Vízkeresztkor Isten Fiának hármas epifániáját ünnepeljük. De az ünnep harmadik titkában, a kánai menyegzőben, az Istenként csodát tevő, és ezzel tanítványai hitét megerősítő Krisztus, az új Ádám mellett társa, az új Éva is megnyilvánult „hozzá illő” segítőtársként (Ter 2,18). A mennyben értünk örökké közbenjáró Főpap társa, a Mediatrix a kánai menyegzőn dokumentáltan elkezdte – többek között a kései eretnekek kedvéért is evangéliumban rögzítve – közbenjárói tevékenységét. És ez a tevékenység ugyan csak a protestánsok számára nem egyértelmű, Mária Coredemptrix volta azonban még egy római, katolikusnak látszó eretnek számára is érthetetlen. (A katolikusok számára viszont mindkettő a tétel igaz voltát bizonyítja). Ezért javaslok egy értelmezést a címbeli kérdésre, a szószerint „Mi nekem és neked, asszony? Az én órám még nem érkezett el” (Jn 2,4) formában fordítható jézusi kérdésre és kijelentésre.
Ezt a protestánsok távolságot teremtő, eltávolító formulaként értelmezik szentírási előzményekkel érvelve. Lám, mondják, az újszövetségben a szinoptikusoknál is feltűnik ez a „formula”, ez alapján értelmezendő az időben később született János evangéliumi szakasz is. És valóban: Mt 8,29-ben ill. Mk 5,7-ben megtalálható ez a párhuzam, de ott a démonok szavai ezek, akik Jézust próbálják rávenni arra, hogy ne gyötörje őket idő előtt, ne űzze ki őket.
De a János evangélista által leírt kánai csoda a szinoptikusok történeteinél korábbi esemény, és az itt elhangzott jézusi szavakat a démonok értelmezése alapján magyarázni amúgy sem túl kegyes gyakorlat. A démonok ugyanis saját képükre és hasonlatosságukra alakítottak a formulát, mert annak valódi értelmét elhangzásakor nem foghatták fel, hiszen még nem ismerték Jézus megváltó szenvedését és halálát, amire vonatkozott a mondat. De hallották és megjegyezték Jézus szavait, akitől pusztai megkísértése után csak „egy időre” távoztak el. És ha máshonnan nem sejthetnénk, hogy mennyire rövid is volt ez az idő, a gerázai démonok szavaiból bizonyosságot szerezhetünk róla, hogy Kánában már ismét körülötte voltak. Az általuk adott értelmezés a démoni inverzióval „kezelt” értelem, tehát pontosan ellenkezője a valódinak. Jézust a Szűzanyához intézett, de általuk meg nem értett szavaival akarták rábírni, hogy ne űzze ki őket: és ez ismét annak bizonysága, hogy nem értették meg Jézus Kánában mondott szavainak értelmét. Mert a démonok könyörgése akkor járhatott volna sikerrel, ha Jézus megkísérthető ember lett volna, akit „megpuhíthat” az ő Istenre apelláló oda nem illő kérésük, ahogy azt a Szűzanya szavai nyomán bekövetkezett csodánál feltételezték. Mert ha igaza lenne a démonoknak, a kánai csodánál azt kellene feltételeznünk, hogy Jézus az ő igazi szándéka ellenére cselekedett: pusztán húzódozva engedett az „asszony” impertinens nyomásának. Ez viszont blaszfémia lenne, mert tökéletlenséget állítana Jézus tevékenységében és az őt arra indító okokban.
A kérdés igazi értelmét feltáró kulcs a megváltói szenvedés órájáról szóló kijelentés. Ez annak implicit „nyugtázása”, hogy elérkezett társának, a Mediatrix-nek ideje, hogy megkezdje saját segítő tevékenységét, sőt, hogy ez a tevékenység felvezetője legyen a Megváltó nyilvános csodáinak. Csak ezt feltételezve válik értelmessé és logikussá az események láncolata, maga a csodatétel. És ebben a vonatkozásban e kijelentésben megtalálhatjuk a Coredemptrix funkció megerősítését is, mert a „Mi nekem és neked, asszony?” hiányos mondat, amely nyugodtan fordítható úgy, hogy „mi a dolgunk, nekem és neked, asszony?”, azaz: „mit kell tennünk együtt?”. És megválaszolhatjuk ezt Jézus szavát értve, hogy megdicsőíteni az Atyát megváltva az embereket, ezért Szenvedni a Golgotán. Együtt szenvedni. Így érthetővé és logikussá válik Jézus kérdést követő kijelentése arról, hogy ennek órája még nem érkezett el. Elérkezett viszont a közbenjáró Mária ideje, és ő megkezdte rejtetten nyilvános vagy nyilvánosan rejtett tevékenységét Megváltóhoz illő társként. És Jézus látva, hogy anyja teljesíti az isteni tervet, „elmerengett” a terv jövőbeli lényegi történésén, amelyet vele együttszenvedő társa jelenlétében fog véghezvinni. Mária tehát a közbenjárásban azt tette, amire Isten rendelte: hozzá illő társ volt már nyilvános működésének elkezdésében is. És Isten látta, hogy az jó.
Az igaz és istenfélő Simeon, akin a Szentlélek volt, Jézus bemutatásakor megjövendölte Máriának, hogy „a te lelkedet is tőr járja át”. És az Egyház mindig értette, hogy miért „is”. Az egyházatyák beszéltek arról, hogy az agg Simeon Máriának Szent Fiával való együttszenvedéséről szólt: ahogy Jézus szívét döfte keresztül a katona lándzsája, úgy járta át a Szűzanya lelkét is a tőr. Ezért is nevezi őt az Egyház a Vértanúk Királynőjének, nyilvánvalóvá téve, hogy a Golgotán nem pusztán a fia szenvedését látó anyai szenvedésről van szó, hanem minőségileg és lényegileg másról, többről.
A Vulgata a Mária lelkét átjáró tőrt gladius-nak fordítja, ami a rómaiak számára maga volt „a” kard. Ez a legionáriusok rövid, hegyes, kétélű kardja volt, amely minden római számára érzékletesen jelenítette meg annak értelmét, hogy mit jelent Isten Igéje, amely még a kétélű kardnál is élesebb.
De a görög szövegben ezen a helyen egy más típusú kard szerepel, a ῥομφαία (rhomphaia). Ez a trákok kardja volt, amellyel találkozva a rómaiak kénytelenek voltak újragondolni a legionáriusok sisakját. És nem azért, mert ez a találkozás mélyenszántó gondolatokat ébresztett volna sisakba bújtatott fejükben, hanem mert annak pengéje mint vajon hatolt át a római páncélzaton.
Ez a kard furcsa volt a római szemnek, mert nem csak pengéje, hanem – kétkezes kard lévén – markolata is jóval hosszabb volt a gladiusénál, így a római fogalmak szerint inkább lándzsának tűnt, mint kardnak. Ezért volt majdnem lehetetlen a rómaiaknak a trákok közelébe kerülniük saját rövid kardjaikkal, ahogy Plutarchos írja Aemilius Paulus életrajzában, lándzsának nevezve a trák kardot. És joggal, mert ahogy egy régész írja, a kétezres években feltárt minden példány teljes hossza 120 és 150 cm között változik, és a markolat mérete a teljes hossz körülbelül egyharmada (40-60 cm).
Aleksandrovo trák sírjában feltárt rhomphaia
És talán segít megérteni az egyházatyák fentemlített magyarázatának igazságát az, hogy a görög szöveg szerint ilyen – inkább lándzsa, mint kard – járta át Mária lelkét. És ezzel még csak vége sincs a megerősítő párhuzamoknak.
Isten
az ember kiűzése után a paradicsom kapujába kerubokat állított, akik
tüzes karddal őrizték azt. És igen, ez a kard a Septuaginta
fordításában rhomphaia volt. Mert a bűnbeesés miatt a mennyek kapuját
csak tüzes lándzsával átdöfött szívvel lehet átlépni, azaz emberileg nem
volt lehetséges. És míg ez Ádámot és társát a bűnben, Évát,
visszatartotta a belépéstől, az új Ádám átütött szívvel nyitotta meg a
kaput, társa pedig, az új Éva, a Szűzanya, szeretettől átjárt lélekkel
kísérte ebben, vérontás nélküli vértanúként, mert csak a szeretettől
lángoló, attól áthatott szív volt képes megnyitni a Mennyek ajtaját, és
csak a szeretettől áthatott lélek lehetett ebben társa.
https://invocabo.wordpress.com/2024/01/05/%cf%84%ce%af-%e1%bc%90%ce%bc%ce%bf%e1%bd%b6-%ce%ba%ce%b1%e1%bd%b6-%cf%83%ce%bf%ce%af/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése