Kereszted lábánál

• 
  

Úgy állunk most itt, mint ahogy Édesanyád, János, Magdolna
és az asszonyok állottak egykor kereszted lábánál.
Mélyen megindított bennünket a pillanat fontossága.
Nem találjuk a szavakat, melyekkel méltóképpen tudnánk kifejezni
a szív érzéseit.
Ma este, miután levettek Téged a keresztről,
és a Kálvária-domb alján lévő sírba helyeztek,
arra szeretnénk kérni, hogy maradj velünk kereszted által.
Hozzád esdeklünk: amit a kereszt elválasztott tőlünk,
ne hagyd el az Egyházadat, ne hagyd el az emberiséget;
ne csüggedj, ha sokan közömbösen haladnak el kereszted előtt,
ha néhányan eltávolodnak tőle, mások pedig meg sem érkeznek hozzá.
Mégis, ma az embereknek talán még nagyobb szükségük van az erőre,
arra a tudatra, hogy csak Te vagy, egyedül Te: a kereszt által!
Maradj tehát köztünk halálod átható misztériumában, amellyel felfedted előttünk, hogy „Isten annyira szerette a világot” (Jn 3,16).
Maradj velünk és vonzz magadhoz minket, (Jn 12, 32)
Te, aki elestél a kereszt súlya alatt.
Maradj köztünk Édesanyád által,
akire még a kereszten rábíztál minden embert. (Jn 19,25)
Maradj velünk!