Nyolc, az előző húsz évben az Egyesült Államokban,
Skandináviában és Ausztráliában készült, egypetéjű ikreket vizsgáló
kutatás jutott ugyanarra a következtetésre: senki nem születik
homoszexuálisnak.
Ha esetleg közre is játszik a genetika, az akkor is a kisebb tényező – mondja Dr. Neil Whitehead, akit Holland Davis szabadkeresztény zenész idéz blogjában.
Whitehead 24 évig dolgozott az új-zélandi kormánynak tudományos
kutatóként (Új-Zélandon egyébként nemrég vezették be a
melegházasságot), majd négy évet dolgozott az ENSZ-nek és a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökségnek. Jelenleg japán egyetemek tanácsadója.
Whitehead biokémiából és statisztikából doktorált.
Az egypetéjű ikreknek azonos a génállományuk, a DNS-ük, és azonos
hatások érik őket születés előtt. Ha a homoszexualitásnak genetikai
vagy születés előtti okai vannak, akkor az egypetéjű ikrek mindkét
tagjának homoszexuálisnak kellene lennie. Dr. Whitehead megjegyzi: az
egybeesésnek elméletileg 100 százaléknak kellene lennie. Azonban a
statisztikák szerint ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja
homoszexuális, akkor férfiak esetében csak 11, nők esetében csak 14
százalék az esély rá, hogy a másik is homoszexuális.
Mindez azt jelenti: a homoszexualitás születés után alakul ki. Dr.
Whitehead úgy látja: a homoszexualitásnak olyan okai vannak, amelyek az
ikerpár egyik felével megtörténnek, a másikkal nem. Az egyiküket
például zaklatják szexuálisan vagy sokat néz pornót, a másik nem.
Esetleg a két testvér különféleképpen reagál az otthoni vagy iskolai
környezet kihívásaira.
Az első, egypetéjű ikrek homoszexualitására vonatkozó nagy tanulmány
Ausztráliában készült, 1991-ben, amit az Egyesült Államokban készült,
1997-es kutatás követett. 2000-ben aztán mindkét országban új
kutatásokat végeztek, majd ezt követték a skandináviai kutatások.
2002-ben a Bearman–Brueckner-kutatás az Egyesült Államokban több
tízezer serdülő gyermeket vizsgált. Ebben az esetben a fiúknál 7,7, a
lányoknál 5,3 százalék volt az esélye, hogy egy egypetéjű ikerpár
mindkét tagja homoszexuális; ez pedig jóval kevesebb a 2000-es,
ausztrál Bailey-kutatás 14 és 11 százalékánál.
Mindehhez Dr. Whitehead hozzáteszi: a semleges, elfogulatlan
akadémiai tanulmányok szerint a homoszexuálisok és biszexuálisok fele
terápia nélkül is egyre inkább a heteroszexualitás felé orientálódik
élete folyamán. A heteroszexuálisok 3 százaléka egykor homoszexuálisnak
vagy biszexuálisnak tartotta magát. Az ilyen változások, szögezi le a
professzor, mindenféle kezelés nélkül, természetes módon zajlanak le,
sokszor igen gyorsan. Ráadásul a szexuális orientációban bekövetkező
változások túlnyomó többsége a kizárólagos heteroszexualitáshoz vezet.
Sőt, Dr. Whitehead szerint több ma a heteroszexuálissá lett ex-meleg,
mint az aktuálisan homoszexuális.
A Bearman–Brueckner-kutatás szerint, amelynek a készítői
melegpártiak voltak, ráadásul mindez még fluidabb a tizenéveseknél.
Azon 16-17 éveseknek, akiket „romantikus” érzelmek fűztek egy azonos
neműhöz, szinte mindegyikük már különneműhöz vonzódott egy év múltán. A
kutatók stabilitást a szexuális orientációban csak a
heteroszexuálisoknál találtak.
Dr. Neil Whitehead hozzátette: a kutatások többségének eredményei
nincsenek összhangban a médiából áradó képpel, miszerint a
homoszexualitás megváltoztathatatlan, genetikus eredetű dolog. Csakhogy
a kutatók nem állnak ki elmondani, mire jutottak, nem vonódnak be az
aktivista tevékenységbe.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése