Mi a hamvazkodás?

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg e napon. Nyilvánvaló, hogy a hamu , a bűnbánat és a gyász sokkal régebben tartozik össze.

A hamvazkodás szokása a katolikusoknál maradt fenn. A szertartáson a pap az előző évi virágvasárnapon szentelt barka hamujával a keresztet rajzol a hívek homlokára. Ez aztán az évkör, az egész élet benne van!

A hamvazás a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A népi hiedelem szerint a hamvazkodásnak tisztító, gyógyító hatása van, és távol tart minden bajt és gonoszt.

A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.  Profánnak tűnik talán felemlegetni, hogy dédanyáink hamuval tisztították az edényeket, ez volt a legjobb súrolószer. A földbe trágyaként keverték a hamut, meséinkben pedig a szegénylegény el sem indult szerencsét próbálni hamuban sült pogácsa nélkül.

Hamvazószerda mozgó ünnep. Húsvét előtt negyven nappal van, bár a számolást úgy kell elvégezni, hogy a vasárnapokat kihagyjuk.

 Sok évszázada már, hogy  a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdán kezdődik a nagyböjt időszaka. Így valójában hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el. A 40 mégis 40, mert a vasárnap nem böjti nap.

Miért éppen negyven ?

A 40-es szám a Szentírásban jó néhányszor előfordul..Jézus Krisztus például negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön is, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes meg negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

Miből állt a  böjt?

 Régen arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák: „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon” A hamvazószerdára  következő napot csonkacsütörtökként említik, ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Nagyanyáink idejében zsíros edényeket  ekkor  elmosták, s csak húsvétkor vették elő azokat. A kamra kulcsát a kútba dobták-persze csak jelképesen. Valójában a legmagasabb szekrény tetejére rejtették. Húst és zsíros ételt a böjt ideje alatt egyáltalán nem ettek. Zsírral sem főztek. Böjt idején nem a húsos fazékban, hanem külön edényben, olajjal vagy vajjal főztek.  Böjti étel volt a korpából készült savanyú leves.

A nagyböjti bűnbánati idő még a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is kifejezésre jutott. Esküvőt nem tartottak, tilos volt a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó Ez az időszak a maga csendességével alkalmat adott a haragosoknak kibékülésre. Az ország több vidékén végezték a negyvenölést, ami abból állt, hogy aki  tartotta, csak egyszer evett egy nap.

Régen a böjti napokon csak kenyéren és vízen éltek, később délig nem étkeztek. Később tovább enyhült, az ételek fajtáját és az étkezés számát tekintve is. Manapság hamvazószerdán és nagypénteken tartanak a katolikusok szigorú böjt, azaz: tilos a hús, a nap folyamán egyszer szabad jóllakni, de összesen három alkalommal szabad enni.

A böjt több mint az evészet korlátozása, a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, ekkor különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

A nagyböjti vasárnapok azért az ifjúság különböző szórakozására is alkalmat adtak, de ez egy másik bejegyzés témája lesz.

 Nem kapcsolódik a nagyböjti időszakhoz, de fogadott böjtnapot tarthatott egy egész falu valami baj ellen, ami lehetett tűzvész, jégverés,  és bármi, a közösséget érintő tragédia emlékére,nehogy ismétlődjék.

Szokásban volt azonban az egyéni fogadott böjt is. Ezt is olyan napon kellett tartani, ami különben nem böjti nap. Ezt valamilyen cél érdekében tartották, ami  lehetett: egy családtag gyógyulása, gyermekáldás, jó házastárs.

Létezett emellett a ráböjtölés szokása is, ártó szándékból eredt. Azért böjtölt valaki, hogy a haragosa legyen beteg, vagy haljon meg. Utóbbi súlyos dolog, ezért még szombaton is szigorú böjtöt kellett tartani, hogy a vágyott (gonosz) cél megvalósuljon.

Ráböjtölhetett a megesett leány a legényre, ha az nem vette el, ilyenkor a ráböjtölés a halálig tartott. De ha „igazságtalanul”fogadtak valakire böjtöt, akkor „visszaszállt az átok".