Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak ő eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.
És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
(Máté 12,22-24)
A
magukat vallásosnak gondoló és mutató farizeusok csodát látnak, és
olyasmit mondanak, ami, ha jobban utánagondolunk, egészen árulkodó.
Maga
a csoda egy olyan esemény, amit hívő ember sokáig vár, és látni kíván,
azután egyszer csak megtörténik. És könnyen lehet, hogy minden más
változatlan marad, az emberek hibái nem tűnnek el, minden megy tovább,
mintha mi sem történt volna.
A
bibliai történetben egy olyan megszállottról van szó, aki vak és néma. A
farizeusoknak tudni kellett volna, hogy a sok prófétájuk közül, akiknek
fennmaradtak a könyvei és akiknek nem, csak néhány tudott csodát tenni
és gyógyítani. Csak a hitben és bölcsességben legnagyobbak és a
legerősebbek tudták ezt megtenni, de olyasmit, amit Krisztus tett,
egyikük sem tudott. Mert Krisztus valamennyiüknél nagyobb volt. Ez
nyilvánvalóvá kellett volna hogy váljon a számukra, amikor a szent
iratokat magyarázta. A prófétai erő a szent iratok, pontosabban az Isten
Igéjének ismeretéből és megértéséből származik, és csak az értheti a
szent iratokat, akit áthat az Isten Szelleme. Krisztus azt mondta, hogy
"Isten ujjával" gyógyít és űzi ki az ördögöket, ez a kifejezés pedig a
kőtáblákkal, és a bölcsesség legmagasabb szintjével hozható kapcsolatba.
Komoly figyelmeztetés és intés volt ez a zsidóknak, de nem figyeltek
rá.
Viszont
mit mondanak a farizeusok? Azt, hogy Belzebubbal űzi ki az ördögöket.
Ezzel tulajdonképpen azt mondják, hogy Krisztus nem próféta, hanem egy
közönséges varázsló. No de ezt honnan is tudják?
A
korabeli Izrael és a környező államok mindennapjait a babonaság, a
varázslás éppen úgy áthatotta, mint a mostani világot. Izraelben már
akkor voltak csoportok, akik összegyűjtötték a mai szóval ezoterikusnak
nevezett ismereteket, és a hatalmuk növelésére, esetleg kíváncsiságuk
kielégítésére fel is használták. A legismertebb ilyen közösség az
esszénus volt, akik kifelé azt mutatták, hogy vallásos és erkölcsös
életvitelűek, és angyalokkal társalognak. Valójában a vezetőik pontosan
tudták, hogy démonokat idéznek.
Egy
olyan ember számára, aki egész életét a sötétségben töltötte, csak a
sötétség létezik. A betegesen hazudozó ember mindenki szavai mögött
hazugságot és rejtett szándékot gyanít. A varázslással foglalkozó zsidók
pedig még csak nem is feltételezték, hogy a természetfeletti
megnyilvánulásokat a varázsláson kívül máshogy is létre lehet hozni.
Isten Igéjét tehát nem ismerték, viszont Belzebubot ismerték. És mivel
láttak egy csodát, azonnal azt gondolták, hogy ezt csak az tehette, akit
ismernek, vagyis Belzebub. Sokak számára akkor is és most is, így lett
esszénus Krisztusból, akinek valójában semmi köze nem volt sem az
esszénusokhoz, sem Belzebubhoz.
Mivel
Krisztus olyasmiről beszélt nekik, amit nem tudtak hova tenni, ezért
úgy tettek, mintha nem is mondott volna semmit. Mert nem értették. Ha
értették volna, akkor a szent iratokat is értették volna, vagy
legalábbis ismerték volna. Azonban vélhetőleg azokat hazugságnak és
hamisítványnak tartották, és nem foglalkoztak vele. Így zárja el magát a
hazug ember az igazságtól, és így vájja ki a saját szemét a sötétséghez
szokott ember, mert bántja a szemét a fény. És hogy az átok saját
magukon még teljesebb legyen, valóban létrehozták a szent iratok
hamisítványait is. Így lett a zsidóság olyan, amilyennek ma ismerjük. Ez
egy örök intő példa arra, hogy aki így cselekszik, pontosan olyanná
válik, mint a zsidó.
Az
esszénusokhoz és a Belzebubhoz tartozók előző életekről, idézésről
beszélnek, jósolgatnak és gyógyításokról hazudoznak, valójában pedig
akármilyen erősek is a varázslásban, közönséges szélhámosok. Akárcsak a
farizeusok. Az ítélet napján látni fogják hogy az igazságot hazugságnak
nevezték és gyűlölték, a varázslás minden erejével ellenálltak neki,
mint az esztelenek, akik nem tudják és nem akarják felismerni a
nyilvánvalót, és hogy ezért jogosan éri el őket az örök tűz büntetése.
Rettenetes sors! De ahogy Krisztus mondja: "Még a ki az ember Fia ellen
szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak
sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik." Több embert érint ez
ma, mint sokan gondolnák.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése