A Cefalu katedrálisának apszisában látható mozaik felirata a világ Urának kormányzó programját és ennek megokolását írja le: „Factus Homo Factor Hominis Factique Redemptor + Iudico Corporeus Corpora Corda Deus + – Én, a megtestesült Isten és az emberek Teremtője és Megváltója adom a törvényt és ítélkezek test és lélek felett.”
A kinyitott könyv görög és latin nyelven idézi Jézus szavait János Evangéliumából: „Ego sum lux mundi qui sequitur me non ambulabit in tenebris sed habebit lucem vitae. – Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)
Amikor XI. Pius pápa 1925-ben bevezette „Domini nostri Jesu Christi Regis“ ünnepét, ez az ünnep égető aktualitású politikai üzenetet hordozott. Alig 120 év alatt az egykori keresztény Európa népei, melyeket addig legalább névleg „Isten kegyelméből” és isteni törvények szerint kormányoztak, magukat kiáltották ki a legfelsőbb hatalomnak és törvényhozónak. Nekik szólt az ünnep üzenete: Akkor is, ha megfosztjátok trónjától, Krisztus marad a király; a népek és parlamentjeik Krisztus, mint a tulajdonképpeni uralkodó törvényeinek vannak továbbra is alávetve.
Ezt a világos üzenetet első ízben akkor gyengítették meg, amikor a NOM-os kalendárium az ünnepet az egyházi év utolsó vasárnapjára tette át, és ezáltal az ünnepnek egyértelműen csupán eszkatologikus értelmezést adott: eszerint a világ végén tényleg Krisztus lesz a király, de addig mi szabályozzuk a dolgainkat úgy, ahogy azokat helyesnek tartjuk, mindenki a maga saját lelkiismerete, mint legmagasabb és döntő mérce szerint.
Bergoglio alatt Krisztus királyságának gondolata már a felismerhetetlenségig eldeformálódott. Az ember-csinálta-egyház nem más, mint egy világhoz forduló ál-kereszténység Krisztus, a világ világossága és minden teremtett dolog egyetlen szuverén uralkodója nélkül.

(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2019. október 27.)
http://katolikus-honlap.hu/1901/cefalu.htm