Törékeny kincs - boldog házasság

A házasság keresztény értékrendje

Bibliai értelemben ez a korszak az erőszak korszaka: az emberek mindent értékesnek tartanak, ami nem az és értéktelennek az igazán fontos dolgokat. Minden értéknek az alapja az a kinyilatkoztatás, amely Istentől jön, és minden más értéktelen, hiszen hamar bebizonyosodik, hogy az Igazság elferdítésével és hazugsággal tud csak teret nyerni, amely viszont pusztító hatású. Az értékrend felborulása és a hazugság elterjedése igazságtalansághoz vezet, amely széles néprétegek esetében a szegénység és a nyomor életre hívója. Azok pedig akik szegénységbe kényszerítik a tömegeket, hatalmuk fenntartására erőszakot gyakorolnak, amely megnyilvánul még több hazugságban, félrevezetésben, viszály szításában és fizikai erőszakban is.

A háborúknak és a fizikai világban megtapasztalható erőszaknak a forrása mindig a szellemi tévelygés. Maga az igazságszolgáltatás, amikor a bűnöst büntetik, nem erőszak, az az erőszak, amikor az ártatlan bűnhődik és a bűnös nem. A kettő szükségképpen egyszerre van jelen. Ha az ártatlan nem bűnhődik, akkor a bűnös fog, és fordítva: ha a bűnöst nem büntetik meg, akkor szükségképpen az ártatlan fog bűnhődni.

Isten parancsolatai és tiltásai olyan alapvető erkölcsi normák, amelyek világosságot adnak és mutatnak a sötétségben. Van, amikor bántó dolog egyenesen az erős fénybe nézni, ezért még az elkötelezett hívő embernek is nehéz szembenéznie bizonyos kérdésekkel. Ez természetes dolog, de a fájdalom múlásával az ember lelke is erősödik, éppen ahogy a test is ami fokozatosan hozzászokik a nehéz fizikai próbatételekhez. Ha tehát az ember Isten parancsolataihoz köti magát, akkor ezek a parancsolatok habár nehéznek tűnhetnek olykor, megmutatják a világban, hogy mi Istentől való és mi nem az. Elválasztják a világosságot a sötétségtől – Isten szava szellemi értelemben is elválasztja a világosságot a sötétségtől. Az Isten parancsolatait kigúnyolók távol vannak a világosságtól, ahogy a tudatlanok is, akik nem hallották azt, és így a világosság hiányában tévelyegnek. Akik pedig az Igazság, a parancsolatok és a tiltások ellen törnek, tagadva vagy támadva azokat, a sötétség cselekedeteit és minden istentelenséget hirdetve, azokban nincs világosság, a pusztulás küldöttei. Nyilvánvalóan egy olyan társadalom, amelyik elfordult az igazságtól, kiszolgáltatott és védtelen a sötétség erőivel szemben, rabságra jutott és az Igazság nélkül nincsen esélye szabadulásra. Ez a rabság elsősorban a lélek rabsága, hiszen nem tudja eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem, vagy ha el is tudja dönteni, nincs ereje a szabaduláshoz, mert távol áll Isten Igéjétől. Ha az alapvető értékeket felismeri a társadalom, akkor megerősödik, ha az Isten parancsolatai szerint él, akkor szabaddá válik. Ha a keresztény életben az alapvető erkölcsi kérdések támadhatatlanul meg vannak, akkor a keresztény ember ragaszkodva az igazsághoz, könnyebben felismeri, hogy mi igaz és mi nem az. Tehát minden olyan erkölcsi küzdelem, amellyel a keresztény értékeket védjük a saját életünkben, védelmet biztosít a számunkra minden más hazugsággal szemben is.

Mik azok az alapvető parancsolatok, amelyekre vigyáznunk kell? Hiszen a zsidóknak több száz parancsolatuk volt, és mégis sikerült mindet kiforgatniuk, és mindezeket a tévelygéseket könyvbe foglalniuk a Talmudban. Nem volt erejük megtartani őket, hiszen nem jutottak hitből való Igazságra Krisztusban, és anélkül nem lehetséges megtartani Isten parancsolatait. Tehát a legfontosabb a hit, amellyel el tudja fogadni az ember az Újszövetségben írtakat. A hithez a leírt dolgok megértése szükséges, nem csak hallása, emiatt fontos minél többet olvasni mindazokat a tanításokat, amelyet Krisztus adott az emberiségnek az Újszövetségben. Az apostolok mégis kiemeltek négy parancsolatot, hogy utat mutassanak a számunkra. Ezt olvashatjuk: „Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.”

A bálványok fertelmességeivel már foglalkoztunk (ami főleg nem szobrok imádatát, hanem az eltorzult eszmeiségekbe vetett bizalmat jelenti). Most tekintsük át a házasság és a paráznaság kérdéskörét.

A világ ma rendkívül szabados erkölcsiséget vall. Az emberiség szégyene, hogy az utóbbi száz évben a sötétség fejedelmei olyan sikeresen hirdették a szabadosság eszméit, hogy a testiség és a romlás országok egész társadalmait züllesztette állati szintre. Nem fogalmaz szebben az apostol sem: „Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.” (Júd 1,10). Vagy másutt: „Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: 

Holott az angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni” (2Pt 2,10-12).

A világ semmit sem változott kétezer év alatt, éppen ezért mindezek rendkívül időszerűek, és az apostolok szavait is rendkívül komolyan kell venni. Vannak, akikre szép szóval lehet hatni, és van akinek fel kell hívnia figyelmét keményebb szavakkal, hiszen nem véletlenül írták le ilyen nyilvánvalóan mindezeket, hogy ne csak az erényes, de az erkölcstelen életvitelű is elolvashassa és elgondolkodjon rajta.

De térjünk vissza az evangéliumokhoz, ahol Isten szavai egyértelműen körülírják, hogy hogyan kell a férfinak és a nőnek együtt élnie.

„1. Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.

2. És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.

3. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

4. Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;

6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

7. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,

8. És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

9. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

10. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.

11. Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.

12. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

13. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.

14. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

15. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.

16. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.”(Mk 10, 1-16)

Rendkívül egyszerűen mondta el Krisztus, mégis mennyire kevéssé ismert ez a rész! Márpedig félreérthetetlenül rámutat, hogy a „lesznek ketten egy testté” a házasság, nem pedig az, amikor papírt írnak a házasságról, és nem is az a házasságtörés, amikor az elválásról írnak levelet. Érdekes például, hogy aki utána jár hogy az egyházi jog szerint mikor érvénytelen a templomi házasságkötés, megtudhatja, hogy például elhálás hiányában a házasság egyházjogilag felbontható (pontosabban kimondják, hogy meg sem köttetett). Tehát van nyoma mindezeknek, még ha ez elsőre nem is nyilvánvaló.

Tehát a testi kapcsolat a házasság kezdete – teljesen természetes módon. Ez pedig lezárja azt a problémakört, hogy házasság előtt lehet-e testi kapcsolata valakinek valakivel vagy sem? Nyilvánvalóan a testi kapcsolat a házasság, vagyis az Ige szerint onnantól házas valaki valakivel. Nem én írom, az Ige írja. Más kérdés viszont, hogy mindezt illik a rokonság és a világ előtt is vállalnia, vagyis a templomi esküvő is fontos, ha másért nem, a szülők megnyugtatására. A fentieket még kiegészíti Máté evangéliumában a következő rész:

„Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.” (Mt 19,9)

Vagyis a házasság egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolatát jelenti. Nem volt ez olyan szokatlan a régi időkben, csak a mai elfajzott világban tűnik megvalósíthatatlannak. Az elbocsátás szó helyett ma a „szakítás” szót szokták használni, és sajnos ez ma elég elterjedt. Szokás a szakítást sok mindennel indokolni – ezek általában érzelmi okok. Más részről az emberek a szerelmet keresik, és azt hiszik, hogy ez mindent megmagyaráz. Semmit sem magyaráz meg. A szerelem szó túl van misztifikálva, szappanoperákkal, nyálas filmekkel túlreklámozva, felnagyítva, hogy csak egy megfoghatatlan, távoli, ideális, tökéletes érzés lebegjen az emberek szeme előtt. Ez is egy hazugság, ami a testi indulatokat és a romlottságot igyekszik elfogadhatóvá tenni. Ha a szó pozitív jelentését nézzük, akkor a szerelem egy életen át tartó hűséget, feladatot, ha kell lemondást, önfeláldozást és szenvedést jelent a házastársért. Sajnos ez az eredeti jelentése a szónak mára eléggé háttérbe szorult. Minden olyan érzés pedig, amelyet szerelemnek próbálnak az emberek nevezni, és házasságtörésre (megcsalásra) csábítja őket, valaki harmadik fél felé: ez nem szerelem, hanem a testi romlottságra való hajlam. Az más kérdés, hogyha valaki önmagának is hazudik, és ezt szerelemnek próbálja beállítani, azt mondva magának, hogy a régi párját már nem szereti. Ilyen kérdésekben segít a Hit, amikor nem az ember saját érdekei, hanem Isten számít elsődlegesnek.

Ami pedig az elváltakra vonatkozik: „Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.” Vagyis az Ige a szabados kapcsolatok ellen van, és hűségre bíztatja az embert. Ember nem mondhatja meg, hogy kinek a megtérését fogadja el az Isten és kiét nem, ez majd a végén úgyis nyilvánvalóvá válik az ítéletkor. De aki a testiséggel kapcsolatos bűnök elkövetése után válik kereszténnyé, igyekeznie kell az életét minél inkább úgy irányítania, hogy a legközelebb álljon az Isten által elvárthoz.

A gyermek nem véletlenül tűnik fel a történetben az után, hogy a házasságról szóló részt Krisztus elmagyarázta az apostoloknak. Ugyanis a gyermek az ilyen irányú bűnöktől természetszerűleg még mentes. Vagyis az embernek úgy kellene uralkodnia indulatain, ahogy a gyermekek is teszik, vagyis mintha nem lenne.

A Korinthusbeliekhez írt levél szerint pedig:

„1. A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

2. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

3. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.

4. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.”

Vagyis habár a házasságon belül is lehetőség szerint uralkodni kell a testi indulatokon, de nem szabad a másiktól teljesen elzárkózni, ezt fegyelmezésre felhasználni, hogy ne legyen helye a kísértéseknek.

Mindezek nem rendkívüli dolgok, az evangélium olvasói számára egyértelműek. Egészséges társadalom ezek alapján építhető fel, és nem véletlenül: a felnövekvő gyermeknek látnia kell a hitet és a hit általi önmegtartóztatást, amelyet elvált szülők gyerekeként kevésbé fog látni, mint követendő példát. Ez a követendő példa pedig mindaddig segíti a tisztánlátást, amíg ő maga is meg nem érti, hogy mindezek miért hasznosak. A hívő és erkölcsös családokból felépülő társadalom pedig nem téveszthető meg a szabados gondolatokkal. Ha pedig nincsenek szabados gondolatok, akkor nehezebb az emberekkel nyilvánvaló ökörségeket elfogadtatni. Nincsenek diszkók, drog, részegeskedés (hiszen miért is menne ilyen helyekre az ember), hanem tiszta gondolkodás. Nyilvánvalóan romlott erkölcsiségű gazemberek sem lennének magas pozíciókban. Ugyanígy a romlottságot képviselő külföldi politikusok sem lennének népszerűek, nem nyerhetne teret a romlott életvitelű színészek és színésznők kultusza viselkedése és életmódja. És hogyha az ember a hitet és a tiszta életmódot részesíti előnyben, akkor nehezebben fogadja el a demokrácia zavaros eszméit, liberalizmusát és a holokauszt-vallás dogmáit is. Tehát rendkívül sok minden épül a házasságra és az erkölcsös életre, amelyek kötelességnek és rendkívül nehezen megvalósítható dolognak tűnnek, de Isten ajándéka, és valójában ez egy olyan érték, amely szabadságot ad. Isten parancsolata és törvénye ad világosságot, amely megvéd a sötétségtől és erőt ad a sötétség elleni küzdelemhez. Nem másoktól hallottuk, hanem a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy mennyi szabadságot és jólétet ígértek nekünk a demokrácia papjai (a pártpolitikusok) és csak a szabadosságig és a rabszolgaságig jutottunk, semmi sem lett a hitegető üres ígéretekből. Itt az ideje a Isten útjára visszatérni, a valódi szabadsághoz.

Végezetül: ne higgyük hogy a „lesznek ketten egy testté” csak egy bibliai szójáték, metafora a házasságra. Szó szerint kell érteni – egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy a testi kapcsolat hatással van az utódok génkészletére. Nem csak a közös gyermekek esetén - vagyis egy jelenlegi partnertől született gyermek magán viselheti egy korábbi társ genetikai jegyeit…

(megj.: a bibliaidézetek egy Károli fordításból valók, emiatt a régies nyelvezet)

Tamási Attila

Maradj Tiszta Mozgalom a mocsok ellen

Az USA - cionista politikája következtében -, mint az erkölcsi fertő forrása rögzült a tisztességes emberek tudatában. Az állami politikát viszont nem szabad kivetíteni az egész társadalomra, mert az USA-ban is nagyon sok ember él a tisztesség és a becsület szellemében, és mélységesen elítéli a cionista zsidóság és az általa bábként kezelt politikai vezetés tevékenységét. A cionista érvényesülés első számú fegyvere az erkölcs lerombolása. Hogy ennek mekkora a társadalomzüllesztő hatása, azt a cionista szervezésű és zsidók irányította "68-as szexuális forradalom" óta eltelt idő bizonyítja. Az isteni gondviselés azonban nem engedte, hogy ez az erkölcsi pestis tönkretegye művét, és még időben megjelent az AIDS, mint korlátozó tényező. Az AIDS-nek köszönhető, hogy a fehér faj nem fulladt bele az erkölcsi lezüllés, és ezzel együtt járó faji megsemmisülés posványába.

Az USA-ban van egy széles réteg, melynek vallásossága, erkölcsi ereje képes ellenállni a cionista rombolásnak. Különösen a szexualitás területén történő aljas műveleteknek. Az ellenállás erősödik, és mozgalommá vált. A Maradj Tiszta Mozgalom alaptétele az, hogy a házasságig a fiatalok ne éljenek szexuális életet. Maradjanak tiszták. Ez az ősi értékrend helyreállítása mellett halálos csapás a cionista fertőre.

A lehetőségeink nem engedik, hogy minden vonatkozását kielemezzük a tisztasági fogadalom nagyszerűségének, de két fontos tételét ismertetnünk kell, hogy mindenki számára érthető legyen a lényege.

Alaptételként egy 1920-as években Angliában végzett genetikai kísérletet ismertetünk. A kísérlet arra keresett választ, hogy a tiszta vérvonalat megváltoztatja-e az, ha más vérvonalúval párosodik a kísérlet tárgya. A patkányok közül olyan vérvonalú nőstényeket választottak ki, melyek ősei között hosszú láncolatban kizárólag csak fehér színűek voltak. Ezek a nőstény patkányok, ha fehér hímmel párosodtak, 100%-os bizonyossággal fehér színű utódoknak adtak életet. Ezeket a fehér nőstényeket vörös hímekkel pároztatták, és az utódok színe a genetika törvényei szerint alakult. Átlagban egy vörös, két tarka és egy fehér utód született. A további kísérletek bizonyították, hogy ezek a nőstény utódok - még a fehér is -, ha fehér hímmel párosodtak, tarka utódokat hoztak világra. Ebben nincs semmi szokatlan, így természetes. De! Azok a tiszta vérvonalú fehér nőstények, melyek a vörösökkel párosodtak, a következőkben, amikor szintén tiszta vérvonalú fehér hímekkel párosodtak, vörös foltos utódokat hoztak világra. Ez azt jelenti, hogy a vörös hímek genetikai állománya valamilyen szinten beépült a fehér nőstények szervezetébe a vemhesség ideje alatt. Ennek a kísérletnek az eredménye igazolja a kutyatenyésztőknek azt a gyakorlatát, hogy lehet bármilyen kiváló pedigrés egy nőstény kutya, ha más fajtával párosodott, örökre kivonják a tenyészetből. Ezek természeti törvények. Az emberre vonatkoztatva még sokkal érvényesebbek, az ember genetikai tulajdonságai okán. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ha egy szép, igazi fehér nő elpárzik egy négerrel, cigánnyal, vagy zsidóval, többé nem értékes hordozója a fehér faji tulajdonságoknak. De ha még teherbe is esik, vége, mert az idegen gén beépült a szervezetébe. Akkor is, ha elkapartatja a korcs kölykét. Ezt ismerték az ősi társadalmakban is, ezért volt a női szüzesség a legnagyobb érték és megkövetelt feltétele a házasságoknak. Ez a hagyomány sokáig fennmaradt, csak a zsidó erkölcstelenség térnyerése szorította háttérbe.

A rombolás szelleme minden vonatkozásban, úgy fizikailag, mint szellemileg meg akarja semmisíteni az erkölcsös és öntudatos embert, ezért egy emberszabású ösztönlény kifejlesztésére törekszik. Ez a pusztulás felé vezető út első szakasza. Miután ezt elérte, már szinte semmiség ezeknek a lényeknek a kiirtása, egymás legyilkoltatásával, az utódok elhanyagolásával, a munkára való alkalmatlansággal. Céljának elérése érdekében az emberiség söpredékeiből szervezi meg a romboló-bomlasztó csoportjait, és minden rendelkezésére álló eszközzel segíti ezek térnyerését. Az erkölcs elleni támadás folyamatos, de a végső idők előtt - napjainkban - minden képzeletet felülmúló. A fiatalság nagy része már erkölcsi hulla, nem is szabad őket teljes értékű embernek tekinteni. De a sátáni erőknek még ez sem elég, ezért alakították meg a "Gender-mozgalmat". Ez a "mozgalom" arra törekszik, hogy már a kezdeti gyermekkorban - óvodákban - a szexuális felvilágosítás címkéjével egy totális erkölcsrombolást hajtsanak végre a lelkekben. Természetesnek hirdetik a természetellenes fajtalankodást, a szexuális szabadosságot, a magzatgyilkosságot. A "mozgalom" propagandája nem csak elfogadhatónak, hanem egyenesen követendő kiválóságnak hirdeti a más fajúakkal való közösülést, és ez nem csak a cigányokra, zsidókra, négerekre vonatkozik, hanem minden állatra is. Németország, Belgium és az USA iskoláiban és óvodáiban kötelező előírás a "Gender-mozgalom" sátáni szellemiségében oktatni a gyermekeket. A pornográfiával, a diszkókkal, a kretén "sztárjaikkal" megfertőzött konzum idióták (fogyasztói hülyék), az aberráltak és a gyáva férgek társadalma közönyösen szemléli ezt a folyamatot, és semmi másra nem összpontosít, mint a kényelmére.

De mindenhol vannak igaz emberek, akik készen állnak nagy áldozatok vállalására azért, hogy ez a sátáni terv ne valósulhasson meg. Kegyetlenül üldözik őket, ezért az üldözés egyetlen ellenszerével kell élniük, az összefogással. A legjobban fertőzött társadalmakban most alakulnak azok az összefogások, melyek rövid időn belül a legerősebbek lesznek. Mert a magas erkölcsiségű közösségeket az üldözés tovább erősíti. Egyik ilyen közösség, mely a nyugati "demokráciákban" futótűzként terjed, a Maradj Tiszta Mozgalom. Az értékes fiatalok, akiknek a SAJÁT, NEM BEMOCSKOLT VÉRŰ gyermekeinek a gyermekei majd megvalósítják a tökéletes - erkölcsileg tiszta - társadalmat, felvették a harcot a sátáni rombolással, a "Gender-mozgalommal".

Oroszországban nem engedélyezik az ilyen destruktív ügynökségek tevékenységét. Nemzeti tanterv, vallásosság, hősi életszemlélet a nevelés alapjai. Katonatársadalom. Ennek köszönhetően tisztul az erkölcs, és erősödik az ország. Kína is keményen őrködik a birodalom erkölcsének megőrzése érdekében. Nincs pornográfia (az interneten sem), liberalizmus, lazítás, de van erkölcs, munkakedv, fejlődés. Kínában a gazdag ember úgy dolgozik, mintha szegény lenne, a szegény pedig úgy, hogy meggazdagodjon. Munkástársadalom. Sok ország van Ázsiában és Dél-Amerikában, ahol erősödik az erkölcs, és boldogulnak az emberek. Az Atlanti Szövetség országai viszont rothadnak. Hazánk is.

Még kevesen vagyunk, akik fellépünk az erkölcstelenség ellen, de napról napra növekszik táborunk. Az Arcvonal és az EMM az erkölcsi szabadságharc vezető szervezetei. A "Maradj tiszta" elvet a lét minden síkján képviseljük. Erkölcsi, faji, politikai, kulturális és gazdasági vonatkozásaiban is vállaljuk, harcolunk a győzelméért. Nem másokat utánozva, hanem a saját utunkat járva.

Mily csodálatos az Isten terve! Mindenkinek lehetőséget ad a választásra, így senki nem hivatkozhat arra, hogy nem volt más lehetősége. Az érték az értékhez, a szemét a szeméthez csatlakozhat. És ha eljön a végső harc, ahol a sátáni erőknek pusztulniuk kell, akkor kivétel nélkül mind pusztulni is fognak. A "keresztényi megbocsátás", a bíróságok előtti mosakodások, a félreértelmezett nemzeti-faji összetartozás, mint idiótákra méretezett és számukra kitalált mentőkörülmények, ismeretlen fogalmakká válnak. Csak az élet és a halál közötti választás marad meg, mint a megtisztulás, vagy a végső pusztulás eszközei.

V. István

Pázmány Péter:

 Fohászkodás a hazáért

Oh áldott Szűz! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok fogyatkozásunkra: szánd meg a mi romlásunkat. Csaknem megholt akit te szerettél; csaknem elfogyott a te országod nemes Asszonyunk. Azért állj elő a te szent Fiadnál. Mondd azt néki: Fiam, az én országomban megfogyatkozott az igazi hit; nincs igazság; nincs isteni félelem; nincs ájtatosság benne. Vízzé vált az ő bora, nagyrészt tévelygésre fordult igaz vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságára adott szabadsága. Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony tanácsát követed, és magadat megeszmélvén, abban eljársz, amit az ő Szent Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.

Nemzeti Imanap levél 2011. január 18. kedd, Szent Margit ünnepére

2004-ben, amikor elkezdtük az első Nemzeti Imanap szervezését, ezt írtuk:

"Kis és nagy nemzetek egyaránt vannak a Földön, amelyek meghatároztak egy napot, amikor az egész hívő nép imádságban fordul Istenhez nemzetéért. Maga a Szentírás mutatja, mennyire szükséges ez. Ezekiel prófétához így szól az Úr: „Az ország népe megsokszorozta az erőszakot és a rablást, elnyomta a szegényt és a szűkölködőt, jogtalanul erőszakoskodott az idegennel. Kerestem köztük olyan embert, aki falat építene, és odaállna a résbe elém az országért, nehogy elpusztítsam, de nem találtam. Akkor rájuk zúdítottam haragomat, megemésztettem őket haragom tüzével. Tetteik visszaszálltak fejükre - mondja az Úr, az Isten." (Ez.22.30-31)

Mi, akik kezdeményeztük a Nemzeti Imanap megtartását, úgy gondoljuk, hazánknak is nagy szüksége van arra, hogy legyenek emberek, akik odaállnak az Úr elé a népért. Nagy példánk ebben Árpádházi Szent Margit, akinek áldozatos élete és buzgó imádsága sokban hozzájárult ahhoz, hogy a tatárjárás idején szétdúlt királyság vezetői kiengesztelődtek egymással, népe visszatért falvaiba és az ország újjáépült romjaiból.

Látva hazánk leromlott erkölcsi állapotát, széthúzó közösségeit, mi is úgy imádkozunk, ahogy Jézus imádkozott az Örök Atyához irgalomért a keresztfán: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." (Lk 23.34) Ez a Nemzeti Imanap szíve és központja. Ezt visszhangozzuk Istvánnal, az Egyház első vértanújával, aki így kiáltott fel megkövezésekor: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül." (ApCsel 7.59-60) Imádkozunk ma is e sötétségbe merült nemzedékért, bízva abban, amit Pál apostol mond: "Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára." (Kol 1.24)

Imádkozzunk együtt hazánk megújulásáért! Szervezzük meg, hogy Magyarország minden községében, városában, minden egyházközségben és egyházmegyében felszálljon a közös imádság, mint jóillatú áldozat Isten elé!”

Most, amikor hetedjére szervezzük a Nemzeti Imanapot, még mindig ugyanez a cél lebeg előttünk. Azt is láthatjuk, milyen nagy szükség van Isten kegyelmére! Árvíz, belvíz, gazdasági válság, viszálykodás és a bűnök tengere – bőven van miért imádkoznunk. Azt is megtapasztalhattuk, hogy Isten válaszol imáinkra, és több csodás eseménnyel, ima-meghallgatással is megajándékozott minket – erről bővebben lehet olvasni honlapunkon (www.szeretetfoldje.hu), a Nemzeti Imanap menüpont alatt. (Ráadásul az évek során más imaalkalmak is kapcsolódtak a Nemzeti Imanap programjához.)

Az elmúlt évek bebizonyították, hogy sokan gondolkodnak, éreznek hasonló módon mint mi. Az ország minden tájáról és a határokon túlról is érkeztek visszajelzések arról, hogy imaösszejöveteleket szerveztek erre a napra, hazánkért és nemzetünkért. Most, a 7. évben – amikor a Nemzeti Imanap egybeesik az ökumenikus imahéttel is – arra szeretnénk kérni, buzdítani mindenkit, felekezeti különbség nélkül: imádkozzon ezen a napon hazánkért és nemzetünkért családjával, közösségével, egyházközségével, gyülekezetével együtt!

Az elmúlt hat évben több, mint húszezer ingyenes imafüzet talált gazdára. Most is szívesen küldünk plakátot, ima- és elmélkedő füzetet bárkinek, aki kéri. (Ingyenes és kedvezményes kiadványainkról bővebben itt lehet tájékozódni: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/nemzeti-imanap/41-nemzeti-imanap/367-nemzeti-imanap-hetedszer Igényelni lehet a plakátot és füzeteket az info@szeretetfoldje.hu levélcímen, vagy a 06-30/33-88-245-ös telefonszámon keresztül.)

Nem szükséges azonban a mi füzeteinket kérni, hiszen minden imádság jó, minden keresztény lelkiségi mozgalom, egyház nyugodtan mondhatja az általa ismert, megszokott imákat, énekeket. A szíveink így is egyesülnek, s közös imánk mint nagyerejű áldozat száll fel Isten elé, aki biztosan meghallgatja azt! Hiszen Ő maga akarja a kiengesztelődést és megújulást!

„Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5.19-20)

Imával és szeretettel: Sipos Gyula

2011. 01.04.

2011, avagy elég erős lesz e a Magyar Nemzet?

Manapság még a csapból is gazdasági hírek folynak, többnyire érthetetlen, e2011, avagy elég erős lesz e a Magyar Nemzet egymásnak ellentmondó számokkal fűszerezve. Ami rögtön feltűnő az a médiák igyekezete, hogy az egyszerű ember semmit se hámozhasson ki a hírekből, nehogy megértse az érdemi összefüggéseket, nehogy láthatóvá váljék az a mérhetetlen kapkodás, amellyel arra érdemtelenek próbálják menteni a menthetőt. Komolynak látszó emberek igyekeznek elterelni a közfigyelmet a felgyülemlett gondok valós természetéről, azok valós nagyságáról és a várható következményekről. Úgy tűnik, azt próbálják sugallni, hogy a belpolitikai gyeplő szorosabbra húzása, hangulatjavító álintézkedések, nagyotmondás és a felelősség áthárítása elegendő a válság kezeléséhez, miközben a lényeg jól látható: Sorsunk irányítása nem a mi kezünkben van, azt teljes mértékben külső erővonalak határozzák meg. Az EU és az euró válsága, - sokak szerint várható összeomlása – sokadik köpönyegforgatására kényszeríti az euroatlantista kormánypártokat. Jelenleg kétharmados parlamenti többségük birtokában, minden valós politikai ellenállás nélkül törnek utat céljaik megvalósítása érdekében, így ma már senki sem tudja biztosítani a békés átmenetet a jelenlegi és az elkövetkező társadalmi rend között. Elképzelhetetlen mértékű – mesterségesen levezényelt - átalakulás előtt áll a magyar társadalom az élet szinte valamennyi területén példátlan állami beavatkozás történik, amely beavatkozást egy olyan politikai pártszövetség fogja levezényelni, amelynek meghatározó szerepe volt a mai áldatlan helyzet kialakulásában. A végsőkig halogatott általános szerkezetátalakítás éppen a lehető legrosszabb gazdasági és társadalmi környezetben következik be, így annak hatása kiszámíthatatlan, mi több, a magyar válság kezelését éppen azok a politikusok celebrálják, akik mindeddig gátlástalanul kiszolgálták az EU-t a NATO-t az IMF-et. Éppen azok, akik abban bíztak, hogy nyugat-európai integráció és a megállíthatatlan globalizmus örökre bebetonozza őket a hatalomba.
Most, hogy a felülről vezényelt jóléti társadalmaknak – a szocializmus, az államkapitalizmus – befellegzett, a felhalmozódott deficitet elkerülhetetlenül megfizettetik a egykori haszonélvezőkkel: a megroggyant félrevezetett társadalmak kisembereivel.
Mert mi is történt? A tömeggyilkos szocialista rendszerek, miután leszámoltak mindazon kísérletekkel, amelyek szembeszálltak a nemzeti gondolattal átalakultak államkapitalizmussá, és saját tömegbázisuk manipulálásával – szociális háló, teljes foglalkoztatottság, nyugdíj, GYES, stb. - „népjóléti beruházásokkal” elhitették a fenntartható jólét illúzióját. A monopolkapitalizmus, hogy felvegye a kesztyűt az államkapitalizmussal, részben kénytelen volt követni szociális kihívást, és mindkét fél „az éljen béke van” hangulat hidegháborús hadikonyháról a fegyverkezési verseny hadipénztárából, - Magyarországon kezdetben a békekölcsönökből, állami nagyberuházásokból, végül hitelekből – tartotta fenn mindez idáig a látszatot. Csakhogy ennek vége.
A „szemben álló világhatalmak” illúziója mára megszűnt. 1985-től Az Oroszok inkább lefújták a sztálinizmust, a Kínaiak a maoizmust, a románok lelőtték Ceacescut, a szerbek kiadták Milosevicset - nemzeti jövőjük miatt. Az USA nemzeti fejlődése ugyanakkor megrekedt, bár sikeres háborúk győztesei, gyökereik mégis alapvetően bevándorló gyökerek, - 200 éve függetlenek, 150 éve egységesek - melynek alapja az emigráció, az elvándorlás, többnyire anyagi haszon reményében. Olyan, hogy amerikai nemzet ma európai értelemben egyszerűen nem létezik, mert számunkra a történelmi nemzet sokkal inkább spirituális egység, mint érdek, vagy értékközösség. Az USA hatalma egyszerűen a világpénz termelésében, a dollár erejében és nem nemzettudatában rejlik.
Mi magyarok, - a több ezer éves hagyományokkal, és ezer éves államisággal rendelkező nemzet - a válság közepén bőszen emeszpézve és fideszezve rohantunk bele a semmibe, azt gondolva hogy kis hazánkban csak ezen a két síkon ütközhet meg a szocialista ideológia és nemzeti elkötelezettség. Sőt! A legtöbben abban bíztak, hogy semmi sem változik az áldott „átkos”- hoz képest, csak a lenyúlható suska nagysága. Küzdeni, harcolni senki nem állt ki saját viszonylagos jóléte védelmében, ezért a hatalmasok természetszerűleg elkönyvelték, hogy bármit megtehetnek.
Vegyük észre: az eddig meghatározó mindkét politikai mamutpárt az államot megsemmisítő globalizmust szolgálja, és arra számít, hogy az élelmesebb előbb vagy utóbb ki tudja termelni az utódpártot, amely az eljövendő világhatalom győztesnek fogja nyalni a …bélyegét. Kísérleteznek is vadul. De bohócokra nincs szükségünk, mi magyarok önrendelkezni akarunk, nincs szükségünk konzervvezérekre, megmondóemberekre és csodatévő pártokra. Nem lehetnek illúzióink. A mai politikai vezetők motorja nem a nemzetet szolgálata, még kevésbé az európai értékeket célozták, hanem inkább a vissza nem fizetendő kölcsönökben a globális lehúzásban, és markecolásban voltak érdekeltek, aminek hasznára mindig is játszottak. Ők ma a „vezetőink”. és példájukat követik az„újfiúk” is.
A pártpolitikai nemzettudat 1989-ben valahol a soha meg nem épülő négyes metró szellemi magasságában lett megtervezve, és most 2011-ben a titokzokni magasságában szárnyal. Kis kitérő: Milyen érdekes, hogy a Japánok soha nem adták fel nemzeti jövőképüket, sőt sem a németek, sem a franciák nem működnek együtt minden áron a monopolkapitalizmussal. Miért? Mert ma is létezni akarnak, mint nemzet, ezért ha kell, még az Európa Uniót is megtorpedózzák. Ezzel szemben mi magyarok pedig éppen akkor mondunk szellemi csődöt, amikor az elmúlt hét évtized hatalmasai a kamatos kamatot akarják bevasalni rajtunk, izomból mutogatott átértelmezett eszmék nevében. Tekintsünk hát ki a világra, nézzük meg miért is vállalunk elviselhetetlen terheket, hogyan is áll a globális világrend szénája, milyen szándékok vezérlik, milyen gazdasági és pénzügyi lépéseket terveznek 2011-ben. Annak ellenére, hogy a világ legnagyobb gazdaságai – papíron - idén is növekedtek, továbbra is egy globális válságperiódus kellős közepén járunk. A válság egyértelműen a nemzetközi, valamint a társadalmakon belüli munkamegosztási rendszerek kimerülésére vezethető vissza, így érdemi változást csak a nem fenntartható rendszerek megváltoztatása okozhat, amit akár háborúk árán is ki fog kényszeríteni a válságfolyamat. A válságperiódusnak a leglátványosabb jelensége az eladósodás, a soha vissza nem fizetethető pénzügyi kötelezettségek óriási tömege. Az elmúlt két évben a pénzügyi politika egy irányba mutató eszközökkel próbálta ellátni ezt a feladatot az összeomlás szélére jutó nemzetközi pénzügyi rendszer megmentésében. Bankópréssel.
Az USA pénzeszközeit kezelő, jegybankként működő magánbank a FED 2010. november 3-án bejelentette pénznyomtatási programjának részleteit. E szerint jelenleg 2300 milliárd dolláros mérlegfőösszeggel rendelkező pénzügyi hatóság 2011 júniusáig 600 milliárd dollár értékben vásárol amerikai állampapírokat a gazdaság növekedésének és az általános árszínvonal csökkenésének, (ezzel összefüggésben a forgalomban lévő pénzmennyiség csökkenéséből fakadó válság) kezelésének érdekében. A 600 milliárdos összeg bejelentését a világpiac megnyugtatása, vagyis tisztán marketing szempontok határozták meg, ugyanis a legfontosabb piaci szereplők 2009-végén jelezték, hogy minimálisan 500 milliárdos mesterséges beavatkozást igényelnek. Ezt nevezik manapság QE2-nek, vagyis a quantitative easing (mennyiségi lazítás) második körének. A FED (a mérlegfőösszeg növelésével) valós fedezet nélküli dollár nyomtatásával havi 75 milliárdnyi államkötvényt vásárol, továbbá a mérlegükön lévő eszközök, beruházások kamataiból, lejárataiból vásárolnak még 300 milliárdot 2011 közepéig. A lényeg: Az általános gazdasági összeomlás megakadályozására továbbra is irgalmatlan mennyiségű fedezet nélküli pénz áramlik az USA gazdaságába mindaddig, ameddig nem lép fel drámai inflációs kockázat. A 11:1 arányban megszavazott QE2 program nem 600 milliárd dollárról szól, hanem arról, hogy a FED gátlástalanul kész bármennyi pénz nyomtatására. Ez a megoldás a megroppant bankrendszer folyamatos újratőkésítését célozza. E cél érdekében nullára igyekeznek redukálni a bankok kamatfizetési kötelezettségét, ugyanakkor fokozatosan emelik a kockázatmentes eszközök, értékpapírok – elsősorban állampapírok - hozamát. Az USA tagállamok és önkormányzatok adósságválsága jelzi, hogy a bankrendszer hitelkínálata képtelen fenntartani egy növekedő gazdaság pénzügyi igényeit, a bankok már nem a beruházások élénkítésére koncentrálnak, hanem a kintlévő hitelek behajtására. A bankhitelek elbizonytalanodtak, a vállalatok készpénzállománya rekordszintre nőtt, és ez egyértelműen arra utal, hogy a beruházási aktivitás csökkenése, és a munkanélküliség nagyarányú növekedése nem a vállalatok pénzhiányának eredménye, hanem strukturális eredetű, amin élénkítő célú gazdaságpolitikával, és pénzügyi beavatkozással nem lehet segíteni. A dollár korlátlan nyomtatása tehát csak időhúzás, megjósolható kockázata, hogy olyan inflációt okoz, amelyet a FED nem tud kezelni. A magas munkanélküliség, az alacsony termelékenység, és az eső ingatlanárak mindeddig fékezték az infláció elszabadulását - hiszen mind a termelés, mind a fogyasztás visszaesett – de ezt az irányt képtelenség a jövőre vetíteni. Az általános gazdasági visszaesés – mint mindig – nyersanyagárak olyan típusú emelkedéséhez vezet, amelyet nem követ az értékesítési árak emelkedése, ez pedig tovább fokozza a válságot. Ezt tetézik a kisebb helyi adósságválságok várható hullámai, amelyeket a FED fedezet nélküli dollárjai sem tudnak kivédeni. A ketyegő gazdasági bomba megjósolható hatása miatt elsősorban a republikánusok között erősödik az az irányzat, amely nem fogadja el a FED korlátlan bankóprés elméletét. Európai Központi Bank, az ECB a folyamatos válságkezelés keretében szintén alkalmazza a bankóprést. Május óta a piacon vásárolja az euroövezet legkockázatosabb tagjainak államkötvényeit, hogy meggátolja az ígért hozamok pánikszerű elszabadulását. Eddig - az óriási német tiltakozás ellenére - 70 milliárd eurót költött el, és kijelentette hogy a kötvényvásárlások a jövőben is folytatódnak. Az Európai Központi Bank kötvény- vásárlásainak célja, hogy fenntartsa a piacok bizalmát, miközben az európai kormányokra hárítják a válság rendszerszintű megoldását. Ha addig újabb pénzügyi pánik robban ki kockázatosabb országok államkötvényeit tartó befektetők körében, akkor a ECB, vele együtt az euróövezet összeomlik. A pénzügyi kilábalás egyedül abban állhat, hogy az ECB hogyan reagál egyrészt a QE2-vel együtt járó inflációra, másrészt vállalja-e ebből fakadóan az erős EU tagállamokat érintő gazdasági szigorítást. Ha igen akkor az erős EU tagállamok túlélik, az eladósodott kisebbek - köztük Magyarország – államcsődbe kerülnek.
A kisebb euró elszámolású tagállamok számára az eurózóna elhagyása nyugodt körülmények között is megtörténhet. E forgatókönyv feltételezi, hogy a saját pénzhez, egy időben, több ország is visszatérne. A piacok nem reagálnának a változásokra pánikszerűen. A változás a betéteket nem érintené. A kamatoknak nem kellene szükségszerűen emelkedni, amennyiben nem emelik meg az árakat. Szakértők szerint egy esetleges pénzügyi összeomlás esetén, csak az eurózóna egyes országai térnének vissza korábbi pénznemükhöz, nem kizárt az 1:1- ben való átváltás sem. 2011-ben kiderülhet, hogy a meglévő akadályok mellett keletkeznek- e újabb válsággócok, például hogyan alakul a spanyol gazdaság helyzete. Rosszabb esetben eddig nem is sejtetett változások következhetnek be az eurózóna életében. Az EU most leginkább Görögországot menti. A görögök harminc éve költenek többet, mint amennyit az ország helyzetéből fakadóan megengedhetnének maguknak. Írországban hasonló történt azzal a különbséggel, hogy a bankok hatalmasra duzzasztották az ingatlanárakat. Az Ir állam ebben támogatta őket, először az ellenőrző mechanizmusok gyengítésével, majd később állami biztosítékok megadásával. Az eurózóna vezetői akkor viselkednének felelősségteljesen, ha a bankokra hagynák a keletkezett pénzügyi hiány kezelését, és nem pedig újabb és újabb pénzt termelnek úgy, hogy az ECB kötvényeket vásárol az EU tagállamaitól. Ez ugyanolyan felelőtlenség, amikor a többi ország átvállalja egyes országok adósságát, mert így ezek az országok is bajba kerülhetnek. Ilyen módon ugyan meg lehet menteni Görögországot, Írországot, talán Portugáliát is, de hogy ezt a módszert alkalmazzák Spanyolország megmentésére is az hazárdjáték az euróval. A legnagyobb falat Olaszország "megmentése": amelynek adóssága pont kétszer akkora, mint a görögöké, íreké, portugáloké és spanyoloké - összesen. Természetesen ezt a feladatot az EU képtelen megoldani. Meg kell ismételni, hogy az QE2 – a FED szándéka szerint - 2011 júniusáig ki kell fejtse hatását, ha addig nem történik áttörés nagy baj lehet. Nézzünk át Ázsiába, hiszen sokan azt gondolják ott minden rendben, a hírekben növekvő gazdaságot, - Kínában - ugrásszerű fejlődést hallunk. Igaz ez? Ázsiában a Bank of Japan egyenlőre féken tartja az inflációt, tartózkodik a fedezet nélküli pénznyomtatástól még akkor is, ha minden és mindenki ezt követeli tőle. Japán már alkalmazza az ottani „mennyiségi lazítás” (EQ) programot. A jegybank 10.000 milliárd jen értékben vásárol különféle értékpapírokat, állampapírokat, vállalati kötvényeket, fontosabb japán részvényeket, és ingatlanalapokat, miközben jelentősen erősödött a defláció, azaz a fogyasztói árak 2009 januárja óta folyamatosan csökkennek. A világgazdaság újabb válsága, a FED QE2 sikertelensége esetén Japánban szinte biztosan kialakul a megsemmisítő deflációs spirál, amit olyan mesterségesen gerjesztett ultraradikális infláció állíthatna meg, amellyel az adósságot a japán háztartásokra terhelnék. Ezt a drámai lépést egyedül csak a fegyelmezett Japán társadalom tudja elviselni. Ha gyökeresen változik az eddigi politika, akkor a kormány az általános recepthez nyúlva a jegybanktörvény megváltoztatásával, pénznyomtatással segít költségvetési gondjain. Ebben az esetben természetszerűleg a nemzetközi politikai akarat fogja meghatározni a gazdaságot. És Kína hogyan éli át a válságot? Az a Kína, amelyre a világgazdaság az utolsó reményét fekteti! A kínai központi bank állami intézmény, így Kína mára már komolyan belekezdett az inflációs politikába. Kína gazdasági titka az, hogy exportja versenyképességét támogatva alulértékeli jüant a dollárhoz és a többi devizához képest. Kínában a pénzügyi beavatkozást nem a központi bank eszközvásárlásain keresztül valósították meg, hanem a hitelezést segítő bankópréssel. Ez a politika a válság idején működésbe hozott olyan gazdasági területeket, amelyek a kedvezőtlen világgazdasági környezetben egyébként kihasználatlanok maradtak volna, vagyis a belső piaci beruházásokkal és az export növelésével nőtt a gazdaság. Ez a pénznyomtatási program mára inflációt generált, ami általánosan 5,1 % körül jár, de az alapvető cikkek ára 12%-al emelkedett egy év alatt, nem csoda, hogy a lakossági elégedetlenség nagyobb, mint valaha. A kínai monetáris politika legfontosabb kockázata a mesterségesen túlértékelt ingatlanpiac, amely vissza nem fizethető hitelállományt hozott létre.
Az elszabadult inflációt Kínának úgy kell megfékezni, hogy közben meg kell akadályozni az ingatlanok az árának csökkenését. A másik „titok”, hogy a kínai gazdaságpolitikának csak belpolitikai követelményeknek kell megfelelnie, és ez a diktatúra miatt kevésbé kockázatos, mint a demokráciában. A Kínai politika csak olyan kérdésekre fókuszál, amelyek közvetlenül érintik a lakosság szociális helyzetét, hiszen kudarc esetén az egész politikai berendezkedés összeomlik. A fentiekből láthatjuk a világszintű gazdasági problémákat, amelyeknek a magyar gazdaságra gyakorolt hatása meghatározó. Kérdezhetjük önmagunktól: Tudunk-e saját erőnkből talpra állni ebből a pokoli kátyúból?
A válasz: Igen, de csak az erős Magyar Nemzet erős akaratával.
Most vajon hol tartunk?

Tatár József
Rendszerváltó Fórum

Fiser Tivadar
MFNK gazd. fel.

„A hála kifejezése keresztény életünk tengelye”

Az év utolsó napján, szilveszter estéjén év végi hálaadó szentmisét mutatott be Márfi Gyula érsek Nagy Károly kanonokkal a veszprémi Szent Mihály székesegyházban. Szentbeszédében a főpásztor a hálaadás fontosságáról beszélt.

A hála kifejezése keresztény életünk tengelye, az áldozatvállalással együtt – mutatott rá Márfi érsek. Elfogadjuk Isten adományait, s nagylelkűen vissza is adunk valamennyit. A kettő egyensúlya teszi harmonikussá a keresztény életet. A hálaadásra Jézus tanított bennünket; az evangéliumok tanúsága szerint gyakran köszönetet mondott az Atyának.

A gyarló ember Istentől leginkább kér, s ha kap, elfelejti megköszönni – fogalmazott az érsek. Nekünk, magyaroknak is előre kell ebben lépnünk. Hazánk jelenlegi helyzete bizonyára összefügg azzal, hogy 1989/90-ben, amikor elérkezett a szabadság pillanata, nem adtunk hálát Istennek, hanem úgy tettünk mint a zsidó nép az egyiptomi szabadulás után: nem adtak hálát, hanem zúgolódtak, sőt visszavágytak az egyiptomi húsos fazekak mellé. A magyar nép is visszavágyódott a Kádár-rendszer jobbnak tekintett időszakába, nem gondolva arra, hogy annak kissé élvezhetőbb időszaka felvett kölcsönökből valósult meg (amelyeket ma is nyögünk), valamint abból, hogy megöltek több millió magzatot, akiknek a felnevelésére nem kellett költeni. A születő életeken takarítottak meg pénzt a jobb megélhetésért… Most pedig hamarosan ott tartunk, hogy a nyugdíjasok száma nagyobb lesz, mint a keresőképeseké. Kiraboljuk a természetet is, hogy nyerészkedjünk vele – emelte ki a főpásztor. Isten mindent megbocsát, mondják, az ember már nem mindent, de a természet semmit sem; mindennek súlyos következményei vannak, mint ahogy az napjainkban látható is a világban.

A változás, változtatás rajtunk múlik, de a változáshoz elsősorban reménység kell – hangsúlyozta Márfi Gyula érsek. Észre kell vennünk, hogy Isten is látja küszködésünket, és azt is, hogy segít. Ne mulasszuk el ezért a hálaadást! Ennek révén új erővel kezdhetjük, folytathatjuk feladatainkat. A főpásztor , hálát adva Istennek, megállapította, hogy az egyházmegye lelkipásztori ellátottsága terén javulás tapasztalható, hiszen sok ifjú káplán dolgozik a plébániákon.

A szentmise végén felcsendült a Te Deum; majd szentségimádás következett, melynek végén a főpásztor a négy égtáj felé emelve az Oltáriszentséget áldást osztott.

Toldi Éva/Magyar Kurír

Vianney Szent János gondolatai

Előzőek: http://www.naplom.com/naplo/uzenet/naplo/2010-05-18*08-44

2010. július 01.
A Szentlélek erő. A Szentlélek tartotta fönn Oszlopos Szent Simont az oszlopon. Ő adott kitartást a vértanúknak, nélküle elhullottak volna, mint a falevelek. Amikor meggyújtották alattuk a máglyát, a Szentlélek vette el a tűz melegét az istenszeretet forróságával.

2010. július 02.
Minden reggel ezt kellene mondanunk: „Istenem, küldd el nekem Lelkedet, hogy megismertesse velem: ki vagyok én, és ki vagy te!”

2010. július 03.
A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.

2010. július 04.
A Szentlélek olyan, mint a kertész: munkálja a lelkünket. A Szentlélek nekünk dolgozik.

2010. július 05.
Az ember semmi önmagában, de rengeteg a Szentlélekkel. Az ember magában egészen földi és egészen állati. Csakis a Szentlélek képes lelkét fölemelni és magasba ragadni.

2010. július 06.
Akikben a Szentlélek lakik, annyira ismerik szegény, nyomorult voltukat, hogy szinte nem is tudnak elbizakodni. Rendesen azok a kevélyek, akikben a Szentlélek nem vett lakást.

2010. július 07.
A Szentlélek olyan, mint az ember, akinek pompás kocsija és lova van, és ajánlkozik, hogy Párizsba visz minket. Csak azt kell mondanunk: Igen! – és beszállhatunk. Igent mondani már csak könnyű dolog! A Szentlélek az égbe akar vinni minket. Csak mondjunk igent és engedjük, hogy vezessen!

2010. július 08.
Akiben a Szentlélek lakik, az Isten jelenlétében van és sosem unatkozik, mert szívéből szeretet árad.

2010. július 09.
Miért szakadtak el a szentek úgy a földtől? Mert engedték magukat a Szentlélek által vezetni. Akiket a Szentlélek vezet, azoknak helyes fogalmaik vannak. Látjátok, hogy ezért tud többet sok tudatlan a tudósoknál!

2010. július 10.
A keresztény, akit a Szentlélek vezet, tud különbséget tenni. Nem nehéz otthagynia a világ javait, és keresnie a mennyei javakat.

2010. július 11.
Gyermekeim, milyen szép az, hogy az Atya Teremtőnk, a Fiú Megváltónk, a Szentlélek pedig a Nevelőnk!

2010. július 12.
A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik.


2010. július 13.
A Szentlélek úgy pihen a tiszta lélekben, mint valami rózsaágyon. Távozóban olyan jó illatot hagy hátra a lélekben, mint a virágpompában álló szőlő.

2010. július 14.
A halat nem bántja, hogy túl sok a víz, a jó keresztényt sem bántja soha, hogy túl sokat időzik a jó Istennel. Akadnak, akik számára unalmas a vallás; ez csak azért van, mert nincs bennük a Szentlélek.


2010. július 15.
A Szentlélek megtelepszik az igazak lelkében, mint galamb a fészkében. A tiszta lélekben költi a jó vágyakat, ahogy a madár költi fiókáit.

2010. július 16.
Fontos megtudnunk, hogy ki is vezet bennünket. Ha nem a Szentlélek, akkor jótetteinknek nincs igazán se eredménye, se íze, zamata. Ha a Szentlélek, akkor meleg boldogság jár a jótettel; szinte meghalunk a gyönyörűségtől.

2010. július 17.
Akiben a Szentlélek lakik, nem mondhat gonoszat, mert a Szentlélek minden gyümölcse jó.

2010. július 18.
Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak látatja velünk a jót és a rosszat. A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát.

2010. július 19.
Amikor jó gondolataink támadnak, a Szentlélek látogat el hozzánk.

2010. július 20.
A világ fiai nem birtokolják a Szentlelket, vagy csak futólag időzik náluk, de nem rendez be otthont, mert a világ zaja hamar távozásra készteti.

2010. július 21.
A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy ál a keresztek között, mint hal a vízben.

2010. július 22.
A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?...

2010. július 23.
Valahányszor lemondunk a magunk akaratáról, hogy valaki másénak engedelmeskedjünk, ha ez nem ütközik Isten törvényébe, nagy érdemeket szerzünk, amelyek egyedül Isten előtt ismeretesek.

2010. július 24.
A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.

2010. július 25.
Amikor az erő és a világosság Istene vezeti az embert, nem tévedhet el!

2010. július 26.
Azt mondja a világ, hogy nagyon nehéz üdvözülni, pedig valójában nincs ennél könnyebb: megtartani Isten és az Egyház parancsait, kerülni a hét főbűnt, vagy ha úgy tetszik, megtenni a jót és kerülni a rosszat: ennyi az egész.

2010. július 27.
Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.

2010. július 28.
Valahányszor aggodalmaskodom a Gondviselés miatt, a jó Isten megbüntet nyugtalanságomért: váratlan segítséget küld.

2010. július 29.
Az ember lelkét semmi sem tudja a földön kielégíteni. Ha elfordult a jó Istentől, nem lehet boldog… Fogjatok ki egy halat a vízből, nem él sokáig. Ilyen az ember Isten nélkül!

2010. július 30.
Milyen jó, hogy még ilyen kicsiny létünkre is tetszhetünk a jó Istennek!

2010. július 31.
Ó, ha a keresztények képesek volnának megérteni Krisztus Urunk lelkében szóló szavait: „Szegénységed ellenére is közelről akarom látni szép lelkedet, amelyet magamért teremtettem. Oly nagynak alkottam, hogy csak én tudom betöltetni. Oly tisztává tettem, hogy csak az én testem táplálhatja. „

2010. augusztus 01.
A kereszt átöleli a világot: átöleli a világ négy táját, mindenkinek jut belőle egy kicsi.

2010. augusztus 02.
Nem képes ez a föld kielégíteni a halhatatlan lelket, mint ahogy nem képes jóllakatni egy falat kenyér a kiéhezett embert.

2010. augusztus 03.
A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.

2010. augusztus 04.
Gyakran gondolok arra, hogy ha nem is lenne mennyország és örök élet, akkor is kellően nagy boldogság lenne, hogy ezen a földön szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki, és tehetünk valamit az Ő dicsőségéért. (Ezt néhány nappal halála előtt mondta.)

2010. augusztus 05.
Milyen nagy is a papi méltóság! A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna; nem a félelem, hanem a szeretet miatt…

2010. augusztus 06.
Mire volna jó nektek egy arannyal teli ház, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van; ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfárja, javainak kiosztója.

2010. augusztus 07.
Napközben gyakran kell kérni a Szentlélek világosságát. Ó, mily nagy szükségünk van rá, hogy megismerjük szegény magunkat!

2010. augusztus 08.
A tiszta lélek szép rózsa; a három isteni személy leszáll a mennyből illatát élvezni.

2010. augusztus 09.
Mily sokat jelentünk, és mégis semmit! Semmi sem nagyobb az embernél, mégis ő a legkisebb. Semmi sem nagyobb nála, ha a lelkét nézzük, és semmi sem kisebb, ha a testét.

2010. augusztus 10.
A jó keresztények, akik dolgoznak lelkük megmentésén és üdvösségükön, mindig boldogok és megelégedettek. Már előre élvezik a mennyország örömét, és boldogok lesznek az egész örökkévalóságon át.

2010. augusztus 11.
Aki a kereszt felé megy, az a kereszttel ellentétes irányban halad: találkozik vele, de örül ennek a találkozásnak; szereti a keresztet, bátran viseli. A kereszt pedig egyesíti őt a mi Urunkkal, megtisztítja, elszakítja ettől a világtól. Kiemeli szívéből az akadályokat és úgy segíti áthaladni az életen, ahogyan a híd segít átjutnunk a túlsó partra.

2010. augusztus 12.
Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak gyenge, törékeny fahídon kelnek át, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.

2010. augusztus 13.
Aki súlyos bűn állapotában van, az mindig szomorú. Hiába csinosítja magát, mégis unatkozik, semmi sem tetszik neki… Viszont, aki békében él a jó Istennel, az mindig megelégedett, mindig vidám. Szép élet, és szép halál!...

2010. augusztus 14.
Nézd csak az embert! Gyötri, hajszolja magát, feltűnést kelt, úr akar lenni mindenki fölött, azt hiszi, hogy ő valaki; szinte odakiáltja a Napnak: „Hordd el magad, majd én világítok helyetted.” Egyszer ez a kevély ember összeomlik egy marék hamuvá, amelyet elsodor a víz, patakon-folyón át, egészen a tengerig…

2010. augusztus 15.
Azt gondolom, hogy a Szent Szűznek csak a világ végén lesz nyugta, mert amíg a világ tart, mindenfelé hívják őt… A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyermekes édesanya. Folyton azzal van elfoglalva, hogy egyiktől a másikhoz menjen.

2010. augusztus 16.
Isten mindenek felett bizalmat kér tőlünk. Amikor Őrá bízzuk minden gondunkat, igazságosságában és jóságában segítségünkre siet és megsegít.

2010. augusztus 17.
„Kérjetek és kaptok.” Egyedül Isten tehet ilyen ígéretet és tarthatja is meg.

2010. augusztus 18.
Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat, ha mi elkezdjük teljesíteni az övét.

 

2010. augusztus 19.
Lássátok csak, milyen jó a Szent Szűz! Nagy szolgája, Szent Bernát gyakran mondogatta neki: „Üdvözlégy, Mária”… - a jó Édesanya egy napon feleletet adott: „Üdvözlégy, Bernát fiam…!

2010. augusztus 20.
Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.

2010. augusztus 21.
Lelkünknek az az ima, ami földnek az eső. Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső , nem ér az egész semmit!

2010. augusztus 22.
Az ember nem szokott belépni egy házba anélkül, hogy az ajtót nyitóval ne beszélne. A Szent Szűz a mennyország ajtónyitója.

2010. augusztus 23.
Testünk a pusztulás és a halál edénye; mégis inkább azon vagyunk, hogy ezt a testet elégítsük ki, mint hogy lelkünket gazdagítsuk, amely pedig olyan nagy, hogy semmi sincs hozzá fogható, semmi, de semmi.

2010. augusztus 24.
Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: „Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.” De honnan tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon? Rosszallásotokkal így Isten akarata ellen zúgolódtok.

2010. augusztus 25.
Sosem szabad megvetni a szegényeket, mert ez a megvetés Istent éri.

2010. augusztus 26.
Akadnak, akik ezt mondják a koldusra: „Rosszra fogja használni!” – Használja, amire akarja. A szegény majd felel arról az ítéleten, hogy mit tett az alamizsnával; ti pedig arról feleltek, hogy adtatok-e alamizsnát, vagy nem.

2010. augusztus 27.
Ó, mily nagy is vagy te, ember! Isten teste s vére táplál és oltja a szomjadat! Milyen boldogság a jó Istennel egyesülve élni! Ez földi mennyország: nincs több kín, nincs több kereszt!

2010. augusztus 28.
Legyen bennünk Szent Ágoston szeretete, aki ujjongott magában, amikor erényes embert látott: „Legalább ő kárpótolja Istent, az én kevés szeretetemért.”

2010. augusztus 29.

Ó, mily nagy az ember! Úgy szeretette Isten az embert, hogy nem akarta az állatok hasonlóságára teremteni, hanem saját képére és hasonlóságára teremtette.

2010. augusztus 30.
A jó Isten igenis szereti, ha alkalmatlankodunk neki.

2010. augusztus 31.
Ha már meg vagyunk fosztva a szentségi áldozástól, legalább pótoljuk, amennyire lehet, lelki áldozással. Ezt minden pillanatban végezhetjük, hiszen úgyis állandóan vágyakoznunk kell a jó Isten látogatása után.

2010. szeptember 01.
Ó, ha megértenénk azt a nagy jót, hogy mi egyáltalában szerethetjük Istent, állandó elragadtatásban élnénk…

2010. szeptember 02.
Nézzétek a királyokat, uralkodókat, a föld nagyjait: bővében vannak a gazdagságnak, de elégedettek-e? Ha szeretik a jó Istent, igen, különben nem, nincsenek megelégedve. Én úgy találom, hogy nincs szánalmasabb a gazdagoknál, ha nem szeretik a jó Istent.

2010. szeptember 03.
Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.

2010. szeptember 04.
Nem szeretjük Istent, ha ezt nem tanúsítjuk tetteinkkel is. Keressetek olyan szeretetet, amely nem nyilvánul meg külső tettekben; nem találtok.

2010. szeptember 05.
Istent teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy csak Őt szeretjük, és Őt tesszük jelenvalóvá mindenben, amit szeretünk.

2010. szeptember 13.
Nagy tisztelettel vessünk keresztet! A fejnél kezdjük, ez jelenti a teremtést, az Atyát; aztán jön a szív; a megváltás, a Fiú, végül a két váll, az erő, a Szentlélek. Mindezt emlékezetünkbe idézi a kereszt. Mi magunk is kereszt alakúak vagyunk.

2010. szeptember 14.
Nincs jobb tudós annál, aki a keresztet szereti, attól kér tanácsot, és benne mélyed el. Bármilyen keserű is ez a könyv, azért csak legelégedettebb az ember, ha ebben a keserűségben elmerül.

2010. szeptember 15.
A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is anyánk.

2010. szeptember 16.
Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.

2010. szeptember 17.
Vannak emberek, akik nem szeretik a jó Istent, nem imádkoznak, de jól megy sorsuk. Ez rossz jel! Sok rossz mellett tettek valami jót is. Az Úr ebben az életben fizeti vissza nekik.

2010. szeptember 18.
Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!

2010. szeptember 19.
A szívünk olyan, mint az epés-edény. Mindig készen vagyunk kiönteni azokra, akik legközelebb állnak hozzánk. Amikor kitörni készülünk, nyeljük el haragunkat.

2010. szeptember 20.
Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.

2010.szeptember 21.
Vannak, akik azt mondják: „Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat.” Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: „Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni.”

2010. szeptember 22.
Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...

2010. szeptember 23.
Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!...

2010. szeptember 24.
Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”

2010. szeptember 25.
A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ahhoz, ami nem a tiétek?

2010. szeptember 26.
A lopott jószág sosem jó. Az a nap, amelyet az Úrtól loptok, semmi hasznot sem hajt. Két eszközt ismerek arra, hogy valaki egészen biztosan elszegényedjék: vasárnap dolgozni és másét elvenni.

2010. szeptember 27.
Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.

2010. szeptember 28.
Isten kegyelme segít és támogat minket a járásban. Szükségünk van rá, mint rosszlábúaknak a mankóra.

2010. szeptember 29.
Isten után a pap minden… Hagyjatok egy plébániát húsz évig pap nélkül, és az emberek állatokat fognak imádni!

2010. szeptember 30.
Azt gondolom, gyermekeim, hogy aki nem úgy figyel Isten szavára, amint kell, nem fog üdvözülni, mert nem fogja tudni, hogy mit kell tennie az üdvösségért. Ellenben a hitben jártas embernél mindig kéznél van a mentőeszköz. Bármennyire eltévelyeg is a gonoszság útján, mindig van remény, hogy előbb-utóbb visszatér a jó Istenhez.

2010. október 01.
Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek őrangyalotok mögé s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek!

2010. október 02.
A jó keresztény diadalszekéren járja végig a világ útját. Angyalok vonják a szekeret, s Krisztus Urunk kormányozza; a szegény bűnös viszont be van fogva saját életének kocsijába, a sátán ül a bakon, és hatalmas ostorcsapásokkal hajtja előre.

2010. október 03.
Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!

2010. október 11.
A Szentlélektől vezetett keresztény könnyedén hátat fordít a világ javainak, hogy a menny után fusson, hiszen ismeri a különbséget.

2010. október 12.
Szeretnétek bepillantani az ember szívébe? Hallgassátok meg, amikor felebarátjáról beszél!

2010. október 13.
Látjátok gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, a gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.

2010. október 14.
Vannak, akik azt mondják: „Elég nekem, hogy üdvözüljek, nem akarok én szent lenni!” – Ha nem akartok szentté lenni, lesztek kárhozottakká. Nincs középút. Vigyázzatok: vagy az egyik, vagy a másik! A mennyországba csak a szentek jutnak. A tisztítóhelyi lelkek is azok, mert nincs halálos bűnük, csak meg kell tisztulniuk, és nyomban a jó Isten barátai közé tartoznak.

2010. október 15.
Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent; saját magukat vádolják. Azt mondják: „Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot.”

2010. október 16.
Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.

2010. október 17.
Ó, mily nagy dolog megszerezni a mennyországot! Mi kell hozzá! Szívtisztaság, a világ megvetése, Isten szeretete.

2010. október 18.
Van, akit egyetlen szó kihoz a sodrából. Egy kis megaláztatás fölbillenti bárkáját… Bátorság, testvéreim, bátorság! Eljön az utolsó nap, s akkor mondjátok majd: „Áldott küzdelmek, ti érdemeltétek ki nekem a mennyországot!” – Küzdjünk hát nagylelkűen!

2010. október 19.
Senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.

2010. október 20.
A jó keresztény úgy tesz, mint aki idegen földre megy aranyat gyűjteni: nem gondol az ottmaradásra, csak egyetlen vágy él a szívében: hogy ha megalapozta szerencséjét, viszontláthassa hazáját.

2010. október 21.
Isten parancsolatai tanítások, amelyeket azért ad, hogy el ne tévesszük a mennyország útját. Olyanok ezek, mint az utcanevek és útjelzések.

2010. október 22.
Egy napon felismerjük majd, hogy eleget tehettünk volna Isten igazságosságának, ha csupán a mindennapok elkerülhetetlen terhét türelmesen viseltük volna.

2010. október 23.
Mit gondolnátok egy ember láttára, aki rőzsét gyűjt és máglyát rak belőle, s amikor kérdezik, hogy mit csinál, így válaszol: „Tüzet készítek, hogy elégjek rajta.” És mit mondanátok, ha ez az ember a tűzhöz lépne, és a lángokba vetné magát?... – Pedig a bűn elkövetésével ugyanezt tesszük!

2010. október 24.
Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.

2010. október 25.
A világ szeme nem lát messzebb, mint a földi élet, ahogy az én szemem sem lát messzebb a falnál, amikor be van zárva a templomajtó. A keresztény szeme azonban ellát egész az örökkévalóság mélyéig.

2010. október 26.
Nem szükséges bizonyítani a pokol létezését. Krisztus Urunk maga beszél róla, amikor elmondja a gonosz dúsgazdag történetét, aki Lázárhoz kiáltozott egyetlen csöpp vízért. Nagyon jól tudják az emberek, hogy van pokol, de úgy élnek, mintha nem volna. Néhány pénzdarabért eladják lelküket.

2010. október 27.
Nem igazi esztelenség-e, ha valaki mindenáron a poklot akarja kiérdemelni és a sátánhoz köti magát, pedig ez élet után megízlelhetné a mennyország örömeit is, szeretetben egyesülhetne Istennel? Az ember meg sem értheti ezt az őrültséget, és nem tudja eléggé megsiratni…

2010. október 28.
Vannak hitetlenek, akik csak akkor veszik észre a poklot, amikor benne találják magukat. Valóban, ha a bűnösök gondolnának az örökkévalóságra, erre a rettenetes mindörökké-re – ott helyben megtérnének.

2010. október 29.
A halál óráján mennyire sajnáljuk majd azt az időt, amit haszontalan fecsegésre, élvezetekre, semmittevésre fordítottunk ahelyett, hogy megtettük volna a magunkét az önmegtagadásban, imában, jócselekedetekben; gondoltunk volna szegény magunkra, sírtunk volna bűneink felett! Akkor majd látjuk, hogy a mennyországért semmit sem tettünk.

2010. október 30.
Ha a szegény kárhozottak megkapnák azt az időt, amit mi elvesztegetünk, milyen jól felhasználnák! Ha csak félórájuk volna is, ennyi idő alatt levezekelnék a poklot.

2010. október 31.
Milyen szép a mennyei és földi Egyház egysége! Amint Szent Teréz mondta: „Ti már győztetek, mi még harcolunk, de egyek vagyunk Isten dicsőségére”.

2010. november 01.
A szentek nem kímélték magukat, csakhogy meglássák Istent és érte dolgozzanak. Elfelejtettek minden teremtett dolgot, csakhogy Őt megtalálják: így jut el az ember a mennyországba…

2010. november 02.
Amikor távoztok a földről, minden úgy marad, ahogyan volt; nem visztek el semmit. Ám ha az ember a földhöz tapad, nem esik jól az elválás!... A mi a legfontosabb célunk Istenhez jutni; egyes-egyedül ezért vagyunk a földön.

2010. november 03.
Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!

2010. november 04.
A test számára a halál, csak nagymosás. Dolgozzunk és harcoljunk ezen a világon. Pihenni elég időnk lesz az örökkévalóságban.

2010. november 05.
Micsoda öröm lesz az, amikor a lélek egyesül megdicsőült testével, amely nem lesz többé a bűn eszköze, sem szenvedés okozója! Fürdik majd a szeretet balzsamában, mint méh a virágkehelyben… Ilyen az örökkévalóság számára bebalzsamozott lélek!

2010. november 06.
A tiszta lelkek alkotják az Úr Jézus környezetét. Minél tisztább valaki a földön, annál közelebb lesz Istenhez a mennyben.

2010. november 07.
Jézus apostolaiban a lelkek iránti saját buzgalmát és szeretetét szemléli; a vértanúkban türelmét, szenvedését és kínos halálát. A remetékben rejtett életét; a szüzekben feddhetetlen tisztaságát. Így tehát amikor a szentek erényeit csodáljuk, nem teszünk egyebet, minthogy Jézus erényeiben gyönyörködjünk.

2010. november 08.
Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön. Olyan lesz, mint az arany a rézben, vagy ezüst az ólomban.

2010. november 09.
Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.

2010. november 10.
Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…

2010. november 11.
Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.

2010. november 12.
A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…

2010. november 13.
A mennyországnak, pokolnak, tisztítóhelynek már ebben az életben érezhető az előíze. A tisztítótűz azoknak a lelkében ég, akik még nem haltak meg önmaguknak; a pokol az istentelenek szívében van, a mennyország meg a tökéletesekében, akik már komolyan egyesültek Krisztus Urunkkal.

2010. november 14.
Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.

2010. november 15.
Amikor összes cselekedeteinket bemutatjuk Istennek, még a jobbak közt is kevés lesz igazán kedves előtte; hiszen annyi tökéletlenség, annyi önszeretet, emberi tekintet, érzéki öröm, viszontszolgálatra váró titkos igény keveredik bele! Látszatra jók, de csak látszatra, mint a gyümölcs, amely sárgább és érettebb a többinél, de csak azért, mert férges.

2010. november 16.
Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.

2010. november 17.
Gyermekeim, mi félünk a haláltól… el is hiszem! A bűn miatt él bennünk ez a félelem. A bűn teszi keservessé és borzasztóvá halált, a bűn döbbenti meg a bűnöst a félelmes utazás órájában.

2010. november 18.
Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!

2010.november 19.
Még nem szenvedtünk annyit, mint a vértanúk! És kérdezzétek csak meg őket; sajnálják-e most?... A jó Isten nem kér tőlünk annyit.

2010. november 20.
A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.

2010. november 21.
Nem Isten vet a pokolra, hanem magunk váltjuk meg ott a helyünket, a bűneinkkel.

2010. november 22.
A sátán mindent megtesz, hogy bemocskolja lelkünket. És jól számít, mert lelkünk az egyetlen értékünk, a testünk csak porhüvely. Nézd meg a temetőben, mit szeret az ember, amikor a testét szereti.

2010. november 23.
A pokol gyökere Isten jósága. A kárhozottak ezt mondogatják: „Ó ha Isten nem szeretett volna bennünket annyira, nem gyötrődnénk most így, elviselhetőbb lenne a pokol…” De mert ennyire szeretett, elviselhetetlen ez a szenvedés!

2010. november 24.
Ha a mennyországban egy nap imádság nélkül múlna, nem volna az többé mennyország; és ha a szegény kárhozottak szenvedéseik közt imádkozhatnának, nem volna többé pokol számukra.

2010.november 25.
Mily szép a halál annak, aki a kereszten élt!

2010. november 26.
Isten irgalma olyan, mint egy áradó patak: magához sodorja a szíveket.

2010.november 27.
Fenntartásaink kiszárítják Isten irgalmának folyamát, bizalmatlanságunk gátat vet kegyelmeinek.

2010. november 28.
Ne akarjatok mindenkinek tetszeni! Ne keressétek senki tetszését. Istennek akarjatok tetszeni!

2010. november 29.
Keresztségetek pillanatában elfogadtatok egy keresztet, s ezt csak a halál pillanatában tehetitek le.

2010. november 30.
Ha okosak akartok lenni, menjetek elébe a keresztnek, mint Szent András, aki amikor látta, hogy már fölállították számára, így szólt: „Üdvözöllek, ó jóságos kereszt, ó csodálatos kereszt, ó várva várt kereszt!... Zárj engem karjaidba, ragadj ki engem az emberek közül, és adj át Mesteremnek, aki általad váltott meg engem!”

2010. december 01.
Ebben a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból valók, hiszen minden áldott nap így imádkozunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Jutalomra tehát csak akkor számíthatunk, miután hazaérkeztünk az atyai házba.

2010. december 02.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… Ó mily jó, gyermekeim, hogy Atyánk van a mennyben!

2010. december 03.
Jöjjön el a te országod! … Ha én uralomra juttatom szívemben a jó Istent, Ő uralomra segít engem a maga dicsőségében.

2010. december 04.
Legyen meg a te akaratod… Semmi sincs, ami oly vigasztaló és oly tökéletes volna, mint megtenni Isten akaratát. Hogy jól elvégezzük dolgunkat, mindent úgy kell tennünk, amint Isten akarja, teljesen összeforrva szándékával.

2010. december 05.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Két részből állunk: testből és lélekből. Kérjük a jó Istent, hogy táplálja szegény „hullánkat”, és Ő azzal felel, hogy előteremt a földön mindent, ami csak megélhetésünkhöz szükséges. De kérjük, hogy táplálja lelkünket is, amely szebb minden másnál.

2010. december 06.
Istenem bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A jó Isten csak azoknak fog megbocsátani, akik maguk is megbocsátottak: ez törvény. Akadnak, akik annyira viszik az ostobaságban, hogy nem mondják a Miatyánknak ezt a részét: mintha Isten nem látna a szívük mélyére, hanem csak az ajkak mozgását figyelné.

2010. december 07.
Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts mega gonosztól. Ha jól elmélyednénk Isten jelenlétében, könnyű volna ellenállni a kísértőnek. Sosem vétkeznénk, ha élne bennünk a gondolat: lát az Isten.

2010. december 08.
Isten egészen a halálig szeretett minket, szent Szívében, mint isteni tulajdonság, mégis ott van az igazságosság. A Boldogságos Szűz szívében nincs más, csak irgalom… „Anyám – mondja neki az Úr Jézus - , tőled semmit sem tudok megtagadni. Ha a pokolban lehetséges volna a bánat, te még a pokolnak is kegyelmet nyernél. „

2010. december 09.
A sátán csak azokat kísérti, akik ott akarják hagyni a bűnt, és azokat, akik a kegyelem állapotában vannak. A többiek az övéi, nem kell kísérteni őket.

2010. december 10.
Istent szeretni nem csupán abból áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem szeretlek! ”Istent szeretni teljes szívből, teljes elméből és minden erőnkkel azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretjük; készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de semmiképp meg nem bántjuk. Istent szeretni annyit jelent, hogy semmit sem szeretünk jobban Őnála, semmit, ami Vele összegegyeztethetetlen, semmit, ami megosztaná a szívünket.

2010. december 11.
Testvéreim, ne bántson titeket, ha bigottnak mondanak! A jó Isten mindig ilyenek közül választja szentjeit.

2010. december 12.
A szentekben nem volt gyűlölet és nem volt keserűség; ők mindent megbocsátottak, és mindig úgy találták, hogy a jó Istennel szemben elkövetett vétkeikért sokkal többet érdemelnének. De a rossz keresztények gyakran zúgolódnak és zsörtölődnek.

2010. december 13.
Igen, szentek lehetünk, s mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy azok legyünk. A szentek is halandók voltak, mint mi; gyöngék és szenvedélyekkel küszködők, mint mi; és mi is ugyanazt a segítséget élvezzük, ugyanazokat a kegyelmeket kapjuk, ugyanazokhoz a szentségekhez járulhatunk!...

2010. december 14.
Kevélységünk az, amely nem engedi, hogy szentek legyünk. A kevélység az a lánc, amelyre minden bűn föl van fűzve, az alázatosság pedig rózsafüzére az erényeknek.

2010. december 15.
A jó és alázatos szívűek, akik örömmel vagy békén fogadják a megpróbáltatást és bántalmakat, megkezdik a mennyországot már itt a földön; a haragtartók viszont boldogtalanok, gondterhes a homlokuk, a szemük mindenkit elnyeléssel fenyeget.

2010. december 16.
Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!

2010. december 17.
Lássátok, gyermekeim a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.

2009. december 18.
Az alázat olyan, mint a mérleg: minél mélyebbre ereszkedünk az egyik oldalon, annál magasabbra emelkedünk a másikon.

2010. december 19.
Az alázat olyan, mint a rózsafüzér lánca: ha elszakad, a szemek szerteszét gurulnak. Ha megszűnik az alázat, az erények mind eltűnnek.

2010. december 20.
Minél szegényebbek leszünk Isten iránti szeretetből, a valóságban annál gazdagabbá válunk!

2010. december 21.
Amikor úton vagyunk és templomtornyot veszünk észre, meg kellene dobbannia a szívünknek, mint ahogy a hazatérő családatya szíve megdobban otthona láttára, ahol szerettei laknak. Bár ne tudnánk levenni róla tekintetünket!

2010. december 22.
Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hanem Isten fut a bűnös után és téríti magához.

2010. december 23.
Ó, gyermekeim! Mily hálátlanok vagyunk mi! A jó Isten nagyon komolyan boldoggá akar tenni minket! Csakis azért adta parancsait.

2010. december 24.
A hit, remény és szeretet magába foglalja az ember minden boldogságát itt a földön.

2010. december 25.
Mit tesz Krisztus Urunk szeretetének szentségében, az Eucharisztiában? Fogságba juttatta Szívét, hogy bennünket szeressen; gyöngédség és irgalom árad belőle, hogy lemossa a világ bűneit.

2010. december 26.
Jézusom, fájdalmaimat és szenvedésemet egyesítem a tieddel. Add meg nekem azt a kegyelmet, hogy mindig boldog legyek abban a helyzetben, ahová helyeztél. Áldom szent nevedet és mindazt, ami velem történni fog!

2010. december 27.
Sokan szomorkodnak és kérdezik: mit kell tennünk, hogy embertársainkat megjavítsuk? A feleletet megtalálhatjuk az evangéliumban: szeretni kell őket akkor is, ha nem méltók rá.

2010. december 28.
Amikor egy fiatal anyának a jó Isten sok gyermeket ad, ez azt jelenti, hogy méltónak ítéli azok nevelésre. Ez Isten részéről a bizalom jele.

2010. december 29.
Úgyis azé lesz a világ, aki jobban tud szeretni és szeretetét embertársainak bebizonyítani.

2010. december 30.
Ha nem lenne örökkévalóság, akkor sem érezném magam csalódottnak, olyan szép és teljes volt az életem Istennel.

2010. december 31.
Dolgozzunk, gyermekeim, dolgozzunk! Eljön a nap, amikor úgy találjuk, hogy semmi sem volt túl sok a mennyországért.

Vianney Szent János gondolatai

2010. január 01.
Soha ne felejtsétek el az Üdvözítő szavait: „Gyermekem, ha követni akarsz, vedd fel keresztedet, és kövess engem” Ne egy napig, ne egy hétig, ne egy éven át, hanem egész életedben!

2010. január 02.
Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejthetünk el lélegezni.

2010. január 03.
Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.

2010. január 04.
Reggelenként föl kellene szólítani magunkat: „Rajta, dolgozz a mennyország meghódításán. Lehet, hogy estére vége lesz a küzdelemnek” Este pedig így: „Holnap talán befejeződik számodra az élet minden szenvedése…”

2010. január 05.
A jó Isten megteremtett minket és a világba helyezett, mert szeret; üdvözíteni akar, mert szeret. Minden pillanatban szeret, és mindig ugyanazzal az erővel.

2010. január 06.
Egy szent mondotta, hogy mi Isten- hordozók vagyunk. Ez színigaz, de nincs hozzá elég hitünk. Nem értjük meg saját méltóságunkat. Amikor elmegyünk az áldoztatóasztaltól, olyan szerencsében részesülünk, mintha a napkeleti bölcsek magukkal vihették volna a kis Jézust.

2010. január 07.
Gyermekeim, a kereszt útján csak az első lépés nehéz. A félelem a kereszttől, ez a mi legnagyobb keresztünk…

2010. január 08.
Semmi sem a miénk, csak az akaratunk. Ez az egyedüli, amit önmagunkból hódolatajándék gyanánt adhatunk a jó Istennek. Ezért mondjuk, hogy egyszeri lemondás önakaratunkról kedvesebb neki, mint különben harminc napi böjt.

2010. január 09.
Mindent egyedül Istenért kell végeznünk, munkáinkat az Ő kezébe kell letennünk… Ébredéskor ezt kell mondani: „Istenem, ma érted akarok dolgozni! Elfogadom, amit küldesz, hiszen Tőled jön. Fölajánlom magam áldozatul. De lásd, Istenem, nélküled semmit sem tehetek; kérlek, segíts engem!”

2010. január 10.
Tény az, hogy vagy a keresztény uralkodik a gondolatain, vagy a gondolatok uralkodnak rajta; középút nincsen.

2010. január 11.
Úgy kellene tenni, mint a pásztorok, akik télen kihajtanak a mezőre, tüzet raknak s időnként elszélednek fát gyűjteni, hogy a tűz ki ne aludjék. Az élet is hosszú tél! Ha imával, jócselekedetekkel mindig élesztenénk a lelkünkben az isteni szeretet tüzét, sohasem aludna ki.

2010. január 12.
Tegyétek meg, gyermekeim, hogy amikor éjjel fölébredtek, odahelyezkedtek lélekben az oltár elé, és elmondjátok Krisztus Urunknak: „Istenem, íme itt vagyok! Jöttem, hogy imádjalak, dicsőítselek, áldjalak, köszönetet mondjak neked, szeresselek téged, és őrséget álljak előtted az angyalokkal!...”

2010. január 13.
Nem szentek ugyan, akik szentségekhez járulnak; viszont azok lettek szentek, akik gyakran járultak szentségekhez.

2010. január 14.
Az ember megteheti, hogy nyolc vagy tizenöt napra áldozatul ajánlja magát a bűnösök megtéréséért. Elvisel hideget – meleget; nem néz meg egyet – mást; nem megy el valahová, ahová szeretne; kilencedet végez. Akik olyan szerencsések, hogy naponta áldozhatnak, ebből végezhetnek kilencedet. Nemcsak Isten dicsőségét munkáljuk ezzel a gyakorlattal, hanem bőséges kegyelmet is kieszközlünk.

2010. január 15.
Egész nap dolgoznunk kell rajta, hogy Krisztus Urunk látogatását kiérdemeljük. Hányszor kellene megalázkodnunk, amikor látjuk, hogy mások a szent asztalhoz mennek, mi pedig ki sem mozdulunk a helyünkről!

2010. január 16.
Ne féljünk attól, hogy a szentmise alatt ideigvaló ügyeink halasztást szenvednek. Legyünk biztosak abban, hogy minden jobban fog menni, még ügyeink is jobban sikerülnek, ha részt vehetünk a szentmisén.

2010. január 17.
A szentmise imája előkészület a szentáldozásra; és kellene, hogy a keresztények egész élete is előkészület legyen erre a nagy cselekedetre.

2010. január 18.
Szeretem azokat a kis áldozatokat, amelyeket senki észre nem vesz. Például egy negyedórával korábban fölkelni, egy kicsit virrasztani éjjel és imádkozni; de bizony van, aki csak az alvásra gondol.

2010. január 19.
Milyen esztelenek is vagyunk mi! A jó Isten meghív magához, s mi visszautasítjuk, boldoggá akar tenni, és mi nem akarjuk boldogságát, fölajánlja nekünk szeretetét és mi a sátánnak adjuk a szívünket! Romlásunkra használjuk azt az időt, amelyet üdvözülésünkre kaptunk. Azokkal az eszközökkel viselünk háborút ellene, amelyeket szolgálatára adott!...

2010. január 20.
A keresztény Isten képére van teremtve, Isten vérén van megváltva. A keresztény Isten gyermeke, Isten testvére, Isten örököse! A keresztényben kedvét leli a három isteni személy. A keresztény teste a Szentlélek temploma! Íme, ez az, amit a bűn meggyaláz!...

2010. január 21.
Íme, egy jó életszabály: csak olyasmit tenni, amit nyugodtan fölajánlhatunk a jó Istennek. Nem ajánlhatunk föl neki rágalmazásokat, gyalázkodást, igazságtalanságot, haragtartást, káromlást, tisztátalanságot, hiúságot… Pedig a világban szinte mást sem tesznek.

2010. január 22.
Milyen boldogok, akik szeretik a jó Istent! El nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem a jócselekedetre. A zsugoriak mindent fölhasználnak, hogy növeljék kincsüket; a szentek ugyanezt teszik a mennyei javakkal: állandóan gyűjtik. Az ítélet napján meglepetés lesz számunkra, ha látjuk majd ezeket a dúsgazdag lelkeket.

2010. január 23.
A hitében jártas embernek mindig van két útmutatója: a jótanács és az engedelmesség.

2010. január 24.
Gyermekeim, amikor a templomba léptek, és keresztet akartok vetni a szenteltvízzel, figyeljetek az oltárszekrényre: Krisztus Urunk félig kinyitja, hogy ugyanabban a pillanatban megáldjon titeket...

2010. január 25.
Mi panaszolni valónk van? A szegény hitetlenek, akiknek nincs meg az a boldogságuk, hogy ismernék a jó Istent és az ő végtelen kedvességét, ugyanazt szenvedik, amit mi, de nincs meg ugyanaz a vigasztalásuk.

2010. január 26.
Mily roppant jelentőségű akárcsak egy pillanatnyi szenvedés is! Akkor értenénk meg e pillanat értékét, ha hét nap alatt lehetne a mennyországba jutni. Nincs az a kereszt, amelyet elég súlyosnak, nincs az a megpróbáltatás, amelyet elég keserűnek tartanánk… A kereszt ajándék, amelyet Isten barátainak készít.

2010. január 27.
Boldogok, akik kísértést szenvednek! A sátán akkor kétszerezi támadásait, amikor látja, hogy a lélek egyesülni törekszik Istennel. Ó, boldog egyesülés!...

2010. január 28.
A kísértés ellen három dolog föltétlenül szükséges: ima, hogy világosságot nyerjünk; szentségek, hogy megerősítsenek; és éberség, hogy elővigyázatosak legyünk.

2010. január 29.
Legnagyobb kísértés, ha nincs kísértés. Szinte azt mondhatnám, boldogok, akiknek kísértésük van: itt a lelki aratás ideje, amikor fölhalmozhatjuk termést a mennyország számára. Úgy van, mint aratáskor: az ember korán kel, sokat fárad, de nem panaszkodik, hiszen örül a termésnek.

2010. január 30.
Amikor a sátán gyűlölködő gondolatokat támaszt bennünk azok ellen, akik rosszat tettek nekünk, legjobb, ha imádkozunk mindjárt a megtérésükért. Ez megfutamítja a kísértőt.

2010. január 31.
Valaha Krisztus Urunk járókká tette a sántákat, meggyógyította a betegeket, föltámasztotta a halottakat. Sokan voltak ott, akik tulajdon szemükkel látták a csodákat, és mégsem hittek. Az emberek mindig, mindenütt egyformák. Hatalmas az Isten – de a sátánnak is megvan a hatalma és arra használja, hogy vakká tegye a szegény világot.

2010. február 01.
Az ember legszebb feladata imádkozni és szeretni. Imádkozzatok és szeressetek, mert ez az ember boldogsága a földön!

2010. február 02.
Ne felejtsétek, hogy igen kedves ima Isten előtt, ha kérjük a Szent Szüzet, ajánlja fel megkínzott, csupa vér isteni Fiát az örök Atyának a bűnösök megtéréséért. Ez a legjobb ima, amit végezhetünk, hiszen végeredményben minden imának Jézus Krisztus nevében és érdemei miatt van értéke…

2010. február 03.
Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…

2010. február 04.
Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!

2010. február 05.
A jó Istennek nincs ránk szüksége; ha tehát ajánlja nekünk az imádságot, ez azért van, mert boldogságunkat akarja, s ez csak így található meg. Amikor látja, hogy feléje közeledünk, szíve lehajlik az ő kis teremtményeihez, miként az édesapa lehajlik meghallgatni kisfiát, ha beszél hozzá.

2010. február 06.
Amikor imádkozunk, nyissuk fel szívünket Istennek, mint hal a kopoltyúját, amikor nagy hullám közeledik.

2010. február 07.
Az ima nem más, mint egyesülés Istennel. Ebben a belső egyesülésben Isten és a lélek olyan, mint két egybeolvasztott viaszdarab: nem lehet őket elválasztani. Oly nagy kitüntetés ez, hogy föl sem foghatjuk.

2010. február 08.
Ó, milyen jó szeretni a jó Istent! A szeretetnek át kell fognia az eget!... Az ima egy kicsit segít ebben, mert ez a lélek égbe emelkedése…

2010.február 09.
Az idő eltűnik az imában. Hogy lehet hát a mennyországot kívánni?... Igen, tudom: a hal is jól érzi magát a kis patakban, mert elemében van; de mégis csak jobb neki a tengerben.

2010.február 10.
Minél többet imádkozott valaki, annál inkább kívánja az imádságot. Lelke belemerül, elsüllyed, elvész a jó Istennel való társalgás édességében, miként a hal alámerül a vízbe, amikor elúszik a parttól.

2010.február 11.
Megérdemeltük volna, hogy ne tudjunk imádkozni, de Isten jóságában megengedte, hogy beszélhessünk vele.

2010.február 12.
Az imádság megszabadítja lelkünket az anyagtól, felemeli a magasba, mint léggömböt a meleg levegő.

2010.február 13.
Gyermekeim, kicsiny a szívetek, de az ima kitágítja, és képessé teszi Isten szeretetére.

2010.február 14.
Ó, mily jó imádkozni! A jó Isten kegyelmében élő embernek nincs szüksége, hogy imára tanítsák; természetében van, hogy tud imádkozni, mert ismeri rászorultságát.

2010.február 15. Két hang van az emberben: az angyal hangja és az állat hangja. Az angyal hangja az ima, az állaté a bűn…

2010.február 16. Az ima a mennyország előíze: a paradicsomkertből maradt itt. Sosem hagy minket vigasztalás nélkül. Méz, amely leszáll a lélekbe, és mindent megédesít. A jól végzett imádságban eltűnik a szenvedés, mint a hó a napsütésben.

2010. február 17. A jó Isten nem azt nézi, milyen hosszan vagy milyen szépen imádkozunk. Az a fontos, hogy az ima a szívünkből fakadjon, tisztelet és az a vágy hassa át, hogy egyedül Istennek akarjunk vele örömet szerezni.

2010.február 18. A jó imádsághoz nem kell sok beszéd. Tudjuk, hogy a jó Isten itt van az oltáron, kitárjuk előtte szívünket, és örülünk szent jelenlétének: ez a legjobb ima, bizony ez.

2010.február 19. Egy híres árvaház alapítója tanácsot kért Vianneytől, hogy megszerezze-e magának a nagyközönség támogatását a sajtó útján. „Ahelyett, hogy zajt csapna az újságokban, csapjon zajt az oltár előtt. „ – mondta neki a plébános.

2010. február 20. Ha az embernek nincs hite, akkor vak. Nem ismerheti meg sem az igazságot, sem a jót; csak hamisságot ismerhet meg, mert ködben van, és nincs világossága. Ha volna világossága, jól látná, hogy mindaz, amit szeret, csak a semmibe foszlik.

2010. február 21. A mi hitünk csak olyan háromszáz mérföldes messzeségből lát; mintha a jó Isten a tenger túlsó partján volna. Ha olyan eleven, átható hitünk volna, mint a szenteké, úgy látnánk Krisztus Urunkat, mint ahogy ők látják.

2010. március 01.
Az embernek nincs bátorsága hordozni a keresztet; ez nagy hiba, mert akármit is tegyünk, a kereszt fogva tart minket, nem tudunk előle menekülni.

2010. március 02.
Az Istennel egyesült lélekben mindig tavasz van.

2010. március 03.
Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…

2010. március 04.
Amikor átadjuk magunkat szenvedélyeinknek, töviskoszorút fonunk a szívünk köré.

2010. március 05.
Mondják, hogy Isten bünteti azokat, akiket szeret. Ez nem áll mindig. Azok számára, akiket Isten szeret, a megpróbáltatások nem büntetést jelentenek, hanem kegyelmet.

2010. március 06.
A bűn a jó Isten hóhéra, a lélek gyilkosa. Ez ragad el minket a mennyországtól, hogy pokolra taszítson. És mi szeretjük!... Milyen őrültség! Ha jól meggondolja az ember, olyan irtózat fogja el a bűn iránt, hogy képtelen lesz elkövetni.

2010. március 07.
Egyszer beteglátogatásra mentem. Tavasz volt, a bokrok tele madarakkal; nyakukat illegetve énekeltek. Gyönyörködve hallgattam őket, s magamban azt mondtam: Szegény kis madárkáim, milyen kár, hogy nem tudjátok, mit mondotok! Ti a jó Isten dicséretét éneklitek!

2010. március 08.
Nézzétek Istenes Szent Jánost: szokása volt, hogy lábat mosott a szegényeknek, mielőtt megebédeltette volna őket. Egy napon, amint lehajolt egy szegény koldus lábához, látja, hogy ott van rajta a szögek helye. Megindultan emeli föl a fejét és fölkiált: „Hát te vagy az Uram?!” Krisztus Urunk ezt mondja neki: „János, örömmel látom, hogy gondod van szegényeimre.” Azzal eltűnt.

2010. március 09.
Mondjátok, van-e olyan böjt, ami kedvesebb lenne Istennek, mint amikor türelemmel megteszünk és elszenvedünk számunkra gyakran nagyon kellemetlen dolgokat, nem is beszélve betegségekről, nyavalyákról, amelyek elválaszthatatlanok ettől a nyomorúságos élettől.

2010. március 10.
Hány és hány alkalmunk adódik nap mint nap, hogy megtagadjuk magunkat, elfogadva mindazt, ami kellemetlen és visszataszító! Fogadjuk el mindezt a jó Istenért, egyedül azért, hogy kedveskedjünk neki; íme ezek a jó Istennek leginkább tetsző böjtök.

2010. március 11.
Ha a kereszthordozó Jézus Krisztust akarjuk követni, aki hív bennünket, akkor rövidesen meglátjuk, hogy szolgálatának terhei voltaképp nem olyan nagyok, mint hisszük: Ő jár előttünk, segít, vigasztal és rövid szenvedés után olyan boldogságot ígér, ami annyi ideig tart, mint Ő maga.

2010. március 12.
Aki menekül a kereszttől, az összetört akar maradni; aki vágyódik a kereszt után, az többé nem érzi annak keserűségét.

2010. március 13.
Ha olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy gyakran fennakadunk az ördög hálójában, annak az az oka, hogy túlságosan elhatározásainkra és ígéreteinkre számítunk, és csak kevéssé a jó Istenre.

2010. március 14.
Ó, testvéreim, ne csodálkozzunk azon, hogy a gonosz lélek mindent elkövet, csakhogy elhanyagoljuk imáinkat, vagy rosszul mondjuk. Jobban megérti, mint mi, hogy az imától félni kell a pokolban, és lehetetlen, hogy a jó Isten elutasítson valamit, amit imában kérünk tőle…

2010. március 15.
Tudjátok, hogyan ismerhetitek fel lelketek igazi állapotát, s hogyan leplezhetitek le szívetekben az irigység rejtett, átkozott bűnét? Legyetek alázatosak! A gőg elrejti, az alázat viszont felfedi a hibát.

2010. március 16.
Nem árt néha rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit, és ez a szentgyónás. De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.

2010. március 17.
Amikor gyónni megyünk, gondoljuk meg, mit is akarunk tenni. Azt mondhatjuk magunkban: „Leveszem a keresztről Krisztus Urunkat.”

2010. március 18.
Ha jól gyóntál, leláncoltad a sátánt.

2010. március 19.
Az eltitkolt bűnök mind nyilvánosságra jönnek. Hogy örökre titkot borítsunk rájuk, valljuk meg őket jó gyónásban!

2010. március 20.
Az ősegyházban az volt a hívők legnagyobb büntetése, ha megfosztották őket a szentáldozás boldogságától. Istenem! Hogy lehet az, hogy manapság a keresztények néha öt, hat hónap alatt egyszer sem táplálják lelküket a mennyei étellel? Hagyják, hogy éhen pusztuljon! Micsoda tragédia és milyen vakság, pedig ott a gyógyszer a lélek gyógyítására, és az étel egészsége fenntartására!

2010. március 21.
A jó Isten boldoggá akar tenni minket, és mi nem akarjuk! Elfordulunk tőle, és a sátánnak adjuk magunkat! Menekülünk barátunktól, és utána megyünk hóhérunknak!...

2010. március 22.

Béküljetek ki a jó Istennel, folyamodjatok a bűnbánat szentségéhez: olyan nyugodtan fogtok aludni, mint egy angyal! Az ember örül, hogy fölkelhet éjjel a jó Isten imádására… Nem tud mást, mint hálálkodni; oly nagy könnyedséggel száll lelke az ég felé, mint a sas, amely a levegőt hasítja.

2010. március 23.
Aki bűnben áll, állati szokásokat és tulajdonságokat ölt magára. Az állat, amelynek nincs esze, nem ismer mást, csak az ösztönét; ugyanígy van az ember is, ha állatokhoz teszi magát hasonlóvá: elveszti az eszét, és „hullájának” indulataitól engedi magát vezetni.

2010. március 24.
Amikor kísértésben vagytok, ajánljátok fel a küzdelem érdemét a jó Istennek az ellentétes erény elnyerésére. A kevélység kísértését ajánljátok föl az alázatosságért, az illetlen gondolatok leküzdését a tisztaságért, a felebaráti szeretet ellen támadó kísértéseket a szeretetért.

2010. március 25.
Amikor magas személynek akarunk valamit adni, olyan által küldjük, akit szeret, hogy így kedvesebb legyen az ajándék. Imádságunknak is egészen különös érdeme van, ha a Szent Szűz mutatja be, mert ő az egyetlen teremtmény, aki sosem bántotta meg Istent.

2010. március 26.

Az Atya mindent megad, amit a Fiú kér tőle. Éppen így megad a Fiú is mindent, amit Édesanyja kér.

2010. március 27.

Mi Isten műve vagyunk, és mindig az övé. Könnyű ezt megérteni, de érthetetlen, hogy Isten keresztre feszítése mégis a mi művünk.

2010. március 28.

Krisztus Urunk halála nélkül az össze ember együttvéve sem tudott volna eleget tenni egyetlen kis bűnért sem.

2010. március 29.
A kereszt jele rettenetes az ördög előtt, mert épp a kereszt által szabadultunk meg tőle.

2010. március 30.
Ajánljátok fel a kísértést a bűnösök megtéréséért is: ez bosszantja és megfutamodásra készteti az ördögöt, mert a kísértés így ellene fordul... Utána már nyugodtan hagy benneteket.

2010. március 31.
Hát mit csinált nekünk a jó Isten, hogy gyakorta megszomorítjuk, hogy újra halálra visszük azt, aki megváltott minket a pokoltól? Kellene, hogy minden bűnös, amikor a tiltott öröm után megy, találkozzék az úton, mint Szent Péter, Krisztus Urunkkal, aki így szólna hozzá: „Oda megyek , ahová te most mégy , hogy ott újból keresztre feszíts.”

2010. április 01.
Milyen nagy a lélek! – Hogy fogalmunk legyen nagyságunkról, gondoljunk gyakran a mennyországra, a Kálváriára és a pokolra.

2010. április 02.
Ha a feszületre néznék, amikor a jó Istent meg akarjuk bántani, hallanánk Krisztus Urunkat, amint a lelkünk mélyén szól: „Hát te is ellenségeim közé akarsz állni? Újból keresztre akarsz feszíteni?”

2010. április 03.
Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.

2010. április 04.
Tévednek, akik embertársaikban ellenséget vagy rossz embert látnak. Jézus Krisztus nem így tett kínszenvedése napján.

2010. április 05.
Krisztus Urunk többet szenvedett, mint amennyi megváltásunkhoz kellett. De ami kielégítette az Atya igazságosságát, nem elégítette ki a Fiú szeretetét.

2010. április 06.
Vessetek egy pillantást a keresztre feszített Krisztusra, és mondjátok magatokban: „Lám mily sokba került Üdvözítőm számára azoknak a sérelmeknek jóvátétele, amelyeket bűneim ejtettek a jó Istenen!”…

2010. április 07.
Vannak, akik keményszívűnek tartják az örök Atyát. Ó, mennyire tévednek! Az örök Atya, hogy lefegyverezze igazságosságát, mérhetetlen jó szívet adott Fiának; márpedig senki sem adhat abból, amije nincs. Krisztus Urunk így szólt az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, ne büntesd meg őket!...”

2010. április 08.
Isten az, aki leszáll a földre, hogy áldozati bárány legyen bűneinkért, Isten az, aki szenved, Isten az, aki meghal, Isten az, aki minden gyötrelmet eltűr, mert hordozni akarja bűneink terhét!... A kereszt láttára megértjük, hogy gonoszság a bűn és gyűlölnünk kell. Térjünk magunkba: nézzük meg, hogy mi tennivalónk van „szegény” életünk megjobbítására!

2010. április 09.
Kérnünk kell a kereszt szeretetét: akkor édessé válik. Megtapasztaltam: négy vagy öt éven át sokat rágalmaztak, sok ellentmondásban volt részem, eléggé megzavartak. Ó, voltak keresztjeim… szint több, mint amennyit el tudtam viselni! Elkezdtem kérni, hogy szerethessem ezeket a kereszteket… S akkor boldog lettem. Higgyétek el nekem: nincs másban boldogság!

2010. április 10.
A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk nyugszik Isten tekintete, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: „Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést…” Ó, milyen érték ez a halálra!… Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt!

2010. április 11.
Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket.

2010. április 12.
Milyen öröm fogta el az apostolokat Krisztus Urunk föltámadása után a Mester láttára, akit annyira szerettek! Így kellene örülnünk minden szentmisén, amikor átváltoztatáskor megpillantjuk Krisztus Urunkat.

2010. április 13.
Próbáljunk meg Jézus követőiként gondolkodni: minél bűnösebb egy keresztény, annál inkább méltó együttérzésünkre, annál inkább helyet kell neki adnunk a szívünkben.

2010. április 14.
Az önmegtagadás útján csak az első lépés nehéz. Ha ezt megtettük, a többi magától jön, ha pedig ez az erény megvan, minden megvan.

2010. április 15.
Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy ezt mondják: „Istenem, szeretlek” – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.

2010. április 16.
Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.

2010. április 17.
Alamizsna minden felebarátnak tett szívesség, akár testének, akár lelkének szól, csak a feltétlen szeretet szelleme indítson cselekvésre.

2010. április 18.
Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint Ő akarja. Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.

2010. április 19.
Isten tetszését egyetlen biztos módon nyerjük el: ha az élet minden helyzetében alávetjük magunkat akaratának. Egyesek számára ez betegségként érkezik, amely megpróbálja és megtisztítja őket. Mások számára a szegénység az. Megint másoknak a tudatlanság és a világban ezzel járó megvetés. Vagy éppen belső, erkölcsi szenvedések. Mindenki számára pedig az ezerféle módon jelentkező szenvedés.

2010. április 20.
Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennünk.

2010. április 21.
Egyedül azok boldogok ezen a világon, akiknek lelkében az élet szenvedései között is ott a béke: ők megízlelik Isten gyermekeinek boldogságát. Édes lesz minden kín, ha együtt szenvedünk Krisztus Urunkkal!

2010. április 22.
A tiszta lélek a Szentháromság csodálatának tárgya. Az Atya keze munkáját szemléli benne: „Íme az én teremtményem!” – mondja. A Fiú vére árát látja, mert valaminek az értékét az árából ismerjük meg legjobban. A Szentlélek pedig benne lakik, mint templomában.

2010. április 23.
Semmi sincs olyan szép, mint a tiszta lélek! Ha az emberek ezt megértenék, nem veszíthetnék el tisztaságukat.

2010. április 24.
A tiszta lélek elszakad az anyagtól, a földi dolgoktól, sőt önmagától is. A szentek ezért bánnak keményen a testükkel, ezért nem tesznek neki eleget sokszor még a szükségesben sem, abban sem, hogy öt perccel később keljenek fel, hogy melegedjenek, hogy elfogyasszanak egyet-mást, ami kedvükre volna… Íme, amit a test veszít, azt a lélek nyeri meg, és amit a test nyer, azt a lélek veszti el.

2010. április 25.
Három eszköz létezik a tisztaság megőrzésére: Isten jelenlétének gyakorlata, az ima és a szentségek. Segít még a jó könyv olvasása is, mert ez táplálja a lelket.

2010. április 26.
A tisztaság az égből való. Istentől kell kérni. Ha kérjük, megkapjuk. Vigyázni kell, nehogy elveszítsük. A kevélység, érzékiség és minden más szenvedély ellen be kell zárni a szívünket, mint ahogy bezárjuk a kapukat, hogy senki be ne jöhessen.

2010. április 27.
Megismerhetjük lelkünk értékét a sátán erőlködéséből is, amellyel el akarja veszejteni. A pokol összefog ellene, a mennyország mellette…

2010. április 28.
Ha megértenénk, hogy mit tesz Isten gyermekének lenni, képtelenek volnánk rosszat elkövetni, olyanok volnánk, mint angyalok a földön. Isten gyermekei lehetünk!... Ó, gyönyörű méltóság!...

2010. április 29.
Amikor olyan szerencsések vagytok, hogy befogadjátok a jó Istent, egy darabig örömöt, balzsamot éreztek a szívetekben. A tiszta lelkeknél így van ez mindig. Ez az egyesülés adja erejüket és boldogságukat.

2010. április 30.
A hitnek és a szeretetnek ez a fölindítása mindenre jó orvosság: „Istenem, hiszek, erősen hiszek, azaz a legkisebb kétely és habozás nélkül. Hiszem, hogy mindenütt jelen vagy, hogy látsz, hogy rajtam nyugtatod a szemed, hogy egy napon én is meglátlak téged tiszta világosságban, és élvezni fogom mindazt, amit ígértél! Istenem, remélem, hogy megjutalmazol mindazért, amit érted tettem! Istenem, szeretlek, hiszen a szívemet szeretetre teremtetted!”

2010. május 01.
A szeretetből teremtett ember nem élhet szeretet nélkül: vagy Istent szereti, vagy önmagát és a világot.

2010. május 02.
Mihelyt felebarátunkat gyűlöljük, Istennel találjuk szemben magunkat, és ellenünk fordul.

2010. május 10.
Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.

2010. május 11.
Amikor a szív tiszta, nem tud nem szeretni, mert megtalálta Istent, a szeretet forrását. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt,5,8) – mondja az Úr.

2010. május 12.
Tény, hogy nem szabad szeretnünk a bűnös hibáit és vétkeit. Ellenben szeretnünk kell az embert, mivel, jóllehet bűnös, továbbra is Isten teremtménye és képmása.

2010. május 13.
Ha csak azokat akarjátok szeretni, akik hiba nélkül vannak, senkit sem fogtok szeretni, mert mindenkinek van hibája.

2010. május 14.
Bármily gonoszok legyenek azok, akikkel együtt élünk, nem szabad gyűlölnünk őket. Ellenkezőleg: Jézus Krisztus példájára jobban kell őket szeretnünk saját magunknál.

2010. május 15.
Egész vallásosságunk csalás, erényeink álomképek, és csupán képmutatók vagyunk Isten szemében, ha nincs meg bennünk mindenki iránt az egyetemes szeretet, legyenek testvéreink jók vagy rosszak, szegények vagy gazdagok, ártsanak nekünk vagy tegyenek jót velünk.

2010. május 16.
Azért nem szeretjük Istent, mert még nem jutottunk el arra a fokra, hogy mindennek tudjunk örülni…

2010. május 17.
Úgy tekintsetek javaitokra, mint amit a jó Isten tett le kezetekbe: miután gondoskodtatok a magatok és családotok szükségleteiről, a többi a szegényeké.

2010. május 18.
Volt egy szent, akinek az evangéliumos könyv képezte minden vagyonát. Kérték tőle, odaadta: „Itt van, szívesen adom, mert ez tanított meg mindent odaadni.”

2010. május 19.
Ha az emberekért alamizsnálkodtok, van miért megbánni; de ha a jó Istenért, akkor egyáltalán nem fontos, hogy megköszönik-e vagy nem. Mindenkinek minden jót meg kell tennünk, amennyire csak lehet, de jutalmat egyedül a jó Istentől várjunk.

2010. május 20.
Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, az embernek pedig olyan kevés az ideje…

2010. május 21.
Ha valaki semmit sem tud adni egy betegnek, azért még meg tudja látogatni, mondhat neki néhány vigasztaló szót, imádkozhat érte, hogy hasznára váljék a betegség. Isten szemében mindez nagy és drága dolog, csak szeretet vezesse tetteinket.

2010. május 22.
A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha.

2010. május 23.
Istentől szeretve, Istennel egyesülve élni! Élni Isten jelenlétében, élni a jó Istenért: milyen szép így az élet!... És milyen szép a halál!

2010. május 24.
A mennyországban szeretetünk lesz dicsőségünk mértéke.

2010. május 25.
Hogy Isten szeretete valódi-e bennünk, azt az Ő kedvéért végrehajtott tettekből lehet megismerni.

2010. május 26.
Kétféle módon lehet szenvedni: szeretettel és szeretet nélkül. A szentek mindent örömmel, türelemmel, állhatatosan szenvedtek el, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan, nehezen szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, szeretnénk a kereszteket is; vágynánk utánuk és kedvünket lelnénk bennük.

2010. május 27.
Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.

2010. május 28.
Tegyetek sajtolóba egy szép szőlőfürtöt, édes nedv jön ki belőle. Lelkünk a kereszt sajtolójában olyan nedvet bocsát ki, amely táplálja és erősíti őt. Amikor nincs keresztünk, kiszáradunk; amikor szívesen viseljük a keresztet, vigasztalást, örömet, boldogságot érzünk.

2010. május 29.
Az ember megtudhatja, hogy mikor fogadta valaki méltóképpen az Oltáriszentséget: az illetőt annyira átitatja a szeretet, annyira átalakul és megváltozik, hogy cselekedeteiben, szavaiban alig ismerünk rá. Alázatos, nyájas, önmegtagadó, szeretetreméltó, szerény, egyetért mindenkivel, fogékony a legnagyobb áldozatokra is: egyszóval rá sem ismerünk.

2010. május 30.
Nekünk csak a sátánt, a bűnt és önmagunkat kell gyűlölnünk.

2010. május 31.
Milyen nagy dolog az is, hogy van szívünk, és bár egészen kicsiny, mégis arra való, hogy Istent szeresse! Mily szégyenletes tehát, hogy az ember, akit Isten ily magasra helyezett, oly mélyre tud süllyedni!

2010. június 01.
Legalább negyedórát kellene fordítanunk az előkészületre, hogy jól hallgassuk a szentmisét. Meg kellene semmisülnünk a jó Isten előtt az ő mélységes megsemmisülésének példájára, amelyet az Eucharisztiában látunk. Lelkiismeret-vizsgálatot kellene tartanunk, mert a jó misehallgatáshoz a kegyelem állapotában kell lenni.

2010. június 02.
Milyen gyönyörű szép is az, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten kímél minket, mert gyöngék vagyunk.

2010. június 03.
Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.

2010. június 04.
Amikor Isten az oltárra tekint, ezt mondja: „Ez itt az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.” (Mt 3,17) Semmit sem tud megtagadni, ha ennek az áldozatnak érdemeire hivatkozunk.

2010. június 05.
Amikor az angyalok föllázadtak Isten ellen, akkor a jó Isten látva, hogy nem tudják többé élvezni a boldogságot, amelyért teremtette őket, megalkotta az embert és ezt a látható világot rendelte testének táplálására. De hát a lelkét is táplálni kell! Mivel teremtett dolog nem táplálhatja a lelket, mert szellem, Isten önmagát adta eledelül!

2010. június 06.
A föld túl kicsiny ahhoz, hogy lelkünket jól tartsa. Az egyedül Istent éhezi, azt egyedül Isten képes kielégíteni. És lám, a jó Isten nem félt, hogy túl sokat tesz, ha a földre jön és testet vesz magára, hogy ez a test tápláléka legyen lelkünknek. „Az én testem – mondja Krisztus Urunk – valóban étel… A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”(Jn 6,55.51)

2010. június 07.
A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít az Istennek, a mise a jó Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.

2010. június 08.
Amikor befogadjátok Krisztus Urunk testét, mondjátok: „Ó az én jó Atyám, aki a mennyekben vagy, fölajánlom most neked a te kedves Fiadat úgy, amint levették a keresztről és a Szent Szűz karjába tették, úgy, amint Ő fölajánlotta magát értünk való áldozatul. Fölajánlom szentséges Testét, és szent Anyja ajkával kérem tőled bűneim bocsánatát, hogy jó szentáldozást végezhessek, hogy elnyerjem ezt és ezt a kegyelmet… a hitet, szeretetet, alázatosságot…”

2010. június 09.
Rá sem mertünk volna gondolni, hogy Istentől saját Fiát kérjük! Ami az embernek kigondolhatatlan és kimondhatatlan, és ami után még kívánkozni sem mert volna, azt Isten szeretetében kigondolta, kimondta és megcselekedte.

2010. június 10.
Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.

2010. június 11.
Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat! – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halottföltámasztásnál az átváltoztatás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?

2010. június 12.
Mivel a jó Isten szeretetének szentségében önmagát akarta nekünk adni, azért már előre hatalmas, olthatatlan vágyat oltott szívünkbe, amelynek csak Ő tud eleget tenni… - Mi e nagy szentség mellett olyanok vagyunk, mint aki nagy kincs mellett szegény marad, pedig csak a kezét kellene kinyújtania!

2010. június 13.
Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.

2010. június 14.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekingessünk körbe, hanem csukjuk be szemünket, és nyissuk ki szívünket. Akkor a jó Isten is ki fogja nyitni az övét. Mi nála leszünk, Ő hozzánk jön, mi kérünk, Ő ad. Olyan lesz ez, mint amikor két lehelet eggyé olvad. Milyen boldogság elfeledkezni magunkról, hogy Istent keressük!

2010. június 15.
Minden jó cselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve.

2010. június 16.
Az oltárszekrény a keresztények éléskamrája… Mily szép ez, gyermekeim! Amikor a pap föltartja az ostyát és ti áldozni jöttök, azt mondhatjátok magatokban: Íme az én ennivalóm!... – Gyermekeim, túl nagy a mi jólétünk!... Milyen kár, hogy csak az égben tudjuk majd megérteni!

2010. június 17.
Aki áldozik, az úgy belevész a jó Istenbe, mint vízcsöpp az óceánba: nem tudjuk többé kiválasztani. De ha jól meggondoljuk, érdemes beleveszni mindörökre a szeretetnek ebbe a mélységébe.

2010. június 18.
Volt egy ember, ki sosem ment el a templom előtt anélkül, hogy be ne tért volna. Reggel, amikor munkába ment, este, amikor munkából jött, ajtónál hagyott csákányt, lapátot, és sokáig imába merülve maradt az Oltáriszentség előtt. Ennek én nagyon örültem… Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit mond Krisztus Urunknak a hosszú látogatás alatt? Tudjátok mit felelt? „Ah, plébános úr, nem mondok én neki semmit. Csak nézem Őt, s Ő néz engem!”

2010. június 19.
Amikor szentáldozásról jövünk, és valaki kérdezné tőlünk: - Mit viszel haza magaddal? - ráfelelhetnénk: - Az eget viszem.

2010. június 20.
Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy elbírja az élet zarándokútját, végigjártatta tekintetét a világon, de semmit sem talált, ami a lélekhez méltó lett volna. Erre önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja nekünk…

2010. június 21.
Mily nagy vagy te, ó lelkem, hiszen egyedül Isten képes kielégíteni!...

2010. június 22.
Ha egy üveg finom bort vesztek és jól eldugaszoljátok, megtarthatjátok romlatlanul, amíg csak akarjátok. Ugyanígy, ha szentáldozás után összeszedettségben őrzitek Krisztus Urunkat, sokáig érzitek majd azt az emésztő tüzet, amely hajlandóságot éget szívetekben a jóra és ellenkezést a rosszra.

2010. június 23.
Íme, mily nagy a pap hatalma! A pap szava Istenné változtat egy darabka kenyeret. Ez több, mint világot teremteni.

2010. június 24.
Amikor az ember megáldozott, valami szokatlant érez, valami jóleső fut át egész testén, minden ízén. Mi ez a jó érzés? Krisztus Urunk közli magát testünk minden porcikájával, s mintegy megborzongatja valamennyit… Azt kell mondanunk, amit Szent János apostol: „Az Úr az” (Jn 21,7). Sajnálnivalók azok, akik ebből semmit sem éreznek.

2010. június 25.
Isten Teste és Vére a lélek tápláléka. Ó, szépséges táplálék! A lélek csak Istennel tud táplálkozni! Neki semmi sem elég, csak az Isten! Csak Isten tudja betölteni! Csak Isten képes csillapítani az éhségét. Neki föltétlenül Isten kell!

2010. június 26.
Isten szeretettel nézi a tiszta lelket, megad neki mindent, amit kér. Hogyan is állna ellen annak, aki mindent érte, vele s benne akar? Ezért megmutatkozik neki, ha keresi őt; eljön hozzá, ha hívja, és egyesül vele. A tiszta lélek szinte fogva tartja Isten akaratát, mindenható az Úr Jézus jóságos Szíve által.

2010. június 27.
Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók magatokhoz venni Urunk szent testét! Az igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintené, sosem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó rá, még a szentek sem, az angyalok sem, az arkangyalok sem ,de még a Szent Szűz sem, Ám Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk.

2010. június 28.
Ne mondjátok, hogy bűnösök vagytok, hogy sok a nyomorúságtok és ezért nem mertek Hozzá közeledni! Szeretném hallani, hogy, mondjátok-e, hogy azért nem akartok orvosságot szedni, mert nagyon betegek vagytok…

2010. június 29.
Rajta tehát, gyermekeim, végezzetek szentáldozást! Menjetek Jézushoz szeretettel és bizalommal! Éljetek belőle, hogy élhessetek érte! Ne mondjátok, hogy sok a munka. Nem mondotta-e az isteni Üdvözítő: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket!”? (Mt 11,28) Tudnátok ellenállni ilyen gyöngéd és barátságos meghívásnak?

2010. június 30.
Azok, akik gyakran mennek szentmisére, jobban boldogulnak, mint azok, akik kishitűen azt gondolják, hogy erre soha nincs idejük. Ha egész bizalmunkat Istenbe helyeznénk, és nem csupán a munkánkra számítanánk, mennyivel boldogabbak lennénk!

FOLYTATÁS:

http://www.naplom.com/naplo/uzenet/naplo/2010-07-06*03-33