Hogyan lehetne egy pápát korrigálni?

Mint ismeretes, pont egy évvel ezelőtt négy „bíboros” levelet intézett Bergogliohoz, melyben az „Amoris laetitia” nevű botrányos irattal kapcsolatos kételyüket sorolták fel. Normális esetben egy ilyen levélre egy pápának kötelessége válaszolni, Bergoglio azonban se nem válaszolt, se nem fogadta a levélírókat. A kezdeményezés vezetője, Burke „bíboros” kérdésekre válaszolva többször kijelentette, hogy amennyiben válasz nélkül marad beadványuk, formális korrekciót („formelle correctio fraterna“) adnak ki Bergoglio egyes állításaira. Időközben a négy „bíboros” közül ketten váratlanul meghaltak, Meisner után meglepetésszerűen Caffarra „bíboros” is elhalálozott. Bár Burke a „testvéri korrekciót” ez év januárjára ígérte, az a mai napig nem történt meg.
Burke egy napokban adott interjúban (The Wanderer) konkretizálta a beígért „helyreigazítást”, amit viszonylag egyszerűnek nevezett: Hivatalos nyilatkozatban fogják az Egyház egyértelmű tanítását szembeállítani azzal, amit Bergoglio – kiváltképp az „Amoris laetitia” exhortációban – hirdet. Szerinte erre a nyilatkozatra Bergoglionak kötelező válaszolnia. „Ha ellentmondás áll fenn a két tanítás között, akkor a pápa fel van szólítva, hogy saját kijelentéseit Krisztussal szembeni engedelmességben az Egyház Tanítóhivatalához igazítsa”, mondta Burke. A kérdés persze az, hogy ezt Bergoglio is így ítéli-e meg, mert mostanáig nem úgy tűnik, mintha kötelességének érezné, hogy „bíborosai” levelére, felszólítására, vagy nyilatkozatára válaszolnia kellene, és még kevésbé, hogy „saját kijelentéseit Krisztussal szembeni engedelmességben az Egyház Tanítóhivatalához igazítsa”, hiszen meggyőződése, hogy ő maga képviseli a legmagasabb pozícióban az Egyház Tanítóhivatalát.

Eközben a zsinati szekta egy másik prominens teológusa, az angol „domonkos” Fr. Aidan Nichols a brit Catholic Herald újságban nyilvánosságra hozott cikkben úgy vélte, hogy [szó szerinti idézet] „Ferenc pápa az Amoris laetitia exhortációjával az Egyházat különlegesen nehéz helyzetbe hozta”. Ezért, folytatta fejtegetéseit, szükséges, hogy az Egyház „olyan procedúrát” dolgozzon ki, „amivel azokat a pápákat, akik tévtanokat hirdetnek, rendre lehessen utasítani”. Egy ilyen „jogi procedúra a pápákat a tanbeli önkényeskedésre vagy egyszerű hanyagságra való mindennemű hajlamtól visszatartaná”. Egyúttal ez választ is adna az anglikánok vagy az ortodoxok köreiben felmerülő némely „ökumenikus kételyre”, akik attól tartanak, hogy a pápának minden tetszőleges tanításra teljhatalma van. „Valóban, lehetséges, hogy a római tanítóhivatal jelenlegi válságát a Gondviselés akarta, hogy ebben a tekintetben a pápai primátus határaira irányítsa a figyelmet”, idézi az újság a modern írástudót, aki „mind Oxfordban és Cambridge-ben, mind a római Angelicumban rendszeresen tart előadásokat, és már több mint 40 könyvet jelentetett meg filozófiáról, teológiáról, apologetikáról és kritikáról, és akit 2006-ban az oxfordi egyetemen a reformáció óta első ízben létrehozott katolikus teológiai fakultás vezetésével bíztak meg”. És aki ezenkívül ahhoz a 45 teológushoz tartozik, aki az Amoris laetitia-t alapos vizsgálat alá vette, és tizenegy állításához az „eretnek” megjegyzést fűzte.
Burke tervezett „formális korrektúrájához” a tudós „domonkos” megjegyezte, hogy se a keleti, se a nyugati egyházjog nem ismer olyan „procedúrát egy pápa esetének a kivizsgálására, akiről azt feltételezik, hogy tanbeli tévedést tanított, sőt, még ennél is kevésbé olvasható ott egy ilyen jogi eljárás”. Ő is ismeri az „egyházjog hagyományát”, miszerint „a pápát senki nem ítélheti meg”. Csakhogy az I. Vatikáni Zsinat a pápai tévedhetetlenségről szóló tanítást „korlátozta”, úgy hogy kimondható, hogy „a római katolikus Egyháznak nem az a véleménye, hogy egy pápa, mint hivatalos, nyilvános tanító, nem képes az embereket tévútra vezetni egy hamis tanítás által”, szögezte le a zsinati teológus.
A pápa „a kereszténység legfelső fellebbezési fóruma lehet …, de ez nem teszi immúnissá az ellen, hogy tanbeli baklövéseket kövessen el. Meglepetésszerűen – vagy talán nem is meglepetésszerűen annak a tiszteletnek láttán, ami a pápák alakjait IX. Pius pontifikátusa óta körülvette – ez a tény úgy tűnik, hogy sokak számára ismeretlen, akiknek pedig erről tudniuk kellene.” A pápai tévedhetetlenség korlátaink figyelembevétele mellett az egyházjognak igenis abban a helyzetben kellene lennie, hogy formális eljárást vezethessen le annak eldöntésére, hogy egy pápa tévedést tanított-e vagy sem, mondta az angol domonkos teológus.

[Közbevető megjegyzés: Fr. Aidan Nichols fejtegetései a tévtanítás terén semmiben nem maradnak el Bergoglio agyrémeitől, ezért nem a legszerencsésebb bármiben is rá hivatkozni. Ugyanakkor megemlít olyasmit, amiben úgy tűnik – sajnos – igaza van: Nevezetesen abban a megállapításban, hogy az „I. Vatikáni Zsinat a pápai tévedhetetlenségről szóló tanítást »korlátozta«.” Azokra a nehézségekre, melyek 1870-ben a pápai tévedhetetlenég dogmájának kimondásából, illetve megfogalmazásából származhatnak, több főpap, egyébként a pápai tévedhetetlenség szilárd védelmezői, figyelmeztettek a zsinat előtt: Lásd ezzel kapcsolatban a honlap Veszélyes eretnekség című cikkéből a Mgr. Félix Dupanloup (1802-1878), Orléans püspökétől származó idézeteket. – A dogma kimondása előtt a katolikusok, akik nem csak név szerint, hanem valóban katolikusok voltak, soha nem kételkedtek abban, hogy amit a pápa egyházfőként tanít, leír, kimond – például enciklikáiban, bulláiban, szentté avatási dokumentumokban – az Urunk Jézus ígérete alapján tévedhetetlen tanítás. A pápai tévedhetetlenségről a Vatikáni Zsinaton kihirdetett dogma megfogalmazása azonban, miközben pontosan körülírja, egyben le is szűkíti azokat a körülményeket, melyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy egy pápa tévedhetetlen legyen. Az említett cikk szerzője írásaiban ugyan ellent mond ennek az állításnak, magánemberként azonban ő is úgy véli, hogy a dogma megfogalmazása lehetőséget ad a félremagyarázásra, de szerinte ez csak azért történhetett így, mert a zsinat – mint tudjuk – félbeszakadt, és ezért nem tudta egy következő ülésen kitágítani, vagy pontosítani a dogma szövegét. Csakhogy ez a vélekedés sem állja meg a helyét, hiszen attól, hogy a zsinat félbeszakadt, maga IX. Pius, vagy bármelyik utóda egy „tévedhetetlen” megnyilatkozással, enciklikával, bullával stb., pótolhatta volna az értelmezést. Az e dogma által kihirdetett korlátok (a pápa csak akkor tévedhetetlen, ha erkölcs vagy hit dolgában, ünnepélyesen, ex cathedra, az egész Egyházra kötelezőleg mond ki valamit – „doctrinam de fide vel moribus ab universa Ecclesia tenendam”) tették egyáltalán lehetővé, hogy az egész ú. n. tradicionalista mozgalom, köztük a lefebvristák, évtizedek óta mind a mai napig arra hivatkozhassanak, hogy a zsinati pápák hiába tanítanak eretnekségeket, ettől még nyugodtan Krisztus igaz helytartói lehetnek, mert a pápai tévedhetetlenség csak ex cathedra, azaz az ünnepélyesen dogmaként kimondott dolgokra érvényes. Következésképpen nemcsak közvetlen elődei, de még Bergoglio is beszélhet bármit, mondhatja a legsúlyosabb tévtanokat (amivel a pápaság tekintélyét is örök időkre tönkreteszi), amíg ezeket nem dogmaként definiálja, addig ő a pápa. Ez a vélekedés, ami tényleg hűen követi az 1870-es tévedhetetlenségi dogma szövegét, mérhetetlen károkat okoz a katolicizmusnak, és azok közé a veszélyek közé tartozik, melyekre a dogma 1870-es kihirdetésének ellenzői, például Mgr. Félix Dupanloup idejében figyelmeztetett. Ma már egyértelmű, mekkora kárt okozott, hogy nem vették figyelembe érveit.]

Tehát modern domonkos tudósunk szerint Urunk Jézus Krisztus nem gondoskodott előre arról, hogy miközben látható fejként helytartót adott Egyházának, egyúttal egy felügyeleti szervet is létrehozzon, ami mindenkori helytartóját ellenőrzi, és amennyiben szükség van rá, korrigálja. Korábban a katolikusok még dőre és együgyű tudatlanságban azt hitték, hogy a pápa maga ez az utolsó és legmagasabb felügyeleti szerv az Egyházban, akinek az a feladata, hogy a tanításban minden tévedést távol tartson tőle. Határtalan naivitásban azt képzelték be maguknak a katolikusok, hogy erre a célra Urunk Jézus Krisztus különös karizmával látta el helytartóját, amit „tévedhetetlenségnek” hívnak, és ami megakadályozza, hogy a pápa legfőbb pásztori hivatala gyakorlása alatt ilyen tévedésekbe eshessen.
Most viszont azt mondják nekünk, hogy a pápa is csak ugyanolyan tévedhető ember, mint mindenki más, aki ugyanannyira tévedésbe vezethet bennünket, mint bármely más tévtanító. Ezért aztán legfőbb ideje, hogy az egyházjogot kijavítsák, és a „pápa-korrigálás lehetséges procedúráját” kidolgozzák. Elég dühítő, hogy Üdvözítőnk maga nem gondolt ilyesmire és ezért most emberi törvénynek kell az isteni törvényt kiigazítania, mikor már annak eldöntése is elég nehéz feladat, hogy miként kell egy ilyen eljárásnak lezajlania? A legfontosabb kérdés: Ki az illetékes erre? Létezik már valamilyen fórum, amire rá lehet bízni ezt a feladatot, vagy újat kell erre a célra létrehozni? Mi lenne, ha a bíborosi kollégium látná el ezt a feladatot? Ez logikus lenne, hiszen a pápa-választás is az ő feladatuk. Már csak azt kellene tisztázni, hogy a 80 év feletti bíborosokat, akik automatikusan feltételezett szenilis agylágyulás miatt már nem vehetnek részt a pápaválasztáson, a pápa kontrollálásából is ki kell-e zárni vagy sem. Továbbá még azt is el kell dönteni, hogy a pápa korrigálásához a bíborosok egyhangú döntése szükségeltetik, vagy elég a többség; ez utóbbi esetében még arról is dönteni kell, hogy kétharmados vagy abszolút többségre van-e szükség, vagy esetleg elég az egyszerű többség. Ahhoz persze nem kell prófétának lenni, hogy megjósoljuk, hogy a mostani helyzetben, amikor a 121 pápa-választásra jogosult „bíborosnak” több mint a felét már Bergoglio kreálta „bíborossá”, és a „régiek” között is szép számmal találhatók olyanok, mint Marx vagy Schönborn, Bergoglio ellen semmiféle többség nem szavazna meg semmilyen korrekciót.
Vagy határozzanak úgy, hogy a „bíborosoknak” az „egészséges, ép része” szavazhat egy pápa megrendszabályozásához? De hát ez is újabb jogi problémákat vetne fel, hiszen arról ki dönt, hogy kik tartozzanak ezen „egészséges, ép részhez”? Ugyanezek a problémák merülnének fel akkor is, ha nem a bíborosok kollégiumára, hanem egy zsinatra bíznák a döntés jogát, itt sem egyetértést érnének el, hanem sokkal inkább szakadást.
Nem kellene akkor inkább külön e célra egy saját grémiumot létrehozni, egyfajta szenátust, vagy felügyelő bizottságot? De ki dönti el, hogy egy ilyennek kik lennének a tagjai? Maga a pápa? Mivel azonban éppen őfelőle kell a tagoknak ítélkezniük, úgy tűnik, ez nem oldja meg a problémát. Vagy akkor inkább választás útján jelöljék ki a tagokat? De akkor ki dönti el azt, hogy ki jogosult a választásra? Marad még megoldásként, hogy valamilyen jogi formulát kreálnak a választó tagok kijelölésére: mondjuk a húsz legöregebb bíborost, vagy talán az Egyház legrégebbi vagy legfontosabb, vagy legnagyobb egyházmegyéinek a püspökeit? Félő, hogy egyik megoldás sem vezet eredményre és nem is kivitelezhető.

Nem az lenne akkor a legokosabb, ha a felügyeletet nem egy bizottságra, melynek tagjai között félő, hogy nem jön létre egyezség, hanem egyetlen személyre bíznák? De kire? Hiszen ennek a személynek egyedülálló tekintéllyel kell rendelkeznie, minden emberi hatalomtól függetlennek, egyedül Istennek alávetve, Tőle különleges teljhatalommal és ezen kívül különleges támogatással ellátva kell lennie, hogy az Ő nevében, bizonyos értelemben az Ő helytartójaként érvényes, bírói, helyes és megkérdőjelezhetetlen ítéletet tudjon hozni. De hát nem létezik már most is egy ilyen személy Krisztus Egyházában? Ja, de igen, ez a személy senki más, mint maga a pápa!

Akkor az a megoldás, hogy egy pápa ellenőrzi a pápát? Jelenleg úgy tűnik, meg is van erre a lehetőség, hiszen van egy „aktív” és van egy „passzív” „pápánk”. Talán az egyházjogban elő kellene írni, hogy mostantól mindig ilyen pápai kettős álljon az élen, és a „papa emeritus” az „aktív” pápa ellenőrző szerveként működjön. De mi van akkor, ha – mint ahogy talán ezt is megéljük nemsokára – két „papa emeriti” van? Akkor automatikusan az idősebbik jogosult a „korrektúrára”? És mi történik, ha megint nem lesz egyetlen „papa emeritus” sem? És akkor mi történik, ha az egyik rész a „papa emeritus”-szal tart, a másik rész meg az „aktív” „pápával”? Ennek is szakadás a vége. Mint közismert, a pápa felette áll az egyházjognak. Miért kellene akkor magát alávetnie egy egyházjogi procedúrának, és engedelmesen hagynia magát valakitől korrigálni, még ha ez a valaki a „papa emeritus” is?
Akkor tehát az előző pápát az utódának kellene korrigálnia? Ez elég kellemetlen lenne, mert akkor a korrigálásra túl sokáig kellene várni, gondoljunk csak Wojtyla végtelennek tűnő „pontifikátusára”. És mi van akkor, ha a közvetlen utód nem, majd csak sokkal később egy másik utód végzi el a korrektúrát. Addig mennyi mérhetetlen kár keletkezik az Egyházban? Ezen kívül, ki mondja meg, hogy ezt a korrigáló pápát nem fogja-e később valamelyik utóda szintén korrigálni? Ez oda vezet, hogy egyetlen pápában sem bízhatunk meg, a régebbiekben sem, a jelenlegiekben sem, és a jövőbeliekben sem, hiszen senki nem tudhatja, hogy egy későbbi pápa nem fogja-e valamelyiküket „korrigálni”.

[Közbevető megjegyzés: Ez az iróniával előadott okoskodás kísértetiesen hasonlít azokhoz a komoly hangú okoskodásokhoz, amit az ú. n. konzervatív, tradicionalista tekintélyek folytatnak abban a kérdésben, hogy Bergoglio eretnek tanításaira, kijelentéseire, körleveleire, intézkedéseire érvényes-e a pápai tévedhetetlenség dogma vagy sem. Ahogy növekszik Bergoglio egyre eretnekebb ideáinak sora, úgy sokasodnak az egyre komplikáltabb érvelések, melyekkel olyan konzervatívnak mondott gondolkodók, mint például Roberto de Mattei vagy Mg. Williamson képesztik el olvasóikat. Velük együtt már az egész ú. n. konzervatív tábor ott tart, hogy még a szentté avatások tévedhetetlenségét is tagadják, nem beszélve az enciklikákról, a nyilvánosan előadott tanításokról, és újabban „interjúkról”, melyek az egész világot bejárják, következésképpen az egész világ katolikusait folyamatosan félrevezetik. Mikor mondtak a zsinati pápák valamit ex cathedra, mikor nem, tévedhetetlen-e az ú. n. II. Vatikáni Zsinat vagy sem: végeláthatatlan azon kérdések sora, melyek a legfontosabb kérdést, az emberek örök üdvösségét döntően befolyásolja! És ebben a borzalmas káoszban az 1870-es tévedhetetlenség-dogma konkrét szövege óriási szerepet játszik! Kíváncsi vagyok, hogy Williamson most, de akár mestere, Lefebvre, mire hivatkozhatott volna, ha ez a dogma nem létezik, és azzal a hagyományos biztos hittel kell szembenézniük, hogy a pápa Krisztus helytartójaként semmilyen nyilvános tanításában, kihirdetésében, megmozdulásában nem vezetheti félre a híveket?]

Mindebből egyedül az a következtetés vonható le, hogy el kell fogadnunk, meg kell bíznunk abban, hogy Krisztus Egyházában a pápa a legfelsőbb és legvégső fórum, akit nem szükséges korrigálni, mert nem taníthat tévedéseket, és ezért abban a helyzetben van, hogy ő korrigálhatja mindazokat, akik tévedéseket tanítanak. A logika és minden józan megfontolás, lásd fentebb, világosan kimutatta, hogy ekkor és csak ekkor van hatásos eszközünk az ellenőrzésre. És különös: az Üdvözítő nem pontosan ezt valósította meg Egyházában? Nem a pápa az, akiben tévedhetetlen főpásztorunk van, akit a hit kérdéseiben nem szükséges korrigálni, és akit senki sem korrigálhat, és aki ezért mindenkor hatásos kontrollt és korrekciót gyakorol az Egyházban, hogy azokat rendre utasítsa, akik tévedéseket tanítanak?
Természetes, hogy az ortodoxoknak vagy az anglikánoknak jobban tetszene, ha a pápa nem a legfelsőbb fórum lenne, hanem maga is alá lenne rendelve az egyháznak. Csakhogy Urunk Jézus Krisztus másképp akarta, mégpedig jó okból, miként ezt fenti megfontolásaink alapján nekünk is be kell látnunk. „Ebből a célból [vagyis a hitbeli egységért] alapította Jézus Krisztus az Egyházban az élő, hiteles és ugyanennyire örök Tanítóhivatalt, amelyet saját hatalommal felruházott, az igazság lelkével felszerelt, csodákkal megerősített, és akarta és a legnyomatékosabban megparancsolta, hogy annak a tanítását és előírásait éppen úgy fogadják, mint az övéit”, írta XIII. Leó az 1986. június 29-én kiadott „Satis Cognitum” kezdetű apostoli körlevelében az Egyház Tanítóhivataláról, mégpedig a Vatikáni Zsinat – vagyis a pápai tévedhetetlenségről szóló dogma megfogalmazása és ünnepélyes kihirdetése – UTÁN [DH 3305] – [lásd a honlap „Hogyan vehetnének erőt a pokol kapui az Egyházon?” című cikkét].

Különben is, az egyházjog már a lehető legtökéletesebben gondoskodott annak az esetnek az értékeléséről, melyben egy pápa valóban tévedést tanít [ne felejtsük azonban, hogy az ezen esetre vonatkozó jogi előírások Bergogliora és Ratzingerre biztosan nem érvényesek, hiszen ők már „pápaságuk” előtt biztosan és nyíltan eretnekségeket tanítottak, tehát az isteni törvény alapján – amire IV. Pál bullája is hivatkozik – már megválasztásuk érvénytelen volt: egy percig sem voltak törvényes pápák]. Fr. Aidan Nichols teológusnak, aki – lásd fentebb – azt állította, hogy az ilyen esetre az Egyháznak eddig semmilyen szabályozása nem volt, csak egy kicsit tovább kellett volna kutakodnia: Prof. Dr. Rolf Decot „Az Egyház a késő-középkorban” című könyvében írja: „A »prima sedes a nemine iudicatur« jogi alapelv már az 5. századtól bizonyítottan ismert volt. E jogelv érvényessége alóli kivételek csak egy pápa eretnek volta esetében voltak lehetségesek. Ezért bővítették ki később ezt a jogi alapelvet erre a formára: »Papa a nemine iudicatur, nisi deprehendatur a fide devius« (A pápát senki sem ítélheti meg, ha nem tér el az igaz hittől). Ezt a tételt már II. Adrián pápa (867-872) elismerte, és véglegesen Humbert bíboros (†1061) [IX. Leó pápának legbizalmasabb tanácsadója] hirdette ki. Deusdedit bíboros [VII. Gergely pápa híve, a pápa neve alatt kiadott, a pápai főhatalom jogait 27 pontban összefoglaló Dictatus papae néven ismert irat ihletője, vagy szerzője], Chartresi Szent Ivo püspök (1040-1117) és Gratian által került be ez a jogi alapelv az egyházi kánonjogba, és a dekretisták [azok a nagyrészt Gratian tanítványai közül való jogtudósok, akik a XII. századtól kezdve Gratian ("a kanonisták atyja") dekrétumát – törvénygyűjteményét: a pápai ügyiratok, kongregációi rendelvény, zsinati határozatok gyűjteményét – újból és újból buzgón kommentálták. Leírása a híres Si papa kánonban található.”
III. Ince pápa (1198-1216), aki korának egyik legnagyobb jogásza, valamint az Apostoli Szék lelkes védelmezője és az eretnekségek elleni küzdelem buzgó harcosa volt, fogalmazta meg a következő alapelvet: „A Római Pontifex még ennél is kevésbé dicsekedhet, hiszen emberek ítélkezhetnek felette –, jobban mondva, ki lehet mondani, hogy már megítéltetett, tudniillik akkor, ha eretnekségbe esett. Mert aki nem hisz, az már ítélet alá esett [lásd: Jn 3,18: »Aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára.«]” (Sermo 4: In Consecratione, PL 218:670)
Ezek után nincs szükségünk több kontrolláló fórumra. Egy pápa felett, aki eretnekségeket hirdet, Urunk Jézus Krisztus már kimondta az ítéletet.

E kijelentésekkel teljes egyetértésben ismételte meg IV. Pál pápa CUM EX APOSTOLATUS OFFICIO kezdetű, 1559. február 15-én kiadott bullájában, hogy „a Római Pontifex, aki Isten és Urunk Jézus Krisztus Helytartója a földön, korlátlan teljhatalommal rendelkezik a népek és birodalmak fölött, és jogilag mindenki fölött ítél, anélkül, hogy Ő ebben a világban bármilyen joghatóság alá esne; akinek ugyanakkor ellen lehet mondani, ha a hittől eltértnek találtatna.” – Továbbá elrendelte, „hogy annak a püspöknek – akkor is, ha érseki vagy patriarkális vagy prímási hivatalt tölt be, vagy a Római Egyház bíborosa, legátusa vagy Római Pontifex – a kinevezése vagy megválasztása, akkor is, ha ez egyetértésben és minden bíboros egyhangú beleegyezésével történt, semmis és érvénytelen és értéktelen, ha bíborosi kinevezése vagy pápává választása előtt eltért a katolikus hittől, eretnekségbe esett vagy szakadár lett vagy ilyet előidézett vagy okozott. A kinevezés vagy pápává választás se a püspökszentelés megtörténtével, vagy a vezetés és igazgatás ezt követő átvételével, se magának a Római Pontifex intronizációjával vagy a neki adott hűségesküvel vagy a mindenki által vele szemben mutatott engedelmességgel, bármilyen hosszú ideig tart ez, sem lehet érvényessé váltnak nevezni, se érvényessé válónak vagy bármilyen részterületen érvényesnek tekinteni.”

Egy „pápa”, aki „tévedéseket tanít”, nem pápa. Ezt a megállapítást mindenki megteheti saját magának: Ehhez a döntéshez semmi szükség az egyházjogban egy, „a korrektúrát” meghozó külön „procedúrára”.
Arról azonban lehet értekezni, hogy kinek van joga az Egyház nevében egy ilyen megállapítás hivatalos bejelentésére. Valóban, a korábbi teológusok igen részletekbe menően elgondolkodtak már ezen a problémán. Ugyanakkor a mai helyzetben a mi számunkra ez a kérdés értelmetlen, hiszen az egész hierarchia kiesésével úgysincs senki, aki ezt megtehetné. Se a megmaradt két Dubia-„bíborosnak”, se a báránybőrbe bújt konzervatívoknak, mint például Sarah „bíboros” vagy Schneider „segédpüspök”, nincs meg az auktoritása ehhez, azonkívül éppen múltjuk, képzésük, életművük miatt, soha nem jutnának az egyetlen logikus és valós eredményre, vagyis arra, hogy Bergoglio nem pápa, és közvetlen elődei ugyanennyire nem voltak azok.

Mi inkább Urunk Jézus Krisztusban bízunk, Aki megígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt Egyházán [lásd a „Hogyan vehetnének erőt a pokol kapui az Egyházon?” című cikket]. Egy napon Ő maga végzi majd el a „korrektúrát”, és egy valódi pápát ajándékoz nekünk. Akkor a katolikusok végre megértik, hogy ki és mi egy pápa valójában, és hogy az Üdvözítő mekkora ajándékot adott nekünk a pápaság intézményével, és hogy milyen nyomorúságosak voltunk, amikor egy időre megvonta tőlünk ezt. Akkor már senki nem fogja megérteni, hogyan futhattak anti-pápák után, és hogyan tekinthették ezeket a Szentatyának.

[Megjegyzés: E cikk szerzőjének utolsó megállapításai korunk állapotai között igencsak értelmezhetetlenek. Az ugyan teljesen nyilvánvaló, hogy a mai helyzetet közvetlenül és egyedül csak Urunk Jézus Krisztus tudja megoldani, de az már elképzelhetetlen, hogy Egyházát ne azokból építse újjá, akiket a kövekből vagy a halottakból támaszt fel. Ez történhet a Keresztelő Szent János hirdette módon („Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak” Lk 3,8), vagy János jelenései alapján az ezeréves birodalommal. De bármiképpen történik is, az biztosnak tűnik, hogy előtte mostani világunk, melyet a bűn és az árulás teljesen beborított, nagy része elpusztul, ahogy ezt Péter apostol („Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld, és ami rajta van, elenyészik. Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.”), János apostol („Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És láttam a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.” Jel 20,4), és mind az egyházatyák megjövendöltek. Hogyan is lehetne a jelenlegi emberanyagból bármi Istennek tetsző társaságot összehozni, pláne Krisztus Egyházát látható formájában újra felépíteni, amikor az egész földön nem akad tíz igaz ember, aki Krisztus követőjeként ugyanazt hiszi, ugyanazt akarja, mint a többi kilenc.]

(forrás: http://zelozelavi.wordpress.com/ – 2017. szeptember 7.)
http://katolikus-honlap.hu/1701/korrektura.htm

René Henry Gracida püspök: Csak a Jó Isten tudja, hogy Ferenc pápa-e vagy ellenpápa.

A 94 éves nyugalmazott texas-i püspök - a laikusok után - az első főpap, aki nyilvánosan megkérdőjelezi Ferenc pápaságának érvényességét. Abyssus Abyssum Invocat / Deep Calls to Deep blogjában 2017. szeptember 5-én tette azt a bejegyzést, amelyből itt részleteket közlünk. Honlapunk hasonló vélekedése itt olvasható: Dr.Balogh Sándor: Igazi pápa-e Ferenc, vagy ő a hamis próféta? és Dr. Balogh Sándor: Jó pápa, rossz pápa, nem pápa ....

Az kétségtelen, hogy Ferencet pápává választották, de a kérdés az, hogy pápa vagy ellenpápa.

Kétséges, hogy a megválasztása érvényes-e és törvényes-e, jó okunk van azt feltételezni, hogy vagy törvénytelen és érvényes, vagy törvényes de érvénytelen. A zűrzavar oka az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció (II. János Pál), amely a pápaválasztó konklávét szabályozza, és automatikus kiközösítéssel sújtja azokat a bíborosokat, akik a leendő pápa megválasztására szőtt összeesküvésben vesznek részt. Nem fér hozzá kétség, hogy Ferenc részt vett a megválasztására szőtt összeesküvésen. Ezért indokolt felvetni a kérdést, hogy lehetséges-e egy kiközösített bíborost törvényesen is és érvényesen is megválasztani pápává.

Ez a kérdés nem választható el XVI. Benedek pápa lemondásának az érvényességétől, amely szintén alátámasztja azt a kételkedést, hogy Ferenc-e a pápa.

Vannak bizonyítékok arra, hogy Benedeket kényszerítették a lemondásra. Ha ez igaz, akkor a lemondása érvénytelen. Az egyetlen személy, aki a lemondás érvényességéről vagy érvénytelenségéről dönthet, az Apostoli Szignatúra vezetője, aki akkor Raymond Burke bíboros volt. Ferenc első dolga az volt, hogy eltávolítsa Burke bíborost az Apostoli Szignatúra éléről, és kinevezte Pinto bíborost, Ferenc támogatóját. Ha Benedeket kényszerítették a lemondásra, akkor érvénytelen, és még mindig ő az Egyház pápája, de a pápai trónt elfoglalta egy ellenpápa.

[…]

Bízom benne, hogy mindez segít abban, hogy megértsük az Egyház jelen helyzetének bonyolultságát.

ABYSSUM

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Prédikátor, 3:1)

SZENT MIHÁLY ARKANGYAL ÜZENETE 2017. SZEPTEMBER 2-ÁN.

Íme, hát megkezdődött! Különösen az Úrhoz, és Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz a szívükben és lelkükben hűségesek ismerik fel közületek, hogy az idők megváltoztak, és a föld is változik, amint az az ősidők óta meg lett jövendölve az emberiségnek; a próféciák most ezekben a végidőkben realizálódnak, és kibontakoznak. Az Egyesült Államokat sújtó áradás csak a kezdete azoknak a változásoknak, amelyek a közeljövőben történnek majd a természetben.
Sokan imádkoztok most azokért, akik nagy veszteségeket szenvedtek az utóbbi időkben nemcsak a geofizikai, hanem a geopolitikai események következtében is. Látjátok-e a bekövetkező események rendszerét, amelyek mintegy hírnökei az időszaknak, amelyben éltek? Észre kell vennetek, hogy ez az az időszak, amikor nagyon fontos, és nagy jelentőségű események követik egymást.
Tehát ez az az idő, amikor nemcsak az utóbbi események áldozataiért kell imádkozni, hanem saját magatokért, családtagjaitokért, barátaitokért is, mert az elkövetkező események nem kímélik a megperzselt földet, amely a bűnök áldozata, a bálványimádás, és az emberiség perverzitása miatt. Sajnos az igazakra is rázúdulnak az események, épp úgy, mint a rosszakaratúakra, mert azoknak az emberiség kollektív gaztettei miatt kell megtörténniük.
Ezekben a végidőkben azoknak, akik közületek még buzgón imádkoznak a Mennyei Atyához, imáik révén hatalmukban áll mérsékelni, halasztani, vagy akár el is hárítani a megjövendölt eseményeket.
A Mennyei Atya e hatalmas imaharcosai erősebbek, mint a gonosz és csatlósai, akik oly sok fájdalmat, és viszályt okoznak az emberiségnek. A gonosz és csatlósai nagymértékben felelősek az emberiség problémáiért, mivel ők a démonok által vezérelve évszázadok óta ellenőrzik, és manipulálják az emberiséget. Kollektív kapzsiságuk és hatalomvágyuk teszi őket felelőssé a világ pusztításáért, és az emberiség állapotáért.
Ezekben az utolsó időkben az emberiség Megváltója, a Mennyei Atya Fia nagyon erőteljesen van veletek, hogy a Mennyei Atya követőit spirituálisan segítse a bajok okozóinak, a sátán kiszolgálóinak felismerésében.
Ezekben az utolsó időkben a pusztítást és kétségbeesést okozó események zömét közvetlenül vagy közvetve a sátán követői okozzák okkult praktikáik, illetve titkos társaságaik révén.
Ezekben az utolsó időkben nektek, a maradéknak, a Mennyei Atya követőinek, az Ő Fián, a Megváltón keresztül különleges, és nagyon fontos felelőssége, hogy megváltoztassa az emberiségre váró eseményeket. Fel kell tudnotok ismerni a sátán csatlósait gaztetteik, vagy az új világrenddel kapcsolatos nyilatkozataik alapján, amely egy, a sátán által okozott zűrzavar, hogy megpróbálja átvenni az uralmat az emberiség felett, és hogy keresztülhúzza Istennek az emberiségre vonatkozó tervét.
A most következő időszak nehezebb lesz mindnyájatoknak, talán annál is nehezebb, mint amit el tudtok képzelni, habár már sokan tapasztalhatják a sátáni erők által okozott rombolást.
Legyetek tudatában, hogy a legtöbb destruktív földi esemény kitervelt, és megtervezett a sátán, és kiszolgálói által, a titkos technológia felhasználásával, amelyet sátán adott át az övéinek. Ez a terv a sátán csatlósainak készsége a pusztításra, és az emberiség megsemmisítésére ezekben az utolsó időkben a természetjog manipulálása, és hatalmas viharok, áradások, aszályok, földrengések, tűzvészek, valamint egyéb pusztítások előidézése, hogy a bolygó lakóit elpusztítsa.
A sátán szolgái pszichopaták, akik végletesen gonosz emberek, de azt hiszik, helyes, amit tesznek, mert a sötétség rabszolgái, és mesterük a sötétség hercege.
Azok viszont, akik a Világosságban keresik az erőt, amely a Mennyei Atya Világossága, az Ő Fia, a Megváltó közvetítésével, hatalmas imaharcosok, akik sikeresek lesznek ezekben az utolsó időkben.
Azonban a szörnyű események mérséklése, halasztása, vagy elmaradása a ti felelősségetek, hogy imádkozzatok a Mennyei Atya beavatkozásáért minden jó lélek nevében; legyen szétzúzva a gonosz feje itt a földön, inkább előbb, mint később, legyenek letaszítva a gonoszok a sötétség mélységeibe örökre.
Ismerjétek fel, hogy most nektek van hatalmatok véget vetni a sátáni hatalomnak inkább előbb, mint később.
Hívjátok fel erre családtagjaitok, barátaitok figyelmét is, hogy mindannyian kérjétek a Mennyei Atyát, vessen véget a sátáni uralomnak, és alkossa meg az Új Eget és Új Földet, inkább előbb, mint később.
Végül is a Mennyei Atya és az Ő követői Jézus Krisztusban, a hatalmas imaharcosok győzedelmeskedni fognak a gonosz sötétsége felett.
Így legyen! A Mennyei Atya Akarata szerint!
Az üzenet véget ért du.12:45-kor

http://www.endtimesdaily.com/messages-1/september-2-2017-st-michael-archangel

Fordítva világbotrány lenne: 5 éves keresztény kislányt kényszerítettek muszlim nevelőszülőkhöz

Az új gyámok otthon nem beszéltek angolul

Londonban a Tower Hamlets kerületben egy fehér bőrű angol anyanyelvű öt éves keresztény kislányt elvettek a családjától és kénytelen volt nikábot viselő muszlim nevelőszülőkkel élni, akik nem beszéltek angolul és biztatták az arab nyelv tanulására – adta hírül a The Times.

Az öt éves kislány, akinek a személyazonossága védelem alatt van, hat hónapot töltött két muzulmán család háztartásában, Londonban. A kislány anyja elmondta, borzasztónak tartja, hogy az idegen kulturális és nyelvi környezetben töltötte a lánya ezt a fél éves időszakot.

Az első gondozója, akivel a lány 4 hónapig lakott együtt nikábot viselt, amikor kísérte őt az utcán. Ez a viselet azt jelzi, hogy az iszlám egy konzervatív szalafista irányzat tagja, amely ellentétes a liberális nyugati értékekkel, szó szerint értelmezi a Koránt.

A LÁNYRA NEVELŐSZÜLEI RÁ AKARTÁK ERŐLTETNI, HOGY AZ ARAB NYELVET TANULJA, NE AZ ANGOLT.

A szociális szolgálat felügyelője közölte, hogy a gyermek zokogott és könyörgött, hogy ne küldje vissza a muzulmán nevelőszülőkhöz, mert nem beszélnek angolul. Továbbá hozzátette, a kislány időnként „nagyon szomorú” volt, azt állította, hogy a nevelőszülők eltávolították a nyakláncát, amin kereszt volt, és amikor haza akarta vinni az kedvenc olasz ételét, a muzulmán nevelőszülők nem engedték, hogy megegye, mert az bacont tartalmazott. (A kerület polgármestere az Independentcímű lapnak nyilatkozva elismerte, hogy "multikulturális hátterű családnál" helyezték el a gyereket, de szerinte a kislány jól érezte ott magát, és nem érték atrocitások.)

A lány anyja szerint, az utóbbi időben furcsa dolgokat kezdett mondani a kislány: „A Karácsony és a Húsvét hülyeség” és

AZ EURÓPAI NŐK BUTÁK ÉS ALKOHOLISTÁK

A család barátai elmondták, hogy az anya rettegett az idegen kulturális, vallási és nyelvi környezettől, amelyben a lánya az elmúlt hat hónapot töltötte. „A kislánynak hatalmas traumát kellett elszenvednie, mert erőszakkal elszakították a családjától. Olyan környezetre van szüksége, amelyben, biztonságban és szeretetben lesz része. Ehelyett csapdába esett egy olyan világban, ahol minden idegen és ismeretlen volt a számára. Ez roppant ijesztő egy kisgyermek számára.” – tette hozzá egy a családhoz közel álló személy.

Érthetetlen, hogy a helyi hatóságok a nevelőszülőkkel kapcsolatos döntések során nem fordítottak a megfelelő figyelmet a gyermek vallási meggyőződésére, etnikai származására, kulturális és nyelvi hátterére. A Tower Hamlets nem volt hajlandó magyarázatot adni arra, hogy fordulhatott elő az, hogy egy keresztény kislány bekerült egy muzulmán családba, ahol szándékosan nem beszélnek angolul, arról sem adtak ki információt, hány ilyen eset fordult már elő. (A kislány azóta már a nagyszüleinél van, de azt továbbra sem tudni, hogy a hatóságok miért nem eleve ezt a megoldást választották.)

Idén áprilisban a Tower Hamlets-ben az Ofsted (Brit Tanügyi Felügyelet) vizsgálata szerint, széles körben elterjedt és súlyos hibákat találtak a segítségnyújtásra és védelemre szoruló gyermekek számára nyújtott segítségnyújtásban.

Az Oktatási Minisztérium nem fűzött megjegyzést az ügyhöz, de a szóvivő hangsúlyozta „Amikor egy gyermeket nevelő „otthonba” helyeznek, az önkormányzatnak biztosítania kell az elhelyezés során a gyermek számára a védelmet és támogatást.

2011-ben a brit népszámlás alapján Anglia lakosságának 80%-a fehér bőrű, brit lakos. Ugyanez az arány Londonban belül már csak 45%, Tower Hamlets kerületen pedig mindössze 31%.

Holecz Erika

Égi Édesanyánk üzenete 2017. szeptember 2-án Medjugorjéból

Medjugorje, 2017. szeptember 2.

"Drága gyermekek! Ki tudna nálam jobban szólni Fiam szeretetéről és fájdalmáról?! Vele éltem, vele szenvedtem. Földi életemben megtapasztaltam a fájdalmat, mert édesanya voltam. Fiam szerette a Mennyei Atya, az igaz Isten gondolatait és műveit. És ahogyan mondta nekem, azért jött, hogy megváltson benneteket. Én elrejtettem saját fájdalmamat a szeretet által, de nektek gyermekeim, számos kérdésetek van. Nem értitek a szenvedést. Nem értitek, hogy Isten szeretetén keresztül kell elfogadnotok és elviselnetek a fájdalmakat. Minden emberi lény kisebb vagy nagyobb mértékben meg fogja tapasztalni azt. De lelki békével és a kegyelem állapotában van remény. Ez az én Fiam, Isten, Istentől született. Szavai az örök élet magvai. A jó lelkekben elvetve bőséges termést hoz. Fiam szenvedett, mert magára vette bűneiteket. Ezért ti, gyermekeim, szeretetem apostolai, ti, akik szenvedtek, tudjátok, hogy fájdalmaitok fénnyé és dicsőséggé fognak válni. Gyermekeim, míg fájdalmakat éltek át, míg szenvedtek, a menny belép hozzátok, és ti egy kis mennyet és sok reményt ajándékoztok a körülöttetek élők számára. Köszönöm nektek."

9 elsőpéntek és elsőszombat hazánkért és az engesztelő kápolna felépüléséért

A Szent Anna réten 2017 szeptemberének első szombatján elhangszott szentbeszéd

Régóta várjuk már, és imádkozunk azért, hogy felépüljön végre itt az Égiek által kért kápolna. Felépülése bizony elég régóta késlekedik. Sok remény és csalódás van már mögöttünk.

• Most kaptunk egy reményteljes égi biztatást. De tennünk is kell érte. Mégpedig azt, amit Jézus és a Szűzanya Alacoque Szent Margiton keresztül, Fatimában és Natália nővéren keresztül kért: nevezetesen egy kettős nagykilencedet.
  

Mária Magdolnán keresztül kaptunk egy üzenetet itt a Szent Anna réten felépítendő kápolnával kapcsolatban. Ennek a szövege nagyon tömör. Így hangzik. Szűzanya: Gyermekeim, a Két Szent Szív Nagykilenced hatalmas erővel bír, mert feltartóztatja a sátánt és seregét országotok elleni működésében. A kilenceddel nagy kegyelmeket esdhettek ki, hiszen a Két Szent Szív egysége elviselhetetlen a bukott angyalok számára. Minél erősebbek a Szent Anna réten történő ördögi támadások, ti annál jobban örüljetek, mert a gonosz lélek ott nyilvánul meg látható módon, ahol erős az imádság és az áldozathozatal.

Az üzenet alapján a Szűzanya azt kéri, hogy végezzünk kilencedet - kilenc első pénteket egyénileg, kilenc elsőszombatot pedig, aki teneti itt a Szent Anna réten a Natália nővér által kapott feltételek szerint.

Mit jelentenek ezek az ördögi támadások?

• az egység állandó veszélyeztetettsége
• kifejezett sátánista összejövetelek itt ezen a réten

Milyen ez a kilenced?

• A kettős nagykilenced 9 egymást követő elsőpéntek és elsőszombat megtartásából áll.
• Konkrétan mit kell tenni?
  • szentgyónás egyik vagy másik napon (mindegy, hogy mise előtt vagy után)
    szentmisén való részvétel, szentáldozás
    a 4 nagy öttizedes rózsafüzér valamelyikének az elimádkozása
    15 perces elmélkedés a rózsafüzér titkairól.
    ennek a fohásznak az elimádkozása: Jézus Szíve, fölajánlom Neked Mária Szeplőtelen Szíve által ezt a szentáldozást, hogy  engesztelést nyújtsak minden megbántásért, amellyel illetnek Téged.
    

Honnan származik ez a kettős kilenced?

• Fatimából, ahol a Szűzanya 5 elsőszombatot kért.
  és Natália nővértől, akitől viszont 9 elsőszombatot.
  A nővért szembesítették azzal, hogy miért ez a különbség, és ő ezt a választ kapta: "Az Egyház képviselői fölkértek, kérdezzem meg az Üdvözítőt, miért kért a Szűzanya  Fatimában 5 első- szombatot  Ő  pedig kilencet? Az Úr Jézus ezt válaszolta:  „Az 5 első-szombat kérése Szeplőtelen Édesanyám alázatának jele, amelyet  Ő  az égben  is él. A kilenc első-szombat kérése pedig az Én szeretetemnek jele, amely nem tudja  elviselni, hogy Én többet kapjak, mint  az, akivel szeretetben összeforrtam.”
  
• "Amint imádkoztam, láttam, hogy Jézus megállt mellettem. Kézen fogott és a Szűzanya elé  vezetett, majd így szólt:  – „Gyermekem, tekintsd Édesanyádat, mint a Világ Királynőjét. Szeresd  Őt, és  gyermeki bizalommal vedd körül. Ezt kívánom tőled és mindenkitől” Ekkor az Úr Jézus kissé felemelte a Szűzanya palástját és Szeplőtelen Szívére mutatva  így szólt: –  „Ahogy Én Szeplőtelen Anyám Szívén keresztül jöttem a világra, úgy ti is az  Ő  Szeplőtelen Szívén keresztül jöjjetek az Én Szívemhez.” Erre titokzatos módon kezébe vette Szeplőtelen édesanyja Szívét, és a világhoz fordulva  így szólt: –  „Íme, a Szeplőtelen Szív, melybe kegyelmeimet  helyeztem a világ és a lelkek  számára. Ez a Szív kegyelmeim forrása, melyből a világ élete és megszentelődése ered.  Amint az Atya Nekem adott minden hatalmat az égben és a földön, úgy adom a világ és  bűn feletti hatalmat Szeplőtelen Anyám Szívébe. – Leányom – Margit (Alacoque) – által már  tettem nagy ígéreteket a világnak. Minthogy jóságom  kimeríthetetlen és kegyelmem  végtelen, most még többet ígérek.  „ Ha az emberek azt akarják, hogy ígéreteim elnyerjék, szeressék és tiszteljék Anyám  Szeplőtelen Szívét. Adják jelét ennek a tiszteletnek azáltal, hogy kilenc egymásután  következő  elsőszombaton – s a hónap elsőpéntekein ugyanígy – megfelelő előkészülettel, bűnbánattal járuljanak a szentáldozáshoz. Szándékuk az legyen, hogy  isteni Szívemet engeszteljék, egyesülve Anyám Szeplőtelen Szívével.”
  A 33 igéretet itt nem sorolom fel, csak közülük az elsőt, amire vonatkozik ez a most kapott üzetet: 1. „Mindazt, amit Anyám Szíve által kérnek – feltéve, hogy a kérések megegyeznek Isten  végzésével – megadom nekik még  a kilenced idején, ha ezt Tőlem bizalommal kérik.
  
• 1942. aug. 15–én az Úr Jézus nagy kegyelemben  részesített, amennyiben egy látomás  folyamán nagy ígéreteket tett azoknak, akik a Szeplőtelen Szív tiszteletére kilencedet tartanak.

Mi most a kápolna mielőbbi felépítését kérjük és azt, hogy hazánk be tudja tölteni Istendől kapott hivatását, az engesztelést, és azt, hogy megmeneküljön ellenségeinek a támadásaitól, a rá leselkedő veszedelmektől.

• Vannak, akik már elkezdték, azok folytassák.
  Akik most hallanak először róla, kezdjük ezt a kilencedet október hónappal, mivel az elsőpéntek már megvolt tegnap, azért, hogy minél többen belekapcsolódhassanak ebbe.
  Vannak, akik már elkezdték, nekik nem kell újra kezdeniük, folytassák, amit elkezdtek.
  Mit kérünk?
  • Hogy épüljön fel minél előbb itt a kápolna és hogy hazánk be tudja tölteni Istentől kapott hivatását, az engesztelést.
  Mi szerepel az ígéretben?
  • megadom nekik még  a kilenced idején, ha ezt Tőlem bizalommal kérik
  Ha októberben elkezdjük júniusban ér véget a kilenced.
  Készek vagyunk elkezdeni?

E kettős kilenced részletesebb leírása és a 33 igéret itt olvasható

• http://docplayer.hu/7216141-A-kettos-nagykilenced.html

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1251-9-elsopentek-es-elsoszombat-hazankert-es-az-engesztelo-kapolna-felepuleseert

Little Pebble üzenete a Szűzanyától

2017. szeptember 1.

Pebble: Én már napok óta éreztem a Szűzanya jelenletét. Amikor ma reggel felkeltem hallottam az ő sírását, és ő ott állt mellettem. Én azt mondtam neki, Szűzanya ne sírj! Ő ezt válaszolta nekem: Fiam! Hogyne sírnék, amikor azt látom,hogy az emberiséggel mi fog történni, mivel most az emberiség a nagy megpróbáltatáson belül van és azok a szomorú dolgok, amelyeket a Harvey hurrikán tett (Texasi áradások!) az csak egy kis dolog lesz ahhoz képest, ami jönni fog!
A világ ujjal mutogat más nemzetekre mondván azt, hogy örülök, hogy mindez nem az én országomban történik.Gyermekeim! Ez nem így van és nem így lesz,mert a ti országaitokra ennél sokkal rosszabb fog jönni, még Ausztráliára is!! Fiam! Mindez azért fog bekövetkezni mert az emberek engedetlenek Istennel szemben. Ők elhagyták Istenüket az én Szent fiamat Jézus Krisztust! Hívom minden gyermekemet arra hogy vegye fel saját keresztjét és kövessétek Szent Fiamat Jézust, kövessetek engem a ti Égi Édesanyátokat, aki segíteni fog nektek abban, hogy  a megpróbáltatás pillanataiban küzdjetek a lelketekért. Hívom minden gyermekemet arra, hogy egyesüljetek velem a mindennapi imádságban. Itt az idő, hogy imádkozzátok az én Szeretetlángom, és az én Isteni fiam Drága Szent Vérének rózsafüzérét! Hívjátok a Szent Vért, hogy takarjon be titeket és családjaitokat és hogy megszenteljen titeket. Növeljétek időtöket Szent fiam házában, járuljatok a szentségekhez amíg csak tudtok, mert hamarosan a templomokat bezárják és nektek szükségetek lesz arra hogy megkeressétek azokat az én szeretett pap fiaimat, akikkel együtt szétszóródva a világban együtt fogtok imádkozni a modern katakombákban. És te szeretett fiam a hetedik harsonám, te most folytatni fogod küldetésed következő részét, a másik részéig még várni kell mert az egyház várja azt a harsonaszót, amely meg fogja neki mutatni azt, hogy mit kell tennie ezekben a kritikus időkben.

Az egyház most meg fog osztódni, mert a világba nagy megrázkódtatások fognak belépni. Azok az emberek, akik szeretik Istent nem kell félniük,mert a Szent angyalok meg fogják védeni ezeket a gyermekeket. Ó fiam! Tudom , hogy a gonosz azon a személyen keresztül támad téged, mert ő ( az a személy akin keresztül a gonosz támadja Little Pebblét), a mi gyermekünket, aki Szent Fiamat és engem a te Szent Édesanyádat szolgálja, de mi mindig a te oldaladon állunk! Neked csak hívnod kell bennünket! Az út most a mi szeretett gyermekeimnek és pap fiainknak nagyon nehéz lesz, mert a kárhozat fia most fogja megmutatni magát az emberiségnek. Az imádság az igazság fegyvere amely jóval erősebb mint bármely teremtett ember, a szeretet pedig gyermekeim a szeretet sokkal erőteljesebb, mint a gyűlölet. Gyűjtsd össze mindazokat akiket szeretsz, a családod, a gyermekeid, a barátaid, és mesélj nekik az én szeretett Fiam, Jézus irgalmas szeretetéről és az Ő nagy áldozatáról, amelyet véghez vitt az emberiségért. Gyermekeim imádkozzatok, mert az emberiség a legnagyobb félelmével fog szembesülni. A föld és az emberiség össze fog csapni egymással, ahol az egek leomlanak mivel tűz fog belépni a légtérbe. Minden régi és új prófécia amely az emberiségnek adatattak most fog kibontakozni, addig ameddig a Nagy figyelmeztetés meg nem érkezik.

Készítsétek elő otthonaitokat, szerezzetek be vizet és élemet szeretetetek darabjával mert az idő gyorsan halad afelé amit az égiek kinyilatkoztattak. Mi szeretünk téged és gyermekeinket, a három Isteni személy szeretetét és áldását küldjük nektek.

A nagy háború a küszöbön áll. Ausztrália nincs messze a nagy büntetéstől,mert gyermekein olyanok, mint annak idején a régiek voltak,amikor minden el volt törölve. Az emberek úgy ünnepeltek és házasodtak, amely nem Istentől való volt, és úgy élvezték a bűnös életet, mintha ez nem számítana a világban, mialatt azt hitték, hogy érinthetetlenek. Olvasd el Isten szavát arról, hogy mi fog történni ezzel a generációval, mivel az én szavamat, amelyet neked az én Atyám küldött a mennyből, Szent helyeimen kigúnyolják, és figyelmen kívül hagyják, gyermekeim pedig félredobják. Ezek a drága szavak Szent fiamon keresztül adatnak neked, akit te kis sziklám, már ismersz. Az idő most  halad, higgy minden üzenetet: amit Ausztráliának adtam, be fog teljesülni. Az Amerikában zajló események (áradások) csak egy kis része Isten büntető kezének ami lesújt erre a hálátlan világra. Ugyanaz,és még rosszabb fog eljönni erre az országra Ausztráliára, addig ameddig gyermekei nem fognak bűnbánattal Szent fiamhoz fordulni. Drága fiam és szeretett hithű gyermekeim, folytassátok utatokat Szent fiam Jézus fényében. Fiam én téged az emberiség kis szeretett angyalkája nagyon szeretlek téged! Áldásomat küldöm Szent fiam igaz helytartójára, XVI Benedek Pápára. Az ő Rómából való elmenekülésének ideje közel van, mivel Róma hamarosan el fog pusztulni mivel a föld rázkódni fog, a hadseregek be fognak vonulni. Imádkozzatok Benedek pápáért, a hithű pap fiaimért és a hithű szerzetes nővérekért! Az egyházban lévő sötétség ideje közel és a hit megújulásának ideje közel. Az ember végül látni fogja hogy mit tett,mivel szíve és lelke meg lesz vizsgálva az én Szent Fiam ,Jézus Krisztus igazságosságának fényében, Aki az igaz Messiás az élő Isten Fia (Nagy figyelmeztetés) .Dicsérd a legmagasságosabb Istent, mivel én Isten teremtménye vagyok! Folytasd menetelésed a maradék egyházam felé. Mennyei Édesanyád Mária.

Az Atya a Fiú és a Szentlékek nevében. Amen.

http://littlepebble.org/2017/09/02/message-756-1-september-2017/

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Királyi tervem

2017. augusztus 31.

Én vagyok. Keveset tudtál királyi tervemről, melyet neked szántam. Régóta rajtad tartottam szememet! Arra rendeltelek, hogy szeretettel és ragaszkodással szolgálj engem, én pedig, mint szíved és egész lényed Hódítója, megpihenjek benned…

Még mindig nem érted? Még mindig nem látod magadon a jeleket? A Szeretet melletted van, mindig melletted van! Mindig! IC

http://ichtys.hu/index.php/125-2017-augusztus-31

A Wall Street Journal-ben bírálja Sarah bíboros James Martint

Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa egy augusztus 31-én a The Wall Street Journal-ben közölt írásában feddte meg a Vatikán kommunikációs tanácsadóját, a jezsuita James Martint, aki egy nemrég kiadott és általa azóta széles körben népszerűsített könyvében támadt neki az Egyház szexualitással és homoszexualitással kapcsolatos tanításának.

James Martin a könyvével kapcsolatos reklámkampányát a New Ways Ministry nevű disszidens és többször is elítélt, magát máig katolikusnak mondó LMBT-lobbiszervezet népszerűsítésére használja. A szervezettől Martin 2016-ban elismerő díjat is kapott. A New Ways Ministry-vel ellentétben a homoszexuális emberek hiteles egyházi szolgálatát és képviseletét a nemzetközi Courage International látja el.

Sarah bíboros a publicisztikájában Martint "az Egyház szexualitással kapcsolatos üzenetének egyik legnyíltabb kritikusának" nevezi. A bíboros más kritikusokhoz hasonlóan annak elismerését és képviseletét hiányolja Martin könyvéből, hogy a hiteles katolikus közeledés a homoszexuális emberek felé csakis az Egyház erkölcsi tanításának talaján lehetséges.

"[Martin] azt a gyakori kritikát ismétli meg, miszerint a katolikusok ezidáig a homoszexualitás kemény kritikusai voltak, miközben elhanyagolták a szexuális feddhetetlenség fontosságát valamennyi hívük között." - írja a bíboros.

A bíboros egyetértését fejezi ki Martinnal abban, hogy nem szabad, hogy kettős mérce létezzen az Egyház tisztaságról szóló tanításában. "Akik nem házasok, azoktól - függetlenül a vonzalmaiktól - a hithű tisztaság a szextől való tartózkodást követeli meg." - írja Sarah bíboros. "Ez magas mércének tűnhet, különösen ma. Az azonban Krisztus bölcsességének és jóságának mondana ellent, ha ő olyasmit követelne, ami teljesíthetetlen."

"Az Egyház mint édesanya igyekszik védelmezni a gyermekeit a bűn kártételétől, a lelkipásztori szeretet kifejeződéseként." - teszi hozzá a bíboros.

Ahogy Sarah bíboros írja, a homoszexuális vonzalmak nem szükségszerűen bűnösek, jóllehet "hadilábon állnak az emberi természettel", az azonos nemű emberek közötti szexuális kapcsolat azonban "súlyosan bűnös és káros azok jólétére, akik benne élnek".

"Azon személyek felé, akik magukat az LMBT közösség tagjainak vallják, tartozunk ezzel a szeretetteljes igazsággal, különösen azok a papok, akik az Egyház nevében szólalnak meg ebben az összetett és nehéz kérdésben." - írja a bíboros.

Azoknak, akik az Egyház nevében szólnak, hűségeseknek kell lenniük Krisztus megváltoztathatatlan tanításához, mivel csak Isten teremtő tervével való összhangban élve lehet mély és tartós megelégedettségre jutni.

Sarah bíboros az írásában felhívja a figyelmet azokra a tanúságtevő férfiakra és nőkre, akik homoszexuális vonzalmat tapasztaltak meg, de úgy döntöttek, hogy az evangélium iránti hűségből nem követik azokat. A prefektus ezek között külön kiemeli Daniel Mattson könyvét, amely a "Miért nem nevezem magamat melegnek?" címet viseli, és amelyhez maga Sarah bíboros írt ajánló előszót.

"Ezek a férfiak és nők a kegyelem erejéről tesznek tanúságot, az emberi szív nemességéről és rugalmasságáról, és az Egyház homoszexualitásról szóló tanításának igazságáról." - írja Sarah bíboros. "A példájuk tiszteletet és figyelmet érdemel, mivel mindannyiunknak sokat tanítanak arról, hogyan tudjuk jobban befogadni és kísérni a testvéreinket és nővéreinket, hiteles lelkipásztori szeretettel."

Sarah bíboros kritikáira James Martin egy a Crux magazinnak adott nyilatkozatában válaszolt. Mint mondja, a sokat bírált könyve a jezsuita elöljárója hivatalos egyházi engedélyével jelent meg. Ennek ellenére azt mondja: "Sarah bíborosnak igaza van abban, hogy kritikus voltam azzal az általános lelkipásztori válasszal szemben, amit az Egyház az LMBT katolikusoknak adott, és hogy hiányosnak éreztem azt. Őeminenciájának ebben a pontban igaza van, és azt hiszem, ebben egyetértünk."

Az interjújában Martin elismerését fejezte ki Sarah bíboros felé, amiért a publicisztikájában az "LMBT" kifejezést használta. "Egy fontos vonatkozásában az írása előrelépést jelent." - mondja. "Az 'LMBT' kifejezést használja, amivel szemben néhány tradicionalistább katolikus ellenállást tanúsít."

Az ördögi javaslatoktól sem visszariadó vatikáni kommunikátor, James Martin üzenetét és lelki békéjét egyelőre nem látszik megzavarni egyetlen kritika sem.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/01/a_wall_street_journal-ben_biralja_sarah_biboros_james_martint

Fiatal katolikusok úgy érzik, megfosztották őket az örökségüktől. Vajon milyen irányba mennek tovább?

Az alábbiakban a katolikus újságíró Matthew Schmitz írását közöljük, amely a Catholic Herald magazin 2017. szeptember 1-jei számában jelent meg, a lapszám címlapsztorijaként.

Schmitz ezt a kommentárját ahhoz az (erősen vitatható) hírhez fűzte, ami szerint Ferenc pápa nemrég "a liturgikus reformok visszafordíthatatlanságáról" beszélt. Az eredetileg angol nyelvű írás teljes terjedelmében a Catholic Herald oldalán olvasható.

Nem a kor határozza meg, hogy valaki az előírásokat vagy a szabadságot, a szertartásosságot vagy a lazaságot részesíti előnyben. És mégis, a katolikus világ nagy részében fiatal tradicionalisták versengenek idős progresszívokkal. Roppant ironikus, hogy fiatalok, akik nagyrabecsülik a hagyományokat, olyan idősekkel néznek szembe, akik a naprakészet hajszolják; hogy progresszívok félnek a jövőbeli összecsapástól a tradicionalistákkal, akik meg ki nem állhatják a közvetlen elődeiket.

Bárkinek, aki kételkedik a konfliktus valódiságában, egy kolostort vagy egy zárdát kellene meglátogatnia: a fiatal szerzetesek szinte kivétel nélkül sokkal hagyománykövetőbbek az elődeiknél. Franciaországban húsz éven belül a papok többsége kizárólag a hagyományos latin szentmisét ünnepli majd. Az ember akárhova néz, a fiatalok a régi rítust akarják.

Kevesen szóltak olyan sokatmondóan az egyházban zajló változásokról, mint René Dinklo atya, a holland dominikánusok tartományfőnöke, aki a rendjének egyetlen "X generációhoz" tartozó tagja. Dinklo atya legkorábbi emlékei közt olyan gyóntatószékek vannak, amelyeket a fiatal kórus dobjainak hangja tölt be. Mire az 1990-es években a rendhez csatlakozott, a holland dominikánusok már elhagyták a hagyományos imáikat, és arra a meggyőződésre jutottak, hogy a rendjüket hamarosan úgyis laikus társasággá alakítják. Jó oka volt tehát azt hinni, hogy ő lesz az utolsó pap egy olyan tartományban, ami 500 éven át működött.

És egyszercsak a tartományban hivatások kezdtek születni. A fiatal holland dominikánusok alig várták, hogy visszaállítsák azt az élet- és imaformát, amit az elődeik leépítettek. "Messzireható változások küszöbén állunk" - mondta Dinklo atya az elmúlt évben. "Ebben a helyzetben generációk közötti feszültségek merülhetnek fel." A fiatal férfiak a szerzetesi habitust akarják hordani, és "újra fel akarnak fedezni több olyan vallási szokást, szertartást, ének- és imaformát a hagyományból, amitől az idősebb generáció megszabadult." Azért, hogy elkerüljék a nemzedékek közötti konfliktust, ezek a fiatal férfiak új rendházat hoztak létre.

Egy 2010-ben készített írásában a szintén dominikánus Augustine DiNoia érsek beszámolt az ezekkel a fiatal tradicionalistákkal kapcsolatos tapasztalatairól. "Az az érzésem, hogy ezeket a huszas-harmincas éveikben járókat a tapasztalataik radikalizálták ... úgy, ahogyan minket nem sikerült." "Isten tudja miféle személyes és közösségi tapasztalatok" után megismerték "az erkölcsi káoszt, mind a személyest, mind a közösségit, és ők nem kérnek belőle". A hivatásukat a menekülés szűk ösvénye vezérli. "Olyan, mintha egy sötét szakadék széléig jutottak volna - és visszafordultak."

DiNoia nemzedéke egyesíteni szerette volna az Egyházat és a világot, a fiatal papok azonban úgy hiszik, ez a kettő végső soron egymással szemben áll. "Nehéz lehet számunkra felfogni, de ezek a fiatalok nem osztják azt a kulturális optimizmust, amit mi a zsinat utáni időszakban magunkévá tettünk." Ők "az Egyház saját belső elvilágiasodásáról" panaszkodnak, és különösen "a liturgiával szembeni kiábrándultságról". Ez magyarázza meg a lelkesedésüket az 1962-es miserítus iránt.

DiNoia aggódik e nemzedék papjai miatt. Bár sok szó esik a jövővel szembeni nyitottságról, mint mondja, "nem vagyok benne biztos, hogy teljesen készen állunk arra az egyfelől a minket körülvevő kultúra radikális elutasítására, másfelől a dominikánus-katolikus alternatív életforma iránti radikális elkötelezettségre, amelyeket ezek a fiatal férfiak képviselnek."

A fiatal katolikusok közül sokan úgy érzik, megfosztották őket attól az örökségtől, ami jogosan az övék. Olyat kell újból darabonként összerakniuk, amit sértetlenül kellett volna megkapniuk. Egy angol professzor nemrég számolt be nekem arról a próbálkozásáról, hogy a Dictionnaire de théologie catholique egy példányát beszerezze. Ez a könyv megkérdőjelezhetetlen tekintélyből szinte önkéntes tiltás alá került a zsinat ideje alatt. A professzor felvette a kapcsolatot egy olyan belga személlyel, aki a kiürülő rendházak könyvtárának elszállításával foglalkozott. Ez a személy egy olyan ferences közösséget talált, amelyik hajlandónak mutatkozott eladni a készletét. Az utolsó pillanatban azonban a történet más fordulatot vett. A szerzetesek inkább úgy döntöttek, elégetik a könyveiket, "hogy megakadályozzák, hogy azok a tradicionalisták kezébe kerüljenek".

Kik ezek a félelmetes fiatal tradicionalisták? Térj be New York egyik csendes kápolnájába, és megtalálod rá a választ. Minden egyes szombat reggelen fiatal miserésztvevők titokban találkoznak ott. Nemek szerint el vannak választva: a nők bal-, a férfiak jobboldalon. Farmerban és Birkenstockban, esetenként orrpiercinggel, a belváros útszéli lézengőinek hinnéd őket. Ők azonban céllal érkeztek ide. Amikor a csengő megszólal, mindannyian felállnak. Egy kapucnis pap közelíti az oltár felé, és a szentmisét latinul kezdi el. A szentáldozás alatt a puszta földre térdelnek le, oda, ahol az áldoztatórácsnak kellene lennie.

Egy olyan városban, ahol a visszafogottságot kigúnyolják, az erkölcstelenséget pedig ünneplik, a hódolatnak ez a légköre megdöbbentő. Ezek a szentmisék egy éve kezdődtek, amikor a fiatal pap végülis beadta a derekát a fiatalok kérésének. Hagyományos misét szerettek volna, ő pedig tartott az idősebb paptársaitól, akik ezt ki nem állhatják. Ez a titkos gyűlés volt a kompromisszum. Miközben a hír csak szájról szájra terjedt a diákság és a fiatal munkavállalók között, a közösség lassacskán megnövekedett.

A záróevangélium után a szentmise résztvevői kávéivással fejezik be a szentségi böjtjüket. Megkérdezem egyikőjüket, hogyan kezdett el ide járni. "24 éve járok szentmisére" - mondja. "Továbbra is járok mindkét miseformára, de amikor először a latin misére jöttem, azt sokkal hódolatteljesebbnek éreztem. Mintha kiemeltek volna ebből a világból." A stílusa lefegyverző, az öltözete jelenkori és semmit sem sejtető. Ahogy a beszélgetésünk arra terelődik, hogy IX. Piusz pápának igaza volt a Mortara ügyben, be kell látnom, hogy ő az a személy, akit az imázsra oly sokat adó katolikusok az Egyház jövőjeként mutatnának fel - ha nem vonzódna ennyire az Egyház múltjához.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/09/01/a_fiatalok_a_regi_ritust_akarjak

Kapcsolódó cikkeink:
Ferenc pápa elítéli a fiataloktól hemzsegő 'múltidéző' rendeket
Bestseller a lincolni kispapok latin gyászmise albuma
Tíz éves a Summorum Pontificum
Ferenc pápa megszünteti a hagyományos római miserítust?

Hamispróféta a béke hírnöke? Micsoda békéé, lásd Rómát, ahol már érződik tetteinek következménye

https://www.youtube.com/watch?v=e49bhVO7CoM

Az Ég sürgető kérése ima-vigília tartására (az Isteni Irgalmasság Máriáján keresztül)

Ima-vigília kérés.

Egy szenvedő lélek Jézus Szent nevére kéri, segítsünk megvédeni az Üdvösség Misszióját a Sátántól, hogy a lelkek megmeneküljenek a kárhozattól, hogy a Maradék Hadsereg egyesüljön, és Isten kegyelméből megerősödjön!
6 instrukciót küldött a szenvedő lélek Jézus Szent nevében:

1: Jézus kéri, hogy világméretű virrasztást tartsunk, mialatt elimádkozzuk mind a négy Rózsafüzér titkait, egymás után megszakítás nélkül. A Virrasztás éjfélkor kezdődjön mindenütt.

2: A vigília előtti éjjel 24 órától (tehát 24 órával az ima-vigília kezdete előtt-től) böjtöt kell tartani a vigília befejezéséig. (aki képes rá, egészsége engedi)

3: Gyónás a vigília előtt

4: Azonnal és szívből bocsássunk meg minden bűnt, amelyet ellenünk bárki elkövetett, és keressünk megbocsátást azoknál, akik ellen mi vétkeztünk. E - mailben, levélben, virággal, telefonon, bárhogyan, de intézzük el, hogy ne tápláljanak irántunk haragot tovább. Tehát maradéktalan kiengesztelődés mindenkivel.

5: A vigília dátuma saját választás, de minél előbb meg kell tartanunk!

6: A vigíliát lehetőség szerint felszentelt helyen tartsuk meg (pl. Templom, imaház stb), de az otthonainkban is megtarthatjuk. Ami számít az a hit, a szeretet Jézus és Mennyi Édesanyánk iránt és a tiszta szív.

Az éjfél Jézus Krisztus Második Eljövetelének szimbóluma.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Áldott Szűzanyánk, a Rózsafüzér királynőjének szeretete legyen örökre mindnyájunkkal.

Forrás (angol):  https://fatherofloveandmercy.wordpress.com/2017/08/29/prayer-vigil-request/

németül:  http://dasbuchderwahrheit.de/gebetskreis/Vigilien-Mahnwachen.htm