Deaths Com | Vaccine Deaths – Vaccine Deaths Coverage

(Amerikai és európai vakcinázási központi statisztikák-a jéghegy csúcsa...)

https:// healthimpactnews.com/2021/cdc-11940-dead-618648-injuries-and-1175-unborn-babies-dead-following-covid-19-shots/

https:// healthimpactnews.com/2021/20595-dead-1-9-million-injured-50-serious-reported-in-european-unions-database-of-adverse-drug-reactions-for-covid-19-shots/

 

A JÓ ISTEN kigúnyolása: az öngyilkos szabályt NAGYBOLDOGASSZONY-kor léptetik életbe!!!!

A szabadkőműves páholyok győzelmi mámorban ünnepelnek....

IMÁDKOZZUNK!!!

RÓZSAFÜZÉR + NAGY EREJŰ ÖRDÖGŰZŐ IMA FOLYAMATOSAN,KINEK MIKOR VAN ERRE IDEJE...

NAGY EREJŰ ÖRDÖGŰZŐ IMA, MELYET SZENT MIHÁLY ARKANGYAL ADOTT MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály Arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon, Lengyelországban…. és az egész világon, a mi Urunk Jézus Krisztus Keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért, és minden szenvedéséért, melyet Passiója és egész földi élete során a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon, Lengyelországban….és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és Isten kegyelme áradjon minden szívbe, hogy ez által Magyarország, Lengyelország…és minden ország a Te békéddel teljen el.

Mi Nagyasszonyunk és Királynőnk, tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el szent angyalaidat, hogy letaszítsanak a pokolba, az örök kárhozatba minden gonosz lelket, kiknek el kell veszniük.

Szent Mihály Arkangyal, a mennyei seregek vezére, az Úr Téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr kegyelme örökösen velünk lehessen. Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd minden erődet, hogy legyőzd Lucifert és bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed. Kérd Istentől számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi Urunkat Isten Országa felé.
Ámen.

„Minden imádság 50 ezer démont taszít le a kárhozatba.
Hatalmas kegyelem ez, imádkozzátok minél gyakrabban! Ez isten nagy ajándéka számotokra általam, az én ünnepem alkalmából. Nagyon nagy szabadulásokat eszközölhettek ki ez által országaitok számára. A sötétség erői reszketnek ez előtt az ima előtt, mert örökre el kell tűnniük. Ez az ima megszabadíthatja országotokat és sok országot a világon!”
Szent Mihály Arkangyal, 2011 09.29.


Az USA -Pennsylvania/ Ohio/Indiana -Hasonlóan az AMISH közösségekhez akik vallási alapon tagadják meg ezt az grafénméregű génmanipulált oltást -másoknak is -minden a Jóistenben hivő és a Jóisten mellett kitartó Embernek – a világ bármely részén éljen is ő-vallási alapon is– jogában áll megtagadni ezt az un oltakozást .
/Azért amit az un hivatalos vallások vezetői is – ,,tesznek,, manapság………………….-sajnos de nagyon kevés a kivétel – azért a Jóisten előtt biztos hogy egy napon majd mind felelni fognak………………………………………………./

Következő lépés: Az érsek megtiltja a római mise élő közvetítését

 

A 62 éves chilei La Serena érseke, René Rebolledo Salinas megtiltotta papjainak, hogy római rítusú miséket közvetítsenek az interneten.

A hírt Carlos Gabriel Gabriel Bolelli Serra atya jelentette be a Facebook.com-on (augusztus 8., videó lent). Rebolledo ezzel a Covid kijárási tilalom alatt álló hívek százait fosztja meg Belelli miséjétől.

Az internetes hangok azt javasolták, hogy Ferenc pápa Vatikánnak rá kellene vennie a Google.com-ot, a Facebook.com-ot és a Twitter.com-ot, hogy tiltsák be a római miséről készült képeket és videókat, mert "megsértik a közösségi normáinkat".

https://gloria.tv/post/9ZLFZ8Z4ocfi4vDxTVkvVCZVc

A limai érseknek "nincs szüksége papokra"

 

A 71 éves perui Pachamama imádó Carlos Gustavo Castillo Mattasoglio limai érsek, aki megtagadja a szentáldozást híveitől, a plébánosokat laikusokkal akarja helyettesíteni.

A CatholicNewsAgency.com szerint egy július 21-i konferencián kijelentette, hogy egy hónapig lobbizott a Vatikánban a laikus plébániai adminisztrátorokért. Castillo el akarja küldeni a papokat "tanulni", pl. Európába.

Azt javasolja, hogy "a laikusok lelkipásztorként vagy egyházi vezetőkként tevékenykedjenek". Példaként az európai (üres és haldokló) plébániákat hozta fel (amelyeket mesterségesen tartanak életben az egyházi adóból származó bevételből), ahol állítólag laikusok tartják fenn a közösséget "papok nélkül".

"Van egy pap, aki hetente egyszer vagy vasárnap kétszer misét celebrál nekik, bármi legyen is az; de nekünk egalitarizmushoz hű módokon kell gondolkodnunk, közelebb a (rég eltűnt) emberekhez" - mondta képzelegve Castillo.

https://gloria.tv/post/VbmQeCZLQorA1jQEvxWAFZCUy

Szent Pál és a kötelező oltások

 

„Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.” (Róm 14,23)

Oltáskérdésben nemrég egy olyan állásponttal találkoztam, ami meglepett és elgondolkodtatott. Ez Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz intézett leveléből az étkezési szokásokra vonatkozó megfontolásait alkalmazta a covid-elleni oltásokra és úgy állította be, hogy az egyház minden covid-elleni oltást egyértelműen jónak, ezért elfogadhatónak ítélt, így a továbbiakban nem merülhet fel ezzel kapcsolatban hitből eredő fenntartás és erkölcsi aggály, ha pedig mégis felmerül, akkor az szó szerinti aggályosságból fakad, a hit gyengeségéből, és a gyakorlatban mindent meg kell és meg lehet tenni annak érdekében, hogy ezek az álláspontok ne jelenhessenek meg. Ráerősítettek erre a vonalra a hírek, melyek szerint a vatikáni múzeumok látogatásához kötelező az oltásigazolás, illetve egy amerikai érsek rendelkezése az államilag kötelezővé tett oltások jogszerű megtagadásához szükséges egyházi igazolások kiadásának megtagadásáról. Bár eddig azt gondoltam, hogy az oltással kapcsolatos egyházi alapvetésről mindent (is) elmondtak már, ezért nem szükséges tovább növelni a kakofóniát, az előbbi véleményt és az eseményeket látva mégis szólnék. Hátha…

A római levél tizennegyedik fejezetét értelmezni szokták a zsidókból lett keresztények étkezési szokásokkal kapcsolatos nehézségeiből fakadó közösségi feszültségekkel és az esetlegesen bálványoknak áldozott állatokból származó eledelek fogyasztásával kapcsolatosan is. Az előbbi szerint a zsidókból lett keresztények a mózesi étkezési előírások között nevelkedvén nehezen nőttek fel a krisztusi szabadságra, hitben gyöngék voltak, nehezen szakadtak el a mózesi törvénytől. Ezt az olvasatot kissé megkérdőjelezi a szakasz elején található kitétel, miszerint „aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik”. A zsidók nem vegetáriánusok voltak, hanem a tisztátalan és/vagy a fojtott állatok fogyasztásától tartózkodtak. Ezért talán inkább a korabeli piacon, a kereskedelmi forgalomban kapható bizonytalan eredetű – így akár bálványoknak áldozott állatból is származtatható – húsok fogyasztásával kapcsolatos keresztény erkölcsi aggályokat kell mögötte látnunk, amely a rómaiak között ugyanúgy probléma volt, mint a korintusiaknál. (Zárójelesen jegyzem meg, hogy ez első említése is lehet a hetente megtartott keresztény böjti napoknak: a valószínűleg zsidó hagyományból eredő szokásról lehet szó a hét közben tartott böjti napokra, ezért beszélhet Szent Pál a napok megtartásáról kifejezetten az evéssel összefüggésben).

Szent Pál nem tartozott az aggályos keresztények közé. Más helyen kifejezetten azt a megközelítést javasolja a keresztényeknek, hogy jó lelkiismerettel kell venni és enni bármilyen húsból, ami a piacon kapható, nem kell aktívan nyomozni annak eredete után (ld. 1Kor10,25). Ha viszont valamilyen módon mégis kiderül egy eledelről, hogy köze van bálványimádáshoz, tartózkodni kell tőle, elsődlegesen a botránkoztatás kerülése végett, ami a testvéri szeretet miatt szükséges. Mert a botrány mindkét érintett félnek, és a testvéri szeretetnek is kárt okoz.

Ez az álláspont ebben a szakaszban is jelentkezik: „De ha a testvéred elszomorodik az ételed miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt!” . A másik álláspontjának elítélésétől való tartózkodás mindkét felfogást követőt kötelezi: „Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik”. Ez utóbbi megjegyzés mellett az a páli felszólítás, hogy „Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról”.

Az írás elején említett felfogás, amely ebben a szentírási részben bármely covid-oltás elfogadásának kikényszeríthetőségét látja valószínűleg hamis, de ezen a szentírási részen elmélkedve mégis úgy látom, hogy ez a szentírási szakasz megfontolandó szempontokat adhat ezzel az oltásokkal kapcsolatban is. Hat ilyen megfontolandó szempontra hívnám fel a figyelmet.

Az első, hogy Szent Pál nem a hiten kívüli felfogásokról, az azokról való meddő vitáról beszél. Minden megjegyzése a hitből kiinduló, azon alapuló felfogásokra és meggyőződésekre vonatkozik. („Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.”).

A második lényeges elem: a hitből eredő meggyőződés Istenre vonatkoztatott, istenfélelmen alapul („az Úrért tartja meg”, „az Úrérét eszik”).

A harmadik elem: hitből kiinduló értelmi megfontolás jellemzi. Erre nincs a szakaszban közvetlen szó szerinti idézet, de az egész feltételezi ennek meglétét, amikor hitből eredő meggyőződésről beszél. Ez ugyanis nem egy érzelmi alapállás, hanem a hit által megvilágosított értelem megfontolásán és ítéletén alapuló bizonyosság arról, hogy valamit így vagy úgy kell tenni, tehát alapvetően a hit alaptételeinek alkalmazását jelenti egy adott helyzetre.

A negyedik: a hit alaptételeinek alkalmazása, azaz a hiten alapuló megfontolás és maga a hit is eltérő mértékű. Szent Pál beszél gyenge vagy erős hitről itt, és máshol a hitről, mint adományról, amit valaki megkap, míg más a gyógyítás, csodatevő hatalmat, prófétálást, a szellemek megkülönböztetését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését kapja (ld. 1Kor 12). Ez nyilván nem jelenti azt, hogy aki prófétál, gyógyít stb. ne rendelkezne a hit adományával, hanem azt, hogy a nekünk juttatott hit mértéke nem egyforma. Ahogy az értelmi képességek nem egyformák, úgy a hitből kiinduló értelmi megfontolásra való képesség sem egyforma.

Az ötödik: a nekünk juttatott hit mértékében való eltérés nem jelenti azt, hogy a hittételekben való egységnek ne kellene megvalósulnia, vagy ebben bármilyen engedmény lenne lehetséges. Az eltérés az ezeknek a közös és megváltoztathatatlan hittételeknek a konkrét helyzetre való alkalmazására vonatkozik. Ez utóbbi a bölcsességgel is összefügg, amely szintén különböző mértékben válik a keresztények sajátjává.

A hatodik: a testvéri szeretet jellemzi és nem engedményadás a testnek. Ez utóbbit láthatjuk abban, ha valaki a Szent Pál szerint is nyugodt lelkiismerettel fogyasztható eledelekről is hajlandó lemondani a testvéri szeretet kedvéért. „Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik.” Ez a testvéri szeretet az a rendező elv, ami az adományokat – beleértve a természetes adományokat, mint például az értelmi képességet és az ennek révén elérhető ismeretet, illetve a természetfeletti adományokat, mint például a hitet – a testvér szolgálatába állítja, hogy a mértékben való különbözőség is a közösséget építse.

Az oltásokra rátérve, azokra alkalmazva nézzük végig ezeket az elveket.

Sokan ellenzik a különböző védőoltásokat hiten kívüli megfontolásokból. Mint olyan ember, aki osztozik sokféle tapasztalatban, mások révén szerzett hitelesnek vélt információkban és egyéb Istenbe vetett hit körén kívüli meggyőződésből, nem vitatom el a jogot arra, hogy ilyen alapon bárki is megkérdőjelezze a covid-oltások jóságát, hasznosságát, szükségességét. De ezek a tényezők a természetes megfontolások szintjén maradnak, nem helyezhetők egy szintre a hitből fakadó, azon alapuló megfontolásokkal. Ezért nehezen tudom megérteni például, ha egy katolikus inkább utasítja el valamilyen hatalmi csoport vélt vagy valós machinációi miatt az oltást, mintsem az abortusszal való ismert kapcsolata miatt.

A hitbeli megfontolás Istenre vonatkoztatott. Az a vágy vezérli, hogy Isten akaratát tegye ebben a kérdésben is, mert Isten iránti szeretet vezérli és minden áron el akarja kerülni, hogy Istent megbántsa. Akár az élete árán is. Ha valaki hitbeli meggyőződésre jut azzal kapcsolatban, hogy az oltások abortusszal való kapcsolata sérti Istent, joga és kötelessége kerülni azokat, hiszen különben lelkiismerete ítélete szerint megsérti Istent.

A lelkiismeret lehet téves, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy jól formált lelkiismeretünk legyen. Lelkiismeretünk formálásának alapfeltétele a kegyelmi állapot, eszköze a helyes életvitelre törekvés és a lelkiismeret által eldöntendőnek ítélt kérdésekre vonatkozó hitből kiinduló értelmi megfontolás. Ez utóbbi a kérdés eldöntéséhez szükséges tényezők megismerését és megfontolását, alkalmazását jelenti. A megismerni szükséges tényezők között elődlegesen az egyház hiteles tanítását kell értenünk. A covid oltásokra vonatkozó egyházi útmutatások közül a Hittani Kongregáció szempontjait kell megismernünk és megfontolnunk, mint az általános morális törvények konkrét eseti alkalmazásait.

Ez utóbbiak közül az első megfontolásra érdemes dolog az, hogy a Hittani Kongregáció az abortált magzati sejtvonalak felhasználásával készülő védőoltásokról való megfontolásokat a gonosszal való együttműködés vizsgálataként közelíti meg. Azt vizsgálja, hogy az ilyen sejtvonalak felhasználása az egyes szereplőknek (döntéshozó gyártók, kutatók, felhasználók) mennyire jelent távoli vagy közeli, közvetlen vagy közvetett együttműködését a gonosszal. Ebben benne van a korábban felsorolt elvek közül a harmadik és az ötödik is, mert a hit alaptételeit alkalmazza egy adott kérdés megítélésének megfontolásánál, másrészt pedig tartalmazza a hitünkhöz alapvetően hozzátartozó meggyőződést arról, hogy az abortusz gyilkosság. A Hittani Kongregáció megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mentén együtt lehet működni az oltások kifejlesztése és gyártása során felhasznált abortuszból származó sejtvonalak és ezáltal az abortusz által jelentett égbekiáltó bűnnel. Ezek a feltételek röviden: a súlyos és közvetlen veszélyhelyzet, az egyéb, etikus gyógymódok hiánya. Ha ezek a feltételek fennállnak, elfogadható az oltás, de az ilyen oltást elfogadónak erkölcsi kötelezettsége tiltakozni és jelezni, hogy nem ért egyet az abortált magzatok felhasználásával.

De ha az a kérdés, hogy az abortált sejtvonalak felhasználásában kinek milyen szinten valósul meg a gonosszal való együttműködése, akkor értelmileg is kizárt erkölcsi kötelességként beszélni az oltásról, mert a gonosszal való együttműködés sosem lehet kötelező. Ha pedig nem erkölcsi kötelesség beadatni, hanem bizonyos körülmények között elfogadható, akkor értelemszerűen eldönthető mindenki által, a neki juttatott hit, értelem és bölcsesség mértéke szerint. A döntésnél azonban alkalmazni kell a Kongregáció által adott szempontokat. És ez a döntés nem alapulhat azon a felfogáson, hogy az abortuszból eredő sejtvonal felhasználása minden körülmények között elfogadható vagy lényegtelen apróság.

Ezért helytelen egyháziak részéről, ha az ilyen oltások beadatásának erkölcsi kötelezettségéről beszélnek, kötelezővé teszik vagy akár csak elvárják azt. És arról, hogy ezek az egyháziak, élükön a pápával, valóban alkalmazták-e a döntés megadott szempontjait, ítéletet alkothat mindenki: hallotta-e Magyarországon valaki püspökeinket arra buzdítani katolikusokat, hogy az abortusszal kapcsolatba nem hozható kínai vakcinát válasszák, ha már oltakozni kívánnak, vagy a világegyházban egy-két kivételtől eltekintve hallott-e valaki egyházi vezetőket, beleértve a pápát, vatikáni tisztségviselőket tiltakozni hevesen amiatt, hogy csak abortusszal szennyezett oltások hozzáférhetők a nyugati világban? Pedig ez is feltétele a gonosszal való ilyen jellegű együttműködésnek.

És ha nem tiltakoznak emiatt, nem azt üzeni, hogy nem lényeges ez a kérdés? Ha én egy profitmaximalizálásra törekvő multi vagyok és azt látom, hogy a pápa az oltás kötelezővé tétele vagy mindenki számára hozzáférhetősége mellett kampányol, anélkül, hogy egyetlen szót is vesztegetne az eredetére vonatkozó morális megfontolásokra, vajon lesz-e a legcsekélyebb indíttatásom arra, hogy bármilyen erőfeszítést tegyek etikus oltás kifejlesztésére?

És ha egy katolikus hitbeli megfontolások alapján az oltás felvétele ellen dönt, emiatt hátrányok és üldözés éri, nem válik üldözővé és üldözők cinkosává a hallgató vagy kifejezetten ellene kampányoló egyházi elöljáró? Vajon tényleg Krisztust képviseli egy ilyen pásztor, aki ugyan vezető egyháziak véleményét, de nem az Egyház tanítását követi oltás-kérdésben?

A harmadik elvet alkalmazva érdemes figyelembe vennünk, hogy a hitbeli megfontolás nem a dolgok irracionális vagy racionális halálfélelemből való megközelítését jelenti. Persze érthető a félelem miatti cselekvés, és gondolhatjuk azt, hogy a fenyegető halálveszéllyel szemben nem tehető kötelezővé a bátorság. Szent János Jelenéseiben szerepel egy kijelentés, amely már többször meghökkentett és elgondolkodtatott, és amit talán érdemes megfontolni ebben a vonatkozásban is: „De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz.” (Jel 21,8) Ez némileg párhuzamban áll Sirák fia könyvével, amely szerint „Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz.” (Sir2,12). Miért szerepelteti Szent János a gyávákat a hitetlenekkel, gyilkosokkal és bálványimádókkal egy szinten? Nem azért, mert a testi élet elvesztésétől való aránytalan félelem, mint döntésük és cselekvésük igazi mozgatórugója összefügghet a hitetlenséggel?

A hatodik elvet az oltásokra alkalmazva talán elsőre látszik, hogy ha a covid-oltásokkal kapcsolatos morális, tehát hitbeli aggályokkal rendelkezők valóban hitben gyengék lennének, akkor a covid-oltást problémamentesnek látó „hitben erősek” kötelessége a botrányokozás kerülése lenne, tehát tudatos távolságtartás az oltásoktól, hogy ne botránkoztassák a gyengéket. Ebben az esetben az lenne a kötelessége a pásztoroknak, hogy minden katolikust az oltások elkerülésére buzdítsanak, nehogy elveszítsék a „hitben gyenge” testvéreket. Már maga a felvetés is abszurdnak tűnhet a jelen helyzetben, ugye? Pedig a hatodik elvet alkalmazva nem kellene annyira abszurdnak lennie.

Egyháziak gyakran hivatkoznak a „másokért érzett felelősségre”, amikor az oltások szükségességéről beszélnek. De a másokért fennálló felelősségnek ugyanúgy hierarchiája van, mint minden morális kötelességnek, és ennek a hierarchiának a legtetején a testvéri szeretet vonatkozásában a másik üdvösségéért fennálló felelősségünk helyezkedik el: ez a legnagyobb jó, amit kívánhatunk számára. Tényleg azt gondoljuk, hogy hitben, érett megfontolásban hozott lelkiismereti döntése és lelkiismeretének szava ellenében bárki kényszeríthető a gonosszal való akár legcsekélyebb együttműködésre a saját vagy mások remélt testi épsége kedvéért? A múlandó porhüvelyért a lélek örök életével szemben? Nem bűnös engedmény lenne ez a test javára a lélek javával szemben, amely a lelkiismeret elleni cselekvés miatt veszélyeztetné annak üdvösségét?

Talán le kellene állni az abortált magzati sejtvonalak felhasználásával kifejlesztett és gyártott oltások beadatására, mint erkölcsi kötelességre való hivatkozással.

https://invocabo.wordpress.com/2021/08/12/szent-pal-es-a-kotelezo-oltasok/

John Leary üzenetek 2021. augusztus, de a fenevad bélyegére nincs gyógyulás

 

https://maryrefugeofsouls.com/2021/08/01/new-praise-god-you-must-watch-this-life-saving-video-god-will-heal-people-who-took-the-covid-19-vaccines-maryrefugeofsouls/


2021. augusztus 4., szerda (Szent János Vianney) Jézus ezt mondta: „Népem, Atyám a mennyben megvédte az izraelitákat az egyiptomiaktól. De szigorú volt velük, amikor a mannára panaszkodtak. Aztán szeráf kígyókat küldött, hogy megharapják az embereket, és sokan meghaltak. Mózes később felemelte egy rúdra a bronzkígyót, hogy meggyógyítsa őket. Amikor a cserkészek az Ígéret földjére néztek, nem akartak belépni az óriási nép miatt, és nem bíztak az Úrban, hogy megvédje őket. Tehát a negyven napig, amíg felderítették, az embereket még negyven évig büntették a sivatagban, amíg ez a nemzedék ki nem halt. Tehát légy óvatos, amikor arra szólítalak, hogy kövess engem. Azok az emberek, akik nem hajlandók megvallani bűneiket, és nem hajlandók szeretni és engedelmeskedni Engem, szintén örök büntetésemmel fognak szembenézni a pokolban, ha nem térnek meg. Az evangéliumban az a nő, aki megkért, hogy űzzem ki a démont a lányából, teljesítették a kérését, amikor nagy hitet és kitartást tanúsított Velem. Van egy nagy szentje Szent János Vianney -ben, aki a plébánosaitok védőszentje. Sok órát töltöttem a gyóntatószobában, hogy segítsek megszabadítani az embereket bűneiktől. " Jézus azt mondta: „Népem, nehéz helyzet, hogy elkerüljük a mérgező Covid -oltás beadását, csak azért, hogy megtartsuk az állásunkat vagy egyetemre menjünk. Az Ön kormánya nem teszi kötelezővé a Covid elleni védőoltásokat, mert nyomást gyakorolnak a munkáltatókra és a főiskolákra, hogy kötelezővé tegyék a Covid elleni védőoltásokat, különben az emberek elveszíthetik munkájukat vagy egyetemi helyüket. Nehéz megbirkózni azzal, hogy halálos Covid -lövéssel kell szembenézni annak érdekében, hogy legyen munkája vagy egyetemre menjen. Az emberek néhány év múlva meghalhatnak, ha ezt a felvételt készítik. A Covid vakcinák halálosabbak, mint maga a Covid vírus. Lehetséges, hogy képesítéseket szerezhet levelező főiskolára. Dönthet úgy, hogy otthoni munkát végez, vagy olyan munkát, amely nem igényel kötelező Covid -védőoltást. Ez ördögi program a népesség csökkentésére, mert a beoltott emberek néhány éven belül meghalnak a következő halálos koronavírus miatt, ha nem gyógyulnak meg. Megáldhatod a beoltott embereket a nagypénteki olajjal, az ördögűző vizet a csodás érmmel, vagy meggyógyulhatnak a menedékhelyeimben. Csak néhány ember tud erről a gyógyulásról, és az embereknek el kell hinniük, hogy meg tudom gyógyítani őket. A Figyelmeztetésemben segíthetsz hozzátartozóidnak, hogy higgyenek bennem, és a menedékhelyeimben meggyógyíthatják őket bármilyen betegségből, még a vakcinázott embereket is. Csak a hívőim jöhetnek menedékhelyeimbe, a homlokon lévő kereszttel. Ez lehet az emberek kis százaléka. Figyelmeztetésemkor minden bűnösnek lehetőséget adok arra, hogy hívővé váljon bennem, és üdvözüljön. Azok az emberek, akik nem hajlandók hinni bennem, nem vallják be bűneiket, és nem szeretnek Engem, a pokolba vezető úton vannak, ha nem térnek meg. "


2021. augusztus 5., csütörtök (Mária -bazilika dedikációja) Jézus ezt mondta: „Népem, Mózes és Szent Péter jó emberek voltak, de szörnyű hibákat követtek el. A sivatagi izraeliták panaszkodtak, hogy nincs ivóvízük sem maguknak, sem állataiknak. Tehát az Atya Isten azt mondta Mózesnek, hogy egyszer vízért ütje meg a sziklát. Mózes elkövette azt a hibát, hogy kétszer megütötte a sziklát, és a hit hiányát mutatta, de a víz mégis kijött. E megítélési hiba miatt Mózes nem vezethette az embereket az Ígéret földjére. Szent Pétert dicsérték, hogy engem Krisztusnak, az élő Isten Fiának nevezett. De aztán bejelentettem, hogy az a küldetésem, hogy meghaljak, hogy megváltjam az embereket bűneiktől, és feltámadjak a harmadik napon. Szent Péter nem értette, miért kell meghalnom, és nem akarta, hogy megöljenek. Ez annyira ellenkezett az emberré válásom tervével, hogy Szent Pétert Sátánnak neveztem, mert az ördög nem akarta, hogy lelkek megmentésével legyőzzem őt. Néped még most is szembesül az ördög és a gonosz emberek kiirtásának lehetőségével, akik megpróbálják megölni az emberiséget ezekkel a mérgező Covid vakcinákkal. Nagyon kevés ember hal meg a Covid-19 vírus vagy a delta variáns miatt, ezért nincs szükség Covid vakcinákra. A Covid elleni védőoltások azonban néhány éven belül megölnek embereket az új koronavírus megjelenése után. Az emberek rákényszerítése a Covid vakcina bevételére halálosabb, mint maga a Covid vírus. Szabadságát sérti, hogy a munkáltatók és az iskolák halálos lövésre kényszeríthetik Önt. Állj ki a szabadságaidért és harcolj e halálos igazságtalanság ellen. " Jézus azt mondta: „Népem, elmondtam nektek, hogy a démonok tudásukat adták tudósaiknak a Covid vírus és a Covid vakcinák elkészítéséhez. Ezért látod, hogy az ördög elterjedt a halál az egész világon a Covid vakcinák használatával. Ezek a felvételek mérgező grafén -oxidot, vas -oxidot és lipideket tartalmaznak, amelyek az egész testben előállítják a tüskefehérjét. Fokozatosan az állandó gyulladás, amelyet ezek a lövések okoznak, néhány éven belül megöli a vakcinázott embereket, hacsak nem gyógyulnak meg. " Jézus azt mondta: „Népem, bűncselekmény az alkalmazottakat, az egyetemistákat és a hadsereget arra kényszeríteni, hogy vegye be a Covid elleni védőoltást, különben állás nélkül vannak. Az embereinek fel kell lépniük ezekkel a Covid -oltási megbízatásokkal szemben, különben sokan meghalnak. Ne legyetek olyanok, mint a bárányok, akiket levágtak, mivel a németek megölték a zsidókat. Egyes laboratóriumi tesztekből kiderül, hogy a teljes adag Covid -vakcinát fecskendezett egerek többsége elpusztult. Ez indokolja a mérgező felvételek leállítását, ha ezeket az adatokat nyilvánosságra hozzák. Imádkozzatok azért, hogy az oltott emberek meggyógyuljanak áldásaimmal. " Jézus ezt mondta: „Népem, néhány embernek pénzt vagy más bátorítást kínálnak a Covid -felvételek készítésére. Egyes pletykák arról beszélnek, hogy növelik az oltatlanok egészségbiztosítási díjait. Ezek a Covid vírusok nem olyan halálosak, de a vakcinák határozottan halálosak, és azonnal súlyos tüneteket okoznak. Az orvosok nem kötik össze ezeket az egészségügyi problémákat a Covid vakcinákkal. Hallott már a vérrögökről és a Covid -oltások bevételét követő halálesetekről. A feleséged nagybátyja néhány héten belül meghalt egy Covid -lövéstől. Imádkozzatok azért, hogy meggyógyítsam a vakcinázott embereket a nagypénteki olaj vagy az ördögűző víz használatával a csodálatos éremgel. Még a hidroxi -klorokin és az ivermektin is segít a vakcinázott embereken, akiknek szövődményei vannak a Covid -oltások miatt. " Jézus azt mondta: „Népem, ahogy egyre több a Covid delta variáns, egyre több maszkot és erőltetett emlékeztetőt láthat, különösen a repülőgépen vagy sporteseményeken tartózkodó embereknél. Láthatod, hogy több leállás is jön. Mindezekre az óvintézkedésekre nincs szükség, mivel még a vakcinázottak is megbetegszenek, valamint a vakcinázatlanok is. Amint látja, hogy a vakcinázott emberek haldoklnak vagy megbetegszenek, látni fogja, hogy ezeket a Covid -oltásokat úgy tervezték, hogy szándékosan csökkentsék a lakosságot. Imádkozzon, hogy hagyja abba ezt a gonosz oltást a médiája és Biden által, mert halálos kultúrájuk részeként meg akarnak ölni embereket. " Jézus ezt mondta: „Népem, Irán a Perzsa -öbölben lévő olajszállító tartályhajókat robbanószerkezetes drónok használatával tovább pusztítja. Ezek az esetek esetleges háborúhoz vezethetnek a támadások megtorlásaként. Imádkozzunk azért, hogy ne törjön ki háború a Közel -Keleten. Megint függ az OPEC olajjal kapcsolatban, hogy kompenzálja Biden azon intézkedéseit, amelyek korlátozzák a saját olajtermelést. " Jézus ezt mondta: „Népem, kormányzati dolgozóitok figyelmeztettek, hogy készítsen három hónapos élelemkészletet. Sok embernek nincs elegendő készlete, ha ismét bezárják az üzleteket. Ne aggódjon a WC -papírellátás miatt, hanem inkább az ajtónál lévő élelmiszer- és vízhiány miatt. Bízz bennem, hogy élelmet és vizet adj. " Jézus ezt mondta: „Népem, szüksége van vízforrásokra a menedékhelyeimen, mert a jelenlegi vízvezetékei leállhatnak. Legyen saját vízkútja, vagy hordó tele vízzel, amit meg tudok szaporítani. Több vízforrást lát nyugaton, amelyek történelmileg alacsony szinten vannak. Ez befolyásolhatja az ivóvizet, a gyepvizet és a gazdálkodási vizet. Legyen hálás, ha a Nagy -tavak közelében él, hogy elegendő esővizet kap ahhoz, hogy minden zöld maradjon. Imádkozz hozzám, hogy elhozzam neked azt a vizet, amire szükséged lesz a My menedékhelyeimben. "

2021. augusztus 6., péntek (A színeváltozás ünnepe) Jézus ezt mondta: „Népem, amikor apostolaim előtt átváltoztam, az apostolok látták mellettem Illést és Mózest. Akkor mennyei Atyám azt mondta: „Ez az én szeretett fiam, hallgass rá!” Zengő hang hallatszott Atyámtól. Amikor láttok Engem ebben a látomásban, és amikor fogadtok engem Szentáldozásban, megmutatom nektek, milyen lesz a mennyben lenni. Minden földi dolgod és gondod sápadt a mennyországhoz képest. Használd tehát földi módszereidet, hogy dicsőséget és dicséretet adj nekem, mert én a neked kijelölt szinten előkészítem a helyeidet a mennyben. Keressétek a menny magasabb szintjeit, hogy értékelhessétek életetek ajándékait abban, hogy szerettek Engem. Velem lenni a mennyben lelked öröme és célja egész életedben. Fókuszálj Rám, és tartsd tisztán lelkedet gyakori gyónással. Szeretem választott lelkemet, és azt akarom, hogy minél több lelket evangelizáljon értem. Jutalmad a mennyben vár rád. " Jézus azt mondta: „Népem, Biden sok bánatot okoz mind a be nem oltottaknak, mind a vakcinázottaknak. Arra kényszeríti a munkáltatóit, hogy az oltatlan emberek kapjanak Covid -védőoltást, különben elveszítik az állásukat. Arra is kényszerítik tanítványaikat, hogy szerezzék be a Covid vakcinát. Ha az emberei nem lázadnak a kötelező Covid -lövések ellen, Biden továbbra is kényszerítő erejű védőoltásokat kényszerít, amelyek még rosszabbá teszik az embereket. Ne hagyd, hogy a liberálisok folyamatosan elvegyék a szabadságaidat. Ha most nem fog állást foglalni, országa egy szabadságok nélküli kommunista államba kerül. A látomásban láthatja a közelgő hurrikánokat és tornádókat, amelyek minden évben sok kárt okoznak ingatlanjaiban. Minden évben újabb viharokat és rekord mennyiségű kárt okoz. Imádkozz népedért, hogy kevesebb kárt és kevesebb halálesetet szenvedjen, mint tavaly. "


2021. augusztus 7., szombat (Szent Sixtus, pápa) Jézus ezt mondta: „Népem, láthatod, hogy mennyire fel voltam háborodva az apostolaimba vetett hit hiánya miatt, akik nem tudták meggyógyítani a fiút egy démonnal. Ahhoz, hogy kiűzd a démonokat, rendelkezned kell a Szentlélek erejével és a hittel, hogy segítségül hívhatod Nevemet, hogy megszabadítson minden démontól. Egy másik szakaszban felszólítottam apostolaimat, hogy ennek a démonnak imát és böjtöt kell kivennie. Te, fiam, 14 -ből több mint öt szabadságimádáson jártál, hogy megpróbálj megszabadítani néhány démont egy fiatalembertől egy ördögűző pap által. Amikor legközelebb eljön egy újabb ördögűzésre, érdemes böjtölni és imádkozni, mielőtt eljön. Még az apostolaimat is megfenyítettem, mert nem hittek abban, hogy a Nevemben imádkoznak. Miután apostolaim megkapták a Szentlélek ajándékait, nagyobb hittel gyógyíthatták meg az embereket. Mai embereimnek megvolt a Szentlélekből való megerősítő szentsége, de hiányzik a hit, mert Egyházam gyenge ebben az időben. Imádkozz hozzám és a Szentlélekhez, hogy segítsek neked minden szükséges gyógyulásban. A nehéz esetekhez akár imát és böjtöt is használhat. Bármilyen gyógyításban erős hittel kell rendelkeznie, hogy meggyógyíthatok valakit azáltal, hogy megáld valakit az Én nevemben. Kössön minden gonosz szellemet a keresztem lábához, és soha ne térjen vissza. Néped rajtad múlik, tartsd meg a hitedet és légy kitartó imáidban. " Jézus ezt mondta: „Népem, Biden megsérti a szövetségi és az állami törvények szétválasztását, amikor nem bocsát ki kilakoltatásokat a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen. A bérbeadóknak rá kell venniük a bérlőiket a bérleti díj megfizetésére, és ki kell tudniuk ültetni azokat az embereket, akik nem fizetik a bérleti díjat. Ez csak egy újabb Biden -féle igazságtalanság, ráadásul arra kényszeríti a munkáltatókat, hogy mérgező oltóanyagokat írjanak elő alkalmazottaiknak, különben elveszítik az állásukat. A vakcinaútlevelek és a kötelező oltások jogellenesek, és ez sérti az Ön szabadságait és jogait. Nem szabad rákényszeríteni, hogy vegyen be egy mérgező oltást, amely megöl a következő koronavírussal. Az egy világ emberei nagyobb megosztottságot tesznek a társadalmatokban azáltal, hogy a vakcinázott embereket a vakcinázatlan emberek ellen teszik. Ugyanazok a gonoszok vírusokat és vakcinákat használnak a népesség csökkentésére. A legtöbb ember nem hal meg a Covid vírus miatt, így nincs szükség Covid -oltásra. Az egyetlen világ, amelyet az emberek terveznek megszüntetni az érmék cseréjével, sőt a papírpénzzel is, hogy készpénz nélküli társadalmuk és végül digitális dolláruk legyen. Már rendelkezik digitális számlával, mivel pénze online az interneten. Azt is meg akarják szüntetni a papírcsekkeket. A készpénz megszüntetése megnehezíti az emberek számára, hogy pénzért dolgozzanak az asztal alatt, és nehezebbé váljanak a kábítószer -fizetések. Légy készen arra, hogy eljöjjön oltalmamba, amikor belső lelkesedésemmel hívlak. "

2021. augusztus 8., vasárnap Jézus azt mondta: „Népem, az evangéliumban azt mondtam az embereknek:„ Én vagyok az élet kenyere. ”(Jn 6,48) Akkor azt mondtam nekik, ha nem eszik meg a testemet és nem isszák az én véremet, akkor nem örök élet velem. Még néhány tanítványom is elhagyott Engem, amikor azt hitték, hogy kannibálnak kérem őket. Ez minden misén csoda, hogy a kenyér és a bor átterjed a Testembe és a Vérembe, de fizikailag még mindig ugyanazt a fajta kenyeret látja. Hiszel a hitben, hogy megkapod az igazi jelenlétemet a szentáldozásban. A Bennem való hitedből hiszel, de sokan nem hisznek az én valódi jelenlétemben a Gazdában. Amikor megkérdeztem apostolaimat, hogy ők is el akarnak-e hagyni engem, Szent Péter azt mondta: „Uram, kihez menjünk, mert nálad vannak az örök élet szavai.” (Jn 6: 68–70) Örüljetek tehát minden alkalommal, amikor fogadtok Én a szentáldozásban, mert rövid ideig veled vagyok. Szentséggel veletek vagyok a hajlékomban az idők végezetéig. "

2021.08.09. Jézus azt mondta: „Fiam, te azért csatlakoztál a kórház elleni tiltakozáshoz, mert rákényszerítették a nővéreket, hogy kapjanak Covid -oltást, különben elveszítik az állásukat. Ez ugyanaz a fenyegetés, amely az ország egész területén a munkáltatókra kényszeríti a munkavállalókat.

Gratulálok népének, amiért tiltakoztak az igazságtalan követelés ellen, miszerint a Covid -oltásokat a nővérekre kényszerítik, különben elveszítik munkájukat. Ha az emberei nem állnak fel és nem harcolnak ezzel az utasítással, akkor a politikusok több szabadságot vesznek el tőletek. A legtöbb ember nem hal meg vagy nem nagyon betegszik meg a Covid vírus miatt. Számos embernél volt már Covid -vírus, ezért rendelkeznek védő antitestekkel. Ez azt jelenti, hogy nem kell mérgező Covid vakcinát készítenie védelemre, amire nincs szüksége. Ez az egy világ népének kísérlete, hogy sok embert megöljön a vakcinákkal, és csökkentse a lakosságot. Ez a sátán által tervezett oltás és vírus, amelyet a korrupt tudósok és a gyógyszeripari vállalatok készítettek. A gyógyszeripari vállalatok vérdíjat kapnak az emberekért, akik meghalnak ezekből a lövésekből, és nem tehetők felelőssé semmilyen szövődményért. A média nem számol be minden halálról és rossz reakcióról, amelyek ezekből a mérgező felvételekből származnak. Bízz bennem, hogy megvédjem népemet, és használhatod a nagypénteki olajat és ördögűző vizet az oltott emberek gyógyítására. ”

2021. 08.10.Jézus azt mondta: „Népem, súlyos elnyomás közepén vagytok, amikor a dolgozó embereket munkaadóik arra kényszerítik, hogy mérgező Covid -felvételeket készítsenek. Sok ember rosszul lesz ettől a felvételtől. Népének három hónap élelmiszerre van szüksége, mert ez az elnyomás a munkahelyek miatt egyre rosszabb lesz. Akkor lesz szüksége erre az ételre, amikor már nem tud dolgozni a Covid -oltások kényszerített megbízatása és végül a fenevad bélyege miatt. Ugyanezek a hatóságok legközelebb arra kényszerítik Önt, hogy emlékeztető adagokat/vakcinákat készítsen az összes elterjedt változat esetében. Miután rákényszeríthetnek arra, hogy felvedd az oltást, hogy megtartsa munkahelyét, majd legközelebb megpróbálják rákényszeríteni, hogy vegye fel a fenevad bélyegét, vagy egy számítógépes chipet a testében. Korábban már mondtam, hogy ezekkel a megbízatásokkal fel kell hagynia a munkájával, mert SOHA ne vegye fel a fenevad bélyegét, még akkor sem, ha megölnek. A nagypénteki olajat és az ördögűző vizet adtam neked a csodás éremmel, hogy meggyógyítsák a beoltott embereket, de a fenevad bélyegére nincs gyógyulás. Most azt mondom nektek, hogy amikor mindenkire rá akarják erőltetni a fenevad bélyegét, akkor híveimet hívom oltalmamba. Figyelmeztetést hozok, amikor az elnyomásod elviselhetetlen. Ez a fényes tisztás az égen a látomásban, amikor hamarosan a menedékhelyeimhez jössz. Az én menedékhelyeimben angyalaim harcolni fognak a démonokkal és az elnyomókkal. Ismét szabadságod lesz menedékhelyeimben, mert hamarosan mindezt a gonoszt a pokolba vetem gonosz tetteik miatt. Angyalaim láthatatlan keresztet jelölnek hívőim homlokán, mert erre szüksége lesz, hogy belépjen menedékhelyeimbe. Bízz bennem, hogy megvédjem népemet, és kielégítsem szükségleteidet. ”

Tűzoltók: A mindenható kéz állította meg a tüzet

 

Az Athéntól 200 km-re fekvő görög Evia városában található Szent Dávid kolostor érintetlen maradt a a 40 méteres lángokkal égő tűzvész során, amelyek a környező fenyőerdőben pusztítottak - írja a TekDeeps.com.

A tűz augusztus 4-én tört ki, és porig égetett mindent. 85 embert evakuáltak, de három szerzetes nem volt hajlandó elhagyni a kolostort. Segítettek a tűzoltóknak kivágni a fákat, hogy megakadályozzák a lángok továbbterjedését. Erőfeszítéseik meghozták gyümölcsüket.

Most a szerzetesek csodáról beszélnek. A tűzoltók azt mondják, hogy amikor a tűz egy méterre volt a kolostor falától, hirtelen megállt, "mintha egy mindenható kéz állította volna meg, és mint egy megsebzett állat, visszament az erdőbe". Összesen 150 ház égett porig.

https://gloria.tv/post/8RMUcrfuJiq94bdiAoNDkFHvm

Bocsa József: Válasz a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családjával kapcsolatos 3 kérdésre

 

Alig négyhónapos az az engesztelő család, a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja, amely az összes engesztelőt szeretné egy családba összegyűjteni mint egy nagy gyönyörű virágcsokrot és átnyújtani azt a Szentháromságnak és a Szűzanyának. Sokan ráéreztek ennek a családnak a fontosságára, és már kb. 200 regisztrált tagja van. Közben merültek fel kérdések az engesztelő családdal és az itt letehető magánfogadalmakkal kapcsolatban. Ezekre szeretnék most válaszolni

Melyek ezek a kérdések?

• 1. Vannak, akiket az tart vissza a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családjában a fogadalom letételétől, hogy érzi a saját állhatatlanságát, gyengeségét. Vajon tudja-e fogadalmait, ígéreteit teljesíteni, nem lesz-e hűtlen hozzájuk.

2. Félelem a megpróbáltatásoktól, amelyek az embert érhetik, ha leteszi a fogadalmakat. Úgy gondolja „elég nehéz már így is az életem, nem bírok már több terhet cipelni”.

3. Én már tagja vagyok ilyen olyan imaközösségeknek, vallásos csoportosulásoknak, esetleg szerzetes is vagyok, szerzetesi fogadalmakat is tettem egy szerzetesrendben. Hogyan egyeztethetők össze az ilyen közösségekhez, csoportokhoz való tartozásom most ehhez a családhoz való tartozásommal, az itt leteendő fogadalmak a saját szerzetesközösségemben már letett fogadalmakkal?

1. Saját gyengeségem, állhatatlanságom

Kettős alap van, amire szüntelenül építenünk kell, folytonosan ezekből kell kiindulnunk. Az egyik oldalon Isten hűsége, szeretete, igazsága, állandósága található, a másik oldalon a mi hűtlenségünk, állhatatlanságunk, bűnösségünk, ami egy nagy bizonytalansági tényező. Mi újra meg újra elesünk, vétkezünk, kisebb nagyobb bűnökkel bántjuk Istent, vagy akár hűtlenné is válhatunk hozzá.

Saját esendőségemet, bűnösségemet tapasztalva nagy vigasztalásomra voltak a zsolozsmából Évközi idő 18. hét csütörtökének, olvasmányos imaórájábaa) Balduin canterburyi püspök szavai. A halál és a szeretet erejéről elmélkedik. Több olyan mondata is van, amelyben ezek a refrének: „erős a halál... erős a szeretet”. Két bekezdést idézek ezekből a gondolatokból. Az egyik: „Erős a szeretet, mint a halál (vö. Én 8, 6), mert Krisztus szeretete a halál halála. Ezért mondja: Ó halál, én leszek a halálod; alvilág, én leszek a te halálos marásod (Oz 13, 14). Az a szeretet is, amellyel mi szeretjük Krisztust, olyan erős, mint a halál, mivel ez a szeretet is bizonyos értelemben halál, kioltja tudniillik a régi életet, eltörli a bűnöket, és eltemeti az örök halált hozó cselekedeteket.”

A másik gondolat, amely választ adhat erre az első nehézségre: „Ez a mi Krisztus iránti szeretetünk már viszontszeretet, bár hasonló Krisztus irántunk való szeretetéhez, de kisebb annál. Ő ugyanis előbb szeretett minket (1 Jn 4, 10), és irántunk tanúsított szeretetével példát adott nekünk, hogy hasonlók legyünk hozzá, levetve a földi ember képét és felöltve a mennyei emberét: ahogy ő szeretett minket, mi is úgy szeressük őt. Hiszen ebben példát adott nekünk, hogy kövessük őt (vö. 1 Pét 2, 21).”

Mi magunk gyengék, állhatatlanok vagyunk, újra meg újra elesünk – vétve éppen a fogadalmunk ellen is. De nem szabad csak a magunk gyengeségére, hűtlenségére, állhatatlanságára tekintenünk, a mi önmagában nagyon gyenge szeretetünkre, hanem Jézus irántunk való hűségét, szeretetét kell szemünk előtt tartanunk, amely akkor sem szűnik meg irántunk, ha mi hűtlenné váltunk, gyengének bizonyultunk, Őt akár súlyosan is megbántottuk irántunk való szeretetében. Kell a mi részünkről egy elszánás, hogy komolyan szeretnénk élni ezeket a fogadalmakat, de ennek az igazi szilárd alapja Isten irántunk való megingathatatlan hűsége és szeretete. Nem szabad a magunk gyengesége, és hűtlensége miatt kedvünket, bátorságunkat veszítenünk, kétségbe esnünk, hanem az Ő erejében, hűségében kell bíznunk, arra kell építenünk fogadalmainkat. A magunkba vetett túlzó önbizalomnak le kell rombolódnia. Mi magunktól valóban gyengék, állhatatlanok, esendők vagyunk, de Ő – főleg a szentségein keresztül, esősorban, a szentgyónáson, Oltáriszentségen keresztül – megerősít minket, képessé tesz fogadalmaink megélésére.

 

A 2. gát, akadály, hogy talán fél az ember a megrpóbáltatásoktól is, amelyek érhetik, ha leteszi a fogadalmakat.

Meg kell erre érni, belülről kell meghallani a hívást. Senkit se biztatunk arra, hogy rögtön letegye ezeket a magánfogadalmakat. Ezeknek a jelentőségéről, ezekre való felészülésként tartottunk egy lelki napot. Ennek anyagai itt találhatók.Egy amúgy is sokat szenvedő embernek, egy amúgy is komoly terheket cipelő embernek nem kellenek újabb szenvedések, ez értető. Talán jobb ha eljut előbb Istennel egy olyan kapcsolatra, amelyben enyhülést, gyógyulást talál szenvedéseire. Csakhogy kereszthordozás nélkül nincs Krisztus követés. Mindenkinek cipelnie kell élete terheit, de különbség van aközött, hogy az ember a saját terheit cipeli, vagy a Jézustól neki adott keresztet. És az se mindegy, hogy a Jézustól kapott keresztet egyedül viszi-e az ember, vagy másokkal együtt.

Eugénia anyának mondja a Mennyei Atya a következőket. „Kétféle módon közeledek felétek: a kereszt és az oltáriszentség által. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. Számotokra is a kereszt az az út, amelyen felemelkedhettek Szent Fiamhoz és Tőle, egészen hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre.” Ha nem teszi le az ember ezeket a fogadalmakat, akkor is lesznek keresztek, megpróbáltatások az életében. Ha leteszem a fogadalmakat, az Istennek való odaszentelődéssel ráhagyatkozom, akkor nem a keresztem lesz nagyobb, hanem a kegyelmek, amiket ezáltal kapok. A kegyelmeket a kereszthordozáshoz Isten a bizalom és a ráhagyatkozás mértéke szerint adja. Ha gyermeki bizalommal hagyatkozunk rá, akkor a keresztjeink hordozásához is megkapjuk a kegyelmeket. És részesülünk ennek a lelki családnak a kegyelmi kincseiből is. Ezek által éppen hogy jobban tudom hordani már eddig is meglévő keresztemet. Ha a korábbiakhoz képest plusz terhelést kapnék, amellé plusz kegyelmeket is kapok.

A fogadalom letétele jelentheti azt is, hogy taposómalmaink, szenvedéseink értelmet nyernek, egyesülnek Jézus és Mária szenvedéseivel. Ahogyan Ők is vigasztalást, erősítést nyertek egymás szenvedéseiből, hogy azokat nemcsak egyedül élték meg, hanem együttesen, úgy minket is megerősítenek, hogy Velük együtt és ezen engesztelő család tagjaival együtt szenvedhetünk. És elküldhetik hozzánk is a gecemáci kerti angyalt, aki megerősítette Jézust is a szenvedésében, vagy küldhetnek más minket is megerősítő angyalokat.

Ha közösségben imádkozunk, engesztelünk, böjtölünk, annak nagyobb a kegyelmi ereje olyan formában is, hogy megtart minket Isten a másikon keresztül is.A közösségben végzett imák, böjtök értéke nagyobb, mint a magányos imáké. Egymáson keresztül jobban megtart az Úr. Ehhez nem kell fizikailag együtt lennünk, elég, ha lélekben csatlakozunk, és naponta úgy engesztelünk, hogy másokkal együtt, egy nagy család tagjaként.

 

A 3. vélt probléma, hogy az ember már elköteleződött különféle közösségek, lelkiségek felé. Minek most még egy újabb?Például különböző harmadrendek, szeretetláng, rózsafüzér társulatok, szent vér tisztelet, angyalmű, a Két Szent Szív tisztelete, vagy különféle lelkiségek (rengeteg van ezekből, fokoláre, karizmatikus csoportok stb.), vagy már eleve szerzetes az ember, mert már fogadalmat tett egy szerzetesrendben. Nem túl megterhelő egy újabb társasághoz elköteleződni?

A legfontosabb mondanivalónk, hogy a Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja nem egy új lelkiség, hanem a már meglévő, az engesztelést fontosnak tartó lelkiségek szeretetegységben való egyesítése. A más lelkiségekhez, imacsoportokhoz való tartozás nem kizáró ok.

Ez az engesztelő család olyan, mint egy háló, amely összefogja a különféle engesztelő közösségeket, vagy az egyedül, magányosan engesztelőket.Egy másik hasonlat a virágos rét hasonlata. Képzeljünk el egy szép virágos rétet, amelyen mindenféle gyönyörű virág nyílik. Ezekből különféle csokrokat lehet gyűjteni. De akárhány csokor, mindegyikben ugyanannak a rétnek a virágai vannak. A Szentháromság Gyermeke Engesztelő Családja a különféle virágcsokrokat egy nagy szeretet-virágcsokorrá gyűjti össze, és így nyújtja oda a Szentháromságnak. Ennek a családnak a feje a Mennyei Atya.

Mindenki maradhat ott ahol volt, de nem elszigetelődve, kizárva, kritizálva másokat, elhatárolódva tólők, hanem szeretetegységben egymással. Még a meglévő szerzetesfogadalmak sem kizáró ok. A Szentháromság Gyermekei Engesztelő Családja két lelkivezetője is eleve szerzetes, szerzetesi fogadalmakkal.

Nekem mint piaristának a 4. fogadalmam az ifjúság nevelésével való különleges törődés. Ehhez én hozzá veszem még az engesztelést. Tehát ha már szerzetes valaki, annak számára csak fogadalomújításról van szó, illetve a már letett fogadalmaihoz az engesztelés fogadalmának a hozzácstolásáról. Tehát nem kell külön szerzetesi fogadalmakat tennie senkinek, aki már letett ilyeneket egy szerzetesrendben. A lényeg az, hogy nincs rivalizálás, minden Isten engesztelésére, dicsőítésére szolgál.

A Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja a különféle engesztelést fontosnak tartó, azt élő közösségeket kívánja összefogni. Ehhez némileg hasonlít a piarista család, amelybe beletartoznak mindazok a szerzetesrendek, amelyek valami módon a piarista rend alapítójának a gondolatvilágát tekintik a magukénak. Kalazanci Szent József a Piarista Rend alapítója. De a piarista családhoz sok más szerzetesrend is hozzá tartozik. Mindazok, akik valami módon Kalazanci Szent József gondolataitól indíttatva jöttek létre. Ezekkel a Piarista Szerzetesrend egy családot alkot. Imáinkban megemlékezünk ezeknek a szerzetesrendeknek az ünnepeiről, imádkozunk értük, imádkozunk egymásért. Ennek analógiájára a Szentháromság Gyermekei Engesztelő családja szeretné egy családba, szeretetegységbe, imaegységbe összevonni mindazokat a csoportosulásokat, amelyek az engesztelést fontosnak tartják.

Nem kell plusz imákat sem vállalni. Nem az imák összehalmozásáról van szó, újabb és újabb imák vállalásáról, hogy az embernek már alvásra se maradjon ideje. E család közös imáját 5 perc alatt el lehet imádkozni. Indíthatjuk ezzel a napunkat, vagy elimádkozhatjuk a vállalt imaóránk elején.

 

Bocsa József Sch.P.

Új tanács alakult: a Vatikán és a hamispróféta fogja irányítani a "nagy újraindítás" sátánista programját.

 

VATICAN CITY,  - Ferenc pápa összefogott olyan nagy globális vállalatokkal, mint a Rockefeller Alapítvány és a Bank of America, hogy előmozdítsa a kapitalizmus új „gazdasági rendszerét”, amely az ENSZ fenntartható fejlődési céljain alapul.

A Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, december 8-án elindított vatikáni partnerség a „Vatikánnal befogadó kapitalizmus tanácsával ” nyilvánvalóan válasz Ferenc pápa „befogadó és fenntartható gazdaságok és társadalmak kiépítésére” irányuló vágyára.

A Tanács önmagát „a világ üzleti és közszféra vezetőinek mozgalmaként jellemzi, akik egy befogadóbb, fenntarthatóbb és megbízhatóbb gazdasági rendszer kiépítésén dolgoznak, amely kielégíti népünk és a bolygó szükségleteit.”

https://masodikeljovetel.hu/nezzetek-humanizmus-alarca-moge-es-nem-fogjatok-isten-jeleit-megtalalni

https://masodikeljovetel.hu/udvosseg-anyja-humanizmus-keresztenyseg-helyettesitojeve-fog-valni-ahol-tobbe-mar-egyetlen-istenre

https://masodikeljovetel.hu/humanizmus-egy-sertes-istennel-szemben

A csoport honlapjának sajtóközleményében a híreket „történelmi” -ként üdvözölték, hozzátéve, hogy a csoportot „minden hit erkölcsi imperatívuma inspirálja”. Az új partnerség „azt jelenti, hogy sürgősen össze kell kapcsolni az erkölcsi és piaci követelményeket a kapitalizmus erőteljes erővé történő átalakításával az emberiség érdekében.”

"A Tanács felkéri a bármilyen méretű vállalatokat, hogy aknázzák ki a magánszektorban rejlő lehetőségeket egy igazságosabb, befogadóbb és fenntarthatóbb gazdasági alap megteremtése érdekében a világ számára" - tette hozzá a nyilatkozat.

A Tanács élén az önmaga által alkotott „Az inkluzív kapitalizmus őrei” állnak, az üzleti titánok „több mint 10,5 billió dollár kezelt vagyonnal rendelkeznek, olyan vállalatok, amelyek piaci kapitalizációja meghaladja a 2,1 billió dollárt, és 200 millió dolgozó több mint 163 országban”. Évente találkoznak Ferenc pápával és Peter Turkson bíborossal.

Olyan cégvezetők, elnökök, és más magas rangú tisztviselők találhatók benne, mint a Mastercard, a DuPont, az ENSZ, a Johnson & Johnson, a VISA, a BP, a Bank of America és a The Rockefeller alapítvány.

https://masodikeljovetel.hu/udvosseg-anyja-ok-tiszteletbeli-doktoratus-cimet-fogjak-megkapni-hamis-profeta-frissen-megujitott

https://masodikeljovetel.hu/ez-az-uj-es-gyorsan-letrehozott-hierarchia-fogja-venni-egyhazamat

Saját irányadó elvei szerint a Tanács kijelenti, hogy „a kapitalizmusnak fejlődnie kell egy fenntarthatóbb, megbízhatóbb, igazságosabb és befogadó, mindenki számára működő rendszer előmozdítása érdekében”. Különféle tagjainak el kell kötelezniük magukat a „fenntartható, befogadó, erős és megbízható gazdaságok előmozdításáért a világ minden tájáról”, mondván, hogy „meghatározza és végrehajtja” különféle tevékenységeit.

A Tanács számos kötelezettségvállalása négy kategóriába sorolható: „Emberek, bolygó, kormányzás elvei, a jólét elősegítése”. Átfogó elképzelésének részeként a Tanács „minden ember számára egyenlő esélyeket kínál a jólét és az életminőség elérésére, függetlenül olyan szempontoktól, mint a társadalmi-gazdasági háttér, a nem, az etnikum, a vallás vagy az életkor.”

A Tanács „felkéri a bármilyen méretű üzleti és befektetési vezetőket”, hogy fogadják el alapelveit.

Ferenc pápa korábban támogatását fejezte ki az Egyesült Királyság azon céljainak eléréséhez, hogy alkalmazhassa az ENSZ „a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való általános hozzáférést, beleértve a családtervezést, az oktatást, valamint a reproduktív egészség integrálását a nemzeti stratégiákba és programokba” amely magában foglalja a fogamzásgátlást és az abortuszt.

Ferenc pápa az inkluzív kapitalizmus tanácsában azt mondta : „Sürgősen szükség van egy igazságos, megbízható és az emberiség és bolygónk előtt álló legmélyebb kihívások kezelésére alkalmas gazdasági rendszerre. Vállalta a kihívást, hogy megkeresi annak a módját, hogy a kapitalizmus az integrált emberi jólét befogadóbb eszközévé váljon.

Lynn Forester de Rothschild, az Inclusive Capital Partners alapító és ügyvezetője kijelentette: „A kapitalizmus óriási globális jólétet teremtett, de túl sok embert is hátrahagyott, és a bolygón, és a társadalomban nem nagyon bíznak benne. Ez a Tanács követi Ferenc pápa intését, hogy hallgassa meg „a föld kiáltását és a szegények kiáltását”, és válaszoljon a társadalom igazságosabb és fenntarthatóbb növekedési modell iránti igényére. ”

Úgy tűnik, hogy ez a legújabb szövetség a Vatikán és a globális vállalatok között a következő lépés a pápa azon törekvésében, hogy a globális politikát az ENSZ-hez igazítsa. 2019-ben beszédet mondott a globalista világgyakorlat mellett, és felszólította, hogy „a globalizáció mindenki számára előnyös legyen”.

https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-beszede-ensz-elelmezesugyi-mezogazdasagi-szervezetenek-romai-szekhazaban

A "nemzetek feletti közjóra" hivatkozva a pápa hozzátette, hogy "szükség van egy külön törvényesen felállított hatóságra, amely képes végrehajtásának megkönnyítésére".

A pápa ismét jelezte aggodalmát az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítása miatt. „Fennáll annak a veszélye, hogy veszélyeztetik a nemzetközi együttműködés már kialakult formáit, aláássák a nemzetközi szervezetek céljait, mint a párbeszéd és az összes ország találkozásának terét a kölcsönös tisztelet szintjén, és gátolják a fenntartható fejlődés céljainak elérését, amelyet a Bizottság egyhangúlag jóváhagyott. Az ENSZ Közgyűlése 2015. szeptember 25-én. ”

Ez év elején a „Szolidaritás új formái” elnevezésű rendezvényen a pápa beszélt a nemzeti pénzügyminiszterekkel, valamint a Nemzetközi Valutaalap igazgatójával. Azt javasolta, hogy "Ki kell választanunk, hogy mit és kit helyezzünk fontossági sorrendbe."

Ferenc pápa most már közvetlenül képes lesz befolyásolni az ilyen globális politikai és pénzügyi döntéseket, mivel a Tanács Vatikánnal kötött szövetsége azt jelenti, hogy most a pápa „erkölcsi útmutatása” alatt áll.

A LifeSite Patrick Delaney egy november 2-i jelentésben megjegyezte, hogy Biden kampánytervei hogyan illeszkednek a „The Great Reset” elnevezésű radikális nemzetközi szocialista tervhez. A globalista elit a „nagy újraindítás” a globális gazdaság „nyomógomb megnyomásának” terveként jellemezte.

Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum vezetője, a Great Reset kiemelkedő támogatója , kijelentve: "Röviden, a kapitalizmus" nagy újraindítására "van szükségünk." Schwab kiadott egy könyvet „COVID-19: The Great Reset” címmel, amelyben felvázolja a „fenntarthatóbb világ előrehaladásához” szükséges „változásokat”.

hu.endoftimenews.com/news/uj-tanacs-alakulta-vatikan-es-ferenc-fogja-iranyitani-a-nagy-ujrainditas-satanista-programjat

John Leary által kapott üzenetek Jézustól 2021. július

 

Jézus azt mondta: „Népem, néhány orvos bebizonyította, hogy mindhárom Covid-oltás mérgeket nem szükséges bevenni, mert az emberek 98% -a nem hal meg a Covid-19 vírus miatt. Ezek a felvételek grafén -oxidot és vas -oxid -adalékanyagokat tartalmaznak, valamint olyan vegyi anyagokat, amelyek tartósan arra késztetik a szervezetet, hogy előállítsa a tüskefehérjét, amely végül megölhet embereket. Az emberek kényszerítése arra, hogy ezeket a kísérleti oltásokat bevegyék, ellentétes az Ön alkotmányos jogaival. Ön szabadon nem szedheti ezeket a mérgeket, és ez nem határozza meg, hogy van -e munkája vagy sem. Ha valami, a vakcinázott emberek terjesztik a tüskefehérjét és a Covid -variánsokat. A politikusainak és nagyvállalatainak nem szabad azt diktálniuk, hogy a munkavállaláshoz vagy az iskolába járáshoz Covid -oltás szükséges. Hamarosan látni fogja, hogy az oltott emberek terjesztik a vírust, és idővel egyre rosszabbul lesznek. Ha munkáltatói, iskolái vagy kormánya kötelezővé teszi a Covid elleni védőoltásokat, akkor elutasíthatja ezt a parancsot. Ha börtönben akarnak büntetni, vagy ami még rosszabb, amiért nem készítette ezeket a felvételeket, akkor a menedékhelyeim biztonságára hívlak. Ha az életedet fenyegetik, elhozom a Figyelmeztetést és a megtérést. Akkor eljössz a menedékhelyeimhez. Bízz a védelemben ezek ellen a mérgező lövések ellen, amelyek tönkreteszik az immunrendszeredet, ha beveszed őket, és végül megölhetnek. ” johnleary.com 2021 július 30

Dr. Peter Kwasniewski: A pápa hagyományhoz való kötöttsége, mint törvényhozási korlát: válasz az ultramontanista apologetikára

 

Dr. Kwasniewski denveri előadásának teljes szövege ‎

A következő előadás a coloradói Littletonban található Kármelhegyi Szűzanya-templomban hangzott el 2021. július 31-én. A videó ‎‎felkerült a YouTube-ra‎‎; az alábbi szöveg azonban terjedelmes jegyzettel rendelkezik, amely sok fontos anyagot tartalmaz. Célom, ‎‎különösen a Traditionis Custodes ‎‎nyomán, ‎‎ hogy megcáfoljam a túlságosan is nagyszámú katolikus apologétát, ‎‎ ‎‎akik úgy használják bizonyításra a tanítóhivatali dokumentumokat, ahogyan protestáns társaik Szent Pált – azt állítják, hogy a pápának abszolút végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalma van a liturgia felett. Ezzel szemben én azzal érvelek, hogy a pápai hatalom történelmi, egyházi kontextusban létezik, amely feltételekhez köti és korlátozza annak törvényes gyakorlását, és ezért a hívek azon jogát is megalapozza, hogy ellenálljanak az emberemlékezetet meghaladó szokások és tiszteletreméltó hagyományok kirívó megsértésének. Röviden, ez a katolikus egyházon belüli hagyományhű mozgalom alapjainak védelmében elhangzó előadás.

‎A katolikus apologéták sok és nagyszerű munkát végeztek az évtizedek során. Sok protestánst, mormont, Jehova Tanúját vagy hasonló furcsa szerzetet cáfoltak meg, és segítettek zsidóknak, muzulmánoknak, ateistáknak, agnosztikusoknak, új-pogányoknak és mindenféle hamis vallást követőknek, hogy megtalálják Krisztust és belépjenek az Ő Egyházába. Ezért mindannyian hálásak vagyunk, és kívánjuk, hogy hosszú ideig folytathassák munkájukat ebben a szellemben.‎

‎De ugyanazok az apologéták nem teljesítenek olyan jól, amikor tekintetüket az egyházon belüli ügyek felé fordítják, különösen nem, amikor a pápai tévedhetetlenség természetének, céljának és korlátainak magyarázatáról van szó. Ezekben is jól működnek, amikor olyan csodálatos dolgokat védenek, mint ‎‎a Humanae Vitae‎‎, mert annak tanítása összhangban van a természeti és isteni törvénnyel és az egyház hagyományával, és a pápa feladata, hogy mindezt fenntartsa, függetlenül az ellene irányuló nyomástól. De amikor a pápák látványosan rossz döntéseket hoznak, vagy olyant tanítanak, ami kétértelmű vagy ‎‎male sonans ‎‎(rosszul hangzó) vagy ténybelileg téves, ezek az apologéták felkészületlennek és üres kezűnek találtatnak. Kísértésük van arra, hogy vagy figyelmen kívül hagyják a problémát, mint egy kínos kivételt, vagy bátran folyamodnak egy átgondolatlan ultramontanizmushoz, mintha a puszta szövegelés átsegítené őket a problémán.‎

‎Sokszor láttuk ez utóbbi problémát a ‎‎Traditionis Custodes motu proprio megjelenése óta‎‎. Igaz, hogy a legtöbb kommentátor két nyilvánvalóbb kategóriába tartozik: a progresszívek, akik szégyentelenül kárörvendnek a csúnya tradicionalisták veresége miatt, és szinte mindenki más, aki Ferenc pápa lépését indokolatlannak, rosszindulatúnak, felháborítónak, harciasnak, kivitelezhetetlennek és – a II. Vatikáni Zsinat utáni legsúlyosabb bűnnek – teljesen antipasztorálisnak látja. De létezik az önjelölt apologétáknak egy ‎‎coetusa‎‎, akik rohantak, hogy podcastokban védjék meg a pápa állítólagos jogát arra, hogy liturgiát alkosson, eltöröljön, és módosítson szinte bárhogy, ahogy neki tetszik.‎

‎Ez az előadás nem a Traditionis Custodes kiterjedt kritikája lesz – az megtalálható sok más helyen. ‎‎[1]‎‎ Inkább azt szeretném megmagyarázni, hogyan jutottunk el az abszurditásnak egy ilyen pontjáig, hogy egy római pápa egy tollvonással merjen kiszorítani, és végső feledésre ítélni egy évezredes töretlen liturgikus örökséget, ‎‎azt állítva, hogy a VI. Pál alatti bizottság által létrehozott új rítusok a katolikus egyház “egyetlen” ‎‎lex orandi-ját ‎‎vagyis imádságának törvényét jelentik – és azt az ennél is nagyobb abszurditást, hogy katolikus apologéták védik őt és az ő állítólagos “jogát” arra, hogy így tegyen.‎

‎Ezeknek az apologétáknak az alapvető hibája, hogy a hasonmás protestáns ellenfeleikhez hasonlóan ők is bedőltek a igazoló szöveghasználat (proof-texting) technikájának. ‎‎A sola scriptura helyett‎‎, gyakran ‎‎solo papa van‎‎; ahol a kálvinista Szent Pált idézi a hitben való megigazulásról, ők az egyetemes pápai joghatóságról szóló zsinati dictumot idézik. Valójában minden vitatkozó (beleértve a radikális tradicionalistákat is) hajlamos az igazoló szöveghasználatra, mintha az véget vetne a vitának, holott a valóságban éppen megnyitja a vitát. Mert nem pusztán a Szentírásból, az egyházatyáktól, az egyháztanítóktól vagy a Tanítóhivataltól kell idézni egy részletet, hanem azt is meg kell értenünk, hogy mikor, hol, miért és hogyan fogalmazták meg – más szóval ismernünk kell annak kontextusát. Egyes szövegek elég világosak ahhoz, hogy elvégezzék számunkra a munka nehezét, de más szövegek finomak, részlegesek, túlbecsültek, alulbecsültek stb., és úgy kell beilleszteni őket a helyükre, mint köveket a falba. Ez a fal az, amit törekszünk megtalálni, nem az egyes kövek, amelyek kifordulnak belőle. ‎‎[2]‎

‎Így a katolikus apologéták szeretik idézni az I. Vatikáni Zsinat ‎‎Pastor Aeternus kezdetű ‎‎dokumentumát (1870) a pápa joghatóságáról:‎

‎”Ezért azt tanítjuk és jelentjük ki, hogy a római Egyház, az Úr határozata alapján a szabályos teljhatalom birtoklásából kifolyólag minden más fölötti elsőséggel rendelkezik, és, hogy a római püspök ezen joghatósági hatalma, amely valóban püspöki hatalom, közvetlen: azaz neki mindenféle szertartású és méltóságú lelkipásztorok és hívők, akár egyenként külön-külön, akár mindnyájan együtt, a hierarchiai alárendeltségre és igaz engedelmességre vannak kötelezve, nem csak azokban a dolgokban, amelyek a hitet és az erkölcsöket illetik, hanem azokban is, amelyek az egész földön elterjedt Egyház fegyelmét és kormányzását érintik.” (‎‎Pastor Aeternus‎‎, 3, 2)‎

‎Szívesen idézik XII. Piusz ‎‎Mediátor Dei ‎‎(1947) kezdetű enciklikáját: “egyedül a pápa joga a liturgikus törvényhozás, csak ő hozhat be és ő hagyhat jóvá új szertartásokat, és csak ő módosíthatja azt, amit módosítandónak ítél” (58. sz.). ‎‎[3]‎‎ A ‎‎kánonjogi kódex‎‎ (1983) megerősíti a pápa “legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egyházban” (331. kán.). Ahogy John Monaco rámutat: “Mivel a szentségek kiszolgáltatása az egyházi fegyelem körébe tartozik, nem meglepő, hogy a kánonjog a liturgia feletti rendelkezést a pápának (838. § (2) bekezdés) rendeli, és még arra is felhatalmazást ad neki, hogy “megítélje vagy meghatározza azt, ami érvényességükhöz szükséges” (841. kán.). ‎‎[4]‎

‎Eddig rendben is van. De ennyiben hagyni ezeket annyit jelent, hogy szövegeket adunk kontextus nélkül.‎

‎Először is, a liturgia nem redukálható pusztán egy fegyelmi kérdésre; mindig érinti a hitre és erkölcsre vonatkozó tanítást, amint azokat az Egyház egész történelme során vallotta, és amint azt minden kor Tanítóhivatala kifejezte. ‎‎[5]‎‎ A pápa nem szólista, hanem egy zenekar tagja, és a partitúrája, amiből játszik már hivatalba lépése előtt létezett – egyre inkább, ahogy előre haladunk a történelemben.‎

‎Másodszor, a fegyelmi ügyekben való pápai joghatóság nem vákuumban létezik: ez a pápai hivatal alkotórésze, amelynek saját természete, célja és kötelessége van. A liturgikus rítusok bevezetésének, eltávolításának vagy megváltoztatásának hatalma nem egyfajta (ockhamista) mindenhatóság, a bölcsességel, jósággal és igazsággal való mindennemű kapcsolat híján: vannak a pápaság lényegéhez tartozó feltételek, amelyek körülhatárolják és feltételekhez kötik a hatalmat, amelyek felhatalmazást adnak használatára vagy megfosztanak attól. ‎‎[6]‎‎ Ezért mondhatnak ítéletet a történészek arról, hogy a pápák mikor gyakorolták jól vagy rosszul, körültekintően vagy meggondolatlanul, igazságosan vagy igazságtalanul a hatalmukat.‎

‎Harmadszor, csak azért, mert valami szerepel egy tanítóhivatali dokumentumban, nem jelenti azt, hogy a lehető legjobb módon vagy nem félreérthető módon van megfogalmazva. Sokatmondó példa erre maga a ‎‎Mediator Dei‎‎, amelyben XII. Piusz egy ponton megfordítja a hagyományos ‎‎lex orandi, lex credendi axiómát azzal, ‎‎hogy a ‎‎lex credendinek ‎‎kell meghatároznia a ‎‎lex orandit‎‎, és hogy ez magyarázza, hogy a pápa miért módosíthatja a liturgiát, hogy bizonyos tanokat világosabban fejezzen ki. ‎‎[7]‎‎ Bizonyos értelemben ez igaz: az, amit a liturgia már tanít, bár halvány vagy elmosódott módon, egy új szertartásban kikristályosodhat, mint amikor XI. Piusz 1925-ben bevezette Krisztus Király ünnepét. Ezt a királyságot az Egyház már régóta vallotta, és jelen volt a liturgia egészében, de a pápa a modern szekularizmusra adott válaszul azt akarta, hogy a liturgia közvetlenül tanítsa ezt az igazságot. ‎‎[8]‎‎ Hamis lenne azonban azt mondani, hogy egy pápának joga van akármit megvalósítani, ami csak eszébe jut, vagy bármilyen kedvenc teológiai projektnek valamilyen liturgikus kifejezést adni – mint például egy fegyverellenes vasárnap, vagy minden csoda kivágása az olvasmányokból válaszul a modern bibliai kritikákra, vagy egy szivárványszínű kazula jóváhagyása az LMBTQ befogadásának szimbolizálására. Nevethetünk az ilyen példákon, és mondhatjuk, hogy “ez soha nem történhet meg,” de az egyetlen oka annak, hogy ezt gondolhatjuk, az, hogy bennfoglaltan elismerjük, hogy nem a pápa az, aki elsősorban vagy végső soron meghatározza a ‎‎lex credendit ‎‎vagy a ‎‎lex orandi‎‎t. ‎‎[9]‎

‎Ahhoz, hogy megértsük a pápaság és a liturgikus törvényhozás kapcsolatát, az alapvető kérdéssel kell kezdenünk: mi a pápa kötelessége a hagyománnyal kapcsolatban? Erre a kérdésre egy kora középkori forrásból lehet példaértékű választ találni: a Pápa Hitvallása, vagyis “pápai esküje”, amely a ‎‎Liber Diurnus Romanorum Pontificumban‎‎ található, amely a pápai kancellária által használt formulák kézikönyve, amelyek közül néhány Nagy Szent Gergelyig nyúlik vissza. ‎‎[10]‎‎ Bár vita folyik arról, hogy pontosan hogyan használták ezt az esküt abban a rítusban, amellyel a pápát hivatalába iktatták, nem lehet kétséges, hogy a kereszténység felfogását tükrözi, abban az értelemben, hogy összefoglalta, mit vártak el egy pápától, vagy hogyan tekintettek magukra a pápák, hogyan beszéltek és cselekedtek. Ez tehát értékes bizonysága annak, amit elődeink az első évezred végétől a második kezdetéig a pápai hatalom korlátainak tekintettek. “Az új pápa legfőbb kötelezettsége és legkiemelkedőbb minősége – ahogy Athanasius Schneider püspök fogalmaz – “a megingathatatlan hűség a hagyományhoz, amelyet minden elődje adott neki”. Az eskü “konkrét kifejezésekkel a ‎‎lex credendi‎‎hez (a hit szabályához) és a ‎‎lex orandihoz‎‎ (az imádság szabályához) való hűségét fogalmazta meg.“‎

‎A szöveg szerint a pápa esküje így szól:‎

‎Én, (név) Isten irgalmából diakónus, Isten kegyelméből ezen Apostoli Szék megválasztott és leendő püspöke, esküszöm neked, szent Péter, apostolok fejedelme . . . és a te Szent Egyházadnak, amelynek vezetését ma a te védelmed alatt átveszem, hogy minden erőmmel őrködni fogok, lelkem kileheléséig vagy vérem kiontásáig a helyes és igaz hit fölött, amelyet annak szerzője, Krisztus által átadva, és amelyet a te utódaid és tanítványaid által kicsinységemnek továbbadva, a te Szent Egyházadban találtam; és a te segítségeddel türelmesen viselem az idők nehézségeit; megőrzöm a Szentháromság misztériumát, amely egy Isten, valamint az Isten egyszülött Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak test szerinti odaajándékozását és Isten egyházának többi dogmáját, ahogyan az egyetemes zsinatok és az apostoli főpapok alkotmányai, valamint az Egyház leginkább elfogadott doktorainak írásai rögzítették őket, vagyis mindazt, ami a te és a mi Általad adott ortodox hitünk helyességére vonatkozik; Én is a legkisebb változástól mentesen őrzöm meg a szent és egyetemes zsinatok . . . és hirdetni fogom azt, amit hirdettek és szívvel és szóban elítélem mindazt, amit elítéltek; Továbbá szorgalmasan és szívből megerősítem és védelmezem az apostoli főpapok minden rendeletét, és bármit is hirdettek és erősítettek meg szinóduson és egyénileg, és megingathatatlanul fenntartom őket, ahogy elődeim létrehozták őket, és egyenlő tekintélyű ítélettel ítélem el azokat a dolgokat és személyeket, amiket elítéltek és elutasítottak; ‎‎Az egyház fegyelmét és szertartását ugyanúgy sértetlenül megtartom, ahogy azt kaptam és átvettem elődeimtől [ ‎‎disciplinam et ritum Ecclesiae, sicut inueni et a sanctis predecessoribus meis traditum repperi, inlibatum custodire ], és megőrzöm az egyház vagyonát és gondoskodom róla, hogy megőrizzék azt; Nem vonok le és nem változtatok semmit abból a hagyományból, amelyet legbecsesebb elődeim őriztek és amit kaptam, és nem ismerek el semmilyen újdonságot, hanem buzgón megtartom és tisztelem minden erőmmel mindazt, amit elődeim tanítványaként és követőjeként találok; de ha bármi a kánoni fegyelemmel ellentétes, ki fogom javítani azt, és őrzöm pápáink szent kánonait és alkotmányait, mint isteni és mennyei parancsokat, tudva, hogy az isteni Ítéletkor szigorú számadással tartozom mindazért, amire megesküszöm neked, akinek a helyét isteni pártfogással foglalom el, és akinek feladatát közbenjárásod segítségével teljesítem. ‎‎[11]‎

‎Hasonlóképpen, a tizenötödik századi Konstanzi zsinat (1414–1418) a pápáról úgy beszélt, mint az egyház első emberéről, akit a hit köt, és akinek szigorúan védenie kell a hit integritását ‎‎[12]‎‎:‎

‎Mivel a római pápa ilyen nagy hatalmat gyakorol a halandók között, ‎‎helyes, hogy még inkább kössék a hit vitathatatlan kötelékei‎‎ ‎‎és az Egyház szentségeivel kapcsolatban betartandó rítusok.‎

Konstanz harminckilencedik ülésszaka szerint az újonnan megválasztott pápának hitvallást kellett tennie, amely ezt a szakaszt tartalmazta:‎

‎Én, N., megválasztott pápa, szívből és szájjal megvallom és esküszöm a mindenható Istennek, akinek egyházát az ő segítségével vállalom kormányozni, és áldott Péternek, az apostolok fejedelmének, hogy amíg ebben a törékeny életben vagyok, szilárdan hinni fogom, és megtartom a katolikus hitet az apostolok hagyományai, az egyetemes zsinatok és más szent atyák szerint . . . és ezt a hitet az utolsó pontig változatlanul megőrzöm, megerősítem, megvédem és hirdetem a halálomig és a vérem ontásáig, és hasonlóképpen ‎‎minden módon követem és megtartom a katolikus egyház egyházi szentségeinek áthagyományozott rítusát‎‎. ‎‎[13]‎

‎Az ilyen szövegek nem bizarr különcségek, hanem a pápa ‎‎hagyományhoz való kötöttségére vonatkozó közös konszenzust tükrözik – olyannyira, hogy a jeles kanonisták és teológusok fenntarthatják, hogy a pápa megérdemli, hogy ellenálljanak neki, ha bűnös a hagyomány vagy az arra támaszkodó keresztény emberek megsebzésében. Juan de Torquemada bíboros (1388–1468) azt állítja, hogy ha egy pápa nem tartja be “az egyházi istentisztelet egyetemes rítusát“, és “makacsul elválasztja magát az egyetemes egyháztól “, akkor “képes a szakadás bűnébe esni“, és nem szabad engedelmeskedni neki, és nem is támogatható (‎‎non est sustinendus‎‎). ‎‎‎[14]‎‎ Szent Tamás jól ismert kommentátora, Cajetan bíboros (1469–1534) azt tanácsolja: “Nyíltan ellen kell állnod egy pápának, aki nyíltan szétszakítja az egyházat – például azzal, hogy az egyházi hivatalokra csak pénzért vagy szolgáltatásokért cserébe hajlandó kinevezést adni… Le kell leplezni a simóniát minden esetben, még akkor is, ha egy pápa követi el.” ‎‎Cajetan‎‎ az egyházi hivatalok vételéről vagy eladásáról beszél, ami nyilvánvalóan hatalmas probléma volt az elmúlt korokban; de ez messze nem a legnagyobb bűn vagy a legnagyobb probléma. Tárgyilagosan szólva, az olyan káros rendelkezés bevezetése, mint egy érvényes, de nem megfelelő és nem autentikus liturgia kihirdetése, vagy a tanítás integritásának megtámadása minden bizonnyal rosszabb, mint a simónia. Francisco Suárez (1548–1617) kijelenti: “Ha a pápa a helyes szokásokkal ellentétes parancsot ad, akkor nem kell engedelmeskedni neki; ha megpróbál tenni valamit, ami nyilvánvalóan ellentétes az igazsággal és a közjóval, akkor helyes lenne ellenállni neki; ha erőszakkal támad, akkor erőszakkal visszaverhető, a jó védekezésre jellemző mértékletességgel.” ‎‎[16]‎‎ Suárez továbbá azt állítja, hogy a pápa skizmatikus lehet, “ha fel akarja borítani az összes egyházi szertartást, amely az apostoli hagyományon nyugszik.” ‎‎[17]‎‎ (Megjegyzendő, hogy “a hagyományon nyugszik”, ‎‎apostolica traditione‎‎ ‎‎firmatas‎‎: az apostoli alapokon nyugvó egész struktúráról beszél. Ez olyasmit jelentene, mint az 1570-es ‎‎Missale Romanum.)‎‎ A domonkos Sylvester Prierias (1456–1523), a Luther Mártonra adott első válasz egyik vezéralakja kifejti, hogy ha a pápa gonosz cselekedetekkel pusztítja el az egyházat,‎

‎minden bizonnyal vétkezne; nem szabad megengedni neki, hogy ilyen módon cselekedjen, és nem szabad engedelmeskedni neki abban, amiben gonosz volt; de udvarias visszautasítással kell neki ellenállni…. Nem a pusztításért van a hatalma; ezért, ha bizonyíték van arra, hogy azt csinálja, akkor szabad ellenállni neki. Mindez azt eredményezi, hogy ha a pápa parancsai és cselekedetei által pusztítja az Egyházat, akkor ellen lehet neki állni, és akadályozni lehet parancsának végrehajtását. A prelátusok hatalommal való visszaélésével szembeni nyílt ellenállás joga szintén a természeti törvényből ered. ‎‎[18]‎

‎Francisco de Vitoria (1483–1546) hasonlóképpen azt mondja: “Ha a pápa parancsai és cselekedetei pusztítják az Egyházat, akkor ellenállhatunk neki, és akadályozhatjuk parancsainak végrehajtását.” Bellarmine Szent Róbert (1542–1621) egyetért vele:‎

‎Amennyiben törvényes ellenállni a pápának, ha megtámad egy emberi személyt, akkor törvényes ellenállni neki akkor is, ‎‎ha lelkeket támadott meg, vagy zavart keltett az államban, és még inkább, ha az egyház elpusztítására tör.‎‎ Azt mondom: törvényes, hogy ellenálljunk neki azzal, hogy nem tesszük meg, amit parancsol, és akadályozzuk akarata végrehajtását; még mindig nem törvényes elítélni, büntetni vagy akár megfosztani őt, mert nem más, mint egy felettes. ‎‎[19]‎

‎Érdemes megfigyelni – és ez egy kritikus pont –, hogy ezek a tekintélyek ‎‎feltételezik azt, hogy képesek vagyunk felismerni, ‎‎hogy a pápa egy adott pillanatban vagy egy adott gyakorlattal támadja-e a lelkeket vagy pusztítja-e az egyházat. Más szóval, a pápa nem az egyetlen bírája annak, hogy segít-e vagy sem az Egyháznak, mintha arra várnánk, hogy bejelentse: “Testvéreim és nővéreim, most segítem az Egyházat, ezért tökéletesen engedelmeskednetek kell nekem”, vagy “Jaj nekem, most ártok az Egyháznak, így ellenállhattok nekem.” Van némi szerepe a tájékozott értelmünknek és hitünknek az ő szavainak és cselekedeteinek értékelésében. Krisztus hívei nem egyszerűen passzívan állnak a pápai parancsokhoz, rendeletekhez vagy cselekedetekhez; engedelmességük intelligens, szabad és lelkiismeretes.‎

‎Természetesen a katolikusok “alapértelmezett álláspontja” az, hogy a legjobbat feltételezzék, hogy kívánjanak engedelmeskedni és követni; hogy őket, ahogy az történt, kényszeríteni kell más alapállásra, különösen az ellenálláséra; de még ennyit mondani is annak elismerését jelenti, hogy lehetséges egy pápának olyan helytelenül eljárnia, ami láthatóan árt az egyháznak, és ami megérdemli az ellenállást. Röviden: a hatalommal való visszaéléssel szembeni ellenálláshoz való jogból logikusan következik az a jog is, hogy eldöntsük valamiről, hogy az hatalommal való visszaélés-e. ‎‎[20]‎‎ A visszaélések felismerésének képessége elválaszthatatlan a hívek dicséretes és normatív ragaszkodásától az ősrégi szokáshoz és tiszteletreméltó hagyományhoz. Ahhoz, hogy az Egyház “immunrendszere” működőképes legyen válság idején, kell lenniük olyan katolikusoknak, akiket nem félemlít meg annyira a hatalom, legyen az akár világi, akár egyházi, hogy inkább ne ragaszkodjanak tovább ahhoz, amit kaptak. A hagyományhűek első generációja valóban pontosan ilyen bátor volt a zsinat utáni liturgikus reform során. ‎‎[21]‎

‎Ahhoz, hogy meglássuk az általam védett álláspont extravaganciától való mentességét, figyelembe kell vennünk egyik híres propagálóját ennek az álláspontnak, aki nem más, mint Joseph Ratzinger. ‎‎A liturgia szellemében ‎‎(2000) Ratzinger ezt írja:‎

‎A II. Vatikáni Zsinat után ‎‎az a benyomás alakult ki, hogy a pápa valóban bármit megtehet liturgikus ügyekben, különösen, ha egy ökumenikus zsinat megbízásából cselekszik.‎‎ Végül a liturgia adott voltának eszméje, az a tény, hogy‎‎ nem lehet vele azt tenni, amit akarunk,‎‎ kikopott a Nyugat köztudatából. Valójában az Első Vatikáni Zsinat semmiképpen sem abszolutista uralkodóként határozta meg a pápát. Éppen ellenkezőleg, úgy mutatta be őt, mint a kinyilatkoztatott Igének való engedelmesség biztosítékát. ‎‎A pápa tekintélye a hit hagyományához kötődik, és ez vonatkozik a liturgiára is. A hatóságok nem “gyártják” ezt.‎‎ ‎‎Még a pápa is csak alázatos szolgája lehet jogszerű fejlődésének és ragaszkodó integritásának és identitásának…. A pápa hatalma nem korlátlan; a szent hagyomány szolgálatában áll.‎

‎XVI. Benedek 2005-ben, Lateráni Szent János bazilikában mondott homíliájában ugyanezt a témát vette elő:‎

‎Az a hatalom, amelyet Krisztus Péterre és Utódaira ruházott, abszolút értelemben a szolgálatra vonatkozó felhatalmazás. Az egyházban a tanítás hatalma magába foglalja a hitnek való engedelmesség szolgálata iránti elkötelezettséget. A pápa nem abszolút uralkodó, akinek gondolata és vágya törvény lenne. Éppen ellenkezőleg: a pápa szolgálata a Krisztusnak és az ő igéjének való engedelmesség garanciája. Nem szabad saját eszméit hirdetnie, hanem Isten igéjének való engedelmességre kell folyamatosan köteleznie magát és az Egyházat, szemben minden olyan kísérlettel, amely annak kiigazítására vagy felhígítására irányul, és az opportunizmus bármely formájával. … ‎‎A pápa tudja, hogy fontos döntéseiben minden korok nagy hitközösségéhez, az egyház zarándoklata során kialakult kötelező érvényű értelmezésekhez kötődik.‎‎ Így hatalma nem Isten Igéje felett áll, hanem annak szolgálatában. Feladata annak biztosítása, hogy ez az Ige továbbra is jelen legyen a maga nagyszerűségében és tisztaságában, ‎‎hogy ne szakadjon darabokra a használat folyamatos változásai által.‎‎ ‎‎ ‎‎[22]‎‎ ‎

‎Ne feledjük, hogy Ratzinger elismeri a pápa azon szabadságát, hogy a kötelességének megfelelően cselekedjen vagy ‎‎ne‎‎ cselekedjen; nem egy automata, aki soha nem mulaszt el helyesen cselekedni, hanem olyan valaki, aki ünnepélyes kötelezettséget kapott, amelyet teljesítenie kell, nehogy kárt tegyen az egyházban.‎

‎Ha ez a valóban ‎‎katolikus ‎‎felfogásunk van a pápaságról – amely úgy tekint arra, mint egy olyan hivatalra, amely szent örökség szolgálatában áll, amelyet fogadni kell, meg kell őrizni, meg kell védeni, ki kell fejteni és továbbadni –, akkor ebből következik, hogy az ősi liturgikus szertartások eltörlése teljesen kizárt. Ahogy Joseph Ratzinger megjegyezte egy 1998-as beszédében: “Jó felidézni itt azt, amit Newman bíboros megfigyelt, hogy az Egyház története során soha nem szüntetett meg és nem tiltott be ortodox liturgikus formákat, ami meglehetősen idegen lenne az Egyház Lelkétől” ‎‎[23]‎‎ Itt már láthatjuk jól ismert kijelentésének csíráját a ‎‎Summorum Pontificum püspököknek írt kísérőleveléből: “Amit a korábbi nemzedékek szentnek tartottak, az számunkra is szent és nagyszerű marad, és nem lehet hirtelen teljesen tiltott, sőt káros. Mindannyiunk feladata, hogy megőrizzük az Egyház hitében és imájában kialakult gazdagságot, és megadjuk nekik a megfelelő helyet.” Emlékezzünk vissza Ratzinger bíboros megdöbbentő kijelentésére egy 1996-os interjúban: “Egy közösség megkérdőjelezi saját létét, amikor hirtelen kijelenti, hogy ami eddig a legszentebb és legmagasabbrendű kincse volt, szigorúan tiltva van, és amikor a rá irányuló vágyat egyenesen illetlennek mondja. Lehet-e még megbízni benne ezután akármi másban is? Nem fogja holnap betiltani azt, amit ma előír?” ‎‎[24]‎

‎Ahogy egy pillanattal ezelőtt láttuk, Ratzinger tanúként hivatkozik Newman bíborosra. Vessünk egy pillantást a vonatkozó passzusra. Az “Egyház szertartásai” című prédikációban Szent John Henry Newman kifejti, hogy olyan nagy az a tisztelet, amelyet az örökölt liturgikus formák iránt kell mutatnunk, hogy még a mi Urunk és apostolai is, ahelyett, hogy létrehozták volna a keresztény liturgiát ‎‎de novo,‎‎ továbbra is követték a zsidó istentiszteleti szertartásokat, amelyeket kidolgoztak és átalakítottak a szentmise, a szentségek, a szent zsolozsma, az áldások és a szentelések apostoli rítusaivá:‎

‎A hit dolgait valóban sugalmazás révén tárja fel előttünk, mert azok természetfelettiek: de erkölcsi kötelességünk dolgait saját lelkiismeretünk és isteni irányítású értelmünk által; és ‎‎a formai dolgokat [azaz az imádkozás módjait], a hagyomány és a hosszú használat által, amelyek köteleznek minket ezek megtartására‎‎, noha azok nem jelennek meg a Szentírásban… Az imádság formái az imádság részei. Ki tudja a gyakorlatban elkülöníteni a testéről és a szelleméről alkotott képét? például, milyen barát lenne az, aki rosszul bánna velünk, vagy megtagadná tőlünk az ételt, vagy bebörtönözne minket; aztán végül azt mondaná, hogy a testünkkel bánt rosszul, és nem a lelkünkkel? Ugyanígy senki sem tisztelheti igazán a ‎‎vallást, ha közben megsérti annak formáit.‎‎ ‎‎Elismerve azt, hogy a formák ugyan nem közvetlenül Istentől származnak, de a hosszú használat mégis istenivé tette azokat számunkra; mert a vallás szelleme annyira átjárta őket, hogy elpusztításuk az emberek sokasága számára azt jelenti, hogy magát a vallási alapelvet oldják fel és mozdítják el. A legtöbbek fejében a használatuk annyira azonosult a vallás fogalmával, hogy az egyik nem irtható ki a másik nélkül….‎

‎ Az egyház szolgálatai és szertartásai az a külső forma, amely révén a vallás már évszázadok óta képviselteti magát a világban, és amely mindig is ismert volt számunkra. Az Isten tiszteletére szentelt helyek, az Ő szolgálatára gondosan kiválasztott papság, az Úr jámborul megtartott napja, a nyilvános ima formái, az istentiszteleti illemszabályok, ezek a dolgok egészükben szemlélve szentek lennének számunkra, még akkor is, ha nem istenileg szentesítettek volnának – ahogy a valóságban azok. ‎‎Azokat a rítusokat, amelyeket az Egyház alkalmazott, és okkal használt sok időn keresztül – mert az Egyház tekintélye Krisztustól származik, nem lehet használaton kívül helyezni lelkünk károsodása nélkül.‎‎ ‎‎ ‎‎[25]‎‎ ‎

‎Wolfram Schrems megjegyzései erről a részről:‎

‎Az Egyház soha nem szünteti meg a hosszú használat által megszentelt szokásos imákat…. Mindig szentségtörés és súlyosan károsítja a hitet, amikor egy ősi, megszentelt imagyakorlatot eltörölnek. V. Szent Piusz pápa, akinek tridenti misereformja minden volt, csak nem forradalmi, kijelentette, hogy attól kezdve a latin egyház minden rítusa tilos, kivéve a 200 évnél régebbieket. V. Piusz ismerte a pápai hatalom határait. ‎‎[26]‎

‎Amikor Ratzinger meghatározza a “rítus” fogalmát, azonnal a hagyományhoz, a hit tartalmához és az átadás aktusához köti (ezt jelenti a latin ‎‎traditio és a görög ‎‎paradosis ‎‎szó):‎

‎A “rítus”, ‎‎az ünneplésnek és az imádságnak ez a formája, amely az Egyház hitében és életében érlelődött, ‎‎az élő hagyomány sűrített formája, amelyben a rítust használó kifejezi egész hitét és imáját‎‎– és így egyúttal a nemzedékek közössége olyanná válik, amit megtapasztalhatunk: közösséget azokkal az emberekkel, akik előttünk és utánunk imádkoznak. Így a rítus az egyháznak adott nagyon hasznos valami, a paradosis, a hagyomány átadásának élő formája. ‎‎ ‎‎ ‎‎[27]‎

‎Még egyszer más szóval: ‎‎lex orandi, lex credendi, lex vivendi‎‎. A rítus idővel az Egyház kebelében alakul ki, annak kifejezéseként, hogy ki ő, miben hisz, hogyan imádkozik, és ezért mindig adott volt ‎‎az Egyház számára az egymást követő korszakokban‎. A pápának nem lehet és nem is szabad megszakítania ezt az átadást, és nem is okozhatja az eltérést tőle, hanem inkább az “Isten szolgáinak szolgája” kell lennie, aki segíti annak hűséges megvalósítását.‎

‎Ratzinger bíboros ezért tudta megírni ezeket az erőteljes szavakat arról, hogy mi romlott el a zsinat utáni időszakban:‎

‎A liturgikus reform konkrét megvalósításával még jobban eltávolította magát saját eredetétől. Az eredmény nem újjáéledés volt, hanem pusztítás. A liturgia, mint szerves fejlődés gyümölcse helyébe kitalált liturgiát tettek. Kihagyták a növekedés és kialakulás létfontosságú folyamatát, hogy a gyártásra váltsanak. Nem akarták a folytatását a fejlődésnek, a szerves érését annak, ami századokon keresztül élt, és a műszaki gyártás módjára a pillanat banális termékével helyettesítették. ‎‎[28]‎

‎Ratzinger a fokozatos és konzervatív liturgikus reformot részesítette előnyben. Annak ellenére, hogy mindig elismerte a Novus Ordo szentségi érvényességét, megértette a törést, amely egy olyan pápának köszönhető, aki több száz elődjével ellentétben nem kertészként működött, hanem inkább szerelőként vagy gyártóként, ami a római liturgia olyan formájához vezetett, amely olyannyira különbözött a korábbi hagyománytól, hogy nulladik évnek kellett tekinteni, egy új “hagyomány” kezdetének, és nem a régi hagyomány folytatásának. Ezért nevezhette azokat XVI. Benedek két “formának”, és javasolhatta együttélésüket; nem tudott ‎‎más, pápai felelősséggel vállalható ‎‎kiutat találni a zsákutcából, mint megengedni, hogy amit az egyes “formák” erősségeinek tartott, az a másikra hasson, a “kölcsönös gazdagodásukra”. Bármennyire is szövevényes volt az ő megoldása, meg kell jegyeznünk, hogy azért lett ez választva (ironikusan, talán), mert legjobban ez felelt meg a pápaság hagyományos víziójának: a pápa, aki mindenekelőtt azért aggódott, hogy közvetítse azt, amit kapott – még akkor is, ha azon dolgok közül, amit kapott, néhány problematikus volt–, fokozatos, organikus folyamatokat támogasson, ahelyett, hogy hirtelen “javításokat” kényszerítene ki, amelyek további káosszal fenyegetnek. ‎‎[29]‎

‎Azt hiszem, most már jobb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy lássuk, miért az az első és legalapvetőbb hiba, amit a pápai apologéták elkövetnek, hogy feltételezik a liturgia csupán “fegyelmi” kérdés voltát,‎‎[30]‎‎ és hogy a pápa “egyetemes, közvetlen” joghatósága hatalmat ad neki arra, hogy ‎‎bármit ‎‎megváltoztasson – kivéve az úgynevezett “szentségi formákat”. ‎‎[31]‎‎ Ennek érdekében hivatkozhatnak igazoló szövegekre, de ezzel eltávolítják azokat ‎‎az élő hagyomány kontextusából‎‎ – amely egyszerre diakronikus és szinkronikus, és amely meghatározza az ilyen hatalom gyakorlásának határait. Sebastian Morello rendkívül jól fejezi ki ezt:‎

‎A kormányzat per se létezik a társadalom és annak életmódja védelme érdekében, hogy a társadalom elérhesse azokat a célokat, amelyek érdekében emberi közösségek jönnek létre; a kormány nem a társadalom ‎‎teremtője.‎‎ Így a pápát és a püspököket is megbízzák, hogy őrizzék és továbbadják a nekik átadott hagyományt (2Mózes 2:15), és ne utasítsák el vagy töröljék el, és ne saját agyszüleményüket adják tovább. Sem az Egyház hagyománya, sem a hit, sem a gyakorlat nem az övéké, hogy azt tehessenek vele, amit akarnak. Az Egyház hagyománya minden hívőé. Ennek a hagyománynak a püspökök (beleértve a pápát is) az őrzői és szolgái. Sosem lehetnek az Egyház tanításának, gyakorlatának vagy liturgikus életének alkotói, tulajdonosai, hanem minden hívő közös vallási örökségének védelmével és hirdetésével vannak megbízva. Ezért úgy viselkedni a pápáknak és a püspököknek, mintha az egyház hagyománya az ő tulajdonuk lenne, amivel azt tehetnek, amit akarnak, miközben a többi hívőnek csak ennek elfogadására lenne joga, a legkegyetlenebb klerikalizmus megnyilvánulása. ‎‎[32]‎

‎Ahogy John Henry Newman felismerte, a pápai hatalomnak pontosan a közösségi hagyomány összefüggésében van értelme: nyilvánvaló célja a romlásának megelőzése és az esetlegesen felmerülő nehézségek megoldása. Ez nem egy szabadon lebegő absztrakció, hanem egy bizonyos hitletétemény szolgálata, amely elsősorban a kinyilatkoztatott hitletétemény, de egyúttal a vele együtt kifejlődő egyházi hagyományok és szokások letéteménye is, kifejezésre juttató és védelmező szolgálat. Ez együttesen van a pápára bízva megőrzésre és továbbításra. Igen, mindannyian tudjuk, hogy kis kiegészítések vagy módosítások lehetségesek és időnként kívánatosak, de az egyházjogászok és a teológusok közötti általános ‎‎konszenzus ‎‎az, hogy ezeknek összhangban kell maradni azzal, és tiszteletben kell tartani azt, ami már benne van.

‎Azt mondani, hogy ‎‎egyedül a pápa‎‎ határozhatja meg, hogy mikor és hogyan gyakorolja fegyelmi jogkörét azt jelentené, hogy a pápa soha nem élhet vissza vele – vagy nem élhet vissza bárkivel, vagy bármivel. Azt is jelenti, hogy jogai vannak, de nincsenek kötelezettségei; hatalma van, de nincsenek határai — természetes, isteni, egyházi — a hatalmának. Azok, akik azt állítják, hogy a pápának joga van visszavonni vagy eltörölni egy ősrégi liturgikus rítust, és új konstrukcióval helyettesíteni, azt mutatják, hogy felhagytak a történelmi hitvalló katolicizmussal egy karikatúra javára. Ez a pápaság ‎‎reductio ad absurdumja, ‎‎amely protestáns és ortodox vitatkozók kezére játszik, akik teljesen jogosan tiltakoznának ellene. ‎‎[33]‎

‎Annak érdekében, hogy még teljesebben kifejezésre juttassuk azt az abszurditást, amelyre a katolicizmus szükségszerűen degradálódna a hiperpapalista vonal logikai következményeinek követésével, fontoljunk meg négy olyan kérdést, amelyek felmerülhetnek. ‎‎[34]‎

‎1. Eltávolíthatja-e a pápa a szentmise nagy részét – pl. elrendelheti-e, hogy a szentmise csak a hívek miséje vagy az Eucharisztia liturgiája, és nem együtt a katekumenek miséjével vagy az igeliturgiával?‎

‎2. Milyen mérlegelési jogköre van a pápának az ünnepek és liturgikus időszakok megváltoztatására? Meg tudja változtatni a karácsony dátumát? Teljesen kiveheti a karácsonyt vagy a húsvétot a liturgikus naptárból? Kiveheti a nagyböjtöt és az adventet a naptárból?‎

‎3. Megváltoztathatja-e a pápa a bizánci rítust, megparancsolva azt, hogy csak latinul (vagy eszperantó nyelven) mutassák be? El tudja teljesen törölni a bizánci rítust? Kényszeríthet-e egy sui juris‎‎ bizánci rítusú egyházat az örmény rítus használatára?‎

‎4. Létrehozhat-e a pápa egy precedens nélküli teljesen új liturgikus rítust? Létrehozhat egy amazóniai rítust, amely nem hasonlít a római rítusra? Megváltoztathatja-e a latin egyház rítusát amazóniai rítusra, vagy akár a bizánci rítusra? Vajon ez az adaptálás, amely révén a bizánci rítust római rítussá teszi, ténylegesen a római egyház rítusává teszi azt?

‎Mindezekre a kérdésekre a szigorúan vett papalistának igennel kell válaszolnia. A tét nem az, hogy a pápa ‎‎fog-e ‎‎ilyet tenni, hanem az, hogy ‎‎meg tudja-e tenni‎‎, és hogy ‎‎megteheti-e ‎‎. És csak két lehetőség van. ‎‎Vagy‎‎ megvan rá a ‎‎hatalma ‎‎– kiadhatna egy törvény erejével rendelkező rendeletet –, de nincs meg hozzá az (erkölcsi) felhatalmazása; ‎‎vagy ‎‎valójában egyáltalán nem áll hatalmában ez: eljárási szempontból érvényes rendeletet hozhat, amely annak tartalma miatt jogilag nem lenne érvényes (ahogy a természetjogászok mondják). Az első forgatókönyv szerint eljárásjogilag érvényes és jogilag kötelező erejű rendeletet hoz, amelyet erkölcsileg helytelen volt meghozni; az utóbbi forgatókönyv esetén olyan rendelkezést hoz, amely semmis, nem rendelkezvén a jog ‎‎ratio-jával. ‎‎ ‎‎[35]‎‎ Mindkét esetben az ebből eredő törvény vagy látszat szerinti törvény súlyos károkat okozna az egyháznak, és ezzel maga a jogalkotó is súlyos bűnt követne el. ‎‎[36]‎‎ Ha ez rossz törvény, akkor helyesen tennénk, ha tennénk és imádkoznánk annak hatályon kívül helyezéséért vagy módosításáért, és törekednénk következményeinek lehető legnagyobb mértékű mérséklésére; ha ez egy igazságtalan törvény, és ezért egyáltalán nem törvény, akkor jogosan figyelmen kívül hagyhatjuk, és szabadon cselekedhetünk rendelkezéseivel ellentétesen.‎

‎Az olyan kérdések, mint a fent említett négy kérdéscsoport, segítenek felfedezni azokat az implicit vagy explicit határokat, amelyek már azelőtt léteznek, hogy egy pápa hatalomra kerül, és amelyek a hivatali ideje alatt és azon túl léteznek. A liturgikus valóságok konkrétak és határozottak; ezek valódi ‎‎regulát vagy szabályt jelentenek az egyház számára. Ezért van biztosan igaza Massimo Viglione-nak, amikor ezt mondja:

‎Az egyház ‎‎lex orandija‎‎ valójában nem a parlament által megszavazott vagy egy uralkodó által elrendelt pozitív törvény “előírása”, amelyet bármikor vissza lehet vonni, meg lehet változtatni, kicserélni, javítani vagy rontani lehet. Az Egyház ‎‎lex orandija ‎‎továbbá nem egy konkrét és meghatározott “dolog” térben és időben, hanem ‎‎az egyház egész történetének, teológiai és spirituális normáinak, liturgikus és lelkipásztori gyakorlatainak kollektív egésze, az evangéliumi időktől – és különösen pünkösdtől napjainkig.‎‎ Bár nyilvánvalóan a él a jelenben, az egyház egész múltjában gyökerezik. Ezért itt nem valami emberiről beszélünk – kizárólag emberiről –, amelyet a legújabb főnök az ő kénye, kedve szerint változtathat. A ‎‎lex orandi‎‎ az egyház történelmének mind a húsz évszázadát magában foglalja, és nincs olyan ember vagy embercsoport a világon, aki meg tudja változtatni ezt a húsz évszázados letéteményt. Nincs olyan pápa, zsinat vagy püspökség, amely megváltoztathatná az evangéliumot, a ‎‎Depositum Fideit‎‎, vagy az egyház egyetemes magisztériumát. Ugyanígy a minden idők liturgiája sem változtatható meg [lényegileg]. ‎‎[37]‎

‎Emlékezzünk vissza egy olyan tényre, amely ma megdöbbentőnek tűnik számunkra, de senkit sem lepett volna meg az Egyház történetének nagy részében: a nyugati vagy latin rítusú egyház liturgiája 1500 éven át – teljes tizenöt évszázadon át – létezett a maga változatosságában, mielőtt bármely pápa pápai hatalmat használt volna egy liturgikus könyv kodifikálására vagy meghatározására. Válaszul a protestáns lázadásra, Szent V. Piusz megtette a súlyos lépést a hivatalos kiadás vagy ‎‎editio typica létrehozására egy olyan ‎‎rítusnál, amelyet már évszázadok óta gyakoroltak mérvadó ‎‎szokásként‎‎. A „saját misekönyv létrehozásától” (ahogy egyesek tudatlanul mondják) lehető legtávolabb álló V. Piusz a lehető legkonzervatívabb tettet hajtotta végre az adott körülmények között: pontosan a ‎‎hagyomány megőrzése érdekében ‎‎cselekedett a masszív eretnek rohamokkal és azok számtalan újításával szemben.‎

‎Raymond Leo Burke bíboros, a katolikus egyház egyik legkimagaslóbb kánonjogásza és éveken keresztül a Vatikán fő kánonjogásza ugyanezt az álláspontot képviselte, egy olyan szövegben, amely összefoglalja az összes szempontunkat.‎

‎Eltörölheti-e a római pápa jogerősen az ‎‎usus antiquiort?‎‎ A római pápa hatalmának teljessége (‎‎plenitudo potestatis‎‎) az Egyház tanításának és fegyelmének védelméhez és előmozdításához szükséges hatalom. Ez nem “abszolút hatalom”, amely magába foglalná a tantételek megváltoztatásának vagy egy olyan liturgikus rend felszámolásának hatalmát, amely Nagy Szent Gergely pápa kora óta, sőt még annál is régebbről fogva él az Egyházban. . . A Mi Urunk, aki az ‎‎usus antiquior‎‎ csodálatos ajándékát adta, nem fogja megengedni, hogy kiirtsák az egyház életéből.‎‎ Emlékeznünk kell arra, hogy teológiai szempontból egy szentség minden érvényes ünneplése, éppen annál a ténynél fogva, hogy szentségről van szó, minden egyházi törvényen túlmenően istentiszteleti aktus, és ezért hitvallás is. Ebben az értelemben nem lehet kizárni az ‎‎usus antiquior ‎‎szerinti római misekönyvet, mint a ‎‎lex orandi‎‎ érvényes kifejezését, és emiatt az egyház ‎‎lex credendi-jét.‎‎ Az isteni kegyelem objektív valóságáról van szó, amelyet még a legmagasabb egyházi hatalom puszta akarati cselekedete sem változtathat meg. ‎‎[38]‎

‎Így, amikor az apologéták naivan azt mondják: “A pápa tetszése szerint változtathatja meg a liturgiát”, közbeszólhatunk, kifejezve udvarias egyet nem értésünket. A pápa, vagy mások a hierarchiából törvényt hozhatnak ‎‎a‎‎ liturgia érdekében, a körülmények tekintetében, a nyomtatott kiadásairól, a lelkészek képesítéséről stb. Az egyetemes hatalom azt jelenti, hogy a hatalom bármit megtehet, amit (törvényesen) megtehet, nem hatalmat arra, hogy azt tegyen, amit csak akar. ‎‎[39]‎‎ Ha a “pápa tetszése szerint megváltoztathatja a liturgiát” kijelentést feltételek nélkül elfogadjuk, akkor a ‎‎hagyomány lényegében semmit sem jelent‎‎. És ez nem egy katolikus álláspont (és soha nem is volt), hanem nominalista és voluntarista. ‎‎[40]‎‎ A katolikus normát John Hunwicke atya fogalmazta meg érthetően:‎

‎Szent Hagyomány, amelynek esetében természetesen a Szentírás jelenti az uralkodó struktúrák egyikét. Szent Hagyomány, amelynek legelső megnyilvánulása napról napra a liturgiában történik. Szent Hagyomány, a legigazibb Úrnőnk. Szent Hagyomány, az Isten házanépe életében megnyilvánuló végső és túlcsorduló ‎‎auctoritas‎‎. Semmilyen ‎‎auctoritas‎‎ sem lehet olyan cselekményekben, amelyek nyilvánvalóan felforgatják a Szent Hagyományt. ‎‎[41]‎

*          *          *

‎Ebben az előadásban nem vizsgáltam meg mélységében a ‎‎Traditionis Custodes konkrét rendelkezéseit, sem azt a magyarázatot, amit Ferenc pápa a kísérőlevélben ad döntéséről. ‎‎[42]‎‎ De ez jár mindenki fejében, ezért helyénvalónak tűnik, hogy közvetlenebbül foglalkozzunk vele.‎

‎Walter Brandmüller bíboros írt egy rövid cikket, amelyben rámutatott, hogy egy olyan törvényre, amelyet nem fogadnak el vagy hagynak jóvá, azaz a gyakorlatban félretesznek és nem tartanak be, a kánoni hagyomány úgy tekint, mint amiben nincs meg a törvény teljes természete. Azt is mondja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a szokásjog felfüggesztheti egy vele ellentétes új törvény kötelező erejét; a kánonjog elismer olyan szokásokat, amelyek felülírják a velük ellentétes jogszabályokat. Végül, Őeminenciája emlékeztet minket arra, hogy egy kétes törvény nem kötelez, azaz, ha a törvény relevanciája, alkalmazhatósága vagy más törvényekkel való összeegyeztethetősége nem egyértelmű vagy problematikus, akkor hiányzik belőle a törvény teljes ereje. És ez minden bizonnyal igaz erre a hibával teli és kánonilag felületes motu proprio-ra. Tovább megyek, és azt állítom, hogy a motu proprio nem rendelkezik jogi megalapozottsággal – más szóval illicit vagy illegitim, mivel több bizonyítható valótlanságon alapul, és olyan ellentmondásokat és kétértelműségeket tartalmaz, amelyek önkényessé és bizonytalanná tennék alkalmazását. ‎‎[43]‎

‎Még akkor is, ha az érvelés kedvéért feltételeznénk, hogy a dokumentum jogerős (legalábbis olyan mértékben, amennyire érthető), és hogy rendelkezései a ‎‎pápa ‎‎által megtehető intézkedések keretei közé esnek, továbbra is jogunk és kötelességünk lenne arra törekedni, hogy hatályon kívül helyezzék, és minden tőlünk telhető módon ellenálljunk annak. Mert ez még mindig egy zsarnoki hatalomgyakorlás lenne, amellyel a hierarchia uralja alattvalóit, és megfosztja őket attól, ami az övék, és valójában végső soron egy kisebbség felszámolására törekszik az egyházban. A Kínai Kommunista Párthoz hasonlóan, amellyel a Vatikán titkos szövetséget kötött, felsorakoztatja az etnikai és vallási kisebbségeket, és “átnevelő táborokba” helyezi őket, ahol megtanulhatják, hogyan kell példás kínai polgárnak lenni.‎

‎Hogyan jutottunk el idáig, hogy a hagyományt átvevő, őrző, terjesztő és továbbadó pápa helyett olyan pápánk van, aki kísérletet tett egy katolikusok elleni, papok elleni, szerzetesek elleni és laikusok elleni globális háború kirobbantására, azok ellen, akik azt teszik, amit neki kellene tennie? Ez egy hatalmas kérdés, amelyre egy másik előadás lenne szükséges, de hadd vázoljam fel a választ. Két fő oka van.‎

‎Az első ok az, amit én “a Vatikán szellemének” neveztem – értsd ez alatt az I. Vatikáni Zsinatot. Ez a zsinat a pápa tévedhetetlenségének szűk meghatározását adta, valamint a pápa Krisztus helytartójaként a földi egyház látható testében betöltött egyedülálló pozíciójának széles körű leírását. Ahelyett, hogy a maga szerénységében fogadták volna el, és a pápaságnak a hagyománnyal való kapcsolatának teljesebb megértésével összhangban értelmezték volna, ahogy azt ebben az előadásban összefoglaltam, ‎‎a Pastor Aeternust ‎‎sokan úgy tekintették, mint egy olyan hiperpapalizmus jóváhagyását, amely minden tekintélyt, minden igazságot, minden törvényt és a “katolikus identitás” összességét a pápai hivatalba és a pápa személyébe összpontosít, mintha tőle származna és áradna tovább minden egyéb hatóságba. Bár a leghevesebb ultramontánok alulmaradtak a zsinaton, pápakultuszuk nemcsak túlélt, hanem ki is virágzott, ami idővel a szupersztár pápa jelenségéhez vezetett, akinek minden szavát és cselekedetét azonnal továbbítják a világ minden tájára az útmutatására epekedő közönségnek. Ez gyengítette azt a katolikus ösztönt, hogy a hit igazságát olyan gazdag forráshálózatból keresse, amellyel az hozzánk érkezik: a Szentírás, a Szent Hagyomány, az egyházi hagyomány emlékezete (amelyek közül a legnagyobb a Szent Liturgia), az egyházatyák és doktorok, a nagy misztikus és aszketikus szentek, a népi áhítatok és szokások. Ezenkívül egy újfajta ismeretelméletet és tudáselméletet hozott, amelyben az igazsághoz való hozzáférésünk nem annyira a hit erényének és az értelemnek a nekik megfelelő tárgyakon való gyakorlásával valósul meg, hanem inkább az ember intellektusának és akaratának a hierarchiában felette lévő értelmének és akaratának való alávetettségében, amelyet az igazság egyetlen és elégséges mércéjének tekintenek. Az engedelmességet ezután úgy értelmezik, hogy az ember saját tudását és ítélőképességét kiüríti annak érdekében, hogy bármilyen tartalommal megteljen, és ne tegyen fel kérdéseket arról, hogy ez hogyan van vagy nincs összhangban bármely más forrásból származó tartalommal. A katolicizmus eredendően a hierarchikus alávetettségről szól, és az engedelmesség erénye értékes számunkra; de mint tudjuk, ‎‎corruptio optimi pessima‎‎, a legjobbak korrupciója a legrosszabb: van egy jogos és jogtalan alávetettség, egy igaz és hamis engedelmesség, és a különbség köztük drámai lehet. Ilyen megkülönböztetéseket ritkán tesznek, mert mindannyian befolyása alatt állunk a vak engedelmességről vallott eltúlzott jezsuita felfogásnak (amit nem Loyolai Szent Ignácnak, hanem az utódainak rovok fel ‎‎[44]‎‎), és következésképpen elvesztettük a keresztény életet és gondolkodást irányító gazdagabb ‎‎sensus Catholicust. Visszatérve az ultramontanizmushoz, több tényező összejátszását látjuk benne: erősödő tendenciát arra, hogy az Egyház utánozza a modern állam abszolutizmusát, valamint a köztes, szubszidiáris jogi struktúrák és kulturális súlypontok lebontását, amelyek úgymond “fékek és ellensúlyok” voltak a hatalom központosításával és az eszmék kisajátításával szemben; ‎‎[45]‎‎ egyfajta klerikalizmus és triumfalizmus, amely egyáltalán nem azonos a papság méltóságának és Krisztus Király uralkodásának ünneplésével; és, amint már említettem, az egyházi elöljárók iránti vak engedelmesség jezsuita fogalma. Ha mindezeket a dolgokat összerakod, azzal arra a nézetre jutsz, hogy az Egyházat egy abszolút uralkodó ‎‎[46]‎‎ irányítja, akinek az eszméi igazak, akinek az akarata törvény, akinek hatalma korlátlanul felülírja a teljes történelmet, minden szokást, hagyományt vagy akár korábbi tanítóhivatali tanítást. Ő egy delphoi jós, egy halandó isten, az isteni mindenhatóság képe, az egész katolicizmus összesűrítése. Mondanom sem kell, hogy ez nem a pápaság, és nem is lehet az. ‎‎[47]‎

‎Válságunk második oka a modernizmus, amely a 19. század második felében alakult ki, és X. Piusz uralkodása alatt érte el első csúcspontját, majd a föld alá kényszerült, de XII. Piusz pápasága alatt nagyobb erővel emelkedett fel, majd a II. Vatikáni Zsinatba torkollott, megkérdőjelezhetetlen befolyást gyakorolva a dokumentumok megfogalmazására és végrehajtására. A “modernizáció” teljes programja nemcsak lelkipásztori vagy gyakorlati dimenzióval bírt, ‎‎amelynek ártatlansága mellett érvelhetünk esetleg, hanem teológiai dimenzióval is, amely ideológikussá vált: az Egyháznak a forradalmak korában létrejött liberális világ eszméihez és értékeihez való igazodása, tökéletes ellentétben IX. Pius ‎‎Syllabusában elhangzott elítélésekkel. ‎‎[48]‎‎ XXIII. Jánosig a pápák többé-kevésbé határozottan antimodernisták voltak. XXIII. János után a helyzet egyre kétértelműbb, zavarosabb és anarchikusabb lesz, a látszólag „szájuk mindkét oldalából” beszélő pápákkal: néha megerősítik a hagyományos tanítást, míg máskor úgy tűnik, hogy ellentmondanak neki, vagy idegen eszmékkel keverik, vagy egyszerűen kerülik, és hallgatásra ítélik. ‎‎Ferenc‎‎ pápával azonban egy új szakaszba léptünk, ahol bizonyos fokig a modernizmus keveredik szinte mindenbe, amit mond és tesz; és ezt nem nehéz bizonyítani. Ferenc pápaságában tehát a két áramlat összefonódik: egy személyben egyesíti az I. Vatikáni Zsinat és a II. Vatikáni Zsinat szellemét, a pápai vezetés ultramontanista vízióját és a modernista teológiai orientációt. ‎‎[50]‎‎ Valóban szörnyű kombináció, és a legnagyobb próbatétel, amellyel az egyház valaha is szembesült, annak ellenére, hogy a katolikusok többsége annyira el van ragadtatva a modernitástól, és annyira isteníti a pápai tekintélyt, hogy hajlamosak azt gondolni, hogy rosszabb lenne, ha a pápának szeretője volna, vagy simóniát gyakorolna. Szeretem emlékeztetni az embereket, hogy VI. Sándor pápa – egy Borgia, akinek legalább hét gyermeke volt két szeretőjétől, akik szintén házas nők voltak, és akik szabadon osztogatták a hivatalokat a rokonaiknak – nem állt ellen a paráznaság és hatalomvágy késztetésének, de soha nem ‎‎merészelt‎‎ hozzányúlni a katolikus egyház liturgiájához, tanításához, vagy akár azokhoz az erkölcsi tanításaihoz, amelyeket ő maga is megsértett. ‎‎[51]‎‎ Nem törölte el például azokat a liturgikus szövegeket, amelyek a bűnről, az ítéletről, a halálról és a pokol valóságáról szólnak,‎‎[52]‎‎ vagy arról, hogy meg kell vetni a földi javakat, és vágyni kell a mennyeiekre. ‎‎[53]‎‎ Nem jelentette ki, hogy a halálbüntetés helytelen, vagy hogy az elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok bűnbánat nélkül kaphatják meg a szentségeket. A pápaság természete, célja és korlátai ellen elkövetett ilyen kirívó cselekedetek elkövetése VI. Pálra és Ferencre maradt.

‎Miután felvillantottam ezeket a hatalmas távlatokat, le kell zárnom ezt az előadást. Mi legyen a válaszunk katolikusként egy valóban katasztrofális helyzetre az egyházban? A válasz olyan egyszerű, mint amennyire ősi: ‎‎ora et labora‎‎, imádkozz és dolgozz. Így tartották meg a bencés szerzetesek és apácák a hit fényét a sötét középkorban, és fektették le az alapjait az azt követő dicsőséges korszaknak, a kereszténység zenitjének. Egy új sötét középkorba csúsztunk, de az eszközeinknek ugyanolyannak kell lenniük, mint az övékének. Munkánk egy részének a tanulás munkájának kell lennie: könyveket kell olvasnunk – nem csak spirituális könyveket –, amelyek segítenek megérteni, tisztán gondolkodni, jól cselekedni, és jó magyarázatokat adni másoknak. Nem mindenkit hívnak tudósnak, de mindenki elkülöníthet naponta időt tíz vagy húsz oldalra. Négy könyvet szeretnék ajánlani, amelyek különösen a témámhoz kapcsolódnak.‎

1. Athanasius Schneider püspök ‎‎ ‎‎Christus Vincit: Krisztus diadala a korszak sötétsége felett‎‎. Amikor az emberek azt kérdezik tőlem: “Mit olvassak, hogy megértsem az egyház jelenlegi válságát, hogyan jutottunk ide, és hogyan jutunk ki belőle?”, mindig ajánlom ezt a könyvet, amely azzal a világossággal, bátorsággal, kedvességgel és ortodoxiával íródott, amelyről Schneider püspök híres.‎

‎2. Roberto de Mattei ‎‎ ‎‎A pápaság iránti szeretet és fiúi ellenállás a pápának az egyház történetében‎‎. Tudnunk kell azokról az időkről a történelemben, amikor a pápák rontottak, tanításban vagy körültekintésben, és az egyház tagjai jogosan ellenálltak. Megnyugtató tudni, hogy vannak precedensek az ilyen ellenállásra, és tudni, hogy miképpen történtek. Az Isteni Gondviselés a megfelelő embereket támasztja a megfelelő pillanatban.‎

3. ‎‎A hit védelme a jelenlegi eretnekségekkel szemben‎‎, szerkesztette: John Lamont és Claudio Pierantoni. Ferenc pápa teológiájának és egyházkormányzásának legjobb egykötetes kritikája. Mint már említettem, a kontextus nagyon fontos a megértéshez, és ez a könyv gazdag és teljes kontextust biztosít a ‎‎Traditionis Custodes jelentőségének és funkciójának megértéséhez.‎

‎4. Végül, ‎‎ ‎‎Tévedhetetlenek-e a kanonizációk? Egy vitatott kérdés felülvizsgálata‎‎. Sok hagyományos katolikust zavart a II. Vatikáni Zsinat pápái triójának, nevezetesen XXIII. Jánosnak, VI. Pálnak és II. János Pálnak a szélsebes szenttéavatása. Ez a gyűjtemény kiváló bevezetést nyújt a kanonizáció történetéhez, a folyamat különböző pontjain végrehajtott változásaihoz, a pápai tévedhetetlenség természetéhez és tárgyához, és végül a kanonizációk tévedhetetlenségének megkérdőjelezésének okaihoz – más szóval, hogy egyes kanonizációk hibásak lehetnek, és hogy ez egy olyan álláspont, amely megengedett a katolikusok számára.

‎Akkor tehát mit csináljunk? Szeretném felidézni Dr. Joseph Shaw ‎‎közelmúltbeli kijelentését:‎‎ “A legjobb módja annak, hogy reagáljunk ‎‎a Traditionis Custodes-re,‎‎ ha folytatjuk a hagyomány helyreállításának munkáját”, bármilyen rendelkezésünkre álló módon. Shaw a ministránsok képzéséről és a miseruhák javításáról beszél.‎

‎Most és mindig ragaszkodj a hithez. Tanítsd a hitet. Éld a hitet szeretettel és buzgalommal. Isten gondoskodik a többiről.‎

(A cikk forrása: Rorate Caeli)
https://invocabo.wordpress.com/2021/08/04/%e2%80%8ea-papa-hagyomanyhoz-valo-kotottsege-mint-torvenyhozasi-korlat-valasz-az-ultramontanista-apologetikara/