Égi Édesanyánk üzenete 2017. február 25-én Medjugorjéból

Mélyen éljétek meg hiteteket!

Medjugorjei üzenet 2017 február 25.

Drága gyermekek! Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy mélyen éljétek meg hiteteket, és kérjétek a Fölséges Istent erősítse meg azt, hogy a szelek és a viharok ne tudják összetörni.Hitetek gyökere az ima és az örök életbe vetett remény legyen. Gyermekeim, már most ebben a kegyelmi időben munkálkodjatok önmagatokon, amikor Isten kegyelmet ad, hogy a lemondásban és a megtérésre való meghívásban a hit és a remény tiszta és állhatatos emberei legyetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

A Boldogságos Szűz Mária ezen üzenetében a hit mély megélésére hív. A hit az Istennel való élő kapcsolatba vezet be bennünket. Emlékezzünk csak üzeneteire, amelyeket az elmúlt években međugorjei jelenései által intézett hozzánk: „…Gyermekeim, higgyetek és imádkozzatok, hogy az Atya gyarapítsa hiteteket, majd kérjétek azt, amire szükségetek van. Veletek vagyok… A világnak szüksége van arra, hogy meggyógyuljon a Teremtő Istenbe vetett hite. Jézus szenvedése és kereszthalála által meg fogjátok érteni, hogy csak imádsággal válthattok ti is a hit igazi apostolaivá, amikor egyszerűségben és imában ajándékként élitek meg hiteteket… Ma értetek és veletek imádkozom, hogy a Szentlélek segítsen nektek és növelje hiteteket, hogy még inkább elfogadjátok üzeneteimet, amelyeket itt, ezen a szent helyen adok nektek. Gyermekeim, értsétek meg, hogy ez a kegyelem ideje mindnyájatok számára, és velem, gyermekeim biztonságban vagytok. Mindnyájatokat szeretnélek elvezetni a szentség útjára. Éljetek üzeneteim szerint és minden szót, amelyet mondok, váltsátok életté. Legyen drágakincs számotokra, mert az égből érkezik.”

Az Egyház tanít bennünket és azt mondja, hogy Mária a hit zarándokútját járta (LG 58). Életútja tele volt szorongással és kérdésekkel: Hogyan fog történni? Hogyan szerzett tudomást Heródes a gyermek születéséről? Miért akarja megölni? Mennyi ideig kell Egyiptomban maradnunk? Látjuk-e majd valaha is elveszett fiunkat? Mit jelent ez a szörnyűség a Kálvárián? Minden ködbe borult. Hol van Isten? Kérdések, csak kérdések…

Mit tegyen az édesanya ebben a kétségbeejtő csendben? Megijedjen? Nem. Kétségbeessen? Nem. Az Evangélium háromszor mutatja meg számunkra azt, hogyan gondolkodik szívében az Édesanya?! Emlékezik a régen elhangzott szavakra és összehasonlítja azokat a szomorú eseményekkel, amelyek éppen megtörténtek és a csendben, az alkonyatban és a sötétségben keresi Isten arcát. Neki is törekednie kellett arra, hogy gondosan megőrizzen emlékezetében minden eseményt és szót, törekednie kellett arra, hogy figyelmesen megvizsgálja szívében azokat, lélekben megkülönböztette és szüntelenül fontolgatta. Pontosan úgy, ahogyan az élet útját járta: az élet sötét ellentétei között törekedett felfedezni Isten akaratát és Isten tervét.

Mária a hit zarándoka volt, mert nem tudott mindent. Életében beteljesedik az áldás, amelyet Szent Erzsébet mondott neki: „Boldog vagy, mert hittél…” (Lk 1, 45). Máriában hitünk legteljesebb példáját láthatjuk. Hitünk útján közel van hozzánk. Ezért mondhatja nekünk: „Drága gyermekek, járjatok velem. Én is bejártam ezeket az utakat a sötét éjszakákban és a csillag nélküli éjjeleken. Tegyétek ti is azt, amit én tettem: engedjétek át magatokat Isten csendjének és le fogjátok győzni a félelmet, a sötétséget és az éjszakát. És boldogok azok, akik a sötét éjszaka közepén hittek a világosságban.”

Itt a földön hitben és nem látásban élünk. A hit nem világítja be az előttünk álló hosszú utat, hanem csak annak egyetlen lépését. Ha van bátorságunk haladni az úton, akkor a következő lépés már világos lesz. Isten Gábriel arkangyal által sem magyarázza meg Máriának azt, hogy mi vár rá a hit útján. Ő csak abban erősíti meg, hogy az Úr vele van. Azt, amit Szűz Mária megélt, bennünket is biztos úton vezethet el Jézushoz. Legyen bátorságunk a szűk út ellenére is a Szűzanyával járni, hisz tudjuk, hogy az út végén az, az élet vár ránk, amelyet Isten ad.

Imádság

Szűz Mária, a hit és a remény Édesanyja! Te boldog vagy, mert hittél és mindvégig hűséges maradtál. Hittél akkor is, amikor már senki sem hitt. A kereszt alatt is a remény és az Isten akaratának való önátadás Édesanyja maradtál. Imádkozd ki számunkra is a hit kegyelmét, hogy Isten oldalán álljunk és maradjunk életünk legnehezebb pillanataiban is, tudva azt, hogy Isten mindent a javukra fordít azoknak, akik kitartóan hisznek és, akik szeretik Őt. Különösen ebben a nagyböjti időben szeretnénk veled járni Édesanyánk, Mária, hogy megélhessük és megízlelhessük a Húsvét örömét. Könyörögd ki számunkra az arról való lemondás bátorságát, ami rabságba taszít, és lelassítja lépteinket a szabadság felé, amelyet Isten ad. Köszönünk Neked minden szót, jelenléted, buzdításod és minden szívet, amely megnyílik szavaidra, amely szavak által megéljük Istent, aki a kegyelem és az élet forrása. Ámen.

M.M

fordította: Sarnyai Andrea

Jogszerűen engedélyezte-e Várszegi Asztrik Toókos Péter János református bencés szentségekhez járulását?

A Kötőszó evangélikus közéleti blog interjút közölt a református bencéssel, aki elmondta, hogy püspöki engedéllyel szentségekhez is járulhat.

Nem is gyón, nem is áldozik? Ezek mentén szoktak katolikusok és protestánsok egymás torkának esni.

De. A gyónást biblikus dolognak tartom, már a belépés előtt elkezdtem, hamarabb, mint hogy tudtam volna, hogy szerzetes leszek. Több helyen van utalás erre a Bibliában, például Jakab levelében is. Érdekes, hogy sok protestáns közösség is gyakorolja. Luther a szentségek közül kivette ugyan a gyónást, de ajánlotta és nagyra becsülte. Én úgy látom, hogy más, amikor magamban mondom a bűneimet az Úristennek, és más, amikor valaki előtt teszem ezt. Luther bölcs volt, amikor ezt nagyon erősen javasolta, de nem tette kötelezővé. Nekem mindenképpen használ, másnak nem erőltetném.

A közös áldozás hiánya pedig a kereszténység botránya. Ami az egység kellene, hogy legyen, az választ el minket legjobban, hiszen a történelmi felekezetek elismerik egymás keresztségét, de a reformátusok és az evangélikusok között van csak interkommunió, a katolikusokkal nincs.

Előfordulnak persze olyan helyek, ahol ezt megengedik, de nem ez a gyakorlat. Ahhoz, hogy én itt áldozhassak – milyen kegyetlen dolog, hogy még a szavaink is mások: „áldozás”, „úrvacsora” –, két püspök engedélye kellett. Az én engedélyem Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak és Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a megegyezése alapján arra szól, hogy a monostor közösségében az áldozás szentségében részesülhetek. Ez annyit jelent, hogy például amikor a nagybátyámat temettük Szegeden, a katolikus gyászmisén nem áldozhattam, mert nem monostori liturgia volt.

Ilyesmiről ritkán hall az ember, ezért felmerül a kérdés: hogyan is van ez szabályozva a kánonjog alapján? A vonatkozó paragrafusok legjobb tudomásom szerint ezek:

844. kán. -- 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. és 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával.

2. §. Valahányszor a szükség úgy kívánja, vagy a valódi lelki hasznosság indokolja, és feltéve hogy elkerülik a tévedés vagy a közömbösség veszélyét, azoknak a krisztushívőknek, akiknek fizikailag vagy morálisan lehetetlen katolikus szentségkiszolgáltatóhoz fordulniuk, fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek.

3. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve; ez érvényes más olyan egyházak tagjaira is, amelyek helyzete az Apostoli Szentszék megítélése szerint a szentségek tekintetében megegyezik az említett keleti egyházakéval.

4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók ugyanezeket a szentségeket megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek.

5. §. A 2., 3. és 4. §-ban említett esetekre a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia csak akkor adjon ki általános szabályokat, ha az érdekelt nem katolikus egyháznak vagy közösségnek legalább az illetékes helyi hatóságát megkérdezte.

Toókos Péter János református bencés esetén, hogy "tanúságot tett-e a szentségekkel kapcsolatos katolikus hitéről" - nem megítélhető kívülállóknak, noha eme interjú alapján, ha nem is mond ellene, legalább agnosztikusnak tűnik, és mintha tagadná a hajlandóságot az áttérésre.

Megítélhető azonban, hogy sem "életveszély", sem "más súlyos szükség" nem "sürgette" Várszegi Asztrik apát urat és Toókos Péter János testvért.

Ha ez így van, és ha más kánon nem szabályozza a helyzetet, akkor itt visszaélésről van szó. Biztos vagyok benne, hogy kánonjogászok is kénytelenek lesznek majd megvitatni a konkrét esetet eme interjú után, és a magyar egyház világossá fogja tenni, hogy ez miért lehetséges mégis, ha az - vagy megszüntetik a visszaélést.

Érdekes lenne, ha kiderülne, hogy püspöki engedéllyel és katolikus hit nélkül is lehetséges az intercommunio - vagyis más felekezetűek katolikus áldozása. Szólni kellene majd róla Kasper bíborosnak, aki azt híreszteli, hogy ez lesz Ferenc pápa következő lépése. Biztosan érdekelni fogja, hogy nem kell feltalálnia a spanyolviaszt.

Lesznek, akik jogászkodásként és (az igen súlyos) kánonjogi kódexszel való dobálózásként fogják értelmezni ezt a cikket. Erről azt gondolom, hogy ha az Eucharisztia objektíven számít, akkor ez a visszaélés is számít: akkor vagy be kell ezt fejezni, vagy meg kell változtatni a vonatkozó jogot, hogy ez beleférjen - ám ez utóbbit jó érvekkel is alá kell támasztani. Ha pedig János testvér megkülönböztetés útján kialakított lelki meggyőződése az elsődleges, akkor az enyém is az - e második esetben is szabad a kérdést feltenni, az első esetben pedig kötelező.

http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2017/02/jogszeruen-engedelyezte-e-varszegi.html

A Vatikánba tartott pápai köszöntő után egy Sámánasszony lépett elő akinek Ferenc pápa csak ennyit mondott, hívj engem Jorge nek.

Az Ensz harmadik globális találkozója keretébe tartották meg az őslakosok fórumát Rómában. A találkozó után Ferec pápa magánkihallgatáson fogadta az Argentínából érkező pogány, többistenhitű őslakosokat. A Vatikánba tartott pápai köszöntő után egy Sámánasszony lépett elő akinek Ferenc pápa csak ennyit mondott, hívj engem Jorge nek. A sámánasszony áldást mondott Ferenc pápára majd egy rövid rituáké után ajándékokat nyújtottak át a pápának. Ez az esemény többeket megdöbbentett.Nincs mit csodálkoznunk, hisz ilyen korábban is megtörtént magas rangú Vatikáni tisztségviselőkket. 2015 január 17-én Chilében Santiagoi bíboros, és az Apostoli nuncius valamint számos püspök vett ŕészt és asszisztált pogány szertartáshoz a Pacamamához. A beszámoló szerint minegyikük kokacsejét rágott,és az őslakosokkal együtt kukorica alapú alkoholt ittak.


http://callmejorgebergoglio.blogspot.hu/2017/02/a-shaman-visits-francis-at-vatican-and.html?m=1

A Szent Arc

JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETE

Kedves Barátaim!

Tegnap hozta a postás azt a levelet, ahol egy számomra hiteles személy JÉZUS SZENT ARCÁNAK TISZTELETÉRE azzal hívta fel a figyelmet, hogy: AZ ÚR JÉZUS HÚSHAGYÓ KEDDRE, (Hamvazószerda előtti kedd = Febr. 28.) KÜLÖNÖSEN KÉRTE AZ Ő SZENT ARCÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉT, A SZENT-ARC IMÁVAL.

Az ÚR azt is kérte, hogy ezt most minél több embernek ADJUK TOVÁBB, mint IMAKÉRÉST.

A borítékban néhány leporellószerűen összehajtogatott kis lapocska is volt, az imával, és a hozzávaló ismertetővel együtt. Az alábbiakban ezt csatolom:

Az első egy „olvasható forma”.

A második és a harmadik a leporellós formák. – (Mindhárom JPG. => így tudtam csak beszkennelni.)

A harmadik csatolmány a honlapomon (www.marianus.eoldal.hu) is fent van, az SOS.-IMÁK között, SOS-27-es jelzéssel. – Ott a rózsafüzér ima mellé az van kiemelve, hogy az Úr Jézus ígérete szerint a 41 napig hűséggel imádkozott imával „Akár a háború is elkerülhető”! (= XII. Piusz pápa szavai.)

Gondoljunk bele, mit kér most az Úr Jézus:

Ahogy Hamvazószerdától Húsvétig (a vasárnapok kivételével) = 40 nap; ugyanúgy: Húshagyó keddtől Húsvétig = 41 nap = pontosan az imában kért, Kegyelmi Ajándékként meghatározott időszak! – Igencsak elgondolkoztató! - Nagyon nagy kegyelmi lehetőség, csatlakozzunk minél többen ehhez a lelki felhíváshoz!

Az Imaszándék nincs meghatározva, de lehet: egyszerűen csak szeretetből és engedelmességből, mert az Úr kérte, és hogy az Ő legjobb szándéka szerint kerüljön oda, ahol a legnagyobb szükség van rá; vagy: a Békéért, a Hazáért, családért és egyéni kéréssel, stb. - 41 nap az Életért.

(Tudom, hogy mindenkinek szűkre szabott az ideje, de az ima elmondása 10 perc!)

2017-02.23.                                                                                                                                       Szeretettel: Mária

Sosa SJ: „Jézus szavait újra kell értelmezni”

Welby anglikán „érsek” 30 dénárja
Megalakulásuk 300. évfordulóját Canterbury katedrálisában ünnepelték a szabadkőművesek
Írta: Mauro Faverzani, a Corrispondenza Romana szerkesztője
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Krisztus után 597-től 1558-ig, Pole bíboros haláláig, Canterbury a katolikus Egyház egyik szilárd bástyája volt. Canterbury volt Anglia első püspöki és a mindenkori prímásának székhelye. 1558 óta az anglikanizmus székhelyévé tették, és azóta minden másképp van ott.
Korábban itt volt Becket Szent Tamás sírja, aki Canterbury érseke és Anglia prímása (1117-70), s az ország kancellárja volt. II. Henrik túlbuzgó hívei saját székesegyházában az oltár előtt gyilkolták meg 1170-ben. VIII. Henrik Tamás sírját is meggyalázta, és tetemét elégettette. Az anglikán szakadás óta Canterbury nem szűnt meg – negatív – meglepetésekkel szolgálni.

A szakadárok mostani legújabb ötlete az volt, hogy Canterbury székesegyházát – Anglia anyaszékesegyházát, az angol királyokat koronázó prímás székhelyét – átadták a szabadkőműveseknek, hogy azok ott ünnepeljék megalakulásuk 300. évfordulóját. Az ünnepséget ugyanazon a napon – 2017. február 18-án – tartották meg nagy pompával, amelyiken Nichols bíboros Westminster katolikus székesegyházában Angliát és Wales-t újfent felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Canterbury ősi bazilikáját három órán keresztül tartották „túszul” a Teremtés könyve kígyójának szövetségesei, a szabadkőművesek. Sátán, ördög vagy Lucifer, a gonosznak nincs olyan alakja, amit a szabadkőművesek ne értelmeztek volna át, és ne állították volna új és szép megvilágításba. Ezért és sok más ok miatt, mindenki, aki csatlakozik hozzájuk, a halálos bűn állapotában van, ahogy ezt a katolikus Egyház számtalan dokumentuma kimondta.

1717. június 24-én négy londoni szabadkőműves páholy (nem az összes) a Lúdhoz és Rostélyhoz címzett („Goose & Gridiron”) fogadóban nagypáhollyá (Premier Grand Lodge of England = Angol Egyesült Nagypáholy) egyesült – ezt az eseményt tartja a világ a szabadkőművesség megalakulásának, aminek 2017-ben ünneplik 300. évfordulóját. Az Angol Egyesült Nagypáholy nagymestere Kent hercege, aki ugyan a trónutódlásban csak a 34. helyen áll, de a királyi család tagja. A Hannover-házból származó angol királyok közül IV. György, IV. Vilmos, a Sachsen-Coburg-Gotha (Windsor) házból VII. Edward, V. és VI. György, a mostani angol királynő, II. Erzsébet édesapja volt szabadkőműves. Az utóbbi az 1930-as években a skót nagypáholy nagymestere is volt. A Schleswig-Holstein-Sonderburg-Glücksburg házból származó Fülöp, Edinburgh hercege, a királynő férje, 1952. óta szabadkőműves.
De nemcsak a királyok, az anglikán egyház világi fejei, hanem Canterbury érsekei, az anglikán egyház szellemi fejei közül is igen sokan voltak páholytagok.

Azon nincs semmi meglepő, hogy Welby „érsek” engedélyt adott a szokatlan szertartásra. Mielőtt Welby Canterbury érseke lett, Durham püspöke volt, és azelőtt Liverpool székesegyházának dékánja. Mint ilyen vett át West Lancashire szabadkőműveseitől 69 ezer fontot a katedrális egyik kápolnájába (Lady Chapel) vezető új lift megépítésére. Érdemes megnézni, hogy milyen sok szabadkőműves szimbólum található azóta a liverpooli bazilikában, melyek többek között a liftet, és számos asztalt díszítenek (e különös jelenségről lásd Virtue – The Voice of Global Orthodox Anglicanism).
A nagypáholy internetes oldala most arról számolt be, hogy Welby 300 ezer fontot kapott a szabadkőművesektől a Canterbury-i katedrális északkeleti hajójának a restaurálására. Hogy miért éppen az északkeleti kereszthajó? Mert 1170. december 29-én itt hasították be Becket Szent Tamás koponyáját, Anglia prímásának tonzúrás felkent fejét, mely a klerikus állapot látható, külső jele. Ez igencsak szimbolikus cselekedet volt, ami a személyre irányuló közvetlen támadáson felül a papi szent állapotnak és magának az Egyháznak is szólt.

Valószínű, hogy a nagypáholy „jubileumi ünnepségével” 2017-ben is az Egyháznak, mégpedig inkább a katolikusnak, mint az anglikánnak, akart üzenni. 1880-ban a székesegyház alatt egy férfiholttestet találtak, amiről azt feltételezték, hogy Becket Tamás maradványai. VIII. Henrik ugyan szétromboltatta a sírt, és a csontokat elhamvasztatta, de évszázadokon át csökönyösen tartotta magát az a legenda, hogy a parancsnak csak az első felét hajtották végre, mert az elégetéssel megbízott férfiak tiszteletből vagy félelemből nem mertek hozzányúlni a szent csontjaihoz, hanem titokban újra eltemették. Akárhogyan is történt, az 1880-ban a megtalált csontokat újra sírba helyezték, mégpedig ugyanoda, ahol Becket Tamás eredeti síremléke állt, azaz az északkeleti kereszthajóba. Ez a sír ma Anglia legtöbbet látogatott zarándokhelyei közé tartozik.

A Canterbury-i székesegyház Becket Szent Tamás sírját befogadó kereszthajójának restaurálása nem az egyetlen ötlet, azaz „figyelmeztetés”, amit a szabadkőművesek a katolicizmus felé intéztek. 300 éves jubileumi ünnepségüket nyilván nem véletlenül tartották azon a napon, amikor Nichols bíboros – a Fatimából direkt elhozatott Szűzanya szobor előtt – Angliát és Wales-t újfent Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta fel. Fatima különös szálka a szabadkőművesek szemében, ők vezették a rágalmazási és istentelen támadásokat a fatimai jelenés és látnokok ellen.

E tények fényében, az, ami Canterbury székesegyházában e napokban történt, nem lehet véletlen.

---

2.
Bergoglio kérésére: Anglikán liturgia a római Szent Péter katedrálisban
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Február 26-án, ötvenedvasárnapon, Bergoglio Rómában ellátogat egy anglikán templomba és közösséghez. Két héttel később, március 13-án, a római Szent Péter bazilika történetében első ízben, anglikán liturgiát tartanak az apostolfejedelem sírjánál, mert Bergoglio – annak „örömére”, hogy 50 évvel ezelőtt kezdődött el a katolikus-anglikán párbeszéd – megengedte, hogy e napon a zsolozsma egy részét anglikán rítusban mondják.

A liturgiát David Moxon újzélandi anglikán „püspök” vezeti, aki a római anglikán központ igazgatója. Arthur Roche, „katolikus” „püspök”, az istentiszteleti kongregáció titkára és Bergoglio bizalmasa mondja a prédikációt. Énekelni Oxford legrégibb kollégiuma, a Merton kollégium kórusa fog. Ebben az exkluzív kollégiumban tanult többek között az eretnek William Ockham és John Wiclif, valamint J. R. R. Tolkien és Churchill apja, és a legújabb időkben a japán trónörökös.

Legújabb hír: Bergoglio 26-i látogatása után azt tervezi, hogy hamarosan Dél-Szudánba utazik, együtt az anglikánok fejével.

---

3.
Arturo Sosa, a jezsuiták rendfőnöke szerint újra kell értelmezni Jézus szavait
(forrás: www.katholisches.info – 2017. február 22.)

Arturo Sosa Absacal, Venezuela-i jezsuita, a jezsuiták rendfőnöke, aki nagyon közel áll Bergoglio-hoz. Vele készített nemrég egy interjút Giuseppe Rusconi svájci újságíró. Ebből az interjúból következnek részletek:

Rusconi: A Hittani Kongregáció prefektusa azt mondta a házassággal kapcsolatban, hogy Jézus erre vonatkozó szavai egyértelműek, aminek megváltoztatására se egy angyalnak, se a pápának nincs hatalma.
Sosa: Elsőnek el kell kezdeni szépen végiggondolni, mit mondott Jézus valójában. Abban az időben senkinek nem volt felvevőgépe, hogy a szavait megörökítse. Ami tudunk, az az, hogy Jézus szavait kontextusba kell helyezni. E szavak bizonyos nyelven, bizonyos környezetben, valakihez lettek intézve.

Rusconi: Igen, de ha Jézus minden szavát át kell vizsgálni és történelmi kontextusba kell helyezni, akkor e szavaknak nincsen többé abszolút értékük.
Sosa: Az elmúlt száz évben rengeteg tanulmány készült, ami megpróbálta egzakt megérteni, mit akart Jézus mondani. Ez nem relativizmus, de emlékeztet rá, hogy a szó relatív, az Evangéliumot emberek írták, amit az Egyház, ami emberekből áll, ismert el. Ezért igaz, hogy senki nem másíthatja meg Jézus szavait, de tudni kell, hogy pontosan mit is mondott!

Rusconi: Máté 19,2-6 is vita tárgyát képezi? „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”
Sosa: Én teljesen egyetértek azzal, amit F. p. mond. Nem támasztunk kételyt, különbséget teszünk.

Rusconi: De a különbségtétel egyben értékelés, különböző opciók közötti választás. Tehát nem kötelező többé egyetlen egy értelmezést elfogadni?
Sosa: Nem, kötelesség mindig van, de ez a különbségtétel eredményeinek a követése.

Rusconi: De a végső döntés akkor különböző hipotézisek megítélésén alapszik. Ezek szerint Ön azt a hipotézist is felveti, hogy ez a mondat: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!”, egzakt nem azt jelenti, mint ami benne áll? Röviden: Kételkedik Ön Jézus szavában?
Sosa: Nem Jézus szavában, de Jézus szavában, ahogyan mi értelmeztük. A különbségtétel nem a különböző hipotézisek között választ, hanem kész arra, hogy a Szentlélekre hallgasson, aki – ahogy Jézus megígérte – segít nekünk, hogy Isten jelenlétének jeleit az ember történelmében megértsük.

Rusconi: De hogyan kell különbséget tenni?
Sosa: F. p. különbséget tesz, miközben Szent Ignácot követi, csakúgy, mint az egész jezsuita rend: Szent Ignác azt mondta, hogy Isten akaratát kell keresni és megtalálni. Ez nem szórakozásból végzett keresés. A különbségtétel döntéshez vezet: nem csak értékelni kell, hanem dönteni is.

Rusconi: És kinek a feladata a döntés?
Sosa: Az egyház mindig a személyes lelkiismeret elsőbbségét hirdette.

Rusconi: Nézzük, jól értettem-e? Ha tehát a lelkiismeret, egy eset megkülönböztetése után, azt mondja nekem, hogy áldozhatok, akkor is, ha a szabály ennek ellentmond …
Sosa: Az egyház az évszázadok alatt fejlődött, nem vasbetonból való tömb. Létrejött, tanult, megváltozott. Azért rendeznek ökumenikus zsinatokat, hogy megpróbáljanak a hit tanainak fejlődésére fókuszálni. A doktrína egy olyan szó, amit nem különösen szeretek, mert kövek keménységének benyomását kelti. Az emberi valóságnak sokkal több árnyalata van, soha nem fehér vagy fekete, állandó fejlődésben van.

Rusconi: Számomra úgy tűnik, hogy az Ön számára a megkülönböztetés gyakorlata elsőbbséget élvez a tannal szemben.
Sosa: Igen, de a tan a megkülönböztetés része. Egy igazi megkülönböztetés nem tekinthet el a tantól.

Rusconi: De más végkövetkeztetésre juthat, mint a tan.
Sosa: Ezt igen, mert a tan nem pótolja se a megkülönböztetést, se a Szentlelket.

http://katolikus-honlap.hu/1701/anglikan.htm

Kijárat a pokolból

Bántalmazott gyermekből gyógyult és gyógyító felnőtt – egy tanúságtétel, mely a legmélyebb sötétségbe is reményt lophat.

Anyja egy félreeső helyen, hároméves korában kikötözte kisfiát egy villanypóznához, és örökre elhagyta. Apja annyiszor és úgy megverte a gyermeket, hogy az a halál torkából visszajőve két és fél évig nyomta a kórházi ágyat. Mindezt azok után, hogy új családjánál a kutyaólban volt a helye, koszos, jéghideg vízben kellett fürödnie az udvaron, s olykor a pince sötétjébe és magányába taszították. Gyerekotthon, tévedésből bolondokháza, egy bántalmazó nevelőszülő, majd ideig-óráig béke egy házaspárnál, ahol az apa végre szereti, de aztán szerencsétlenség, javítóintézet, szökés a fővárosba, tizenkét évesen megerőszakolják, hajléktalanság, bűnözés, prostitúció…

Forog velünk a világ – de mi csak olvassuk mindezt. E lista egyetlen tétele is elegendő egy emberi élet végső összeomlásához. Nincsenek kétségeink, hová vezet egy ilyen út. Tim Guénard önéletrajzából kiderül, hogy az ő poklának bugyrain keresztül Lourdes-ig vezetett. Jelenleg a neves kegyhelytől nem messze él feleségével és négy gyermekükkel, méhészkedik, döbbenetes erejű, egyszeri „lélekvándorlásáról” tanúságot tesz ott, ahová csak hívják, és házukba fogadnak olyanokat, akiket nehéz sorsuk egy pontján hozzájuk küld Tim barátja. Isten. Mert ma már így tekint rá. Neki elhisszük. Ez nem olcsó fordulat, nem tiszteletlenség vagy jópofaság, hanem egy hetvenszer hét próbás férfi személyes istentapasztalata szülte.

A számtalan alkalommal megsebzett, megnyomorított gyermeki lélek és test sodródásának töredékeit olvasva újra meg újra belénk hasít: Miért engedi? Miért nem tesz semmit? Miért hallgat? S aztán idővel talán ráébredünk, hogy e kérdések bujkáló alanya nem Isten. Hanem az ember. Akin keresztül – ha eszközül adja magát – még egy olyan életben is fordulat következhet be, amelyre tízből kilencen már keresztet vetnének. Keresztények is.

A damaszkuszi úton persze fordulásuk után sem egyenes vonalú, egyenletes mozgással haladnak az emberek: visszaesések, elakadások, megtorpanások szakasztják előrejutásukat. Az indián ősöktől származó, de nem emiatt, hanem a megaláztatások nyomán féktelenül szilajjá vált Tim pályája sem varázsütésre állítódott át. Találkozások szegélyezték, melyek során a végre belé vetett hit, a bizalom, az elfogadás, a türelem kezdte mélyen gyógyítani az addig elvetett, ezerféleképp bántalmazott fiút. Rájuk támaszkodva kaphatott erőre e kiszolgáltatott fiatal legbelsőbb, sérthetetlen valója. S életében rájuk támaszkodva kaphatott erőre az ebben a világban kiszolgáltatott Isten.

E távlatok miatt lelkigyakorlat Tim Guénard "Erősebb a gyűlöletnél" című önéletírása.

Szigeti László

http://szemlelek.blog.hu/2017/02/21/kijarat_a_pokolbol

Ha Pál ma élne, az interneten figyelmeztetné Pétert - új interjú Schneider püspökkel, magyar felirattal

Pál apostol nemcsak személyesen figyelmeztette Péter apostolt, de ezt az egyházaknak elküldött levelében is megírta nyilvánosan - tette ezt a Szentlélek sugalmazására. Ha Pál ma élne, az interneten figyelmeztetné Pétert. Rendkívüli idők megengednek rendkívüli eszközöket: az Egyház jelen válsága rendkívüli, mert nem elszigetelt területeket érint, hanem a hit alapjait.

Ezekről és még sok érdekességről beszélt a kazahsztáni Athanasius Schneider püspök február 17-én, a Rorate Caeli és Adelante la Fe közös interjújában. Az alábbi interjúrészlethez a magyar feliratot  a Katolikus Válasz készítette.

Erdő Péter bíboros úr állásfoglalása az újraházasodottak áldozásáról

"Ami az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat illeti, helyes a lelkipásztori kísérésük – ez a kísérés azonban nem hagy kétséget a házasság felbonthatatlanságának igazsága felől, amelyet maga Jézus tanított. Isten irgalmassága bocsánatot kínál fel a bűnösnek, de megtérést kíván." (Erdő Péter)

A világegyház baljós helyzetére tekintettel fontos értékelnünk és megszívlelnünk Erdő Péter bíboros álláspontját az úgynevezett Kasper-javaslattal kapcsolatban, amely javaslat látszólag irgalmasan ad új esélyt azoknak, akiknek a házassága valamiért zátonyra futott, ám valójában Isten hatodik parancsának, és az Egyház házasságról és szexualitásról szóló tanításának a feladását jelenti, lelki veszélybe sodorva a híveket, a szentségek kiszolgáltatóit, és a hit tanítóit egyaránt.

A Ferenc pápa Amoris Laetitiájában sejtetett Kasper-javaslat miatt egy év leforgása alatt olyan helyzetben találjuk magunkat katolikusként, hogy az Egyház egyetemes hite hivatalosan is országról országra, egyházmegyéről egyházmegyére változni látszik. Az argentin, a római, a német, a máltai példák mutatják, hogy bizonyos püspökök készek hivatalosan is ellene mondani Jézus tanításának és az Egyház világosan kifejtett, definitív hitének (lásd itt, itt, itt és itt).

Ennek tükrében nagyra kell tartanunk, hogy Erdő Péter bíborosunk többször is világossá tette hithű álláspontját mind interjúkban, mind a szinódusi atyák és Ferenc pápa előtt is - nem mellesleg a családszinódusok főrelátoraként. Megjegyzendő, hogy az Amoris Laetitia megjelenése óta a magyar bíboros nem nyilatkozott a kérdésben; megtette azonban segédpüspöke, Székely János, aki mérvadónak a Hittani Kongregáció prefektusának, Müller bíborosnak az értelmezését jelölte meg. Ez valójában Erdő Péter és a magyar egyház álláspontja a kérdésben: az Amoris Laetitia nem akarja megváltoztatni sem a jogot, sem a tanítást, sem a szentségi gyakorlatot, ha ugyanis ez lenne a célja, akkor ezt világosan ki kellene fejeznie, nem pedig egy homályos lábjegyzetben utalnia rá. Tudomásunk van róla, hogy Erdő Péter ezt mondja a papjainak és a híveknek, ha kérdezik, és a Magyar Kurír is, ami (általunk vitatott gyakorlatként) minél több részlettől és konfliktustól igyekszik megkímélni a magyar katolikus közvéleményt - akár az olvasói hozzászólások cenzúrázása és az olvasók tömeges kitiltása árán is. A Kurír egyedül Müller bíboros azon interjúját hozta le a témában, amiben ezt az értelmezést kifejti.

Természetesen a Kasper-javaslat nem azért rossz, mert azt az Amoris Laetitia nem még egyértelműbben propagálja, hanem eleve rossz, amit ha maga a pápa tanítana is, sem lenne elfogadható igaz tanításként és helyes gyakorlatként. Az alábbiakban összegyűjtöttük Erdő Péter nyilvánosan fellelhető megnyilatkozásait azzal kapcsolatban, hogy a Kasper-javaslat miért lehetetlenség. A megnyilatkozásokat azok megjelenésének sorrendjében közöljük, a szövegfordításokat és egyes szövegerészletek kiemelését a szerkesztőségünk végezte el.

***

2015. július 23., LifeSiteNews

Június 23-án Erdő Péter bíboros Lorenzo Baldisseri bíborossal, a püspöki szinódusok főtitkárával, valamint Bruno Forte érsekkel, a szinódus különleges titkárával részt vett a Vatikánban egy sajtókonferencián, amelyen bemutatta az Instrumentum Laboris-t, vagyis a 2015. októberében a család témájában megrendezésre kerülő püspöki szinódus munkadokumentumát. A sajtókonferencián egy újságíró feltette Erdő Péter bíboros számára az „újraházasodott” elváltakra vonatkozó kérdést, és azt, hogy a szinódus vajon támogatja-e majd a szentáldozáshoz járulásukat?

Erdő Péter bíboros válasza azt bizonyítja, hogy ő maga hűséges Jézus Krisztus tanításához. Ezt mondta:

„Mélyenszántó a kérdés, amelyre nem adhatunk kimerítő választ egy rövid feleletben. Komoly dolgokról van szó, mert a szinódus központi kérdése végtére is ez: „Mi a kereszténység?” Ha egy természeti vallás vagyunk, akkor filozófikusan kell gondolkodnunk a világról, az emberi tapasztalatról, és olyan megoldást kell keresnünk, amely akár nemzedékenként változik. Vagy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, aki egy konkrét történelmi, isteni személy volt, konkrét tanítással, akivel összekapcsoljuk a történelmet és a hagyományt, és akinek tanítása kellőképp beazonosítható. […] És ebben az egyházfegyelmi hagyományban pontosan látjuk, hogy Jézus tanítása a házasságtörésről nagyon szigorú, még a saját korában is megbotránkoztató volt. Még a tanítványai is ezt mondták: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni” (Mt 19,10). Tehát nem ez volt Jézus korában a széleskörű vélemény a judaizmusban. Még a Jézus idejében élt galileai rabbiknak is más véleményük volt, amely különbözött Jézusétól. E rabbik tanítása ma jobban dokumentált és szélesebb körben ismert. Tehát Jézus tanítása rendkívül erőteljes volt.”

Miután bemutatott néhány történelmi példát arra, hogy az évek során az emberek hogyan kérték az egyházat, hogy változtassa meg a házasságra vonatkozó erkölcsi tanítását, Erdő Péter bíboros a következő szavakkal összegezte mondanivalóját:

„Az egyház tehát mindig is tudta, hogy a házasságra vonatkozó üzenete tartalmaz nehézségeket és kihívásokat. Szem előtt kell tartanunk ennek a ténynek a komolyságát, mégis arra kell törekednünk, hogy megszólítsuk napjaink világát, mert a küldetésünk korunk világának szól”.

Ezzel az állításával Erdő Péter bíboros világossá tette, hogy érveit az egyház házasságra vonatkozó hagyományos tanításának megőrzése érdekében fejti ki.

2015. szeptember 30.,  Magyar Kurír

– Az újraházasodottakat tekintve van-e valamilyen változás a szentségekhez való járulás kérdésében?

"Aki érvénytelen házasságban él, az nem járulhat az Eucharisztiához. És úgy tűnik, hogy ebben egyre világosabb az egyház többségének is az álláspontja és a meggyőződése."

"Viszont a lelkipásztori nyitottság és a fogadókészség minden sebzett vagy problémás helyzetben élő vagy objektív erkölcsi szabályok szerint nem teljesen megfelelő helyzetben élő ember felé – az a nyitottság, ahogyan őket fogadjuk, ez fokozódik, erre, úgy tűnik, őszinte szándék van, és erre vannak lehetőségek.

Eddig is volt az egyház életének számos tevékenysége, amiben részt vehetett az ilyen helyzetben lévő hívő ember is. Nem áldozhatott, de bekapcsolódhatott más egyházi programokba, bizonyos feladatokat is elláthatott akár az egyházi közösségen belül. Azonban ezekben a kérdésekben elmélyültebb és érzékenyebb lelkipásztori hozzáállásra van esély."

2015. október 5., Church Militant

2015. júniusában, egy vatikáni sajtókonferencián Erdő Péter bíborost megkérdezték a szinódusi atyák véleményéről azzal kapcsolatban, hogy vajon járulhatnak-e szentáldozáshoz az elváltak és újraházasodottak. A bíboros a válaszában elmondta: Jézus tanítása a házasságtörésről „nagyon szigorú” és „még a saját korában is megbotránkoztató” volt.

2015. október 6., Erdő Péter főrelátori megnyitóbeszéde a teljes szinódus felé

" Ami az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat illeti, helyes a lelkipásztori kísérésük – ez a kísérés azonban nem hagy kétséget a házasság felbonthatatlanságának igazsága felől, amelyet maga Jézus tanított. Isten irgalmassága bocsánatot kínál fel a bűnösnek, de megtérést kíván. A bűn ebben az esetben nem kifejezetten az a magatartás, ami az első házasság felbontását idézte elő. Ami a kudarcot illeti, lehetséges, hogy mindkét fél egyenlően vétkes volt, bár nagyon gyakran mindketten csak bizonyos fokig felelősek. Tehát nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely megakadályozza az Eucharisztiához való járulást. „Sokfelől érkezik a kérés, hogy az elváltakkal és polgárilag újraházasodott személyekkel szembeni figyelem és (lelkipásztori) kísérésük irányuljon a keresztény közösség életébe való egyre nagyobb integrációjuk felé, szem előtt tartva a helyzetek különbözőségét” (Instrumentum laboris 121). Ami meggátolja a teljes integráció néhány szempontját, az nem önkényes tiltásban áll; sokkal inkább a különféle helyzetekből és kapcsolatokból fakadó belső követelmény, az egyházi tanúságtétel összefüggésében. Mindez azonban mély megfontolást kíván.

A bűnbánat kifejezésének különböző módjai vannak (vö. Instrumentum laboris 122-123). Ezeket a kifejezésmódokat el kell mélyíteni és meg kell határozni. Lehet Szent II. János Pál Familiaris consortio k. apostoli buzdítása (vö. 84) szerint értelmezni, és azokra az elváltakra és újraházasodottakra alkalmazni, akik gyermekeik szükségletei miatt nem szakíthatják meg közös életüket, de akik a kegyelem erejéből önmegtartóztatást gyakorolhatnak, kapcsolatukat a kölcsönös segítség és barátság jegyében élve. Ezek a hívek járulhatnak a Bűnbánat és az Eucharisztia szentségeihez, kerülve a botrányokozást (vö. Instrumentum laboris 119). Ez a lehetőség távolról sem fizikalista és nem korlátozza a házasságot pusztán a szexualitás gyakorlására, hanem elismerve annak természetét és célját, következetesen alkalmazza azt a személy életében.

„A bűn és az erkölcsi bűnösség objektív helyzetének elmélyítése érdekében figyelembe kell venni a Hittani Kongregáció levelét [magyarul itt olvasható - a szerk.], amelyet a katolikus egyház püspökeihez intézett az elvált és újraházasodott hívek szentáldozáshoz járulásáról (1994. szeptember 14), valamint a Törvényszövegek Pápai Tanácsa Nyilatkozatát az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz engedhetőségéről (2000. június 24)” (IL 123), amint ezt XVI. Benedek Sacramentum Caritatis k. szinódus utáni buzdítása is kimondja.

Az elváltak és újraházasodottak integrációja az egyházi közösségbe különböző módokon valósulhat meg, kivéve az Eucharisztiához való járulást, mint ahogy ezt már a Familiaris consortio 84. pontja bemutatta.

A latin egyház hagyományos gyakorlatában a bűnbánati út azok számára, akik még nem álltak készen arra, hogy megváltoztassák életmódjukat, de akik vágyat éreztek a megtérésre, azt jelenthette, hogy a gyóntatók meghallgathatták gyónásukat, jótanácsokat adva és javasolva bűnbánati gyakorlatokat, azzal a céllal, hogy a megtérés felé irányítsák őket, azonban feloldozás nélkül. A feloldozást csak azok kaphatták meg, akiknek valóban szándékukban állt, hogy megváltoztassák életmódjukat. (vö.cf RI 5 in VI; F. A. Febeus, S. I., De regulis iuris canonici Liber unicus, Venetiis 1735, pp. 91-92).

A különböző felekezetű keresztények közötti megfelelően megkötött házasságok, és azok, amelyeket a valláskülönbség akadálya alól felmentéssel kötöttek egy katolikus és egy meg nem keresztelt személy között, érvényes házasságok, de némiképp lelkipásztori kihívást jelentenek. „Következésképpen, a hitet érintő különbözőségek építő kezelése azt igényli, hogy fordítsunk különleges figyelmet azokra a személyekre is, akik ezekben a házasságokban élnek, nem pusztán a jegyespárokra az esküvőre való felkészítés idején” (Instrumentum Laboris 127).

Ami az ortodox egyházak lelkipásztori gyakorlataira való utalást jelenti, ezt nem lehet megfelelően értékelni pusztán a második évezredben nyugaton kifejlődött fogalmi apparátus segítségével. Szem előtt kell tartani, hogy nagy intézményes különbségek állnak fenn az egyházi törvényszékek tekintetében, csakúgy, mint az egyes államok törvényhozásának tiszteletben tartását illetően. Ez olykor kritikussá válhat, ha az állam törvényei eltérnek a Teremtő terve szerinti házasság igazságától.

Bizonyos elvált és polgárilag újraházasodott személyek nehézségeinek lelkipásztori megoldását keresve szem előtt kell tartani, hogy a házasság felbontathatatlanságához való hűséget nem lehet olyan konkrét helyzetek gyakorlati elismeréséhez kapcsolni, amelyek ezzel ellenkeznek, tehát ezzel összeegyeztethetetlenek. Az igaz és a hamis, a jó és a rossz között valójában nincs fokozatosság, még ha az együttélés néhány formája önmagában hordoz is bizonyos pozitív vonásokat, ez nem jelenti azt, hogy javakként lehet bemutatni azokat. Mindazonáltal az erkölcsi jó objektív igazsága és az egyes személyek szubjektív felelőssége két különálló fogalom. Lehet különbség a rendellenesség, vagyis az objektív bűn, és egy sajátos magatartásban megvalósuló konkrét bűn között, amely nem kizárólagosan, de tartalmaz szubjektív elemeket is. „A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1735). Ez azt jelenti, hogy az objektív igazságban a jó és a rossz nem fokozatokban van jelen (a törvény fokozatossága), miközben szubjektív szinten megvalósulhat a fokozatosság törvénye, ennek megfelelően a lelkiismeret nevelésében és a felelősség megállapításában is. Az emberi cselekvés valójában csak akkor jó, ha jó minden vonatkozásában (ex integra causa – teljes egészében). "

2015. október 6., Church Militant

A sajtótájékoztatón Erdő Péter bíboros, utalva a főrelátori megnyitóbeszédére, leszögezte: „Megpróbáltam az egyház hangjának minden elemét összefoglalni”, hozzátéve, hogy „a válaszok többsége azt az óhajt tükrözte, hogy vegyék figyelembe a Tanítóhivatal már létező, e kérdésekre vonatkozó dokumentumait”.

Erdő Péter bíboros úr szavaira, és a katolikus hívek vele kapcsolatos elismerő, pozitív visszahangjára a nemzetközi sajtóban, csak ezt mondhatjuk: Köszönjük Eminenciás Úr!

Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Imádkozzatok, hogy a szentségimádás újra előtérbe kerüljön és minél több helyen megvalósuljon az örökimádás

2017. 02. 14, Kedd

Jézus véres könnyek között így imádkozott az Atyához: „Atyám, mindent vállalok a lelkekért. Önként adom neked önmagamat, hogy megmenthessem őket. Harcba szállok az egész alvilággal, mert minden lélek értékes számomra legyen bármekkora vétkük is. Atyám, őrizd meg nekem választottaimat!” A tizenkét apostol ott állt az Úr oldalán és Szent Péter, aki a Menny kulcsait őrzi felém fordult és azt mondta: „Hallottad-e az Üdvözítő imáját? Íme, az Egyház minden gyermekét komoly próbatételek fogják érni. A szent maradék kiválogatása és egybegyűjtése elkezdődött. Sokaknak kell még a hűségükről tanúskodni. Vigyázzatok, mert az ördög sejti, hogy kik vannak beleírva az Élet könyvébe és mindent elkövet, hogy ezek a lelkek kitörlődjenek onnan. Ne sirassátok önmagatokat és körülményeiteket! Itt az ideje annak, hogy gyengeségeiteken úrrá legyetek és új életet kezdjetek Krisztusban. Tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy akaratotok erős legyen és állhatatosak maradjatok a hitben! Szomorú vagyok, mert látom a Mennyből, hogy a kereszténység hogyan olvad bele a romlott világ téveszméibe. Kevesekről mondható el, hogy ismerik a jót és a hozzá vezető utat, amely csakis Jézus Krisztuson keresztül érhető el. Az emberiségnek vezekelnie kell. A vezeklést tekintsétek önként vállalt tisztulásnak, amellyel törleszthetitek bűneitek után járó adósságaitokat. Mindenki köteles leróni adósságát a másvilágon, de már a Földön is lehetőség van a törlesztésére.”

Szent Péter elvezetett Rómába, és beléptünk a neki szentelt bazilikába. Az oltárt körülvette az egész mennyei sereg és a vértanúk sokasága, akiknek száma folyamatosan növekszik a napjainkban. Mózes és Noé, akik a mi ősatykhoz tartoznak két törött kőtábla (tíz parancs) előtt imádkoztak, amely az oltár előtt volt elhelyezve. Hallottam, hogy közbenjárnak a kereszténységért. Váratlanul megjelent fölöttük a Mennyei Atya, aki így szólt hozzám: „Egyházam hamarosan romokban hever, de Én szeretett Fiam által újjáépítem. Mindazok, akik szeretnek Engem és élő hittel szolgálják törvényeimet anélkül, hogy súlyosan megsértenék, szívemben fönntartom számukra a helyet és nem fogja őket utolérni Szent Haragom. Fiamba vetem minden bizalmamat, rajta keresztül árasztom ki minden kegyelmemet az emberiség felé. Ő tökéletes áldozat és velem kötött szövetsége örök, megingathatatlan. Aki Őt követi hittel, reménnyel és szeretettel, annak nem lesz mitől félnie. Szent törvényeim örök érvényűek, aki nem akar Engem egyetlen Urának és Istenének elfogadni, az elvész. Ti fiaim /Mózes, Noé/ az Én kiválasztottaim vagytok. Rátok bíztam annak idején népem vezetését és a Kánaánt. A büntetés immár küszöbön áll. A bűnök következményeivel való elszámolás elkerülhetetlen. Amint Fiam áldozatát felülírják emberi rendelkezésekkel, onnantól kezdve nem lesz irgalom csak igazságosság. Az Eucharisztia minden kegyelem forrása, általa él az Egyház. Azt akarom, hogy minél többen engeszteljék az Eucharisztia ellen elkövetett bűnöket, amelyek folyamatosan növekszenek a világban. Aki Fiamat megsérti, az Engem sért meg, mivel mi ketten egy vagyunk. Atyai szívemnek a legnagyobb bántás az Eucharisztia ellen elkövetett bűnök jelentik. Ám nagy örömöt jelent Nekem, amikor látom az embereket szentségimádáson részt venni vagy ilyeneket szervezni, hogy minél nagyobb számban összegyűlhessenek az én gyermekeim. Bizony mondom minden gyermekemnek, hogy a szentmise után a szentségimádás számít a legnagyobb kegyelemnek. Menjetek Fiam színe elé, és imádjátok Őt mindenekfölött. E szent imádattal megkapjátok a kegyelmet, hogy nagyobb önátadással szolgáljátok a Szentháromságot és mindenekelőtt leküzdjétek a sátán kísértéseit. A földi világ telve van sátán imádattal. Amikor Fiamat imádják, akkor csökken a sátán hatalma és az iránta való imádat megcsorbul. Leborulásotokkal pedig kifejezitek Előttem, hogy készek vagytok Rám hagyatkozni. A szentek boldogok voltak, amikor Fiammal kettesben lehettek órákon keresztül. Az idő múlása föl sem tűnt nekik, mert a Fiammal töltött idő szent és mindenkinek a lelke javára válik. Imádkozzatok, hogy a szentségimádás újra előtérbe kerüljön és minél több helyen megvalósuljon az örökimádás!”

Mária Magdolna.
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1196-imadkozzatok-hogy-a-szentsegimadas-ujra-eloterbe-keruljon-es-minel-tobb-helyen-megvalosuljon-az-orok-imadas

Legyetek hűek Istenhez és az Ő törvényeihez, akkor látni fogjátok hazátok felvirágzását!

2017. 02. 18, Szombat

A Szűzanya megmutatta nekem hazánkat felülnézetből. Láttam, hogy az ország több területén fénypontok találhatóak. Olyanok, mint a világító tornyok, mert fényük a sötétben sem rejtőzik el. Hallottam az emberek imáit, amelyek a közösségekben vagy egyénileg hangoztak el. Az imádságok fénysugarai különböző módon járták végig a nemzetünket, majd a külföldi országokat. Az angyalok folyamatosan munkálkodnak azon, hogy a kegyelmek eljussanak a legrászorultabb lelkeknek. Később a Mennyei Atya hatalmas alakban deréktól fölfelé megjelent Magyarország fölött és kezében kelyhet tartott, melyben Jézus fényben ragyogó Megváltó vére volt. Láttam, hogy az Atya megbillentette a kelyhet és hazánk elmerült az Üdvözítő vérében. A Mennyei Atya így szólt: „Tisztulás, tisztulás, tisztulás!” Országunk fölött megjelent egy fénylő csillag, amely a betlehemi csillaghoz hasonlított. A Szűzanya azt mondta: „Sok kegyelem fog még kiáradni Magyarországról, amelyet a Két Szent Szív közbenjárásának köszönhettek. Hazátok olyan, mint a betlehemi csillag, amely mutatja az utat Fiamhoz az engesztelés által. Az emberek tömegei fognak özönleni hozzátok, akik édesanyai szívemben akarnak szabadulást, tisztulást, békét és menedéket találni. Betlehemből indult Fiam örömhíre, az én örömhírem általatok fog kiáradni a világra. Kiválasztott nép vagytok a földön és az égben. Legyetek hűek Istenhez és az Ő törvényeihez, akkor látni fogjátok hazátok felvirágzását!”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1197-legyetek-huek-istenhez-es-az-o-torvenyeihez-akkor-latni-fogjatok-hazatok-felviragzasat

Eleve elrendelve vagy szabadon?

Isten mindentudó. Ez egy olyan tulajdonság, amit csak azok vitatnak el Tőle, akik szerint nem létezik, vagy, ha mégis, akkor csak abban az esetben lehet mindentudó, ha a mindentudás nem jár mindenhatósággal, különben megállítaná az emberi szenvedést a földön, és ha mindezt eleve el is rendelte, akkor még gonosz is.

Sokszor hívők között is lőporos hordóként működik a téma, pedig ha belegondolunk, nem kellene, hogy így legyen. Ha ugyanis azt gondoljuk, hogy Isten mindent eleve elrendezett, akkor a más véleményen lévők nem is tehetnek mást, minthogy más véleményen legyenek, ha pedig a szabad akaratban hiszünk, akkor abban is hinnünk kell, hogy senkit sem kényszeríthetünk erőszakkal arra, hogy véleményét megváltoztassa. Megteszi ezt helyettünk az a bizonyos Lélek, Aki minden igazságra elvezet.

Éppen ezért inkább csak beszélgetni szeretnék a kérdésről és megosztani egy érdekes példát, ami néhány napja foglalkoztat.

Sámuel első könyvének 23. fejezetében egy olyan esetről olvashatunk, amiben Dávid Isten tanácsát kérte, pontosabban megkérdezte Istent a jövőt illetően. A történetben vastaggal emeltem ki azokat a részeket, amik érdekesek a téma szempontjából:

1 Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket.
2 Ekkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát.
3 De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt, Júdában is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keílába a filiszteusok csapatai ellen!
4 Dávid ismét megkérdezte az URat. Az ÚR pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat.
5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keíla lakóit.
6 Amikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is magával vitte.
7 Ezután hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment.
8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt.
9 De megtudta Dávid, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot!
10 És ezt mondta Dávid: URam, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost.
11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? URam, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! Az ÚR így felelt: Idejön.
12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az ÚR így felelt: Kiszolgáltatnak.
13 Elindult tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon.

Dávid tehát Isten mindentudásának ismeretében fordult Hozzá, és kérdezte meg, hogy mit tegyen. Isten mindkét kérdésére igennel válaszolt, így a támadás mellett döntött, ami Isten szavához híven sikerrel is járt.

Másodszor is két kérdést tett fel: Vajon jelenlétével támadásra készteti-e Sault, ezzel veszélybe sodorva Keíla lakóit, illetve, hogy ezek kiszolgáltatják-e őt Saulnak?

Isten megint igennel válaszolt mindkét kérdésre, ugyanakkor az Isten által kijelentett két esemény egyike sem következett be. Mivel Dávid nem ment Keílába, Saul is letett tervéről és így Keíla lakói sem szolgáltatták ki Dávidot Saulnak, hiszen ott se voltak.

Szerintem ez a történet nagyon jól szemlélteti, hogy Isten előre látja a jövőt, de nem határozza meg annak minden részletét. Isten tudta, hogy mit tett volna Saul, illetve mit tettek volna Keíla lakói egy adott helyzetben.

Megszámolni sem tudom, milyen sokszor hallottam vagy mondtam én magam is, hogy nincs értelme arról beszélni, hogy mi történt volna egy adott helyzetben, ha más döntéseket hozunk. Persze olyan esetekre gondolok, amikor az eredmény nem volt túl pozitív és a szavak vigaszként szolgáltak. Itt azonban Isten tudta, hogy mi lett volna ha, illetve Dávid szemszögéből nézve inkább „mi lenne ha”, hiszen az események számára még a jövőben voltak és egyáltalán nem tartotta feleslegesnek beszélni róla.  Érdemes azt is megfigyelni, hogy Dávidnak semmi gondja nem volt a történtekkel. Nem ment reklamálni, hogy a dolgok nem Isten előző helyzetismertetése szerint történtek, hiszen tudta, hogy Isten szabadságot adott neki a helyzet alakítására saját döntése alapján.

Az eleve elrendelés és Isten mindentudása tehát két külön dolog. Isten azt is látja, ami nem történik meg, csupán lehetőségként létezik.

Tudjuk, hogy Istennek létezik egy terve az emberiség sorsát illetően, de ez nem jelenti azt, hogy eleve elrendelt minden apró eseményt és emberi döntést, ami ehhez elvezet.

Szerintem ebből az következik, hogy Isten mindentudása, szuverenitása, az eleve elrendelés és a szabad akarat tökéletes összhangban képes működni.

Istennek nincs szüksége a gonoszra ahhoz, hogy a tervét beteljesítse. Istennek nincs szüksége gyerekgyilkosokra vagy betegségekre ahhoz, hogy a gonoszságot később jóra fordítsa. Isten nem rendelte el az ember bukását, de látta annak lehetőségét és már akkor készen állt a garantált megoldással, mielőtt az bekövetkezett volna.

A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva.

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/

Magyarország sem érdemel kegyelmet - Sátánisták Magyarországon

2016. június 20-án nagy örömmel tettem fel a honlapra, „A világ első Szeplőtelen Fogantatás-kápolnája” címmel a budaörsi Kőhegyen álló kápolna történetét. Az akkori beszámoló így kezdődött: „Wendler Ferenc és a Szeplőtelen Fogantatás-kápolna – Magyarországon, a budaörsi Kőhegyen áll az a kápolna, amely a világon először viselte hivatalosan a Szeplőtelen Fogantatás nevet.”
Most, másfél évvel később mélységes megdöbbenéssel és leírhatatlan szomorúsággal kell beszámolnom arról, hogy a Szeplőtelen Fogantatás kápolnát, valamint a kápolna mellett álló Szentháromság szobrot és keresztet sátánista jelekkel mázolták tele.
A kápolna mellett áll egy hirdetőtábla, melyen a kápolna építésének történetét bemutató fotók, és a kápolna újraépítését lehetővé tevő adakozók nevei állnak. A tábla üvegét már 2016. júniusában összemázolva találtam, de a barbár rongálók magát a kegykápolnát és katolikus hitünk legszentebb titkait ábrázoló szobrokat nem bántották – valahányszor fent jártam a hegyen, ez mindig megnyugvással töltött el, és a vandálok iránt még valamiféle „elismerést” is éreztem. Talán azért, mert olvastam egy szent életében, hogy megtérését annak tulajdonította, hogy még hitetlen katona korában társai garázdálkodása elől megmentett egy Szűzanya szobrot. Úgy gondolta később e tettéért kapta meg a Szűzanya közbenjárására a megtérés kegyelmét.
Nos, a kápolnát megszentségtelenítő sátánisták nem „egyszerű” rongálók voltak: Nem vaktában romboltak, hanem pontosan tudták, hogy mit akarnak, és azt akkurátusan végre is hajtották. Egyetlen „fölösleges” firkát nem hagytak maguk után. Nem, ők tudatosan a Sátán birtokába vették a kápolnát és a szobrokat azáltal, hogy ezek minden oldalára, szabályos távolságokban feje tetejére állított keresztet mázoltak.
Amorth atya Egy exorcista meséli című könyvében azt írta, hogy az exorcizmus alatt a démonok szörnyűséges szidalmakkal illetik Jézust, Istent, a szenteket, de a Szűzanyát még ők sem merik káromolni. Ezek szerint a magyarországi sátánisták még e démonoknál is rosszabbak: ők egyenesen a Szűzanyát vették célba.

Arról már olvastam, hogy Amerikában, Olaszországban és Németországban sátánista csoportok alakultak, de hogy Magyarországon, a Boldogságos Szűz országában léteznek ilyenek, én még nem tudtam. Mikor megláttam a Sátán bélyegét a Szeplőtelen Fogantatás kápolna falán, elsőnek ez jutott eszembe: Nem érdemlünk kegyelmet, ez az ország sem érdemel kegyelmet.

http://katolikus-honlap.hu/1701/kohegy.htm