Amely a Biblia Jelenések könyve alapján, a történelmet vizsgálva, a Katolikus Egyház Katekizmusával alátámasztva, a Máriás Papi Mozgalom Szűzanya által adott üzenetei által, a Szűzanya jelenések és az Igazság Könyve alapján felfedi az igazságot.

Krisztusban Szeretett Testvéreim!

Ez a videó tökéletes tükörképe a világban és az Egyházban zajló eseményeknek. Ezért ne sajnáljátok az időt, hogy ezt a filmet meg nézzétek... A TISZTÁNLÁTÁS ÉRDEKÉBEN!!!

A videó végén Walter Brandmüller bíboros, egyháztörténész ezt mondja:" 

"Nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy az Instrumentum Laboris meghatározó pontokban ellentmond az Egyház kötelező tanításának, és ezért eretneknek kell azt minősítenünk. Mivel azonban itt még az Isteni Kinyilatkoztatás tényét is megkérdőjelezik vagy félreértik, így emellett kénytelenek vagyunk aposztáziáról is beszélni. A XX .század eleji klasszikus modernizmus egy új formájának lehetünk tanúi, amely élesen szembe száll a valódi katolikus felfogással.

A pán-amazóniai szinódus Instrumentum Laboris-ában folytatódnak a támadások a hit alapjai ellen, méghozzá oly módon, amit ezidáig elképzelhetetlennek tartottunk. Ezt a leghatározottabban el kell utasítanunk.

https://indavideo.hu/video/Az_Egyhaz_es_a_zold_elhitetes?fbclid=IwAR2sepFCrKOpLjBQfE6yTtiyihmwgesHQR9z_yRQSf7Px7kAViH4xrDLzwk

A Katolikus Egyház Katekizmusa:

675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [639] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [640] fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [641]
[639] Vö. Lk 18,8; Mt 24,12. [640] Vö. Lk 21,12; Jn 15,19--20. [641] Vö. 2Tesz 2,4--12; 1Tesz 5,2--3; 2Jn 7; 1Jn 2,18.22.

A felszabadítási teológia egy keresztény bőrbe bújtatott liberál marxizmus.
Ez a bárányhoz hasonló vadállat szelleme, amit a párduchoz hasonló vadállat és a vörös sárkány is megoszt vele.
A kommunizmus
A materializmus
A hamis messianizmus.
Célja, hogy már ezen a Földön „paradicsomot“ teremtsen, az emberiség igazi megtérése nélkül. Egy hamis paradicsomot, Isten nélkül, a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemében...

"A pán-amazóniáról szóló szinódus az Egyház megváltoztatását készíti elő, az a tény pedig, hogy Rómában rendezik meg, annak hangsúlyozására szolgál, hogy egy 'új Egyház' veszi kezdetét." - jelentette ki Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző prefektusa

„Az Instrumentum Laboris egy olyan ideológiai szemléletet képvisel, aminek semmi köze a kereszténységhez. Meg akarják menteni a világot a saját elgondolásaik alapján, ehhez pedig helyenként szentírási elemeket használnak fel. Nem meglepő ezért, hogy bár kinyilatkoztatásról, teremtésről, szentségekről, a világhoz való viszonyról beszélnek, szinte egyáltalán nem hivatkoznak a II. Vatikáni Zsinat szövegeire, amelyek pedig ezeket meghatározták: a Dei Verbumra, a Lumen Gentiumra, a Gaudium et Spesre. Szó sem esik az emberi méltóság eredetéről, a megváltás egyetemességéről, az Egyházról, mint a megváltás szentségéről. Csupán profán ötletek vannak, amelyekről lehet ugyan társalogni, de ezeknek semmi köze a Kinyilatkoztatáshoz.“

Web:
https://az-igazsag-konyve-videok.webnode.hu

Az amazonasi szinódus fő ideológusa: A cölibátus eltörlése és a diakónusnők bevezetése "valószerű"

Hamispróféta támogatói felkészítik az embereket az amazonasi szinódus gonosz végeredményére.

"Valószerű" az, hogy az amazonasi szinódus eltörli a cölibátust és bevezeti a (helytelen) "diakónusnőket" - mondta a 80 éves hírhedt Erwin Kräutler püspök az ORF osztrák állami televíziónak.

Kräutler szerint Hamispróféta kiadhatna egy apostoli buzdítást, ami "először" engedélyezi az amazonasi püspököknek a cölibátus eltörlését és a "diakónusnők" bevezetését. Kräutler szerint egyértelmű, hogy ezután Európa (és az Egyesült Államok) lenne a következő.

Kräutler számára a "diakónusnők" bevezetése csupán az első lépés. "Azután meglátjuk, mi lesz". Tehát Hamispróféta zsinati egyháza "női papokat és püspököket" akar.

Kräutler állítólag a fő szerzője a szinódus eretnek munkadokumentumának.

https://gloria.tv/article/hktNWVRWXtgj2sKT9a3RQK8Fv

Franciaország: Popzene koncertekre használják fel a székesegyházakat - inkább égessék el őket

A 70 éves francia Laurent Voulzy énekes június 12-én lépett fel a francia Laval székesegyházában.

Voulzy jelenleg harmadik (Amoris Laetita) kapcsolatát folytatja egy nővel. A lavali püspök nem más, mint Thierry Scherrer, aki a Szeplőtelen Szűz Mária Apácák rendet szüntette meg. Voulzy előadta sláger- és kevésbé ismert dalait is, mint pl. a "Mayenne", ami egy szerelmi történet.

Az énekes a koncert előtt már játszott Mende székesegyházában, a helyi püspök, Benoît Bertrand jelenlétében.

Riposte-Catholique.fr megjegyzése: “Nemsokára megbánjuk, hogy nem égett le az összes székesegyház....”

https://gloria.tv/article/3LCddynduQCf6KjjSwzaVBqsR

Hoser érsek megszüntette a kézbe áldozást Medjugorjében. " Szűz Mária: Ti megbántjátok Fiamat, amikor kézbe fogadjátok az Oltáriszentséget."

Hoser érsek megszüntette a kézbe áldozást Medjugorjében.

2019. július 15.

Félnek attól, hogy a megszentelt ostyákat ellopják és sátánista rituálék során használják fel

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció kimondja, hogy „bár minden hívőnek mindig joga van ahhoz, hogy választása alapján szájba történő szentáldozáshoz járuljon, ha valaki ezt kéri, akkor azokban a régiókban, ahol a püspöki konferenciák a Szentszék megerősítése alapján  ezt megengedték, a szentséget a kézbe szolgáltatják ki.

Meg kell azonban jegyezni, hogy különös figyelemmel kell lenni arra, hogy az áldozó azonnal bevegye a szentostyát az áldoztató előtt, hogy senki se távozhasson úgy, hogy  az eucharisztikus ostyát magával viszi.

Ha fennáll a szentségtörés veszélye, a szentáldozásra nem kerülhet sor a hívők között”.

Pontosan ezért sokan ma is azt kérdezik, mi a helyes módja annak a kenyér vételének az oltárról, ami időközben átváltozott Krisztus valódi testévé.

A papnak nincs mindig lehetősége arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a hívő azonnal elfogyasztja az ostyadarabot, még kevésbé tudja ellenőrizni, hogy a keze egyáltalán tiszta-e, és készen áll-e arra, hogy úgy bánjon az élet kenyerével, ahogy az megérdemli azt.

Medjugorje: üzérkedés a megszentelt ostyával.

Sajnos (nem csak) Medjugorjében ez a kérdés tarthatatlanná vált, mivel a szentáldozás pillanata mindig zsúfoltságot okoz, és alkalmas ürügy azok számára, akik szeretnék a szentostya helytelen használatát elérni.

A hívők között gyakran vannak sumákoló és rossz emberek, akik ellopják a megszentelt ostyát, nem veszik szájba, hanem elrejtik, hogy eladják 500 euróért azoknak, akik sátánista rituálékat folytatnak!

Ezért Bosznia-Hercegovinában az apostoli vizitátor, Henryk Hoser pontos utasításokat adott annak érdekében, hogy elkerüljék a szentostyák lopását és csempészetét.

Néhány órával ezelőtt, a medjugorjei Szent Jakab templomban kihirdették az új szabályt: "a pápai vizitátor rendelkezésére mostantól csak a szájba történő szentáldozás lehetséges, a kézbe történő többé nem!”

A szentáldozás jelentése.

Reméljük, hogy ez mindenkit emlékeztet arra, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa is idéz:

1337. Az Úr, mivel szerette övéit, mindvégig szerette őket. Tudván, hogy eljött az óra, amikor ebből a világból átmegy az Ő Atyjához, a vacsora közben megmosta lábukat, és átadta nekik a szeretet parancsát. Hogy rájuk hagyja e szeretet zálogát, s hogy övéitől soha ne távozzon el és húsvétja részeseivé tegye őket, halála és föltámadása emlékezetéül megalapította az Eucharisztiát, és megparancsolta Apostolainak, „akiket akkor az Újszövetség papjaivá szentelt,” hogy visszajöveteléig ünnepeljék.

Ezt jelenti számunkra az örök élet eledele. Ezért akarják a sátánisták ezt megszerezni.

A cikk forrása angol  nyelven

https://masodikeljovetel.hu/szuz-maria-gonosz-terv-vatikanon-belul-katolikus-egyhaz-elpusztitasara

Szűz Mária: Gonosz terv a Vatikánon belül a Katolikus Egyház elpusztítására

2012. január 18., szerda, 9:50

Gyermekem, kitartásra van szüksége Isten minden gyermekének a világban végbemenő hitehagyás eme időszakában.

Oly kevesen hisznek Isteni Teremtőjükben, Atyámban, a Legmagasságosabb Istenben.

Rövidesen meg fogják látni az igazságot, bár sokan még mindig azzal érvelnek, hogy Isten nem létezik. Sok imára van most szükség, gyermekeim.

XVI. Benedek Pápa ellen, a saját folyosóin belül, egy gonosz szekta összeesküvést szervez. Jóllehet, ennek a szektának a létezése ismert a Vatikánon belül, a szent szolgák között, mégis tehetetlenek ezzel a gonosz csoporttal szemben, mely évszázadok során szivárgott be a Katolikus Egyházba.

Ők a felelősek az Én Fiam tanításában foglalt igazságok elferdítéséért. Oly keveset tudnak róluk és alattomos munkálkodásaikról.

Ők száműzték a Katolikus Egyházból az igaz tanokat, és helyébe egy langyos, felhígított változatot helyeztek, amellyel az elmúlt negyven év alatt erőszakkal táplálták a katolikusokat.

Olyan sok zűrzavart okozott már ez a gonosz, rejtőzködő szekta, hogy gyermekeim elvándoroltak az igaz Egyházból.

Imádkozzatok, hogy a pápát ne űzzék el.

Imádkozzatok, hogy a hamis próféta ne foglalja el a Szentatya helyét, hogy ily módon terjessze hazugságait.

Imádkozzatok, hogy a felszentelt szolgák a Vatikánban legyenek elég erősek, hogy ellenálljanak ennek a gonosz összeesküvésnek, mely a Katolikus Egyház elpusztítására irányul.

Ők azt tervezik, hogy Helytartóm, XVI. Benedek Pápa helyére a hazugság diktátorát léptessék, aki egy új egyházat fog létrehozni az Antikrisztussal és ennek csoportjával szövetkezve, hogy megtévessze a világot.

Sajnos, a gyermekeim közül sokan, a Katolikus Egyház iránti hűségük miatt vakon fogják követni ezt az új tévtant, mint leölésre szánt bárányok.

Ébredjetek fel, gyermekeim, az igazságra. Ez a gonosz terv megváltoztatta a Katolikus tan alapvető hitelességét az évek során.

Ti megbántjátok Fiamat, amikor kézbe fogadjátok az Oltáriszentséget.

Ez az ő művük volt.

Ti megbántjátok Fiamat, ha nem járultok rendszeresen a Szentségekhez. De azok, akikre támaszkodtok, hogy mindezeket megkapjátok, nem biztosítják kellőképpen számotokra lelki fejlődéseteket, mivel nem teszik elérhetővé mindenki számára a Szentségeket.

Gyermekem, hamarosan egy nagy gonoszság fog nyilvánosságra kerülni, és a világ számára láthatóvá válni, amely évszázadok óta el volt rejtve a Szentszék folyosóin. Azok a gyermekeim, akiket eltölt a Szentlélek, látni fogják az igazságot, amikor ezt a gonosz hazugságot bemutatják a világnak.

Mások pedig vakon fognak követni egy lefelé vezető sötét sikátort.

Nagy lesz a megosztottság a papok, püspökök, érsekek és bíborosok soraiban. Egyik oldal a másik ellen.

Igaz tanítványaimnak el kell majd rejtőzködniük, és magán helyeken kell majd prédikálniuk – vagy megölik őket.

Igaz Egyházam annyira el lesz rejtve, hogy az igaz hitűeknek szorosan össze kell tartaniuk annak érdekében, hogy Örök Atyám iránti hűségüket gyakorolhassák.

A Föld minden sarka meg fog remegni Mennyei Atyám haragjától e paródia miatt.

Gyermekeim, ők nem fognak győzni. A maradék keresztények hite és bátorsága azt fogja eredményezni, hogy ezek a gonosz szélhámosok mindörökre el lesznek pusztítva.

Most tehát várjátok, és készüljetek, hogy a Katolikus Egyház bejelentse ezeket a változásokat.

Akkor majd világos lesz számotokra ez az igazság, amit most mondok nektek.

Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok Benedek pápáért és az ő igaz tanítványaiért.

Szeretett Édesanyátok,
A Megváltás Anyja.

Keresztes Imahadjárat 81. imája Ima a Szentáldozás Ajándékáért .

Ó, Mennyei Ostya, töltsd el testemet a számára szükséges táplálékkal.

Töltsd el lelkemet Jézus Krisztus Isteni Jelenlétével. Add meg nekem a kegyelmeket, hogy teljesítsem Isten Szent Akaratát. Tölts el Engem békével és nyugalommal, melyek a Te Szent Jelenlétedből fakadnak.

Soha ne engedd, hogy kételkedjek Jelenlétedben. Segíts nekem, hogy elfogadjalak Téged, mint Testi és Lelki Valóságot, és hogy a Szent Eucharisztia által a nekem ajándékozott Kegyelmek segítsenek hirdetni a Mi Urunk, Jézus Krisztus Dicsőségét. Tisztítsd meg a szívemet.

Nyisd meg a lelkemet, és szentelj meg engem, amikor magamhoz veszem a Szent Eucharisztia nagy Ajándékát.

Add meg nekem azokat a kegyelmeket, és részesíts engem azokban a kegyekben, melyekkel Isten minden gyermeke meg van ajándékozva, és mentesíts engem a Purgatórium tűzétől.

Ámen.

A homoszexuális propaganda, azaz a társadalmak szándékos lelki megbetegítése

Világméretű propagandagépezet dolgozik napjainkban azon, hogy a homoszexualitást és egyéb természetellenes irányzatokat általánosan elfogadottá és a társadalmakban elterjedtté tegyék. Tudatos tevékenység ez, amely már odáig fajult, hogy az óvodákban is tanítják a nem éppen életképesnek mondható irányzatok köztudatba kerülését, elfogadtatását. Egyes országokban már gyermekkorban megpróbálják a nemi identitásukat alattomos kérdésekkel megzavarni a kicsiknek, és a legapróbb félreértelmezett jelre már javasolják is nekik a hormonkezelést és a nemátalakító műtétet. Később pedig ezek az áldozatok rájönnek, hogy mit erőltettek rájuk és nagyon nagy számban az öngyilkosságba menekülnek.

Pedig még körülbelül 40 évvel ezelőtt az ilyen irányultságok orvosilag lelki betegségnek voltak minősítve, de utána politikai nyomásra kivették a betegségek listájáról ezeket a sérült lélekből fakadó vonzalmakat.

Nem! Nem kell az ilyen betegségben szenvedő embereket gyűlölni és bántani. Mint, ahogy a depresszióst, vagy a skizofrént sem bántjuk, mert valami lelki trauma hatására a viselkedésében, mentális egészségében változás állt be. Minden betegségnek megvan a lelki háttere. Még annak is, mikor valaki pedofillá, vagy sorozatgyilkossá válik. Az más kérdés, hogy milyen károkat okoznak az embereknek és a társadalmaknak az ilyen eltorzult lelkű emberek. Nem véletlenül vannak a törvények, amelyek büntetik az ilyen szélsőséges viselkedést.

Azt mondják ennek a propaganda tevékenységnek a leghangosabb szószólói, hogy ők csak egyenlő jogokat akarnak az átlagos beállítottságú emberekkel. Rendben, de mire föl? Ha majd két férfi, vagy két nő például mindenféle külső beavatkozás nélkül képes lesz a szaporodásra, akkor megértené az ember. De nem képesek rá! Tehát, ha nem tudják a társadalom érdekeiben ugyanazokat a kötelességeket teljesíteni (gyermekvállalás), akkor nem is járnak nekik ugyan azok a jogok, mint egy egészséges családnak. El kell felejteni ezt a liberális agymenést, hogy mindenkinek jogai vannak, de mellette kötelességük meg semmi…! Szándékos, leépítő tevékenység maga a liberalizmus is, amely folyton a társadalomra káros elemeknek és tevékenységeknek akarnak támogatottságot és jogokat szerezni!

A másságtól szenvedő embereknek a gyermekvállalásukra az örökbefogadás, vagy lombikbébi program pedig nem megoldás. Mert az már külső beavatkozás. Nem beszélve arról, hogy a szülői minta ragadós. Így az azonos nemű párok által felnevelt gyermekek előtt szintén nem lesz normális férfi és női minta. Valamint ők is nyitottabbak lesznek egy ilyen természetellenes felállásra, mert a gondviselőiktől is ezt látták.

Azonban, ami nem a természet rendjét követi, az halálra van ítélve. Pont!

Így azok a társadalmak, amelyekben elterjesztik a természetellenes felállást, azok is halálra vannak ítélve. Lásd Szodoma és Gomorra történetét, vagy a Római Birodalom végnapjait. Nagyon úgy néz ki, hogy a Globalizmus Birodalma, azaz a Nagy Babilon sem vesz lassan más utat.

A Jelenések Könyve könnyen lehet, hogy erről a tevékenységről jövendölt:

„Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy vizek mellett ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói.”

A nemzetek lelki megbetegítése a természetellenes felállásokkal, szintén meghasonlásához vezet és leépüléséhez. Ép elég nagy tragédia volt a társadalmakra nézve, hogy a nőket férfivá nevelték a feminizmuson keresztül, és ezzel felbomlasztották a családokat. A kegyelemdöfést pedig a homoszexualitás és a nemi zavarok elterjesztésével igyekeznek megadni a népeknek.

Felhasználják erre az oktatást, a médiatermékeket, filmeket, cikkeket, melegfelvonulást és egyéb módszereket, amelyekkel az emberek tudatát tudják programozni a kívánt irányba. Egy volt KGB ügynök szintén mesélte egy előadásban, hogy ha egy társadalmat le akarsz gyengíteni, akkor érdemes támogatni minden olyan csoportosulást, amelyek az ország működésére káros hatást gyakorolnak. Itt pedig kitért az anarchizmus, bűnözés, drogkereskedelem mellett a homoszexuális mozgalmak támogatására is. Mivel károsak egy egészségesen működő nemzet számára. Ebből is látható, hogy tudatos tevékenység áll ez mögött. Az indok pedig nem az, hogy annyira sajnálják a más embereket, hanem az, hogy leépülést hozzanak a különböző nemzetekre.

Mert, ami nem a természet rendjét követi, az halálra van ítélve.

Maga a homoszexualitás is legtöbbször természetellenes közegben tud kialakulni. Lásd börtönökben, vagy azonos nemű személyek sokáig tartó összezárásában.

Azon kellene dolgozni, hogy milyen módszerekkel lehet meggyógyítani ezeket az embereket. Megtalálni a lelki sérülések kiváltó okát és felszámolni ezeket a betegségeket. Lásd hipnoterápia, amely egy hatásos módszer lehetne. Nem pedig azon munkálkodni, hogy a társadalom normális tagjaival is elfogadtassunk egy lelki betegséget, teljesen egészséges dolognak. Káros, és torzuláshoz vezet.

Lehetett olvasni egy leszbikus nőről, aki azután tudott kigyógyulni ebből a betegségből, hogy megtért Istenhez és a kereszténység segített neki lelki szinten, hogy rendbe jöjjön.

A férfi, férfi legyen, a nő pedig nő. Ehhez a fiúknak férfi mintát, a lányoknak női mintát kell biztosítani. Az elnőiesített oktatás, a szétemancipált családok ezt már nem biztosítják. Nem, ha még azonos neműek is nevelhetnek… férfi, vagy női mintára gyermekeket. Az amúgy is megbomlott nemi szerepek, pusztulnának még jobban lefelé.

Tehát nem kell gyűlölni ezeket az embereket. Viszont nyomatékosan ki kell állni a hagyományos, természetes értékek, család mellett. Mert egyedül az biztosítja az egészséges élet továbbadását.

Mellesleg a szivárvány színei, amelyeket előszeretettel kisajátítanak a homoszexuális mozgalmak maguknak, eredetileg egy szent jelkép. Visszataszító, hogy így beszennyeztek egy nemes jelentéssel bíró szimbólumot!

Szokták a heteroszexuális embereket vádolni, hogy homofóbok, valamint a rejtett homoszexualitásukat próbálják leplezni azzal, hogy ellenérzéssel lépnek fel az LMBTQ közösséggel kapcsolatban. Valójában inkább ez mögött egy rejtett védekezési ösztön áll, amely távol tartja az egészséges embert a betegség forrásától. Mint, ahogy senki sem őszinte örömmel ölelne keblére egy fertőző betegséget terjesztő dolgot, mert tudja, hogy árthat az egészségnek. Ugyan ez a helyzet ezekkel a mozgalmakkal kapcsolatban is.

Összegezve: A homoszexualitás és a nemi identitászavar lelki betegség, melynek megvannak a kiváltó okai. Olyan lelki betegség, mint a depresszió, vagy skizofrénia, vagy fóbiák. Ezért a meleglobbi felső irányítóinak álszent munkássága nem más, mint egy lelki betegség elterjesztése, valamint egészségesnek elfogadtatása. Nem a másságban élő emberek jogait nézik, hanem azt, hogy ezzel hogyan lehet például egy nemzetet lezülleszteni. Ezek a mozgalmak káros hatást gyakorolnak a társadalom megújulására, a nemi szerepekre és a családok hagyományos, természetes és normális működésére. Jogi egyenlőséget akarnak, mindenféle kötelezettség (szaporodásra való képesség) nélkül. A gyógymódját kell keresni a betegségeknek, nem pedig általánosan elfogadottá tenni, hogy a társadalomban zavart hozzon létre. Nem kell őket gyűlölni, viszont nem egyenértékű a lelki betegség, az egészséges mentalitással.

Hívd fel ezekre a dolgokra a többi embertársad figyelmét is, mert a saját nemzetünk életben maradásának lényeges pontja az, hogy megmaradunk az egészséges vonulatnál, vagy elsüllyedünk a torz irányultság miatt.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/3794-a-homoszexualis-propaganda-azaz-a-tarsadalmak-szandekos-lelki-megbetegitese

A korábban papként tevékenykedő férfi most transzfesztitaként él

A DailyMail.co.uk nevű szennyes újság július 11-én bemutatott egy valamikori brit katolikus papot (37), aki most „Alisha Cacace” -nak nevezi magát, és nőként él Portsmouth egyházmegye területén.

Cacace hat év után hagyta ott a papságot. Most női hormonokat szed, amelyek segítenek a "nővé" való fizikális átalakulásban.

Problémái gyermekkorára vezethetők vissza, Cacace ugyanis diszfunkcionális családban nőtt fel. Később pap lett. Miután elkezdett melegbárokba járni, kilépett a papságból.

A cikk bemutatja az egyikori pap lányát is, Abbie-t, akinek a kora alapján valószínűsíthető, hogy még Cacace papi hivatása előtt és homoszexuálissá válása előtt született.

https://gloria.tv/article/WKaomecE9W6z3KopbDjGRJ2ZL

Vallásos apáca: Az amazonas védelme a homoszexualitás védelmét jelenti

Az amazonasi indiánok a "legsebezhetőbbek" - mondta a 79 éves apáca, Jane Dwyer az amerikai püspöki híradónak.

Dwyer nyilatkozata egy 2 perc 25 másodperces videóban hangzik el, ami a következő címet kapta: "Az egyház amazonasi arca". A videót a YouTube.com oldalon publikálták július 12-én.

A videóban látható idős, fülbevalót és pólót viselő nő Dwyer, aki a Notre Dame de Namur apácáihoz tartozik. 1972 óta él Brazíliában.

Dwyer elmondta, hogy "a szegényeket, a feketéket, a földműveseket, a nőket, a melegeket, homoszexuálisokat érinti legjobban a (brazil) kormányunk)".

Az amazonasi régióban folytatott élet Dwyer számára "azt jelenti, hogy meg kell védeni a legsebezhetőbb embereket, akik nagyon sokat jelentenek számunkra".

Más szóval: Dwyer meg akarja "védeni" a meleg propagandistákat, akik a törvény felett állnak és a kegyetlen, brutális meleg lobbi védi őket.

https://gloria.tv/article/pcg9u9QQUxPg4KS1KNTT1KZ6G

A püspök a Szabadkőművesség, a Rózsakeresztes és a Boszorkánysághoz kapcsolódó tevékenységek veszélyeire figyelmeztet

Egyes plébániákban, községi tanácsokban és egyházmegyei szervezetekben „egyre több” olyan ember tölt be felelősségteljes munkakört, akik szabadkőműves, rózsakeresztes és boszorkánysághoz kapcsolódó irányzatokhoz tartoznak - írta Abraham Kome Bouallo (50) püspök, a Kameruni Püspökség elnöke júniusi levelében.

Felhívja a gyülekezet tagjait, hogy „blokkolják” e csoportok működését, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy "lelkiismeretfurdalás nélkül" lehetséges ma ilyen tevékenységet folytatni.

Ismeretes, hogy az antiklerikus francia szabadkőművesség egy ideje megpróbál behatolni az afrikai társadalomba annak érdekében, hogy elterjedjen egyház-és családellenes, erkölcstelen ideológiája.

https://gloria.tv/article/F6o4kmKpP1Fn1zC2SBFk6k74K

Müller bíboros: "A szinódus az Egyház megváltoztatását készíti elő"

Az őszi szinódus munkadokumentuma "eretnekséget" képvisel. Meghúzta a vészharangot a Hittani Kongregáció előző prefektusa.

"A pán-amazóniáról szóló szinódus az Egyház megváltoztatását készíti elő, az a tény pedig, hogy Rómában rendezik meg, annak hangsúlyozására szolgál, hogy egy 'új Egyház' veszi kezdetét." - jelentette ki Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző prefektusa az olasz La Nuova Bussola Quotidiana katolikus híroldalnak nyilatkozva.

A híroldal július 11-én jelentetett meg interjút a bíborossal arról, milyen súlyos problémákat lát ő az októberben rendezendő szinódus munkadokumentumában ("Instrumentum Laboris"). A bíboros ennek kapcsán hangsúlyozta: "Ez csupán egy munkadokumentum, ami nem bír tanítóhivatali tekintéllyel. Ezért csak a tudatlanok mondhatják azt, hogy akik ezt kritizálják, azok a pápa ellenségei. Sajnos ezzel a trükkel bújnak ki minden párbeszéd alól. Ha ellenvetést teszel, rögtön a pápa ellenségének bélyegeznek."

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a La Nuova Bussola QuotidianaGerhard Müller bíborossal készített interjúját. Az eddig megjelent cikkeink a pán-amazóniáról szóló püspöki szinódusról ide kattintva érhetők el.

***

Eminenciás úr, ön azt állítja, hogy "meg akarják változtatni az Egyházat". De mik ennek a szándéknak a világos jelei?

Az Instrumentum Laboris egy olyan ideológiai szemléletet képvisel, aminek semmi köze a kereszténységhez. Meg akarják menteni a világot a saját elgondolásaik alapján, ehhez pedig helyenként szentírási elemeket használnak fel. Nem meglepő ezért, hogy bár kinyilatkoztatásról, teremtésről, szentségekről, a világhoz való viszonyról beszélnek, szinte egyáltalán nem hivatkoznak a II. Vatikáni Zsinat szövegeire, amelyek pedig ezeket meghatározták: a Dei Verbumra, a Lumen Gentiumra, a Gaudium et Spesre. Szó sem esik az emberi méltóság eredetéről, a megváltás egyetemességéről, az Egyházról, mint a megváltás szentségéről. Csupán profán ötletek vannak, amelyekről lehet ugyan társalogni, de ezeknek semmi köze a Kinyilatkoztatáshoz.

E tekintetben úgy tűnik, fontos megemlíteni az Instrumentum Laboris 39. pontját, ami "a különféle lelkiségek, hitvallások, és az amazóniai vallások közötti átfogó és nélkülözhetetlen párbeszédről" beszél, "ami a különböző kultúrák barátságos közeledését teszi szükségessé". Továbbá ezt mondja: "A nem őszinte közeledés egymás felé és az a vállalati szemlélet, amely a megváltást kizárólag a saját hitéhez köti, ártanak az ebben való elköteleződésnek".

Úgy kezelik a Hitvallásunkat, mintha az a mi európai véleményrendszerünk lenne. Pedig a Hitvallás Isten kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban, aki pedig az Egyházban van jelen. Más hit nem létezik. Vannak más filozófiai meggyőződések vagy mitológiai kifejeződések, de ezidáig soha senki nem merte azt mondani, hogy például Platón bölcselete Isten kinyilatkoztatásának egy formája. A világ teremtésében Isten csak az Ő létét nyilvánítja ki, mint a lelkiismeret, a természettörvény vonatkoztatási pontját, Jézus Krisztuson kívül azonban nincs más kinyilatkoztatás. A lógos spermatikós ("az Ige magvai") koncepciója, amelyet a II. Vatikáni Zsinat vetett fel, nem jelenti azt, hogy a Jézus Krisztusban kapott kinyilatkoztatás valamennyi kultúrában, Jézus Krisztustól függetlenül létezik - vagyis mintha Jézus csupán egy eleme lenne a Kinyilatkoztatásnak.

Egyetért tehát Brandmüller bíborossal, amikor ő a dokumentum kapcsán "eretnekségről" beszél?

Eretnekség? Nem csupán az, de ostobaság is. Az eretnek ismeri a katolikus tanítást, és úgy mond ellent neki. Itt azonban általános zűrzavar van, aminek a középpontjában nem Jézus Krisztus áll, hanem ők maguk, és az ő elképzeléseik a világ megmentéséről.

A dokumentumban az átfogó ökológia egy modelljeként szerepel az őslakos embereknek az a "világlátása", hogy a szellemek és istenségek "egy területtel és a természettel kapcsolatban állva" működnek. Ez szerintük párhuzamban áll Ferenc pápának azzal a visszatérő gondolatával, hogy "minden kapcsolatban áll egymással" (ld. 25. pont).

Ez a "világlátás" egy materialista felfogás, hasonló a marxizmuséhoz, aminek a végén az áll, hogy azt csinálhatunk, amit akarunk. Mi azonban a Teremtésben hiszünk, abban, hogy az anyag a természet lényegi formája, mi pedig nem tehetünk meg bármit, amit csak akarunk. A teremtés Isten dicsőségét szolgálja, és számunkra egyúttal kihívás is: arra vagyunk hívva, hogy együttműködjünk Isten minden emberre kiterjedő megváltó akaratával. A feladatunk nem az, hogy a természetet megőrizzük olyannak, amilyen; a mi felelősségünk az emberiség előmozdítása, az oktatáson, a társadalmi igazságosságon, a békén keresztül. Ezért építenek a katolikusok iskolákat, kórházakat - ez az Egyház küldetésének része. A természetet nem szabad idealizálni, mintha az amazóniai régió maga a Paradicsomkert lenne, mert a természet nem mindig könyörületes az emberrel szemben. Az amazóniai régióban élnek ragadozók, vannak fertőzések és betegségek. Az ott élő gyermekeknek és fiataloknak is joga van a jó oktatáshoz és a modern orvoslás vívmányaihoz. Nem szabad idealizálni a hagyományos gyógyászatot úgy, ahogyan azt a szinódusi dokumentum teszi. Egy dolog egy fejfájást ellátni, és egy másik dolog komoly betegségekkel megküzdeni, vagy bonyolult műtéteket elvégezni. Az embernek nemcsak joga, de kötelessége is mindent megtenni az egészsége megőrzéséért vagy helyreállításáért. A zsinat is nagyra értékeli a modern tudományt, mivel annak köszönhetően rengeteg betegséget sikerült legyőznünk, lecsökkent a gyermekhalandóság, és az anyák is kevesebb kockázatnak vannak kitéve.

Az amazóniai bennszülöttek hagyományos kultúráját és vallásait mégis úgy mutatják be, mint a természettel fennálló harmónia modelljét.

Az eredeti bűn után nincs harmónia a természettel. A természet sokszor az ember ellensége, de legalábbis kettősség áll vele fent. Gondoljon csak a négy alapelemre: föld, tűz, víz, levegő. A földrengések, a tűzvészek, az árvizek, a viharok mind a természet megnyilvánulásai, amelyek veszélyt jelentenek az ember számára.

Mindent az "ökológiai megtérés" kötelességének fényében kell értelmeznünk...

Teljességgel el kell utasítanunk az olyan kifejezéseket, mint amilyen az "ökológiai megtérés". Megtérni csakis az Úrhoz lehet, ennek pedig következménye az, hogy ez a természetnek is javára válik. Nem tehetjük az ökologizmust egy új vallássá. Itt egy panteista elgondolással állunk szemben, amit pedig el kell vetnünk. A panteizmus nemcsak egy elmélet Istenről, de az ember lealacsonyítása is. Az az Isten, aki önmagát a természettel azonosítja, nem személy. Márpedig a teremtő Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett minket. Az imádságban kapcsolatba kerülünk Istennel, aki meghallgat minket, és megérti, amit mondani akarunk. Ez nem valamiféle miszticizmus, amiben a személyes mivoltunk feloldódik.

...és a Földanyáról is szó van.

A mi anyánk egy személy, és nem a Föld. A hitbeli édesanyánk pedig Mária. Az Egyházról is anyaként és Jézus Krisztus menyasszonyaként beszélünk. Ezeket a kifejezéseket azonban nem szabad kiterjesztenünk. Egy dolog, hogy tisztelettel vagyunk ennek a világnak minden eleme iránt, de egy másik dolog az, ha ezeket idealizáljuk vagy istenítjük. Istennek ez az azonosítása a természettel az ateizmus egy formája, Isten ugyanis független a természettől. Itt teljesen figyelmen kívül hagyják a Teremtést.

Az előző század '80-as éveinek elején az akkori Ratzinger bíboros már látta azt, hogy a templomokban nem beszélnek a Teremtésről, és előre is vetítette ennek drámai következményeit.

Ami azt illeti, ezek a tévedések a Teremtő és a teremtmény összekeveréséből erednek, a természet Istennel való azonosításából, ami többek között politeizmushoz vezet, mert minden egyes természeti elemet egy istenséghez társítanak. A bibliai egyistenhitűség lényege a Teremtő és a teremtmény közötti ontológiai különbségtétel. Isten nem része az Ő művének, Ő szuverén és minden teremtett dolog felett áll. Ez a természetnek nem lealacsonyítása, hanem éppen hogy felemelése. Az ember ezáltal nem szolgája többé az elemeknek, nem kell imádnia a tűz istenét, vagy áldozatokat bemutatnia a tűz istenének azért, hogy megbékítsen vele egy félelmetes elemet. Az ember végre szabad lehet.

Ennek a panteista víziónak a keretében, amit az Instrumentum Laboris képvisel, az antropocentrizmust is bírálják, mint olyat, amit az Egyháznak korrigálnia kell.

Abszurd dolog úgy tenni, mintha Isten nem lenne antropocentrikus. Az ember áll a teremtés középpontjában, Jézus pedig emberré lett, nem növénnyé. Ez egy az emberi méltósággal szembenálló eretnekség. Épp ellenkezőleg: az Egyháznak hangsúlyoznia kell az antropocentrizmust, mert Isten az embert az Ő saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember élete végtelenszer többet ér bármely állaténál. Ma ott tartunk, hogy ez az elv az ellenkezőjére fordult: ha Afrikában megölnek egy oroszlánt, az világbotrány, de amikor nálunk gyerekeket ölnek meg az anyaméhben, azzal minden rendben van. Sztálin is amellett érvelt, hogy az emberi méltóságot ki kellene venni a középpontból - hogy azután rengeteg embert kényszeríthessen arra, hogy csatornát építsenek, és áldozzák fel az életüket a következő nemzedékekért. Ezek az ideológiák erre valók: arra, hogy egyeseket uralkodóvá tegyenek mások felett. Isten azonban embercentrikus, a Megtestesülés embercentrikus. Az antropocentrizmus elutasítása csakis öngyűlöletből és mások gyűlöletéből fakad.

Az Instrumentum Laboris másik varázsszava az "inkulturáció", amit gyakran társítanak a Megtestesüléshez ["incarnatio"].

A Megtestesülést majdnem szinonímaként használni az inkulturációra az egyik legfőbb megtévesztés. A Megtestesülés egy egyedülálló és megismételhetetlen esemény: maga az Ige testesül meg Jézus Krisztusban. Isten nem testesült meg a zsidó vallásban, nem testesült meg Jeruzsálemben. Jézus Krisztus egyedülálló. Ez egy alapvető pont, mert a szentségek a Megtestesülésből erednek, azok a megtestesült Ige megjelenései. Bizonyos kifejezések olyan, központi szereppel bírnak a kereszténységben, amivel nem szabad visszaélni.

Térjünk vissza az inkulturációra: a szinódusi dokumentum szerint el kell fogadnunk az őslakosok hitvilágát, rituáléit és szokásait. Ebben arra a folyamatra hivatkoznak, ahogyan a korai kereszténység a görög világba inkulturálódott. Azt mondják, ma ugyanezt kell tennünk az amazóniai emberekkel.

Csakhogy a katolikus egyház sohasem fogadta el a görög és római mítoszokat. Épp ellenkezőleg: elvetette azt a civilizációt, ami semmibe vette az embert a rabszolgasággal, elvetette Róma birodalmi kultúráját, vagy épp elvetette a görögöknél szokásos pederasztiát. Az Egyház a görög kultúra bölcseletére utalt, mint amiben olyan elemeket ismert fel, amelyek előkészítették az utat a kereszténység számára. Arisztotelész a tíz kategóriáját nem kitalálta: ezek valóságosan léteznek, ő pedig felfedezte őket. Ez történik a modern tudományban is: az nem valami olyasmi, ami csak a nyugati világra tartozik, hanem olyan struktúrák és mechanizmusok felfedezéséről szól, amelyek objektíve léteznek a természetben. Ugyanez igaz a római jogra is, ami nem valami mondvacsinált rendszer. Az bizonyos jogi elvek felfedezéséről szól, amelyeket a rómaiak a közösség természetében ismertek fel. Egyes kultúrákban nincs meg ez a mélység. Mi azonban nem a görög kultúrában élünk, a kereszténység ugyanis teljesen átalakította a görög és római kultúrát. Bizonyos pogány mítoszoknak lehet pedagógiai dimenziója a kereszténység számára, ezek azonban nem olyan elemek, amelyekre a kereszténységnek alapoznia kellene magát.

Az inkulturációnak ebben a folyamatában az Instrumentum Laborisújraértelmezi a szentségeket is, különösen az egyházi rend szentségét, azzal az alapvetéssel, hogy egy ilyen hatalmas területre nagyon kevés pap jut.

Itt ismét azt demonstrálják, hogy a megközelítésüknek semmi köze sincs a kereszténységhez. Isten Kinyilatkoztatása Krisztusban a szentségekben válik jelenvalóvá, az Egyháznak pedig semmilyen hatalma nincs rá, hogy megváltoztassa a szentségek sajátosságait. Ezek nem tetszés szerinti rituálék, a papság pedig nem egy szociológiai kategória, amit a közösségen belüli kapcsolatépítésre kellene használni. Minden kultúrának megvannak a rituáléi és szimbólumai, a szentségek azonban az isteni kegyelem eszközei, ezért nem válastoztathatjuk meg sem a tartalmukat, sem a formájukat. És nem változtathatjuk meg a rítust akkor sem, ha azt maga Krisztus rendelte el. Nem keresztelhetünk akármilyen folyadékkal, természetes vízzel kell azt tennünk. Az Utolsó Vacsorán Jézus Krisztus nem akármilyen italt és ételt vett, hanem szőlőbort és búzakenyeret. Erre azt mondják: de a búza nem terem meg az amazóniai régióban, vegyünk tehát valami mást. Ez azonban nem inkulturáció. Nem csak azt akarják megváltoztatni, ami egyházi törvény, de azt is, ami isteni joggal bír.

Egy utolsó dolog, Eminenciás úr: ön gyakran hivatkozik "rájuk" - azokra, akik meg akarják változtatni az Egyházat. De kik azok az "ők"?

Ez nem egy konkrét egyént vagy embercsoportot jelent. Ez egy rendszer, egy gondolkodásmód, aminek részei például azok, akik a szinódus előkészítésén dolgoznak. Idomulni akarnak a világhoz: a házassággal, a cölibátussal, női papokkal; mindent meg kell változtatni abban a meggyőződésben, hogy ezzel új tavasz köszönt majd az Egyházra. Mintha a protestánsok példája nem lett volna már elég ahhoz, hogy ezt az illúziót eloszlassuk. Ők nem látják, hogy ezzel valójában elpusztítják az Egyházat; olyanok, mint a vakok, akik szakadékba tartanak. Ha azonban valaki mond valamit, azonnal félreállítják, és a pápa ellenségének bélyegzik.

A Catholic Herald főszerkesztője is kiakadt a pán-amazóniai szinódus munkadokumentumán

Lemondott a posztjáról a Catholic Herald brit katolikus hetilap főszerkesztője, Damian Thompson, miután összekülönbözött a lap új tulajdonosával az Egyház jelenlegi irányvonaláról. A vita közte és a lapot májusban megszerző olasz luxushotel-tulajdonos, Rocco Forte között azután pattant ki, hogy Thompson az EWTN amerikai katolikus televízió The World Over műsorának június 28-ai adásában élesen bírálta a pán-amazóniai szinódus munkadokumentumát.

Az élő adásban Thompson, miután kifejtette, hogy egyetért a német Walter Brandmüller bíborossal abban, hogy az Instrumentum Laboris eretnekséget képvisel, így fakadt ki: "[A]z amazóniai régió erdőire egy vatikáni munkadokumentum úgy tekint, mint az isteni kinyilatkoztatás különleges formájára! Az én reakcióm az volt, amikor elolvastam ezt a szemetet, hogy ez olyan, mint egy PC [politikailag korrekt] Disney mozi, vagy mint egy Avatár film, amit nyolcvanéves európai szocialisták írtak: 'Mondjátok meg, ó bölcsek, mit üzennek nekünk az erdő szellemei!'"

Thompson 25 éven keresztül volt a Catholic Herald főszerkesztője. Miután a vita nyomán a felmondás mellett döntött, rövid időn belül a Twitter oldalán ezt az üzenetet tette közzé: "Ez az első bejegyzésem szabad emberként. Immár nyilvánvaló, hogy Ferenc pápa mélyen benne van borzasztó botrányokban. Az én aggodalmaim nem teológiaiak: egy korrupt pápa látványa olyasmi, amit sohasem gondoltam, hogy látni fogok az életem során."

https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/07/14/muller_biboros_a_szinodus_az_egyhaz_megvaltoztatasat_kesziti_elo

Gerhard Müller bíboros kritikai dolgozata a készülő pán-amazóniai szinódus munkadokumentumáról.

Kritikai dolgozatot adott ki július 16-án Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző prefektusa az október 6-a és 27-e között Rómában megrendezni tervezett, a pán-amazóniai régióval foglalkozó püspöki szinódus munkadokumentumáról (Instrumentum Laboris, rövidítve: IL). Ebben a bíboros részletesebben kifejtette azokat a kritikáit, amelyeket az olasz La Nuova Bussola Quotidiana katolikus híroldalnak július 11-én nyilatkozva is elmondott. Az alábbiakban Müller bíboros dolgozatát közöljük teljes terjedelmében, magyar nyelven.

***

Senki sem építhet más alapra, mint a már meglévőre, Jézusra.

Gerhard Müller bíboros az amazóniai szinódus munkadokumentuma, az Instrumentum laboris kinyilatkoztatásfelfogásáról.

1. Az Instrumentum laboris (IL) módszertanáról

Senki sem vonja kétségbe az amazóniai egyházért összehívott szinódus előkészítésében és lebonyolításában résztvevők jóakaratú törekvését arra, hogy minden lehetséges módon támogassák ezen az óriási és lenyűgöző szépségű területen élőket a katolikus hitük gyakorlásában. Az Amazonas a dokumentum szerint az Egyház és a világ „'pars pro toto'-ja, paradigmája, az egész világ reménysége”. (IL 37). Már ebben a feladatmeghatározásban is megmutatkozik az IL-ben újra és újra visszatérő gondolat minden ember „integrális”, közös, egységes fejlődéséről a földön mint egy közös házban, amelyért az Egyház mostantól felelősséget vállal. A szöveg három részből áll: 1. Az Amazonas hangja; 2. „Integrális”, átfogó ökológia; A föld és a szegények kiáltása; 3. A prófétai egyház Amazóniában: kihívás és remény. A három rész a felszabadítás teológiája által is alkalmazott séma szerint épül föl: a helyzet szemlélése/megismerése – a helyzet megítélése az evangélium fényében – cselekvés a jobb életkörülmények kialakítása érdekében.

2. Ellentmondás a fogalmak és a célok meghatározásában

Az olyan műhely-jellegű szövegek megfogalmazásánál, mint ez is, azonos felfogású emberekből álló csoportok dolgozzák ki az egyes részeket, és ebből adódik a szöveg fárasztó redundanciája. Ha következetesen kivennénk belőle az összes önismétlő gondolatot, a terjedelme a felére, vagy még annál is kisebbre csökkenhetne.

A fő probléma persze nem az vele, hogy túl hosszú, hanem az, hogy a kulcsfontosságú fogalmakat nem definiálja, és a gyakori használat következtében kiüresíti. Mit értünk például a „szinódusi út” alatt, mi az integrális fejlődés, mit jelent a szamaritánus, missziós, szinodális, nyitott egyház, az újjáéledő egyház (chiesa in uscita), a szegények egyháza, az Amazonas egyháza, stb.? Az Egyház más, mint Isten népe, vagy csak a pápa és a püspökök hierarchiáját értsük alatta, vagy utóbbi az előbbinek egy része, esetleg szemben áll a néppel? Isten népe szociológiai vagy teológiai fogalom? Vagy nem sokkal inkább a hívők közössége a pásztoraikkal az örök élet felé vezető zarándokúton? A püspököknek kell meghallani a nép kiáltását vagy Istennek, aki, mint egykor Mózesnek Izrael rabszolgasága alatt Egyiptomban, most az apostolok utódainak adja a megbízást, hogy a hívő embereket a szekuláris materializmus és immanencializmus istentelenségéből és bűnéből ki-, és az Ő szava és az Egyház szentségei által az üdvösséghez elvezessék.

3. Feje tetejére állított hermeneutika

Vajon Krisztus Egyházát az alapítója nyersanyagként adta a pápák és a püspökök kezébe, amelyet ők – közvetlenül a Szentlélek megvilágosító kegyelméből – akár világi célok érdekében is a korszellemnek megfelelő eszközzé alakíthatnak? A szövegben feltűnő a katolikus teológia hermeneutikájának radikális visszájára fordítása.

Egyrészről a Szentírás és az apostoli hagyomány, másrészről az egyházi tanítóhivatal klasszikus viszonya úgy néz ki, hogy az Írás és a Hagyomány tartalmazza a kinyilatkoztatás teljességét, míg a tanítóhivatalnak – Isten egész népének hitérzékével összekapcsolódva – a hiteles és tévedhetetlen értelmezés a dolga. A katolikus hitvallás és annak teológiai-tudományos reflexiója számára tehát az Írás és a Hagyomány a konstitutív megismerési elvek alapja. A tanítóhivatalnak ezzel szemben csak interpretáló és szabályozó szerepe van.

Az IL-ben ez éppen fordítva van. Az egész gondolatmenet Ferenc pápa tanítóhivatalának legújabb dokumentumai köré épül, önmagára hivatkozva, körkörös mozgással, egyszer-egyszer utalva II. János Pál és XVI. Benedek pápára, miközben a Szentírásra kevés, az egyházatyákra szinte egyáltalán nem történik hivatkozás – ha mégis, az csupán a már más okokból meglévő meggyőződés illusztrálására szolgál. Ezzel a szerzők talán a pápa iránti különleges hűségüket akarják bizonyítani, vagy úgy vélik, hogy megspórolhatják maguknak a fáradságos teológiai munkát, ha egyfolytában a gyakran ismételt vezérszavakra hivatkoznak, amelyeket – meglehetősen laza stílusban – a pápa „mantrájának” (IL 25) neveznek. A hízelgés csúcsa a következő megállapítás utáni megjegyzés: „Az inkulturáció aktív alanyai maguk a bennszülött népek.” (IL 122), amely így folytatódik: „Mint Ferenc pápa már megerősítette: 'A kegyelem feltételezi a kultúrát'.” - mintha ő maga fedezte volna fel a katolikus egyháznak ezt a természetszerűleg alapvető axiómáját. Az eredetiben a kegyelem a természetet feltételezi, éppen úgy, mint a hit az értelmet. (V.ö. Aquinói Szent Tamás: S.th. 1. q. 1. a. 8.)

A tanítóhivatal, valamint a Szentírás és a Hagyomány szerepének ilyenfajta összekeverésén túl odáig megy az IL, hogy azt állítja, a kinyilatkoztatásnak léteznek új forrásai. A 19. oldalon ez áll: „Mindezen felül elmondhatjuk, hogy az Amazonas nem csak egy 'ubi' vagy egy hol (vagyis egy földrajzi hely), hanem egy 'quid', vagyis egy (vala)mi is: a hitnek vagy Isten megélésének jelentőségteljes helye a történelemben. Így lesz egy terület teológiai hellyé, megélt hitté, s így Isten kinyilatkoztatásának különleges forrásává is: a megjelenés (epifánia) helye, ahol az élet és a bölcsesség tárháza mutatkozik meg, egy olyan életé és olyan bölcsességé, amely Istenről beszél.”

Amennyiben itt egy bizonyos területet nyilvánítanak „Isten kinyilatkoztatásának különleges forrásává”, akkor le kell szögeznünk, hogy ez hamis tanítás, mivel a katolikus egyház 2000 év óta tévedhetetlenül tanítja, hogy a kinyilatkoztatás egyedüli forrásai a Szentírás és az apostoli hagyomány, és hogy ezekhez további kinyilatkoztatást a történelem folyamán nem lehet hozzáfűzni. Ahogy a Dei verbum írja: „már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk.” (Dei verbum 4) Az Írás és a Hagyomány az egyetlen kinyilatkoztatás egyedüli forrása. „Ez a Szent Hagyomány, valamint az ó- és újszövetségi Szentírás olyan, mint egy tükör, melyben a földön vándorló Egyház szemléli Istent, akitől mindent kap, míg el nem jut oda, hogy úgy lássa őt színről színre, amint van.” (Dei verbum 7). „A Szent Hagyomány és a Szentírás Isten szavának az Egyházra bízott egyetlen szent letéteménye.” (Dei verbum 10).

E feltűnő állásfoglalások és hivatkozások mellett megállapíthatjuk, hogy legtöbbször önmagukat idézik az IL kidolgozásával megbízott, és e célból 2014-ben alapított Rete Ecclesiale Panamazzonica (=REPAM) tagjai és az ún. Theologia india-hoz tartozó szerzők.

Ez egy teljesen azonosan gondolkodó, zárt társaság, mint az könnyen felismerhető a Washingtonban és Rómában rendezett előkészítő összejövetelek névsorából, amelyben átlagon felüli mértékben képviseltetik magukat európai, főleg német nyelvű országokból származó személyek.

A szinódus előkészítői még a komoly aggályokkal szemben is immunisak, hiszen azok [úgymond] csak monolitikus doktrinalizmusból és dogmatizmusból, vagy ritualizmusból (IL 38, 110, 138), párbeszédre képtelen klerikalizmusból (IL 110), a farizeusok rigid gondolkodásából, és az írástudók szellemi önteltségéből származhatnak, akikkel vitatkozni csak elvesztegetett idő és hiábavaló vesződség volna. Nem mindenki rendelkezik közülük tapasztalatokkal Dél-Amerikáról, és csak azért tartoznak oda, mert ugyanazt az irányvonalat képviselik, és ők határozzák meg a témákat a Német Püspöki Konferencia, valamint a Német Katolikusok Központi Bizottsága egyidejűleg zajló szinódusi folyamatában (a cölibátus eltörlése, a nők pappá szentelése és hatalmi pozíciókba helyezése a klerikalizmus és fundamentalizmus ellen, a kinyilatkoztatott szexuális erkölcs hozzáillesztése a genderideológiához és a homoszexualitás gyakorlásának értékként való feltüntetése). Jómagam 15 éven át évente 2-3 hónapig tartózkodtam Peru és más dél-amerikai országok plébániáin és szemináriumaiban, ahol pasztorális és teológiai munkát végeztem, tehát nem pusztán európai perspektívából ítélem meg a helyzetet, bár szívesen vádolnának ezzel. Minden katolikus magáénak kell, hogy érezze az IL-nek azt a fontos szándékát, hogy Amazónia népei ne váljanak a kolonializmus és a posztkolonializmus, vagyis olyan erők zsákmányává, amelyek csak a profittal és a hatalommal törődnek, mások méltóságának és boldogulásának kárára.

Az Egyház, a társadalom, és az állam is világosan látja, hogy az ott élő emberek, különösen a katolikus testvéreink életük és céljaik, hitük és erkölcsük felett egyenrangúan és szabadon kell, hogy rendelkezzenek – Isten előtti közös felelősségünk szerint. De hogy lehet ezt elérni?

4. A kiindulási pont Isten kinyilatkoztatása Jézus Krisztusban

Az evangélium hirdetése kétség kívül dialógus, amely a hit engedelmességével önmagát szabadon Istenre bízó ember válasza Isten hozzánk intézett Igéjére, a Logos-ra (Dei verbum 5). Mivel a misszió Krisztustól, az Istenembertől indul ki, és Ő ezt a missziót az Atyától az apostoloknak adja át, nincs értelme sem egy „fentről jövő” dogmatikus, sem egy „alulról jövő” pedagógiai-pasztorális kezdeményezés alternatívájának, hacsak nem utasítjuk el a „lelkipásztori munka istenemberi elvét” (Franz Xaver Arnold). De Jézus, Isten üdvösségének egyetlen közvetítője (Jn 14,6, ApCsel 4,12, 1Tim 2, 4 sk.) egyetemes missziós megbízásának (Mt 28,19) címzettje az ember, aki értelme segítségével elgondolkodik a lét értelmén az élet és halál között, akit megrendítenek az ember-lét egzisztenciális válságai, és aki életében és halálában Istenbe, minden létező forrásába és céljába helyezi minden reményét. Egy „kozmovízió” mítoszaival és az „anyatermészet” rituális varázsával, vagy az olyan „isteneknek” és szellemeknek felajánlott áldozatokkal, akik félelemmel és ijedtséggel töltenek el bennünket vagy hamis ígéretekkel csábítanak, éppoly kevésbé lehet megfelelő kiindulópontja a szentháromságos Isten befogadásának az Ő Igéjében és a Szentlélekben, mint a liberális polgárság természettudományos-pozitivista világnézete, amely a kereszténységből csak az erkölcsi értékek és a privát vallási rituálék egy számára kényelmes töredékét tartja meg. Tényleg komolyan felmerül a gondolat, hogy a leendő lelkipásztorok és teológusok képzésében a klasszikus és modern filozófia, az egyházatyák, az újabb teológia, a zsinatok helyébe az amazóniai kozmovíziónak, az ősök bölcsességének kell lépnie a mítoszaikkal és rituáléikkal?

Ha a „kozmovízió” kifejezés csupán annyit jelent, hogy minden mindennel összefügg, akkor ez nem más, mint közhely. Az ember ugyanis a test és a lélek szubsztanciális egysége alapján a szellem és az anyag szerkezetének metszéspontjában helyezkedik el. A kozmosz szemlélése csak alkalom arra, hogy dicsőítsük Istent és az Ő csodálatos működését a természetben és a történelemben. De nem a kozmoszt tiszteljük Istenként, hanem csakis a Teremtőt magát.

Nem a természet lenyűgöző ereje és „a világ minden országa és dicsősége” (Mt 4,8) előtt borulunk térdre, hanem egyedül Isten előtt. „Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4, 10). E szavakkal utasította vissza Jézus a sivatagban az ördögi kísértőt.

5. Az evangelizálás két útja: az Ige megtestesülése és az inkulturáció közötti különbség

A „bennszülött teológia” és az „ökoteológia” nem más, mint szociálromantikus agyszülemény. A teológia Isten az Ő Igéjében való kinyilatkoztatásának megértése (intellectus fidei) az Egyház hitvallásában, és nem olyan világérzetek és világnézetek, vagy valláserkölcsi konstellációk újabb és újabb szövedéke, amelyek a kozmikus világmindenség egységének, vagy az én és a világ összeolvadásának (hen kai pan) érzésén alapulnak. Természetes világunk a személyes Isten teremtménye. Tehát a keresztény értelemben vett hit Isten megismerése a testté lett Örök Igében, és megvilágosodás a Szentlélek által, hogy általa Istent felismerjük Krisztusban. A hit által kapjuk meg a reményt és a szeretetet, mint természetfölötti erényeket. Így válunk Isten gyermekeivé, akik Őt Krisztus által a Szentlélekben úgy szólíthatják: "Abba, Atya" (Róm 8, 15). Belé helyezzük minden bizalmunkat, és Ő a fiaivá tesz minket, és ezért nem gyötör minket a félelem az elemek hatalmától, a démonoktól, az istenektől és szellemektől, akik a világ anyagi erőinek kiszámíthatatlansága folytán alattomosan lesben állnak.

Az inkarnáció egyszeri és megismételhetetlen esemény a történelemben, amelyet Isten az Ő egyetemes üdvözítő akaratából szabadon határozott el. Nem inkulturáció, mint ahogy az Egyház inkulturációja sem megtestesülés (IL 7;19; 29;108). Nem Lyoni Iréneus az Adversus haereses 5. könyvében (IL 113), hanem Nazianszi Szent Gergely fogalmazta meg az alábbi elvet: "quod non est assumptum non est sanatum – amit nem vállalt magára, azt nem váltotta meg” (Ep. 101, 32). Ez alatt az emberi természet teljességét értette Laodiceai Apollinaris-sal szemben, aki úgy vélte, az Ige úgy lett emberré, hogy csak a testet vette magára a lélek nélkül. Ezért teljesen elfogadhatatlan a következő megállapítás: A kulturális sokszínűség egy valóságosabb megtestesülést igényel, hogy befogadhassuk az élet eltérő módjait és a különböző kultúrákat (IL 113). A megtestesülés nem a másodlagos kulturális alkalmazkodás elve, hanem konkrétan és elsődlegesen az üdvösség közvetítésének elve Krisztusban, aki „az üdvösség egyetemes szakramentumává tette saját testét, ami az Egyház” (Lumen gentium 1; 48), az Egyház hitvallásában, a hét szentségben és az episzkopátusban, élén az apostoli folytonosságot képviselő pápával. A népek hagyományaiból származó másodlagos rítusok segíthetnek abban, hogy a szentségek, az üdvösség Krisztus alapította eszközei gyökeret verjenek az adott kultúrában. Nem szabad azonban önállósulniuk úgy, hogy pl. az esküvői szokások fontosabbá váljanak, mint a feleknek a házasság szentsége alapjául szolgáló igenje.

A Krisztus és az apostolok által alapított szentségi jeleket (a szót és a materiális szimbólumot) semmi esetre sem lehet megváltoztatni. A keresztelés másként nem, csak természetes vízzel, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében kiszolgáltatva érvényes, az Eucharisztiában pedig nem lehet a búzakenyeret és a szőlőből készült bort más, helyi élelmiszerekkel helyettesíteni. Ez nem inkulturáció lenne, hanem megengedhetetlen beavatkozás Jézus akaratába, amelyből történelmi érvénnyel az Oltáriszentséget alapította, és egyúttal a szentségi központjában szakítaná szét az Egyház egységét. Ha az inkulturáció a liturgia ünneplésének másodlagos, külső jegyeire vonatkozik, és nem a szentségekre, amelyek hatása Krisztus, a kegyelem alapítója és adományozója eleven jelenléte által működik a jelekben, akkor az alábbi mondat botrányos vagy legalábbis meggondolatlan: „Inkulturáció nélkül a liturgia múzeumi kiállítási tárggyá redukálódhat, vagy csak kevesek tulajdonává válik.” (IL 124) Nem mondhatjuk leegyszerűsítve, hogy Isten mindenütt és minden vallásban azonos módon van jelen. Ha így volna, a megtestesülés csupán egy tipikus mediterrán jelenség lenne. Isten, a világ teremtője sokkal inkább minden ember szívében van jelen, „benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 27 sk.) – akkor is, ha a bűn az emberek szemeit vakká, füleit süketté tette Isten szeretetének befogadására. De önmagát kinyilatkoztatva egészen közel jön hozzánk választott népe, Izrael történelmében a testté lett Igében, és a szívünkbe áradó Szentlélekben. Isten önkinyilatkoztatása, amely minden ember kegyelme és élete, Jézus egyetemes megbízásából az Egyház igehirdetése, tehát a világmisszió útján terjed el az egész világon. De segítő és megelőlegező kegyelme már azoknak a szívében is működik, akik kifejezetten név szerint nem ismerik Őt, azért, hogy ha hallanak róla az apostoli igehirdetésben, felismerjék a Szentlélek által, hogy ő Jézus, az Úr (1Kor 12,3).

6. A megkülönböztetés kritériuma: Isten történelmi önközlése Jézus Krisztusban

Az IL-ből hiányzik annak a tiszta, egyértelmű megvallása, hogy Isten önközlése a megtestesült Igében történt, hogy az egyház szentségi jellegű, hogy a szentségek kegyelmi eszközök, s nem csupán önreferencális szimbólumok, s hogy a kegyelem természetfeletti eredetű, tehát az ember integritása nem csak az élő természettel való egységből, hanem az istengyermeki mivoltból és a Szentháromsággal való kegyelmi közösségből is ered, és hogy az örök élet a megtérés és az Istennel, nem csak az emberekkel és a világgal való kiengesztelődés ajándéka. Az egységes fejlődést nem lehet az anyagi források rendelkezésre bocsátására korlátozni. Mert az ember új integritását csak a kegyelem beteljesedésében éri el, itt és most a keresztségben, amely által új teremtményekké és Isten gyermekeivé válunk, egykor pedig majd Isten szemlélésében az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségében és a szentek közösségében. (1Jn 1,3; 3, 1 sk.)

A bizonytalan vallási alapokon nyugvó, zavaros gondolatok helyett és ahelyett, hogy hiábavaló erőfeszítéssel a kereszténységet a kozmosz és a biodiverz természet szakralizálásával, ill.az ökológiát magát üdvtudománnyá akarjuk tenni, fordítsuk inkább tekintetünket hitünk középpontjára és eredetére: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek.” (Dei verbum 2).

https://katolikusvalasz.blog.hu/2019/07/27/muller_biboros_senki_sem_epithet_mas_alapra_mint_a_mar_meglevore_jezusra