László András: A lovagi út

Minden szellemi út lényege a Lét Középpontjának, a Tudat Középpontjának, Önmagam Középpontjának a megtalálása; eljutni oda, ahonnan elindultam, ahová Önmagamon keresztül eljuthatok. Ezeknek a megvalósítási utaknak a legkülönfélébb formái ismeretesek: vannak olyanok, amelyek az egyedüllét, a magány, a csend, az elmélyülés tiszta formái között próbálják végigjárni ezt az utat, vagy próbálnak eljutni oda – amit tulajdonképpen nem is lehet eljutásnak nevezni, hiszen lényegi mozgás ebben a megvalósítási processzusban nincs. Ugyanakkor vannak a cselekvési formáknak az útjai, amelyek a cselekvés legmagasabb fokához, a tetthez kacsolódnak; a tetthez, amelyben a megismerésnek éppolyan szerepe van, mint az akciónak, a tevékenységnek – miként az autonóm, öntörvényű megvalósítási formák bármelyikében. Tulajdonképpen a sprirituális utak a legkülönfélébbek lehetnek: olyanok is elképzelhetők, amelyek a közönséges, ezzel kapcsolatos felfogástól merőben eltérnek; az ezzel kapcsolatos általános felfogás csak a nyugalomhoz, az elmélyült, elmélyedő, befelé forduló, kontemplatív megvalósítási módozatokhoz köti azt, ami az ember önmeghaladásával összefüggésbe hozható. Vannak azonban más lehetőségek is; vannak olyanok is, amelyek a tettek szintjén elmennek a legvégletesebb formákig: elmennek a harcig, a küzdelemig, a megütközésig, a végső – a külső és belső értelemben egyaránt megjelenő – határszituációkig, és ezen utak körében eminens szerep illeti meg a lovagi utakat.

A lovagi út szellemi út. A lovagi út megvalósítási út – önmegvalósítási út. A lovagi utat úgy lehet megfogalmazni, hogy egy emberi alapkvalitást, a harciasságot heroizmussá ('hősiességgé') transzmutálja. Az alkímiai szimbolizmus nyelvén azt lehet mondani, hogy a harciasságot mint materia prima secundum quid-et átalakítja egy materia ultima secundum quid-dé, vagyis a harciasságot heroicitássá, heroizmussá, hősiességgé. Ez a lovagi út rövid, foglalatszerű lényege.

De a lovagi út benső természetét nem merítettük ki. A lovagi út a harc jegyében áll. A harc közönségesen – s ilyen módon közismerten is – voltaképpen nem tekinthető, nem lenne tekinthető szellemi útnak; a harc közönségesen nem a spirituális megvalósítás útja. A harc közönségesen a létörvénylésbeli létezői létnek egy további felkavarása, megbolygatása, szétzilálása. Mit teszi a harcot olyan lehetőséggé, ami az ember, az Alany-hordozó ember önmeghaladása jegyében áll? Először is nézzük meg, hogy a harc mint olyan, milyen alaptermészeteket, alapformákat mutat. A harc mindig a „sötétség” és a „fény” között dől el; a sötétség erői és a fény erői között. A nemes ellenfél az, akiben a szellemi fény uralkodó jelenlétben van; a nemtelen ellenség az, akiben a sötétség erői dominálnak. Ám a harc csak a sötétség ellen irányulhat, a fény pozíciójából, tehát az ellenfélben nem a szintén meglévő fény erőit támadom meg, hanem a meglévő sötétség-erőket; a fény-erők mindig szövetségesei annak, aki a szellemi úton valóban orientatív erőkkel haladni képes; a fény erőinek offenzívája sohasem irányul a fény erői ellen; tehát a lovag adott esetben a nemes ellenféllel is megütközik, de a nemes ellenfélben a sötétséget keresi, feltételezve, hogy a nemes ellenfél benne is a sötétséget fogja keresni. Jól tudjuk, hogy a Templárius Lovagrend találkozott muszlim izmailita–szúfi lovagrendekkel és köztük a legbensőségesebb barátság volt, tudván tudva azt, hogy a következő napon megütköznek egymással, a halál lehetőségei fognak megnyílni, az ellenfelek könyörtelen ellenfelek lesznek, de azt is tudták, hogy ez mi ellen irányul; a találkozás a fény–fény között a barátság, és a megütközés az, hogy egymásban a domináns fény hátterében lévő sötétséget megtalálják, és hogy ez ellen küzdjenek. Ez a lényege a harcnak; mint ahogy voltaképpen a békének a lényege is ezzel függ össze. Kétféle béke van: 'béke a fény győzelme után' (pax post victoriam lucis) és a másik a lehetőség a 'béke a sötétség győzelme után' (pax post victoriam tenebrarum), amely utóbbit spirituális szempontból nem lehet elfogadni és ezért minden pacifizmus alapvetően hibás, bűnös, rossz és eltévelyítő és a világ megrontásán működik. A béke csak a fény erőinek győzelme utáni békét jelentheti és csak ez elfogadható. A „béke mindenáron”, a „ne legyen több háború”, „ne legyen több vérontás” gondolata, ilyen szentimentális kifejezések formájában, adott esetben teljes mértékben a létörvénylésbeli, a létforgatagbeli állapotok istenítéséhez kötődik; ezek samsárai szempontok. Az égi, az isteni, a Nirvána-i szempontok teljesen másak: azokban a magasrendűség helyreállítása az egyetlen alapvető szempont, a magasrendűé, s a magasabb és még magasabb rendűé, nem pedig azon körülményeké, azon járulékoké, amelyek a létörvénylésbeli állapotok változásai során adódnak; ezek jelentéktelenek az előbbiekhez képest. Ha meghatározzuk, hogy a lovagi út a harciasság átváltoztatása, átváltoztatási metodikája hősiességgé, ha megállapítjuk azt, hogy milyen harcok lehetségesek és milyen harcban milyen módon kell viszonyulni valamihez, akkor eközben újra és újra ki kell térni arra, hogy ha az ellenség nemtelen ellenség (tehát a sötétséget képviseli, a sötétség dominanciájának a reprezentánsa), ilyenkor is csak a benne lévő sötétséget, s nem a minimálisan, de meglévő fényerőket támadom. Csakis azt a valamit, ami a lefelé irányulás, az alászállítás, a megrontás, a létállapotok szétforgácsolása – ez az, ami a sötétség jegyében áll és amivel semmiféle módon nem lehet szolidaritást vállalni. A lovagi utak ezt is a legmesszebbmenőkig figyelembe vették és előtérbe helyezték minden lehetséges alkalommal.

A lovagság historikuma köteteket igényelne. Annyit azonban ki kell mondanunk, hogy a prehistoricitás óta vagy a prehistorikus állapotokon belüli időktől fogva lovagiság mindig is volt. A „ló” ebben az esetben nem egyszerűen az az állat, amit „lónak” nevezünk, hanem a hordozó, az uralt hordozó – ennek volt a neve, s később ezt vonatkoztatták arra (arra az állatra), amely a legtöbbször hordozó volt. De a szanszkrit nyelvben, az ind–hindu hagyományban, a 'lovag' – asvin – hordozója például a hamsa, a 'hattyú' – és gondoljunk itt a Lohengrin mondakörre ezzel összefüggésben más oldalról. A 'hordozó' – ezt jelentette maga a ló. Az indogermán nyelvekre gondolok most elsősorban, de ugyanez valamilyen értelemben mindenütt megvolt, hiszen például az aztékoknak is volt lovagrendjük: a Jaguár Lovagrend; és akármeddig mennénk vissza, kellő gondossággal és kellő informatikai anyag birtokában ezt szinte mindenütt ki lehetne mutatni, vagy legalábbis ott, ahol olyan ethnoszok éltek, amelyek a szellemi-metafizikai tradíció képviseletére egyáltalán alkalmasak voltak. A kínai tradíció által fenntartott kultúrában éppúgy megvolt ez, mint ahogy megvolt – és bizonyos értelemben ma is megvan – a japánoknál, ahol a 'harc útja', a bù-dó, vagy a 'lovagi-harcos útja', a busi-dó eredetileg magas sprirituális rangot képviselt, a szellemi megvalósítás egyik útja volt. Ugyanis a harcon keresztülhaladva, a halállal való szembesülésen keresztülhaladva, a halált nagyságrendileg és létrendileg meghaladó állapotokkal való kapcsolat lehetősége nyílik meg a lovagi–harcosi úton. Ezt a japánok mindig tudták, és Európában is tudták akkor, amikor a lovagi eszmény még eleven, élő, működő, s hatni képes volt és általánosan meghatározó szerepet játszhatott. Egyenesen azt lehet mondani, hogy a legmagasabb rendű spirituális megvalósítási utak valamilyen módon mindig kapcsolódtak a lovagi utakhoz, akkor is, ha ez a kapcsolódás nem is volt kifejezett és nem erre került a hangsúly. Viszonylag későkori példa, hogy a katholikus egyházon, a szerzetesrendeken belül a Ciszterci Rend egy kontemplatív megfelelője volt a Templárius Lovagrendnek. Nem egyszer kontemplatív rendek paralel jelentek meg lovagi utakkal; ezekben átjárhatóság volt egymásba és ezek között kooperáció is megvalósult. Ha nem is közvetlenül, de valamilyen paralelicitás alapján, a benső elmélyedés közvetlen formáit kijelölő utak és az egyéb formák között mindig alapvető és mélyen organikus kapcsolat állt fenn.

Általában a megismerést és a cselekvést élesen el szokták különíteni; ennek az elkülönítésnek van egy bizonyos létjogosultsága. René Guénon a metafizikai tradicionalitás egyik alapvetően meghatározó személyisége azt mondta, hogy a cselekvés egy horizontális létsíkon, tehát mindig az azonos létsíkon való módosításokat jelenti, szemben a megismeréssel, amely egy szimbolikus vertikum mentén értelmezhető, s amelyben nagyságrendi változások vannak. Ez sok tekintetben így van, de amit nem vesz tekintetbe az említett – általunk egyébként oly messzemenően tisztelt – személyiség, az a tett. A tettet pedig el kell választani a puszta cselekvéstől; a tett olyan cselekvés, amelyben mély, erős, magasról mélységekbe ható transzcendens megismerési – gnosztikus – erők hatnak; a cselekvés gnosztikusan áthatott akkor, ha tettről van szó. A tettben a megismerési elem feltétlen. Mint ahogy az igazi megismerésben az akcionális elem rendkívül erős. Ezek között igenis létrejöhet kontaktus, tehát nem minden cselekvési forma horizontalitáshoz kötött, hanem a vertikumhoz is köthető cselekvés formái is lehetségesek. Ezekben gnosztikus erő nyilvánul meg – ezek a voltaképpeni tettekkel kapcsolatos megnyilvánulások.

A tett szellemi út. A tettek sorozata a szellemi utak lépcsőzetes kibontakoztatásának felel meg. A szellemi út és a tettek útja nemhogy nem áll ellentétben egymással, de a legszorosabban összefügg. Tudjuk, hogy a lovagrendek érdeklődése a harc és harciasság heroizmussá transzformálása mellett nagyon erősen gnosztikus orientáltságú volt. A lovagrendek a gnosztikusan meghatározható princípiumok vonatkozásában mindig a legmesszebbmenő érdeklődést, odafigyelést, a művelésig elmenő kapcsolatba kerülést jelölték meg, ez egyenesen a céljaik közé tartozott.

A nyugati világban az ókori lovagiság ilyen magas szintnek felelt meg, hiszen maguknál a rómaiaknál a patríciusi méltóság második fokozatát jelentette: felülről lefelé a senator után rögtön az eques, a 'lovag' következett. A senator egy uralkodói réteg tagját jelentette, az eques pedig tulajdonképpen azt a réteget, ami a birodalmat tevőlegesen is fenntartani, megőrizni, megvédeni, kiterjeszteni és teljesebbé tenni volt képes. De a későbbiekben is voltak egészen mély spirituális rendek: gondoljunk a Grál Lovagrendre; a legmélyebb, még kereszténység előtti gyökerekből táplálkozó Grál-szellemiséget fenntartó és hordozó Grál Rend – élén a Grál Királlyal, aki egyszersmind annak az országnak, amely felett ez a rend uralkodott, a legfőbb uralkodója volt – teljesen spirituális rend volt. Bár a világi uralmat is kézben tartotta, lényege szerint a benső metafizikai erőkből életben tartott szellemiséget reprezentálta a világban, megvalósítási útként és a világba kisugárzó vallásként és kultúraként mindazon területeken, amelyekkel érintkezésbe jutott.

Mindig voltak úgymond titkos lovagrendek. Az, hogy „titkos” azt jelentette, hogy annyit tudtak róluk csak, hogy vannak; ennél többet szinte semmit. A Grálnak egy későbbi változata éppen a rózsakeresztesség volt, amely igen erőteljesen hordozta azt a hagyományt, amely egyiptomi eredetű volt, de szintézist alkotott görög, arab, germán, kelta, kabbalisztikus és egyéb formákkal – ez volt a hermetika. A hermetika később újjáéledt mint úgynevezett későkori hermetika vagy alkímiai hermetika. Ennek az egyik legfőbb reprezentánsa, fenntartója, hordozója, képviselője az igazi rózsakeresztesség volt. (Ma is vannak „rózsakeresztes” irányzatok, de ezek mind hamisítványok, amelyek bitorolják ezt a nevet.) A rózsakeresztesség a legerőteljesebben lovagi, ugyanakkor gnosztikus és egyszersmind mágikus út volt – egyszerre. A heroikus lovagiság, a gnósis és a mágia tökéletes egységet tudott adott esetben alkotni és alkotott is – például az igazi rózsakeresztesség esetében.

A legszorosabb értelemben vett harcias lovagrendek virágkora a XI–XII–XIII–XIV. század volt. Ezek a keresztes hadjáratokkal függtek össze, amelyeknek az volt a lényege, hogy a kereszténység foglalja vissza a Szentföldet, Jeruzsálemet, a körülötte fekvő földeket és a Szentsírt mindenekelőtt. A keresztes hadjáratok célja tehát főleg a Szentsír visszafoglalása volt, de természetesen zarándoklatok is csatlakoztak hozzájuk és a keresztes hadak bár nem voltak mind lovagi karakterűek, bennük a legnagyobb Feilitzsch Berthold volt, a magyar jobboldal – mondhatjuk úgy, hogy félig titkos – spiritus rectora, akinek egészen meghatározó szerepe volt a magyar jobboldaliság erőteljes megszilárdításában és éltetésében. Mellesleg a porosz Johannita Lovagrendnek volt egy tiszteletbeli commendatora is a két világháború között: nagybányai Horthy Miklós, akit különben Feilitzsch Berthold báró öltöztetett be commendatornak. A magyar közélet háttérvonulatában a porosz Johannita Lovagrendnek szerepe volt, de a Máltai Lovagrendnek is, elsősorban a rend úgynevezett világi Szövetségén keresztül, amely nek József főherceg, királyi herceg, tábornagy volt az elnöke. Ma Magyarországon az egykori Vitézi Rend Vitézi Lovagrendként működik – limitált keretek között, de működik.

A máltai és porosz Johannita Lovagrend mellett még egy Johannita Lovagrend van, amely ökumenikus természetű, tehát kereszténységre van alapozva, de mindegy számukra, hogy katholikus, vagy protestáns, vagy keleti orthodox, és általában nem elismert más lovagrendek által.

A Templárius Lovagrendet 1314-ben IV. (Szép) Feilitzsch Berthold megsemmisítette: lefejezte, vezetőit megölette. (A Templárius Lovagrendet is újraélesztették, ezek az újraélesztési kísérletek azonban nem teljesen komolyak. Ahogyan nem teljesen komoly az egykori magyarországi meglétére alapozva újjáélesztett Szent György Lovagrend; bármennyire szimpatikus is lenne a Szent György-eszme – ennek a komolysága is vitatható; Zsigmond király idejében, uralkodás körül és még utána is egyébként két egymással nagyon is szoros rokonságban és hasonlóságban megjelenő lovagrend volt, az egyik a Szent György Lovagrend, a másik a Sárkányos Lovagrend, mind a kettő hasonló orientáltsággal.) Néhány szót kellene szólni a Templárius Lovagrend megsemmisítéséről. általában azt mondják, hogy a templáriusok vagyonát akarták megszerezni: IV. (Szép) Fülöp, a pápa és Nogaret kancellár, de – noha ezt is meg akarták szerezni – egyáltalán nem ez volt a fő és meghatározó cél. A Templárius Lovagrendben volt egy a kereszténység általános vonulatait meghaladó, felülmúló spirituális erőbeli jelenlét. Valami többletre, beavatási, megvalósítási többletre törekedtek; ennek jegyében egy olyan spirituális alakot állítottak a középpontba, amelyet Baphometous-nak neveztek, s ez valószínűleg egy beavatási istenség megnevezése: a „bap” gyökre alapozva mondom ezt (baptismos, baptisma és a baphometous); ez az alak állt a középpontban. Erősen elmozdult gnosztikus és mágikus orientációk irányába is a Rend, és valószínűleg volt egy olyan célja, amely cél a pápa, a császár és a lovagrend nagymesterének vagy egy nagymester feletti főnek egy személyben való egyesítése volt: a császár legyen egyszerre pápa és a legfőbb személyisége a lovagrendnek, és ez a valaki a Ghibellin-dinasztiából kerüljön ki. A Ghibellin-dinasztia voltaképpen a Hohenstaufen-dinasztia volt, amelyet Waiblingen nevű központi várukról, rontott arab elnevezéssel, ghibellinnek neveztek. A velük szemben álló párt a Welf volt, amit Guelf-nek is neveztek. A guelfek tehát a pápa császár feletti korlátlan főségét ismerték el; azt mondták, hogy bármikor maga a pápa lehetne a császár, de ha nem, akkor is felette áll, és ők teljes mértékben ezt mint császárt ismerték el. A ghibellin-szempont pedig az volt, hogy a császár magasabb rangú a pápánál, akár át is vehetné a pápa funkcióját, de ha nem veszi át, akkor is magasabban áll. Ez egyáltalán nem volt képtelenség, hiszen a császár viselte azt a címet, hogy Vicarius Christi (Krisztus Helytartója) és a pápa csak azt, hogy Vicarius Petri (Péter Helytartója); ez egy időben így volt, idővel módosult. A lovagi tendenciák, de mindenekelőtt a Templárius Lovagrend a legszorosabban kapcsolódott a Hohenstaufen-Ghibellin törekvésekhez, annyira, hogy a középkor lovagi imperialitását döntő mértékben ez a Ghibellin-szellemiség határozta meg, messzemenő összefüggésben a Teuton Lovagrenddel és még inkább a Templárius Lovagrenddel, mindaddig amíg ez utóbbi fennállt – utána az egész ghibellin-világ összeomlott, az utolsó ghibellin trónkövetelőt lefejezték, ami azért is fájdalmas, mert a Hohenstaufen-dinasztia Európa legmagasabb rendű dinasztiája volt.

A lovagi út benső természetét tanulmányozva nem mehetünk el szó nélkül egy olyan fontos tényező mellett, ami voltaképpen nemhogy fontos, hanem egyenesen a lényeghez a legszorosabban kapcsolódik: ez pedig tulajdonképpen a lovagság, a harc, a heroicitás viszonya a halállal. A lovag a harcban a győzelemre törekedett, de állandóan szembesülve a halállal, állandóan elfogadva a halál kihívását, szembefordult a halállal oly módon, hogy ne csak az ellenfelelet, ellenséget győzze le, hanem tulajdonképpen legyőzze magát a halált is. A lovag, ha elesett a harcban, ha valóban lovag módjára, önmagát bizonyos értelemben hérosszá transzformálva halt meg, akkor ezt a halált úgy nevezték, hogy mors triumphalis ('diadalmas halál'); ez azt jelentette, hogy a halált egy transzcenzionális aktusként átélni, magasabbra emelkedni; ideális esetben átélni a halálban a feltámadást (resurrectio), sőt a metafizikai Felébredést is, vagyis a Nirvána-i végcélt; ez volt a legmagasabb lehetőség, de mindenképpen úgy meghalni, hogy halál az általános lét állapotainak a maximumait is meghaladó módon következzék be; tehát a halálban ne egy lecsökkenés, egy a kioltódás irányába végbemenő lecsökkenés menjen végbe, hanem egy felemelkedés, egy felszárnyalás, lehetőleg feltámadás és mennybemenetel és beteljesedés, amihez a halál átélésének, a halál határszituációjának a végtelenségig intenzifikált, végtelenül tudatossá tett átélése adta volna vagy adta meg a bázist. A lovag kereste a szembesülést a halállal, hogy a határhelyzet feszültségében – egy olyan helyzet feszültségében, amely a tudat kioltására irányul – a kioltásra irányuló erőnek fölébe kerekedjék, és egy sokkal magasabb állapotot éljen meg, mint amilyen állapot átélésére általánosan lehetősége lett volna.

A halállal való viszony meghatározó jelentőségű. Gondoljunk például arra, hogy az indiánok, akiknél a lovagi szellemiségű harc centrális jelentőségű volt, általában úgy indultak harcba, hogy abban győzni is lehetett és el is lehetett esni, de mindig voltak olyanok, önkéntes jelentkezés és különleges iniciatikus érintettségek után, akiknek mindenképpen meg kellett halniuk: ezek voltak a „soha vissza nem térők”; ők más tolldíszt viseltek és más jelvényeket, és mindenképpen meghaltak az ütközetben. Ez a mindenképpen meghalás számukra beavatási nagyságrendű, sőt a beavatás általános szintjeit meghaladó nagyságrendű spirituális tett volt. Egy tett, amely ugyanakkor megismerés is (gnósis), továbbá egy Auton-lényükre irányuló mágia is volt; a halált olyan mértékben provokálni, hogy a felületen győzzön ugyan, de a transzcenzionális internalitás, a bensőség, az embert, a személyiséget meghaladó benső lét értelmében győzelem (mors triumphalis) legyen mindenképpen. Ezeknek a különböző lovagi utaknál mindig volt egy kitüntetett jelentősége.

Érdekességként említem, hogy Németországban a II. világháborúban voltak tibetiek, magas rangú tibeti lámák, akiknek egy része visszautazott Tibetbe, egy része pedig ott maradt az utolsó időkig; Berlin védelmében létrehoztak egy különítményt A Halál önkéntesei néven, akik rangjelzés nélküli tiszti SS-egyenruhában harcoltak és estek el mindannyian; tehát ott mindenki meghalt közülük és ez volt a cél.

A lovagi utaknál „A Halál önkéntesei” itt-ott mindig felbukkannak, s ha ezeket a kérdéseket alaposabban feldolgoznák, nyilván sokkal több dolog derülne ki az ezzel összefüggő rítusokról és kiválasztásról, amit egyébként nagy mértékben titkosítottak, tehát ezeknek a feltárása roppant nehéz. A halál utáni állapot milyensége a tradicionális felfogás szerint óriási mértékben függ az élet egészétől, a végső (terminális) időszaktól és a halál körüli (circummortalis) pillanatoktól, a tudati, éberségi intenzitás vonatkozásában és értelmében. Egyáltalán nem közömbös, hogy azok a szellemi–éberségi erők, amelyek az élet egészében fennállnak milyenek, hiszen azok meghatározzák a terminális időszakot, a terminális időszak meghatározza a halál körüli pillanatokat és a halál körüli pillanatok milyensége meghatározza a halál utáni lehetőségek milyenségét is. A post-exsistentia, a halál utáni létezés lehetőségei, éberségbeli erők megtartása összefüggésében nagyon nagy mértékben függenek azoktól az erőktől, amely erők az élet egészét vagy még fokozottabban az élet végét, a halál körüli pillanatok milyenségét meghatározzák. Minden olyan ember, akinek bármiféle szellemi nyitottsága van, az erre odafigyel; ha felhívják rá a figyelmét még inkább odafigyel. A lovagi utaknál ennek a ténynek és ténykörülménynek a döntő jelentőségével mindenki tisztában volt; azzal, hogy ez itt függ az élet egészétől, a terminális időszaktól és a halál körüli pillanatoktól. Egy lovag nemcsak élni akart, nemcsak az élet felfokozottabb voltát akarta, hanem az életfelettiséget akarta mindenekelőtt, tehát az élet és a halál felülmúlását akarta; az életet az életfelettiség jegyében az élet és a halál után. A csökkenés nem áldozat. A szóhasználatok közönséges rendjében, ha valaki ezért meg ezért meghal, azt mondjuk: „feláldozta az életét” – valójában nem áldozott fel semmit. életet feláldozni csak az életfelettiség jegyében lehet, hiszen az áldozat egy híd, a transzcenzió hídjának a megalkotása, a világ általános létállapotaiból a transzcendens – vagyis Önmagamban gyökerező és Önmagam legbenső Alanyiságához kapcsolódó – állapotokhoz. Az élet „feláldozása”, ha nem az életfelettiség értelmében történik, nem életfeláldozás, az csak életkioltódás; áldozatot hozni csak egy magasabb rendűért lehet és szabad, és másként nem is az. A csökkenés irányában létrehozott műveletek nem áldozatok, hanem a szellemiség legdurvább megtagadási formái közé tartoznak.

Minden embernek alapvető célja lehetne, ennek kellene lennie, hogy akkor álljon a legmagasabb fokon, amikor meghal; ha 30 éves korában, akkor 30 éves korában, ha 120 éves korában, akkor 120 éves korában; akkor legyen a zeniten. Ezt közönségesen elérni is mérhetetlenül nehéz, sőt tulajdonképpen úgy igazán nehéz, de a lovagi utak vonatkozásában sem volt könnyű. Azonban a lovag közvetlenül erre koncentráltan élt, hogy lehetőleg harc közben haljon meg, a győzelem, de mindenképpen a benső győzelem pillanatában, hogy ekkor álljon a csúcson, amikor ez bekövetkezik. Egy szellemi összeroskadottságból az életet és halált igazán felülmúlni nem lehet; egy szellemi zenit-helyzet kell ahhoz, hogy az élet és halál a halál pillanatában felülmúlttá váljék. A lovagiság a harc és a harciasság heroizmussá transzmutálása vonatkozásában, az adekvát harcban – ami a „sötétség” elleni harc, nemcsak az ellenségben lévő sötétség, hanem, egyes szám első személyben fogalmazva, a bennem lévő sötétség elleni, aminek csak egy kivetülése a külső exsistensben megmutatkozó sötétség, – a benső sötétség ellen való harcban végbemenő kiteljesedést jelölte meg célként. Az iszlámban megkülönböztettek al-jihád al-asghart és al-jihád al-akbart. Az előbbi a külvilágban folyó harc, háború, a 'kis szent háború', s Muhammad, a Próféta felhívta a figyelmet arra, hogy a 'kis szent háború' után a 'nagy szent háború', az al-jihád al-akbar következik és ez a benső világban lévő sötétség-erők elleni háború, s a 'kicsi', ami a világban, kinn, az úgynevezett nagy távolságokban folyik, mégis kicsi, mert a tudat jelenségeinek a világában zajlott le, míg ellenben a 'nagy szent háború' a tudat formáló erőinek a világában, s ezért nagyobb.

A lovag minden síkon küzdött: nemcsak a világban az ellenséggel, a nemes ellenféllel és nemtelen ellenséggel, nemcsak az ezek által reprezentált fényerőkkel szemben megjelenő sötétséggel ütközött meg, hanem minden okkult síkon és minden ennél magasabb, szupraokkult síkon tulajdonképpen harcot folytatott. Azokkal az erőkkel folytatott harcot, amely erők mintegy belőle leválva, de még nem teljesen leválva ellenébe fordulnak, amelyek sötétség-erők és a redintegratív Egység megvalósítását akadályozzák.

Abban a szemléletben, amit itt képviselek az az elsőrendű tételezés, hogy minden Én-Önmagam vagyok, minden Auton. Ami nem Én-Önmagam vagyok, vagyis heteron (más valami) az is Auton, csak fel nem ismert Auton; a fel nem ismert Auton egyebek közt sötétség-erők formájában működik a tudati létben. Nincs alapvető különbség külső és belső világ közt a tudati létben; nekem ezekkel kell műveleteket végrehajtanom; a műveletek a megközelítések egyik rendjében harci műveletek; a harci, lovagi, heroicitást megcélzó utak ebben a szimbolikában ragadják meg a heteron-erőkkel való viszonyt. Természetesen másként is fel lehet fogni: fel lehet fogni egy pusztán felismerési útként, processzus-összességként; sokféleképpen felfogható. Az egyik ilyen felfogás a harc dimenziói között való felfogás. Nem a metodika magasabb vagy alacsonyabb rendűségéről van szó, mert a verifikáció csakis az eredményben mutatkozik meg. Lehetnek felismerési célzatú műveletek, amelyek ugyanazt eredményezik, mint a harc szimbolizmusában megragadó, meglátó utak; a végeredmény dönt. Ez is jogosult, feltétlenül jogosult, sőt kitüntetetten, és kombináltan, hiszen különböző kombinációk is lehetségesek a felismerő és a leküzdő műveletek egyesítése révén.

Az Auton–heteron vonatkozásban megjelenő metafizikai küzdelem útja a lovagi út. Szembesülés a halállal, szembesülés a mással, Önmagam viszonya Önmagamhoz, Önmagam viszonya az Abszolútumhoz – ezek vetődnek fel; és nemcsak mint megismerési kiindulópont, hanem olyan, amellyel önmagamat feszültségteljes viszonyba kell hoznom. Ezeknek a feszültségeknek a meghaladása a lovagi út bizonyos etapjai; ezek megjelenhetnek a külső küzdelemben, a külső küzdelem általánosságában, a külső küzdelem konkrét harci cselekményeiben, hiszen az igazi harci műveletek mindig beavatási karakterű műveletek voltak; megjelenhet a lélek internális terében végbemenő szellemi és szellem ellen megnyilvánuló erők síkján és megjelenhet ezen kívül még igen sok más formában is.

A lovagi út szellemi út; önmeghaladási út. Ha nem „útban” gondolkozunk, mondhatunk ehelyett aktust is: önmegvalósítási aktus, szellemi aktus, metafizikai aktus. Minden megközelítés hasonlat, ily módon ahelyett, hogy azt mondom „egy utat bejárni”, mondhatok mindenféle mást is, s ezért nevetségesek azok a megközelítések, amelyek azzal kínlódnak, hogy valójában útról van szó, vagy nem útról; amiről szó van megfogalmazható „útként” is, megfogalmazható úgy is, hogy „nem út”, nem használva ezt a megnevezést. Nagyon sok megközelítési mód van: ezek mind párhuzamosan érvényesek lehetnek, s ezt azzal a szellemi erővel próbálom kimondani, mely szellemi erőhöz az adekvát korrespondencia ebben a vonatkozásban érvényesíthető. Kimondhatom inadekvátan és erőtlenül is, de most nem erről van szó.

Egyrészt azt hangsúlyozom, hogy a lovagi út a legmagasabb rendű utak egyike, tényleges út és a lovagiságnak szinte napjainkig ható érvénye volt. Ez nem azt jelenti, hogy a jelen korban a lovagiságnak semmiféle lehetősége nincs. A meglévő, ismert lovagrendek azonban sajnos nagyon sokféle értelemben, formában, módon aláhanyatlottak, főképpen 1945 után. 1945ben a sötétség dominanciáját képviselő erők győztek a világban, ezek az erők elárasztották az egész Földet, s ezen belül alászállították a lovagi szellemiség értékrendjéhez kapcsolódó valóságformátumokat, tehát egy általános és nagyon nagyfokú aláhanyatlás állapítható meg, s ez mindegyik lovagrendnél külön kimutatható. Főként karitatív tevékenységre korlátozódnak a jelenlegi lovagrendek, ami önmagában értékelhető, de ez nem a lovagiság szorosabb értelemben vett terrénuma; humanitárius segélycsomagokat bárki ki tud osztani, ha ezeket meg tudja szerezni és továbbítani tudja, ez nem különleges lovagi képesség. Ugyanakkor a jelenlegi korban a különleges lovagi képesség már nem is az, hogy lovagi páncélban lóháton küzdelembe indulni, hanem a sokkal szubtilisabb formában megjelenő „sárkányt” felkeresni.

A lovagiságban a „sárkány”, a „vizek sárkánya” nagy szerepet játszik (a távol-keleti szimbolikában volt egy „égi sárkány” és a „vizek sárkánya”, a nyugatiban csak a „vizek sárkánya”, s ezért ez negatív volt és a sötétséget reprezentálta, míg ellenben az „égi sárkány” egy pozitív valóság); a „sötétség sárkányát” felkeresni, azzal megütközni és azt legyőzni. Ez a jelen korban, ha nem is absztrakt, de szubtilis, többnyire internális, de olykor externális formában is megjelenő erők elleni küzdelmet jelenti. Ez a küzdelem ekvivalense az egykori sárkány elleni küzdelemnek, viszont ez utóbbi is voltaképpen spirituális szinten zajlott le, nem az volt és főképp nem merült ki egy sárkányszerű állat legyőzésében. Különböző létsíkokon megjelenő sárkány-erők – a sötétség erőit nevezzük így – ellen folyt a küzdelem; ma másképp kell folynia a küzdelemnek

A lovagi mentalitás és attitűd érvénye nem szűnt meg. A megjelenési valószínűsíthetőség gyakorisága szűnt meg, az csökkent le olyan mértékben, hogy kevésbé lehet ilyesmiről beszélni, de egyáltalán nem zárható ki. A lovagrendek még, a maradványszerűek is, valamit azért képviselnek és fenntartanak, bár nagyon keveset; az, hogy egy összejövetelen megjelennek és azután hazamennek és az eltompultságukat élik tovább, ez nem egy szellemi rang, nem egy szellemi, lovagi élet. A spirituális létrendnél fontosabb nincs. Senki nem mondhatja azt, hogy az élete nem teszi lehetővé, hogy eszerint éljen; akkor meg kell változtatnia az életét. Mindent ennek kell – szellemi értelemben természetesen – alárendelnie. Olyasmi elfogadhatatlan, hogy „megtenném, de nem teszem, mert nincs rá lehetőségem”, ebben az esetben meg kell változtatni az életet. Ha olyan emberrel él valaki együtt, aki akadályozza a szellemiségében, akkor el kell fordulnia attól; ha az életformája, munkája, tevékenysége nem engedi meg, akkor meg kell változtatnia és más tevékenységi területeket kell keresnie. Nem az életnek, nem a samsárainak kell alárendelni a magasabbat, mert az egész világ jelenlegi romlása éppen ebből következik: az alacsonyabb rendűnek alárendelni a magasabb rendűt – ez az egész világ megromlásának legfőbb oka. A magasabb rendűnek kell alárendelni az alacsonyabb rendűt, legyen itt szó az élet bármilyen területéről, bármilyen összfüggéséről. A lovagi út ennek a jegyében állt, miként minden igazi megvalósítási út: a magasabb rendűnek alárendelni az alacsonyabb rendűt és elkerülni azt, hogy egy pillanatra, az élet bármilyen szegmensében megtörténjék az, hogy a magasabb rendű az alacsonyabb rendűnek lett alárendelve, amit soha nem szabad egy pillanatra sem megengedni a legvégletesebb kényszerítő körülmények között sem, és – megismételve – ha valaki azt tapasztalja, hogy az élet ilyen, akkor azon sürgősen változtatnia kell. Annak számára, akiben nincs felismerés, annak számára nem is szóltam egy szót sem; de vitatható, hogy egy ilyesvalaki egyáltalán embernek nevezhető; nem magasrendű embernek, egyáltalán embernek. Senki sem mondhatja komolyan, hogy őt nem érdekli, hogy mi lesz a halála után; aki azt mondja, hogy ez márpedig őt nem érdekli, semmi mást nem tett, csak egy bizonyítványt állított ki arról, hogy ő semmit nem ért az égvilágon semmiből. Nem ért semmit – ezt mondja ki; aki megesküszik rá, hogy márpedig őt nem érdekli, az három pecsétet is tett rá és okmánybélyeget. Ezt komolyan nem lehet mondani, egy komoly eszmélésnél ez nem közömbös. és ha nem közömbös, akkor ez viszont benső szembesítéseket kíván.

A lovagi út ebben a vonatkozásban nem tett engedményt, mint ahogy egyetlen igazi megvalósítási út sem, soha. Annyira nem, hogy ez tulajdonképpen nem is egy előrehaladott fokhoz kapcsolódott: ez condicio sine qua non volt a kezdet kezdetén. Nem lehet elképzelni, elgondolni egy olyan életet, amely önmagát esetleg valamilyen módon úgy definiálja, hogy magasabb céljai vannak, esetleg vallásos irányultsága van, az életfelettiség számára jelent valamit, ha az egész életvitel – belső és külső értelemben – ennek ellentmond. Kényszerítő körülmények vannak? Vannak. Változtatni kell rajtuk.

A lovagi út mint transzcenzionáló út soha nem tett engedményt. A megvalósítási utak, az igazi Yóga, japán vonatkozásban az igazi Zen, vagy Kínában az igazi taoizmus és a többi, soha nem tett engedményt. Van aki saját életében viszi végbe ezeket a folyamatokat: az alászállást, odáig menve, hogy mondjuk juvenális törekvéseit valami magasabb rendű irányába később komolytalannak bélyegzi, és – szerinte – „komoly dolog” – mondjuk – egy vállalkozást létrehozni; „komolytalan” a létesülési örvény meghaladására törekedni, – ilyen beállítottságok és beállítottságbeli változások jönnek létre, alakulnak ki az életében; ez emberalattiság, ezt egy emberalatti lény pontosan így csinálja, azzal a különbséggel, hogy bizonyos emberi kvalifikációkkal (beszéddel, fogalmi gondolkozással, két lábon járással stb.) nem rendelkezik, de ugyanezt csinálja; ez nem emberi létforma, ez emberalattiság.

Az igazi spirituális és megvalósítási út – ezen belül a lovagi út – az élet minden középszerű kondicionalitásával erőteljesen és radikálisan szembeszáll. Ezek a középszerű kondicionalitások veszélyesebbek különben a legsötétebb kondicionalitásoknál is, mert azokkal szemben bizonyos szembenállás lehetősége még felébred, a középszerű kondicionalitásokkal szemben pedig általában nem; ez utóbbiak tehát minden szellemi útnak a legalapvetőbb ellentétei. Ha a lovagiságot önmagában átgondoljuk – hogy ez mit jelentett valamikor – azon támpontok alapján, amelyeket ma elmondtam a harcról, a harc minőségeiről, a határszituációk felkereséséről, a sötétség halálerőivel való szembesülésről, a halál legyőzéséről, ha mindezeket a támpontokat végiggondoljuk és ezek mentén akár hangulatilag is felkeltjük önmagunkban, ami a lovagisághoz kapcsolódik, akkor e vonatkozásban egy bizonyos továbblépés lehetőségével találkozunk.

László András 
(A Szerző 1998. augusztus 1-én a szabolcsi Szűz Mária-monostorban tartott előadása)

Medjugorjei üzenetek 1998. július

1998. július 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy imádságban Jézussal legyetek, és így az imádság személyes megtapasztalása által fölfedezhessétek Isten Teremtményeinek Szépségét. Ha nem imádkoztok, nem beszélhettek az imádságról, nem tehettek róla tanúságot. Gyermekeim, ezért a szív csendjében maradjatok együtt Jézussal, hogy Ő Szeretetével megváltoztasson és átalakítson benneteket. Gyermekeim, ez a kegyelem ideje számotokra. Használjátok ki személyes megtérésetekre, mert ha Isten a tiétek, minden a tiétek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. június

1998. június 25.
Drága gyermekek! Ma szeretném megköszönni, hogy az üzeneteim szerint éltek. Anyai áldásommal megáldalak, és Fiam, Jézus elé viszlek mindnyájatokat. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. május

1998. május 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy imádsággal és áldozattal készüljetek a Szentlélek eljövetelére. Gyermekeim, ez a kegyelem ideje, ezért újra hívlak benneteket, hogy döntsetek a Teremtő Isten mellett. Engedjétek meg, hogy átformáljon és megváltoztasson benneteket. Legyen kész a szívetek meghallani és élni is mindazt, ami a Szentlélek tervében található számotokra. Gyermekeim, engedjétek meg a Szentléleknek, hogy az igazság és az üdvösség útján az örök élet felé vezessen benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

Medjugorjei üzenetek 1998. április

1998. április 25.
Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy az imádság által nyíljatok ki Isten felé, mint ahogy egy virág kinyílik a nap hajnali sugaraira. Gyermekeim, ne féljetek. Veletek vagyok, és Isten előtt közbenjárok értetek, hogy szívetek megkapja a megtérés ajándékát. Gyermekeim, csak így fogjátok megérteni a kegyelem fontosságát a mostani időkben, és csak így lesz az Isten közelebb hozzátok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

94. Üzenet.
1998. április 13. Húsvét hétfő.
" Az Ember:
" Az Istenanya fényben, egy szivárványom jelenik meg. Egy kormánypálcát tart a kezében, fején pedig egy arany korona van. Nagy ragyogás sugárzik a kebléből. Mellette áll egy Szent Angyal, aki a feje felett egy szalagot tart, ezzel a felírással:
" ISTENANYA, A GYŐZELEM KIRÁLYNŐJE."
 Az Istenanya mögött egy fénykereszt jelenik meg, amely előtt egy nyitott kapu látható. A kapun át Angyalok jönnek. A fénykeresztben a római Szent Péter Bazilika látható. A kupola fölött, egy arany kereszt van. Az Angyalok körül állják az Istenanyát, és egy Himnuszt énekelnek. Megjön a jel is."
 A Szent Angyalok:
"Mária Szeplőtelen Szűz
az Isteni Fiú Édesanyja,
Te jössz a jogarral,
hogy az Egyháznak és a világnak,
 a bűn fölötti győzelmet hírül add.
Te a szeretetet hirdeted.
Te hozod a békét.
Te Vagy a Béke Királynője.
Te csodálatos virág,
a Szentháromság illatával telve.
 A Te Szívedben lakik a Szentlélek,
és a Te győzelmed által a Szeretetláng
tüzében fog megújulni a Föld.
Mily csodálatosan szép Vagy Te,
Mária, bájjal és fenséggel telve!
Te Vagy a Béke Királynője,
 és a béke forrása, a Te Szent Fiad Jézus,
 Te hozod az Egyháznak és a világnak a békét,
amely a " LEGYEN" új teremtése,
a megváltás titkában beteljesedik.
Dicsőítünk Téged Mária, Királynőnk!
Szent Fiad Téged TÁRSMEGVÁLTÓVÁ emelt.
Kiváltságot kaptál,
amelyet az emberiség csak Szeplőtelen Szíved
 győzelmének napján fog megérteni.
Legyél dicsőítve, és áldva!
Minden nép Téged fog dicsőíteni az örökkévalóságon át."
Az Ember:
" Az Istenanya rám tekint, és kezével rajzol egy kört. Mutatja a rózsafűzérét, és megáld minket."
Az Istenanya:
"Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves gyermekeim az Anyaszentegyházban, mint a Győzelem Anyja jövök hozzátok,és Szeplőtelen Szívem szeretetével köszöntelek titeket:
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Téged is köszöntelek kicsiny gyermekem, ne félj hanem légy merész. Az igazság győzni fog, és te vele együtt. Megáldalak téged: Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves földi gyermekeim!
Semmitől se féljetek. Azon a napon, amelyen az Egyház Szent Fiam halálának és feltámadásának az emlékét ünnepli, teljetek el reménységgel. A gyász és a sötétség után egy új virradat jön, amely győzelmet és örömet sugároz. Így történik ez rövidesen az emberiséggel is. Nehéz napok közelednek.Ne féljetek, hanem figyeljetek az Én, és Isteni Fiam szavaira! Legyetek az igazság és az igazságosság tanúi. A jövendő események a tisztulásra és az igazság győzelmére szolgálnak. Isten őrködik az Ő gyermekei fölött, és jelen van az emberiség történetében. Bízzatok az Én szavaimban! Amit Én nektek mondok, az nem új. Én megismétlem csak, amit korábban az emberiségnek, mint figyelmeztetés ki lett nyilatkoztatva. Őrizzétek meg nyugalmatokat, mert Isten őrködik az Ő gyermekei fölött! Nehéz ezeknek a szavaknak az elfogadása, mert el vagytok vakulva, és elvetitek az ég szavait, amelyek szeretetből fakadó figyelmeztetések.
Tudjátok meg, hogy azon a napon, amikor az emberek szórakozása a tetőpontra hág, akkor tör rájuk a nehéz sors és a szenvedés. Akkor, amikor sokat beszélnek a békéről, és a közös biztonságról, akkor jön a háború kelet felől. Már minden el lett tervezve. A világhatalmak már fölkészültek a háborúra. A vörös hatalmak már előkészítették a hatalomátvételt Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, és Olaszországban, hogy zűrzavart keltsenek. Az arabok szent háborút hirdetnek nyugat ellen. Oroszországot is bevonják ezekbe a tervekbe. Ő mind a két oldalt támogatni fogja. Ebbe az ellenségeskedésbe Kína is bele fog avatkozni. Ez világháborúhoz vezet. Ezt azért mondom nektek drága gyermekeim, hogy szorgalmasabban imádkozzátok a rózsafűzért. Az idő közel van, és rövidesen üt az óra. Sok gyermekem csak mosolyog, és nem hisz ezeknek a szavaimnak. Én vagyok a Győzelem Anyja, Szeplőtelen Szívem győzelmet ígér mindazoknak, akik hisznek Szent Fiam szavainak. Ő a béke és a szeretet  forrása. Aki az Ő parancsait teljesíti, az győzni fog. Figyeljetek szavaimra, és sokat imádkozzatok! Szívetekben hordjátok a hitet! Váratlanul tör rá az emberekre az elhagyatottság órája, de éppen így a győzelemé is.
Megáldalak benneteket gyermekeim, és szívemre ölellek mindannyiótokat. Ne féljetek, hanem higgyetek!
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                 Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
/ A fordítók megjegyzése: szinte az összes jövendölésben a büntetések feltételesek. Azok pontos ideje ugyancsak nincs megadva.
A  kötetek tartalmát leírtam. Kedves Testvérek adjátok tovább minél több embernek. Köszönettel és hálával Jézus Krisztusnak és a Szűz Anyának.

 Szeretettel Évi.

Medjugorjei üzenetek 1998. március

1998. március 25. A Megtestesülés, Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepe
Drága gyermekek! Ma is a böjtre és az önmegtagadásra hívlak benneteket. Gyermekeim, mondjatok le arról, ami akadályoz benneteket abban, hogy Jézushoz közel legyetek. Különösképp hívlak benneteket: Imádkozzatok, mert csak imádsággal győzhetitek le saját akaratotokat és lehettek nyitottak Isten akaratára még a legkisebb dolgokban is. Gyermekeim, mindennapi életetek példa lesz, ami arról tanúskodik, hogy Jézusért éltek, vagy pedig ellene és az Ő akarata ellen. Gyermekeim, szeretném, ha a szeretet apostolai lennétek. Gyermekeim, ha szeretettek, arról fölismerik, hogy az enyéim vagytok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

manduriai Debóra által

1998. március 23. hétfő

A Rózsafüzér ima közben érkezik a Szűzanya. Végte­len kedvesség sugárzik róla, ahogy végignéz a jelenlévő­kön.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Drágáim! Üzeneteimben már többször kértelek benneteket, hogy ajánljátok fel szíveteket és szereteteteket Jézus Fiamnak!

Gyermekeim, csak akkor lesz elég erőtök, hogy szere­it adjatok szenvedő felebarátaitoknak, ha átadjátok ma­gatokat a Szeretetnek. Kicsinyeim, ha teljesen Fiam Szíve­ik ajándékozzátok magatokat, akkor átélitek majd az Evangéliumot.
Ma azokhoz szólok, akik különösen szeretnek engem és azt akarják, hogy a világon mindenütt megismerjék Mária Üdvözítő Mozgalmát. Ezeknek az embereknek azt mondom: „Hozzatok szeretetteljes áldozatokat a Szerete­tért!” Lelketek így begyógyíthatja a legtitkosabb sebeket is
Ha elfogadjátok ezt az áldozatot, felismeritek majd az Utat és rájöttök, miért kértelek többször is benneteket, hogy engeszteljétek ki a Legszentebb Szentséget és tegyetek meg mindent azért, hogy visszanyerje központi helyét minden gyermekem szívében! Már többször beszéltem nektek a Győzelemről, de a fiaim nélkül nem tudok győzni. Ha elfogadjátok kérésemet és felajánljátok magatokat, apostolai és a tanúi lehettek ennek a páratlan eseménynek!
Azt szeretném, ha töredelmes szívvel készülnétek a „fájdalmas hétre”³⁷ és a világ minden plébániáján átélnétek Jézus Halálának és Feltámadásának nagy ünnepét. Én veletek vagyok és mindazokkal, akiket a fájdalom vagy a szeretethiány eltávolított a hittől.
Gyermekeim, én, az Eukarisztia Szentséges Szüze, nagy ünnepet készítek nektek és akkor majd minden kivirágzik. De szükségem van bűnbánatotokra és áldozataitokra.
Ismétlem: ajánljátok fel magatokat a Szeretetnek!”
D. „Asszonyom, mit kívánsz még?”
Szűz Mária „Hogy minden gyermekem megérezze szeretetemet; Jézus Fiam ezért küldött már többször a Földre. Mondd meg nekik, hogy ne válasszák el többé a Fiút az Anyától.”

D. „Nem értem, Szent Anyám!”

Szűz Mária „Mondd meg nekik, hogy az Úr azt sze­retné, ha úgy tisztelnétek engem, mint az ő Társmeg­váltóját és minden ima végén így fohászkodnátok hoz­zánk:

Jézus és Mária

egyesült, győzedelmes, szentséges Szíve,

dícsérünk és áldunk.

Szeretetetek tüzét

gyújtsátok lángra a mi szívünkben!

Most megáldalak benneteket.. .A Szentháromság nagy dolgokat fog véghezvinni ezen a helyen. Bizakodjatok! Keblemre ölellek benneteket és köszönöm, hogy vála­szoltatok hívásomra. Hamarosan találkozunk. A viszont­látásra!”

³⁷ a Nagyhétre (a ford. megj.)

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

93. Üzenet.
1998. március. 4.
Az Ember:
" Világos fény veszi körül a Szentségmutatót. A fényből sugarak törnek elő minden irányból. A kápolnában megjelenik egy fény, és benne a fénykereszt. Mindenütt Szent Angyalok vannak, akik szintén fényt hoznak. A fénykeresztben látom az Istenanyát. Fehér ruhát, és kék övet visel. Imára kulcsolja a kezét. Egy arany rózsafűzére van. Az Istenanya egy széles szivárványon áll, amely színeivel beborítja az eget. Kérem a jelet, és az megjön. Az Istenanya két oldalán két Angyal áll. Mindegyiknél egy arany könyv van. Az Istenanya ránk tekint, és azt mondja."
Istenanya:
" Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Szeretett gyermekeim, dicsőítsétek Velem Isteni Fiamat, hajtsátok meg fejeteket Őelőtte. Magasztaljátok az Ő jóságát, és Irgalmas Szívét.
Örök Isten, tekints a Te gyermekeidre,
akik lábaidhoz borulnak.
Tekints rájuk, és áldd meg őket.
Tekints Uram az emberiségre,
és ajándékozd meg irgalmaddal.
Az idő beteljesedik.
Te pedig Uram tekints örökségedre, a Te gyermekeidre,
akik hűségesen keresztednél állnak.
Ajándékozd irgalmadat az igazaknak,
és ne hagyd elveszni őket.
Én, a Te Édesanyád kérlek Téged, hogy áldjad meg őket
 az igazságosság órájában.
Ők az Én gyermekeim, és Én tudom, hogy gyengék.
Tudom Uram, hogy az időnek be kell teljesülnie,
és Te ennek a nemzedéknek bűneit
 és igazságtalanságait, már nem tudod elviselni.
Így az időnek és órának be kell teljesülni."
Az Ember:
" Az Istenanya rám tekint, és rámutat a jobbján álló Angyalra. Az Angyal kinyitja a könyvét. A könyvből víz folyik ki."
A Szent Angyal:
" Rövidesen meg lesz mérgezve a víz."
Az Ember:
" Az Istenanya rámutatott a balján álló Angyalra. Ő kinyitja a könyvét. A könyvből villámok törnek elő."
A Szent Angyal:
" Rövidesen tűzbe borul az ég."
Az Ember:
" Az Istenanya ránk tekint, megáld minket, és mondja."
Istenanya:
"Az Atya, a Fiú. és a Szentlélek nevében.
Szent Fiam előtt imádságra összegyűlt kedves gyermekeim, Szeplőtelen Szívem nagyon szeretett pap fia, szeretetem kis gyermeke, az Anyaszentegyház és az Én összes gyermekeim!
Köszöntelek titeket, és elhozom nektek szeretetemet, amelyben reményt találtok, hogy tudjátok követni az igazságot. Semmitől se féljetek, mert Angyalaim veletek vannak. Kérjétek az ő segítségüket, mert a cselekvésük ideje elérkezett. Rövidesen észre veszi a világ, hogy a bűn mennyire beszennyezte. Az emberi értetlenség vezetett ehhez, hogy a természet az ember ellen fordult. A teremtett világ szenved a bűn terhe alatt. Most jön a tisztulás órája! Én tudom, hogy a nehéz idő megjött. Most hozom nektek az  igazság győzelmének a reményét. Gyakran figyelmeztettelek titeket,mint szerető Anya jöttem, hogy változtassátok meg szíveteket, hogy tanúságot tegyetek elhivatottságotokról. Gyakran kértelek, hogy jó példát mutassatok a felebaráti szeretetben, és az ellenség szeretetében. Ma megismétlem ezt a meghívást. Az Én Szívem nyitva áll. Siessetek, mert már nem sok időtök van! Rövidesen szenvedés és szomorúság érkezik a Földre.
Mindig nagyobb üldözésekről fogtok hallani. Az Antikrisztus megmutatja arcát az emberiségnek. Rövidesen üt az órája Szent Fiam Titokzatos Teste keresztre feszítésének. Rövidesen tanúi lesztek ennek. Ne kövessétek a vadállat és a hamis próféta jelét! Ők megrontanak titeket. Az emberiség büszke találmányaira, és nem veszi észre, hogy a sátán mindezeket ellene használja ki. Az Antikrisztus is fel fogja használni ezeket a ti ellenőrzésetekre. Ó , gyermekeim, milyen nehéz óra közeledik az emberiség felé. A közelgő büntetés nagyobb lesz, mint Szodomáé és Gomoráé, mivel az emberiség nem csak az Istent és az Ő törvényeit veti el,hanem a keresztet is lábbal tapossa. Megveti és visszautasítja a kereszten kiömlő Vér megváltó erejét. Így nem mehet ez tovább! Az emberiség a bálványait követi, és nem törődik a megváltással.
Kedves gyermekeim! Süketek vagytok, és nem akarjátok meghallani a Mi hangunkat. Sok papnak is kőkeménnyé vált a szíve. Követik a modernizmust, amely a sátán füstjével behatolt a templomokba is. Ahogyan látjátok, mindegyike megtalálja a büntetést. A szikla marad, amelyre az Egyház épült. Hit és odaadás szükséges ebben az időben. A küzdelem ideje, a ti eredményetek ideje, amely által az igazság tanúi lesztek.
 Az Én Szeplőtelen Szívem megígérte nektek a győzelmet. Én megneveztem nektek a menedékhelyet. Gondoljatok ezekre a szavakra! Ne legyetek félénkek, hanem reméljétek az igazság diadalát! Szent Fiam rövidesen eljön a Földre. Ő le fogja oldani a bilincseiteket, és a szemetekről a fátylat. Meglátjátok akkor a Királyok Királyát, az Ő dicsőségében. Egy új idő virrad fel. Minden új lesz. Reméljetek,és vegyétek fel a kereszteteket! Ez Szent Fiammal való megbékélés forrása, ebben a sötétségben. Nyújtsátok a kezeteket a hitetleneknek, segítsetek imádkozni nekik, és imádkozzatok értük! Védjétek meg az igazságot, amely csak egyetlen egy van! Legyetek bátrak, Istennek válaszolni, és elmerülni Szent Fiam Sebeiben, amely részetekre az Út az Igazság és az Élet.
Én Vele együtt akarok veletek egyesülni! A remény lakjék szívetekben! Elhozom a győzelemre vonatkozó reményt. Ne legyetek szomorúak, és ne várjatok az eseményekre. A ti feladatotok most cselekedni. Már sok időt elpazaroltatok.
Örüljetek,mert a kereszt győzelme közel van. Veletek vagyok, és segítek nektek Az Én Angyalaim is veletek vannak. Tartsatok ki az imádságban! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Az imádság megmutatja nektek az utat, és amikor bezárul az ég, megerősít titeket. Szükségetek van az imádságra a megszentelődésetekhez. A papoknak, a betegeknek, és mindazoknak, akiket Én nektek ajánlok, szükségük van az imáitokra. A ti imáitok által tudok nekik segíteni. Az Én üzeneteim lassan véget érnek, emlékeztetlek benneteket az Én szavaimra, hogy megerősödjetek a hitben. Az Egyháznak is szüksége van a ti hitetekre, és a támogatásotokra, mivel üldözést szenved. Ez még erősebb lesz. Megismétlem a Sardisbeli közösség Angyalához intézett szavakat, azért hogy éberek legyetek: " Gondolj arra, hogyan fogadtad, és hallgasd a tanítást, tartsál ki mellette és térj meg."(Jel.3,3.).
Legyetek szilárdak az imádságban! Vigasztaljátok meg Szent Fiamat, Aki sok tabernákulumban vérzik. Szent Fiam szenved, mert kevés a szeretet. Hogyan tud az Úr kegyelmet adni, ha az emberi szívek zárva vannak? Segítsetek nekem drága gyermekeim! Pap fiam , kérlek vegyed a monstranciát, és áldjad meg az egész világot Szent Fiam áldásával! Áldjad meg az állatokat, növényeket, fákat és a madarakat. Ők megerősödnek ez által az áldás által. Ha az emberek nem becsülik az áldást, elvesznek. Tudod, hogy a természet az emberek bűne miatt szenved.
Megáldalak titeket, és szeretetem adom nektek.
 Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                                         Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

92. Üzenet.
1998. február 25.
Az Ember:
" A kápolnában egy fény jelenik meg, amely a Szentségmutatóból  árad. Ez úgy néz ki, mintha a Szentségmutató égne. A Szentségmutató mellett áll egy Angyal, arany csészével a kezében. A csésze tűzzel van tele. Az Angyal rám tekint és mondja:"Adsum"( Itt vagyok). A Szentségmutatóból kijön egy fénysugár, ez a sugár az Oltáriszekrényig terjed. Rajta áll az Üdvözítő fehér ruhában. Kezein és lábain látom a Szent Sebeket. Sok Angyal jelenik meg az égen, és énekelnek."
Szent Angyalok:
" Ti, a Földnek lakói,
hajtsátok meg fejeteket az Úr előtt.
A dicsőség felhőin érkezik.
Teljetek el alázattal, és
készítsétek az Úr útját.
Már jön az Ő dicsőségének napja,
és fénye átöleli a Földet.
Nos a ti munkátok ideje elérkezett.
Amikor elvetitek a gabonát,
nem várjátok meg míg az termést hoz?
Így nyílnak meg most a lepecsételt könyvek.
Így nyílik meg az Ige előttetek,
melyet nem ajkatokkal,
hanem szívetekkel olvassatok.
Jön az Úr a jutalommal mindazoknak,
akik Hozzá hűek maradtak.
A süketek is meghallják a könyv szavait,
és a vakok szeme megszabadul a sötétségtől.
Az alázatosak örvendezni fognak az Úrban,
Jessze sarja a népek közepén áll majd.
Mindenki elismeri Őt, mint egyedüli Pásztort.
Dicsőítünk Téged ó Urunk, Te prófétákat küldesz,
hogy a Te igazadat megszilárdítsák.
Dicsőítjük a Fiút,
Aki tekintetével betölti a teremtett világot.
Az Ő Vére az Örök Szövetség Vére.
Az emberiség a tisztulás napján az Ő kelyhét fogja inni.
Dicsőítünk Téged Szentlélek, Aki az Egyházat erősíted,
és az idők végén az emberiséget az igazságosság
és a szeretet tüzében átalakítod.
Így szól az Úr: " Ember hajtsd meg a fejedet,
és úgy fogadjad a hamut, mint semmiséged jelét."
Énekelj velünk, és szíved megtelik örömmel:
" Jó dolog az Urat dicsérni, Nevednek ó fölséges éneket zengeni."( Zsolt. 92,2)
Az Ember:
" A Szent Angyalok szárnyaikkal elfedik az arcukat. Megjön a jel. A Megváltó fölemeli a kezét, és én észre veszem, hogyan sugárzik a fény a Sebeiből. Az Úr megáld minket."
Az Úr:
" Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves pap fiam, Jegyesemnek, az Egyháznak itt egybegyűlt gyermekei!
Köszöntelek  benneteket az Én Sebeim által. Ti vagytok az Én örökségem. Rövidesen jövök, hogy elhozzalak titeket, megjutalmazva mindenkit tettei szerint. Ez a nap már közeledik. Az igazságosság büntetést követel. Ti az Én Testemhez tartoztok, ezért viseljétek az Én keresztemet!  Ez a ti, és az Egyház megszentelésére szolgál. Viseljétek a kereszteteket vele egyesülve. Testvéreiteknek szükségük van a segítségetekre, nekem pedig szükségem van részvételetekre a Vérrel kötött Szerződésben, amelyet Én veletek kötöttem. Ez a Szerződés minden megkereszteltre vonatkozik. Tudjátok, hogy az Egyház a kereszten megéli az ő agóniáját! De csak így lehet velem kapcsolatban. Ez az út mindegyikőtök részére, aki  az örök életet el akarja érni.
A ti életetek a Földön nagyon fontos.Hasznosítsátok, és haladjatok az Én utamon előre. Ti a pusztában vagytok, hogy a szavak által megerősödjetek, és hittel és szeretettel teljetek el. Így túlélitek a nehéz időket, és megtaláljátok a menedékhelyet. Ezek a szavak igazak. Akinek füle van, hallja meg. A sok próféta ellenére az emberi értelem nem világos.
Közeledik a hallgatás ideje. Szavak helyett, mennydörgések jönnek az égből. A természet fog az emberhez beszélni. A próféták elnémulnak. Én hangos szóval fogok beszélni. Ismerem cselekedeteiteket, legyetek bátrak és készek a küzdelemre!
Megáldalak titeket kedves gyermekeim. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében."
Az Ember:
" Utunk megáld minket. Az áldással fémnyilak jönnek, és az Oltárra hullnak. Az Oltár mellett megjelenik az Istenanya, úgy van öltözve, mint a Szeplőtelen Fogantatás, imára kulcsolja a kezét, amin egy fehér rózsafűzér van.
Az Istenanya:
" Az Atya , a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Drága földi gyermekeim, kedves, itt a kápolnában összegyűlt gyermekeim, kedves pap fia Szívemnek, és te kicsi gyermekem!
Szeretetemmel köszöntelek benneteket, és áldásomat küldöm, hogy  megerősítse szíveteket. Ma szeretném figyelmeteket Isteni  Fiam szavaira irányítani. Ő a Szeretet, és a Szeretet kér, követel!
Az emberiség föladta az igazságot. Most az igazságosság ítéletet követel. Az Apokalipszis szemetek láttán teljesül be. Ezek a szavak jelentőséget nyernek, mert elérkezett az idő, hogy megoldja a pecsétet. Az Angyalok kezdik teljesíteni a mostanáig elrejtett feladataikat. A természet ereje Istennek van alárendelve. A természet fellázad bűneitek ellen. A teremtés már nem tudja elviselni a bűnök tömegét.
Megszűntetek a tökéletességre törekedni. Ti már nem akartok szentek lenni, mert már eltévedtetek a sötétségben. Szeretetetek és odaadástok legyen tökéletes, mint az Isten szeretete tökéletes. Szent Fiam Vére által, és az Ő kegyelme révén, béküljetek ki. Tőletek függ, hogy elfogadjátok-e az örök életet. Ezt azért mondom nektek, hogy figyelemmel szemléljétek Fiam szavait. Én veletek vagyok, és várom a válaszotokat. Már nem sok idő van hátra. Közeledik a pillanat, amikor beteljesedik az igazság. Ne mondjátok, hogy nem tudtátok. Elég időtök volt, hogy megértsétek a jeleket és a szavakat. Én minden eseményben veletek vagyok. Szívem védelmezni fog benneteket, amint ezt Fatimában már megmondtam.
Megáldalak benneteket drága gyermekeim, és téged kedves pap fiam:
 Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                                             Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

Medjugorjei üzenetek 1998. február

1998. február 25. Hamvazószerda
Drága gyermekek! Ma is veletek vagyok és újra arra hívlak benneteket, hogy imádságotokkal közeledjetek hozzám. Ebben a kegyelmi időben különösképp hívlak benneteket az önmegtagadásra. Gyermekeim, apró áldozataitok vállalásával elmélkedjétek végig és éljétek át Jézus mindnyájatokért vállalt kínszenvedését és halálát. Csak akkor fogjátok megérteni Jézus mérhetetlen Szeretetét, ha közeledtek hozzá. Imádság és önmegtagadás által nyitottabbak lesztek a hit ajándékára és a szeretetre az Egyház és a körülöttetek lévő emberek iránt. Szeretlek és megáldalak benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!

91. Üzenet.
1998. február 13.
A Titkos értelmű Rózsa napja.
Az Ember:
"Egy erős fény jelenik meg. Ebben látom az Istenanyát, mint a részvét és az Irgalmasság Anyját. Fehér ruhát, és kék köpenyt visel. Karjait kitárja, nyakán egy csípőig érő fehér sál van. Az Istenanya keblén az Ő Szeplőtelen Szíve látszik. Egy kék gömbön áll, amelyet fény övez.
Az Istenanya mellett egy Angyal áll, akinek a kezében egyszéles szalag van. Ezek a szavak állnak a szalagon:"ÜDVÖZLÉGY ÚRNŐ". Magasan az égen megjelenik a fénykereszt. Benne Angyalok állnak, és énekelnek. Közben az adott jel is megjelenik."
Szent Angyalok:
" Az Ég és Föld Úrnője
elvezeti gyermekeit a pusztába.
Ő a Napba öltözött Asszony,
és a Négysarkú Oltár.
Az Ő hangja, a remény lehelete
 és az Ő Szívének a szeretete illatozik, mint egy égi virág
 a szél susogásában.
Mi meghajolunk előtted, Mária,
és elhozzuk Neked dicsőítésünket és szeretetünket.
Te Királynő Vagy, és Anya.
A Te Szíveden át, egy új hajnal sugárzik,
amely betölti a teremtett világot új erővel,
és elhozza a győzelem ragyogását.
Egészen szép Vagy ó Mária, Te a Szentlélek Jegyese!
Tebenned van az újjászületés,és a feltámadás reménye.
Te Vagy a teremtés Koronája, és a híd,
amely az embereket összeköti Megváltójukkal.
Köszöntünk Téged Mária!"
az Ember:
" Az Istenanya rám tekint és mutatja a rózsafűzérét. Ránk mosolyog és megáld minket."
Az Istenanya:
" Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves előttem térdelő gyermekeim, köszöntelek benneteket, és az egész világon élő gyermekeimet. Szívem szeretetével jövök hozzátok, hogy erősítést és bátorítást nyerjetek. Azt tudjátok, hogy szeretlek titeket, és veletek vagyok: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Legyetek éberek, és okosak és erősek a hitben. Ez az idő áldozatokat kíván tőletek, és nagyon mély hitet. Tekintsetek Fiam keresztjére, és erősödjetek meg az Ő édességével, amely megtölti majd a szíveteket. Imádkozzatok sokat, mert az Apokalipszis szemetek előtt teljesedik be.
Az Egyház ellensége tiltakozik a Mi helyettesünk ellen, és meg fog tenni mindent hogy őt eltávolítsa. Ők már említették azt, akit Mi, mint hamis prófétát jeleztük. Ő Szent Péter trónjára fog ülni. Gyermekeim közül sokaknak valószínűtlennek tűnnek ezek a szavak. Rövidesen megtudjátok, hogy Isten az Igazság, és az Igazságosság. Csak azok fogják a biztos menedékhelyet megtalálni, akik kitartanak a világosság mellett.
Tudjátok, hogy az Angyal az Eufrátesznél hónapra, napra, órára készen áll, mert elérkezett az ő ideje. A bukott angyal, a pusztítás angyala is fölemelte fejét azért,hogy az ember az ő bensőjében meghallja az ő nevét. Úgy hívják, hogy Abaddon!( jel.9,11.) Igazságtalanságot, és nyomort hoz a Földre.
Tudjátok,hogy ez még nem a vég, mert Isten az Ő Angyalaival beavatkozik a harcba, hogy megmentse az örökségét, és mindazokat, akik Neki hűségesen szolgálnak! Értsétek meg, hogy a pusztába vonulás ideje részetekre a menedék és a próba ideje! Én megmondtam nektek, hogy a KÉTIDŐ elkezdődött, amelyben a jövendölések beteljesülnek. Az Anyaszentegyház  találkozik Vőlegényével a Golgotán, és vele együtt lesz keresztre szegezve.
Ne féljetek! Jön a mennyei szentek örömének az ideje. Ti szentségre lettetek meghívva. Tartsatok ki világosságban! Szent Fiam arra hívott, hogy a győzelem ragyogásában világítsatok az Én Szeplőtelen Szívemmel együtt. Ne legyetek félénkek, hanem bátrak, mert aminek jönnie kell az el fog jönni! Most van a próbatétel ideje. Szemléljétek az Isten kinyilatkoztatását, mert az az emberiségre és az Egyházra vonatkozik. A Jelek, amelyeket adunk, legyenek igazolások részetekre. Tekintsetek az égre, és olvassátok le az idők jeleit. Csak bölcsességre van szükségetek, hogy azokat megértsétek. Ti megkapjátok azt az  Isten szavaiban, és a kinyilatkoztatásokban, amelyeket az Egyház fog kapni. A ti győzelmetek közel van, és mindazoké, akik követik az igazságot.
Gyermekem! Te hallottál a hét királyról:" Öt elesett, egy most uralkodik, egy pedig majd jön, de csak rövid ideig fog uralkodni.(Jel.17,10.)
Tudod, hogy most annak az ideje van, hogy az ellenséges ideológiák egyesülnek, hogy a vadállat útját szabaddá tegyék. A sátán, minden titkos társaságot összevon, hogy a vadállat ellenőrzése alatt világkormányt hozzon létre. Rövidesen halljátok, egy fegyveres konfliktus alatt , hogy a bankokat összevonják. Minden elő van készítve, hogy a világellenőrzés létre jöjjön. Mindazok, akik a kezüket Isteni Fiam vérével beszennyezték, egy összejövetelt tartanak Sion hegyén, és a vadállatot, mint Messiást kiáltják ki.
Ne kételkedj az Én szavaimban, hanem higgyél! Én segíteni akarok nektek,hogy tudjátok milyen komoly az idő,amelyben éltek. Imádkozzatok sokat az üldözöttekért! Hozzatok áldozatot a bűnösökért! Amit tesztek, azt Isten  nagyobb dicsőségére tegyétek. Ő az idők Ura. A jövendölések Isten akarata szerint fognak megtörténni, hogy eljöhessen a Menyegző Napja. A világosság a sötétségben világít. A világosságban fogjátok az igazság feltámadását feltalálni. Harcoljatok a gonosz ellen! Védjétek meg az igazságot, és hirdessétek azt! Az igazság szabaddá tesz benneteket. Ne féljetek! Nyissátok ki szemeteket és fületeket. Imádkozzatok, bízzatok, és ne veszítsétek el a lelketeket!
Szeretlek kedves gyermekeim, és megáldalak benneteket: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Mivel a pusztába már beléptetek, meg lesztek vizsgálva. Tartsatok ki az imádságban! Rövidesen már nem jövök az üzeneteimmel. Jön a sötétség órája. Én soha nem foglak elhagyni titeket. Fogadjátok áldásomat! Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                                          Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

Abaddon 1.) A démonok királya, a Pusztító. Egyéb nevei: a Mélység Királya; a Verem Királya.  2.)A Sáskák Vezére.  3.) A hetedik hierarchia démonjainak vezére. Szent János e néven nevezte a Sáskák Királyát. Időnként pusztító angyalként ábrázolják.  4.)Gigantikus, fekete lény, a testét pörgő kerekek borítják. Feladata, rangja ismeretlen. A kezében tartott, forgó kerékből macskadémonok ugranak elő.  5.) A Pokol egyik angyala (kereszténység). A név eredete a héber „abad”, végzet szó. A Végzet Angyala, az Alvilág, a Pokol megszemélyesítője. Ő irányítja a Pokolból felemelkedő sáskák hadait.  Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel. 9:12.) 6.) A Pusztítás Angyala. A név a héber „rombol, pusztít” szóból ered. Abaddon a „pusztítás helye”; ilyen értelemben a szó jelentése megegyezik a „Sheol”-lal, vagy a „pokol”-lal. Lásd: Péld.15:11; Péld. 27:20; Jób 26:6. Egy bizonyos helyen megszemélyesítik, hall és beszél: A pokol és a halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! (Jób 28:22.) A Jelenések könyvében Abaddon már a mélység angyala: Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel. 9:11.) A szakértők többsége azt állítja, hogy Abaddon inkább egy bizonyos hely, s nem egy entitás, Mathers azonban a Salamon király kulcsában kifejti, hogy Abaddon az Úr egyik neve.

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

90. Üzenet.
1998. február. 7.
Az Ember:
"Egy szép szivárványt látok az égen, középen van egy fénykereszt, e mögött pedig egy fabárka. Egy út vezet a bárkához, amelyen sok ember megy. Egyesek belépnek a bárkába. Az út mindkét oldalán egy-egy Angyal áll, és a bárkára mutat. Most Angyalok jelennek meg az égen és ezt mondják."
Szent Angyalok:
" Halljad ember, és mondjad el minden embertársadnak, hogy az idő már elérkezett. A világosság fiai erősödjenek meg a hitben, és hagyják, hogy a Szeplőtelen Szív vezesse őket, mert Ő a védett helyre vezeti majd gyermekeit.
Legyetek bátrak, és telve reménységgel! Lépjetek be a sivatagba, hogy isteni Mesteretekkel az egyesülésetek tökéletes legyen! Dicsőítsétek az Istent, és köszönjétek meg a jóságát, mert rövidesen megszólal a hét mennydörgés, és Isten lepecsételt titka beteljesül. Az Egyház üldözésének az órája üt. Értsétek meg, amit a Lélek a közösségnek mond, és erősítsétek egymást! Uram, Te a Seregek Istene mily hatalmas Vagy, és mérhetetlen a Te jóságod, mert kinyilvánítod a Te szolgádnak az idők titkait, és meghívod mindazokat, akik Neked szolgálnak, és szavaidról tanúságot tesznek.
Szentek a Te szavaid és parancsaid. Te Vagy az Igazság , és igazságot szolgáltatsz teremtményeidnek. Ó Szentséges Óra, amelyben az Örök Ige győzelmének a titka beteljesedik! Halljad ember, és ismételd velem: Megtörtént-megtörtént-megtörtént!"( Jel. 16.17.)
Az Ember:
" Ebben a pillanatban megjelenik az Istenanya, a Szent Angyalok körülveszik Őt. Fehér ruhát, és kék köpenyt visel. Fejét pedig arany korona díszíti. Kezében rózsafűzért és egy kormánypálcát tart. Kérem a jelet, és az meg is jön. Az Istenanya ránk tekint, és megáld."
 Az Istenanya:
" Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Kedves imádságra összegyűlt gyermekeim. Kis gyermekem,és gyermekeim az Egyházban.
Köszöntelek titeket, Szívemre ölellek mindannyiótokat, és megáldalak: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Örülök, hogy kitartotok az imádságban. Ez megerősít titeket és bátorságot ad, mert a mai nehéz idők sok áldozatot és odaadást követelnek. Ti most egy nehéz időben éltek. Oly sok figyelmeztetést intéztem már hozzátok. Ti nem vagytok egyedül, mert Szent Fiam az Ő Egyházát soha el nem hagyja. A golgotai idő szakad most rátok, mert az emberek eltávolodtak az Istentől. Ő nem szűnik meg figyelmeztetni. Az Egyház olyan veszélyben van, mint korábban soha. A szent hit gyermekeink szívében mindinkább kiveszőben van. Ezért olyan szomorú ez az idő. Ezért üt az igazságosság órája. Tudjátok viszont azt is,hogy az Egyház föltámadásának az órája is közeledik.
Minden megújul, és eltelik Szentlélekkel. Ezáltal fog az Én Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni.Ne legyetek szomorúak, hanem készüljetek fel a cselekvésre, mert az Egyház vár a ti tanúságtételetekre. Ebben a harcban nem vagytok , mert Isten Angyalai veletek vannak. Ők biztos, védett helyre vezetnek titeket.
Figyeljétek a jeleket, amelyeket adunk nektek, és lássátok, hogy milyen komoly az idő. Rövidesen egy háborúba keverednek a népek.Zűrzavar fog uralkodni a világban. Az Egyházat üldözni fogják. Ez az az óra, amelyben a Titokzatos Test,---amelyhez ti is tartoztok--- a keresztre lesz szögezve.
Ne féljetek, hanem legyetek bátrak, az igazság megvallásában! Kövessétek az Én Isteni Fiamat,és maradjatok hűek az evangéliumhoz, így biztosan nem vesztek el! A sátán kísértésbe visz majd titeket, és mindent megtesz, hogy elszakítson Szent Fiamtól. Az ő cselekvésének az ideje nagyon rövid. Legyetek okosak, mert a sátán hatalmat kapott, hogy az embereket üldözze! Legyetek szilárdak az imádságban, és erősek a hitben! Tudjátok,hogy Én nagyon szeretlek benneteket, és mindannyiótokért nagyon aggódom. A sátán harca a jó ellen,ez egy harc a ti lelketekért. Ő tudja a ti gyengéiteket, tudja, hogy mennyire ragaszkodtok a földi dolgokhoz. Mondjatok le az anyagiasság vágyáról, a test kívánságairól és gondoskodjatok arról, ami a lelketeket erősíti! Ez a megmenekülésnek és a megszentelődésnek az útja. A győzelem Szent Fiam keresztjében van, és az út az Én Szeplőtelen Szívemen át vezet. Benne találtok védelmet és nyugalmat. Ott nem ér el benneteket a gonosz. Ott biztonságba lesztek.
Megáldom a világosság minden gyermekét, és küldök egy külön áldást az Anyaszentegyháznak, hogy mindannyian megerősödjetek az igazságban. Védelmezzétek az igazságot, és imádkozzatok azokért, akik még nem követték az Én hívásomat, hogy megnyissák szívüket az Isten szeretetének a hatására. Szeretlek titeket, és köszönöm imáitokat, hűségeteket, és mindent köszönök, amit az Én Isteni Fiamért, és Énérettem tettetek.
Kedves itt összegyűlt gyermekeim! Szeretetem különleges áldását küldöm nektek. Maradjatok hűségesek Szent Fiamhoz, és az Ő tanításához. Növekedjetek az igazságban, és az igazságosságban, mert az idő sürget! Ne féljetek semmitől, mert Én veletek vagyok! Legyetek egyek és hallgassatok szavaimra, mert azok igazak, és fényt gyújtanak nektek, amely a Szentlélektől származik.
Megáldalak benneteket szeretett gyermekeim: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                                        Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

89. Üzenet.
1998. február 2.
Az Ember:
" Az Oltár fölött egy fény jelenik meg, amelyből kialakul a fénykereszt. A keresztből világos fény sugárzik, amely megvilágítja az egész égboltot. Most megjelenik az Istenanya, bal karján a Gyermek Jézussal. A Gyermek Jézus arany koronát visel, jobbját pedig áldásra emeli. Az Istenanyát Szent Angyalok veszik körül, akik egy szép Himnuszt énekelnek. Kérem a jelet, és az megjön."
Szent Angyalok:
"Dicsőítsük és áldjuk az örök Fényt,
amely a valóságban és az igazságban világít.
Magasztalunk Téged, ó Ura az Égnek és a Földnek,
Téged soha le nem nyugvó Napot,
Aki dicsőséggel telve Vagy.
Fényed túlhat a világmindenség végén.
 Az egész teremtett világot áthatja a ragyogásod.
 Mily nagy és felfoghatatlan a Te szereteted ó, Urunk.
 A Te fényedben ismerik föl teremtményeid a Te akaratodat,
és követik azt, amely csak jót akar.
Magasztalunk Téged ó, Urunk, és a Te Édesanyádat,
Aki által az Atya az örök fényt kinyilatkoztatta.
Minket is betölt a fényed ó, Urunk,
és magasztaljuk a Te fölségedet.
Szent, Szent, Szent Vagy ó, Urunk!
Fényed rövidesen megérinti azt is, ami a sötétségben lappang.
Dicsőítünk Téged ó, Urunk!"
 Az Ember:
" Az Istenanya rám tekint, és mosolyog. Megcsókolja rózsafűzérét, és megáld minket."
Az Istenanya:
" Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Hűséges gyermekeim, ti a fény fiai, kisfiam, Szeplőtelen Szívem prófétája, és ti földi gyermekeim, azért jövök hozzátok Isteni Fiammal, hogy Ő, mint áldozat legyen Megváltótok és Istenetek. Ő majd megajándékoz benneteket a békével, és Őbenne igazi nyugalmat találtok. Ti valóban meg lesztek erősítve a szeretetben.
Gyermekeim, tekintsetek Isteni Fiamra, és fogadjátok be Őt szívetekbe. Ő a ti utatok. Az Ő Sebeiben találtok nyugalmat, és Ő általa fogtok győzni. Felszólítalak benneteket kedves gyermekeim: szeressétek Szent Fiamat! Ő a ti Megváltótok és a világ Világossága. Vigyétek el az Ő fényét minden népnek,minden rokonotoknak, minden ismerősötöknek, és őrizzétek meg a szívetekben. Állandóan csak arra kérlek benneteket kedves gyermekeim, hogy nyissátok ki szívetek kapuját az Én Isteni Fiamnak! Ő bennetek fog lakni, és megszentel titeket.
Az Én Fiam a fény, amely a sötétségben világít. Ezért utal Szeplőtelen Szívem ezekben a nehéz időkben az Én Isteni Fiamra. Rövidesen visszatér a Földre, hogy elhozza az örökségét. Ez a nap már nagyon közel van. Amikor hallgatjátok az Ő szavait, az Én Szeplőtelen Szívem által, ne keményítsétek meg a szíveteket, hanem töltsétek meg azt világossággal és szeretettel. Semmitől se féljetek! Az Ő fénye megerősít titeket utatokon. Az Én Fiam az a kapu, amelyen keresztül az Égi Királyságba beléptek. Cselekedjetek éberen és okosan. Járjatok a világosságban és imádkozzatok, mert az óra már itt van.
Azt kívánom,hogy mindazok, akik  befogadják Fiam tanítását és szeretetét, bizonyítsák az Ő szeretetét. A hit majd megerősít titeket. Fiam bennetek és általatok fog győzni. Bízzatok Őbenne és egyesüljetek vele! Viseljétek el a keresztet! Kitartásotok az igazságban bizonyítéka hiteteknek és bizalmatoknak. Védjétek meg Szent Fiamat, mert az ellenség ki akarja űzni Őt a templomból. Gőgjük, egyre csak növekszik, nem Szent Fiam, hanem az ember áll az ő szentélyeik középpontjában. Az Egyház ellenségei ki akarnak pakolni az Isten házából mindent, ami Szent. El akarják venni tőletek a szentségeket, amelyeket Szent Fiam a ti megszentelésetekre adott.
Ti magatok is látjátok, hogy a harc ideje már itt van. Arra hívnak benneteket, hogy az igazság és szeretet nélkül éljetek. Az Egyház, Szent Fiam Jegyese, a hit krízisét éli, mert az emberek elutasítják Isten szeretetét és az Ő parancsait. A hit kiveszőben van, mert gyermekeink nem imádkoznak, és nem követik az evangéliumot. Én azért jövök, hogy újra megtaláljátok az igazságot, amely az Egyháznak lett nyilatkoztatva. Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy az Egyházra már nincs szükség. Nektek szükségetek van a szentségekre, hogy Szent Fiammal együtt maradhassatok. Szívetekben őrizzétek meg az igazságot, és küzdjetek érte, mert a mai idő, a harc ideje! Ha nem imádkoztok, a hit krízise egyre mélyebb lesz. Így teret nyer a gonoszság, végül pedig hatalomra jut az Antikrisztus. Akkor jön egy olyan egyházüldözés, amely még sohasem volt. Sokat imádkozzatok, és legyetek az igazság tanúi. Az igazság tesz szabaddá titeket! Szent Fiam az Igazság. Ő tesz minden titok örököseivé titeket. Virrasszatok és imádkozzatok drága kicsinyei a világosságnak. Így nevezlek titeket, hogy Szent Fiam fényét elvigyétek a világba és az Egyházba, amelyet sötét felhők árnyékolnak be. Isten hívott benneteket hogy általatok Szeplőtelen Szívem diadala bennetek  és az egész teremtett világban megvalósuljon. Megáldalak titeket. Halljátok fogadjátok el az Én szavaimat! Ezek igazságok, és a világosságot hozzák  nektek, amely bátorsággal és bizalommal tölti el szíveteket.
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Megáldom a világosság minden gyermekét, és az Anyaszentegyházat.
                                        Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

'Íme Én újjá alkotok mindent' Jel.21,6. ' egy, az Egyházhoz közel álló személy látomásai napjainkban és egy pap magyarázatai'IV

88. Üzenet.
1998. január 31. Don Bosco Szent János
Az Ember:
" Az égen egy széles szivárvány jelenik meg. A közepén látok egy fénykeresztet, az alatt pedig egy virágszőnyeget. A fénykereszt közepén az Istenanya áll, Szent Angyalokkal körülvéve. Az Istenanya mosolyog, fenséges a megjelenése. Kezében egy arany rózsafűzért tart. Az Angyalok a virágszőnyegre lépnek, meghajolnak, és elkezdenek énekelni. Ebben a pillanatban megérkezik a jel is."
Szent Angyalok:
" Légy üdvözölve Mária, Te boldog Szűz.
Te dicsőséggel teljes égi virágszál.
Légy üdvözölve ,ó Mária.
Csodálatos illatod áthatja a világot.
Légy üdvözölve Te csodálatos Szűz,
Akit betölt a Szentlélek.
Légy üdvözölve Mária, Te az Isteni Megváltó Anyja,
Te vagy a Bárka, amelyben menedéket talál
az egész teremtett világ.
Te vagy a szeretet tengeri kikötője,
Aki megmenti az emberiséget a pusztulástól.
Benned találjuk azt a szeretetet,
amely szabaddá tesz minket.
Benned lakik a sebeket gyógyító Szentlélek.
A Te Neved az Isteni Megváltódra utal.
Szíved kitárja azt a kaput, amelyen át Őt megismerjük.
Meghajolunk előtted, ó Királynő,
és letesszük szeretetünk ajándékait a Te anyai lábadhoz."
Az Ember:
" Az Istenanya mellén látom az Ő Szeplőtelen Szívét. Megnyílik a Szív, és benne ragyogó fénytől övezve egy Galamb. Az Istenanya rám tekint, és keresztet vet rám."
Istenanya:
" Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Szeplőtelen Szívem kedves gyermeke, és ti az Anyaszentegyház kedves gyermekei.Szívem szeretetével köszöntelek benneteket. Szent Fiam szeretetével akarom  betölteni a ti szíveteket. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Ne féljetek kedves gyermekeim! Az Én Isteni Fiam veletek van, Én pedig közöttetek vagyok. Reménységgel akarom betölteni szíveteket,mert odaadás és az igaz hit él bennetek. Tudjátok, hogy üt az óra, és az idő elérkezett.Üzeneteim megszűnnek az egész világon.
Ez az egyik jel, hogy a vadállat órája itt van. Merítsetek bátorságot, és teljes reményben éljetek. Felszólítalak titeket: fogjátok a rózsafűzért és imádkozzatok! Térdeljetek le az Oltárszekrény elé, hogy megvigasztaljátok Szent Fiamat. Ő tirátok vár. Az Isten felé forduljatok. Ebbe az  irányba változzatok meg. Ez az Én tanácsom, amelyet már régóta közlök veletek. Most jön a beteljesedés ideje. Ha a felszólításomat nem követitek, az Angyalaim nem tudnak segíteni nektek. Túl gyengék lesztek arra, hogy az igazságot kövessétek.Kérjétek a Szentlelket, mert Ő meg fog erősíteni titeket ezekben a nehéz napokban. Ő a ti Vigasztalótok, az Ő fényében lesztek igazi lovagokká.
Én megmondom nektek,hogy most jön az emberiség megtisztulásának az órája. Ez a Szentlélek hatalma által fog történni. Az Ő hatására fog az emberiség az igazságosság tüzében megváltozni.Nyissátok meg a szíveteket, és gyűljetek össze imádságra, mint annak idején az apostolok tették.Várjátok ezt az eseményt, és legyetek állhatatosak az imádságban! Egyesüljetek az igazságosságban! Egyesüljetek a szeretet Cönákulumában, amely az Én Szeplőtelen Szívem! Őbenne fogják az Én gyermekeim a hajnal hasadását, és az igazság föltámadását megérni. Ez az út, amelyet Szent Fiam a kereszten az Ő végakaratában mutatott. Én elvezetlek benneteket Szent Fiamhoz, hogy Ővele győzelmet arassatok.
Gyermekeim, a Szentlélek az Ő fényével megerősít titeket, úgy, hogy nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek, Aki bennetek lakik. Azok a gyermekeim, akik követték az Én hívásomat, meg lesznek pecsételve a kereszt jelével. Hasonlóan, mint az Egyiptomból való meneküléskor, elvezetnek benneteket az Angyalok a menedékhelyre. Az Isten sok jelet és csodát fog művelni, hogy megmentse az Ő örökségét az Anyaszentegyházat.
Legyetek okosak és éberek, mert az ellenség tervet kovácsolt az Anyaszentegyház megsemmisítésére! A sátán háborúra készíti elő az emberiséget. Ő tudja, hogy sok lélek nincsen  fölkészülve, és sok ember szívében káosz uralkodik. Mi azokkal vagyunk, akik szeretnek minket. Hagyjátok magatokat vezetni.
Az igazság fog diadalmaskodni, a sátán pedig le lesz győzve. Sok múlik rajtatok, mert a harc tiértetek, mindegyikőtökért folyik. Minden ember próbára lesz téve, különösen a világosság fiai. Meg kell tisztulniuk, hogy elnyerhessék jutalmukat az égben.
Kedves gyermekeim, figyeljetek a szavaimra, és kezdjétek el a harcot, az igazság győzelméért, az Egyházon belül.Védjétek meg az Anyaszentegyházat! Csak Ővele tudjátok az Új Jeruzsálem kapuit elérni. Ezekre, és ezekre óriási jutalom vár az égben. Ővelük együtt fogjátok Istent dicsőíteni, és énekeltek majd hálaéneket Neki.
A próbák, amelyeket ti elviseltek, testvéreitek erősítésére fognak szolgálni. Ők pedig az Egyházat erősítik, amely az üldözés keresztjére lesz felfeszítve. Nagyon fontos, hogy elfogadjátok a kereszteteket, és hogy kövessétek annak fényét.
Így a kereszt a szeretet  és a győzelem jele. Őbenne fog ragyogni az igazság. Gondoljatok arra, amelyeket Én éveken át nektek tanítottam.Vegyetek mindent figyelembe! Szavaimat úgy vegyétek, mint vigasztaló szavakat.
A sátán mindent arra használ, hogy zavart keltsen. Ő is hívja az ő " prófétáit", hogy megkísértsen benneteket. Most úgy mutatja az arcát, " mint a fény angyala", hogy a világosság gyermekeit tévútra vigye. Bölcsesség és okosság szükséges. A ti győzelmetek a Szent Fiammal való egyesülésetektől függ, akit csak a templomban találtok meg. Ott keressetek menedéket! Ott vár Szent Fiam, és az Én Szeplőtelen Szívem rátok. Elvezetlek benneteket a katakombába, ahol érezni fogjátok az Isten szeretetét. Legyetek éberek , de ne féljetek! Ami a háborút illeti, már minden elő van készítve. Rövidesen hallotok mennydörgést a pusztában, mert az idő már megérett. Sötétség borítja majd a Földet, és a sáskák készen állnak a küzdelemre, Legyetek erősek, és gyakran gondoljatok az Én szavamra!
Drága gyermekeim, sokat imádkozzatok!
Megáldalak benneteket, és elküldöm nektek az Én szeretetemet. Áhítattal imádjátok Szent Fiamat, és ajándékozzátok meg Őt szeretetetekkel! Ő a ti szíveteket akarja.
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
Megáldalak téged kis gyermekem. Ne félj, hanem légy erős! Rövidesen elmaradnak üzeneteim. Szíveden keresztül foglak vezetni, hogy világossága legyél sokaknak. Különleges tervem van veled, az Anyaszentegyház javára. Amik az utolsó napokban történnek, azok majd megfelelnek Isten akaratának. Ne félj!
Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.
                              Dicsértessék a Jézus Krisztus!"