Így a Katolikus Igazság egyedül áll, ahogy mindig is egyedül állt

P. Trauner prédikációja a Legszentebb Szentháromság ünnepére

Budapest, 2014. június 15. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Szeretett testvéreim az Úrban,

„Benedicta sit Sancta Trinitas” – „Áldott legyen a Szentháromság.” (Introitus)

Ami mi gyenge emberi értelmünkkel nehéz bármit is megérteni szent hitünk első és alapvető titkával, a Szentháromsággal kapcsolatban.

Először is azért, mert a teremtésben nem létezik semmi ehhez hasonló. Egy az Isten, de ebben az egy isteni természetében mégis három személy vesz részt.
     Másodszor azért, mert az értelmünk az eredeti bűn következményeként rendkívül elgyengült. Az összes következmények közül ez volt a legpusztítóbb, ahogy ezt Aquinói Szent Tamás, és az Egyház tanítja. Így megpróbálhatjuk ugyan szép szavakkal körülírni ezt a gyönyörű hittitkot, de emberi elménk nem sokat tud felfogni belőle. Még az angyaloknak is anélkül kell imádniuk ezt a titkot, hogy képesek lennének róla fellebbenteni a fátylat.
     Harmadszor pedig azért, mert ez a titok – amit először áldott Szűzanyánk ismerhetett meg az Angyali üdvözletkor, majd később az Apostolok is, közvetlenül Urunk Szenvedése előtt – e titok elválaszt bennünket a világ többi részétől, az emberiség többi részétől, akik ezt nem hajlandóak hinni.

A zsidók, bár elutasítják Urunk tanítását, mégis hisznek Istenben, de nem a Szentháromságban. Ugyanez igaz a muszlimokra is. Ezért teljesen téves a „három egyistenhívő vallásról” beszélni, mert mi nem „ugyanabban az Istenben” hiszünk, mint a zsidók és a mohamedánok. Ha igaz, amit Urunk mond – és az biztosan igaz –, hogy egy az Isten, de három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akkor hogy lehetne igaz egyszerre az is, hogy Isten csak egy személy, és ezért a zsidók és a muzulmánok többistenhívőséggel és hitetlenséggel vádolhatnak bennünket? Ne hagyjuk magunkat becsapni!
     Hogy létrehozzák az emberiségnek a szabadkőművesek által áhított egységét, egyesek a „hitet” a legkisebb közös nevezőre akarják redukálni. Ezért „kiüresítik Krisztus titkát”, Szenvedését, Halálát és Feltámadását semmisé teszik, mert nem hiszik szavait: ha Urunknak az Atyáról és a Szentlélekről szóló tanítása kétségbe vonható, vagy másképpen is értelmezhető, mint ahogy ezt a Katolikus Egyház tanítja, akkor minden más is, amit Urunk mondott, ugyanígy megkérdőjelezhető. Ez történt a protestánsokkal is: elhagyták a katolikus tanítást, és elveszítették Istent! Legtöbbjük nem hisz Urunk istenségében vagy a Szentlélekben, mert félreértelmezik Isten Szavát.
     Ugyanez történt a görög-keleti egyházzal is: nem akarták alávetni magukat az Apostoli Szentszék ítéletének, és így a kárhozat útjára léptek azzal, hogy megtagadták azt, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, („filioque”, azaz „és a Fiútól” a Hiszekegyben.).
     Így a Katolikus Igazság egyedül áll, ahogy mindig is egyedül állt.

Urunk szavai szerint a világban élünk ugyan, de nem e világból valók vagyunk. Az örök életben kell gyökeret eresztenünk, Isten saját birodalmában, követvén a meghívást, amit arra kaptunk, hogy az Ő fogadott gyermekei legyünk.

Szeretett testvéreim. Azért, hogy keresztényi kötelességeinket minden téren teljesíthessük, a katolikus élet mindig is lemondással járt, és mindig azzal is kell járnia. És üldöztetéssel is. Urunk a nyolc boldogságot egy kilencedikkel folytatta: „Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván, minden rosszat mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek, mert ekkor mennyi Atyátok igaz gyermeki vagytok.”

A helyzet, amiben ma élünk, nagyon különleges, és gyorsan közeledik az Antikrisztus megjelenésének ideje. Az Egyházat elhomályosították, ahogy azt Szűz Mária La Selette-ben megjövendölte; az üdvösségre egyetlen reményünk az Ő Szenvedő és Szeplőtlen Szíve, ahogy ezt a Fatimában kinyilvánított szavaiból és kívánságaiból tudjuk. „A pásztort megverték, a nyájat szétszórták.” Olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok. De ha az igazság Napja (sol iustitiae) takarásban is van, a hold még mindig fénylik, és a minimálisan szükséges fényt megadja: „pulchra ut luna”, szépséges, mint a hold, Boldogságos Szűzanyánk nem hagyott el bennünket, és nem is hagyhat el bennünket. És Ő nem tehet mást, minthogy Jézushoz, méhe áldott gyümölcséhez vezet bennünket. (vö. Ave Maria).
     Kövessük hát lépteit; maradjunk hűek kéréseihez és kívánságaihoz, ő pedig majd bizonyosan (ahogy az Egyház tanít minket imádkozni), „a számkivetés után megmutatja nekünk Jézust, méhének áldott gyümölcsét.” (vö. Salve Regina)

Imádkozzál érettünk, Istennek Szent Anyja! – Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

[A prédikáció eredeti angol szövege ITT olvasható]

http://katolikus-honlap.hu/1401/trauner.htm