Az első részben szóltunk a kereszténységről, a másodikban a buddhizmusról és most a harmadik részben a hinduizmusról és a vallásközi párbeszédről teszünk említést.
A hinduizmus pogány vallás, amely istenekként tiszteli az állatokat, hiszik a reinkarnációt, azaz az emberek állatokban, kígyókban vagy rovarokban való újra megtestesülését. Kasztrendszert vezetett be, ahol a páriák kevesebbet érnek, mint bármely állat vagy rovar! A reinkarnáció miatt nem lehet megölni sem a szúnyogot, sem a patkányt. Másrészt a hinduk keresztény falukra támadtak és legyilkolták őket. Ez az ún. hindu „nem bántani”, amiről azonban Ghandi tisztelői hallgatnak.
Ezt a videót megnézheted itt is: https://que-dice-dios.wistia.com/medias/8s7cgpddxm
https://rumble.com/v1kfq6j-kazahsztnban-3.html
https://cos.tv/videos/play/39028618378122240
https://www.bitchute.com/video/HC89u4qTzJ4F/
https://gloria.tv/post/1RLZvKKo1pm32qypjn9GNbMSG
Letöltés videó: 266.8 MB, 1280×720 / 80.4 MB, 768×432
A tehenet istennek kijáró tisztelettel tisztelik, mert istennőnek tekintik. Ghandi a tehénről ódát írt, amelyben állítja, hogy szent még a tehén trágyája is. Sok guru ezért ezzel a trágyával kenekezik be. Felfoghatatlan, hogy II. János Pál miért állította Ghandit a keresztényeknek példaképül, és ő maga is tüntetőleg tisztelgett Ghandi pora előtt. Ugyanez a pápa megengedte, hogy a szakrális papnő szent pontot tegyen a homlokára és rituális koszorút akasszon a nyakába, ami a démonoknak való odaszentelést jelentette.
A liberális teológusok manipulatívan azt állítják, hogy a mi Istenünk és a hinduké ugyanaz. Minnyájunknak egy Istenünk van ugyan, Aki teremtette a kozmoszt és az embert, csakhogy a hinduk Őt nem tisztelik. Ők éppen ellenkezőleg, az állatokban a démonokat tisztelik.
A jóga a hindu vallás rejtett csapdája. A jógát nem lehet kombinálni a keresztény hittel! Ugyanez érvényes a zen-re is, ami a jógának megfelelő japán tanítás!
Fokoláre Chiara Lubich, a katolikus mozgalom alapítója, számos tiszteletbeli doktorátust kapott a hinduktól és a buddhistáktól az egység gesztusaként. Ennek az egységnek a jeleként együtt meditált velük és kijelentette, hogy lelki vibrációt élt át. Ha ez a „vibráló lélek“, amelyet befogadott Chiara Lubich, behatolt az egész Fokoláre mozgalomba, akkor emiatt nyilvános bűnbánatot kell tartani! Nem lehet ezt igazolni II. János Pál gesztusával, pl. Amit Assisiben 1986-ban tett, mert ezekkel aposztázist követett el.
A transzcendentális meditáció
A transzcendentális meditáció a jóga egyik formája. Aki részt vett ezen, már rögtön a bevezető ceremóniánál megkapta az ún. mantra-t. A mantra valamely pogány lélek – démon neve. A meditálóknál gyakran hallucinációs állapotok lépnek fel. A transzcendentális meditáció nemcsak a Krisztustól való elforduláshoz, de az egészség elvesztéséhez is vezet!
Jacques Verlinde páter nukleáris vegyészként dolgozott. Amikor 1968-ban összetalálkozott Maharisi Mahes jógival, a transzcendentális meditáció propagátorával, az élete gyökerestől megváltozott. Teljes hónapokat töltött meditációval szinte evés és alvás nélkül. Átélte a „samadhi“-t, de mindezek után „végtelen ürességet“ érzett.
Hitbeli visszatérését és az exorcizmust követően Verlinde eképpen int: „A legkomolyabban óvok mindenkit a jóga praktikák, mantrák és egyéb keleti rítusok keresztény közegbe ültetésének kísérletétől. Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy nem vagyok toleráns. Személyes tapasztalatom alapján azonban nem mondhatok mást. Lehetséges, hogy az én tapasztalatom szélsőséges volt, de éppen ebben van az előnye: segít megnyitni a szemet. Ezek a meditációk az emberből médiumot csinálnak. Előbb-utóbb démoni lények áldozatává válik.
A hinduizmusra alapozva működnek a guruk, akiket az emberek istenként tisztelnek (Sái Bába, Maharisi Mahes, Srí Csinmoj…). Hasonlóan a hinduizmusra épülve terjednek a szekták, a legismertebb a Hare Krisna szekta.
Vallásközi párbeszéd
Az Úr Jézus Krisztus az apostolokat nem a pogányokkal való vallásközi párbeszéd folytatására küldte el a világba, hanem az evangélium hirdetésére, azaz misszióra. A pogányság mögött a hazugság és a halál lelke áll. A missziót ezért a mentők életmentő akciójához hasonlíthatjuk. Csakhogy itt az örökéletről van szó. Nem lehet a veszélyben lévőkkel párbeszédet folytatni. Közvetíteni kell nekik a megváltást. Ez a megváltás mindenki számára egyedül Jézus Krisztus, senki más!
Aki elutasítja a megváltás eme Isten által nyújtott egyetlen lehetőségét, elpusztul. Ezért vagyunk kötelesek hirdetni a pogányoknak az evangéliumot. Az Úr Jézus így szól Pálhoz: „Elküldelek a pogányok közé, hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által. “ (ApCsel 26,18), és meg lettek váltva.
A vallásközi párbeszéd egész rendszere három hazugságon alapul:
1. Hamisan feltételezni kell, hogy a pogányok üdvösségre vezető útja egyenértékű – ami hazugság.
2. Nem lehet nekik teljességgel és hatalommal hirdetni az evangéliumot, hogy meg ne térjenek és üdvözüljenek – ez bűntett.
3. Nem lehet hirdetni, hogy Jézus Krisztus az egyedüli Megváltó – az ilyen hozzáállás azonban az igazság, Krisztus és az egyház elárulása.
4. Azt kell állítani, hogy a hindu és a buddhista praktikák gazdagítanak bennünket – ez azonban egy nagy csalás.
Nemcsak felszámolják a missziót, hanem ráadásul a szerzetesek közvetítik a buddhista és hinduista antimissziót a kolostorokba. Sok katolikus rendtag hív meg pogány szerzeteseket a saját kolostorába, és ezzel az aposztázis leghatékonyabb közvetítőjévé válik. Ez olyan, mintha a pásztor az elveszett juhok keresése helyett farkasokat vinne az akolba, ahol azok széttépik a szerencsétlen juhokat.
Az igaz misszionárius, aki számára a kiindulópont, a folytatás és a megérkezés Isten Fia, Jézus Krisztus megváltó munkájának hirdetése, nem folytat párbeszédet. Éppen ellenkezőleg, ő a Lélek erejével Krisztust hirdeti, és a lelkek kiszabadíttatnak a sátán hatalmából és így üdvözülnek (ApCsel 26,18). Ennek az ára a szenvedés és sok esetben a vértenúhalál, ahogy azt a japán, kínai és kóreai vértanúk is bizonyítják.
A vallásközi párbeszéd gyümölcse az aposztázis
A Krisztustól való elfordulásnak két szakasza van. Az első szakaszban a főszerep a történetkritikai módszeré. Ennek a módszernek a segítségével a szemináriumokban az ateizmus lelke álcázott módon szisztematikusan a jövőbeni papok fejébe van csepegtetve. Fokozatosan pusztítja az üdvözítő hitet és az Istennel való kapcsolatot. Ennek a módszernek a rendszere lelki vákuumot idéz elő.
A második szakaszban aztán az ún. vallásközi párbeszéd által ebbe a légüres térbe „új“, hamis lelkiséget fogadnak be. És így a lelki ürességbe beköltözik a pogány vallás lelke. Ezt a pogány lelket kritikátlanul és tisztelettel kell befogadni. Itt már nem megengedett semmiféle párbeszéd. Itt már a hazugság és a halál lelke diktál. Így közvetlen a szemináriumokban mérgezik meg a jövőbeni papságot.
A nyugati egyházat halálosan megbénította a II. Vaticanum lelke. A zsinat nem szállt szembe a herézisekkel, a modernizmussal, éppen ellenkezőleg, a történetkritikai módszerrel ajtót nyitott nekik. Sőt, a zsinat érvényt szerzett a pogányság hamis tiszteletének, s ezzel a pogányok által tisztelt démonok tiszteletének is.
Mi a megoldás? Az egyetlen megoldás a modernizmus herézisének elítélése és a vallásközi párbeszéd beszüntetése. Ezzel megnyílik az út az igaz reevangelizáció és misszió előtt.
+ Illés
a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája
+ Metód + Timóteus
Püspök-titkárok
2022. 9. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése