Hogy ezen a héten a Boldogságos Szűz Mária születésnapjával és névnapjával milyen örömteli napokat élhetünk meg, csak akkor tudjuk igazán felfogni, ha Monfort Grignion Szent Lajos-Máriával azon igazságokat vesszük szemügyre, melyeket – mint szinte senki más rajta kívül – ő világosan felismert. Az ember célja Isten. Csakhogy a bűn által ezt a célt az ember teljesen elvétette, számára ez a cél teljesen elérhetetlenné vált. Egyedül Isten tudta az e célhoz vezető utat ismét járhatóvá tenni, és Ő meg is tette ezt Fia emberré válása által. Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet”. Általa, mégpedig egyedül Általa menekülhetünk csak meg, érhetjük el célunkat.
Csakhogy számunkra még ez az út is túl kemény és túl nehéz lett volna. Mi nem vagyunk képesek felfogni gyengeségünket és nyomorúságunkat, ami minket a valódi keresztény élethez messze nem tesz alkalmassá. Isten azonban ismeri ezt a gyengeségünket, és ezért nagy szeretetéből és irgalmasságából egy mindenki számára járható és egyszerű utat nyitott meg, egy utat nem Krisztus mellett, hanem egy utat Krisztushoz: Máriát. Aki Máriánál keres menedéket, az biztos lehet benne, hogy el is fogja érni a célját, legyen bármilyen gyenge vagy nyomorult. Az igazi Mária-ájtatosság, mondja Szent Lajos-Mária, „könnyű, rövid, tökéletes és biztos út az Istennel való egyesüléshez, amiből a keresztények tökéletessége áll”. És ezért van meg minden okunk, hogy ezekben a napokban különösen hálát adjunk Istennek ezért a felmérhetetlen ajándékért, Máriáért.
A Mária-áhítat könnyű út. „Hogyan lehetséges akkor – kérdezheti tőlem Máriának egy igaz szolgája –, hogy e jó édesanya hűséges szolgálóinak mégis olyan sok szenvedést kell elviselniük, gyakran többet, mint azok, akik nem olyan hűségesek Máriához? Ellentmondanak nekik, üldözik, megrágalmazzák, nem szeretik őket, vagy ők maguk járnak belső sötétségben és sivatagon keresztül, ahol a mennyei harmat legkisebb cseppje sem hull rájuk. Ha ez a Boldogságos Szűzhöz való tökéletes áhítat megkönnyíti az utat Jézushoz, hogyan lehetséges, hogy többnyire az ő leghívebb követőit feszítik keresztre?” – Nagyon jogos kérdés, amit Szent Lajos-Mária feltesz. De rögtön választ is ad rá, mely így szól:
„Ezt válaszolom az ilyet kérdezőnek: Semmiképpen nem tagadható, hogy a Boldogságos Szűz hűséges szolgálói, mivel ők a legnagyobb kedvencei, az ég legnagyobb kegyelmeit és jóindulatának jeleit is megkapják tőle, és ezek mindenekelőtt itt a földön a keresztek és a szenvedések. De azt is állítom, hogy pont Máriának ezen szolgái azok, akik a keresztet sokkal könnyebben, jutalomszerzőbben és tiszteletreméltóbban viselik, mint a többi ember. Ami másokat ezerszer akadályoz vagy elbuktat, őket egyszer sem érinti, sőt, inkább fejlődésüket segíti. Mert ez a jó anya, telve malaszttal és a Szentlélek kenetével, könnyen viselhetővé teszi a keresztjüket. Mint az ő anyai jóságával cukorban és tiszta szeretetének drága nedvében elkészített ízletes gyümölcsöket, mint az édesített diókat, nyújtja ő át a szenvedéseket, olyannyira, hogy örömmel fogadják, holott valójában igen keserűek. Azt is hiszem, hogy valaki, aki egy vallásos, keresztény életet folytat, és ezért készségesen viseli a megpróbáltatásokat és minden nap kész keresztjét hordozni, soha nem fogja tudni keresztjét élete végéig örömmel viselni, anélkül, hogy a Boldogságos Szűz Mária-áhítatot nem gyakorolja, ami minden keresztet megédesít, ugyanúgy, ahogy senki nem tudja élvezni a keserű, zöld diókat, ha azok nincsenek cukorral édesítve.”
Nem véletlen, hogy a Boldogságos Szűz Mária születésnapjától és névnapjától az út direkt Urunk Jézus Krisztus keresztjéhez vezet (szeptember 14: a Szent Kereszt felmagasztalása) és Hétfájdalmú Szűz ünnepével (szeptember 15.) végződik. Mária a kereszt alatt álló fájdalmas anya, és ezért szolgálóinak is ott van a helyük mellette. És mégis éppen ők azok, akiknek úrnőjük az erőt és a bátorságot adja a keresztet viselni, mégpedig egészen az út végéig viselni, gyakran nagy és súlyos kereszteket, és ezeket bámulatra méltó könnyedséggel, melyek alatt még az óriások is összeroppannának.
Mária az egyszerű, a könnyű, a biztos, a rövid és a tökéletes út Istenhez. Ezért lépjünk mi ezen annyira jó és minket annyira szerető Atya iránti hálából új buzgósággal, új szeretettel és új lendülettel erre az útra.

Zaby atya szóban még a következőket tette hozzá a fenti írásához:
Az ősbűn következményei miatt mi soha nem tudunk a magunk erejéből megmaradni a jó úton. Minden igyekezetük ellenére még a szentek is úgy érezték, hogy messze nem tudnak annyira Istennek tetsző, helyes életet élni, mint amennyi kegyelmet Istentől erre kapnak. Mária az egyetlen ember, akinek ez sikerült, aki Isten kegyelmére a lehető legtisztább választ adta. Mária ugyan Isten Anyja, de mégiscsak egészen ember. Ezért nekünk nagy örömünkre kell szolgálnia, hogy közülünk egy embernek sikerült Isten szemében tökéletesnek lenni, ami nekünk soha nem sikerülhet. De Mária megosztja velünk saját diadalát, saját érdemeit, ha egészen átadjuk magunkat neki – valójában ez a tökéletes Mária-ájtatosság. Ahogy az Egyház pótolja egy szentség érvényességét, ha kell és, ha a feltételek ezt megengedik, úgy pótolja Mária a maga tökéletes Isten-szeretetével a mi tökéletlenségeinket, ha ezt kérjük tőle, ha „szolgálunk” neki.


forrás: www.antimodernist.org/am – 2014. szeptember 8.

http://katolikus-honlap.hu/1402/mariaszulet.htm