Személyes felajánlásom a Szent Korona előtt

http://www.engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/925-az-elso-felajanlas-a-szent-korona-elott

http://www.engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/929-2-felajanlas-a-szent-korona-elott

Kedves Testvérek!

 A Mennyei Atya, Jézus és a Szűzanya óhaja, hogy ajánljuk fel életünket, magunkat, a Világ Győzedelmes Királynőjének, Szent Korona előtt . A fenti üzenetben is ez áll".Minnél többen felajánlják magukat a Világ Győzedelmes Királynőjének, annál hamarabb fog elérkezni a Sátán és bukott angyalainak a veresége."

2015.április 7.-én, lelki barátnőmmel elmentünk a Parlamentbe, és mivel magyar csoport nem indult csak órák múlva, így egy orosz csoporthoz csatlakozva mentünk a Parlamentbe, a Szent Koronához. Én még nem voltam a Parlamentben sem, természetesen a Szent Koronát sem láttam élőben. Áhítattal, csodálattal néztük a Koronát és imádkoztunk.

Aztán 2015. április 10-én, Jézus egy választottján keresztül ezt az üzenetet kaptam.

"Drága Kislányom, Évám!

Már itt is állok előtted,Királyi Korona van a fejemen és fehér ruhámon arany palást. A kezemben pedig a Magyar Szent Koronát fogom. Az érintésemtől ez a Korona el kezd ragyogni. Az ajkamhoz emelem és megcsókolom. Most pedig a kezedbe adom, emeld fel magasra kislányom, borulj térdre előtte, és e szavakat mond."

"Jézusom, szívem Királya!

Szívem összes szeretetével felajánlom Neked édes magyar hazánkat, melyet e Szent Korona jelképez.Kérlek Jézusom, Édesanyáddal együtt, áld meg hazánkat.

Engedd , hogy országunk, mint Mária Országa megszabaduljon a sátán kísértéseitől és megtérjen.Kérlek Uram Jézus, védj meg bennünket magyarokat a nagy megpróbáltatások idején a terrortámadásoktól, a háborútól a ragályos betegségektől, és a szörnyű keresztényüldözésektől.

Édes Jézusom! Áldd meg ezt a Koronát, vissza adom Neked és érintsd hozzá a Te Fölséges Isteni Koronádhoz. Így szenteld meg nekünk és őrizd meg mindörökre."

Drága Kislányom!

Boldogan megteszem, leveszem Koronámat és a tiéteket megkoronázom, az Én Dicsőséges Királyi Koronámmal. A két Korona így eggyé válik. Ez a mozdulat jelképezi Isten és a teremtmény egyesülését, és hasonlóvá válik ez az aktus a Szentáldozáshoz, amikor ti, porszem gyermekeim összeolvadtok Testemmel és Véremmel és Isteni Dicsőségemmel.

Most pedig ezt a Koronát a kezemben tartva, misztikusan felviszem magammal a Mennybe,de természetesen egyidejűleg ott marad Országházatokban.Boldoggá tesztek ti hívek, hogy a papok helyett is megteszitek ezt az ünnepélyes felajánlást. Jutalmatok nagy lesz érte."

Eddig az üzenet. Boldog vagyok, örömmel osztom meg veletek, mert ezt az imát bárki elmondhatja majd a Szent Korona előtt.

Szertettel. Évi.

SZILÁGYNAGYFALU, SZENTHÁROMSÁG HEGYE. (gyere szent helyekre)

A Szentháromság hegye, Nagyfalu mellett, Szilágysomlyó irányában található, a főúttól 1,5 km-re. Egy nagy tábla jelzi a letérőt a főútról! Ez a hegy B. Madarász Éva tulajdonában van, aki az édesanyjától örökölve, felajánlotta azt a Szentháromságnak.
Éva Asszony a Szentháromságtól és a Szűzanyától kap üzeneteket minden hónapban, 2004 októberétől. A Szentháromság hegyen: az Egység Keresztje; az Irgalmas Jézus kápolnája és Szűz Mária kápolnája, a Két Szent Szív Háza, keresztút és rózsafüzér út találhatók. A Szentháromság hegyén, az Égiek állandó Jelenlétét tapasztalják meg mindazok, akik nyitott szívvel jönnek az utolsó idők egyik zarándokhelyére.

Riporter: Zilahi Enikő
Operatőr/vágó: Orosz Péter

www.segitunk.com I www.pozitívtv.hu

Kelj fel és járj!

– Kelj fel és járj!

– De nem tudok járni uram!

– Nem tudsz, mert a hited gyengébb, mint a lábad.

És Ő segít néki…majd egy idő után magától is felkel és járni kezd a béna. – Eleinte lassan, majd egyre biztosabban.

– Járok uram! – örvendezik – Te tetted ezt Jézus!

– Nem én, hanem a Hited! – Sokan vannak, akik még nem tudnak járni, – s még többen, akik tudnak, de nem fognak sohasem.

Bocsa József atya: Húsvét 2015

„Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta!” Furcsa vigadozás. Örvendeni, vigadni nem a halál és a temetés napjai után szokott az ember, hanem inkább a születés után, vagy az esküvőn, lakodalmon. Örülhet persze valaki egy halálesetnek is, mert attól kezdve övé az örökség, vagy mert éppen az ellensége halt meg. Ezek azonban nem tiszta örömök. Az átlagos történés az, hogy a halál fájdalommal, szomorúsággal tölt el minket és egy darabig gyászolunk, szomorkodunk.

De Húsvétkor nem is a halálnak, hanem az életnek örvendezünk. Azon az első Húsvéton valami nem hétköznapi történ, olyan, amit addig még nem élt át ember: a halál után nem a gyász, a szomorúság, hanem az öröm következik, mert a halál helyébe lép az élet. És akinek a haláláról van szó, annak feltámadása nem egy kómából való felébredés, nem a jógik teszthalála utáni „feltámadása”, akik bizonyos trükkökkel halálhoz hasonló állapotot idéznek elő önmagukon, hanem olyan valakinek a valódi feltámadása, akit előtte úgy agyongyötörtek, hogy már az ostorozásba és tövissel koronázásba is bele kellett volna emberileg halnia. Olyan valakinek a feltámadása, akinek testét teljesen összeroncsolták, és akinek elfolyt az utolsó csepp vére is.

Ha pedig valóban feltámadás történt, akkor ez valami teljesen újnak, addig elképzelhetetlennek a kezdete. Valami olyasmi történik, ami emberileg teljesen lehetetlen. Ezt csak Isten vihette végbe, ahogyan a zsoltáros ki is mondja: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta! Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.”

Ráadásul nemcsak egyedi esetről van szó, hanem olyasmiről, amiben mindenkinek része lesz. Kettős értelemben is számolhat az ember ettől kezdve nemcsak a halállal, hanem a feltámadással is. Jézus megígérte, hogy legkésőbb a végső napon testünket is feltámasztja. Ez belekerült Hiszekegybe is: „Hiszem a test feltámadását.”  Pál apostol pedig érdekesen fogalmaz a keresztényeknek a feltámadásról: egyenesen múlt időben beszél róla. „Testvéreim, Krisztussal együtt ti is feltámadtatok.” Mit jelentenek ezek a szavak? Lelki feltámadást jelentenek: aki hisz és megkeresztelkedik, aki elfogadja személyesen Jézust üdvözítőjének, az átmegy a lelki halálból az életbe.

Ha egy síron találkozik az ember egy ilyen felirattal, hogy Isten feltámasztotta a halálból, az eléggé mellbevágó, az embert elgondolkodásra készteti. Mit is mondhat ez a felirat? Amikor a lelki értelemben való feltámadást, újjászületést éltem át, akkor volt Édesanyám halálán. Viaskodtam lelkileg érte, és ezt az említett Igét kaptam vele kapcsolatban, amely eredetileg Jézusra vonatkoztatva szerepelt a maga helyén a Szentírásban, de én tudtam, hogy édesanyámra is vonatkozik: Isten feltámasztotta őt a halálból. A lelke feltámadt, ha a teste meg is halt. Ezt a feliratot vésettem a sírkövére.

Pál apostol ki is fejti, hogy mi ez a lélekben való feltámadás, és mi következik ebből. „Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.” Ha Jézus belép az életünkbe, akkor elveszítik a földi dolgok a jelentőségüket. Akkortól kezdve nem a karrier, nem az anyagiak, nem a szex, nem a nagy kajálások fogják az első helyet betölteni az életünkben. Illetve helyes lesz a viszonyunk ezekhez, nem ezek uralják bálványként az életünket. Az égiekre fog irányulni a figyelmünk, nem a földiekre: Azt fogjuk keresni, hogy mi Isten akarata az életemmel kapcsolatban, mit szeretne Ő tőlem. Mint egy új kristályosodási pont körül átalakul az életem. Az ember egy olyan átalakuláson megy át, hogy mindent újra gondol, újra értelmez addigi életéből, azután minden új fényben ragyog.

Ahogyan új fényben ragyogott Péter apostolnak is a feltámadás után, a Szentlélek eljövetelekor minden, amit Jézussal kapcsolatban átélt. Nagypénteken hajnalban még megtagadta Mesterét, elhatárolódott tőle. De a húsvétkor átéltek, a sírhoz való futás, az üres sír látványa, a feltámadott Jézussal való találkozások, a Mester háromszori kérdése után, hogy „Péter szeretsz te engem?” minden megváltozott az életében. A többi apostollal együtt összeáll benne a kép Jézusról: világos lesz előtte, hogy ki volt Jézus, és miket cselekedett, és hogy őrá, őrájuk apostolokra, mit bízott. Ezt mondja el röviden, tömören, lényegre törően a most hallott pünkösdi beszédének a részletében.

Így foglalja össze Jézus földi tevékenységét, és küldetését. A Jordánban való „megkeresztelkedésekor Isten a Názáreti Jézust felkente Szentlélekkel és hatalommal.” Ettől fogva, nyilvános fellépésétől kezdve „ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” Végül három éves nyilvános működése után „Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.” Vagyis az apostolok tanúsítják, hogy az a Jézus, akivel három évet együtt voltak, és akinek látták borzalmas kereszthalálát ugyanaz a személy, mint akivel feltámadottként találkoztak: akivel ettek, ittak, aki szólt hozzájuk, és elmondta nekik mennybemenetele előtt végső rendelkezéseit.

Nevezetesen „megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.” Vagyis minden embert halála pillanatában ő fog megítélni. És az élők fölött sincs joga másnak ítélkeznie, csak Neki. A bűnbocsánat által új életet nyer az ember, azt az új életet, amiről eddig volt szó. Részesül Krisztus életében, az ő szeretetével jár a világban, azt cselekszi, amit Ő cselekedet, azonosul Jézussal élete és halála miden mozzanatában, és feltámadásában is.”

Aki bánja bűneit, és szüntelenül ebben a feltámadott, Jézussal azonosult életben jár, annak nem kell félnie, hogy egyszer az ítélő Jézus elé kell állnia. Annak irgalmas bírája lesz.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/935-husvet-2015

Krisztus Feltámadott! Kegyelmekben gazdag áldott húsvéti ünnepeket! Valóban Feltámadott!

“Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.

Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.”

Mt 28:5-6

“Gyermekkoromnak szép emléke, Köszöntelek, húsvét vasárnap! Száll a szívemre égi béke Ünnepén a Feltámadásnak.” Benedek Elek

A római pápa látogatása Mátyás királynál

A római pápa látogatása Mátyás királynál. A kép hűen visszadja mindazt, amiről sokan igyekeznek megfeledkezni, vagy tudomást sem venni: a mindenkori magyar király hatalmasabb és tekintélyesebb volt a Vatikán vezetőjénél is. Felette földi hatalom nem létezett. Ezért is fontos megértenünk, hogy hazugság és ferdítés, miszerint Szent István idejében a magyaroknak be kellett hódolniuk a nyugatnak és vele együtt a Vatikánnak. A magyar király mindig is kívül- és felül állt az akkori hatalmi rendszeren. Nem mi függtünk tőlük, hanem fordítva.

A vatikáni zsinatokon a magyar király volt felkérve az elnöklésre. Vezetőink egyfajta ellenpólust alkottak és mindig ügyeltek arra, hogy a magyarság érdekei egy fikarcnyi csorbát sem szenvedjenek. Többek között, ezért is szúrtuk a nyugat szemét és a háttérben mindig iparkodtak arra törekedni, hogyan lehetne a Magyar Királyságtól megszabadulni.
Mátyás koráig erre nem sok esélyük volt, mert zömében olyan királyok vezették az országot, akik uralkodása alatt nem foghatott sem a fondorlat, sem a fegyveres agresszió hatalmukon. Jobb híján, így igyekeztek a magyarokkal jó diplomáciai kapcsolatot fenntartani és elismerni a totális szuveneritásunkat. Érdemes a korabeli levelezések között is kutakodni. Királyaink által, a pápának küldött levelek hangvételéből kiderül a hatalmi viszony. Királyaink egytől egyig élményszámban menő írásokat küldtek a pápának. Mátyás levelei is egyenesen zseniálisak voltak, amit maga, jó királyunk fogalmazott ékesebb latinsággal, mint azon személyek írhattak volna ilyet, akiknek anyanyelvük volt. A levelekből is pontosan kitűnik, kinek, hol volt a helye a nemzetközi ranglétrán.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/mveszetek/3573-a-romai-papa-latogatasa-matyas-kiralynal

Meghalt, Járt a Mennyben és Üzenettel Tért Vissza…

Az al-Shabaab terrorszervezet keresztény diákokat célzó, 147 áldozatot követelő támadást hajtott végre Kenyában

Iszlamista fegyveresek megszálltak egy egyetemi épületet Garissa városában. A 815 hallgató közül 147-en vesztették életüket és 79-en sebesültek meg. Az akciót csütörtök reggel, helyi idő szerint hajnali 5 órakor, a muzulmán ima idején indították.

A terrorakció egyik túlélője arról számolt be, hogy éppen zuhanyozni készült, amikor lövéseket hallott az egyik hálóterem irányából. A fiatalember ekkor három szobatársával együtt bezárkózott a szobájába.

„Csak lépéseket és lövéseket lehetett hallani, senki sem sikoltozott, mert attól tartottak, hogy az nyomra vezeti a fegyvereseket” – mondta.

A beszámoló szerint az iszlamista támadók benyomultak a hálóhelyiségekbe, és megkérdezték az ott tartózkodóktól, hogy muzulmánok vagy keresztények-e. A keresztényeket azonnal agyonlőtték. „Minden egyes lövésnél arra gondoltam, hogy meg fogok halni” – mesélte a túlélő, hozzátéve, hogy a kenyai hadsereg katonái röviddel ezután behatoltak a hátsó ablakokon keresztül, és kimenekítették őt, valamint másik húsz diákot.

Abdiasis Abu Musab, az al-Shabaab szóvivője a Sky Newsnak nyilatkozva elmondta, hogy csoportjuk kifejezetten a keresztényeket célozta a támadással.

„Szétválasztottuk az embereket. A muzulmánokat szabadon engedtük. Az épület tele van keresztény holtestekkel, sokat pedig túszként tartunk fogva.”

Az al-Kaidával kapcsolatban álló szomáliai terrorszervezet korábban több hasonló akciót is végrehajtott Kenyában, leginkább az országnak ebben a részében, bosszúból azért, mert kenyai egységek is részt vettek az Afrikai Unió békefenntartó kontingensében Szomáliában az al-Shabaab elleni műveletekben.

Az International Christian Concern, a hitükért üldöztetést szenvedőket segítő keresztény szervezet afrikai vezetője, Troy Augustine a következőket nyilatkozta:

„Az al-Shabaan nem hagyott fel kegyetlen és gyáva terveivel, amelyek középpontjában a civil lakosság, azok közül is leginkább a keresztények állnak. Imádkozzatok testvéreinkért ebben a veszélyekkel teli országban, hogy szabadon kifejezhessék Krisztusba vetett hitüket.”

Forrás: Persecution.org
http://idokjelei.hu/2015/04/az-al-shabaab-terrorszervezet-kereszteny-diakokat-celzo-147-aldozatot-kovetelo-tamadast-hajtott-vegre-kenyaban/

Égi Édesanyánk üzenete 2015. április 2-án Medjugorjéból

"Drága gyermekek! Kiválasztottalak benneteket, apostolaim, mert mindannyian valamilyen szépséget hordoztok magatokban. Ti segíteni tudtok nekem abban, hogy újra győzedelmeskedjen az a szeretet, amelyért Fiam meghalt, majd feltámadt. Ezért arra hívlak benneteket, apostolaim, hogy Isten minden teremtményében, minden gyermekemben próbáljátok meglátni a jót és próbáljátok megérteni őket. Gyermekeim, ti mindnyájan testvérek vagytok a Szentlélekben. Ti, a Fiam iránti szeretettel eltelve tudtok szólni azokhoz, akik ezt a szeretetet még nem ismerték meg, ti azonban ismeritek. Ti megismertétek Fiam szeretetét, megértettétek Feltámadását, ti örömmel szegezitek Rá tekinteteteket. Édesanyai vágyam, hogy miden gyermekem egységben legyen a Jézus iránti szeretetben. Ezért arra hívlak benneteket apostolaim, hogy örömmel éljétek az Eucarisztiát, mert az Eucarisztiában Fiam mindig újra odaajándékozza magát és példát mutat a felebaráti szeretetre és áldozatra. Köszönöm nektek."

Medjugorje, 2015. április 2-án

****
A DIADAL - A HARC ELKEZDŐDÖTT

Nagyszombaton (április 4-én) 22:40-kor az M2 műsorán A DIADAL című film, amely Medjugorje történetét mutatja be egy fiatalember, Ben életén keresztül!!!!!
Egyszer a Szűzanya azt mondta Medjugorjéban: "Utoljára jöttem, hogy megtérésre hívjam a világot."

Szeretettel ajánlom!!
A diadal - A harc elkezdődött
2015. április 4. szombat 22:40 - 00:25
https://www.youtube.com/watch?v=0Q2C1yHLoqQ

Kóbor kutyák jelentek meg a nő temetésén, aki éveken át etette őket

Az ebek egyszer csak besétáltak a ravatalozóba, s csendben elfeküdtek az elhunyt nő koporsója mellett.
Margarita Suarez egy kedves és együttérző asszony volt, aki a mexikói Merida városában gondoskodott az utcán kóborló állatokról. A nő minden reggel egy zsák élelemmel indult útnak, és a hontalan kutyákat, macskákat, madarakat etette.
A kutyusok nem felejtették el, mi mindent tett értük Margarite. Temetésén a családtagok meglepődve tapasztalták, hogy több állat is a ravatalozó közelében somfordált. Margarite jó barátságot kötött az ebekkel, akik ott voltak a temetésén, hogy gyászolják őt.
A ravatalozóban először nem tudták, mit tegyenek a nem várt vendégekkel, de miután rájöttek, hogy megemlékezni érkeztek a kutyák, nem küldték el őket. 

NAGYSZERDA

Nagyhét szerda legmisztikusabb ceremóniája a úgynevezett sötétzsolozsma volt. Mindezt a sötét templomban énekelték, és közben a háromszögletű gyertyatartón égő gyertyákat egymás után oltották el, végül csak egy gyertya (Krisztust szimbolizálva) uralkodott a sötétségen. Fél évszázad múlt el azóta, hogy a reformerek ezt a gyönyörű katolikus jellegzetességét eltörölték.

P. Hermann Weinzierl: Elmélkedések a három szent napról

A liturgikus év tetőpontjához, a Nagyhét három szent napjához, a TRIDUUM SACRUM-hoz közeledik [illetve mával meg is érkezett]. Milyen nagy gazdagságot fednek fel e napok szertartásai, a bűnről, a szenvedésről, a vezeklésről, a megváltásról és ezekkel mindig összefüggésben, a kegyelemről való elmélkedések mily nagy gazdagságát. De hogy a kegyelem eme gazdagsága magával tudja ragadni a lelket, ahhoz a léleknek fel kell készülnie. Meg kell értenünk a liturgiát ahhoz, hogy helyes módon ünnepelhessük és a kegyelmek gyümölcsözőkké válhassanak bennünk.
Ehhez elsősorban annak alapvető belátása szükségeltetik, hogy a liturgikus ünneplés valami egészen más, mint az egykori történésekre való emlékező színjáték, mint ahogy ez például a passiójátékokban történik. Jézus szenvedéseinek a megelevenítése ezekben annyira megható lehet, hogy sok néző könnyekre fakad. E megemlékezéseknél azonban a szenvedő Emberfiával csak képekben találkozunk, míg a liturgiában valóságosan és ténylegesen. A szent liturgiában, melynek lényegi magja a szentmiseáldozat, a megváltás eseményei annyira megjelenítődnek, hogy valósággá válnak. A keresztáldozatot a szentmisében nem eljátsszák, hanem szentségi módon megújítják. Az oltáron az örök Főpap valóságosan és ténylegesen feláldozza magát a mennyei Atyának – az áldozatot bemutató pap, az áldozati ajándék és az áldozat bemutatása azonos, csak a bemutatás módja más.
A kereszten Jézus Krisztus vérontással áldozta fel magát, a szentmiseáldozatban vérontás nélkül – vagy ahogy a Trienti Zsinat mondja (DS 1743): Egy és ugyanaz az áldozat tárgya, ugyanaz az is, aki a pap keze által az áldozatot bemutatja, aki annakidején magát a kereszten feláldozta, miközben csak az áldozatbemutatás módja különbözik. E véres áldozat legbőségesebb gyümölcsei áradnak reánk e vérontás nélküli áldozat által. … Ezért nem csak a bűnök, a büntetések, a vezeklések és az élő hívek más kötelezettségeiért lesznek bemutatva, hanem az apostoli hagyomány szerint a Krisztusban megholt hívekért is, akik még nincsenek teljesen megtisztulva [azaz, akik a tisztítótűzben szenvednek még].

A Nagyhét a megváltás egész komolyságával szembesít bennünket, és e konfrontáció módja teljesen rendkívüli. A szent liturgián való részvétel nem érzelmi, mint egy színjátéknál, hanem szellemi és kegyelmi. A liturgia felismerésünket és akaratunkat célozza meg. A liturgia biztonságos úton vezet bennünket, hogy biztosan találkozhassunk azzal a titokkal, ami a hit titka. Egy hitetlen, ha a nagyhét liturgiáin részt vesz, örömét lelheti talán a muzsikában, a rítusok csodálatos szépségében, a pompás öltözetekben, de a tulajdonképpeniben, a kegyelemben nem vehetne részt, abból nem részesülne, a titok rejtve maradna előtte. Az első századokban ezért kiküldték volna a prédikáció után a templomból. Hit nélkül nem lehet megérteni a liturgiát és a keresztség szentségének vétele nélkül nem szabad rajta részt venni.

Készüljünk fel ezért megfelelően a szent hétre. Igyekezzünk egy kicsit, hogy a titkokat jobban megértsük, hogy méltóbban ünnepelhessük, és a kegyelem istenajándékozta gyümölcseit megkaphassuk és magunkban hatni engedjük.

Engesztelő áldozat a bűneinkért

E napok titkának kulcsa az istenemberi Főpap vezeklő szenvedése a mi bűneinkért. A Trienti Zsinat kijelenti (DS 1743): És mivel ez isteni áldozatban, amit a szentmisében bemutatnak, ugyanaz a Krisztus van jelen és lesz vérontás nélkül feláldozva, aki magát egyszer a kereszt oltárán feláldozta (Zsid 9,27), a szent szinódus tanítja, hogy ez az áldozat valóságos engesztelő áldozat.

Nos, ha a bűn komolyságát felfogjuk, akkor azt is meg tudjuk érteni, mit is ünneplünk valójában a Nagyhét e három szent napján. A modern ember azért nem érti meg Krisztus engesztelő szenvedését, mert „a bűnt, mint a vizet issza” (Jób 15,16). A modern szabadságőrület a szíveket időközben már annyira félrevezette, hogy már úgy gondolják, hogy még joguk is van bűnt elkövetni. A természetes, istenadta rend ismerete és Istennek ebből következő parancsai nem csak elvesztek számukra, hanem még ki is gúnyolják azokat, akik arra merészkednek, hogy viselkedésünk isteni normáira figyelmeztessenek. Ennek az a következménye, hogy az ember teljesen hozzászokott a bűnhöz, elvesztette ítélőképességét, mert lelkiismerete eltompult. Jeremiás prófétánál ezt olvassuk: „Megváltoztathatja-e a bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?” (Jer 13,23) Ha nem létezik már bűn, akkor persze engesztelni sincs már miért. Urunk Jézus Krisztus engesztelő szenvedése ezért lett mára a legtöbb ember számára tökéletesen érthetetlen; politikai tragédiává, tragikus félreértéssé vagy bírói tévedéssé változtatják át.

Bűn és büntetés

Mint tudjuk, a bűn nem csak tény, hanem emberi világunk tulajdonképpeni baja. Igyekezzünk ezt a tudást elmélyíteni, hogy azt, amit bűnnek nevezünk, még jobban megérthessük. Ehhez vegyük igénybe Aquinói Szent Tamás segítségét, mert az ő józan és világos magyarázatai a leginkább alkalmasak erre.

A bűn fogalma előfeltételezi a rend fogalmát, ez pedig a teremtés fogalmát. Ha Isten teremti a világot, akkor Ő szükségszerűen rendként teremti, mert ez lényének és egyúttal mindent átlátó bölcsességének kifejeződése. Ezért mondja Szent Tamás: „A mindenség tagjainak egymáshoz való rendje az egész mindenség rendje révén Istenre támaszkodva áll fenn.” Isten tartja össze az egész világot. Ő a világmindenség rendező ereje, mivel nem csak megteremtette a világot, hanem pillanatról pillanatra Ő is tartja fenn. Más szóval: A Teremtő nélkül minden káoszban süllyedne el, de a Teremtő nélkül a világmindenség is káosznak látszik, hiszen a világban rejlő rend csak Isten felől érthető meg.
Ha azonban a világ is teremtmény, tehát a semmiből ered és a benne rejlő tendencia miatt megint vissza szeretne süllyedni a semmibe, akkor a világ az istenadta rend vonásai mellett a káosz, a semmi vonásait is magán viseli. Ezért állapítja meg Tamás (ScG. 3,74): „Az isteni előrelátás rendje megköveteli, hogy a dolgokban véletlenség és esetlegesség legyen.” Istennek nem kellene a teremtett világért aggódnia, ha a világban nem lennének kiszámíthatatlanságok. Ha viszont a dolgokban létezik kiszámíthatatlan, akkor minden pillanatban újra céljuk felé kell terelni őket: „Ami Istentől származik, az rendezve van. Abban áll a dolgok rendje, hogy az egyik dolog a másik dolog által lesz Istenhez vezetve.” Ily módon a teremtés végső célja mindig maga Isten.
Egyes dolgok ezt a célt természetüknél fogva egyszerűen saját létük által érik el, vagyis azáltal, hogy olyanok, amilyenek, mások működésük által, vagyis értelmük és szabad akaratuk által. Utóbbiak a szellemi lények, az angyalok és az emberek. Az angyalok és az emberek arra vannak hivatva, hogy ezt a rendet felismerjék, igeneljék és szabad akaratukból e rend szerint éljenek. Ezért van az angyaloknak és az embereknek lehetőségük arra, hogy az isteni rend ellen cselekedhessenek, tehát a természetüknek megfelelő engedelmességet Istentől megtagadják. A bűn ezért végülis nem más, mint hiány, a felismerés és az akarat hiánya: „A bűn az akaratban nem az értelem valamilyen tudatlansága miatt történik. Mi ugyanis semmit nem akarunk, hacsak nem a jót, a valóságos vagy a csak látszólagos [saját elképzelésünk szerinti nekünk jót].” (ScG 4,92)
A bűn tehát mindig megtévesztés miatt történik. A bűnt elkövető valamilyen látszólagos jó után vágyik, amivel az igazi jót felcserélte. Így gondolja például egy tolvaj, hogy jó neki ezt vagy azt megszerezni, holott valójában ez jogtalanság, hiszen az ellopott dolog nem az övé. Az ellopott tárgyat tévesen jó dolognak tartja, így tette – a lopás – vét az igazságosság ellen és ezért valójában rossz. Ha minden ember lopna, nem lenne lehetséges többé a békés egymás mellett élés. A lopás jogtalanság, az igazságosság elleni bűn, ezért a tolvaj, amint belátja és megbánja vétkét, köteles az eltulajdonított tárgyat visszaadni, vagy, ha már nincs a birtokában, pótolni, hogy az igazságosság helyreálljon.

Hogyan látja azonban Isten az ilyen tévútra vezetett cselekedetet? „Isten tökéletes jóságához tartozik, hogy a dolgokban semmi rendezetlent nem hagy; így látjuk ezt már a természet dolgainál is, hogy minden baj valamilyen jó alá van rendelve. … De mivel az emberi tettek csakúgy, mint a természetes dolgok, szintén az isteni előrelátás tárgyai, a gonosznak is, ami az emberi cselekedeteknél előfordul, valamilyen jónak kell alárendelve lennie. Ez pedig a bűnök megbüntetése által történhet a legmegfelelőbben. A büntetés által lesz ugyanis minden, ami a helyes mértéket átlépi, az igazságosság rendje alá vetve, ami megint visszavezet a kiegyenlítéshez. Az ember ugyanis áthágja az őt megillető mértéket, ha az isteni akarat elé helyezi saját akaratát, és ennek Isten utasítása ellenére szabad folyást enged. Az így létrejött kiegyenlítetlenség lesz eltörölve, ha az ember kényszerítve lesz, akarata ellenére, de Isten utasításának megfelelően, valamit szenvedni. Tehát az emberi bűnöket Isten előtt meg kell büntetni és ugyanígy a jó cselekedeteket meg kell jutalmazni.” (ScG III, 140,5)
A tolvaj sikerült lopása felett bizonyos örömet érez. Ez többé vagy kevésbé nagy, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó öröm, aszerint, mit lopott el és milyen sokáig örülhet az ellopott tárgynak. A lopáskor a tolvaj saját akaratát Isten akarata elé helyezi, ami pedig ezt írja elő számára: Ne lopj! De a földi örömért a tolvaj megtagadja Istennek az engedelmességet és áthágja az isteni parancsot. A bűn egy felelősen elkövetett tökéletlenség, amibe az ember saját hibájából kerül, vagyis a bűn Isten és parancsai elleni vétek. Az igazságtalanság viszont megköveteli a kiegyenlítést. Miként már láttuk, a bűnösnek a lopás esetén egyfelől vissza kell adnia az ellopott tárgyat, másfelől az Isten elleni jogtalanságot is jóvá kell tennie. Milyen büntetést kap a bűnös? Tamás megmagyarázza: „Ez a kiegyenlítetlenség azáltal lesz feloldva, ha az ember kényszerítve lesz, akarata ellenére, de Isten utasításának megfelelően valamit szenvedni.” Isten az embert a szenvedés által kényszeríti, hogy bűneit jóvátegye – hozzá kell tenni: amennyiben egyáltalán képes erre, ahogy majd lentebb látni fogjuk.

Lássuk ezt a tényállást még részletesebben: „De mivel csak valami jó lehet az akarat tárgya, a gonosz, mint a jótól való megfosztottság, az értelmes és szabad akarattal rendelkező teremtményben csak speciális értelemben létezik. A rossz [hiány], ami egy dolog formájának vagy teljességének elvonása által jön létre, a büntetés karakterével bír, és ez különösen azáltal van így, hogy minden az isteni gondviselésnek és igazságosságnak van alávetve; ugyanis a büntetés természetéhez hozzátartozik, hogy ellene van az ember akaratának. De a rossznak, ami a szabad akarattal megáldott teremtményben a köteles cselekvés megtagadásából áll, vétek karaktere van; mert az elkövetőjének éppen az lesz felróva, hogy egy cselekedet tökéletessége ellen vétett, melynek akarata szerint ő az ura. Ily módon minden rossz azokban a teremtményekben, akik szabad akarattal rendelkeznek, vagy büntetés vagy vétek.” (STH I q 48 a 5)
E magyarázat megértéséhez maradjunk a tolvaj példájánál. Az, ami a tolvajt tolvajjá teszi, a hiányzó tulajdonjog [vagyis, hogy nem ő a tulajdonosa annak, amit ellopott], ez hiányzik „cselekedete tökéletességéhez, melynek akarata szerint ő az ura”. Lehetősége van, hogy elvegye vagy sem az idegen javat, betartsa vagy sem az isteni parancsot. Ha áthágja az isteni parancsot, akkor jogtalanságot követ el, és ez a jogtalanság „különösen azáltal, hogy minden az isteni gondviselésnek és igazságosságnak van alávetve” egy bizonyos büntetésnek felel meg [azt vonz maga után]. A büntetés lényegéhez tartozik, hogy ellentétben áll a bűnös akaratával. Egy örömteli büntetést soha nem lehet büntetésnek tekinteni. A bűnösnek a büntetést valahogyan éreznie kell, ahogy a tolvaj a lopásnál az örömet érezte, úgy kell neki büntetésként bizonyos szenvedést elviselnie.
A bűnnek ily módon mindig két oldala van. Egyfelől az igazi céltól való eltérés, mert Isten akarata (ezen akaratot kifejező parancs) ellen irányul, másfelől egy téves cél felé való fordulás, vagyis egy földi jó felé, amit Isten elé helyez.

[Ez utóbbi szakaszhoz kaptam a következő segítő magyarázatot: Az ember – ha módjában áll – azért bünteti meg az ellene vétőt, mert egyfelől haragszik rá, másfelől meg akarja bosszulni – mégha nem is ezt a szót használja – az őt ért sérelmet. „Most legyen neki is rossz” – ez az érzés mérsékli a saját veszteségét, a saját haragját. (Gondolom, ezért ítélnek meg embereknek nem anyagi jellegű kártérítést például akkor, ha olyasmit veszít el valaki más hibájából, amit nem lehet visszacsinálni, például meghal egy rokona. Az a tény, hogy az elkövetőnek rossz az, hogy fizetnie kell, enyhíti benne a saját fájdalmát.) Isten azonban nem így bánik az emberrel, hiszen, a teremtmény bűne nem sérti az Ő személyét, Isten nem táplál haragot az elkövetővel szemben. A bűn nem Isten személyét sérti, hanem az embernek Istennel való viszonyát. Ezért Isten büntetése nem bosszúból, nem haragból, nem elégtételből történik, hanem az elkövetővel szembeni jóságból és az igazságosság helyre állítása céljából. Vagyis az isteni büntetés gyógyító jellegű: 1) arra készteti az elkövetőt, hogy javuljon meg, elgondolkodjon a történteken és saját teremtmény létén; 2) a jókat neveli, vezeti ezáltal, az ő igazságérzetüket segíti.]

A bűn lényege

Az embernek igen nehezére esik, hogy a bűn lényegét felfogja. Szent Tamás a bűnt egy helyen a látható tárgyakon fellépő szennyfoltokkal hasonlította össze: „Valóságos értelemben testi dolgokkal kapcsolatosan beszélünk foltról, vagyis akkor, ha egy tárgy egy másik tárggyal való érintkezés révén elveszti eredeti ragyogását. Szellemi területen is ugyanilyen módon kell a foltról beszélni. Az ember lelkének ugyanis kettős ragyogása van: Egyfelől a természetes értelem fényének visszaverődésétől, melyek tevékenységét irányítják, másfelől az isteni fény, vagyis a bölcsesség és kegyelem visszaverődésétől, ami az embert képessé teszi, hogy jól és helyesen cselekedjen. Ha a lélek valamilyen dologhoz szeretettel ragaszkodik, az bizonyos értelemben egy érintésnek felel meg. Ha vétkezik, akkor az annyit jelent, hogy valamilyen dologhoz az értelem és az isteni parancs fénye ellenére ragaszkodik. … Ezért az ilyen érintkezés hatására elvesztett ragyogását, képszerűen a lélek megszeplősítésének nevezzük.” (Sth I/II q 86 a 1)
Ugyanezzel a hasonlattal a halálos és a bocsánatos bűn közötti különbséget Tamás így magyarázza meg: „Ahogy egy testnél előfordul, hogy kétfajta módon szennyeződik be, egyszer az ékességéhez szükséges dologtól való megfosztás révén, másszor valami idegen dolog, például piszok vagy por rárakodása által, mely ékességét [csupán] eltakarja, úgy vonhatja magára a lélek is két módon a foltot: Egyfelől a halálos bűn által, ami teljesen megfosztja a kegyelem ékszerétől, másfelől a bocsánatos bűn által, amit valami evilági dolog iránt érzett rendetlen vonzalma esetén követ el. És ezért van szükség a halálos bűn foltjának eltávolításához a kegyelem visszaszerzésére, míg a bocsánatos bűn foltjának eltörléséhez csupán a kegyelem egy aktusára, ami megszünteti az evilági valami iránti rendetlen vonzalmát.” (Sth III q 87 a 2 ad 3)
Mivel a lélek ragyogását közvetlenül nem láthatjuk, nehezünkre esik, hogy ennek elvesztését észrevegyük, tehát a bűnt kellően megértsük. Ezzel a ténnyel minden lelkiismeretvizsgálat esetén szembe találjuk magunkat: Milyen gyakran próbálkozunk, hogy felkeltsük magunkban a helyes megbánást, és ez milyen sokszor nem sikerül! Ekkor nem marad más hátra számunkra, mint Isten kegyelmével a bűnt józanul és komolyan Isten megsértéseként vagy a lélek eltorzulásaként magunk elé képzelni, és szilárdan megfogadni, hogy a jövőben elkerüljük a bűnre szolgáló alkalmakat.

A lélek ragyogásának elvesztéseként a bűn valami tisztán negatív dolog, „vagyis az isteni fénnyel való kapcsolat megfosztása” (Sth I/II q 86 a 2 ad 1). De ez minden? Nincsenek a bűnnek további következményei is? Szent Tamás így magyaráz: „A lélek szépsége az Istennel való hasonlatosságából áll, Aki felé a Tőle kapott kegyelem szentsége által a léleknek formálódnia kell. Ahogy a nap fényének észlelését a nap elé került valamely test lehetetlenné teszi a számunkra, úgy zárja el egy elkövetett bűn a lélektől a kegyelem fényét, mert a bűn elszakít Istentől, ahogy Iz 5,9 mondja. … Ezért nevezik a foltot sötétségnek.” A folt lényegét tekintve a kegyelemtől való megfosztás, és egyben akadály a kegyelem újabb felvételére.

Bűn és örökkévalóság

Egy bűn (itt a súlyos bűnről van szó) a lélekben áthidalhatatlan akadályt teremt a kegyelem számára. A lélek nem képes a kegyelmet fogadni, ráadásul saját magától nem képes többé ebből a helyzetből kiszabadulni. Ezért beszélünk arról, hogy a lélek sötétségben van, hiszen az isteni fénytől tökéletesen meg van fosztva. Az ezen bűnnek megfelelő büntetés az elkárhozás. Ez Isten boldog színe látásától való örökre szóló megfosztás. Ehhez jön még az érzékek büntetése, az időbeli büntetések, melyek a földi élet testi és lelki szenvedéseiből állnak.
Szent Tamás megmagyarázza, „hogy a büntetésnek meg kell felelnie e bűnnek. A bűnben azonban kétfajta momentum van: egyszer a halandó jó felé való rendetlen vonzódás és erről az oldalról a bűn véges, mert a teremtmények tettei nem lehetnek végtelenek. Az ilyen bűn büntetésének az érzékek büntetése felel meg, ami szintén véges. Az Istentől való elfordulás oldaláról viszont a bűn büntetése az elkárhozás, ami végtelen, hiszen a végtelen Jó, azaz Isten elvesztéséből áll.” (Sth I/II q 87 a 4)

Az örök büntetés tényét ma a legtöbb ember képtelen felfogni és elfogadni. Ennek oka egyfelől a tökéletesen hamis elképzelés Istenről. A szeretet hamis fogalmából és Isten jóságából kiindulva, úgy gondolják, hogy egy ilyen Isten soha nem lehet annyira kegyetlen, hogy teremtményeit bűneik miatt örökre meg akarná büntetni. Azon kívül miért lenne az jó Istennek, ha teremtményeinek nagy része a pokolban örökre átkozná Őt?
Másfelől e vélemény mögött magának a bűnnek a félreismerése áll. A mai ember teljesen félreismeri a teremtmény szabadságának komolyságát és a számára ebből adódó felelősséget. A teremtménynek örökre szóló döntéseket lehet és kell hoznia, mert csak ily módon válik képessé az igazi istenszeretetre. Isten az ember döntéseit kegyelmi segítségei által támogatja, ily módon válik az ember képessé, hogy élete végső célját, Istent elérje. E cél elvétése azonban örökre szóló katasztrófa. Ezért nem lehet soha a bűnt eléggé komolyan venni és eléggé félni tőle.
[Az itt leírt igazságokkal kapcsolatban ajánlom figyelembe a következő gyászbeszédet]

Vezeklés és elégtétel

Hogy a bűn milyen komoly dolog, az arról ismerhető fel, hogy milyen elégtételre volt szükség, hogy Isten megbocsáthassa az embereknek bűneiket. Szent Tamás hangsúlyozza: „De hogy az elégtétel azonos értékű legyen, végtelen erejűnek kellett lennie, mert a bűn, melyért elégtételt adott, három okból rendelkezett bizonyos végtelenséggel: először az isteni felség végtelensége miatt, amennyiben Őt az engedetlenségben mutatkozó megvetés által sérelem érte, ugyanis a vétek annál súlyosabb, minél hatalmasabb az, aki ellen elkövették. Másodszor amiatt a jó miatt, ami a bűn által elveszett. Harmadszor maga a természet miatt, ami megromlott, mert ez bizonyos végtelenséggel bír a tekintetben, hogy hordozóit vég nélkül meg lehet sokasítani. Egy tisztán teremtmény tettének azonban nem lehet végtelen hatása, és ezért nem képes elégséges elégtételt adni.”
Az embernek ugyan megvan a szabadsága, hogy a bűn által az ingyenes, istenadta kegyelmet elveszítse, de az a szabadsága már nincs meg, hogy ezt visszaszerezze. Más szóval: A bűn által elvesztette szabadságát a kegyelemre és a bűn rabszolgája lett. Isten gyermekéből és barátjából az ördög társa lett. A bűn szétzúzta a teremtménynek Istenével és Teremtőjével való baráti kapcsolatát, amit egyedül a megszentelő kegyelem tesz lehetővé, ami a teremtményt természete fölé emeli és a Háromszemélyű egy Isten valódi képmásává teszi. Csak a kegyelemben élő ember igazán szeretetre érdemes Isten számára.

Csak ezek a felismerések teszik lehetővé számunkra, hogy a Nagyhét történéseit valóban megértsük. A bűn miatt elvesztett igazságosság visszanyerése csak egy ennek megfelelő végtelen engesztelői művel lehetséges, ami a végtelen vétket kiegyenlíti. Isten igazságossága előtt a bűnös ember mindaddig menthetetlenül elveszett volt, amíg valaki helyettesként nem vette magára a szükséges engesztelést, amivel a vétek törölve lesz. Az embernek szüksége volt egy közvetítőre és közbenjáróra Isten előtt, hogy újra megszerezhesse Isten barátságát. Ennek a közvetítőnek és közbenjárónak mindkét oldalt át kellett hidalnia. Egyfelől az emberből kellett jönnie, hogy az ember helyetteseként léphessen fel és elégtételt adhasson, másfelől Istennek kellett lennie, hogy tetteinek végtelen értéke legyen.
A Zsidóknak írt levelében Szent Pál e rendkívüli közvetítőnek a lényét így magyarázza meg: „Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. Miután megváltott minket a bűntől, helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.” (Zsid 1,1-3) Az idők végén Isten egyszülött Fiát az emberi világba küldte, aki „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása és a mindenséget hathatós szavával tartja fenn”. Magára kellett vennie az emberek bűneit, „ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit”. (Zsid 2,17)
Mivel Ő egyszerre Isten és ember, Ő, Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között. Ebből azonban az következik, „hogy egyetlen bűn sem bocsáttathatik meg, csakis Krisztus szenvedésének ereje által, amiért az Apostol azt mondja, hogy »vérontás nélkül nincs bűnbocsánat« (Zsid 9,22).” (Sth III q 69 a 1 ad 2)

Summája egy másik helyén Szent Tamás ezt írja: „Krisztus szenvedése által nem csak az egész emberi természet közös bűnének vétkétől és büntetésétől szabadultunk meg, azáltal, hogy a váltságdíjat értünk megfizette, hanem minden egyes ember, aki Krisztus szenvedéseiben a hit, a szeretet és a szentségek által részesedik, minden személyes bűnétől is. És ezért nyílik meg számunkra Krisztus szenvedése által a mennyország kapuja.” (Sth III q 49 a 5)
Az embert terhelik a bűnei és az ezekből következő büntetés. Jézus Krisztus helyettesítőként átveszi ezeket és megszabadít bennünket tőlük, „azáltal, hogy a váltságdíjat értünk megfizette”. A megváltás gyümölcseiben való részesedés feltétele azonban az, hogy az ember „a hit, a szeretet és a szentségek által részesedjen Krisztus szenvedéseiben”.

Egy másik helyen Szent Tamás különbséget tesz a szenvedés különböző aspektusai között, amivel ezen aktusok messzemenő hatásai világossá válnak számunkra: „Krisztus szenvedése Krisztus lelkének akaratát tekintve az érdem módján hat; Krisztus testét tekintve vezeklésként hat, amennyiben megszabadít bennünket a büntetéstől, kiváltásként, amennyiben a bűn szolgaságából szabadít ki, áldozatként, amennyiben Istennel kiengesztel.” (Sth III q 48 a 6 ad 3).
Isten Fia az, aki emberként értünk szenved. Ezen okból lehetséges, hogy Krisztus szenvedése istenségére vonatkozzon, ami által ez végtelen engesztelői értékét elnyeri, és amitől egyáltalán megváltásunk hatékony oka származik. Krisztus lelkét tekintve szenvedése érdemszerző, és megszerzi a megváltói kegyelmek kimeríthetetlen kincsét, melyek által minden ember megmenekülhet. Ezért mondjuk joggal: Minden kegyelem a keresztből ered.

A lelkek kiváltása Jézus Krisztus által

Kétségen felül áll, hogy Krisztus szenvedése az isteni megváltói szeretet titka. Nagy a veszély, hogy e titok felett felületesen átsiklunk és azt képzeljük be magunknak, hogy Jézus keresztáldozatát meg tudjuk érteni. Különösen egy gondolat segíthet nekünk, hogy a megváltás isteni mértéken felüliségét és benne Megváltónk irántunk érzett mértéken felüli szeretetét megsejtsük. A katekizmusból minden katolikus tudja, hogy magában tekintve Krisztus még oly kicsiny szenvedésének is végtelen értéke van. Krisztus vérének egyetlen cseppje is elegendő lett volna arra, hogy az egész világot megváltsa. Miért nem elégedett meg ennyivel az isteni Megváltó? Miért nem fejezte be legkésőbb megostorozása után szenvedését? A válasz e kérdésre az elrejtett isteni végzések homályába vezet bennünket.
Szent Tamás a kiváltás fogalmából kiindulva megpróbál közeledni ehhez a titokhoz. Tekintetbe veszi, hogy a vételhez mindig két dolog szükséges, „nevezetesen a vételár és ennek valamely dolog megvételére való rendelése. Ha ugyanis valaki olyan árat fizet, ami nem fedezi a megszerzendő tárgy teljes értékét, nem vételről, hanem csak részleges vételről és részleges ajándékozásról beszélünk. Ha tehát az emberi nem megváltásával kapcsolatban az ár nagyságáról beszélünk, személye végtelen méltósága folytán Krisztusnak bármely tetszőleges szenvedése bőven elegendő lett volna halála nélkül is az emberi nem kiváltására. Ha azonban a vételár meghatározásáról beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy az Atyaisten és maga Krisztus az emberiség megváltására nem határozott meg mást, mint Krisztusnak halála általi szenvedését.” (Quodlibetum 2 q 1 a 2 co)

MI tehát csak azt a tényt állapíthatjuk meg, hogy Isten sokkal magasabb árat állapított meg, mint amennyi szükséges volt. Istennek e szabad elhatározására azonban Tamás csak ilyen okokat tudott felhozni, mint például, „hogy Krisztus az emberi nemet nem csak hatalma, hanem igazságossága által is meg akarta szabadítani a bűnöktől. És ezért nem csak azt vette figyelembe, hogy az istenségével való egyesülése okán fájdalmának milyen nagy az ereje, hanem azt is, hogy milyen nagynak kellene a fájdalomnak lennie, hogy az emberi természet szerint egy ilyen elégtételre elég legyen.” (Sth III q 46 a 6 ad 6)
Más szóval a szenvedésnek kívülről nézve is minden elképzelhető mértéket felül kellett múlnia, ami a sokféle és rendkívüli szenvedésekben jutott kifejezésre és mindenki számára látható lett. Végül is Krisztus szeretete az, ami Őt erre a mértéket felülmúló szenvedésre indítja. Krisztus szenvedéseinek szemlélésekor minden embernek tudatában kell lennie eme isteni megváltói szeretet nagyságának, mert „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13)
És milyen nagynak kell lennie ennek a szeretetnek, ha barátaiért ilyen hallatlan nagy fájdalmakat akar magára venni és önként elviselni? Paul Claudel „Gyümölcsosztó Boldogasszony” című drámájában a leprás Violaine ezt mondja nővérének, Marának: „Hatalmas a szenvedés, ha olyan önként vállalja magára valaki, mint a bűnt.” Az engesztelő szenvedésnek ugyanolyan önkéntesnek kell lennie, mint amilyen a bűnelkövetés volt. Szenvedést azonban csak szeretetből lehet önként vállalni és nem csak kelletlenül elviselni. Ezért mondja Violaine röviddel korábban: „A szeretet okozta a fájdalmat, és a fájdalom okozta a szeretetet. A fa, amit tűzbe dobnak, nem csak hamut ad, hanem lángot is.” A láng azonban fényt ad, isteni fényt, a kegyelem fényét. Ezért csak örömmel teli lehet Szent Pállal együtt kiáltanunk: „Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,14-16)

Aquinói Szent Tamás fontos tanáccsal szolgál számunkra, ami a szent liturgia titkát felfedheti előttünk, és ami bizonyára segítségünkre lehet, hogy áhítatosabban, összeszedettebben, érdeklődőbben, figyelmesebben és mindenekelőtt szeretőbben vegyünk részt a szent liturgiában: „A keresztény vallás egész rítusa Krisztus papságából vezetődik le.” (Sth III 63,3)
Azt mondhatjuk tehát: A szentmise minden gesztusa, a liturgia minden szertartása Krisztus papságából ered, és abból az áldozatból vezetődik le, amit az örök Főpap lelkünk üdvéért bemutatott, a kereszten meghozott áldozatából. Lépjünk tehát e nagyböjti napokban bizalommal a kegyelem trónusa elé, azáltal, hogy a szent ünnepeket áhítatosan követjük, és akkor biztosan elnyerjük irgalmasságát és megtaláljuk Krisztus kegyelmét. Kegyelmét, mely csakúgy, mint a szeretete végtelenül túláradó.


www.antimodernist.org/am
http://www.katolikus-honlap.hu/1501/haromnap.htm

Solymosi Eszterre emlékezünk

Solymosi Eszter

Per, amely nem 133 éve, hanem ezer, sőt több tízezer éve nem zárult le. Latens bűncselekmények sorozata a mai napig tesz tönkre “gój” családokat, amelyek miatt joggal vetődik fel a kérdés: hogyan viszonylik a felfedezett bűncselekmények száma az elkövetett bűncselekmények számához?
Hogyan működhet egészségesen, hatékonyan egy társadalom jogrendszere állandó kettős mérce alkalmazásával? 

De most maradjunk az ártatlanul meghalt keresztény gyermeknél, aki mellett a törvény még ma sem áll ki. Szenvedett, elvérzett, és máig nem tisztázottan zsidó rituális szertartás áldozatává vált. A “tiszaeszlári vérvád” néven ismert ügy  nem maradhatott titokban. (Keresztény gyermekeknek – különösen húsvétkor – azért kell zsidó rituális szertartás szerint meghalnia, hogy kovásztalan kenyér: macesz alapanyagául szolgáljanak. Forrás: Wikipedia)

Az MNA egy korábbi Megemlékezésen

Solymosi Eszterke tragédiája a leghíresebb magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány, Solymosi Eszterke tűnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga környékén a szabolcsi településen.
A gyanú hamarosan a helyi zsidókra terelődött, akiknél éppen idegenből jött koldus zsidók tanyáztak. Eszterke édesanyja feljelentést is tett a zsidók ellen, de a karhatalom először csak országos körözést adott ki.
Később azonban a zsinagóga (zsidó) gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Eszterkét, akit korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába.
A 16 éves Móric először vonakodott vallomást tenni, végül mindent részletesen előadott a nyomozóknak.
Ennek alapján több zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszterke nem baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltűnése után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nő holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszterke ruháit viselte. Az orvosszakértők azonban megállapították, hogy a kifogott nő 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a holttest eredetileg szőke (haját leborotválták), az eltűnt kislány pedig barna volt.
Végül az édesanyja egyértelműen kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát egy idegen holttestet öltöztettek fel az ,,eltűnt” Solymosi Eszterke ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi érdeklődést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó vádlottat felmentették 1882-ben Eötvös Károly és védőtársai.
Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból.

Később kiderült, hogy a felmentő ítélet a zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több köztisztviselő számolt be vesztegetésekről - írja a magyartudat.com.

Krisztus feltámadása történelmi tény

Hallottál már Theudásról vagy a galileai Júdásról? Mindketten önjelölt „messiások” voltak az első században. Hány követőjük van ma? Valószínűleg nulla.

Jézus Krisztusról ezzel szemben mindannyian hallottunk, az emberiség fele pedig nemcsak hallott Róla, hanem hisz is Benne. Vajon akkor is ez lenne a helyzet, ha Jézus nem támadt volna fel a halálból?

Hittől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek érdekében áll alaposan utánanézni, hogy mi is a helyzet ezzel a bizonyos Jézussal és a halálból való feltámadásával. Sok millió ember él ma a földön, aki gondolkodás nélkül félresöpri a kereszténységnek ezt a kijelentését, pedig egy ilyen döntésnek örök következményei lehetnek.

Az első Húsvétkor Jézus sírja üres volt. Tudtad, hogy ez egy történelmi tény? És azt, hogy ennek az eseménynek az első megkérdőjelezői maguk a tanítványok voltak? Mi történt, aminek hatására gyávaságukból Krisztust bátran hirdető vezetőkké váltak? Találkoztak a feltámadt Krisztussal.

A néhai Chuck Colson, aki a Fehérházban dolgozott Nixon idejében, a következőket mondta:

„Vessük össze a Watergate botrányt Krisztus feltámadásával. A Watergate esetében emberi összeesküvés történt és amikor lelepleződött, az egész összeomlott.”

A botrány kapcsán 80 ember került börtönbe, köztük Colson is.

Jézus esetében azonban semmi, se a kínzások, se a mártírhalál nem voltak képesek megállítani a tanítványokat, akik az egész világnak hirdették a feltámadt Krisztust.

Nem egy őszinte szkeptikus indult már neki, hogy megvizsgálja az eseménnyel kapcsolatos bizonyítékokat és vált hívővé a kutatás során.

Lew Wallace (1827-1905) egy hitetlen tábornok volt az amerikai polgárháború idején, aki azzal a céllal látott kutatásnak, hogy megcáfolja a kereszténység alapjait, ehelyett azonban maga is hívő lett. Később megírta a Ben-Hur: Egy történet Krisztusról című könyvet, ami az 1959-ben készült azonos című film alapjául szolgált.

A keresztény hit egyik legismertebb, ma is élő védelmezője Josh McDowell. Fiatal főiskolai hallgatóként azonban igen szkeptikus volt a kereszténység történelmi hitelességével kapcsolatban. Olyannyira, hogy kifejezetten azért halasztott a főiskolán, hogy alaposabban megvizsgálhassa a kérdést és a British Múzeum anyagainak segítségével megcáfolhassa a keresztény hitet.

Néhány hét komoly kutatást követően ráeszmélt, hogy tévedett és, hogy a keresztény hitet történelmi tények is alátámasztják, amelyekre minden nyitott elméjű kutató rábukkanhat.

Végül igazi elszánt hívő lett belőle, aki számos könyvet is írt a témában, köztük a bestseller „Bizonyítékok a keresztény hit mellett” cíművel. Jézus feltámadása szerinte „a történelem legfantasztikusabb ténye”.

C.S. Lewis (1898-1963), aki először az Oxford, majd a Cambridge egyetem irodalom professzora volt, a XX. század legnagyobb keresztény írójának számít. Fiatalemberként rendíthetetlen ateista volt, míg egy napon néhány érdekes körülmény a kereszténység alapjainak vizsgálatára nem ösztönözte. Az Öröm vonzásában című életrajzi könyvében leírja, hogy „1929 húsvét utáni időszakában beadtam a derekam, s talán mint olyan valaki, aki egész Angliában a legkedvetlenebbül és a leginkább vonakodva tért meg, rugdalózva, az utolsó pillanatig kibúvót keresve, de végül elismertem, hogy az Isten – Isten.”

Lee Strobel a Yale Jogi Egyetemen végezte tanulmányait és a Chicago Tribune jogi rovatainak szerkesztője volt. Intellektuális beállítottsága és erős szkepticizmusa arra hajtotta, hogy, amikor felesége megtért, minden tudását és oknyomozói tapasztalatát latba vesse a kereszténység állításainak, azok közül is a feltámadásnak alapos vizsgálatában.

Strobel volt annyira őszinte a keresésben, hogy kövesse a feltáruló bizonyítékokat, amelyek egyik professzortól a másikig vezették, míg végül cáfolat helyett maga is a feltámadt Krisztust találta meg. Kutatásairól számos könyvet írt, amelyek közül az egyik legismertebb, Jézus dosszié címen magyarul is megjelent.

Dr. Mike Licona, a Houston-i baptista egyetem professzora is kétségekkel küzdött fiatalemberként, így sok más őszinte keresőhöz hasonlóan vizsgálódásba kezdett, amiről a következőket mondja:

„Elhatároztam, hogy komoly kutatásba kezdek és hagyom, hogy a feltáruló bizonyítékok vezessenek. Több éves kutatómunka után arra a megdönthetetlen következtetésre jutottam, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból és a keresztény evangélium igazat mond.”

Dr. Gary Habermas, a Liberty Egyetem történésze, Új Testamentum szakértő, aki Licona professzora is volt szinten megharcolt saját kétségeivel:

„Sok évig küzdöttem vallásos kétségekkel. Tíz éven át meghatározták életemet, de utána is elő-elő jöttek.
Miután a világ sok filozófiai irányzatát tanulmányoztam életemben, volt idő, amikor azt gondoltam, hogy buddhista leszek. A válaszok után kutatva egyetlen dolog adta meg a választ a legkeményebb kérdéseimre: Jézus Krisztus feltámadásának tanulmányozása.”

A tények őszinte vizsgálatát csak ajánlani tudom minden szkeptikusnak. Jézus feltámadt.
Forrás: wnd.com

http://idokjelei.hu/2015/04/krisztus-feltamadasa-tortenelmi-teny/

Megrázó! Így adta meg magát a 4 éves szír gyerek

Adi Hudea halálra rémült a fényképezőgép láttán még a menekülttáborban is. Nem sokkal korábban egy mészárlásban elveszítette apját, anyjával és három testvérével menekült.
Szívszaggató felvételt tett közzé a napokban egy 4 éves szír gyerekről egy török fotóriporter, Osman Sagirli. Az újságíró még 2012-ben látogatta meg az atmeni menekülttábort, ahol ezrével zsúfolódtak össze a szír polgárháború elől menekülő civilek. Sagirli egy négy éves kislányt, Adi Hudeát akarta lefotózni, aki halálra rémült a fényképezőgép láttán. A fotóst ugyanis katonának nézte, és azt hitte: egy gyilkos fegyverrel veszi célba őt. Ezért sírásra görbülő szájjal azonnal feltette a kezét.

Drámai a kicsi reagálása

A kis Adi Hudeában nem véletlen fagyott meg a vér az ismeretlen láttán. Mint kiderült, nem sokkal korábban egy tömeges mészárlásban veszítette el apját, s menekülni kényszerült a szörnyűségek miatt összeomlott anyjával és három testvérével.

Ghassan Zaqtan
PÁRNA

Van-e még idő
annyit mondani
Jó estét Anya
Visszajöttem
egy golyóval a szívemben
Ott a párnám
hadd feküdjek le
pihenni szeretnék
Ha a háború
jönne és dörömbölne
szólj ki nekik:
lefeküdt
pihenni........

Tegnap a Kárpátokon túli Ternopolban-mint Galicia egyik cionista fellegvárában-a “békéért” rendeztek keresztcipelő menetet.

Egy nyolcvankilós irdatlan fakeresztet hurcolásztak keresztül-kasul a városon Ukrajna “egysége és békéje” miatti aggodalmukban. Olyan martalócok, akik mostanság tértek vissza épkézláb Donbasszból, jó kis oroszgyilkolászásból.

Papok sereglete (több mint száz pap) kísérte a mutatványt, akik meg bőszen hányták a keresztet a valcmanista pribékekre. Az összesereglett ternopoli népek pedig virágokat szórtak a donbasszi “hősök” lábai elé, akik megakadályozák, hogy “a zorosz terroristák házaikba hatoljanak”! Zengett a Majdanon lelövöldözött “Mennyi Százak” dícsérete, ám a donbasszi legyilkolt hatezrekről senki nem ejtett egy árva kukkot sem.

https://balrad.wordpress.com/2015/03/31/ternopol-a-bekeert/

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2015. március 3. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik szerettek Engem úgy, hogy megteszitek akaratomat. Kicsinyeim, most hozzátok fordulok, és kérve kérlek benneteket, hogy ajánljátok fel magatokat Nekem szentelt örök áldozatul. Az Én kínszenvedéseim és kereszthalálom örök érdemeivel egyesítve égi Édesanyátok hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által ajánljátok fel Nekem minden gondolatotokat, szavatokat, cselekedeteiteket, imáitokat, áldozataitokat és szenvedéseiteket, hogy szenteljem meg azokat, mert csak így érdemszerző a lelkek javára. Ne sajnáljátok az áldozatokat meghozni bűnbe süllyedt testvéreitekért, és ha szenvedéseket kérek tőletek, nézzetek fel keresztemre, és Belőlem merítsetek erőt. Tudatosítsátok magatokban, hogy Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig, és mindent Én irányítok a lelketek javára. Engedelmeskedjetek hívó szavamnak! Tegyétek meg minden parancsomat! Öleljétek át a keresztet, amellyel megajándékozlak benneteket, mert egyedül ez válik az üdvösségetekre, és mások üdvére.

Kicsinyeim! Az óra itt van. Sokak számára lezárul az idő, amit itt a földön életnek neveznek. Addig engedelmeskedjetek szavaimnak, amíg még itt vagytok. Mert ha a lelketek már kiszállt testetekből, nem tehettek semmit. Akkor már nem cselekedhettek, nem szólhattok, nem tudtok engesztelni. Értsétek meg: csak a ma a tiétek. Ti bűnösök! Térjetek meg Hozzám még ma, mert a holnap már bizonytalan számotokra. Újra meg újra hívlak benneteket, de süket fülekre találok.

Gyermekeim! Meg akarlak menteni benneteket. De ha nem működtök együtt kegyelmemmel, örökre megfosztjátok magatokat Tőlem, örök életetek Szerzőjétől, és elkárhoztok.

Kicsinyeim! Nagyon szeretlek benneteket. Örök javatokat akarom. Hallgassatok szavamra, és váltsátok tettekre, amit mondok! Én az örök boldogságra hívlak meg benneteket, amelyet rettenetes kínszenvedéseimmel szereztem meg nektek a keresztfán. Ne forduljatok el Tőlem! Szeressetek viszont Engem! Csodálatos ország vár rátok az örök hazában. De ha elszakítjátok magatokat Tőlem a bűn miatt, az örök tűz, a férgek a sötétség és a kárhozat vár rátok. Ma még választhattok. Én azért jöttem, hogy életetek legyen, és bőségben legyen. Válasszátok az életet!

Drága szeretteim, ma még kérlek, de holnap már meg kell, hogy ítéljelek benneteket. Szavaimat vegyétek nagyon komolyan, mint szeretetteljes figyelmeztetéseimet.

Kicsinyeim! Azt akarom, hogy ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Rajtatok múlik örök sorsotok. Már mindent tudtul adtam nektek. Válasszátok az életet! Engedelmeskedjetek felhívásomnak! Erre áldalak meg benneteket megerősítő szeretetteljes áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Ezt üzenem X-nek: Szeress Engem lángolóan! Bízzál ígéretemben! Legyen olyan erős a hited, mint a szikla! Ha megteszed, amit kérek, kiirtok a szívedből minden kételyt és hitetlenséget. Újra mondom: higgyél! Hited által tudlak csak teljesen meggyógyítani. Fogadd szeretetteljes megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2015. március 8. Szentségimádáson Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő nagyon rövid. Beteljesedik mindaz, amit mondtam nektek. Vigyázzatok! Senki félre ne vezessen benneteket! Hamarosan fellép az antikrisztus, aki azt fogja állítani, hogy ő Én vagyok. Ne higgyetek neki! Ő a sátán embere, akit maga az ördög segít, mindenféle megtévesztő csodákkal, hogy elhitesse a világgal, hogy ő a messiás. Én ugyanúgy fogok visszatérni dicsőségben erre a földre, mint ahogy felmentem a mennybe. Ugyanúgy fogok ragyogni, amikor visszatérek, mint ahogy azt megmutattam apostolaimnak a Tábor hegyén.

Gyermekeim! Csak Nekem higgyetek! Olvassátok az Evangéliumot! Én most is azt hirdetem nektek. Semmi újat, azzal ellenkezőt nem mondok. Ezért hitelesek és igazak szavaim. Én ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké. Tanításom megváltoztathatatlan és örök. Mindazok, akik megváltoztatják, hogy ez által a bűnösök elvárásainak megfeleljenek, a sátán emberei. Nem lehet két úrnak szolgálni. Vagy Engem, az élő Krisztust szolgálják úgy, hogy megtartják tanításomat, és azt hirdetik, ami az Evangéliumban van, vagy a gonoszt szolgálják, és akkor meghamisítják tanításomat, és elvesznek ők maguk, és mindazok, akiket megtévesztenek.

Gyermekeim! Legyetek résen! Nagyon vigyázzatok! A tét hatalmas: örök élet, vagy örök halál. Ellenfelem az örök tűzbe akar taszítani benneteket. Aki Nekem szolgál, azt gyűlöli és üldözni fogja. Álljatok neki ellen keményen a hit erejével! Ti mindig, minden körülmények között maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig! Ha kell, véretek kiontása árán is. Ne féljetek üldözőitektől! Higgyetek Bennem, és váltsátok tettekre tanításomat! Aki hisz, üdvözül. Aki nem hisz, elkárhozik. Amikor bíróság elé hurcolnak titeket, hogy tegyetek tanúságot Rólam, ne gondolkozzatok azon, hogy mit mondjatok! Maga a Szentlélek fog beszélni általatok. Bízzatok Bennem, és soha ne féljetek! Így dicsőítitek meg az Emberfiát. Bízzatok Bennem, akkor nem fogtok megszégyenülni. Amikor a legnehezebbnek találjátok kereszteteket, akkor mentitek a legtöbb lelket. A mennyben ezeknek fogtok örülni a legjobban. Bízzatok Bennem! Soha nem próbállak erőtökön felül benneteket. Mindig megadom a szükséges kegyelmet, hogy kitartsatok Mellettem mindhalálig.

Gyermekeim! Az idő rövid, már itt is van, amikor senkinek sem lehet kétfelé sántikálni. Mindenkinek meg kell vallania a hitét. Vagy Mellettem, vagy Ellenem. Legyetek erősek! Valljatok meg Engem az életetek árán is! Aki elveszíti Értem az életét, megmenti azt.

Kicsinyeim! A mennyben a vértanú szentek a legboldogabbak, mert nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.

Kicsinyeim! Szívemnek drága választottjai! Bízzatok Bennem! Én megváltottam a világot. Hamarosan visszatérek dicsőségemben, és magammal hozom jutalmamat, hogy megfizessek mindenkinek cselekedetei szerint. Éljetek szüntelen készenlétben! Ha tettekre váltjátok szavaimat, nincs mitől félnetek. Megáldalak benneteket megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Ima a Szentlélek által: „Hőn imádott Szentlélek Istenem! Veled és Benned magasztalom a teljes Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Te légy az én Vezérem, Aki megadja nekem a tisztánlátás kegyelmét, hogy mindig meg tudjam különböztetni a jót a rossztól! Te irányítsd lépteimet, hogy mindig Megváltó Uram nyomában járjak, hogy mindig Őt kövessem, Őt lássam, Belőle merítsek erőt, és az Ő tanítása szerint éljek.

Szentlélek! Te légy Vezérem, hogy minden élethelyzetben Téged kövesselek, hogy mindig felismerjem és megtegyem akaratodat! A Te szavad intsen és buzdítson! Te légy lelkiismeretem sugallata!

Szentlélek! Te imádd bennem a legszentebb Szentháromságot, Te adj mindenért hálát, és Te kérd bennem kimondhatatlan szavakkal a kegyelmet Istenem tetszése szerint!

Szentlélek! Te légy számomra a levegő, ami nélkül nem tudok élni! Te légy a víz, ami nélkül szomjan halnék! Te légy a táplálék, ami megerősíti testemet, lelkemet! Te légy a fény, ami megvilágítja utamat! Te légy az iránytű, amely mindig az örök haza felé mutat! Te légy az Én Istenem és Mindenem, hogy elnyerjem örök Célomat! Ámen.”

2015. március 26. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Nyisd ki a Szentírást!” Ide nyílt ki: Márk 2, 20: „Eljön a nap, amikor elviszik a Vőlegényt…”

Jézus: „Drága gyermekeim, készüljetek! Hamarosan elvesznek Engem tőletek. Meg lesz csonkítva a Szentmise. Nem lesz átváltoztatás. Nem lesz többé Oltáriszentség. Helyette tévtanításokat fognak hirdetni. Ez lesz az a nagy „egység”, amiről prédikálnak. Eltörölnek Engem, mert útjukban vagyok. Nem bírják elviselni Jelenlétemet, mert tekintetem figyelmezteti őket bűneikre. Mindaz, aki Nélkülem akar élni, és a bűnt választja, a kárhozat felé halad.

Gyermekeim! Nem lehet, és nem is kell a világnak megfelelni. Csak egyedül Istennek. Én sem teljesítettem környezetem elvárásait. Nem engedtem Magamat királlyá tenni. Én egyedül Atyámnak engedelmeskedtem. Ti se akarjatok a világ elvárásainak megfelelni! Teljesítsétek Atyám törvényeit! Váltsátok tettekre az Evangéliumot, és kövessetek Engem a keresztúton! Akkor a szűk ösvényen jártok, ami az örök életre vezet.

Gyermekeim! Most nagy üldözés fog kitörni ellenetek. Jól jegyezzétek meg szavaimat: csak aki mindhalálig kitart Mellettem, az üdvözül. A rejtekben igaz papjaim be fogják mutatni a Szentmisét. Ide jöjjetek! Itt a szívetekbe térek, és imádhattok Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Máshová ne menjetek! Ne szolgáljatok két úrnak! Valljatok meg Engem az emberek előtt! Akkor Én is megvallak titeket Mennyei Atyám és szent angyalai előtt. Tegyetek tanúságot Rólam, ha kell, az életetek árán is! Akkor vértanú szentekként egyenesen a mennybe jöttök. Ne féljetek üldözőitektől, akik a testet megölik, de semmi egyebet nem tudnak tenni. A bűntől, a képmutatástól féljetek, ami elválaszt Tőlem, és az örök kárhozatba taszít.

Gyermekeim! Most színt kell vallanotok. Vagy Mellettem, vagy Ellenem. Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, mert csak akkor tudtok bejönni az örök életre. Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Filippi 3, 20-21: „A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt: az Úr Jézus Krisztust. Ő…átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült Testéhez.”

Máté 27, 31. 50. „Jézust keresztre feszítik. Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte Lelkét.”

Jézus: „Ez vár most Egyházamra is.”

2015. március 30. Ma délután itthon kértem a Szűzanyát, hogy esdje le számomra a kegyelmet, hogy én is olyan szoros egységben legyek az Úr Jézussal, mint Ő.

Erre Ő ezt válaszolta: „Valahányszor türelemmel viseled szenvedéseidet, vagy teljes szívedből elismétled Szent Fiam szavait, amelyeket a Getszemáné kertben mondott: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy Én akarom, hanem ahogy Te.” Vagy amit Én válaszoltam szent Gábriel arkangyalnak: „Íme, az Úr, szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Mindig ugyanolyan szoros egységben vagy Szent Fiammal, mint Én.”