G. Nardi előszava: Ettore Gotti Tedeschi, a Vatikán Bank egykori elnöke az új év alkalmából elküldte néhány gondolatát Marco Tosatti vatikáni újságírónak. Írásában ellentmond annak a katolikusok között igen elterjedt véleménynek, mely szerint jelenleg kultúrharcban állunk. Szerinte valójában nem különböző kultúrák közötti konfrontációról van szó, hanem egy sokkal drámaibb helyzetről: a civilizáció elleni támadásról. – A civilizáció elleni támadásról van szó, amiből valójában csak egy van: a keresztény. Olyan szellemi harc zajlik, mely alatt nem vallásháború értendő, hanem egy olyan háború, mely a természetes és a természetfeletti világot érinti.
(forrás: www.katholisches.info – 2024. január 5.)

Ettore Gotti Tedeschi: Nem kultúrharcban, hanem szellemi háborúban állunk

Gondolataimat egy cikkből merítem, mely a The European Conservative újság 2023. évi utolsó számában jelent meg, s melynek címe: „Az Antikrisztus vallása”, írója pedig a neves ír filozófus, Mark Dooley, aki J. H. Newman bíboros és a nagy filozófus, Roger Scruton egyik szellemi tanítványa.
Hogy miért találom ezt a cikket érdekesnek? Mert van bátorsága olyan dolgokat kimondani, amiket bár némelyek gondolnak, de "intellektuális félelemből" nem mernek kimondani. Az "intellektuális félelem" egy olyan érzés, melyről napjainkban el kéne gondolkoznunk.

Mark Dooley cikkében azt közli velünk, hogy a legnagyobb hiba, amit mi katolikusok ma elkövetünk, abból áll, hogy azt hisszük, hogy azon elvekért folytatott kultúrharcban állunk, melyeket nekünk hirdetnünk és élnünk kellene.
Ez a tévedés azon a feltételezésen alapszik, hogy ebben a speciális kérdésben két rivális kultúra ütközik egymásnak. Ez azonban nem igaz, hiszen a civilizáció ellenségeinek, akik az élethez való jogot és minden egyes ember egyedi méltóságát nem ismerik el, nincs valódi kultúrájuk. [És mivel az egyetlen vallás, ami e kettőt maradéktalanul elismeri, a katolikus, így rajta kívül más vallás, más szellemiség soha nem tudott, nem tudhatott igazi civilizációt, olyat, ami ezt a elnevezést valóban megérdemli, felépíteni.]
Ezért ezek az ellenségek, akik a Nyugat kulturális és szellemi értékeit lerombolni, sőt véglegesen kitörölni akarják, abba fogtak bele, hogy az "ellenállókat" megfélemlítsék, miközben mindazt elpusztítják, ami nem a sötéthez és a sátánihoz tartozik.

Az igazi kultúra szépséget, rendet, harmóniát és szentséget feltételez. Igen, szentséget, azt, amit manapság magában az "egyházban" is elhanyagolnak.

Ebben a világban, ahol kerül, amibe kerül, minden témát "párbeszédben" akarnak megtárgyalni és megoldani, úgy tűnik, hogy az emberiben már nem sok „istenit” látnak, és az ember egyedülálló méltósága iránt már semmilyen különös tiszteletet nem ismernek.
Ezért – fejti ki tovább gondolatait Dooley –, akár tetszik ez nekünk akár nem, nem egy kultúrharcban vagyunk, hanem egy halálos szellemi háborúban, melynek harctere az élethez való jog, a család, a házasság, a természettörvény stb.. Ez olyan harctér, amelyen fel kell ismernünk, hogy a tényleges támadás a Teremtő és az Ő teremtése ellen irányul, amit egy szekuláris, áltudományos "keletkezéssel" akarnak lecserélni.

Dooley megérteti velünk, hogy a félelem-hőmérő abból áll, hogy van-e bátorságunk a „Gonosz” létezéséről beszélni vagy sem; a „Gonoszról” mint szellemi erőről, akinek az embernek, mint Isten teremtményének az elpusztítása a célja.

Nem a "sötét középkorból" való történet ez? Egyáltalán nem, ezt csak ők akarják nekünk klisék előrángatásával bebeszélni. Ha ezt elhisszük, akkor azt is hagyjuk, hogy az élet értékét megkérdőjelezzék, és akkor még a gyermekek ártatlanságát is elmulasztjuk megvédeni, mert a rombolást "az érintettek jogának" ismerjük el.
Pont az a feltűnő gyorsaság és kegyetlenség, amivel az értékek elleni támadás az elmúlt tíz évben szégyenletes közönségességgel megsokszorosodott, teszi világossá, hogy nem kultúrharcról van szó, hanem a Jó és a Rossz, a Fény és a Sötétség, a Szent és a Profán közötti háborúról.

De nem teszi ki magát a világ gúnyolódásának az, aki azt mondja, hogy ő a Gonoszban, mint metafizikus entitásban hisz? Lehet hogy igen. De mi pontosan tudjuk, hogy Krisztus mielőtt betegségeket gyógyított meg, előbb démonokat űzött ki. [v. ö. például: Mt 8,16: „Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket,” – Mt 10,1: „Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.” – Mk 6,13: „Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.” – Látjuk, hogy a Szentírásban mindig előbb van szó az ördögök kiűzéséről, és csak utána a betegek gyógyításáról.]
A kérdés tehát így hangzik: Az, aki hisz, valóban meg van-e róla győződve, hogy hite minden egyes miértre és minden titokra garantálja a választ és a magyarázatot? Az, aki hisz, valóban meg van róla győződve, hogy „mindabból, amit mondtak és tettek ő a legjobbat” birtokolja? Aki mindezeket hiszi, annak az élethez való jogot és az emberi méltóságot meg kell védeni, nem a „világ” ellenére, ami ellenáll neki, hanem „pont” azért.

A civilizáció léte forog kockán. Úgy tűnik, hogy nem mindenki értette ezt még meg.

 

Függelék:
C. S Lewis 1943-ban egy ú. n. kozmikus trilógiát adott ki, mely 2007-ben magyarra fordítva is megjelent, és amelynek harmadik kötete „A rettentő erő” címet kapta. Már 1943-ban!!!! Lewis tehát több mint 80 évvel ezelőtt pontosabban látta mindazt, amiről a szokásos „megmondó emberek” ma éppen hogy csak elkezdenek beszélni! Lewis, azon kívül, hogy élesen megfigyelte a körülötte levő világot, nyilván azért tudott mindezekről írni, mert mindaz, ami ma a végéhez közeledik – azaz a Gonosz abszolút hatalomra jutása – akkor is már hosszú évtizedek óta folyamatban volt! És ha nem jön az újabb világháború, majd a kommunizmus Kelet-Európában és a hidegháború, már régen meg is valósult volna!
Lewis csaknem 570 oldalas könyvének több mint a fele a Gonosz leírása, aminek nemcsak tömény gonoszsága, hanem elképesztő előre-látása is hátborzongató. Lewis ilyeneket ír: „Bizonyos dolgok olyan határtalanul gonoszak, hogy a beavatatlan szem számára ártatlannak tűnnek.” És ilyen megállapításokat tesz: „Nincs középút pogányság és kereszténység között. Mintha valaki túl finomkodó lenne ahhoz, hogy az ujjaival egyen, de a villát sem fogadná el.” Lewis könyvében tökéletesen írta le a világban működő Gonoszt, de a Jót csak fantáziaszüleményekkel próbálta lefesteni. Mindazonáltal érdemes beleolvasni a kötetbe, elsősorban azért, hogy lássuk, mindaz, amit a mai tudományos felfedezések vívmányának tartunk, már 80 évvel ezelőtt – legalábbis elméletben és tervekben – megvolt. A Gonosz csak a megfelelő pillanatra vár, hogy beteljesítse tervét – és ha az Úristen nem lép közbe, akkor ez sikerül is neki – legalábbis egy időre, hiszen az Úr megmondta, hogy újra eljön, csak azt nem tudjuk, hogy ez előtt vagy csak ez után. A könyv másik nagy érdeme, hogy bemutatja és osztályozza azokat, akik a Gonosz mellé állnak és segítik tervei megvalósulását. Az itt következő részletben az egyik beavatott éppen egy tanárt szervez be, akitől ő és társai azt várják, hogy újságcikkeivel támogatja munkájukat, azaz elvégzi az olvasók agymosását. És Lewis arra a kérdésre is elfogadható választ ad, hogy miért hajlandók az emberek részt venni ebben a pokoli tervben: azért hogy „azok mellett, akik itt irányítani fognak” helyet, és így azok „jutalmából” is részesedést kapjanak. »Azt kell mondanom, hogy az emberiség válaszút előtt áll. Egyetlen fő kérdés van pillanatnyilag: ki melyik oldal mellett kötelezi el magát? A maradiság vagy a Rend oldala mellett? Most először úgy néz ki, tényleg képes az emberi faj arra, hogy itt maradjon még néhány évezredig, hogy megragadja a sorsa feletti irányítást. Ha valóban szabad kezet adunk a tudománynak, az átveheti az emberiség fölött az uralmat, és újrakondicionálhatja az egész fajt, hogy igazán hatékony állatokká váljunk. [Az ellenség emberei] megtudták, hogy micsoda erővel rendelkezünk, és jól tudják, hogy a következő hatvan évben dől el az emberiség sorsa. …
A második probléma földi vetélytársaink leküzdése. Vetélytársak alatt nemcsak rovarokat és baktériumokat értek, hanem az állatokat és a növényeket – túl sokfajta élőlény tolong körülöttünk mindenütt. Korántsem tisztítottuk meg ezt a helyet annyira, mint kívánatos. …
A harmadik probléma az Ember maga. Az Embernek uralkodnia kell az Ember fölött. Ami annyit tesz, hogy néhány embernek uralkodnia kell a többi fölött – ami még egy ok arra, hogy mi ketten mihamarabb elkötelezzük magunkat azok mellett, akik itt irányítani fognak. [Irányítás alatt] egyszerű, magától értetődő dolgok elvégzéséről: a selejt sterilizálásáról, a kiszelektált fajok likvidálásáról, fajnemesítésről van szó… Ezután következne a valódi nevelés, beleértve a prenatális oktatást. Valódi nevelés alatt azt értem, ami nem hagy helyet az egyéni megfontolásnak: a valódi nevelés valóban megneveli a pácienst, akár akarja, akár nem. Természetesen eleinte elsősorban pszichológiai nevelésről lenne szó, de később, miután megteremtjük a biokémiai befolyásolás tudományát, közvetlen hatást gyakorolhatunk az agyra… Ez minden dolog veleje. Egy új ember születik, és a hozzád hasonlókon múlik, hogy sikerül-e. …
Amint beindul a gépezet, nem kell többet bajlódnunk a brit közvélemény érzékeny lelkületével. Mi fogjuk megszabni, hogy mennyire legyen érzékeny. De addig is sok múlik azon, hogy hogyan tálaljuk a dolgokat. Például ha a legkisebb mértékben is kiszivárogna, hogy elítélteken akarunk kísérletezni, az összes vénasszony a nyakunkon kuvikolna a humanitáriusságról. Nevezzük azonban antiszociális elemek átnevelésének, és máris zokogva ölelnek a keblükre, mert véget vetünk a megtorló igazságszolgáltatás kegyetlen korszakának. Tudod, mi az érdekes? A „kísérletezés” szót senki nem kedveli, míg a „kísérleti” csak jót jelenthet. Gyermekeken kísérletezni tilos, de nyissunk csak egy tandíjmentes kísérleti iskolát azoknak a drága csemetéknek, és máris minden rendben.«

https://www.katolikus-honlap.hu/2401/haboru.htm