Lelki élmény az eucharisztikus kongresszuson

Az Eucharisztikus Kongresszus (2013. 05. 10-11.) az Oltáriszentségbe rejtőzött, Önmagát osztó Megváltóról, Jézus Krisztus mai nap is tevékeny lélekmentő szándékáról szólt.

Az egész napra kitett Oltáriszentségből folyamatosan áradt az Üdvözítő Szeretete. Minden a Szentlélek kiáradására, a közeli Pünkösd ünnepére készült.

A Kongresszuson való részvételemet, élet-nehézségeimet, és imáimat 3 csoportba sorolható témakörért ajánlottam fel, és ebből egyik a Hazánkért szólt.

Szentségimádás közben, és utána, az Isteni Irgalmasság órájában, ima közben átjárt az Úr Jézus Szeretete. Halványan, mintegy finom háttérképként vetítődött fel bennem a tavaly aug. 15–20. közötti látomás emlékképe.* Ezzel a képpel párhuzamosan, kicsivel később a szívemben és az elmémben egyszerre jelent meg az Úr Jézus sugalmazott kérése:

„Ahogy Édesanyámnak tette Szent István királyotok, ugyanúgy tegyétek meg felajánlásotokat Nekem, Jézusnak. Ajánljátok fel Népeteket, szíveteket, országotokat és Szent Koronátokat az Irgalmas Istennek. Tegyétek ezt ünnepélyesen, idén, 2013-ban, augusztus 15-én vagy 20-án. Készüljetek fel rá, Édesanyám támogat ebben titeket!”

Elgondolkoztam, és kértem az Urat, fejtse ki szívemben részletesebben is mondanivalójának lényegét.

A szabad akarati döntések összessége egy országban meghatározza egy nép sorsát.

Itt élünk a Földön egy világváltozásban, és a Földnek bolygószintű problémáival sem vagyunk képesek Isten Vezetése nélkül megbirkózni, nemhogy még a sötétség hatalmasságai (Ef.6. 11-18.) által okozottakat átlátni. Az emberben ez nagyfokú bizonytalanságot kelt, amiből erősen keresi a kiutat. Ezért rendkívüli fontossága van annak, hogy lelkünk, egész Isten-adta létünk – egyénileg és nemzeti szinten is – kihez tartozik, kihez csatlakozik.

Ma, a szeretettől lángoló Szent Kettős Szív öröméről beszélünk, és vágyakozunk e Kettő Egyesült, szerető Erejére és Vezetésére is, hiszen az emberlélek valahol érzi, hogy hol és Kinél találja meg azt a biztonságot, mely sohasem hagyja cserben őt, és minden bajra talál orvosságot és megoldást, és amely a nagybetűs Életet jelenti számára. Sajnos azonban sok a megtévesztés is.

Ezért az Isteni Vezetés gondoskodik a biztonságról oly módon, hogy minden ember és minden nép számára ad feladatot az emberiség legnagyobb erőpróbája, a Jelenések Könyvének megvalósulása idején.

A mi népünk feladatát már régebben kijelölte a Legfelsőbb Akarat, de tényleges megvalósítására csak ITT és MOST, és mindig csak az aktuális részletek kifejtésével és megismertetésével kerül sor. Nehéz történelmünk felkészített erre.

Szent Koronánkon, annak eredeti formájában a teljes Szentháromság, a teljes Isteni Vezetés jelent meg. A Szent Korona tetején, a keresztpánt találkozásában ábrázolt a Mennyei Atya, és az Ő Testéből nő ki a Megváltásból eredő, Utat mutató, eget-földet összekötő Kereszt. A homlokpánton elől a Megváltó és egyben Ítélő Bíró, Jézus Krisztus, a hátsó pántrészen pedig, az Úr Jézussal szemben a Boldogságos Istenanya, feje fölött a Szentlélek galambjával.

A Szent Korona kialakítása tehát egyértelműen mutatja az Utat, melyet a magyar népnek be kell járnia, és amely Nemzetünk lelki vállalása is egyben.

Az Utat, amely ősi múltunkban is meglévő, szívbéli Istenkapcsolatunkon és Istenanya tiszteletünkön keresztül ma is lelkünkbe írtan létezik, hiszen Szent István király EGYSÉGBEN tette meg hármas felajánlását a Szűzanyának. Ez azt jelenti, hogy nem egymaga - mint egy nép királyi vezetője - hanem az ország egész akkori nemességet összehívva, együttesen tették meg azt. Ezért kéri az Irgalmas Isten felé most az Úr Jézus az ünnepélyes felajánlást.

Ez az az Út, a „szűk ösvény”, amit fel kell mutatni a világnak egyénenként, és mégis össznépi szinten, egészen az Égi Hazába, az Igaz Otthonba való megérkezésig.

Ez az a feladat, amivel megbízottak vagyunk, és amelynek minősége nem büszkeséggel, hanem alázattal kell, hogy végbemenjen. Nem is lehet ezt másképp tenni abban az országban, melynek Királynője, oltalmazó védelmezője Mária, az Istenszülő Édesanya.

Nem lehet e Nép, nem lehet ez az Ország méltatlan az Égi Szeretethez, és önmagukat nem féltő, minden bajban megoldást Istennél kereső Szent Őseinkhez akkor, amikor 1000 éven keresztül Szűzanya palástja alatt növekedhetett!

Igaz szellemi örökségünk ez, amit elkótyavetyélni nem lehet!

Jelen időkre szólón (próféciákat igazoló módon) került elő néhány éve a Budapest, Belvárosi Főplébánia főoltára mögötti falszakaszon egy korábban vakolattal elfedett, gyönyörűséges freskó, amely a XIV. században készült, és a „Trónoló Madonnát” ábrázolja. A képhez tartozó verses ima utolsó mondatai így hangoznak:

„Szelíd, és Kegyes Szűz, kérünk,

Életutunk, szent reményünk,

Kegyelemmel teljes Szűz:

Szent Fiadtól esdj Kegyelmet,

Mely örökre Veled minket

Boldogságban összefűz. Ámen.”

Szinte csodaszámba megy, hogy hogyan maradhatott meg ilyen épségben ez a freskó, de ha a mondanivalójára figyelünk, megérthetjük: Szűzanyánk, Magyarok Nagyasszonya elfoglalta már az Őt megillető helyet, a Királynői Trónt! Akkor került elő a kép, teljes épségében, amikor annak eljött az ideje.

Illő tehát, és itt az idő, hogy megnyissuk végre fülünket és szívünket az Isteni Vezetés előtt!

A Szűzanya minden alkalommal Szent Fiára mutat, és azt mondja: „Tegyétek, amit mond!”

Eljött tehát az idő, hogy térdet, s fejet hajtsunk Krisztus Király előtt!

Eljött az idő, és már itt is van, hogy még mielőtt az Úr, mint Ítélőbíró jönne el, Irgalmas Istenünk elé álljunk, és teljes szívvel, kellő tisztelettel, cselekvésre kész elhatározással mondjunk IGEN-t Jézus Urunk felhívására.

Áldott,

Örök Atyánk, jó Urunk!

Isteni kérésed meghallottuk.

Fogadd Szent Koronánk, légy a Földön is Királyunk!

Igazgasd életünk, vedd Kezedbe sorsunk!

Előtted hittel hajtjuk meg minden akaratunk.

Te légy Uralkodója népünknek, földünknek,

S az összes kiérdemelt földi kincsünknek!

Hűségünk adja Számodra a dicsőséget,

Szeretetünk, bátorságunk mozgassa két kezünket.

Királyok Királya, vezessél bennünket!

Istenünk, Áldd meg Hazánkat

és a Magyar Népet!

Ámen.

Ne késlekedjünk a válasszal!

Isten nem bonyolultságot, nem drága és költséges megoldásokat kíván, hanem egyszerű, de igaz, nyílt szívvel felvállalt IGEN-t, úgy, ahogy annak idején Szűzanyánk is megtette ezt!

Az Úr Jézus meg akar menteni bennünket!

Mert csak Általa, Vele, és Benne összefogva juthatunk eredményre!

Ily módon lesz megnyilvánuló az Isteni Szeretettől lángoló Szent Kettős Szív Hatalma. Így válik bejárhatóvá az Út, melyet Szent Koronánk által az Isteni Gondoskodás kijelölt, és így teljesedik be a magyar nép sorsa, vállalt feladata is!

Isten áldja meg Hazánkat és a Magyar Népet, s mindazokat, kik jó szándékkal, hittel, Isten felé törekvéssel, összefogásra készen e Hazában élnek! Ámen.

2013. 05. 20. Pünkösdhétfő Szeretettel lejegyezte: M.G.Mária

* A látomás, amelyre a szöveg közben utalás történt::„Hirtelen, mint egy térképet (felülről, és mégis „oldalról” is) láttam egész Nagy-Magyarországot, és Isten Irgalmas Sugarai, mint végtelen finom, szivárványos „permeteső” folyamatosan hullva, szinte védelmi kupolaként borította be azt.

Szent Őseink felsorakoztak a határoknál. Sokan voltak. Nem csak az általánosan ismert vezetőink, hanem érzésem szerint mindazok, akik komolyan dolgoztak, és valamiben élen jártak a Haza ügyeit illetően.

Méltóságteljesek, ünnepélyesek voltak. Rezzenéstelenül fegyelmezettek…

És ebben a csendben az ország közepéből elkezdett kiemelkedni a Szent Korona. Lassan, méltóságteljesen, de egyenletesen haladt felfelé az Isteni Szív felé, ahonnan a Kegyelem-sugarak kiindultak, és amelyek a Szent Korona alatti területen sátorszerűen felerősödtek. Az emelkedés egészen addig tartott, amíg a „sugárzás felerősítése” a földrajzi határokat el nem érte, s amíg innentől valahová messzire is ki nem tudott nyúlni egy-egy kegyelmi szál…

Hazánk Nagyjai tisztelettel, lovon ülve, vagy állva, egyesek térdelve, de mély főhajtással kísérték a jelenetet. Egész szellemi valójukból a felvállalás „IGENJE” sugárzott.”


http://szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/3723-lelki-elmeny-az-eucharisztikus-kongresszuson