- "1. A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
- 2. És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
- 3. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
- 4. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
- 5. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
- 6. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.
- 7. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.
- 8. És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak.
- 9. Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte.
- 10. Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
- 11. A mialatt pedig ők mennek vala, ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent a mi történt.
- 12. És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
- 13. Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk.
- 14. És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból.
- 15. Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.
- 16. A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket.
- 17. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
- 18. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
- 19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
- 20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"
Az
ünnepek ideje alatt a kereszténység a hitéhez kapcsolódó legfontosabb
eseményeket ünnepli. A kereszténységnek a legfontosabb ünnepei a
megszületés, azaz a karácsony és a feltámadás, azaz a húsvét ünnepe. Ez a
két ünnep olyan jelentőségű, hogy a hitetlen világ sem tud elmenni
mellette. A hozzájuk kapcsolódó üzenet olyannyira sokrétű, hogy még a
szellemileg, lelkileg teljesen halott, elfajzott emberek számára is
hordoz valamilyen üzenetet. Ha mást nem is ér el náluk ez az üzenet,
legalábbis pár perc vagy pár óra erejéig szembesülniük kell vele, fel
kell figyelniük rá. Még akkor is, ha teljesen elutasítják, vagy
egyébként semmibe veszik.
Senki
sem mondhatja tehát ezen a világon, hogy a kinyilatkoztatással
valamilyen formában ne találkozott volna. A teremtés egésze minden
apróságával együtt, az ünnepek is egy határozott irányba fordítják az
ember figyelmét. A kinyilatkoztatásokra.
A
feltámadás idején az Igazság majd minden ember számára
kétségbevonhatatlan tényként fog tudatosulni. Nem lehet majd tagadni
sem, és nem lehet majd elrejtőzni sem előle. Semmibevenni sem lehet.
Krisztus feltámadása idején a zsidó papság - azaz az az egyetlen
társadalmi réteg, embercsoport, amelyik virágvasárnap idején haragra
gerjedt Krisztus bevonulásakor - is szembesül a ténnyel. A hozzájuk
érkező, a sír felügyeletével megbízott őrök jelentése szerint a holttest
eltűnt, és minden jel arra mutat, hogy csodák történtek. Egy angyal
elgördítette a követ a sír bejáratától, és ráülve a kőre nem lehetett
azt tőle visszateni a helyére.
A
zsidó papságnak pedig, jól tudva, hogy a törvény parancsolata szerint
két ember bizonyságtétele igaz, hinnie kellene a csodában, ehelyett egy
másik utat választ. Lefizetik az őröket, hogy hazudjanak, és a
tanítványoknak tulajdonítsák a holttest eltűnését. Nem azt olvassuk,
hogy lefizetni próbálták őket, hanem hogy le is fizették, vagyis az őrök
elfogadták a pénzt, és maguk is csatlakoztak az igazság ellenségeihez,
hogy világi javakért cserébe hazugságot mondjanak, és elutasítsák az
igazság képviseletét.
Úgy
tűnik tehát, hogy egy angyal megjelenése kevés ahhoz, hogy a hazugság
követésére hajló emberek megtérjenek, és a hazugság hirdetése helyett az
igazság mellett tegyenek tanubizonyságot. A feltámadás is kevés. Vannak
emberek, akiknek semmilyen csoda, semmilyen jelenés nem használ. Nem
használ, mert a számukra nem ismert az Ige, és ennélfogva minden olyan
jelenség, esemény, amely csak az Ige alapján lenne megérthető és
feldolgozható, semmitmondó a számukra. Nem tudják felfogni sem a
hétköznapok, vagy a csodák jelentőségét sem. Nem véletlen, hogy az ilyen
ember az angyal közelében halálra rémül - mert egy pillanatra szembesül
azzal az erővel, amellyel nem lehet szembeszállni, nem lehet tagadni,
és ami elől nem lehet elfutni. Akárcsak az ítélet napján.
A
hívő asszonyokhoz viszont így szól az angyal: "Ti ne féljetek". A
többiek féljenek csak tovább, mert megérdemlik. És az őrök cselekedetei
ezt igazolják is.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése