Ábrahám könyörög Sodomáért

Forró délben a sátor hűvösében pihent Ábrahám. Lépteket hallott: három ismeretlen állt a sátor előtt. Felkelt, meghívta őket. Leültek, beszélgettek. Aztán útnak indultak: Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket egy darabig. Sodoma felé tartottak. Útközben megszólalt az egyik:

–– Vajon eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok? –– Senki sem válaszolt, némán mentek tovább. Így folytatta hát:

–– Sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora felől, lemegyek, megnézem, vajon úgy van-e? És ha igaz a sok jaj: elpusztul a várost!

Ábrahám megértette a beszéd titkát, felismerte, ki előtt áll:

–– Uram, vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember a városban?

Az Úr így felelt:

–– Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek az egész városnak.

Érdekes alku kezdődött.

–– Ha az ötven igaznak öt híja lenne, Uram?

–– Nem pusztul el a város, ha találok negyvenötöt.

–– És ha csak negyven ember van ott?

–– Nem teszem meg negyvenért.

–– De hátha csak harminc van?

–– Nem teszem meg, ha találok harmincat.

–– És ha csak húszan volnának?

–– Nem pusztítom el a húszért.

–– Bocsásson meg az én Uram, hogyha még egyszer szólok: de hátha csak tíz található ott?

–– Nem pusztítom el a tízért – válaszolt az Úr.

De nem volt tíz igaz ember: csak Lót és családja nyert kegyelmet. Másnap kora hajnalban kellett menekülniük a városból.

Napkeltekor kénköves-tüzes eső hullott a városra, elpusztult Sodoma és Gomora. Semmi sem maradt a helyén.

Amikor Ábrahám felkelt, már csak a hatalmas füstfelhőt látta.