Alacsony frekvenciáktól mentes, kegyelemteljes áldott, jó egészségben, boldog sikerekben, szeretve szeretetben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek. A Szeretet Szabaddá tesz, a fájdalom és a gyűlölet rabbá! Ha szabadok akarunk lenni, szeretnünk kell egymást nemcsak most, de az év többi 365 napjában is.
 

Kedves Testvérek!

 Vassula december 28-án érkezett levelét továbbítjuk, annak előzményével együtt:

 Az angol Daily Telegraph december 17-i száma tudósít az Európai Bizottság „karácsonyi ajándékáról”. Az EU több mint 3 millió színes naptárt ajándékozott iskolásoknak. A naptár a december 25-énél üres, nem jelöli a Karácsonyt, sem más keresztény ünnepet. Ugyanakkor tartalmazza az iszlám, hindu, szikh, zsidó és kínai ünnepeket, csakúgy mint az Európa Napot és az EU egyéb évfordulóit. A keresztény és konzervatív képviselők tiltakoznak, a bizottság szóvivője pedig elismeri, hogy hibáztak és fogadkozik, hogy többet semmilyen vallási ünnepet nem tesznek a naptárba a konfliktusok elkerülése érdekében. (Az eredeti angol tudósítás itt olvasható.)

Vassula kommentárja:

 Jézus korábban már figyelmeztetett minket, hogy a Karácsony (az Ő Születése) támadásnak lesz kitéve. Száműzik és a „Boldog Karácsonyt” köszöntést a „Boldog Ünnepeket” (Happy Holidays) kifejezéssel cserélik föl. Ez már 2-3 éve kezdett nyilvánvalóvá lenni. Ugyanakkor még nem értük el a folyamat végét, amire a szabadkőművesek törekszenek. Ők tartják fenn az Egyház megosztottságát, és hamarosan meg fogják támadni a Liturgiát is, hogy száműzzék Krisztus Testét és Vérét. Még Isten nevének (Jahve) a Szentírásból való eltávolítása is megbeszélések tárgyát képezi azzal az ürüggyel, hogy túlságosan szent ahhoz, hogy le legyen írva a Bibliában, hogy énekekben szerepeljen vagy kimondjuk. Emlékezzetek, hogy a kezdetekkorJahve egymás után négyszer mondta nekem: „Jahve az Én nevem”. Ez akkor történt, amikor azt kérdeztem, hogy valójában ki vezet engem. 

Azonban a szabadkőművesek nem fogják elérni a céljukat. Isten nemsokára tűzzel lép közbe, hogy megállítsa ezt a terjedő utálatosságot. A szabadkőművesek Az IÉI-t is üldözik, mert erőteljes. Azt javaslom az IÉI tagjainak, hogy szedjék össze minden erejüket, és kétszerezzék meg a munkájukat (bármire is szól a meghívásuk). Láthatjuk, hogy az utóbbi időben mennyivel agresszívabbá válnak a szabadkőművesek támadásai ellenem és az IÉI ellen. Azt is láthatjuk, hogy milyen jól szervezetten rombolják Isten művét. Nincs vesztegetni való időnk.

 Krisztusban: Vassula

Az újjászületés nem semmisíti meg automatikusan a régi természetet. Testben élünk, amely fogékony a bűnre, ezért kell mindig telve lennünk Isten Szentlelkével. Pál azt mondja: „A Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek!” (Galata 5:16). Aztán pedig egy ismerős hasonlattal szolgál: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Efézus 5:18 Károli). Figyeld meg: Először: Pál arról beszél itt, hogy az életünk feletti irányítást engedjük át Isten Lelkének. Hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki részeg, és azt mondjuk rá: „befolyásoltság alatt van”. Másodszor: Pál mondata felszólítás. „Teljesedjetek be!” Nem azt mondja: „Ha van hozzá kedved” vagy: „Ez igazán jó lenne”. Nem, ha Isten tetszésére akarsz élni, akkor folyamatosan telve kell lenned az Ő Lelkével. Harmadszor: Ez minden hívőre vonatkozik. Előfordul, hogy valakiről ezt mondjuk: „Mennyire szereti Jézust! Miért nem tudok én is ilyen lenni, mint ő? Tudsz. A különbséget nem az teszi, hogy nekik van valamijük, ami neked nincs, hanem az, hogy beteljesednek Szentlélekkel. Negyedszer: Te nem tudod megtölteni magadat. Mint ahogyan az autódnak szüksége van üzemanyagra, neked is szükséged van a rendszeres utántöltésre. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5:6). Éhezed? Szomjazod? Ötödször: Ez folyamatos cselekvés. Nem vezethetsz autót egyetlen tanknyi üzemanyaggal, újra meg újra vissza kell térned a benzinkúthoz. A Lélekkel való betöltődés dinamikus, percről percre történő folyamatos tapasztalat. Miért van így? Mert olyan világban élünk, amely lelkileg kiszipolyoz minket, és mert harcban állunk a testiességgel, amely vesztünket akarja. Tehát: „…teljetek meg Lélekkel!” (Efézus 5:18).

10 tanács a Krisztus követésére indulóknak

1. Mindig nézz Jézusra (Zsid. 12,1-2)
2. Mindig kérdezd meg: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” (Ap.Csel. 9,6)
3. Mindig tudd: nem vagy egyedül – „Íme, én tiveletek vagyok minden nap.. „(Máté 28,20)
4. Mindig tudd: Jézus gyűlöli a bűnt (Zsolt 5,6; 45,8; 97,10; Ézs 61,8.)
5. Mindig valld meg aznap bűnödet (1 János 1,7-9)
6. Mindig táplálkozz: „naponta tudakozták az írásokat..” (ApCsel 17,11)
7. Mindig lélegezz: „Szüntelen imádkozzatok!” (1 Tessz. 5,17)
8. Mindig mozogj: szolgálat Jézusnak, bizonyságtétel Jézusról (ApCsel 4,20)
9. Mindig Isten családjához tartozol: Krisztus testének tagja (1 Kor. 12,13.kk)
10. Így mindig megtartott ember vagy. (Ján.10,28)

A Messiás uralma már elkezdődött közöttünk, akik megismertük őt mint Megváltónkat. Ugyanaz a Lélek munkálkodik a gyülekezetben is, mint amely Jézusban volt. Ezt a kiváltságot azért kaptuk meg, hogy a jelen időszakban rajtunk keresztül mutassa meg kegyelmét és jelenlétét a földön. A testünk a bennünk lévő Szentlélek temploma (1Kor 6,19). Ilyen közel van hozzánk az isteni bölcsesség és értelem, a tanács és az erő. Nem szabad tehát, hogy a látszat vagy a saját gondolataink szerint éljünk. A Lélek által harcolnunk kell a test cselekedetei ellen, mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (Róm 8,13–14). Gyönyörködjünk az Úrban, és megadja szívünk kéréseit! Bátran és hittel bízzuk az Úrra útjainkat, mert ő hatalommal munkálkodik (Zsolt 37,4–5)! Az ilyen hívő élet fogja igazán őt dicsőíteni: amikor a mindennapjainkban kézzelfoghatóvá lesz Jézus jelenléte a Szentlélek által, amikor Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretete áthatja szavainkat és tetteinket (Ef 3,19). Ennek a lehetőségét hozta el hozzánk Megváltónk. Igaz, hogy vannak még próféciák, amelyek nem teljesedtek be tökéletesen, és csak reménységgel tudunk róluk beszélni, de a legfontosabb megtörtént. Isai gyökere kihajtott, és oda lehet járulni hozzá kegyelemért és örök életért. Áldott legyen a mi Urunk karácsony ünnepén az ő kimondhatatlan szeretetéért, amellyel eljött közénk, és azóta is árasztja ránk áldásait!

Vass Gábor: Áldással a jövőnkért

Áldással a jövőnkért

Most nem kezdem azzal a klasszikussá vált megállapítással, hogy a gyermek nem teher, hanem áldás, mert ezen oldal olvasóinak ingerküszöbét e tény puszta közlése talán már át sem lépi. Viszont e didaktikus, és a mai körülmények között merésznek mondható kijelentés értelmezésén, t.i., hogy mitől válik áldássá számunkra az utód, talán még érdemes elidőzni egy kicsit.

Áldozatot hozni valamiért, ami nem mi vagyunk. Talán így foglalhatnánk össze. Milyen sokan vannak köztünk, akik nem értik meg, hogy adni valamit úgy, hogy nem kérünk érte semmit, az nem normális dolog. Pedig ezt hívják úgy, hogy ingyen kegyelem. Életet ad egy anya, s mit kap érte? Egy csomó lemondást, álmatlan éjszakákat, fizikai-idegi fáradságot, helyhez kötöttséget, és küzdelmet a nyiladozó értelem vadhajtásainak visszametszésében. Ez volna az áldás? Köszönöm, meg vagyok nélküle! S ez utóbbi mondat kimondója előzőek helyett választja a „szabad életet”, mely, ha jó „jól csinálja”, mivel is jár rövid időn belül? Egy csomó lemondással, álmatlan éjszakákkal, fizikai-idegi fáradsággal, helyhez kötöttséggel, és küzdelemmel a mellette élő szabad életű „társ” folyamatos támadásai ellen. Tehát akkor még is csak jó üzlet? – kérdezhetnénk. De nem kérdezzük, mert mi nem ahhoz a vallási vonulathoz tartozunk. Keresztényként inkább így: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”.

Tehát mitől is válik áldássá utódunk? Mert egyszer át kell vegye valaki kezünkből a szerszámot, fegyvert (akár ténylegesen, akár képletesen), s kire bíznánk jó szívvel, ha nem gyermekünkre? Mert ha elfogy nemzetünk MINDENT elveszítettünk. Mert egyszer itt hagyjuk ezt a földet melyből vétettünk, csak a megszült és felnevelt élet fog imádkozni értünk, akit nem engedtünk megszületni az nem! Mert csak az a nemzet fogja túlélni az elkövetkező évtizedeket, amelyiken áldás van. S csak azon van, akiknek tagjai el tudják fogadni azt, amit az égiek küldtek. A többiek széthullanak, vagy feloldódnak egy nagy valóság show fináléjaként.

Becsüljünk meg minden magyar anyát, ki áldozattá adta magát, hogy elfogadja azt, amit ezentúl csak úgy hívunk: „áldás”.

Amikor elkezdődik a szenvedéstörténet, már a tanítványok sem látnak. Akik dicsőítették őt, most már azok is a "feszítsd meg"-et kiáltják. Hát most már senki sem lát? Péter sem, János sem? A tanítványok csalódottan mondják: "Pedig mi azt hittük..." Mégis azt olvassuk, hogy "Az Ige testté lett... és láttuk az ő dicsőségét". Az igazi ajtó nem a karácsony, hanem a kereszt. Az igazi karácsony, az igazi ajtónyitás akkor történik, amikor senki nem látja. Szétfutott tanítványok - csak a gyalázat látszik. Ketten látnak. Az egyik a templomszolga lehetett, aki amikor bement, látta a kettérepedt kárpitot. Ami az Éden óta elválasztotta Istent az embertől, most megnyílt. Az igazi ajtónyitást a lator látta először. Az ő szájáról hangzik: "Uram! emlékezzél meg rólam!" Hogyhogy ez az ember látta? A legutolsó, a legbűnösebb ember, aki elmondta, hogy méltán szenvedem a keresztet. Egy lator méltó arra, hogy Jézussal lépje át a menny küszöbét. "Ma velem leszel a paradicsomban!" - mondotta Jézus. Ha majd meglátod magad igazán, hogy szívednek gondolata mennyire önző, hiú, csupa szenny, akkor te is meglátod az ő dicsőségét. Máshonnan nem láthatod. Bár Isten megadhatná, hogy visszakerüljünk a méltó helyünkre - a lator helyére, aki látta Jézust. Akkor elmondhatnád, hogy a jászolbölcsőben és a kereszten láttam Jézust. Ez a világ őt keresi rajtunk. A görögök mondata: "Látni akarjuk a Jézust!" A világ rajtad, rajtam ma egyet keres, hogy az Ige benned, bennem testté lehessen. Gyakorlati életté, igazi szeretetté, odaadássá, áldássá.

Az öröm tízparancsolata

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.

2. Mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.

3. Szívből ismételgesd: "Isten, aki szeret engem, mindig jelen van."

4. Szüntelenül törekedj arra, hogy az embereknek csak a jó oldalát lásd meg.

5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.

6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.

7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.

8. A látogatókat mindig szívesen és jóindulattal fogadd.

9. A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz el.

10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz abban, hogy magadra is rátalálsz.

Jézus üzenetek Jennifer által

2010. december 16. – 14:09

Gyermekem, gyermekeimet a szívemhez hívom, Megváltójuk szívéhez. Szeretet üzenetével jövök gyermekeimhez. Azt kérdezem tőlük: készek vagytok-e belenézni a jászolba? Készek vagytok-e találkozni Királyotokkal? Amikor az Eucharisztia által befogadnak engem, a jászolt ölelitek át. Amikor az Eucharisztia által befogadnak engem, akkor a szíveteket arra készítitek elő, hogy meggyógyuljon, mint a vak emberé. Felébresztitek a lelketeket a halálból. Amikor az Eucharisztia által befogadnak engem, akkor az utolsó vacsorára jöttök. Megértitek a kertben átélt gyötrelmet, és egyesítitek a szenvedéseteket az enyémmel, és igényt tartotok a győzelemre, amelyet én nyertem meg számotokra.

Gyertek, gyermekeim, gyertek! Gyertek hozzám, ahogyan kisgyermekkorotokban tettétek, csak bizalommal és szeretettel.  Olyanok kell legyetek hozzám, amilyeneknek szeretnétek, hogy a gyermekeitek legyenek hozzátok. Fogjátok meg a kezem, mert nincs mitől félnetek, mert én Jézus vagyok.

Szánjatok időt, gyermekeim, hogy belenézzetek a szívetekbe. Ha mindannyian a mennyországot vágyjátok, nem fogjátok azt úgy elérni, hogy egymással harcoltok érte. A helyetek már kijelölve van számotokra. De ismét mondom nektek: vágyik-e a szívetek arra, hogy lelketek elnyerje azt a győzelmet, amelyet én nyertem meg nektek?

Hogyan jöhetsz el a jászolhoz, ha a szívedben megosztottság van, megosztottság a testvéred vagy a szomszédod iránt? Minden elmúlik, mert az időd ezen a földön csak ideiglenes. Ha az idődet a földi dolgok miatt megosztottságban töltöd, akkor hogyan készíti fel ez a lelkedet az örök életre? Szeressétek egymást, gyermekeim! Bízzatok egymásban, gyermekeim! Adjátok át ma azt, amit holnap talán már nem tudtok megváltoztatni. Most menjetek, mert én vagyok Jézus, és legyetek békében, mert én vagyok a kegyelem Királya.

2010. december 18. – 13:10

Gyermekem, ez az én kegyelem! Ez az én kegyelem! Ez az én kegyelem! Az én kegyelem révén nyerik el gyermekeim azt a győzelmet, amelyet én nyertem meg számukra. Az én kegyelem révén láthatott a vak ember. Az irgalmasságom révén jöttek el a három bölcs és tisztelegtek királyuk előtt, mert bíztak az isteni tervben.

Az irgalmasságom révén támadt fel Lázár a halálból. Az én irgalmasságom fordította fel az asztalokat a templomban. Az én irgalmasságom volt, hogy elviseltem azt a kínzást a kertben, a töviskoronát, a korbácsolást az oszlopnál. Az én irgalmasságom volt, hogy bort csináltam a vízből az esküvőn. Az én irgalmasságom figyelmeztette tanítványaimat, hogy akik karddal élnek, karddal halnak meg.

Megkérdezem gyermekeimet: mennyire irgalmasak vagytok? Azt szeretnétek, hogy mások felett hozott ítéletetek nagyobb ítéletet vonjon magatokra? Meddig terjed az irgalmatok? Vannak-e korlátai, amelyek végül az irgalom fogadásának korlátait jelentik számotokra? Hogyan jártok el a jászolhoz? Alázatossággal jöttök? Hogyan jöttök elém az Eucharisztia előtt?  Készen áll a lelketek arra, hogy találkozzatok a királyotokkal?  Hagyjátok, hogy a másokkal való küzdelmeitek megnyugodjanak, mert azt mondom nektek, hogy az egyetlen dolog, ami megakadályozza, hogy nagyobb mértékben fogadjatok be engem a szívetekbe, az ti magatok vagytok. Az ítéletetek köztetek és a királyotok között van, mert én vagyok Jézus. Az életetek, a küldetésetek, a lelketek egy utazás köztetek és a Megváltótok között, mert én vagyok Jézus.

Ne pazarold az idődet arra, hogy a szomszédodra, a testvéredre nézz, mert ők is ítéletet fognak kapni előttem. Inkább imádkozz értük, szeresd őket, és tedd a szívedet fogékonyabbá irántam, miközben felkészülsz az én születésem ünneplésére. A királyotok jön, gyermekeim, készen álltok-e a találkozásra vele?  Mert én vagyok Jézus, a kegyelem királya, és az én kegyelem és igazságosságom fog győzedelmeskedni.

2010. december 28. 19:35

Gyermekem, jövök! Jövök! Az emberiség számára olyan korszak következik, amikor a föld minden szegletében tudni fognak a létezésemről. Mondom neked, gyermekem, hogy nagy változás jön, mert a föld ciklusa be fog jelentkezni az emberiség előtt, és sokakat felkészületlenül fog érni.

Jég fog jönni, és azt követően olyan nagy hideg, amilyen még soha nem volt az emberiség történetében a teremtés kezdete óta. Villámlás fog követni, és pánikot fog kelteni sok nemzet között. A nyugat olyan módon fog megrázkódni, ahogy még soha nem rázkódott, és a hegyek nagy dühvel fogják lázadni, ami 500 mérföldre északra és délre, valamint 2000 mérföldre keletre és nyugatra fogja eljuttatni a hamut.

Egyszerűsítem az emberiséget oly módon, ahogyan egyszerűsíteni kell, és irgalmamat azoknak adom, akik figyelnek rá. A vizek megemelkednek, és úgy tűnik majd, hogy az éjszaka átvette a nappal helyét. Hűséges híveimnek azt mondom: legyetek bátrak, és gondoskodjatok azokról, akik segítséget kérnek tőletek, mert én, Jézus, fogom elválasztani a búzát a konkolytól. Változás jön, gyermekeim, ezért szeretném, ha 30 napig, 30 órán át, minden nap egy órát imádkoznátok, hogy Atyám visszatartsa az igazságosság kezét, és fogadja el ezeket a megtisztulási cselekedeteket királyotok irgalmának cselekedeteiként.

Gyertek és imádkozzatok a langyosokért. Imádkozzatok papjaimért. Imádkozzatok gyermekeimért, akik eltávolodtak az igazságtól. Imádkozzatok a Szentáldozat előtt, amilyen gyakran csak tudtok, ebben a 30 napban. De legfőképpen szánjatok időt az imádkozásra, mert ez a hívásom híveimnek. Most menjetek, mert én vagyok Jézus, az irgalom Királya, és irgalmam és igazságom fog győzni.

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – “The Warning”

Figyelmeztetés a Híveknek, hogy ne utasítsák vissza az igaz Prófétákat

2010. december 28. kedd 11:00

Szeretett leányom, te most az emberiség számára az utolsó üzeneteket kapod, hogy ezeket még az idők vége előtt megértsék, lelkük megmentése érdekében.

A megjövendöltek szerint, most nagyon sok angyal szóródott szét az egész világon, hogy a földet felkészítsék Visszajövetelemre. Sokan ezek közül az angyalok közül emberi formában vannak jelen, csakúgy, mint te, szeretett leányom, és ugyanazt a feladatot választották. Születésük megtervezése időzített volt, tekintettel a Nagyfigyelmeztetésre és a Végidőkre.

Hasonlóképpen a démonok is kiszabadultak a pokol mélységéből és kioldották pórázaikat. Ők a kísértések és hazugságok által képviseltetik magukat a földön. Ők vonzzák Gyermekeimet, akik megnyílnak befolyásaikkal szemben. Ők megfertőznek minden olyan lelket, akik már a sötétségben vannak. Ők hazugságaik által kerülnek a lelkükbe, és arról győzik meg őket, hogy a Belém és az Örök Atyába vetett hit, ostobaság.

Ezeknek az embereknek semmiféle külső megjelenésük sem utal arra, amiért olyan dologgal hozhatnátok őket kapcsolatba, ami véleményetek szerint gonoszságra utalna.  Helyette úgy jelennek meg, mint értelmes, művelt és befolyásos emberek. Ők nagyon meggyőzőek lesznek, amikor prédikálnak, és amelyről az Én jó gyermekeim azt hiszik, hogy ez az igazság. Sajnos, az ő szívükben nincs szeretet, és nektek, tanításaikkal szemben elővigyázatosaknak kell lennetek.

Most híveimhez fordulok.  Ti, gyermekeim, hitetek és imáitok által, megkaptátok azokat az ajándékokat, amelyeket mindenkinek megígérek, ha követnek Engem. Különböző ajándékokat adok nektek, és minden ajándék arra szolgál, hogy különbözőképpen terjesszétek Szavamat.

Látnokaim értékelése

Mindazoknak – akiknek a megkülönböztetés ajándékát adom, azért, hogy segítsenek nektek azok azonosításában, akik az Én Nevemben jönnek, és akik a sátán nevében jönnek – azt mondom, hogy legyetek nagyon óvatosak. Mert csak az a helyes, ha óvakodtok a hamis prófétáktól. De sohase ítéljétek el azokat, akik azt mondják, hogy az Én Nevemben jönnek, anélkül, hogy először egyértelműen ne értékelnétek ki üzeneteiket.  Sohasem szabad az általam küldött üzeneteket, „a külső látszat” alapján megítélnetek.

Mert ha egy ember azt mondja, hogy az Én Nevemben jön, ne feltételezzétek, hogy megítélésetek vele szemben csalhatatlan. Legyetek óvatosak az ilyen prófétákkal szemben, akiket kigúnyolnak, vagy akik felháborodást keltenek, amikor azt állítják, hogy Tőlem, vagy Édesanyámtól, Isteni üzeneteket kapnak.

Ne essetek az azonnali ítélkezés bűnébe, mielőtt még meghallgattátok volna figyelmesen az üzeneteket. Ezek az üzenetek nemcsak egyszerűen tanításaimra vonatkoznak, hanem Szavaimra (Igéimre) és szeretettel lesznek tele. Arra oktatnak benneteket, hogy hogyan kellene az Én Nevemben az életeteket élnetek, hogy megmenekülhessetek.

Sohase ijedjetek meg, ha az Én igaz prófétáim azt állítják, hogy olyan jövőbeli eseményekre utaló üzeneteket kapnak, melyeket titokban kell tartaniuk. Ne essetek az azonnali ítélkezés/előítéletek bűnébe, azáltal, hogy ezeket az üzeneteket, az emberek osztályozása után ítélitek meg, amelyeket ezek a próféták képviselnek. Egyesek kevés műveltséggel rendelkeznek. Mások, épp ellenkezőleg, világosan fejezik ki magukat. Sokan nem fognak megfelelni annak az elképzelésnek, hogy egy „szent” személy mit is jelent valójában.

De vannak módszerek arra, hogy hogyan lehettek biztosak hitelességükben. Mindazok, akik az Én szeretett Édesanyámmal kommunikálnak, a legtöbb esetben, olyan jelenéseket jövendölnek meg, amelyeket Ő, órára és dátumra megjövendöl. Sok ilyen eseménynek lesznek tanúi azok, akik részt vettek ilyen jelenéseken. Abban az esetben, amikor az Én üzeneteim kerülnek közlésre az emberiség számára, azok olyan módon adatnak a világnak, hogy az ne a próféta dicsőségét szolgálja.

Ítélkezni az emberek fölött

Végül az Én híveim, Hozzám tartozásuk ellenére is, meg fogják vetni mindazokat, akik megjövendölik az elkövetkezendő eseményeket, és rágalmazni fogják azokat, akik a Szentlélek gyógyító erejével vannak megáldva. Szálljatok magatokba, és ébredjetek fel békés szendergésetekből. Ezek a próféták felborítják mindennapi gyakorlataitokat, mert ők nem illenek a ti szent csoportjaitokba. Ők nem fognak olyan módon beilleszkedni, ahogyan azt ti elvárnátok tőlük. Ezt vegyétek figyelembe. Ha ti ezeket az embereket, a mendemonda miatt, vagy egy harmadik fél pletykája miatt, vagy rosszindulatú célozgatás miatt elítélitek, akkor bűnt követtek el. A prófétáim ellen elkövetett bűn, mélységesen megbánt Engem. Ha visszautasítjátok igaz prófétáimat, hátat fordítotok Nekem.

De ma éppen ez történik a világban, amint egyre több látnok lép a nyilvánosság elé. Híveimnek nem könnyű. Csak arra gondoljatok, hogy mielőtt ítélkeznétek, el kell olvasni prófétáim üzeneteit, és ide tartoznak azok is, amelyek talán a hamis prófétától származnak. Könyörögjetek a vezetésért, amikor ezeket az üzeneteket szemlélitek. A hiteles üzenetek tele lesznek szeretettel. Mégis tekintélyük által erősek lesznek. Azok az üzenetek, amelyek ellenkeznek mindazzal, amit tanultatok az Én tanításaimról és az Apostolaim tanításairól, nem számít milyen bonyolultak (szövevényesek), egyszerű lesz értékelni.

Ne hallgassatok hitetekről

Menjetek most, Gyermekeim, és prófétáim előtt nyissátok meg szíveteket. Ők azért vannak, hogy bizonyságot adjanak nektek, hogy eljött az Én időm, hogy felkészítselek benneteket arra, hogy az Én Nevemben beszéljetek. Ne feledjétek, hogy azon prófétáimnak, akik beszélnek, dicsőség adatott, annak ellenére, hogy megaláztatásnak és gúnyolódásnak vannak kitéve, amelyet el kell viselniük. Azok lesznek megbüntetve, akik azt mondják, hogy követnek Engem, de egyfelől hitükről hallgatnak, másfelől gyorsan az Én igaz látnokaim ellen beszélnek. Szívetekben tudjátok, hogy mindazok, akiket elítéltetek, mégis az eljövendő eseményekről beszélnek, amelyeket szerintetek nagyon nehéz elfogadni.

Azt kérdezhetitek, hogy miért munkálkodik az én Megváltóm, Jézus Krisztus, ilyen egyedi személyek által.   Hiszen ők nem is szent követők az Én kívánalmaim szerint.  Nos, az Én kérdésem hozzátok a következő. Miért gondoljátok, hogy csak annak a kevés kiválasztottnak, akik életüket az imának szentelték, van joga arra, hogy elutasítsák azokat, akik köreiteken kívül beszélnek? Semmit sem tanultatok? Nem értitek, hogy mindazok, akik életüket az imának szentelve töltik, azok is áldozatul eshetnek a csalónak?

Igaz prófétáimat gyűlölni fogják

Ne feledjétek, hogy amikor a Földön voltam, a vének és a papok Engem is nevetségessé tettek, kigúnyoltak, elutasítottak és lenéztek. Ha Engem is gyűlöltek, akkor biztosak lehettek abban, hogy igaz prófétáim is a leggyűlöltebbek lesznek, miközben máshol nagyra becsülik őket.

Mind szégyelljétek magatokat. Az Én prófétáim nem a ti csoportjaitokból fognak származni, de tisztelnetek kell őket. Ők lesznek a legkevésbé hiteles próféták, tekintettel az eddigi életükre, ahogyan éltek. Egyesek szegény életkörülmények közül jönnek. Mások jómódú családból származnak. Egyesek kevés iskolával fognak rendelkezni, míg mások a műveltség ajándékával fognak születni. Ezek az Én kiválasztott prófétáim. Hallgassatok hangjaikra, mielőtt elítélnétek őket.

Imádkozzatok értük. Imádkozzatok, hogy ne utasítsák vissza Szavaimat, amelyek ezeknek a prófétáknak adatnak. Ti se utasítsátok vissza Szavaimat. A hitetlenek, mindig meg fogják próbálni hiteltelenné tenni ezeket a bátor lelkeket, akik Szavaimat hangosan hirdetik, de ez várható is. Amikor Híveim, különösen az imacsoportokban, a kolostorokban és más lelkészségekben külsőleg elutasítják igaz látnokaimat, akkor Szívem kettészakad. Hallgassatok Szavaimra. Szavaim sohasem térnek el az Igazságtól, nem úgy, mint ti szeretett követőim, akik úgy alakítjátok az igazságot, hogy az megfeleljen a ti értelmezéseteknek.

Nyissátok ki szemeiteket. Ébredjetek fel. A jelek elkezdődtek, láthatóak mindenki számára. Nektek, Híveim, nem maradt sok időtök. Hallgassátok Szavaimat. Imádkozzatok. Egyesüljetek és hirdessétek Szavaimat egységben, hogy lelkeket mentsetek, még mielőtt lejárna az idő.

Szerető Krisztusotok – Jézus, a Megváltó és Igazságos Bíró.

Hivatalos a csoda: természetfeletti találkozás történt

Szűz Mária megérkezett az Egyesült Államokba – írja a The New York Times. A katolikus egyház hivatalossá tette: Jézus szülőanyja másfél évszázaddal ezelőtt megjelent a wisconsini Champion városában. Nagyobb felelősség vállalására intette a gazdagokat a canterburyi érsek – írja a BBC. Dr. Rowan Williams szerint a társadalom csak úgy vészelheti át a nehézségeket, ha azok minden tagja között egyenlően oszlanak meg.

Szűz Mária megérkezett az Egyesült Államokba – írja a The New York Times. A katolikus egyház hivatalossá tette: Jézus szülőanyja másfél évszázaddal ezelőtt megjelent a wisconsini Champion városában.

1859-ben, egy évvel a híres lourdes-i jelenés után egy belga bevándorló, Adele Brise is megpillanthatta a Szüzet, aki háromszor is megjelent előtte. Mária két fa között lebegett, vakító fény vette körül, ruhája hófehér volt, derekén sárga selyemöv lógott, szőke hajfonatai fölött csillagokból font korona ékeskedett. Brise utasítást is kapott a jelenéstől: szentelje életét Istennek és a gyermekek vallásos nevelésének, amelyet meg is tartott.

Idén december 8-án, kétéves nyomozást követően megszületett a döntés: Championban csoda történt, valóban a Szűz jelent meg több mint másfél évszázaddal ezelőtt. David L. Ricken, a közeli Green Bay püspöke „morális bizonyossággal” kijelentette, „természetfeletti találkozás” történt a helyszínen, amelyben „érdemes hinnünk”.

Ricken püspök szerint a környék mindig is különleges volt. „Mindig is csodálatosan sok ima talált errefelé meghallgattatásra – magyarázza. – Családi problémák, munkaügyek, egészség (…), ezért döntöttem úgy, hogy formális nyomozást indítok az ügyben, hogy az egyház hivatalosan is elismerje a csodát.”

A püspök által meghívott három teológiai szakértőből álló bizottság a Vatikán által 1978-ban lefektetett vezérelvek alapján hozta meg döntését. Az egyik legfontosabb szempont az 1871-es nagy tűzvész kérdése volt, amit a templom területére menekült emberek sértetlenül túléltek, miközben a városban több mint ezer ember meghalt.

A huszadik században már majdnem 400 hasonló esetet jelentettek, ebből azonban csupán hetvenöttel foglalkoztak hivatalosan, és ezekből is csupán kicsivel több mint egy tucat került elismerésre. Az egyház teológusai egyre jobban igénybe veszik a modern tudomány segítségét, pszichológiai vizsgálatokkal állapítják meg többek között, nincs-e mentális sérülése az észlelőnek, vagy nem hallucinált-e.

A jelenés helyén épült kápolnában összegyűlt hívőket kérdezve a legtöbben azt válaszolták, örülnek az elismerésnek, de nem érte őket újdonságként, hogy maga Mária vigyáz rájuk. „Mindig is tudtuk, hogy így van” – nyilatkozta egy öreg hölgy a Timesnak.

Nagyobb felelősség vállalására intette a gazdagokat a canterburyi érsek – írja a BBC. Dr. Rowan Williams szerint a társadalom csak úgy vészelheti át a nehézségeket, ha azok minden tagja között egyenlően oszlanak meg.

Az anglikán egyház feje a kenti canterburyi katedrálisban mondta el karácsonyi üzenetét. „Csak akkor tudhatjuk biztosnak a jövőnket, ha mindenki hajlandó segíteni a szomszédján, ha senkit nem hagyunk hátra, ha egyetlen érdekcsoport vagy más szövetség sem bújhat ki a megosztott teher viselése alól” – magyarázta Williams.

Az érsek szerint jelenleg nem sok okunk van bizakodni: az elmúlt évek „bizalmi krízisei” mindenki bizodalmát megtépázták, különösen mivel a „legtehetősebbek továbbra sem vállalják terheiket”. Örömre okot adó esemény is történt azonban az évben Nagy-Britanniában. A királyi családban esküvő készül, Vilmos herceg és jegyese kel majd egybe jövő áprilisban. A canterburyi érsek szerint ez mindenképp „ünneplésre okot adó hír”, hiszen „minden egyes keresztény házasság a remény jele és Isten szeretetének ünneplése”.

(mno.hu)

Kedves imatársak,

Dicsértessék!

A Szűzanya mondta, hogy Karácsonykor szabadul fel és jut a legtöbb lélek a Mennyországba.

Ma péntek és dec. 24-e van, míly kegyelmi lehetőség:

IMÁDLAK TÉGED SZENT KERESZT  (Jozo Zokvo atya: Keresztút imakönyvéből )

(Imádkozd el a lenti imát 50-szer minden pénteken, 5 lelket szabadít ki a tisztítótűzből. Ezt a búcsút VI. Hadrianus, XIII. Gergely és VI. Pál pápa is megerősítette.)

Imádlak Téged, ó Szent Kereszt, ki Uram
Legszentebb Testével vagy felékesítve,
Legdrágább Vérével vagy borítva és festve.
Imádlak Téged Istenem, kit értem vittek a Keresztre.
Imádlak Téged, ó Szent Kereszt szeretetből,
Annak szeretetéért, aki az én Uram.
                       Amen.

Medjugorjei Üzenetek 2010. december

Medjugorje, 2010. december 2.
Drága gyermekek! Ma itt imádkozom veletek, hogy legyen erőtök megnyitni a szíveteket és így megismerjétek a szenvedő Isten hatalmas szeretetét. Az Ő szeretete, jósága, és szelídsége által vagyok én is veletek. Arra hívlak benneteket, hogy ez a különleges készülődési idő legyen az imádság, a bűnbánat és a megtérés ideje. Gyermekeim, szükségetek van Istenre. Nem haladhattok előre Fiam nélkül. Amikor megértitek és elfogadjátok ezt, beteljesedik ami megígértetett nektek. A Szentlélek által meg fog születni szívetekben a Mennyek Országa. Efelé vezetlek benneteket. Köszönöm nektek!


Jakov karácsonyi jelenése

1988. szeptember 12-én Jakov Čolonak az utolsó mindennapos jelenésekor a Szűzanya azt mondta, hogy ezután csak évente egyszer fog megjelenni neki, december 25-én, Karácsonykor. Így történt ez ebben az évben is. A jelenés 14.25-kor kezdődött és 7 percig tartott.

Jakov a következőt mondta: "A Szűzanya a titkokról beszélt és a végén azt mondta: imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok."


Medjugorje, 2010. december 25. Karácsony, Marija által

"Drága gyermekek! Ma Fiammal, Jézussal bőséges örömet és békét szeretnénk nektek adni, hogy mindnyájan örömteli hordozói és tanúi legyetek a békének és az örömnek ott, ahol éltek. Gyermekeim, legyetek áldás és legyetek béke. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

--
Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az
egész világért!

Our Lady’s Christmas message to Marija
Dear children! Today, I and my Son desire to give you an abundance of joy and peace so that each of you may be a joyful carrier and witness of peace and joy in the places where you live. Little children, be a blessing and be peace. Thank you for having responded to my call. 
Medjugorje message,
December 25, 2010

Message, 25. décembre 2010

« Chers enfants, aujourd’hui, moi et mon Fils Jésus désirons vous donner une abondance de joie et de paix, afin que chacun de vous soit un joyeux porteur et un témoin de la paix et de la joie dans les lieux où vous vivez. Petits enfants, soyez une bénédiction et soyez la paix! Merci d’avoir répondu à mon appel. »

Botschaft, 25. Dezember 2010

„Liebe Kinder! Heute möchten ich und mein Sohn Jesus euch die Fülle der Freude und des Friedens geben, damit jeder von euch froher Träger und Zeuge des Friedens und der Freude sei , an den Orten wo Ihr lebt. Meine lieben Kinder, seid Segen und seid Frieden. Danke, dass ihr meinem Ruf gefolgt seid!“

Messaggio, 25. dicembre 2010

"Cari figli, oggi io e mio Figlio Gesù desideriamo darvi l’ abbondanza della gioia e della pace affinchè ciascuno di voi sia  gioioso portatore e testimone della pace e della gioia nei luoghi dove vivete. Figlioli siate benedizione e siate pace. Grazie per aver risposto alla mia chiamata."

Mensaje, 25. diciembre 2010

¡Queridos hijos! Hoy, mi Hijo Jesús y yo deseamos darles abundancia de gozo y de paz para que cada uno de ustedes sea un alegre portador y testigo de la paz y de la alegría en los lugares en que viven. Hijitos, sean bendición y sean paz. ¡Gracias por haber respondido a mi llamado!”

Poruka, 25. prosinac 2010

“Draga djeco! Danas ja i moj sin Isus želimo vam dati obilje radosti i mira da svatko od vas bude radosni nositelj i svjedok mira i radosti na mjestima gdje živite. Dječice, budite blagoslov i budite mir. Hvala vam što ste se odazvali mome pozivu.”

Orędzie, 25. grudnia 2010

„Drogie dzieci! Ja i mój Syn Jezus pragniemy dziś dać wam obfitość radości i pokoju, aby każdy z was z radością niósł i dawał świadectwo pokoju i radości w miejscach, gdzie mieszkacie. Dziatki, bądźcie błogosławieństwem i bądźcie pokojem. Dziękuję wam, że odpowiedzieliście na moje wezwanie.”

Olykor az a gond velünk, hogy nem vesszük észre: betegek vagyunk. Amíg ezt nem érezzük, nem valljuk be magunknak, addig az Áldott Orvos nem tud segíteni. Az alábbi történet jó lehet arra, hogy mind magunkon, mind másokon segíthessünk.

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak.
Az átültetett szív is pár napra a műtét után kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és a halált várta.
Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép nagy és egészséges volt a szíve, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha meg fogta a beteg kezét és rámosolygott a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt. Nekilátott a munkának, betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek nőttek. Elég volt meg fogni a kezet és mosolyogni. Testvéreim! Jézus elénk élte ezt a szeretetet, betegeket gyógyított és segített a rászoruló emberen, ezért lehet Jézus élete példa minden kor minden embere számára. Legyünk ebben is munkatársai.

Karácsonyi elmélkedések az Igaz Élet Istenben üzenetből   

Azon a napon, amikor a Szentlélek által Szűzi Méhében fogantam, minden gonosz lélek megbénult félelmében, ugyanakkor a mennyei seregek sokasága énekelve dicsérte Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” Leszálltam tehát a mennyből a mennybe, Trónomról a Trónomra... (1996. március 25.)

Kész-e fületek arra, hogy felismerje Szeretetem Kiáltásait? Hajlandó-e megnyílni szívetek, hogy elismerjétek mai Kegyelmeimet? Kész-e a lábatok elhozni benneteket, hogy leboruljatok az Imádás Órájában, és dicsőítsetek Engem, mint az első pásztorok, akik eljöttek Születésemkor, hogy imádjanak Engem? Készen álltok-e arra, hogy most a szívetekkel dicsőítsetek Engem? (1989. augusztus 9.)

Úgy gondolom, hogy ez a két IÉI üzenet mindent elmond.
Isten áldjon Benneteket és Áldott Karácsonyt kívánok minden IÉI olvasónak világszerte: Tony atya

Karácsonyi gondolatok az IÉI olvasóknak (2010)

 A Karácsonyt általában két különböző módon szokták megélni. Egyfelől azt látjuk, hogy az emberek többségét megszállja a fullasztó fogyasztói lelkület, másfelől pedig ott van a leghíresebb történelmi személy születésének klasszikus ünneplése.

Azonban egyiknek sem lesz igazi hatása ránk, ha Karácsonykor nem határozzuk el, hogy hiteles és Igaz Életet fogunk élni Istenben. Más szavakkal: az, hogy az Ige Testté lett, nem pusztán egy történelmi esemény, amelyről meg kell emlékeznünk.

Az Apostolok Cselekedetei 11,26 tanúsága szerint Jézus követőit először Antióchiában nevezték „keresztények”-nek, mert betöltötte őket a Szentlélek és a Názáreti Jézus tanítása.

Az emberiségnek ma is szüksége van Jézus Krisztus új tanítványainak erőteljes megnyilvánulására. Hogyan tehetjük ezt meg? Úgy, ha a Szűzanyát követjük.

Ha szívből megnyitjuk önmagunkat Isten Szentlelkének – hogy megújítson minket belülről, ahogyan beárnyékozta Máriát –, akkor Ő ránk is le fog szállni, és higgyétek el, megadja nekünk Szent Kenetét. Ezt Lukács evangélista is megerősíti: „mert Istennek semmi sem lehetetlen” (1,37).

Ha a Szentlélek egyszer belép az életetekbe, két nagy kegyelemet kaptok létezésetek mélyén:

Először is megfogantok. Igen, jelen lesz bennetek az Igaz Élet Istenben. Nem ti fogtok már élni, hanem Krisztus fog élni bennetek.

Továbbá szülni fogtok. Misztikus módon Jézus Krisztusnak fogtok életet adni, vagyis ismertté fogjátok Őt tenni. Többé már nemcsak egy keresztény lesztek a sok közül, hanem Krisztushordozók, akik Krisztus Tüzét hordozzák, hogy lángra lobbanjon a föld, amire Krisztus annyira vágyik. Krisztushordozó leszel, Jézus hírvivője.

Így Karácsony Csodája nem csupán egy szép történetre való megemlékezés lesz. A Karácsony minden alkalommal jelenvalóvá válik, amikor Máriához és Szent József hasonlóan Krisztusba öltözve, meg tudjuk mutatni a jóakaratú embereknek az Isteni Világosságot, amely továbbra is megvilágítja és megmenti a Teremtést.

 Boldog és örökké tartó Karácsonyt mindannyiótoknak: Teo atya

  2010. december 21-éig 18.129 aláírást gyűlt össze a Húsvét közös dátumért.
Még 981.871 szükséges ahhoz, hogy elérjük az 1 milliót!

Ma mélyen meghat teremtményeim legkisebb igyekezete is, amely düledező Házamat akarja helyreállítani. Az egész menny örül az Egység felé vezető legkisebb lépésnek is. Atyám haragját enyhíti minden imádság, amelyet Testem felépüléséért ajánlanak fel... áldásaimat árasztom azokra a találkozókra, amelyeket az Egység érdekében az Én Nevemben hívnak össze, és megáldom azokat, akik ezeken részt vesznek. (1994. október 5.)

http://www.tlig.org/hu, http://www.defending-vassula.org, http://www.ichtys.hu

Az ünnepek alatt helyreállítóm amit készakarva tönkretettek, uzene.blogspot.com, uzenete.blogspot alatt,hogy hatékonyan zárjatok

Szenteste előtt

"... S ez a nagy tény, hogy Isten ember lett s hogy Krisztusban kinyilatkoztatta magát, hogy értelmén fölragyogtatta az evangéliumot s szíve szeretetében az Isten üdvözítő kegyelmét: ez a nagy tény a világ fordulója s a boldogulásnak jegyében álló világtörténelemnek szerencsés kiindulása.

Ki hinné hogy dacára ennek a mindent ígérő kiindulásnak járatlan utakra s útvesztőkre kívánkozik - az ember -, s az életnek sötét éjtszakáját más világossággal s nem a karácsonyi fénnyel akarja földeríteni? Ki hinné, hogy dacára az Isten Fia képének, a karácsonyéj szent víziójának, más eszményekről álmodozik s tisztább szeretetet, gazdagabb életet, romlatlanabb erkölcsöt keres? Ki hinné, hogy az Isten országát más alapokon akarja fölépíteni, s bizalmatlankodva, s gyanakodva a kegyelemtől a természethez, az Isten Fiától az emberhez fordul? Ki hinné? s mégis így van; így van és így lesz; mert ez az éjnek s a télnek, a lelkek éjének s a szívek telének hatalma a világ fölött, s valamint az első karácsony szent ünnepe éjben s télben jött le a földre: úgy jön le azontúl is minden egyes ember éjébe és telébe a karácsony víziója, s amely lelkekben fölragyog, ott azt kegyelemből teszi; ... De bármint legyen, biztos, hogy a világ éjét csak a karácsony fénye, az emberiség álmát csak a karácsony víziója képes földeríteni.

Biztos; mert hát hogy legyen alkotás szebb, tisztább, nemesebb, mint melyet az örök, végtelen szeretet sugallt s az Úr keze alkotott! Hol villanjon ki győzelmesebben a teremtő hatalom ereje s öröme, mint a megtestesülés titkában. Hol legyenek tisztább vonásai a teremtő észnek, hol lágyabb színei az örök szépségnek, hol édesebb hangjai a harmóniának, mint az Isten műveinek koronájában, saját magának legtökéletesebb képében, Krisztusban?

Aki őt látta, az el nem felejtheti; aki elfelejti, az még nem látta; annak a szívébe a karácsonyi fény még nem hatolt bele; annak a lelkét a Krisztus ragyogó képének víziója még nem érintette meg. Ti ugye bújjátok a könyveket, forgatjátok a kódexeket, új bizonyítékokat kerestek, s nem veszitek észre, hogy a karácsonyi fényt nem Jeruzsálemből hozták az írástudók katedráiról, a Krisztus képet nem faragták Athénben, sem Efezusban. Ne keressétek ott; a karácsonyi fény az égből jött; az egy nagy tény; s a Krisztus-kép a Szentlélektől fogantatott és megtestesült; az egy nagy kegyelem.

És ennek a fénynek, s ennek a kegyelemnek a befogadására hívő, bízó, alázatos lélek kell, mely az élet adventjén keresztül vágyódik, mely a remény antifonáit énekli s mely a próféták virrasztó szemével nézi a Krisztust, s mosolyogva suttogja: Tudtam hogy eljön; íme, ő az!

Azért félre írástudók lármája, Jeruzsálem vásárja, farizeusok disputája, félre, el veletek! Térdeljünk le a csendes, betlehemi barlang előtt, s hagyjuk magunkra behatni ezt a legszentebb éjt. ... Csillagos lélek, tiszta szem, édes szeretet, és nyugodt lelkiismeret kell az embernek: akkor éppen a világ éjében s az élet sötétségében ragyog föl számára a karácsonyi fény s ő megismeri Krisztust. Aki pedig beszélni akar neki róla, annak azt mondja: hadd el, kérlek; minek a szó, hiszen látom! Ez aztán karácsony, mely nem volt, hanem van; karácsony nem Betlehemben, hanem a hívő s szerető lélekben; mézédes és fényes, szent karácsony!"

(Prohászka Ottokár írása nyomán)

Kegyelmekben gazdag áldott karácsonyi ünnepeket!

Christmas countdown at FlashBannerNow.com

Karácsony

TANÍTÁS A KARÁCSONYRÓL

Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony: a hatalmas Isten egészen közelinek, egészen embernek, sőt gyermeknek mutatkozik, - így "ajánlja föl nekünk szeretetét..." (Róm. 5,8). A Karácsonyt sok kedves szokással vették körül a századok. Ami igazán helyes és szép szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni. Ugyanakkor őrizzük meg az ünnep vallásos, keresztény tartalmát, s ne hagyjuk, hogy édeskés polgári-pogány ünneppé váljék.

Mi a Karácsony tartalma?

Jézus hármas születése. 1. Örök születés: a Szentháromságban minden idők előtt született a második isteni Személy, az isteni Ige az Atyától, anya nélkül. "Kezdetben volt az Ige ... " Erre utal a zsoltár: "Az Úr mondá nékem: én Fiam vagy Te!" 2. Földi születés: Isten elküldte egyszülött Fiát az emberiség megváltására. Időben született szűz anyától, atya nélkül. "Az Ige testté lőn és miköztünk lakozék." Erre utal a jövendölés: "Gyermek született nékünk, és Fiú adatott nékünk!" 3. Kegyelmi születés: Jézus születése nem egy rég elmúlt történeti tény, melyhez semmi közünk. Ő a liturgiában minden évben megújítja születését, újból és újból megszületik hívei szívében, hogy amint ő az Atya egyszülött Fia, úgy mi is elnyerjük a fogadott fiúságot. "Mindazoknak, befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak..., akik Istenből születtek."

Mi jellemzi a karácsonyi lelkületet?

1. A megtestesülés hittitkába merült tekintettel szemléljük Isten ajándékát - belőle megilletődött tisztelet és ünneplő örvendezés fakad. 2. Felismerjük saját istengyermekségünk méltóságát - ez örömmel, de egyúttal felelősségérzettel tölt el, hiszen a nemesség kötelez. 3. Felismerjük a keresztény testvériség értékét, hiszen ugyanabban az istengyermekségben részesültünk mindnyájan.

A Karácsonyhoz kapcsolódó legfontosabb hitigazságok:

A második isteni Személy az Atya egyszülött Fia, az ő dicsőségének képmása. Az Atyával egyenlő isteni természetet birtokol, az Atyával egyenlően úr, örökkévaló, mindenható. Benne és általa teremtett mindent az Atya. Őt semmi sem kényszerítette arra, hogy emberré legyen, az ő boldogságához semmit sem adhatott hozzá megtestesülése. Irántunk való ingyenes kegyelméből, irgalmas szeretetéből választotta az emberiség megváltásának e csodálatos módját. Emberré lett, nemcsak hogy az elveszett ártatlanságunkat visszaszerezze, hanem hogy szent embersége által számunkra közvetítse az isteni életet. "Az Isten emberré lett, hogy az ember istenné legyen" - mondják merész fogalmazással az egyházatyák. A megtestesülés által a második isteni Személy két természetet forrasztott eggyé. Valóságos Isten és valóságos ember, bár e kettős természettel egyetlen isteni Személy rendelkezik ("személyes egység"). Olyan titok ez, amelyet az emberi értelem nem fog fel, csupán a hit erejével elfogadhat, mert Isten kezeskedik igazvoltáról . A két természet nem összekeveredve, hanem egységben van meg Krisztusban. Nem veszítette el isteni mindenhatóságát, mindentudását, szentségét, " az maradt, ami volt". Ugyanakkor "az lett, ami nem volt": fáradékony, szenvedésre, halálra képes, még kísértést is vállaló ember. "Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve." Szűzi születése mutatja isteni kiválóságát, de egyébként a szokásos emberi környezetbe születik: földi anyától, a zsidó népbe, az ószövetségi vallásba. Krisztus szent embersége olyan külső, látható eszköz volt, mely egy láthatatlan, isteni valóságot hordozott és közvetített az embereknek. Ezért mondjuk ezt az emberséget "ős-szentségnek", melyből minden szentség származik. Isten az üdvösség művét látható, földi eszközök igénybevételével valósította meg: igazsága földi szavakba öltözött (Szentírás), az üdvösség művét látható társaságra bízta (Egyház), a kegyelemközvetítést külső szertartásokhoz kapcsolta (liturgia). Ezekben a hit szemével kell meglátnunk az isteni tartalmat. A keresztény embertől tehát távol áll mind a szűklátókörű anyagelvűség, mind pedig a külsőt megvető állelkiség (álspiritualizmus). Ennek az egyensúlyos katolikus gondolkodásnak is táplálója évről évre a Karácsony, hogy "míg látható módon ismerjük meg az Istent, ezáltal a láthatatlanok szeretetére ragadtassunk" (a karácsonyi prefációból).

Melyek a karácsonyi ünneplés sajátos gyakorlatai?

1. Merüljünk bele teljesebben a liturgia gazdagságába. Karácsonykor az Egyház három különböző szövegű misét engedélyez (éjféli, hajnali, ünnepi). Hív a karácsony nyolcada alatt tartott misékre, a templomi, közösségi vagy egyéni zsolozsmázásra. Nem illik, hogy egyetlen misével elintézzük az ünnepet, s utána csak eszem-iszomba merüljünk. 2. "Aki szeret, az énekel". Énekeljük ebben az időben többet az Úr énekeit. Sőt becsüljük a társas világi éneklésre való bőségesebb alkalmat is: ezek kedves öröme is az Úr ajándéka, s átjárhatja a karácsonyi derű. 3. A társas élet krisztusi szellemű gyakorlata is a karácsonyi napokra tartozik. Ápoljuk a nemes barátságokat, emberi kapcsolatokat (beszélgetések, a magányosok és betegek látogatása, levelezés).

Melyek a Karácsony szimbólumai?

1. Főképpen az ünnepi örömet hirdető templom. Hagyományosan több gyertya ég az oltáron, sőt szép a gyertyákkal kivilágított templomhajó. A fehér és arany miseruhák, a nagymise ünnepélyessége is az öröm hírnöke. 2. Visszatér a legszebb karácsonyi ének: a Gloria (Dicsőség a magasságban). Énekeljük e napokban kétszeres örömmel, hiszen a betlehemi angyaloktól tanulta, s a karácsonyi öröm szellemében növelte himnusszá az ősegyház e magasztaló éneket. 3. Sok kedves szokást kapcsolt a népi áhítat a Karácsonyhoz. Ezek ugyan nem liturgikus szimbólumok, de segítik a karácsonyi lelkületet. Ilyenek: a betlehem és a betlehemes játék, mely a gyermekek szeme elé állítja a születés eseményét. Ilyen a Németországból az újabb korban elterjedt fenyőfa, mely zöldjével az örök életre, ajándékaival pedig a Kisded kegyelmi ajándékaira emlékeztet.

A Karácsony szentjei:

1. Az Istenszülő Mária, az örvendezés Királynője: "Magasztalja lelkem az Urat!" És a szemlélődés Királynője: "Mária pedig szívében forgatta mindazt", ami Karácsonykor történt. 2. Szent József, a Gyermek nevelőapja. A hűséges férfi, aki csak a gondot és aggodalmat vállalhatta… 3. A Megtestesült tanúi, a kisded Király kísérete: az aprószentek, akik halálukkal hirdetik azt, kiről ajkuk még nem szólhatott; Szent János apostol, a megtestesülés teológusa (olvassuk el többször evangéliumának első fejezetét!), és Szent István, az első vértanú, a tanúságtevők példája.

I. karácsonyi mise Énekei az örök Igét szemlélik, aki "a hajnalcsillag előtt született", az öröklét számunkra rejtett éjszakájában, de aki fényességünk lett a betlehemi éjszakában. Ezt a misét énekeljük Karácsony éjjelén (éjféli mise), de az egész ünnepi időben a következő misével váltogatva énekelhető. Introitus DOMINUS DIXIT AD ME (2. zsolt. 7.)
	Kedves és megindító látni a kisdedet Betlehemben. De ez a kisded ugyanaz, aki a Szentháromságban az Atyától születik. Neki egy örök "Má"-ban mondja az Atya: "Én Fiam vagy Te, magamból szültelek Téged." A Föld minden határa az ő öröksége, birodalma - örök születésének jogán. Ha ezzel a hittel nézünk a Kisdedre, akkor elnémulunk Isten irgalmának titka előtt. Azért ünnepeljük az Emberfia születését, mert ő az Istenfia. - De a mindenség Királya azért született, hogy értünk szenvedjen. Alighogy megszületett, máris "felkelnek ellene a föld királyai": nem kap helyet a városban, Heródes üldözése halállal fenyegeti.
(2. zsoltártónus)
2. zs.: 1. Fölkeltek a föld királyai + és a fejedelmek szövetségre / léptek * az Úr ellen és az ő Fölkentje / ellen. ANT. 2. "Kérjed tőlem + és neked adom örökségül a / népeket * és birodalmadul minden határát a / földnek." ANT. Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek Is/tennek. Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor * és mindörökkön örökké / amen. ANT. Karácsonyi Kyrie Olvasmányközi énekek: A / 109 zsolt. 3 és 1. "Fia által szólott hozzánk, kit mindenek örökösévé rendelt, ki által a világot is teremtette" - mondja Szent Pál a nagymise szentleckéjében. Valóban, Krisztusé az elsőség. Most szolgai alakot öltött, hogy alázatos szenvedésben harcolja ki üdvösségünk ügyét. "Engedelmes volt egészen a halálig... Ezért az Isten is fölmagasztalta őt": az idők végén jobbjára ülteti, lába alá igázza a Sátánt és minden sátáni ellenséget (mint a verzus előre jövendöli). - B/ 92. zsolt. 1. Milyen fegyverzetben is indul értünk harcba az Úr? Mi az ő ereje? A mi halandó testünk! A halandóság őbenne erővé lesz, mert halálával nyer életet. Válaszos zsoltár (RESPONZÓRIUM): V/ Mondá az Úr az én Uramnak: + " Ülj az én jobbomra * míg ellenségedet zsámollyá teszem a te lá/baidnak!" N: MAGAMBÓL SZÜLTELEK... TIÉD AZ ELSŐSÉG... ALLELUJA. V/ Az Úr országol,ékességbe / öltözött hatalomba öltözött és felövezte magát / erővel. Alleluja. Communio NOTUM FECIT (97. zsolt. 2.)
	Az üdvösség: maga az Üdvözítő. (Hiszen ő nem igazságról beszél, hanem ő az Igazság. Ő nem törvényt ad, hanem ő a mi Törvényünk. A kereszténység nem csupán Tan, hanem egy Személy.) Krisztusban mutatta, megjelentette az Isten öröktől elrejtett üdvözítő szándékát.
(5. zsoltártónus)
33. zs.: 1. Áldom én az Urat minden / időben * az ő dicsérete mindenkor / ajkamon. 2. Az Úrban dicsekszik az én / lelkem * hallják meg ezt a szelídek és vigad/janak. ANT. 3. Magasztaljátok az Urat / énvelem * és dicsőítsük mind együtt az ő / nevét! 4. Járuljatok hozzá és megvilágosultok / nála * és a ti orcátok meg nem / szégyenül. ANT. 5. Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes / az Úr * boldog az az ember, ki őbenne / bízik. 6. Megőrzi az Úr az ő szolgáinak / lelkét * és nem csalódnak, kik őbenne / bíznak. ANT. Karácsony napját az Egyház három misével ünnepli. A HAJNALI MISE (melyet a magyar nép Pásztorok miséjének nevez) bensőséges hangulatával, csendesebb örömével azoknak a híveknek titkos kincse, akik e napon vállalják a korán kelés áldozatát.
II. karácsonyi mise Az ünnepi nagymise, régi nevén "aranyas mise" az éjfél titok-teljes liturgiája után magasztos dísszel és hangos vigadozással ünnepli az isteni Fény teljes ragyogását. "Tudja meg az én népem ezen a napon, hogy én, aki az ősidőktől fogva szóltam, íme, jelen vagyok." (Iz. 5.) A Gyermekben most már az Üdvözítőt szemléljük, aki beteljesítette a nemzetek ősi vágyát, s megkezdi történelmi küldetését, mely egykor majd a mindeneket összegyűjtő mennyei Királyságában válik teljessé. A mise szentleckéjében Szent Pál az ószövetségi szentírásból bizonyítja Jézus Krisztus mindent felülmúló elsőségét és istenségét, az evangéliumban pedig Szent János tanítja, hogy az Ige, aki kezdetben Istennél volt, s maga is Isten volt, ő lett testté, hogy közöttünk lakozzék. Introitus PUER NATUS EST NOBIS (Iz. 9,6)
	Izaiás jövendölése az Egyház énekében már a beteljesedés örömével szól. Gyermek született nekünk: Emberfia; Fiú adatott nekünk: Isten Fia. Bár még gyermek, de hitünk meglátja benne a mindenség Királyát, ki által minden lett és kiben minden összefoglaltatik: a fejedelemség az ő vállán. Isten üdvözítő tervét, a "nagy határozatot" hirdeti. De mivel ő nemcsak mondja az igét, hanem ő az Ige, azért nemcsak hirdetője, de rögtön megvalósítója is e nagy határozatnak.
(7. zsoltártónus)
97. zs. 1.: Énekeljetek az Úrnak új é/neket * mert csoda-dolgokat csele/kedett. 2. Megmutatta az Úr az ő Üdvös/ségét * kinyilatkoztatta Igazságát a nemzetek színe / előtt. ANT. Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek / Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor * és mindörökkön örökké / amen. ANT. Karácsonyi Kyrie Olvasmányközi énekek:
	97. zsolt. 2-3. Az Úr üdvössége, az Úr igazsága: maga az élő Isten. És mi megláthattuk öt, hiszen Jézus azt mondja: "Aki engem lát, látja az Atyát."
Válaszos zsoltár (RESPONZÓRIUM): Megmutatta az Úr + az ő Üdvösségét * kinyilatkoztatta Igazságát a nemzetek szí/ne előtt. N: ÖRVENDJETEK AZ ÚRNAK... MEGLÁTTA A FÖLD... ALLELUJA. V/ Megszentelt nap ragyogott fel nékünk + jöjjetek népek, imádjátok az / Urat * mert a mai napon nagy fényesség szállt le a / földre! Alleluja. Communio EXSULTA FILIA JERUSALEM (Zak. 9,9).
Ujjongj, Jeruzsálem, Isten ősi városa, mert akit vártál, akit prófétáid hirdettek, akiről megígértetett, hogy Dávid királyi székében fog ülni: ma valóban eljött. De még inkább vigadj, kedves Egyházunk, te új, égi Jeruzsálem, Isten örök városa! Eljött a Királyod, az Igazság Királya (3. zsoltárvers), az Irgalmasság Királya (4. v.), az Üdvösség Királya (5. v.). Veled örvendjen a természet (5-6. v.), mert az emberiség sorsával van összekötve annak sorsa is. - Énekelhető e misében is az 516. sz. Communio, az ott közölt, vagy az alábbi zsoltárral! (5. zsoltártónus) 97. zs.: Énekeljetek az Úrnak új / éneket * mert csoda-dolgokat csele/kedett. 2. Győzelmet szerzett neki az ő / jobbja * az ő szentséges / karja. ANT. 3. Megmutatta az Úr az ő Üdvös/ségét * kinyilatkoztatta Igazságát a nemzetek színe / előtt. 4. Megemlékezett irgalmas / voltáról * és ígéreteiről Izrael / házának. ANT. 5. Meglátta a föld minden / határa * a mi Istenünknek Üdvös/ségét. 6. Örvendjetek az Úrnak, minden / földek * énekeljetek és vigadjatok és dicséretet / mondjatok ! ANT. 7. Vigadjatok az Úr Királynak színe előtt + induljon meg a tenger és benne / minden * a földkerekség és mind, akik azon / laknak. 8. Tapsoljanak a folyóvizek + és a hegyek is velük örvendezzenek az Úr színe / előtt * mert eljött a földet / ítélni. ANT. Forrás: Éneklő egyház

A POKOLRÓL ÉS A HALÁLRÓL

/Kapcsolódó Szentírási részletek/

Mt 5.22
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.

Mt 16.18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Mt 10.28
Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Máshol:  Féljetek inkább attól , aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.

Mt 23.29

Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek,
Mt 23.30
s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában.
Mt 23.31
Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai.
Mt 23.32
Töltsétek csak be atyáitok mértékét!
Mt 23.33
Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését?

Mt 10.8
A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.

Mt 13.41
Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt.
Mt 13.42
Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 13.43
Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

Mt 13.49
Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
Mt 13.50
és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”
Mt 13.51
“Megértettétek mindezeket?” “Igen” – felelték.

Mt 22.12
Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
Mt 22.13
a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 25.28
Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van!
Mt 25.29
Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.
Mt 25.30
Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 25.41
Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.
Mt 25.42
Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.
Mt 25.43
Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.
Mt 25.44
Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?
Mt 25.45
Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.
Mt 25.46
Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Mk 9.43
Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tűzre.
Mk 9.44
Mk 9.45
Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni.
Mk 9.46
Mk 9.47
Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni,
Mk 9.48
ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.

Lk 10.17
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. “Uram – mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.”
Lk 10.18
Így válaszolt nekik: “Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből.
Lk 10.19
Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.
Lk 10.20
De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Lk 16.20
Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
Lk 16.21
Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
Lk 16.22
Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.
Lk 16.23
Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt.
Lk 16.24
Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Lk 16.25
Fiam – felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.
Lk 16.26
Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Lk 16.27
Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba.
Lk 16.28
Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Lk 16.29
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Lk 16.30
De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak.
Lk 16.31
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”

Jn 8.44
A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Jn 8.51
Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.”

Zsolt 9.17
Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
Zsolt 9.18
Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!

Péld 7.24
Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
Péld 7.25
Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
Péld 7.26
Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
Péld 7.27
Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.

Péld 9.17
“Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!”
Péld 9.18
És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.

Iz 5.11
Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket.

Iz 5.14
Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak.
Iz 5.15
Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket.

Iz 5.20
Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
Iz 5.21
Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
Iz 5.22
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
Iz 5.23
Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
Iz 5.24
Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.

Iz 14.5
Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét,
Iz 14.6
amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket.
Iz 14.7
Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat.
Iz 14.8
Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: “Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.”
Iz 14.9
Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk.
Iz 14.10
Mindnyájan megszólalnak, és ezt mondják neked: “Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél.
Iz 14.11
A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród.
Iz 14.12
Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?
Iz 14.13
Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon.
Iz 14.14
Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!
Iz 14.15
És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.”
Iz 14.16
Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: “Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat?
Iz 14.17
Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?”

Iz 25.7
És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.
Iz 25.8
Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.

Iz 66.24
És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.

Emmánuel nővér interjúja Maria Simma-val (Sonntag. Vorarlberg. Kb. 1988)

Néhány hónappal ezelőtt nagy érdeklődéssel olvastam egy könyvet a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Nagyon megrémített, mert egészen aktuális tanúságtételeket közölt, egyébként pedig igen jól megmagyarázta az Egyház idevonatkozó tanítását. Maria Simma írta, címe: A tisztítótűzben szenvedő lelkek mondták nekem… Miután elol­vastam a könyvet, írtam a kiadónak, s megtudtam, hogy Maria Simma él még él. Akkor gyorsan kapcsolatot keres­tem vele, s ő hajlandó volt találkozni velem, hogy válaszoljon számos kérdésemre. Nagyon boldog voltam, mert valahányszor alkalmam volt a szenvedő lelkekről beszélni vagy prédikálni, megállapítottam, hogy óriási, hallatlan érdeklődés mutatkozott hallgatóim körében. Gyakran könyörögtek, hogy beszéljek erről még többet: “Mesélj még többet ezekről a lelkekről!” – kérték, s világosan láttam, hogy ez a beszéd igen erős szomjúságot elégít ki. Szeret­nénk tudni, mi vár mindnyájunkra a halál után. Meg kell mondani azt is, hogy ezeket a dolgokat már nem nagyon tanítják a plébániákon, a hittanórákon, gyakorlatilag sehol sem. Úgy, hogy egy nagy űr van, nagy hiányosság. Ha úgy tetszik, nagy tudatlanság, sőt, bizonyos szorongás is a végső dolgoknak e realitásaival kapcsolatban. Ez a beszélgetés nemcsak abban segít majd nekünk, hogy rnegszűnjön ez az aggodalom, – amely egyáltalában nem helytálló ­- a tisztítóhellyel kapcsolatban, de világot derít majd arra is, hogy Isten terve velünk nagyszerű, pompás, valóban lelkesítő. És azt is megtudjuk, hogy ezen a Földön óriási hatalom van a kezünkben, hogy boldogságot nyújthatunk halottaink lelkének, és hogy megtaláljuk magunk is ezt a boldogságot a saját életünkben.

Ismertem egy fiatalembert, mintegy húsz éves lehetett. Egy Nílus-menti faluban élt. Ezt a falut egymás után áradá­sok sújtották és rengeteg lakosa meghalt. Egy este a fiatalember éppen szülei házában tartózkodott, amikor meg­hallotta, hogy rettenetes ár pusztít a házuk mellett. Aztán kiabálást hallott, szivettépő kiáltásokat: Segítség, segíts­ég! Elvisz minket az ár! A fiatalember kiugrott az ágyából és kirohant, hogy segítséget nyújtson az embereknek.

Édesanyja meghallotta a kiáltásokat, és odaállt az ajtó elé, hogy a fiú ne tudjon kimenni, “Nem, nem, menjenek mások segíteni, ne mindig mi! Nagyon nagy a veszély odakint, nem akarom, hogy még eggyel több halott le­gyen!” De a fiatalember, akit megrendítettek a kiáltások, segíteni akart az embereknek, félrelökte az anyját, és azt mondta: “De igen, odamegyek. Nem hagyhatom, hogy meghaljanak!” Kiment, s útjában őt is elragadta az ár, és meghalt.

És íme, két nappal a halála után meglátogatott engem egy éjszaka és azt mondta nekem: “Mondass ér­tem három misét. Akkor kiszabadulok a tisztítóhelyről.” Elmentem elmondani a dolgot a családjának és a barátai­nak. Nagyon csodálkoztak, hogy csak három mise után szabadul a tisztítóhelyről. A barátai azt mondták: Igaz, nem szerettem volna a helyébe lenni, amikor meghal; ha tudnád mennyi bolondságot követett el életében!” És a fiatalember azt mondta nekem: “Tessék! Tiszta szeretetből cselekedtem, amikor odaadtam az életemet, kockáztat­tam az életemet ezekért az emberekért és ezért fogadott be engem az Úr a mennybe.” Igen, a szeretet elfed egy se­reg vétket.

Maria Simma ma 73 éves, egyedül él kis házában Sonntag-ban. Sonntag nagyon szép kis falu a Vorarlbergben, Ausztriában, s ott találkoztam vele. Kicsoda Maria Simma? Egyszerű parasztasszony, gyermekkora óta sokat imádkozik a szenvedő lelkekért. 25 éves korában egy igen különös karizmában részesült, mely nagyon ritka az egyházban: a szenvedő lelkek látogatásának karizmájában. Buzgó katolikus és igen-igen alázatos s nagyon egyszerű. Nagy segítséget kap plébánosától, és a püspökétől is, amint majd látni fogjuk. Bármily különleges karizmában részesüljön is, igen szegényesen él, nagyon szűkösen. Például szinte alig van hely ahhoz. hogy az. Ember megforduljon a széke körül a kis szobában, ahol fogad minket. Szóval, rendkívüli karizma, de gyökerei az Egyházban találhatók. az egyház történetében, mert számos szent volt – kanonizált vagy nem kanonizált – aki gyakorolta ezt a karizmát. Idézem csupán Szent Gertrúdot, Genuai Szent Katalint, aki sokat írt erről. Jézusról nevezett

Mariannát, Szent Mária Margitot Paray le Monial-ból, aki a Szent Szívet látta látomásában, az ars-i plébánost, Bosco Szent Jánost, Boldog Betlehemi Mariannát stb. Könyvet lehetne írni róluk, és ha behatóbban tanul­mányozzuk ezeknek a szenteknek a tanítását, azt látjuk, hogy mind-mind ugyanazt mondják. Maria Simma a maga részéről csak újra átéli az ő szép tanúságtételüket. Ezért nem haboztam kérdéseket feltenni neki, mivel megvan azaz előnye, hogy a mi korunkban él, tehát kapcsolatba lehet lépni vele. Megostromoltam kérdése­immel, kihasználtam a lehetőséget. A probléma csak az volt, hogy egy szót se tud franciául. Tehát tolmáccsal dol­goztam. Azért, hogy a kazetta ne legyen túl hosszú, a saját szavammal adom vissza, amit ő mond, vagy a választ közvetlenül a tolmács fordításában közlöm. Egyéni magyarázatokat fűzve hozzá.

- Mária elmesélné nekünk, hogyan történt, amikor először látogatta meg magát egy szenvedő lélek?

- 1940-ben történt, egy éjszaka, hajnali 4 órakor. Hallottam, hogy valaki fel-alá járkál a szobában. Erre ébredtem fel, s néztem, ki jöhetett be a szobámba.

- És megijedt?

- Nem, egyáltalán nem vagyok félénk. Anyám még gyerekkoromban azt mondta, különös gyerek vagyok, mert sohasem félek.

- Aha. És azon az éjszakán mi történt? Mesélje el!

- Láttam, hogy az illető idegen. Lassan járkált fel-alá. Szigorú hangon rászóltam: Hogyan jöttél be ide? Mit vesz­tettél el? De ö csak tovább járkált a szobában, fel-alá, mintha semmit se hallott volna. Akkor megint megkérdez­tem: Mit csinálsz? De mivel még mindig nem válaszolt, hirtelen felálltam és meg akartam ragadni. És csak a leve­gőt fogtam meg, már nem volt ott semmi. Akkor visszafeküdtem, és megint hallottam, hogy fel-alá járkál. Azon töprengtem, miért látom én ezt az embert, akit nem tudok megfogni. Megint felkeltem, hogy megfogjam és meg­ állítsam a járkálását, megint a levegőbe kaptam. Zavarban voltam, visszafeküdtem. Az illető nem jött vissza, de én nem tudtam elaludni. Másnap mise után odamentem a lelkiatyámhoz, és mindent elmeséltem neki. Azt mondta nekem: Ha ez újra előfordul, ne kérdezd tőle: ki vagy te, hanem azt, hogy mit akarsz tőlem? A következő éjjel az ember visszajött. Ugyan ő volt és én megkérdeztem tőle: Mit akarsz tőlem? Azt felelte: Mondass értem három misét, és én megszabadulok. Akkor megértettem, hogy ez egy szenvedő lélek. A lelkiatyám megerősítette ezt. Azt is tanácsolta, hogy sohase utasítsam vissza a szenvedő lelkeket, hanem nagylelkűen fogadjam el a kéréseiket.

- És aztán folytatódtak a látogatások?

- Igen, néhány éven át csupán 3-4 lélek. Főleg november hónapban. Később többen jöttek.

- És mit kérnek magától ezek a lelkek?

- Legtöbbször azt kérik, hogy mondassak misét, és legyek ott azokon a miséken. Kérik, mondjam el a rózsafüzért és végezzek keresztutat.

- Igen, most felvetődik a kérdés a tisztítóhely tulajdonképpen micsoda?

- Hát, azt mondhatnám, hogy ez egy zseniális találmánya Istennek. Mondok erre egy képet, saját magam gondol­tam ki: Tegyük fel, hogy egy napon kinyílik egy ajtó és megjelenik egy gyönyörűszép lény, olyan szép, amilyent még soha nem látott az ember a földön. Le vagyunk nyűgözve ettől a csodaszép Lénytől, felkavar bennünket annál is inkább, mert ez a lény azt mutatja, hogy őrülten szerelmes belénk, és azelőtt el sem bírtuk képzelni, hogy ennyi­re szeressen minket valaki. Azt is sejtjük, hogy ez a Lény nagyon vágyódik arra, hogy magához vonzzon, megölel­jen minket, és a szeretet tüze, amely már égeti a szívünket, arra késztet, hogy a karjai közé vessük magunkat. De ebben a pillanatban rájövünk, hogy hónapok óta nem mosakodtunk, hogy rettentő rossz szagunk van, csorog az orrunk, zsíros a hajunk, koszos a ruhánk, stb., stb. És akkor azt mondjuk: nem, lehetetlen, hogy ebben az állapot­ban odamenjek, előbb meg kell mosdanom, jól letusolok, aztán gyorsan visszajövök hozzá. Csakhogy a szívünk­ben feltámadt szeretet olyan erős, olyan égető, olyan hatalmas, hogy ez a késedelem, amelyet a tusolás okoz, ki­bírhatatlan. És a távollét forró tüze, még ha csak pár percig tart is, kegyetlenül égeti a szívünket. És ez az égés természetesen arányban van a szeretet feltárulásának intenzitásával. Szeretetből adódó égés. Hát pontosan ez a tisztítóhely. Késlekedés, amelyet a tisztátalanságunk kényszerít ránk, késlekedés, hogy Istent átöleljük. Szeretet­égés, amely rettentő szenvedést okoz. A szeretetre való várakozás, ha úgy tetszik: nosztalgia. És éppen ez az égés, ez a nosztalgia mossa le rólunk azt, ami még tisztátalan mibennünk. A tisztítóhely, mondhatnám, a vágy helye.

Örülten vágyódunk Istenre. Istenre, akit már ismerünk, mert láttuk, de még nem jutottunk el Hozzá.

A szenvedő lelkek gyakran beszélnek Máriának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre, és arról, milyen fájdal­mas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hi­ánybetegség: Isten hiányzik nekünk. De itt megkérem Máriát, tisztázzon nekünk egy alapvető pontot:

- Mária, a szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette?

- Igen. Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Ismernek valamit, ami végtelenül felülmúl minket. És nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség ahhoz a szenve­déshez képest, amelyben nekünk van részünk a Földön. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdal­ma, megvan az a bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni, megingathatatlan bizonyosság. És ez a bizo­nyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. És semmiért a világon nem szeretnénk újra élni a földön. A földön végülis az ember sohasem biztos semmiben.

- Mária, most mondja meg, Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga határozza el, hogy odamegy?

- Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy tiszta legyen, mielőtt a mennybe megy. De azt is meg kell mon­dani, hogy a lélek, mikor a tisztítóhelyen van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is szeret. Ezek a lelkek teljesen egyek Isten szellemével és világosságával, hogy úgy mondjam.

- Mária, a halál pillanatában teljes fényben látjuk-e Istent vagy még csak homályosan?

- Még csak homályosan, de azért ez mégis olyan világosság, hogy elég ahhoz, hogy nosztalgiát érezzünk iránta. Persze, vakító fényesség ez, a Föld sötétségéhez képest. De ez még semmi ahhoz a teljes világossághoz, amelyet a lélek megismer majd amikor a mennybe megy. Egyébként erre vonatkozóan idézni lehetne az „Élet az élet után”-ban leírt tapasztalatokat. A lelket annyira lenyűgözi ez a világosság, hogy szenvedés, agónia számára visszatérni a Földre ez után a tapasztalat után.

- Mária. meg tudná-e mondani, mi a Szent Szűz szerepe a szenvedő lelkekkel kapcsolatban?

- Gyakran eljön megvigasztalni őket, mondván nekik: sok jót is lettek. Igen, bíztatja őket.

- Vannak-e sajátos napok, amikor megszabadítja őket?

- Igen, főleg karácsonykor, Mindenszentek napján, nagypénteken,, s megszabadítja őket a mennybemenetele napján­ és Jézus mennybemenetele napján.

- Mária, miért kerül valaki a tisztítóhelyre, melyek azok a bűnök, amelyek a leginkább odajuttatnak minket?

- A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök. a szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, mindezek.

- Igen. Tudom, hogy a rágalom és a megszólás a legcsúfabb piszok, hosszú tisztulást igényelnek. Itt Mária egy példát említ, amely nagyon meghökkentette. Elmesélem ezt a tanúságtételt.

Egy férfiről és egy nőről van szó, akik megkérdezték tőle, tudja meg, a tisztítóhelyen vannak-e? És a kérdezőskö­dők nagy meglepetésére az asszony már a mennyben volt, a férfi pedig a tisztítóhelyen. Pedig az asszony akkor halt meg, amikor abortuszt hajtatott végre magán, míg a férfi igen gyakran járt a templomba, s látszólag igen ren­des, jámbor életet élt. Akkor Mária újból érdeklődött azt gondolván, hogy tévedett. De nem, a dolog valóban úgy történt. Gyakorlatilag egyszerre haltak meg, de az asszony mélységesen megbánta tettét és nagyon alázatos volt, míg a férfi mindenkit kritizált, mindig panaszkodott, és megszólta az embereket. Kritizált, és ezért volt igen hosszú a tisztítóhelyen való tartózkodása. Tehát nem szabad a látszat alapján ítélkezni.

Ami a szeretetet illeti, idetartozik az, amikor visszautasítunk embereket, akiket nem szeretünk, nem vagyunk haj­landók kibékülni, megbocsátani. És az a sok sértődöttség, amit ápolgatunk magunkban.

Mária igen meglepő tanúságtételt mondott nekünk erre vonatkozóan, egy olyan személy történetét, akit ö nagyon jól ismert. Egy nőről van szó, aki már meghalt, a legborzalmasabb tűzben volt, rettenetes szenvedések közepette.

És mikor meglátogatta Máriát, elmondta neki miért. Volt egy barátnője, akivel igen ellenséges viszonyt tartott fenn. És ennek ő volt az oka. Éveken át táplálta ezt az ellenségeskedést, holott a barátnője többször is jött, hogy kibéküljön, kiengesztelődjön vele. Ö pedig mindig visszautasította. Mikor az asszony súlyos beteg lett, továbbra is bezárta a szívét, és visszautasította a barátnője által felajánlott kibékülést, egészen a halálos ágyáig, ahová a barát­nője eljött, hogy kibéküljenek, még ott sem volt hajlandó kibékülni és kiengesztelődni. És ezért került egy rendkívül fájdalmas purgatóriumba, és jött Mária segítségét kérni. Azt hiszem, ez igen jellemző eset a szívben táplált bosszúvágyat illetően. Ami a beszédet illeti, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire gyilkos lehet egy kritizáló, rosszindulatú szó, s mennyire gyógyító is lehet egy szó.

- Mária, meg tudná-e mondani, kik azok, akiknek a legtöbb esélye van arra, hogy egyenest a mennybe menjenek?

- Akik jószívűek. Jószívűek mindenkivel. A szeretet elfed egy sereg bűnt.

- Igen, Szent Pál mondja ezt nekünk. És milyen eszközöket használhatunk fel a Földön, hogy elkerüljük a purga­tóriumot, és egyenest a mennybe menjünk?

- Sokat kell tennünk a szenvedő lelkekért, mert ők is segítenek minket, a maguk részéről nagyon alázatosnak kell lenni, ez a legerősebb fegyver a rossz, a gonosz ellen. Az alázatosság elkergeti a rosszat.

- Szeretném itt felolvasni önöknek Beriou atya szép tanúságtételét. Beriou atya szép könyvet írt a szenvedő lelkekről. Szó van benne arról, hogyan segítik a szenvedő lelkek azokat, akik imájukkal könnyítenek szenvedéseiken. Mesé­ik, hogy valaki, aki igen szerette a szenvedő lelkeket, egész életét arra szentelte, hogy enyhítse szenvedéseiket.

Amikor elérkezett a halála órája, az ördög nagy dühvel támadt rá, mert látta, hogy kicsúszik a kezei közül. Úgy tűnt, hogy mindent megtesz ellene. A haldokló küzdött az ördög ellen, és egyszerre csak egy sereg ismeretlen ha­tolt be a szobájába, gyönyörű szép lények, akik elkergették az ördögöt, s ágyához lépve mennyei szavakkal erősítették és bíztatták az asszonyt, aki mélyet sóhajtott és felkiáltott:

- Kik vagytok, kik vagytok, kérlek, akik annyi jót tesztek velem?

- Mi az ég lakói vagyunk, mondták a jótékony látogatók, akik a te segítségeddel jutottunk el a bol­dogságra. És most mi jöttünk hozzád hálából, hogy segítsünk neked átlépni az Örökkévalóság küszöbét, hogy ki­ hozzunk téged erről a szorongással teli helyről, hogy bevezessünk a Szent Város örömébe.

Erre a haldokló arcát mosoly öntötte el, szeme lecsukódott, és elaludt az Isten békéjében. Lelke, mely tiszta volt, mint a galamb, az Urak Ura elé lépve annyi pártfogót és Ügyvédet talált, amennyi lelket megszabadított, és miután elismerték, hogy méltó a dicsőségre, mintegy diadalmenetben lépett be a mennybe, mindazok tapsa és áldása közepette, akiket ő hozott ki a tisztítóhelyről.

Bárcsak mi is hasonló boldogságban részesülnénk egy napon!

- Meg kell mondanunk, hogy azok a lelkek, akiket a mi imáink szabadítottak ki, nagyon hálásak és segítenek min­ket életünk folyamán ez nagyon érezhető. Tanácsolom, próbálják ki! Segítenek minket, ismerik szükségleteinket, és sok kegyelmet eszközölnek ki nekünk.

- Akkor hát Mária, most a jobb latorra gondolok a jobb lator volt Jézus mellett a kereszten. Szeretném tudni, mit tett, miért ígérte meg neki Jézus hogy még aznap vele lesz?

- Alázatosan elfogadta a szenvedését, mondván, hogy igazságos. Bíztatta a másik latort, hogy fogadja el ő is. Volt benne istenfélelem, vagyis alázatos volt. Az is fontos mikor az ember a halállal szembenéz, hogy teljesen alávessük­ magunkat, Isten akaratának.

És Mária elmesélte nekünk egy négygyermekes anya szép történetét:

Az anya haldokolt s ahelyett, hogy lázadozott vagy nyugtalankodott volna, azt mondta az Úrnak. Elfogadom a halált, mert Te akarod, és életemet a kezedbe helyezem. Rád bízom a gyerekeimet, tudom, hogy gondoskodni fogsz róluk.

Mária azt mondta nekem, hogy amiért ilyen óriási bizalma volt Istenben, ez az asszony egyenesen a mennybe ment, anélkül, hogy áthaladt volna a purgatóriumon.

Szép példa azé a fiatalemberé is, akiről a kazetta elején beszéltünk, aki kockára tette az életét, hogy megmentse testvéreit az áradatban. Látható, hogy a szeretet, egyetlen ingyenes szeretet-gesztus rengeteg bűnt betakar, mivel ez a fiatalember elég léha életet élt, s az Úr kihasználta ezt az egyetlen tiszta szeretet­pillanatot, hogy magához vegye. A fiatalember megmagyarázta Máriának, hogy talán soha nem lett volna alkalma életében ilyen nagy szeretet aktust végbevinni, és talán rossz ember vált volna belőle, és az Úr a maga irgalmassá­gában akkor szólította magához, amikor a legszebb és a legtisztább volt emiatt a szeretet aktus miatt. Tehát a sze­retet, az alázatosság és az Istenbe vetett bizalom: ez az aranykulcs, amely lehetővé teszi, hogy egyenest a mennybe menjünk.

- Mária, mondja meg, melyek a leghatékonyabb eszközök arra, hogy segítsük a szenvedő lelkeket?

- A szentmise.

- Miért a szentmise?

- Mert Krisztus ajánlja fel magát értünk szeretetből. Ez magának Krisztusnak a felajánlása Isten részére. A leg­szebb ajándék. A pap Isten képviselője. De maga Isten ajánlja fel és áldozza fel magát értünk. A mise hatékonysá­ga az elhunyt számára annál nagyobb, minél jobban becsülte az illető a misét életében. Ha valaki teljes szívéből imádkozott a misén, és amennyire ideje megengedte hét közben is eljárt oda, az nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az érte mondott mise hatékony legyen. Itt is azt aratja az ember, amit vetett.

És hozzátennék valamit: egy szenvedő lélek a temetése napján jól látja, hogy valóban imádkoznak-e érte, vagy csak éppen elmennek a temetésére, hogy megmutassák: ott vagyunk. Csak az ima segít, a jelenlét nem, s a lelkek gyakran panaszkodnak, hogy az emberek elmennek a temetésre, de egy imát sem mondanak Istenhez, csak sokat sírnak, ez pedig felesleges.

Egy nagyon szép példát fogok említeni, amelyet az ars-i plébános mondott el a híveinek, éppen a misével kapcso­latban.

“Gyermekeim, egy jó pap elvesztette egy barátját, akit nagyon szeretett Ezért sokat imádkozott a lelke nyugalmáért. Egy napon Isten tudomására hozta, hogy az illető a tisztítóhelyen van és borzasztóan szenved. Ez a szent pap nem tudott jobbat kigondolni, mint hogy felajánlja a szentmise áldozatot kedves halottjáért. A konszekráció pillanatában kezébe vette az ostyát, és ezt mondta: Örök Szent Atya! Csináljunk egy cserét. Nálad van a barátom lelke, aki a purgatóriumban van, én meg kezemben tartom Fiad testét. Hát irgalmas jó Atyám, sza­badítsd meg a barátomat, és én felajánlom Neked a Fiadat halálának és szenvedésének teljes érdemével. Kérése teljesült. Valóban, az Úrfelmutatás pillanatában látta barátja lelkét dicsőségben ragyogva, amint a mennybe ment. Isten elfogadta a cserét. Nohát, gyermekeim, tette hozzá az ars-i plébános, ha ki akarunk szabadítani a purgatóriumból egy lelket, aki kedves nekünk, tegyünk mi is így: ajánljuk fel Istennek a Szent Áldozat által szeretett Fiát halálának és szenvedésének minden érdemével. Isten semmit sem tagad hat meg tőlünk.”

Van egy másik igen hatalmas eszköz a szenvedő lelkek megsegítésére, s ez természetesen a saját szenvedésünk, a penitenciáink felajánlása, és az önként vállalt szenvedés: mint a vezeklés, a böjt, az önmegtartóztatás, stb., és per­sze a nem önként vállalt szenvedés is, mint a betegség, a gyász, stb.

- Mária, magát is több ízben felhívták, hogy szenvedjen a szenvedő lelkekért, hogy megszabaduljanak. Meg tudná-e mondani, mit érzett és élt át ilyenkor?

- Első ízben egy lélek megkért, legyek szíves szenvedni három órát a testemben érte. És utána folytathatom a munkámat. Azt mondtam magamban: ha három óra múltán vége, elfogadhatom. Az a három óra úgy éreztem, hogy három napig tartott, annyira fájdalmas volt. És a végén megnéztem az órámat, és láttam, hogy csak 3 órát tartott. A lélek azt mondta, hogy 20 évi purgatóriumtól kíméltem meg azzal, hogy a 3 órai szenvedést elfogadtam.

- Igen, de miért szenvedett csupán 3 órát 20 évi purgatóriumért.? Miben volt több a maga szenvedése?

- Mert a Földi szenvedésnek más az értéke. A Földön, amikor szenvedünk, akkor növekedhetünk a szeretetben, ér­demeket szerezhetünk Ez nem így van a purgatóriumi szenvedéssel, ott a szenvedés csak arra jó, hogy megtisztít­son minket a bűntől. A Földön megkapunk minden kegyelmet. Szabadon választhatunk.

- Mindez nagyon biztató, mert rendkívüli értelmet adhat szenvedéseinknek, mivel ez az önként vagy nem önként vállalt szenvedés, az áldozatok, amelyeket meghozhatunk, – a betegség, a gyász, a csalódások okozta szenvedés – ha türelmesen alázatosan fogadjuk és szenvedjük el őket, ezeknek a szenvedéseknek hallatlan erejük lehet, hogy segítsenek a lelkeken. És a legjobb, amit tehetünk – mondta Mária – ha egyesítjük szenvedésünket Jézuséval, leté­ve őket Szűz Mária kezébe. Mert Ő tudja a legjobban felhasználni őket, mivel mi magunk legtöbbször nem ismerjük a legsürgősebb szükségleteket magunk körül. És persze mindezt Mária visszaadja nekünk halálunk óráján. És ezek a szenvedések. – ezzel bíztathatjuk magunkat, amikor szenvedünk – ezek a felajánlott szenvedések lesznek a mi legértékesebb kincseink a túlvilágon.

Egy másik eszköz, amely hatékony – mondja nekünk Mária – a keresztút.

Mivel az Úr szenvedéseit szemlélve lassan elkezdjük gyűlölni a bűnt és kívánni minden ember üdvösségét, a szívnek ez a hajlandósága megkönnyebbülést szerez a szenvedő lelkeknek, és felkelti a bűneink feletti bánatot.

Egy másik igen ajánlott eszköz, a szentolvasó az elhunytakért

A rózsafüzér által minden évben sok lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. Maga az Isten anyja jön a purgatóriumba, hogy kiszabadítsa onnan a lelkeket. S ez igen szép, hogy a szenvedő lelkek Szűz Máriát az Irgalmasság Anyjának nevezik. A lelkek azt mondják Máriának, hogy a búcsúknak felbecsülhetetlen az értéke a szabadulásuk szempont­jából. S részünkről néha kegyetlenség nem kihasználni ezt a kincset, amelyet az egyház ajánl fel nekünk a lelkek érdekében.

Ami a búcsúkat illeti, hosszan tartana, ha mindent elmagyaráznánk itt. Utalok VI. Pálnak 1968-ban irt csodálatos szövegére. Kérhetik akár a plébánosuktól, akár a vallásos könyvek boltjában.

Természetesen egy nagy eszköz a szenvedő lelkek érdekében az ima, s általában az imának min­den formája. Itt szeretném Hermann Cohent idézni, egy zsidó művészt, aki katolizált; nagyon tisztelte az Oltári­szentséget.

1964-ben történt ez. Elhagyta a világot, belépett egy nagyon szigorú szerzetesrendbe és igen sok szentségimádást végzett, nagyon tisztelte az Oltáriszentséget. Szentségimádásai alatt kérte az Urat, könyörgött Hozzá, hogy térítse meg a nagyon szeretett édesanyját. Az asszony meghalt és nem tért meg. Hermann-nak ez őrületesen fájt és leborult az Oltáriszentség előtt, szabadjára engedve fájdalmát, és így imádkozott: “Uram, min­dent Neked köszönhetek, ez így igaz, de mit tagadtam meg Tőled? A fiatalságot, reményeimet a világban, a jólé­tet, a családi élet örömeit, a – talán megérdemelt- nyugodt életet, mindent feláldoztam, mihelyst hívtál. A véremet is odaadtam volna. És Te, Uram, Örök Jóság, aki megígérted, hogy százszorosát adod vissza, megtagadtad tőlem az édesanyám lelkét! Uram, belehalok ebbe a mártíriumba, a szó elhal ajkamon.”

A zokogás elfojtotta ezt a szegény szívet. Hirtelen egy titokzatos hang üti meg a fülét és ezt mondja: Kishitű em­ber, anyád üdvözült. Tudd meg, hogy az imának minden hatalma megvan nálam. Felvettem minden anyádért mondott imádat és gondviselésem számba vette azokat az ő utolsó órájában. Abban a pillanatban, amikor kilehelte lelkét, megjelentem előtte, ő meglátott és felkiáltott: “Én Uram, én Istenem!” Szedd össze bátorságodat, anyád el­kerülte a kárhozatot és hő imádságaid hamarosan megszabadítják lelkét a purgatóriumból. S tudjuk, hogy Hermann Cohen atya hamarosan egy második jelenés által megtudta, hogy anyja az égbe szállt. Ez Hermann Cohen igen szép tanúságtétele.

Nagyon ajánlom Szent Brigitta imáit is, ezek igen javasoltak a szenvedő lelkek részére. Ezt is megkaphatják a plébánosuknál vagy könyvkereskedésekben. Hozzáfűznék még egy fontos dolgot. A szenvedő lelkek már semmit sem tehetnek saját magukért. Teljesen tehetetlenek,s ha az élők nem imádkoznak értük, tökéletesen elhagyatot­tak. Ezért fontos realizálni, milyen hatalmas erő van a kezünkben mindnyájunknak ahhoz, hogy könnyítsünk a szenvedő lelkeken. Az embernek eszébe se jutna, hogy ne segítsen egy gyermeken, aki a szeme előtt leesett egy fáról, és szörnyen megütötte magát. Természetesen mindent megtenne érte. Ugyanígy, szívünkön kell viselnünk ezeket a lelkeket, akik mindent mitőlünk várnak, s akik függnek legkisebb felajánlásunktól, legkisebb imánktól, hogy könnyítsünk a kínjaikon. S talán ez a legszebb módja a szeretet gyakorlásának. Gondolok például az irgal­mas szamaritánusra az Evangéliumból, aki az út szélén fekve félholt sebesült emberen segített. Ez a sebesült teljes mértékben egy arra járó ember jó szívétől függött.

- És Mária, miért nem lehet érdemet szerezni a purgatóriumban, amikor a Földön lehet érdemet szerezni?

- Mert a halál pillanatában az érdemszerzésnek vége van. Míg a földön élünk jóvátehetjük azt a rosszat, amit vég­hezvittünk. A szenvedő lelkek irigylik tőlünk ezt a lehetőséget. Még az angyalok is féltékenyek ránk, hogy lehe­tőségünk van a növekedésre mindaddig, amíg a földön vagyunk.

- De a szenvedés megjelenése életünkben gyakran lázadást kelt bennünk és nehezen fogadjuk el. Hogyan éljük meg a szenvedést, hogy­ gyümölcsöt hozhasson?

- A szenvedés Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka. És ha jól felajánljuk, sok lelket nyerhet meg.

- De hogyan fogadjuk el a szenvedést, mint ajándékot – azt mondja: ajándék – és nem, mint büntetést, aminek gyakran tűnik?

- Mindent a Szent Szűznek kell odaadni. Ő tudja legjobban, kinek van szüksége erre vagy arra a felajánlásra, szenvedésre, hogy üdvözüljön.

A szenvedéssel kapcsolatban szeretnék idézni egy tanúságtételt, amelyet Mária mesélt. 1954-ben történt. Egy se­reg halálhozó lavina zúdult le egy falura, Mária faluja mellett. És később megtudták, hogy további lavinák zúdul­tak le, de valami megállította őket, egész csodálatos módon a falu előtt úgy, hogy semmi kár nem esett. Ebben a faluban volt egy asszony, aki előzőleg meghalt. 30 évig volt beteg igen, gyenge ápolásban részesült. Rengeteget szenvedett 30 éven át. Minden szenvedését a községe javára ajánlotta fel. A lelkek elmondták Máriának. Hogy ennek az asszonynak a felajánlása miatt nem érte a falut lavina, mert ő felajánlotta a szenvedéseit és türelemmel viselte őket, és Mária azt mondta, hogy ha egészséges lett volna, nem tudta volna így megvédeni a falut.

A türelemmel elviselt szenvedés által több lelket lehet megmenteni, mint imádsággal.

Ne tekintsük a szenvedést mindig büntetésnek, el lehet fogadni engesztelésnek is, nemcsak sajátmagunkért, hanem másokért is. Krisztus maga volt az ártatlanság és Ő szenvedett a legtöbbet. a mi bűneink engesztelésére. Csak a mennyben fogjuk majd megtudni, mi mindent kaptunk meg a türelemmel elviselt szenvedés árán, amelyet egyesítettünk Krisztus szenvedésével.

- Mária, a szenvedő lelkek lázadoznak-e a szenvedésük miatt?

- Nem, ők akarják a tisztulást. Megértik, hogy ez szükséges.

- És mi a szerepe a megbánásnak, a bűnbánatnak a halál pillanatában?

- A bűnbánat nagyon fontos. A bűnöket minden esetben megbocsátják, de megmaradnak a bűnök következmé­nyei. Ha teljes búcsút akarunk elérni a halál pillanatában – vagyis egyenest a mennybe menni -. a léleknek szabad­nak kell lennie minden kötöttségtől.

Most egy nagyon jelentős tanúságtételről szeretnék beszámolni, amelyet Mária elmesélt nekünk. Megkérték, tudakozódjék egy asszonyról, akiről a rokonsága azt hitte, elveszett, mert rettenetes rossz életet élt és nagy bűnöket követett el. Baleset érte: kiesett a vonatból és meghalt. És egy lélek azt mondta Máriának, hogy ez a nő meg­menekült a pokoltól, mert halála pillanatában azt mondta Istennek: Igazad van, hogy elveszed tőlem az életet, mert így nem bírlak többé megsérteni Téged. És ez kitépte belőle minden bűnét.

Tehát ez nagyon jelentős, mert azt mutatja, hogy a megbánás egyetlen lendülete a halál pillanatában megmenthet minket. Azt nem mondhatjuk, hogy elkerülte a purgatóriumot, de nem jutott a pokolba, amelyet talán megérde­melt volna a bűnössége miatt.

- Mária, most a halálról szeretnék kérdezni. Van-e egy idő, amikor a léleknek még van lehetősége Isten felé for­dulni – még egy bűnös élet után is – mielőtt belépne az örökkévalóságba, vagyis a látszólagos halál és a valódi halál között?

- Igen, igen. Az Úr mindenkinek ad pár percet, hogy megbánja a bűneit, és elhatározza: hajlandó vagyok, vagy nem vagyok hajlandó Isten látására. Az ember látja élete filmjét. Ismerek egy embert, aki hitt az Egyház előírásaiban, de nem hitt az örök életben. És egy napon súlyos beteg lett, kómába esett, és akkor egy szobában látta magát egy táblával, amelyre fel volt írva minden tette, a jók is és a rosszak is. Aztán a tábla eltűnt, a szoba falai is. és minden végtelenül szép volt. Aztán magához tért a kómából és elhatározta, hogy megváltoztatja életét.

- Igen, ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az “Élet az élet után”-ban olvashatunk, ez a fényélmény és aztán a vissza­térés a Földre. De ezek az emberek nem tudnak többé újra úgy élni, mint ahogyan akkor éltek, amikor még nem látták ezt a világosságot. De Mária, a halál pillanatában Isten ugyanazzal az intenzitással tárja fel magát .minden lélek előtt?

- Mindenkinek megadatik az élete megismerése és az eljövendő szenvedés is. De ez nem egyforma mindenki számára. Az Úr megnyilatkozásának intenzitása az egyes ember életétől függ.

- Mária, az ördögnek van-e engedélye arra, hogy megtámadjon minket halálunk pillanatában?

- Igen, de az embernek birtokában van a kegyelem, hogy ellenálljon neki és visszautasítsa. Mert ha az ember nem akarja, az ördög semmit sem tehet.

- És amikor valaki tudja. hogy hamarosan meghal, a maga véleménye szerint hogyan készülhet fel rá a legjobban?

- Mindent adjon át Istennek. Ajánlja fel minden szenvedését. Örüljön Istennek.

- És hogyan viselkedjünk egy haldoklóval? Mi a legjobb, amit az érdekében tehetünk?

- Minden esetben sokat imádkozni. És felkészíteni az illetőt a halálra, meg kell mondani neki az igazat.

- És mit tanácsolna Mária annak, aki már itt a Földön szentté szeretne válni?

- Legyen nagyon alázatos. Nem szabad az embernek Önmagával foglalkoznia, a gőg a gonosz leghatásosabb csap­dája.

- És Mária, meg tudná-e mondani, kérheti-e az ember Istent, hogy a Földön járja meg a purgatóriumot, hogy ne kelljen megjárnia a halál után?

- Igen, tudok ilyenről.

Egy pap és egy leány, akik mindketten betegen feküdtek a kórházban, és a lány azt mondta a papnak, hogy azt kéri az Úrtól, hadd szenvedhessen a Földön annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy egyenest a mennybe menjen. És a pap azt mondta neki, hogy ő saját maga nem meri ezt kémi. És egy apáca volt mellettük, aki hallotta az egész beszélgetést. Aztán a lány meghalt, aztán a pap is, és ez a pap megjelent az apácának és azt mondta neki: “Ha olyan bizalmam lett volna, mint annak a lánynak, én is egyenest az égbe mentem volna,”

- Köszönjük ezt a szép tanúságtételt, Mária.

(Most Mária 5 perc szünetet kér, mert meg kellet etetnie a tyúkjait. Folytatjuk a kérdezést.)

- Mária, vannak-e fokozatok a purgatóriumban?

- Nagy fokozati különbségek vannak a lelki szenvedésben. Minden léleknek egyetlen fajta szenvedése van, amely csak az övé. Ezer és ezer fokozat.

- Tudják-e a szenvedő lelkek, hogy mi fog történni a világon?

- Igen. Nem mindent, de sok dolgot tudnak.

- A lelkek megmondják magának néha, hogy mi fog történni?

- Egyszerűen azt mondják, hogy van valami az ajtó előtt, de nem mondják meg, hogy mi. Egyszerűen azt mond­ják el, ami szükséges az emberek megtéréséhez.

És a tisztítóhely szenvedései súlyosabbak-e, mint a legkínosabb Földi szenvedések?

- Igen, de szimbolikus módon. Nagyobb fájdalmat okoznak a lélekben. Nehéz ezt leírni.

- És maga Jézus eljön a purgatóriumba?

- Ezt soha nem mondta nekem egy lélek sem. Isten anyja jön el. Egyszer megkérdeztem egy szenvedő lelket, hogy neki magának kell-e felkeresnie azt a lelket, akiről valamit meg akartam tudni, azt felelte: “Nem, az Irgalmasság Anyja mondja meg nekünk, mi van vele.”

De Ő se megy a purgatóriumba, viszont az angyalok ott vannak, Szent Mihály is, és minden emberrel ott van az őrangyala.

- Nagyszerű! Az angyalok velünk vannak. De mit csinálnak az angyalok a tisztítóhelyen?

- Könnyítik a szenvedéseket, vigasztalnak. A lelkek még láthatják is őket.

- Fantasztikus. Ha ez így megy tovább, szinte kedvet csinál nekem, hogy a tisztítótűzbe kerüljek, ezek az angyal­ históriák, meg mindez.

- Más kérdés. Sok ember hisz reinkarnációban, mit mondanak magának a lelkek erről?

- A lelkek azt mondják, hogy Isten egyetlen életet ad nekünk.

- De egyesek azt mondják, hogy egyetlen élet nem elég ahhoz, hogy megismerjük Istent, és elég időnk legyen arra, hogy valóban megtérjünk. És ez nem igazságos. Mit válaszol nekik?

- Minden embernek van egy belső hite, még ha nem is gyakorol vallást, implicite elismeri Istent. Olyan ember, aki nem hisz nem létezik. Minden embernek van lelkiismerete, hogy felismerje a jót és a rosszat, lelkiismeret, amelyet Isten adott. És egy belső ismeret, különböző fokú az igaz, de meg tudja különböztetni a jót és a rosszat. Ezzel a lelkiismerettel mindenki megkaphatja a boldogságot.

- Mi történik az öngyilkosokkal? Meglátogatta-e már egy ilyen lélek?

- Mostanáig sohasem találkoztam olyan öngyilkos lelkével, aki elveszett volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen nem létezik, de a lelkek gyakran mondják nekem. hogy legbűnösebbek azok, akik körülöttük éltek, mert nem törődtek velük, vagy rágalmakat szórtak.

-És ezek az emberek sajnálják, hogy öngyilkosok voltak. Erről beszéltek a lelkek?

Mária azt mondta, igen, de gyakran beteg volt az öngyilkos. De sajnálják, mert ha Isten világosságában látják a dolgokat, ezek a lelkek egyszerre megértik, hogy mennyi kegyelem várt rájuk az alatt az idő alatt, amely még megmaradt volna nekik az életre. És látják ezt az időt, amely megmaradt volna nekik, hónapokat, néha éveket. És látják mindazokat a lelkeket is, akiket segíthettek volna, ha életben maradnak. A legnagyobb fájdalmat az okozza nekik, hogy látják a jót, amit megtehettek volna, amit nem tudtak megtenni, amit nem tettek meg, mert megrövidí­tették az életüket. De gyakran. Természetesen, ha az ok betegség, az Úr számításba veszi.

- Találkozott-e olyan lelkekkel, akik droggal tették tönkre magukat, pl. túl nagy adag drogot vettek be?

- Igen. Ezek nem vesztek el. Az attól függ, mi a drogszedés oka. De szenvedniük kell a tisztítóhelyen.

- De ha például én azt mondom: rettenetesen szenvedek testemben, szívemben, ez túl nehéz nekem, szeretnék meghalni. Mit tehetek?

- Az ilyesmi igen gyakori. Azt mondanám: Istenem felajánlom ezt a szenvedést a lelkek megmentésére. Ez vissza­adja a hitet és a bátorságot. De ma már senki sem mondja ez! Azt is mondhatjuk, hogy a lélek, ha így tesz, nagy boldogságot nyer, nagy örömöt az égben. És az égben sok ezer különböző boldogság van, de mindenki tökéletes boldogságban részesül. Minden vágy teljesül. Mindenki tudja, hogy nem érdemelt többet.

- Igen, Mária, jönnek-e látogatóba másvallású emberek lelkei, például zsidók?

- Igen, ők boldogok. Aki jól él, annak a hite boldog. De a katolikus hiten keresztül nyer az ember a legtöbbet a mennyország szempontjából.

- Vannak-e olyan vallások, amelyek rosszak a lélek számára?

- Nem. De annyi vallás van a Földön. Legközelebb az ortodoxok és a protestánsok állnak. Sok protestáns mondja a rózsafüzért. De a szekták nagyon-nagyon rosszak. Mindent meg kell tenni, hogy kikerüljön belőlük az ember.

- Vannak-e papok a purgatóriumban? Jaj, látom, hogy Mária égre emeli szemét mintegy azt mondva: sajnos.

- Sok van. Nem segítették elő az Oltáriszentség tiszteletét. Ettől az egész hit szenved. Gyakran azért vannak a tisztítóhelyen, mert elhanyagolták az imádságot és a hitük megfogyatkozott. De vannak olyanok is, akik egyenest az égbe mentek.

- Igen. Mit mondana az olyan papnak, aki valóban Isten szíve szerinti ember akar lenni?

- Azt tanácsolnám neki, hogy sokat imádkozzék a Szentlélekhez. És minden nap mondja el a rózsafüzért.

- Vannak-e gyerekek a tisztítóhelyen?

- Igen. De számukra a tisztítótűz nem tart sokáig és nem nagyon kínos, mert nincs meg bennük a teljes megkülön­böztetés képessége.

- Azt hiszem, egyesek meglátogatták magát. Elmondta nekem, a legfiatalabbnak, egy négyéves kislánynak a tör­ténetét.

- Azért volt a purgatóriumban, mert karácsonyra kapott a szüleitől egy babát. Az ikertestvére is kapott egy babát. A négyéves kislány eltörte a babáját. És titokban tudta, hogy senki se látja, elcserélte a törött babáját a testvére babájával. Pedig kis szívében tudta, hogy nagy bánatot okoz ezzel a testvérének, és azt is tudta, hogy ez hazug­ság és igazságtalanság. És emiatt szegény kicsike a tisztítóhelyre került.

- A gyereknek gyakran élénkebb a lelkiismerete, mint felnőtteknek. Főleg a hazugság ellen kell küzdeni és a gye­rekek igen érzékenyek. De, Mária, hogyan segíthetik a szülők gyermekeik lelkiismeretének fejlődését?

- Mindenekelőtt jó példával, ez a legfontosabb, és aztán imádsággal. A szülőknek meg kell büntetniük a gyerme­keiket és jól felkészíteni a legnehezebb dolgokra.

- Ez nagyon fontos. Meglátogatta-e magát olyan lélek, aki perverz cselekedeteket hajtott végre a Földön, például szexuális téren?

- Igen, ők nem vesztek el és sokat kell szenvedniük, hogy megtisztuljanak. A homoszexualitás valóban a gonosz­tól jön.

- De akkor mit tanácsolna mindazoknak, akiket a homoszexualitás súlyt, akiknek hajlamuk van rá?

- Imádkozzanak, sokat imádkozzanak, hogy legyen erejük elfordulni ettől. Főleg Szent Mihály arkangyalhoz kell imádkozni, mert elsősorban ő az, aki a gonosz ellen küzd.

- Melyek a szívnek azok a magatartásai, amelyek lelkünk vesztéhez, végleges elvesztéséhez vezetnek, vagyis a po­kolhoz?

- Amikor az ember nem akar Istenhez menni, vagyis azt mondja: nem akarok.

- Ezzel kapcsolatban kérdést tettem fel Vickának, az egyik medjugorjei látnoknak, aki azt mondta nekem – ő látta a poklot -, s hogy csak azok mennek a pokolba, akik így döntenek, hogy odamennek, és nem Isten küld minket a pokolba, ellenkezőleg. Ő könyörög a lélekhez, fogadja el irgalmát. A Szentlélek elleni bűn, amelyről Jézus beszél és amelyre nincs bocsánat: az irgalom radikális visszautasítása, teljes fényben, teljes öntudattal. II. János Pál ezt nagyon jól megmagyarázza az irgalomról szóló enciklikájában. De imádsággal nagyon sokat tehetünk azokért a lelkekért, akik a kárhozat útjára léptek. Kérem Máriát egy kis tanúságtételre erre vonatkozóan.

- Egy napon vonaton utaztam és a fülkémben volt egy férfi, aki állandóan szidta az Egyházat, a papokat, magát Istent, folyton szitkozódott és én azt mondtam neki: Idehallgasson, magának nincs joga ilyeneket beszélni, ez nem jó. Aztán megérkeztem az állomásra, ahová utaztam, leszálltam a vonatról. és a két lépcsőn lelépve azt mondtam Istennek: Ne kárhozzon el ez a lélek! És évekkel később ennek az embernek a lelke eljött hozzám. Elmesélte, hogy egészen közel volt a pokolhoz, és csak az az ima mentette meg, amelyet én akkor mondtam.

- Nagyszerű dolog, hogy egyetlen gondolat a szívünkben, egy egyszerű ima megakadályozhat valakit abban, hogy pokolra jusson. Igen, a gőg visz a kárhozatba, az, ha megmakacsolja magát valaki az Istennek mondott nem-ben.

És imánk alázatos tettet sugallhat annak, akiért szól, egyetlen alázatossági lendületet, bármilyen kicsi legyen is, és ezzel az illető elkerüli a poklot. De, Mária, hogyan juthat el valaki odáig. hogy teljes mértékben nemet mondjon Istennek a halál pillanatában, amikor látja Istent?

- Például egy ember azt mondta nekem, hogy nem akar a mennybe menni. És miért? Azért mert Isten elfogadja az igazságtalan embereket, az igazságtalanságokat. És azt mondtam neki, hogy az emberek teszik ezt, nem Isten.

És ö azt mondta: Remélem, nem találkozom Istennel a halálom után, mert megölném egy baltacsapással. Mélysé­gesen gyűlölte Istent. És Isten megakadályozhatta volna ezt az akaratot, de nem, Ő mindenkinek meg akarja hagyni a szabad választását. Isten Földi életében és halála óráján mindenkinek elegendő kegyelmet ad arra, hogy

Megtérjen, még egy sötétségben eltöltött élet után is. És ha az ember számítgatás nélkül bocsánatot kér, megme­nekülhet, üdvözülhet.

- Igen, és Jézus azt mondta, nehéz a gazdagnak belépni a mennyek országába. Látott ilyen eseteket?

- Ha jótékonyságot gyakorolnak, gyakorolják a szeretetet, bejuthatnak, akár a szegények.

- És mostanában, Mária, mostanában is meglátogatják-e magát szenvedő lelkek?

- Igen. Hetente kétszer-háromszor.

- És mit gondol a spiritiszta gyakorlatokról? Például, amikor hívják az elhunytak szellemét, asztalt táncoltatnak, stb.

- Az nem jó dolog. Az mindig a gonosz. Az ördög mozgatja az asztalt.

- Fontos ezt megmondani, mert egyre többen teszik ezt. És magyarázza el, mi a különbség aközött, amit maga él meg az elhunytak lelkével és a spiritiszta gyakorlatok között?

- Nem szabad hívni a lelkeket. Én nem igyekszem hívni őket. A spiritizmusban provokálják őket, hívják őket, a szellemeket.

- Előfordult-e, hogy személyesen becsapták hamis megjelenések? Például az ördög, aki szenvedő léleknek álcázza magát, hogy beszéljen magával.

- Igen, Egyszer jött hozzám egy lélek és azt mondta: Ne fogadd el azt a lelket, aki utánam jön, mert túl sok szen­vedést fog tőled kérni, azt nem fogod kibírni, te nem tudod majd megtenni, amit kérni fog tőled! Akkor zavarba jöttem, mert eszembe jutott, amit a plébánosom mondott nekem. Azt mondta, hogy nagylelkűen el kell fogadjak minden lelket, és valóban megpróbáltattam az engedelmességben. Egyszerre azt mondtam magamban, vajon nem az ördög van-e előttem? Az ördög álruhában? Azt mondtam ennek a léleknek: ha az ördög vagy, eridj innét! Eb­ben a pillanatban egy nagyot kiáltott és elment. És valóban a lélek, aki utána jött annak valóban szüksége volt a segítségemre, fontos volt, hogy eljöjjön hozzám és meghallgassam.

- És mikor az ördög megjelenik, a szenteltvízzel mindig el lehet kergetni?

- Igen.

- Most igen ismert személy maga Mária főleg Németországban és Ausztriában, de egész Európában is, az előadá­sai és a könyve révén. De eleinte igen rejtetten élt. Hogyan történt, hogy az emberek egyik napról a másikra felis­merték, hogy a tapasztalata hiteles?

- Amikor a lelkek kérték, hogy értesítsem a családjukat, hogy tegyenek jóvá egy helytelen tettet, látták, hogy amit mondok, az igaz.

Mária itt több tanúságtételt mesélt el, nem lehet mindet elmondani, de több ízben jöttek hozzá lelkek azzal: menj el a családomhoz ebbe vagy abba a faluba – ő nem ismerte azt a falut -, mondd meg apámnak, a fiamnak, a testvéremnek, adjon vissza egy adott birtokot, egy összeget, amelyet én helytelen úton szereztem meg, és kiszaba­dulok a purgatóriumból, ha azt a vagyontárgyat visszaadták. És Mária miden részletet megkapott: milyen földről, milyen összegről volt szó, s a családok megdöbbentek, hogy ismeri mindezeket a részleteket, mert sokszor még ők maguk sem tudtak arról, hogy azokat a javakat a rokonuk nem igaz úton szerezte.

És ebből kifolyólag kezdett Mária igen ismertté válni.

- Mária, az Egyház hivatalosan elismeri ezt a karizmát, amelyet maga gyakorol a szenvedő lelkek körében és azok körében, akiket apostolkodása érint?

- A püspököm azt mondta, hogy amíg nincs teológiai hiba, folytatnom kell. Ö egyetért. A plébánosom, aki egy­ben a lelkiatyám, szintén megerősíti ezeket.

- Talán indiszkrét leszek, de maga annyit tett a szenvedő lelkekért, hogy amikor majd meghal, bizonyára lelkek ezrei fogják majd égbe kísérni, bizonyára nem kell átmennie a purgatóriumon úgy képzelem.

- Ó, én nem hiszem, hogy purgatórium nélkül megyek a mennybe, mert én több világosságot, több ismeretet kap­tam, és a hibáim súlyosabbak. De mégis remélem. Hogy a lelkek segítenek majd felmenni a mennybe.

- Bizonyára. És örül, hogy ez a karizmája van Mária? Vagy nyomasztó és nehéz a számára ez a sok kérés a lelkek­től?

- Nem, nem panaszkodom a nehézségre, mert tudom, hogy sokat segíthetek, sok léleknek segíthetek, és örömmel teszem.

- Mária köszönöm mindazok nevében, akik hallgatnak minket, ezt a nagyon szép tanúságtételt és a válaszokat a kérdésekre, de hozzáfűznék egy utolsót: lenne olyan jó két szóban elmesélni az életét?

- Jó.

- Egész kiskoromban zárdába akartam lépni, de mama azt mondta, várjam meg, míg 20 éves leszek. Nem akartam férjhez menni. Mama sokat beszélt nekem a szenvedő lelkekről és már az iskolában sokat segítettek ne­kem ezek a lelkek. Azt mondtam magamban, mindent meg kell tennem értük. Iskola után gondoltam, zárdába lé­pek. Visszamentem a Jézus Szíve nővérekhez, de ők azt mondták túl gyenge az egészségem ahhoz, hogy ott ma­radjak náluk. Gyerekkoromban volt egy tüdő- és mellhártyagyulladásom. A főnöknő megerősítette szerzetesi hiva­tásomat, de azt tanácsolták, lépjek egy könnyebb rendbe, és várjak pár évet. Én főleg egy zárt rendet szerettem volna és azonnal. De két újabb kísérlet után ugyanaz volt az eredmény: túl gyenge az egészségem. Akkor úgy gondoltam, hogy az Úrnak nem az a szándéka velem, hogy zárdába lépjek. Sokat szenvedtem lelkileg, azt gondol­tam: az Úr nem mutatta meg nekem, mit akar tőlem. Egészen addig, amíg 25 éves koromban rám bízta ezt a feladatot, a szenvedő lelkekért. Nyolc évig váratott. Odahaza nyolcan voltunk gyerekek, a gazdaságban dolgoztak 15 éves koruktól fogva, de én elmentem Németországba egy paraszthoz szolgálni. Aztán én is itt dolgoztam a gaz­daságban, Sonntagban. És 25 éves koromtól kezdve, mikor kezdtek jönni a lelkek és sokat kellett szenvednem értük, sokkal jobban vagyok fizikailag.

Valóban öröm látni egy ilyen életet, egy egészen odaadott életet, amelynek minden órája, perce, másodperce súllyal bír az örökkévalóság szempontjából nem csak saját maga számára, hanem oly sok lélek számára, ismert vagy ismeretlen lelkek számára, akiket így segített, hogy kiszabaduljanak a purgatóriumból. Van egy javaslatom valamennyi hallgatómhoz: elhatározhatnánk, hogy senki közülünk ne kerüljön majd a purgatóriumba. És ez le­hetséges. Minden a kezünkben van, hogy ezt elérjük. Eszembe jut Keresztes Szent János egy mondása: Isten Gondviselése mindig gondoskodik egy életben a szükséges tisztulásról ahhoz, hogy a halál pillanatában egyenest az égbe mehessünk. A Gondviselés elég nehézséget, megpróbáltatást mér ránk életünk során, elég szenvedést, betegséget ahhoz, hogy mindez a tisztulás elegendő legyen ahhoz, hogy egyenest az égbe jussunk halálunk óráján. És miért nem ez történik? Mert mi fellázadunk, nem fogadjuk szeretettel és hálával a megpróbáltatás ajándékát, és vétkezünk lázadással, azzal, hogy nem nyugszunk bele Isten akaratába. Tehát kérjük Istentől azt a kegyelmet, hogy mindent megragadjunk valóban azért, hogy halálunk napján tisztaságban és szépségben ragyogva lásson minket. Természetesen, ha ezt elhatározzuk, nem mondom, hogy az út könnyű lesz, az Úr sose ígérte azt, hogy az Út könnyű lesz, nem ígért könnyűséget, de az utat békében járhatjuk, és boldog út lesz. Az Úr velünk lesz. És főleg azt szeretném most hangsúlyozni, hogy használjuk ki azt az időt, ami még hátra van számunkra a Földön. Ezt az időt, amely olyan értékes, amelynek folyamán még módunk van növekedni a szeretetben.

Növekedni a szeretetben annyit jelent, növekedni a jövendő dicsőségben és szépségben, amelyet nekünk, szántak. Minden percben növekedhetünk még a szeretetben, mert a szenvedő lelkeknek már nincs erre lehetőségük. Maguk az agyalok is irigylik tőlünk ezt a lehetőséget, hogy növekedhetünk minden percben a szeretetben, amikor a Földön vagyunk. És minden szeretetből fakadó cselekedet. Amelyet felajánlunk az Úrnak, minden kis le­mondás, minden kis böjt, minden kis önmegtagadás, minden kis küzdelem a hajlamaink ellen, minden kis megbo­csátás az ellenségeinknek, minden apróság, amit így felajánlhatunk, később ékszer, dísz lesz a számunkra, valósá­gos kincs az Örökkévalóságra. Akkor hát ragadjunk meg minden alkalmat, hogy olyan szépek legyünk, amilyen­nek Isten már most kíván minket előre tudásában. Ha teljes fényben látnánk egy tisztuló lélek szépségét, sírnánk örömünkben, bámulatunkban, olyan szép. Egy emberi lélek pompázatos Isten szemében, ezért kívánja Isten, hogy teljesen tiszták legyünk, és nem azért leszünk tiszták, mert bűntelenek leszünk, hanem mert megbántuk a bűnein­ket és alázatosak leszünk.

Látják ez egészen más. A szentek nem bűntelen emberek. Ők azok, akik felkelnek, és mindig bocsánatot kérnek bűneikért. Ez egészen más. Tehát ragadjuk meg mi is mindazt a csodálatos lehetőséget, amelyet Isten ad nekünk, hogy segítsük a lelkeket, akik még várnak arra, hogy birtokolják Istent, és szenvednek e miatt a késedelem miatt, szenvednek ez előtt a cso­dálatos Isten előtt, akit már egy kicsit láttak és egész szívükből vágyódnak.

És ne felejtsük, hogy a gyermekek imájának hatalma van Isten szíve felett. Tanítsuk meg hát őket imádkozni. Azt mondtam egyszer egy kislánynak, most beszélni fogok neked a szenvedő lelkekről. Imádkozz a lelkekért, a családtagjaidért, a barátaidért, akik már meghaltak. Akarsz-e elmenni Jézushoz imádkozni értük? Akkor a kislány Jézushoz ment és öt perc múlva visszajött.

- Mit kértél az Úrtól?

- Azt kértem az Úrtól, hogy szabadítsa meg az összes lelket a purgatóriumból.

És ettől összeomlottam, mert én kicsinyes voltam a kérésemmel, de a kislány rögtön megértette, mit kell kérni. És a gyerekeknek valóban megvan ehhez az érzékük. És igen nagy hatalmuk van Isten szíve felett.

A nyugdíjasok, akiknek sokszor elég szabad idejük van, ha gyakran járnának misére, minden nap, micsoda kincset gyűjthetnének nemcsak, saját maguknak, hanem halottaik és lelkek ezrei számára. Ha tudnánk, mit ér egyetlen ‘szentmise’ mennyi gazdagságot pazarolhatunk el tudatlanságból, közönyből vagy egyszerűen lustaságból! Holott kezünkben van a hatalom, hogy megmentsük testvéreinket magával az Üdvözítővel, Jézussal, Megváltónkkal.