1997. június 5-6. közötti éjjel – Milano, a hónap első pénteke, Jézus Szíve ünnepe
A passióm során én is átélem Jézusnak a Getszemániban vívott haláltusáját, majd látom, ahogy elfogják, és elítélik. A közelében vagyok minden pillanatban, de olykor a Szent Anya mellett találom magam, aki folyton próbálja megtudni, mi történik a Fiával. Nagyon fáj, hogy végig kell néznem, ahogy a halálát követelik; mindenféle korokból vannak itt emberek, azért gondolom ezt, mert a tömegben felfedezek néhány manduriait is, és néhány valahonnan ismerős arcot. Szörnyű, de a bírák között volt néhány pap is, akik olyan dolgokat mondtak, amelyek nem illettek bele a történelmi kontextusba, sem a helyzetbe. Nem szeretném felsorolni ezeket a vádakat, mert nagyon szégyellem magam miattuk.
Ó, az Úr felém fordul, és hosszú hallgatás után megszólal. Nagyon kifulladt, és vérzik a lába az érdes, köves úttól, amelyen a Getszemániból a különböző településeken át idáig vezették.
J. „Leányom, mindnyájatoknak megmutatom szenvedésemet, mert szeretném, ha magatokba néznétek.
Én a Szeretet és a Megbocsátás Forrása vagyok, és úgy vágyom rá, hogy őszinte hűséggel tölthessem be szíveteket! Azt mondjátok, hogy a barátaim vagytok, de nem szerettek, nem imádtok. Én elérzékenyülök a könyörgésetek hallatán, de ti megrögzött egoisták vagytok, és kemény szíveteket nem indítják meg a könnyeim. (Ezután a bírái felé fordul.) Nézd csak őket, olyanok, mint a megszállottak, mintha nem is emberek, hanem állatok lennének.
Kicsi Debórám (folytatja nagyon gyengéden), rád is ez vár... ráadásul a hozzád legközelebb állóktól kell majd elszenvedned. Ezek a papok kufárokként drága pénzért vásárolták az Én Nevemet! Halálosan fáj, amit művelnek, Szent Szívem majd megszakad miattuk. A Szent Szűz Szívét is a fájdalom kardja hasítja át, mert Szentségemmel visszaéltek, Isteni Nevemet meggyalázták, az Igazságot pedig megfeszítették!
Leányom, a barátaidnak, az imacsoportjaidnak üzenem: azért hívtalak benneteket, mert tanúsítanotok kell, hogy mindaz, amit ennek a leánynak kinyilvánítok, igaz. Várom, hogy befogadjatok szívetekbe, hogy Lelkem, és Istenségem vigaszra találjon.(217) Tartsátok be a törvényeimet és előírásaimat! Tartsátok be, hogy ne legyetek a lázadók között, akiket az Angyalok seregei elűznek majd Szent Színem elől!
Engedjétek, hogy Szívem irgalmas céljaira használjon benneteket, és ebből a Mozgalomból egy sereget toborozzon, olyan lelkek seregét, akik vezeklésükkel dicsőítenek Engem. Azt akarom, hogy megértsétek: ebbe a Mozgalomba minden jóakaratú ember beletartozhat, legyen az közel vagy távol.
De tudniuk kell, hogy erős lelkeket akarok, akiket megedzett a valódi önfeláldozás, akik szájukat össze tudják szorítani, hogy elfelejtsem az ütlegelést, a számtalan kritikát és elítélést, amit nap, mint nap kapok.
Nevem szeretetéért kaptátok ezt a kegyelmet. Most le kell aratnom a gyümölcsét, mivel ezzel ad az Atya örök életet a halottaknak. Ha figyelmesen hallgattok, minden egyszerű lesz számotokra, és ha nem álltok ellen, könnyebben munkálkodhatok. Én mindent megújítok majd!”(218) (Eltelik egy kis idő.)
Szűz Mária „így legyen, a ti segítségetekkel megvalósulhat! Könnyeim tisztelete menti majd meg a világot. Ezekben van az utolsó reménység! Értékeljétek nagyra a helyet (219), ahol a Szent Olaj Asszonya megjelent!
E Szent Olajfaligetben jelentem meg a világnak. Én, az Örök Kenet Forrása azt kívánom, hogy mindenkihez elérjen ez a forrás. Ne felejtkezzetek el a könnyeim tiszteletéről: adjon nektek erőt és bátorságot, hogy válaszolni tudjatok Isteni Fiam hívó szavára! Én vagyok az Eukarisztiának és a Nagy Engesztelésnek az Asszonya. Ezáltal az Áldás Olajfájának Királynője is vagyok, és a nagy Szentségnek: a Szent Olajnak a Forrása. Isten azt akarja, hogy ezekkel a nevekkel illessetek Engem. A tiszteletem váltja majd meg Itáliát a nagy lelki összeomlástól! A világ nem foglalkozik többé az Oltáriszentséggel, pedig mondom nektek: az Eukarisztia és a Könnyeim egy hatalmas katasztrófától mentik majd meg a földet! Ezek a gyermekek, akik látják szenvedésedet, most gondolkodjanak el a könnyeken, melyet szentképem ont, és ezen a kifürkészhetetlen titkon. Azért akartam ezt (220), hogy félelem nélkül tehessenek bizonyságot a történtekről.
Én vagyok a Dicsőség Keresztjének Asszonya, és ez a Dicsőség a Magasságos minden szolgáját eléri majd.
Ezt a leányt, akit távoli vidékekről vezettem idáig, ezután is támadni fogják, de az Ég már kiválasztotta azokat, akik segíteni fognak neki. Az a tisztelet, amelyre ma szólítalak benneteket, mindent bevégez majd, és nagyon nagy kegyelmi hatást fog árasztani. Ha a Kármel-hegyen a Rózsafüzérről beszéltem, most a manduriai síkságon az Isteni Oltáriszentségről szólok majd. Fogadjátok örömmel a fenséges hívást, mely laikusokat és felszentelteket akar egybegyűjteni, hogy minél hamarabb elterjedjen tiszteletem.
Szívem Pecsétjével áldalak meg benneteket és minden munkátokat."
(217) hogy vezekeljenek Jézusért, a valódi Emberért és Istenért
(218) Jel 21,5.
(219) a Celeste Verdurát, azaz az „Égi Ligetet”
(220) Abban a pillanatban az Áldott Olajfa Anyja képmás vérkönnyeket hullatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése