2025. június 25., szerda

Isten szemével

2025.06.03.

1.

Hang: Hamis ábrándoknak ne élj, csak a valóságnak.

Érzés: Azért ér minket sok csalódás, mert mi elképzelünk valamit a másik emberről, és közben teljesen más a valóság. Elvárunk tőle valamit, amit nem tesz meg, talán, mert nem is képes arra. Nem a másik embert kell hibáztatni, hanem az elvárásainkban van a hiba.

2.

Érzés: Az Úr irgalmazni akar az embereknek, így olyan személyeket keres, akik irgalmáért esedeznek.

Hang: Irgalmazni akarok neked. Irgalmazni akarok általad.

Érzés: Amikor valakiért imádkozunk, közbenjárunk érte, hogy üdvözüljön, vagy hogy olyan kegyelemben részesüljön, amiért áhítozik.

3.

Hang: Minden összefügg mindennel.

Hang: Minden a jelenben összefügg a múlttal, és összefügg a jövővel.

Hang: Ti alakítjátok a történelmet. A szabadakaratotokon múlik minden.

Hang: Megálmodtalak Én téged ezért.

Hang: A történelemben mindenkinek van része. Minden összefügg mindennel. Így, neked is van feladatod ebben.

4.

Hang: Éles nyomot hagy a lelkeden.

Érzés: Amikor átélünk valamit, mélyen bele ívódik a lényünkbe, megváltoztatja a gondolkodásmódunkat, tapasztaltabbak leszünk, és így tudunk jó tanácsot adni másoknak felmerülő problémáikkal kapcsolatban, ha hozzánk fordulnak segítségért.

Érzés: Egy ember gondolkodását mindig befolyásolja, hogy mit látott odahaza, mire tanították az iskolában, milyen tapasztalatokat szerzett a környezetében vagy a munkahelyén, befolyásolják a körülmények, a személyes érdekek, mások gondolkodása, és az is, hogy valaki uralkodik-e rajta vagy sem. Ha az ember gyenge, hajlik mások elgondolásai felé, többször a rossz felé is, de ha erős lelkű, megerősödik a jóban, mert a rosszat elveti.

5.

Hang: Megkóstolom benned ezt.

Érzés: Egy adott szituációban az Úr látja és tapasztalja, mennyire tudunk szeretettel bánni másokkal, mennyire tudjuk az Úr példáját követni.

Hang: Neked ez kötelező.

Hang: A szeretet útján járni kell.

6.

Hang: Kihozom belőled ezt.

Érzés: Amikor kikerülünk a komfortzónánkból, másképp viselkedünk, mint egyébként szoktunk.

Hang: Megbújik bennetek a másik énetek. Ki ilyen, ki olyan. Kiben ez, kiben az.

7.

Hang: Bennem terebélyesedsz.

Érzés: Amikor Istennel élünk, a Szentlélek ad indíttatásokat dolgok megtételére, és ha megtesszük, gyarapodunk, és az erények is csiszolódnak bennünk.

8.

Hang: Beléd égetem ezt.

Érzés: Amikor az Úr csiszol bennünk valami tulajdonságot, gyakoroltatja velünk a türelmet, a szeretetet, az irgalmat, a szenvedés elfogadását. Az a lelkünkből is tükröződik, és mint egy pecsét, belénk ég az a bizonyos tulajdonság.

9.

Hang: Kidíszíted önmagadat ezzel.

Érzés: Amikor szeretetet gyakorlunk, érdemeket szerzünk, a tulajdonságaink csiszolódnak. Ezek mind a lelkünkön úgy csillognak, mint a díszek. Mindez a mi szabadakaratunktól függ.

10.

Hang: Sajátos vagy ebben.

Érzés: Mivel minden ember más és más, mindenki más intenzitással él az Úr kegyelmeivel, mindenki másképp él meg dolgokat, helyzeteket. Mindenki lelke más és más világ.

Hang: Nincs két egyforma.

11.

Hang: Nagy próbatételek elé állítalak benneteket.

Érzés: Minden nap próbatételek elé vagyunk állítva, hogy a jót vagy a rosszat választjuk-e. Csak a szabadakaratunktól függ, hogy a szeretet útját választjuk-e vagy sem.

Hang: Nagy érdemeket szereztek azzal, ha a szeretet útját választjátok.

12.

Hang: Szükségem van a szeretetedre.

Kép: Kinyíló virágszál.

Érzés: Amikor szeretetet gyakorlunk mások felé, ők is jobban meg tudják nyitni a szívüket az Úr felé, és egy magasabb szintű szeretet tud kibontakozni bennük.

13.

Érzés: Nem érzek biztonságérzetet az emberek irányából.

Hang: A biztonságérzetet Én adom neked.

14.

Hang: Könyvet lehet írni erről.

Érzés: Hogy a szeretet csak arról szól-e, hogy csak beszélünk róla, és nem teszünk semmit, vagy Isten tanítását beleépítjük az életünkbe.

15.

Hang: Megyek imádkozni, hogy ne kelljen elölről kezdeni…

Hang: Hogy ne legyél rosszul.

Érzés: Ha nem imádkozunk, az Úrral való kapcsolatunk ellaposodik.

Hang: Az ima az Istennel való kapcsolatban előrevisz.

16.

Érzés: A hívők többsége azért imádkozik, hogy kérjen valamit az Úrtól.

Hang: De te szeress Engem. Szeretetajándékaiddal halmozz el Engem.

Kép: Egy személy térdel az Úr előtt.

Hang: Legyél készséges mindig a szeretetre.

17.

Hang: Csak az áldozat hozza meg a gyümölcsöt ebben.

Hang: Az előrehaladás lemondással is jár.

Érzés: Az ember sokszor azt gondolja, szerencséje van valamiben. Akkor boldog, amikor sikert sikerre halmoz. Nem gondol arra, azért, hogy neki jól menjenek a dolgai, másvalaki helyette szenved el valamit vagy hoz áldozatot.

18.

Video: Lovy próféta: Az áldozat kellemes aromát visz Isten elé.

Hang: Illatozzál ezzel.

Hang: Mindennek van illata, még az imának is.

19.

Video: Lovy próféta: Ha azt akarjuk, hogy szeressenek, előbb nekünk kell szeretetet vetnünk.

Érzés: Így tett az Úr is velünk.

Hang: Én előbb szerettelek titeket, mint ti Engem.

20.

Video: Lovy próféta: A szeretet nem egyenlő az érzelmekkel. A szeretetnek az a feladata, hogy kijavítsa a jelen lévő hibát.

Érzés: Az emberek általában a szeretetet azonosítják a pozitív érzelmekkel, mert, ha valakit kedvelnek, valamit próbálnak tenni érte. De valójában akkor látszik, hogy szeret-e valaki igazán valakit, amikor a másik nem úgy viselkedik, ahogy ő elvárja azt, nem elégíti ki annak elvárásait, érdekeit.

Érzés: Az érzelmek segítséget nyújtanak a szeretetgyakorlásban.

21.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Istenszeretet: Jézus: „Én a békében tartózkodom és lakom… Vizsgáld meg jól a gondokat és nyugtalanságokat, és be fogod látni, hogy a forrásuk nem egyéb, mint alázatosság hiánya, kevélység és önszeretet, mely azt akarná, hogy mindene meglegyen ott helyben az ő akarata és ízlése szerint.”

Érzés: Az emberek általában akkor szeretnek valakit, ha beteljesítik akaratukat. Akkor éreznek magukban nyugalmat és megelégedettséget, amikor úgy történik minden, ahogy ő elképzelték. Minden a kívánságuk, az önérdek és az önszeretet körül forog. De ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, az ember úgy érzi, összedőlt a világ, és katasztrófát él meg.

22.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Istenszeretet: Jézus: „Aki ragaszkodik a saját igazához és nem az Úréhoz, elveszíti a lelki békéjét, ez eltávolítja Istentől, és kiszolgáltatja az ellenségnek, aki el tudja venni a lélek világosságát és nyugalmát, és a sötétségbe és zavarba meríti. Így lakol meg az ember a bűnéért.”

Érzés: Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember elvárja, ideges lesz, mert sikertelenség érte. De mivel nem látja ebben Isten tervét, az ember addig próbálkozik, míg tervét meg nem valósítja, még ha más kárára is cselekszik, és ha kell, erőszakot is végrehajt.

23.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Istenszeretet: Jézus: „A vak embernek az érvelései is vakok, s megvakítanak téged, elvévén tőled azt a belátást és fényt, mellyel rendes körülmények közt bírsz.”

Hang: Ezért az embernek nagyon jól meg kell válogatnia, kivel vagy kikkel veszi körül magát. Nem mindegy, hogy valaki lehúzza, vagy előre lendíti.

24.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Istenszeretet: Jézus: „A nagy szentekről mondtam: Hétszer esnek el napjában (Péld 24,16), hogy így megismerjék önmagukat, megalázkodjanak és mások megalázzák őket.”

Érzés: Amikor az embernek minden jó megy, úgy tűnik, hogy mindent tökéletesen tud, mindent tökéletesen tesz. Így, egy idő után megfeledkezik Istenről, aki adja neki a kegyelmeket. De, amikor megaláztatás éri, belátja, hogy milyen esendő, milyen gyarló, és tele van lelki sebekkel, hibákkal. Belátja, hogy Isten és az Ő irgalma nélkül nem tud létezni.

25.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Leányom, akkor nyertem el neked a kegyelmet, hogy az emberek megvetésén felülemelkedhess, s tudd követni hűen nyomdokaimat, amikor Heródes előtt álltam. Hallgass, ha nem akarják elismerni igazadat, mert ezzel többet kifejezel.”

Olvastam: Baij Mária Cecília: Jézus benső élete: Amikor Jézus szenvedéseket élt át ezzel vagy azzal kapcsolatban, kérte a kegyelmet a Mennyei Atyától részünkre.

Érzés: Akkor nyerte el az Úr Jézus a kegyelmet nekünk valamivel kapcsolatban, amikor ugyanazt átszenvedte értünk. Jézus szenvedett, de mi kapjuk a kegyelmet ahhoz, hogy erőt kapjunk belőle, hogy kövessük Jézust.

26.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Az Irgalmasság mű kellemetlenségeiről volt szó. Jézus: „Nem szabad túlzottan aggódnod a fellépő kellemetlenségek miatt. A világ nem olyan erős, mint amilyennek látszik. Erői szoros korlátok között mozognak.”

Érzés: Az Úr korlátokat szab a gonosz működésének. Az Úr a tervéhez szabja a gonosz őrjöngését vagy korlátozását, attól függően, hogy mit szeretne az Úr elérni az emberrel.

Hang: Minden körülmény között Isten az, Aki dönt.

27.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Amíg lelked tiszta szeretetem izzásával van tele, szétfoszlanak a nehézségek, mint a köd a Nap sugaraitól. Ilyen lélekhez nem mernek hozzányúlni, s ellenségei is félnek vele kikezdeni, mert érzik, hogy ez a lélek erősebb, mint az egész világ.”

Érzés: Amikor egy lélekben Isten tiszta szeretete működik, a lélek teljesen lemond önmagáról, kívánságairól, a másik embert teszi előtérbe, a másik a fontos neki. Türelmes, és nem sietteti a dolgok megvalósulását.

Érzés: A tiszta lélekből sugárzik Isten szelídsége, ereje, méltósága. Ezt megérzik és látják mások is, mert másképp viselkedik, mint más hétköznapi embertársai. Méltóságteljes a mozgása, viselkedése, beszéde.

Érzés: A tiszta lelkek látják az Istent.

Érzés: A tiszta lélek olyan, mint a tiszta tükör, amelyben az Úr tükröződik. Ha mocskos a tükör, az Úr fénye is homályos.

28.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus: „Már itt a földön a szentáldozással el kell kezdeni az örök életet. Minden szentáldozás képesebbé tesz, hogy az örökkévalóságban majd Istennel társalogj.”

Hang: Felkészítelek Én téged erre.

Érzés: Amikor a lelkünk nyitott az Úr dolgaira és szentáldozáshoz járulunk, még jobban képesebbé tesz minket az Úr a szeretet gyakorlására. A szeretet gyakorlása még képesebbé tesz arra, hogy Istennel egyesülve tevékenykedjünk. Ha nem ültetjük gyakorlatba az Úr tanításait és nem gyakorlunk szeretetet, a szentáldozás nem tudja meghozni a kívánt gyümölcsöket, és csak ostyarágást végzünk.

29.

Érzés: Amikor szentségimádásban veszünk részt, ápoljuk az Úrral való kapcsolatunkat, és nagyban megerősödik.

Hang: Ez a kettőnk dolga.

30.

Olvastam: Fausztina nővér Napolója: Arról volt szó, amikor sötétségben van az ember elméje. Jézus: „Miért nem jössz Hozzám ezekben a pillanatokban, Aki magam vagyok a Világosság? Egyetlen pillanat alatt annyi fényt és a szentség oly megértését öntöm a lelkedbe, mint amennyit egyetlen könyvben sem találsz.”

Érzés: Az Úr különböző módon közöl dolgokat az emberrel, valamikor világosságot önt az ember elméjébe, és megért dolgokat. Az Úr mindig azt adja, amire az embernek szüksége van. A könyvek pedig egyes témákat dolgoznak fel, és nem mindig találja az ember a könyvekben a megoldást.

Hang: Ezért mindig Engem kérdezzetek, ha valami problémátok van.

2025.06.13.

1.

Hang: Válaszút előtt állsz, mint mindig.

Érzés: Az életünk során sokszor válaszút előtt állunk. Az Úr előre tudja, hogy mi mit fogunk választani. De ha az Úr segítségét kérjük, Ő segít nekünk a jó választásban. A szívünkbe ülteti válaszát.

Hang: Kiemelni benned ezt.

2.

Hang: Nagy ütést mértek volna rád.

Érzés: Ha az Úr nem védene és óvna, és nem hárítana el veszélyeket a környezetünkből, akár a szent angyalok segítségével is, nagy ütéseket mérnének ránk a gonoszok.

Hang: Nem is tudjátok, mennyire védünk benneteket. Ti csak hivatottak vagytok beteljesíteni mindazt, amire kérünk titeket, hogy a jó úton járjatok.

3.

Hang: Egyengetem útjaidat ezért.

Érzés: Az Úr nemcsak megvéd bennünket veszélyektől és elhárítja azokat útjainkból, hanem olyan útra vezet, amelyet be kell teljesítenünk.

4.

Hang: Az ember semmit sem tud maga megtenni, csak a kegyelem által. Mindenhez kegyelem szükséges.

Hang: Még az imádsághoz is, még a hithez is.

5.

Istenről és a lelkekről gondolkodtam.

Érzés: A lelkünk nem tudja felfogni Isten Napjának összes sugarát, csak némelyeket, amelyek hatnak ránk.

Kép: Minél tisztább a lelkünk, annál fényesebben tükröződik vissza Isten fénye, annál jobban látható bennünk Isten arca, Isteni vonása.

Hang: Kiterjesztem hatalmamat ezért fölötted.

6.

Hang: Vágyakozzál Utánam.

Érzés: Az Isten utáni vágyakozás újabb kegyelmeket esd le számunkra az Égből, és ezáltal egyre közelebb kerülünk Istenhez, fokozatosan távolodva és elszakadva a földi élet részleteitől. Ami korábban fontos volt számunkra, az már egyre kevésbé válik fontossá.

7.

Érzés: Ha a kincseket nem jó kezekbe adják, elherdálják.

Hang: Nem lesz jó vége ennek.

Hangom: De ha jó kezekbe lesznek adva…

Hang: Gyümölcsöző lesz mindenben.

8.

Azokra a dolgokra és tárgyakra gondoltam, amelyeket odahaza a szekrényben tartogatunk és nem vesszük elő, pedig azért vannak, hogy használjuk őket.

Érzés: A lelkünk kincseit is, a talentumokat, ha a lelkünkben tartjuk elzárva, nem jut kifejezésre. De ha élünk velük, használjuk őket, kamatoztatjuk azokat, és sok gyümölcsöt tud hozni, mások javára is.

9.

Hang: Megtöltöttem bensődet ezzel.

Érzés: Az Úr olyan fénnyel és kegyelemmel halmozza el lelkünket, amely segítségével el tudja azt érni bennünk, amit Ő akar.

10.

Hang: Újjáépítem benned ezt.

Érzés: Amikor kérjük az Urat, újítsa meg szívünket-lelkünket, az Úr a meglévő jó dolgokat felhasználja a lelkünkben, újabb és újabb erővel és kegyelemmel tölt el, és megújítja lelkünket. Mind ehhez a szabad akaratunk is szükséges.

Hang: A szabadakaratotok nélkül nincs semmi.

11.

Hang: Az Ég emlékszik rád.

Érzés: Azért emlékeznek ránk az Égiek, mert nemcsak, hogy Isten lakik bennünk, hanem őrangyal is követ minket, és mindent lejegyzetelnek rólunk. Minden tettünkre, szavunkra és gondolatunkra emlékeznek.

12.

Egy alkalommal ajándékot akartam vinni valakinek, de nem volt vele elragadtatva, így nem vittem el neki azt, amit szerettem volna.

Érzés: Az Úr is próbálja a kegyelmi ajándékait osztogatni nekünk, de ha azt látja, nincs érdeklődés az iránt és zúgolódunk, nem nekünk adja, hanem másnak, aki jó szívvel fogadja.

13.

Olyan egyénekre gondoltam, akik normális körülmények között nem tudnának fenntartani magukat, akár betegség miatt, vagy azért, mert már nagyon idősek, és ezért mások ápolják őket és felügyelnek rájuk.

Érzés: A mi lelkünk is akkor van jól, amikor az Úr felügyelete alatt vagyunk, és azt tesszük, amit Ő mond, és amire Ő indít. Ő az, aki a legjobbat akarja részünkre, és a célja, amennyire csak tudjuk, a lehető legmagasabb dicsőségi fokot érjük el az életünkben az Ő segítségével.

14.

Olvastam: Marie de la Trinité: Jézus szól: Jézus: „Ha a kapott legkisebb kegyelmekért is hálás vagy, azok ellenállhatatlanul vonzzák maguk után a többieket.”

Érzés: Ha nem fordulunk az Úrhoz hálával, az olyan, mintha mit sem törődnénk ajándékaival. Ha hálával fordulunk az Úrhoz, még azt is megajándékozza.

Hang: Mert az, aki hálás amiért kap, az még kap.

15.

Olvastam: Marie de la Trinité: Jézus szól: Jézus mondta: A szerzetes nővéreknek azt adta feladatul, hogy Őt, Jézust lopják be mások szívébe-lelkébe.

Érzés: Ők tudnak olyan kegyelmeket kiesdeni az Úrtól, amit elmélyülés, Istenbe való elmerülés nélkül nem lenne lehetséges.

Érzés: Valójában mindannyiunknak az lenne a feladata, hogy a családtagjainkkal, környezetünkkel megismertessük az Úr Jézust.

16.

Olvastam: Marie de la Trinité: Jézus szól: Jézus: „Légy hű a részletekben.”

Érzés: Minden apróság is számít, mert sokban befolyásolja a nagy dolgok lefolyását. Vannak esetek, amikor apróságokon múlnak a nagy dolgok beteljesülése.

17.

Olvastam: Marie de la Trinité: Jézus szól: Jézus: „Úgy bánok veled, ahogyan te bánsz nővéreiddel.”

Érzés: Az emberi test egyben a Szentlélek temploma is, és az Úr az ember lelkében lakik. Az Úr mindent megtesz, hogy a lélek jó útra térjen. Ha mi nem jól bánunk embertársunkkal, nemcsak az embert sértjük, hanem az Urat is nagyon megbántjuk, aki az életszentség útjára próbálja vinni annak a lelkét. Az Úr úgy adja vissza nekünk a dolgokat később, ahogy viselkedtünk Vele és másokkal. Ha szeretettel bánunk másokkal, az Úr is elhalmoz minket szeretetével.

18.

Olvastam: Marie de la Trinité: Jézus szól: Az Úr Jézus összefonódásáról volt szó a lélekkel.

Érzés: Az Úr Jézus annyira össze tud fonódni és olvadni a lélekkel, és azonosulni vele, hogy a lélek észre sem veszi, csak akkor, amikor az Úr megszünteti ennek érzését, és a lélek nagy hiányosságot és ürességet érez magában.

Érzés: Az Úr így el tudja érni, hogy lassan-lassan, de Őt szolgáljuk.

Hang: Átveszem tőled az irányítást, ha hagyod.

19.

Olvastam: Bossis Gabriella: Egy alkalommal Gabriella azt várta a templomban, hogy a mise elkezdődjön. Jézus mondta: „Várok Én is, látod…”

Érzés: Az Úr tevékenysége sokszor az embertől függ.

Érzés: Az Úr alig várja, hogy a szentmisében velünk egyesülhessen, hogy a szentmisén kívül is Hozzá forduljunk, hogy Vele foglalkozzunk, és így, hogy a lelkünket jó irányba vezethesse.

20.

Olvastam: Bossis Gabriella: Jézus: „Én mindent nektek adtam, amit Atyámtól kaptam. Te is hasonlóképpen osztogass szét mindent, amit Tőlem kapsz.”

Hang: Te se tarts meg magadnak semmit.

21.

Olvastam: Bossis Gabriella: Arról gondolkodott Gabriella, hogy apostolkodnia kell. Jézus mondta: „Kezdd el a magvetést! A többit Én elvégzem. Csak fogj hozzá.”

Hang: Érzékenyítem benned ezt.

Érzés: Nekünk is meg kell tennünk azt, amit ránk bíztak. Legyen szó szeretetcselekedetről, megbocsátásról, bocsánatkérésről vagy bármi másról.

Hang: Ebben soha ne késlekedj: a bocsánatkérésben és a megbocsátásban. A szeretetlenség öl.

22.

Olvastam: Biblia: Péld 16,3: „Bízd az Úrra, ami tennivaló akad, akkor a terveid valósággá válnak.”

Hang: Ötleteket adok neked, hogyan csináld ezt.

Érzés: Ha saját erőnkből akarunk elérni valamit, vagy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elképzeltük, vagy a gonosz teljesen meghiúsítja azokat.

23.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus: „Mikor kegyelmeimet osztogattam, az egyiknek egy talentumot adtam, a másiknak kettőt, a harmadiknak hármat, egy másiknak négyet, sőt, egynek ötöt. Minek erőlködnek az Én szolgáim azon, hogy két talentuma legyen annak, akinek Én csak egyet adtam, vagy hogy hárma legyen, aki csupán kettőt kapott, s négye, ötje olyannak, akinek mindössze három, illetve négy jutott.”

Érzés: Sokan nincsenek megelégedne a kapott talentumokkal, megirígyelik a másik emberét, és olyanok akarnak lenni, mint ők. Ugyanakkor nem veszik észre, hogy ők is személyre szabottan kaptak kegyelmi ajándékokat és talentumokat, és inkább azt kellene fejleszteniük.

Hang: Nem minden való mindenkinek. Az ügyességetektől is függ. Az ismeretségi körötöktől is.

24.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus: „Nem a talentumok számát kell nézni, hanem az előrehaladást.”

Érzés + Hang: Minden talentum az előrehaladást szolgálja.

Hang: Az is csak egy eszköz.

Érzés: Az embernek hiába van több talentuma, ha nem használja fel, vagy nem megfelelő célokra használja.

Érzés: Inkább legyen kevesebb az embernek, de azt 100%, maximálisan használja ki a jó érdekében.

Hang: Ez igazán a jó szolga.

25.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus: „Az erények elvesznek, ha nem gyakorolják őket, hasonlóképpen növekednek a gyakorlat által.”

Hang: Odaadóan kell szeretni Engem.

26.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus: „A szívek talaja különböző vidékeken különböző gyümölcsöt terem, nem pedig mindenütt ugyanazt.

Érzés: Nem mindegy, hogy egy adott pillanatban, egy bizonyos lelkiállapotban hová megyek, mit csinálok, kivel találkozok. Ha például elmegyek a templomba szentmisére, és utána találkozok valakivel és lelki dolgokról beszélgetek vele, az jó lelki gyümölcsöt hoz. De ha az helyett elmegyek egy kocsmába, ahol belekeveredek egy verekedésbe, vagy ott találkozok egy drogfüggővel, aki engem is rá akar venni, hogy próbáljam ki a drogot, mert az milyen jó, az a lelkem kárára van.

27.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus: „Nézd mindig azt, ami téged szentebbé és tökéletesebbé tesz, s azt kövesd. Mert az fogja benned tökéletesíteni saját magad megismerését és az Enyémet, és ad neked több alázatosságot, szeretetet, engedelmességet, szent félelmet és reményt.”

Kép: Fény.

Érzés: Olyan alkalom is megesik, hogy egy templomban egy adott szentmisén nem érzem jól magamat, de egy másik templomban a szentmise után szinte repdes a lelkem az örömtől.

Hang: Oda menj, ahol repdes a lelked az örömtől.

27.

Olvastam: Keresztes Szent János: „Lobogó Isten szeretet: Jézus: „Az utakat, kapukat és talentumokat három útra szoktam visszavezetni, s ezek: a tisztulás, a megvilágosítás, és az egyesülés útja.

- A tisztulás útján a lélek siratja bűneit.

- A megvilágosodás útján gyakorolja az erényeket.

- Az egyesülés útján a lélek eggyé lesz Velem a szerető megismerés és akaratának az Enyémmel való összeegyeztetés révén, vagyis azáltal, hogy akarja és nem akarja azt, amit Én akarok és nem akarok.

Az első út jó, a második jobb, a harmadik a legjobb.”

Érzés: Egy embernek, míg a földön él, legjobb, ha mind a háromban van része, hogy megfelelő bűnbánatot tartson az emberi gyarlóságok miatt, az erényeket gyakorolja, nehogy elhalványulnak és kivesznek belőle, és mindezt Isten Akarata szerint cselekedje.

28.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus: „Az Én emberi természetem megismerése átvezet az Én Istenségembe. Ezért nevezik az előbbit útnak és kapunak, melyen át bejut az ember az Én Istenségem szemléletében.”

Érzés: Vannak olyan személyek, akik inkább tudnak Jézus emberségén elmélkedni, hogy mit cselekedett a földi élete folyamán, de vannak olyanok, akiket az Úr Istensége érint meg jobban, és minden gondolatuk ott forog.

 

 

2025.06.17.

1.

Hang: A magad tempójában élsz te.

Érzés: Mivel mindenkinek más a képessége, másak az életkörülményei, másak a próbatételek, a próbatételek nehézségét is mindenki másképp érzékeli, nem másokkal kell összehasonlítani magunkat, hanem a saját előrehaladásunkat kell értékelni.

2.

Érzés: Mindenki egy bizonyos szerepkört tölt be. Az Úrnak mindenki ugyanolyan kedves, a szemében a beosztások ugyanolyan értékesek.

Érzés: Az a lényeg, ki hogyan, milyen hozzáállással és milyen szeretettel tölti be szerepkörét.

Hang: A szerepkör egy keretet ad az egyéniségnek.

Érzés: A szeretetgyakorlás az ember szabadakaratából fakad, hogy mekkora az irgalom a szívében mások iránt stb.

Kép: Az Úr szeretetének irgalmas keze nagyon mélyre ereszkedik le.

Hang: Legyél te is ilyen.

Hang: Bátorítalak Én téged erre.

3.

Hang: Mindenki a szívéből hozza elő kincseit.

Érzés: Ha valaki durva természetű, durván bánik másokkal. Ha valakinek finom a természete és szeretetteljes, úgy is viselkedik.

Hang: Ugyanígy van az alázattal is az ember, vagy a mások feletti uralkodással.

4.

Hang: Ezt nem én találtam ki. A Jó Istentől jön.

Érzés: Az igaz ember elismeri, hogy a kegyelmeket és a talentumokat az Úr adja, és a jó gondolatokat is.

5.

Hang: Az Úr közelségében ez veled.

Érzés: A lélek, amikor érzi az Úr közelségét, jelenlétét, már nem viselkedik olyan lazán, mint egyébként. Érzi hatalmát, és hogy egy felsőbb erő hatáskörében van. Érzi, hogy nem lehet akárhogy viselkedni.

Érzés: A lanyha és a megtévedt lelkek bűnbánatra tudnak indulni Isten erejétől.

Érzés: A nagyon romlott lelkek, akiket a sátán tart hatalmában, Istent káromolják, ellene beszélnek a bennük és a körülöttük lévő gonosz szellemek által.

6.

Hang: Uralkodó benned ez.

Érzés: Ahova hajlik a szívünk, gondolatunk, akire hallgatunk, az uralkodik bennünk. Vagy Isten, vagy a gonosz. Ez meglátszik a szavainkból, viselkedésünkből és minden megnyilvánulásunkból Isten, az Égiek és az emberek felé.

7.

Hang: A személyes tisztaságodért felelős vagy.

Érzés: Rajtunk múlik személyünk tisztasága, milyen gyakorisággal járunk templomba, milyen gyakran járulunk szentgyónáshoz, milyen gyakran veszünk részt szentmisén, milyen gyakran járulunk szentáldozáshoz, milyen a hozzáállásunk a Tízparancsolathoz, Isten tanításaihoz, hogyan gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, milyen az imaéletünk, a hitünk, járunk-e szentségimádásra, mennyire állunk ellen a gonosz csábításának, használjuk-e a szentelményeket.

8.

Egy alkalommal egy templomnál rám köszönt egy hontalan. Piros volt az arca az alkoholtól. Nem volt pénz nálam, amit neki tudtam volna adni, és ezt közöltem vele. Ő erre azt válaszolta, hogy „nem baj”, és öröm volt az arcán, hogy visszaköszöntem neki.

Érzés: Megindult a szívem, mert átéreztem, azért köszönt rám, hogy vegyem őt is észre, mert ő is egy ember, neki is van lelke, érzelmei, és ő is Isten gyermeke. Az Úrhoz könyörögtem irgalomért.

Érzés: Mi is hontalanok lennénk, ha az Úr nem ruházna fel minket.

9.

Hang: Kegyelmeimben tündökölsz.

Érzés: Az Úr folyamatosan ontja ránk szeretetét és kegyelmeit. Ha azokat felhasználjuk a saját és mások lelkének jobbá tételére szeretetet gyakorolva, annak fénye, ragyogása eláraszt minket is.

Hang: A bűn elsötétíti a lelket.

10.

Az eltévedt lelkek jutottak eszembe.

Érzés: Nem elég templomba menni és szépen énekelni. Nem ez menti meg az eltévedt lelkeket.

Olvastam: Pio atya mondta: Csak az ima menti meg a lelkeket.

Olvastam: Fausztina nővér Naplója: Jézus mondta: Csak az áldozat menti meg a lelket.

Hang: Vezekelni kell, tiszta életet kell élni.

Hang: Tanítani kell őket, jó példát kell nekik mutatni.

Kép: A megtévedt lelkek sötétek, nem tud Jézus Arca visszatükröződni róluk.

11.

Hang: Fáradhatatlanná teszem szívedet ebben.

Érzés: Amikor az Úr hívására az Ő szolgálatára adjuk magunkat, az Úr újabb és újabb erőt és kegyelmet ad, hogy ne lankadjunk el. Máskülönben, ha az ember egymaga erőlködik valami elérésében, könnyen belefárad és kiég, és nincs benne hajtóerő utánpótlásként. Az Úr pedig a buzgóságunkat újabb és újabb erővel táplálja.

12.

Hang: Soha nem hagylak magadra.

Érzés: Amikor az embert magára hagyják embertársai, az Úr mindig ügyel rá, körbeveszi őt, és ha Hozzá fordul, teljesen betölti őt szeretetével, kipótolva mindenki más szeretetét is, akik nem gyakorolnak velünk szeretetet.

13.

Hang: Hogy beférkőzzek szívedbe.

Kép: Jézus Szent Szíve szobra, áldásra volt téve a keze.

Érzés: Az Úr mindent megtesz, hogy belopja Magát a szívünkbe, felhasználva más embereket is, akik tanítanak minket, szent könyveket, szent filmeket, hogy az életszentség útjára irányíthasson minket, és hogy megvédhessen minket a gonosztól.

14.

Hang: Egyeztetni veled ezt.

Hang: A lelked beleegyezésével ez.

Érzés: Az Úr a mi beleegyezésünkkel tesz velünk kapcsolatos dolgokat, legfőképpen akkor, amikor szenvedés vállalásáról van szó.

Hang: Mert nem erőszakos Isten vagyok.

Hang: Én szeretlek benneteket.

15.

Érzés: Aki azonnal a Mennyországba akar jutni a földi halála után, és el akarja kerülni a Purgatóriumot, szinte angyali szívvel kell, hogy rendelkezzen, aki megérti Istent, és Isten társaságára törekszik.

Hang: Jól teszed, ha mindig képezed magad.

Hang: Olyanná kell válni, mint Én.

Érzés: Gyarlóságaink miatt mindig rászorulunk Isten Irgalmára.

Kép: Irgalmas Jézus.

16.

Hang: Minden erőddel ez.

Érzés: Ha minden erőnkkel az Urat szolgáljuk, akár laikus emberként is, és komolyan vesszük Istent, Ő is komolyan vesz minket.

17.

Hang: Kibontakoztatom benned ezt.

Érzés: Amikor az Úr ki akar csiszolni bennünk valamilyen tulajdonságot, erényt, a bennünk lévő talentumot úgy fejleszti, hogy olyan élethelyzetekbe helyez, amelyek ezt lehetővé is teszik. A mi szabadakaratunktól függ a lelki előrehaladásunk.

18.

Hang: Ezt mind akartam benned.

Hang: Minden, ami megtörtént veled.

Kép: Fény.

19.

Hangom: Magadnak teremtettél Uram.

Hang: Hogy sok gyümölcsöt hozzál, és hogy szeress Engem.

20.

Hang: Ígéretemben részesedsz.

Érzés: Akkor élvezhetjük Isten ígéreteit igazán, amikor Isten Akarata szerint élünk, szeretetben másokkal, ahogy Isten rendezi be életünket.

21.

Olvastam: Bossis Gabriella: Jézus: „Minden este vizsgáld meg aznap kimondott szavaidat, és gondold meg, aki nyelvével nem vét, az tökéletes ember.”

Érzés: A szavunk lehet gyógyszer, amely másokat felemel, de lehet méreg is, amely lenyom másokat.

22.

Olvastam: Bossis Gabriella: Gabriella mondta Jézusnak: „Neked adom Uram szívemet és benne mindent.” Jézus válaszolt: „Ezeket a szavakat, amellyel most Hozzám fordultál, egyszer majd Tőlem fogod hallani, de Isteni változatban.”

Hang: Mindent visszakaptok úgy, ahogy adtatok, csak fokozott mértékben.

23.

Olvastam: Bossis Gabriella: Jézus: „Nem hiszed, hogy egyesek, akik most még a Tisztítótűzben szenvednek, már a Mennyben lennének, ha használták volna pl: a szenteltvizet és a többi szentelményeket? Használd hát ezeket a lelki eszközöket. Azokat számotokra rendelték.”

Kép: Fény.

Érzés: A szenteltvíz és más szentelmények jobban megvédenek a gonosz támadásától, mert ezek égetik a gonosz szellemeket, fájdalmat okoznak nekik, és így inkább elmenekülnek a helyszínről.

24.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus a lelki vezetésről beszélt: Jézus szolgáinak és papjainak igyekezniük kell, hogy megértsék, hogy milyen úton vezeti az Úr a lelket. Ha előfordul, hogy ellentétes módon akarják vezetni a lelket, mint az Úr, hiába fáradoznak, mert úgy kell megtörténnie mindennek, ahogyan az Úr akarja. Vannak helyzetek, amikor a papok egy szemlélet szerint akarják vezetni a lelket, és megkövetelik a lélektől az alázatosságot és engedelmességet, közben Isten Szellemének ereje más irányba húzza őt.

- Hiába kiabálják a fülébe, hogy remegjen, ha Isten szeretettel sebzi meg a szívét.

- Hiába erőszakolják, hogy Jézus emberi természetéről elmélkedjen, ha Jézus a lelket Istensége Tüzével borítja lángba.

- Ugyancsak hiábavaló Jézus Istenségéről való szemlélődést kívánni tőle, ha Jézus megajándékozza és elkényezteti őt emberi volta jelenlétével.

Érzés: Mivel minden lélek más és más, az Úr mindenkit másféle úton vezet, a lelkének megfelelően. Nagyon kell figyelni arra, hogy ki mire hajlamos, és nem lehet mindenkit egyöntetűen nevelni, vezetni.

25.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus mondta: Amikor gondolat szintjén halálos bűnbe egyezik bele az ember, a Poklot érdemli meg. Ha az embert gondolat szintjén megfontolva erényes gondolatba egyezik bele, ezáltal több kegyelmet és örök dicsőséget kap.

Érzés: Amikor elér minket egy rossz gondolat, amit a gonosz sugall, szabad akaratunk által elhessegethetjük magunktól, így ez a gondolat csak kísértés szintjén ér el minket. Ha nem hessegetjük el magunktól a rossz gondolatot, hanem forgatjuk azt gondolatainkban, az tovább érlelődik bennünk, majd mérgezi a lelkünket. Ha beleegyezünk abba a rosszba, lassan-lassan kezdünk róla beszélni, vagy meg is cselekedjük. Ez nemcsak a saját lelkünket rontja meg, hanem mások lelkének kárára is van, akik a környezetünkben vannak, és akik kapcsolatba kerülnek velünk. Mivel a gonoszság a sátánnal kapcsolatos, ezáltal a Poklot érdemeljük meg.

Érzés: Ha erényes gondolatok foglalkoztatnak, az Úr erőt ad ahhoz és kegyelmet, hogy beszéljünk róla másoknak is, vagy hogy megcselekedjük azokat. Az erények gyakorlásával az érdemeink is növekednek, majd mi is részesei leszünk Isten dicsőségének.

26.

Olvastam: Keresztes Szent János: Lobogó Isten szeretet: Jézus mondta: Az akarat a szívben van meg, mely az összes szenvedélynek székhelye. Szabadon és függetlenül működik minden anyagi dologtól. Mivel az ördög csupán a természetes és anyagi dolgokat ismeri és azok okozatait, nem képes az akaratba belelátni. Mivel az akarat és az értelem működése nem az anyagtól függ, a gonosz szellemek nem értik meg annak érzelmeit és gondolatait, csak valami jelekből tudnak következtetni és találgatni.

Video: Egy ördögűző tapasztalata a gonosszal ördögűzés közben: Az ördögűző kérdezte a gonoszt, bele tud-e látni az ember gondolatába, hogyan töltik a démonok az idejüket, és hogyan működnek ők. A gonosz válasza ez volt: Ők nem tudnak belelátni az ember gondolatába. Ők nagyon sokan vannak, betöltik az egész teret, és azzal töltik az idejüket, hogy nézik és figyelik az embereket. Mivel hallják, hogy az emberek miről beszélgetnek, és látják cselekedeteiket, majdnem mindig pontosan ki tudják következtetni, hogy az ember mire hogyan reagál. Ők az anyagra tudnak hatni, így az ember anyagi természetére is. Így tudnak sikerrel járni a kísértésben.

Érzés: A gondolat és az akarat szellemi szintű, amibe nincs a gonosznak betekintése. Így, amikor Isten Akarata működik bennünk, és Ő indít minket valamire, a gonosz nem tud betekintést nyerni Isten gondolatvilágába, de azt meg tudja tenni, hogy a mi figyelmünket mással köti le, a fizikai érzésvilágunkat megzavarja, hogy ne tudjuk Isten Akaratát teljesíteni. Fizikai fájdalmat tud okozni, és nagy zavart tud kelteni körülöttünk. A szentek esetében is ez megfigyelhető volt, akár hangoskodott, akár állatokat, mint pl. kutyát használt fel. Az ember fizikai érzékeit is tudja befolyásolni, felnagyítani, nyomást gyakorolni rá, aminek a gyenge, gyarló ember sokszor nem tud ellenállni.

2025.06.20.

1.

Hang: Lassan kialakulnak a dolgok.

Hang: Látjátok?

Hang: Az idők jelei ezek.

2.

Hang: A visszaszámlálás ideje ez.

Érzés: Nagyon kell készülni lelkileg az Úrral való találkozásra.

3.

Kép: Egy nagy harang harangozik.

Érzés: Az Úr kongatja a harangokat, és nagyban szorgalmazza megtérésünket.

Hang: Az idők jelei ezek.

Hang: Hamarosan találkozunk.

4.

Hang: Élő a halottak között.

Hang: Alig látni élőt a (lelki) halottak között.

Érzés: Azok az élők lelkileg, kiknek szíve tele van szeretettel, és azok a lelki halottak, kik szíve kihűlt a szeretetre, és bűnben vannak.

5.

Olyasvalakire gondoltam, aki bűnben van.

Kép: Egy valaki ül egy széken, össze van kötözve. Mintha egy sötét alak kínozna őt, aki szabad szemmel nem látható.

6.

Kép: Egy férfi ül egy asztalnál, balra nézve, nincs benne empátia.

Hang: Nincs benne szeretet.

Hang: Kis mértékben szenvedni.

Hang: De ő nem szenved ilyen nagyot.

Érzés: Azok szenvednek lelkileg jobban, akik érzékenyebbek a szeretetre. Azok, akik megkeményítették valamennyire a szívüket, kevésbé szenvednek.

7.

Hang: Aki nem…

Hang: Hosszútávon…

Kép: Egy feketeruhás lány van velem háttal.

Hang: Visszük.

Érzés: Mintha arról lett volna szó, hogy aki nem tud beilleszkedni az ultramodern társadalomba és annak perverzitásaiba, ez történik majd vele.

Hang: A totalitárius diktatúrát tervezik veletek.

8.

Hang: Egyedül… egyedül vagyok…

Érzés: Sok templomban magára van hagyva az Úr Jézus a Leméltóságos Oltáriszentségben.

Hang: Pedig Én értetek vagyok, értetek létezem itt a földön.

Hang: És várlak és várlak benneteket… de nem jöttök… az idő csak telik, és egyszer csak letelik. Egyszer csak letelik az időtök, hogy tegyetek is valamit a saját lelketek és mások érdekében.

Hang: Magamra hagytatok egészen… pedig Én értetek vagyok, ti pedig Értem.

9.

Hang: Most egymást…

Hang: Egymásért élünk mi.

Érzés: Amikor ketten (akár többen) szeretik egymást, akár Isten és ember, vagy két ember, egymás javát akarják és szolgálják, azért élnek.

Érzés: Jó, ha az ember az Úr céljaiért él.

10.

Hang: Ez tükörképe.

Kép: Egy barna hajú édesapa megsimogatja szőke kisfiának az arcát.

Érzés: Jó lenne, ha a mi lelünk is az Úr tulajdonságainak a tükörképe lenne.

Hang: Elvégre azért teremtettelek meg benneteket képemre és hasonmásomra.

11.

Kép: Ketten egy dobogóra álltak, és beszéltek a járókelőknek.

Hang: Mondták, hogy: „Hallgassátok Isten Igéjét!”

Hang: Eljön az óra, már itt is van, amikor ezt kell tennetek.

12.

Hang: Én akarom, hogy te megtaláld Istent. Akarom, hogy Istenre találj.

Hang: Dicsértessék…

Hang: A Biblia mondja…

Érzés: Isten mindenkit üdvözíteni akar, és akarja, hogy mindenki Rá találjon.

Érzés: Mindannyiunknak felelősségünk van ebben.

13.

Hang: Én otthagytam mindent Érted.

Érzés: Az Úr Jézus otthagyta a Mennyországot, a Mennyei Atya ölelését azért, hogy emberként megszületve megválthasson minket, és elhozhassa nekünk Isten Világosságát, az Isteni Igét.

14.

Hang: Szellemi ébredésben veled.

Érzés: Amikor megtapasztaljuk Isten szeretetét, ráébredünk arra, hogy mennyire szeret minket. Kényelmetlenül kezdjük érezni magunkat a lelki sötétségben, és a világ dolgai már nem elégítenek ki és nem boldogítanak bennünket. Elfogadjuk Isten tanítását és törvényeit, és jobban figyelünk Istenre. Egyre nagyobb intenzitással keressük Őt, így nagyobb és nagyobb szellemi megvilágosodásban részesülünk. Ezáltal mind jobban és jobban elfogadjuk Isten vezetését, amelyet szabad akarattal teszünk, és így, az Úr az életszentség útjára vezet.

Hang: A teljes beteljesedés felé.

15.

Hang: Álmaimat oltom beléd.

Hang: Neked csak követned kell Engem.

16.

Hang: A lelked történése, a lelked megtapasztalása ez.

Érzés: Bármi történik velünk, a lelkünk tapasztalatokat szerez. Valamiben megerősödik, másban gyengül.

Érzés: Minden esemény, és amit átélünk (gondolatok, szavak, cselekedetek) egy lenyomatot képez a szívünkben-lelkünkben, melyek olykor-olykor az életünk során visszacsengenek.

17.

Érzés: A szorgalmunk, emberi erőfeszítéseink szükségesek ahhoz, hogy egy utat kiépítsünk az előrehaladásunkhoz.

Kép: Amikor kérjük, az Úr átveszi a terheinket, és rendes mederben folynak a munkáink, tevékenységeink.

Érzés: Az Úr eleve odaterel minket, amerre akar, de hagyja, válasszuk ki mi azt, ami érdekel, amely valójában egybeesik az Úr céljaival.

Kép: Fény.

18.

Kép: Egy kanyargós útvonal, mely jobbra-balra kanyarog, de mégis előre halad valamilyen cél felé.

Érzés: Ez valaminek az útiránya, akár lehet a lelki életünk útvonala is.

Érzés: Az életünk elején még keressük magunkat, érdeklődési körünket, és sokfelé vesszük az irányt, míg meg nem találjuk az igazit, amely a lelkünk beteljesedése felé visz minket.

Érzés: Vannak olyan helyzetek is, amikor maga az Úr letérít olyan útvonalról, amelyet mi követnénk, így kikerülünk valami rosszat, vagy egy rövid út helyett egy hosszabbra vezet a lelkünk érdekében. Mivel az Úr mindig a javunkat akarja, így több kegyelmet is kapunk, és jobban erősíti erényeinket is.

19.

Hang: Veled kapaszkodok föl.

Érzés: Az életünk útja mintha egy hegyre vezetne, és csak az Úr segítségével tudjuk megtenni ezt az utat, hűségesnek maradva törvényeihez, parancsaihoz, tanításaihoz.

20.

Hang: Velem harcoljál.

Hang: Akkor lesz sikered, ha Velem harcolsz az ellenségeid ellen.

Hang: A szeretet nevében ez.

21.

Hang: Ütközetben ez veled.

Érzés: Amikor a gonosz kísért és támad, és Istenhez hűek vagyunk, ellenállunk a kísértésnek, és nem követünk el bűnt. Sokszor meg kell erőszakolnunk magunkat, akaratunkat és érzékeink kívánságait, és úgy érezzünk, magunkra maradtunk szenvedéseinkben. Háború dúl a bensőnkben. Erős akarattal kell ellenállnunk a rossz hajlamaink ellen, amit olyannyira kísért és támad a gonosz.

22.

Hang: Itt a diadal is sokat számít.

Érzés: Sokat számít az, ha diadalmaskodunk a kísértés felett, mert ez eltölt erővel. Így, hasonló helyzetben könnyebben választjuk a jót a rossz helyett, kisebb erőfeszítést kell belefektetnünk ugyanannak az eredménynek az eléréséhez.

23.

Hang: Korlátozd magadban ezt.

Érzés: A testi kívánságainkat korlátozhatjuk, hogy fegyelmezzük érzékeinket, hogy nem elégítjük is minden kívánságát, hogy ne a földi, anyagi dolgokhoz ragaszkodjunk, hogy a boldogságunkat ne a mulandó világhoz és dolgokhoz kössük.

24.

Hang: Kifinomítom benned ezt.

Érzés: Az Úr egyes tulajdonságainkat úgy finomítja, hogy gyakoroltatja velünk az erényeket a mindennapi életben. Ha még szent könyveket is olvasunk, például a Bibliát, még jobban megértjük a szeretet útját, és hozzá igazítjuk lépteinket mindennapjainkban.

25.

Hang: Kitisztítom elmédet ezzel.

Érzés: Ha a Bibliát vagy más szent könyveket olvasunk, esetleg szent filmeket nézünk, jó dolgokkal tápláljuk szívünket, vagy olyan személyekkel vagyunk kapcsolatban, akik szintén Isten közelségét keresik, lassan-lassan a figyelmünk is a szent dolgokra irányulnak, és jobban kiszorulnak a világiak a gondolatainkból. A világias emberek, a TV, a rádió, az internet, melyek a világias dolgokat sugározzák, visszahúznak a lelki életben.

26.

Hang: Veled repülök ezért.

Érzés: Ha földhözragadtak vagyunk, az Úr sír bennünk, mert nagyon kötődünk még az anyagi világhoz.

Érzés: Ha lelki életet élünk, nem ragaszkodva az anyagi világhoz, a bennünk élő Úr repteti a lelkünket.

27.

A szolgálatról volt szó.

Hang: Szolgálni a szeretetet olyan, mint szolgálni Istent.

Érzés: Például, amikor találkozni akar velünk valaki, adunk neki alkalmat, hogy kiöntse nekünk azt, ami a szívén van, hogy megossza velünk örömét vagy bánatát.

Hang: Nagy megbecsülésben lesz részed.

28.

Hang: Legyél rugalmasabb.

Kép: Egy nő beszél balra fordulva, az árnyéka látszik, lófarokban van a haja.

Érzés: Az Úr olyan élethelyzeteket ad, amelyek során szeretetet tudunk másokkal gyakorolni, amely kiragad minket a szokványos, megszokott életvitelünkből.

Hang: Az Úr adja ezeket a lehetőségeket.

Érzés: Sokszor nem reagálunk ezekre, vagy visszautasítjuk őket, és a kényelmünket tesszük előtérbe.

Hang: Ezt nevezik mulasztásnak.

Hang: Te lehetőleg minden lehetőséget használj ki.

Érzés: A mai világban a gonosz, a kísértő sugallja, legyünk rugalmasabbak a világ változásaival kapcsolatban, fogadjuk el, nézzük el mások bűneit a szabadság és demokrácia nevében.

29.

Olvastam: Istenanya követése: Szűzanya: „Akik életvitelükkel, szavazatukkal, vagy más módon, gondolkodás nélkül támogatják az istentelenséget, nem használják Istentől való értelmüket, és erős akarással el nem hagyják a bűn csalárd útjait, ők kimondatlanul is a Fiam ellenségének szekértolói.”

Érzés: Amikor támogatjuk az istentelenséget, az másra is ráragad, mert mi példát mutatunk másoknak ezzel. Mivel az ember rosszra hajló, nagyon gyorsan terjed a rossz és a gonoszság. De ha jót akarunk tenni, dupla erővel kell nekilátnunk, hogy valami csekély előre mozdulás legyen a jóban.

Érzés + Hang: De Istennel egyesítve… szárnyakat kap az egészen.

Gondolat: Például, amikor büszkeség felvonulásokat rendeznek a különböző országok nagyvárosaiban, gyanútlan emberek is csatlakoznak hozzá.

Hang: Nem tudják, milyen károkat okoznak ezzel a lelkükkel.

Érzés: Isten teremtése rendjének normalitásától eltérő dolgukra büszke embereket kísérő démonok a gyanútlan emberek lelkét is megtámadják, akik egy csoportban vonulnak velük. Az emberek a kísérő zenétől jól érzik magukat, de az őket megtámadó démonok nem hagyják abba a lelkükkel kapcsolatos rontásokat akkor sem, amikor haza térnek, és már régen meg is feledkeztek az átélt eseményekről.

 

 

 

 

2025.06.24.

1.

Vonaton utaztam, amikor egy képet láttam: egyszerű, hétköznapi emberek álltak libasorban, kik egy tükrön vagy egy nagyítón keresztül kellett, hogy átmenjenek, és különböző ruhájú egyének lettek belőlük.

Érzés: Lelki életben, amikor Isten fényével és sugaraival találkozunk, az Ő sugara kibontakoztatja a bennünk elültetett talentumok magjait és csíráit, és az Úr fényének vezetése formál minket különbözővé.

Érzés + Kép: Az Úr fényében érlelődünk, a földi viszonylatban csiszolja ki tulajdonságainkat. Elősegít vagy gátol dolgokban. A mi szabad akaratunk is sok mindent befolyásol.

2.

Egy alkalommal piciny gyermekeket néztem játszani. Mindegyik gyermeket más játék ragadta meg, másképp álltak hozzá a játékhoz, és az ügyességük is különböző volt.

Érzés: Már pici korban látszik a különbözőség, és már pici korától a rendeltetésének él az ember.

Érzés: Már pici korban látszik, ki mire hajlamos.

Hang: Nem fogok soha megfeledkezni rólad.

Érzés: Az Úr, ahogy megteremtett a földi életre, Ő vezet és terelget minket az úton, és őrangyalt rendel mellénk kísérőként. Az Úr ad nekünk mindent, más emberek segítségén keresztül is. Ő öltöztet, Ő táplál, Ő borít el örömmel stb. Minden az Ő munkája és tevékenysége rajtunk, amilyen mértékben a szabad akaratunk hagyja.

3.

Hang: Árulkodó jellemed ez.

Érzés: Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amelyek rövid időn kiderülnek és amelyeket más emberek is észrevesznek, csak a megfelelő élethelyzetbe kell, hogy kerüljön az ember.

4.

Hang: A legtanulékonyabb vagy ebben.

Érzés: Az Úr talentumokat ad nekünk, amelyeket fejlesztenünk kellene az Úr akarata szerint. Sok ember, mivel nincs tudatában ennek, a saját gondolatai szerint olyan dolgokkal próbálkozik, amelyek kevésbé mennek.

Érzés: Vannak esetek, amikor a gonosz téves sugallataival és indíttatásaival más irányba terel minket, olyan embereket használ fel, amelyek téves tanácsokat is adnak, és mindenféle világi dolgot tol a szemünk elé, amely a fizikai érzékeinket felbuzdítja, és az akaratunkat téves utakra vezérli, hogy ne találjuk meg az igazi életutunkat.

Érzés: Az Úr ilyenkor sem hagy magunkra.

5.

Hang: Ez arányban van veled.

Érzés: Az Úrtól kapott kegyelmek és annak felhasználása arányban van. Annak tud az Úr újabb és újabb kegyelmi ajándékokat adni, aki azokat hálával elfogadja, és hasznosítja őket a saját lelke és mások javára.

6.

Hang: Gazdagítom a lelkedet ezzel.

Érzés: Amikor Isten akarata szerint élünk, elfogadjuk a különböző élethelyzeteket, és teljesítjük Isten kívánságait életünk alakulása folyamán, az Úr jutalmaz, és kegyelmi ajándékokat ad. Elősegíthet olyan dolgokat az életünkben, amelyre nem számítottunk. Találkozhatunk olyan emberekkel, vagy olyan könyv juthat a kezünkbe, amely nagy hatást gyakorol az életünkre, és ezáltal könnyebben tudunk haladni az életszentség útján.

7.

Hang: Idevonzom ezt benned.

Érzés: Amikor kialakul bennünk egy bizonyos érdeklődési kör, olyan tematikájú dolgok ragadnak meg bennünket, és olyan emberek vesznek majd körül minket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi.

Érzés: Ezért, ha a lelkünk tisztaságára vigyázunk, hasonló emberekkel tudjuk jól megérteni egymást, akiknek szintén fontos a lelkük tisztasága, és kifejezetten zavarni fog az olyan emberek közelsége, akiknek ez nem, vagy kevésbé fontos.

8.

Hang: Kikövetkeztetni benned ezt.

Érzés: Az Úr előre tudja, hogy mit mikor fogunk megtenni egy adott élethelyzetben, ismeri lelkiállapotunkat.

Érzés: Ugyanúgy, egyes emberek, vagy a gonosz szellemek is ki tudnak következtetni bennünk dolgokat, ha jól megfigyelték a tulajdonságainkat.

9.

Hang: Elismételhetetlen benned ez.

Érzés: Minden pillanatban másképp reagálunk dolgokra, mert sosem azonos a lelkiállapotunk. Így, nem tudunk mindig ugyanúgy viselkedni, amikor mindig más impulzusok érnek minket.

10.

Hang: Miért nem pörögsz?

Hang: Én gyorsabban haladok, látod?

Érzés: Sokan úgy hiszik, minél több dolgot tesznek, amit mások is látnak, annál többet érnek. Sőt, abban versenyeznek, ki az ügyesebb, ki tesz többet, ki a gyorsabb. Nem gondolnak arra, hogy az adottságokat Isten adja, és nem egymás ellen kell versenyezni, hanem egymást kell támogatni, segíteni.

Érzés: A szellemi világban is van munkálkodás, amelyet az ember nem vesz észre, és nincs annak tudatában.

Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.

11.

Érzés: A földi életben vannak olyan egyének, akik akkor érzik jól magukat, ha többfelé voltak, sok mindent csináltak a kedvük szerint, ha ők a társaság közepe, ha kibeszélgették magukat stb.

Érzés: A lélek akkor érzi igazán jól magát és akkor boldog, amikor Isten Akarata szerint él és munkálkodik, amikor betöltötte és beteljesítette mindazt, amit az Úr adott neki, és elvégezte feladatát.

Érzés: A lélek akkor is boldog és jól és győztesnek érzi magát, amikor legyőzte magában a gonosz kísértését, és nem esett bűnbe.

Érzés: A lélek akkor is boldog, amikor elnyeri Isten bocsánatát, szentgyónás alatt feloldozzák bűneitől, és a bűn kötelékei így elszakadnak, és nem húzza le őt a bűn mérhetetlen súlya.

Érzés: A lélek akkor is boldog, amikor kiengesztelődött embertársával, és szeretetben van vele.

12.

Arról gondolkodtam, hogy vannak nagyon okos emberek, akik sok mindent meg tudnak tanulni, ügyesek is, és így előre tudnak haladni a világi életben, sőt, jutalmat is kapnak.

Hang: De nem azt jelenti, hogy bölcsek is.

13.

Hang: Nem felejted-e el, honnan és hogyan kerültünk ide…

Érzés: Az ember sokszor megfeledkezik arról, hogyan kerül valamilyen pozícióba. Megfeledkezik a háláról Istennek és más embertársainak, akik segítették őt előre, hogy el tudott érni valamit, mert önmagától lehet, hogy nem ment volna semmire.

Érzés: Vannak olyanok, akik amikor elérnek valami pozíciót, a segítőtársukat félrelökik, hogy ne legyen riválisuk.

Hang: A hála helyett.

14.

Eszembe jutott Keresztelő Szent János szava: „Egyengessétek az Úr útját”.

Hang: Az Isteni kegyelemnek kell csinálni helyet, szabad utat a lelketekben.

15.

Hang: Meghatározott helyen.

Érzés: Egy meghatározott helyre kell mennünk, hogy elnyerjünk valamit, hogy kapjunk Isteni kegyelmeket, vagy hogy betöltsük azt, amire az Úr hívott. Például: Hogy megszabaduljunk bűneinktől, fel kell keresnünk egy papot, aki szentgyónás után feloldoz bűneinkből. Vagy: templomba kell mennünk, hogy személyesen vegyünk részt szentmisén és megkapjuk a vele járó kegyelmeket, és Isten áldásában részesüljünk.

Érzés: De ugyanúgy, ha olyan helyre megyünk, amely nem megfelelő, bűnbe eshetünk.

Hang: Helyhez között ez… és személyhez kötött.

16.

Hang: Már készítem benned ezt.

Hang: Helyet csinálok benned ezért… a következő kegyelemnek.

17.

Korábban egy kártyajátékban azt figyeltem meg, hogy a lapok úgy vannak elhelyezve, hogy az egyik a másikra van fektetve, sőt, a felső lap több alsót is takar. Az alsó lapokhoz csak úgy lehet hozzájutni, hogy ha a felső lapot leemelem és felhasználom rendeltetésének megfelelően.

Érzés: Így vagyunk a lelki életben is.

Kép: Amikor az Úrtól kapunk egy kegyelmet és beteljesítettünk egy feladatot, más lehetőségek is nyílnak számunkra. Van, amikor több is egyszerre. Nekünk kell kiválasztani, hogy melyik irányban haladunk tovább.

18.

Hang: Előre megtervezem benned ezt.

Érzés: Az Úrnak vannak tervei velünk kapcsolatban, amelyről mi nem tudunk, csak később derülnek ki számunkra.

19.

Hang: Megálmodtam benned ezt.

Érzés: Ha „igen”-t mondunk mindenre, amire az Úr meghívott, az Úr úgy alakítja az életünk eseményeit, hogy mindazt be tudjuk teljesíteni, amit elképzelt rólunk.

Hang: Bőségesen megáldalak Én téged ezért.

20.

Azon gondolkodtam, hogy minden az Úr ajándéka, amim van. A tulajdonságaim is.

Kép: Ha nem használom fel az Úr ajándékait, nem válnak a részemmé.

Kép: Amikor meghalunk, csak azt visszük magunkkal a túlvilágra, ami a lelkünk részévé vált, minden más elveszik.

21.

Kép: Amikor ajándékcsomagot ad nekünk az Úr kegyelmeiből, rajtunk múlik, hogyan használjuk fel.

Kép: Ez olyan, mintha fonalakat vagy cérnákat adna nekünk az Úr, melyekkel nekünk kell kivarrnunk az életünk gobelinjét.

22.

Valaki az ismerőseim közül, aki művelt, azt írta nekem levélben: „Legalább csak hogy üdvözöljelek.” Én ugyanúgy visszaírtam ezt neki, miután meguntam azt, hogy ennek a személynek mindig tartalmas levelet írtam korábban, amelyben volt megszólítás, elköszönés, aláírás, és ő ezt semmiképpen nem viszonozta.

Hang: Nagyon jól tetted. Nem is kell több.

Érzés: Megértettem, hogy az Úr úgy viselkedik velünk, amilyen a mi hozzáállásunk Vele szemben. Aki keveset ad az Úrnak, keveset is kap vissza, de aki sokat ad Neki, az sokat is kap vissza. Nagyon nem mindegy, hogyan állunk az Úrhoz, hogy tényleg szeretjük Őt, vagy csak akkor keressük Őt, amikor nekünk kell valami.

23.

Vannak olyan helyzetek, amikor az ember olyan ajándékot kap mástól, amit nem tud hasznosítani, vagy silány minőségű.

Érzés + Kép: Az Úr nem úgy adja nekünk a kegyelmi ajándékait, hogy nem tudjuk őket hasznosítani.

Hang: Egyénre van szabva.

Kép: De a mi akaratunk és elfogadásunk kell ahhoz, hogy kicsomagoljuk a kegyelmi ajándékot, és hogy hasznosítsuk.

24.

Arról volt szó, hogy mi a különbség aközött, amikor az ember saját maga próbálja élni életét, vagy amikor Isten segítségével él.

Kép: Két egyenes vonal halad párhuzamosan egymás felett, az egyik fent, a másik lent. Az alsó ábrázolja azt, amikor az ember saját maga próbálkozik haladni életének útján, a felső pedig azt, amikor Isten sokkal magasabb lelki szinten repteti a lelket az életszentség útján.

25.

Hang: Angyalommá nősz ebben.

Érzés: Amikor az Úrra fordítjuk tekintetünket, szeretetben élünk másokkal Isten Törvényei szerint, jobban és jobban elszakadunk a világi élet részleteitől, lelki emberré válunk. Angyalokhoz válunk hasonlóvá.

26.

Olvastam: Bossis Gabriella: Egy sikeres színpadi előadás után Gabriellát megpróbáltatás érte. Jézus mondta: „Ezzel vásároltad meg a tegnapi előadás sikerét.”

Olvastam: Vianney Szent Jánosról: Még mielőtt egy nagyon bűnös személy jött hozzá gyónni, a gonosz mindig nagy dühhel rontott rá.

Érzés: Valakinek mindig szenvednie kell valamiben, hogy valaki másnak sikerüljön valami, és hogy előre tudjon lépni.

27.

Hang: Ezt nem akarom elfogadni.

Érzés: Sokszor vannak olyan fordulatok és sikertelenségek az ember életében, amit nem tud és nem akar elfogadni, és mindent megtesz, hogy másképp legyen.

Hang: Sokszor sikertelenül… mert az Úr nem engedi meg.

28.

A szenvedésről volt szó.

Érzés: Amikor szenvedni kell, akkor kapunk legnagyobb jutalmat az Úrtól, ha ezt elviseljük, és nem kapunk könnyítést.

Hang: Az Úr szenvedésével egyesítve örökérvényű lesz bennetek ez.

Érzés: Amikor a szenvedéseinket az Úr Jézus szenvedéseivel egyesítve ajánljuk fel, annak mérhetetlenül nagy az értéke, és a Mennyországban is emlékeznek rá.

29.

Jézus kínhaláláról és dicsőséges feltámadásáról olvastam.

Hangom: Ilyen kínszenvedéseket én nem tudok vállalni Uram.

Hang: Tudom kicsim, ezért Én vállaltam helyetted.

2025. június 23., hétfő

Jézus üzenetek Jennifer által

2012. június 2. – 15:00

Gyermekem, eddig gyermekeim nem hallgattak figyelmeztetéseimre. Azt mondom nektek: eljött az igazságosság órája, mennydörgés és villámlás fogja megrázni az Isteni trónt, és átszúrja azok szívét, akik nem hallgattak irgalmamra, akik megvetik parancsaim betartását, és élvezik bűnös életüket.

Többé nem lesznek, akik nem ismerik az igazságot, mert a világ az én figyelmeztetésem révén meg fogja látni az igazságot. Ezelőtt azonban megáldom hűséges híveimet a kegyelemmel, amely szükséges ahhoz, hogy átéljék ezt a büntetést, amely hamarosan lesújt a világra.

Imádkozzatok, hűséges híveim! Imádkozzatok a bűnösök megtéréséért! Imádkozzatok azokért, akik langyosak maradnak, mert ők azok, akik nagyon megsebezik a szívemet. Gyermekeim, egyszerűsítenem kell, hogy megtisztítsak, és megtisztítanom kell, hogy egyszerűsítsem. Kommunikációtok megszűnik, és olyan módon térdre kényszerültek, ahogyan csak Atyám képes megalkotni. Nem azért küldöm ezeket a szavakat, hogy félelmet keltsenek, hanem azért, hogy megértsétek irgalmam nagyságát, szeretetem nagyságát, mert én vagyok Jézus. Most menjetek, és készítsétek elő ma a szíveteket, mert az én irgalmam és igazságosságom fog győzedelmeskedni.

2012. június 6. – 18:30

Gyermekem, amikor gyermekeim azt mondják: „Hiszünk az egy Istenben, a Mindenható Atyában”, akkor valóban az Atyám parancsai szerint kell élniük. Nem mondhatjátok, hogy hisztek, ha nem törekedtek a parancsolatok betartására és az evangélium üzenetének megélésére.

Gyermekeim, sok mindent örökölhettek, ha követnek engem, de jaj annak az ostobának, aki a világ útjaiban találja meg paradicsomát. Ez egy elmosódó világ, egy világ, amely eltemeti magát az igazság elől, és igazság nélkül nincs semmitek, mert én vagyok Jézus, én vagyok az igazság.

Gyermekeim, arra hívlak benneteket, hogy vizsgáljátok meg a lelkiismereteteket, hogy kapcsoljátok ki a körülöttetek lévő zajt, és töltsetek időt előttem, a legszentebb szentségben. Azt kívánom, hogy beszéljetek hozzám, és én is hozzátok. Ahhoz, hogy megismerjetek engem, gyakran kell eljönnötök hozzám, mert én már ismerlek benneteket.

Mindannyian az én teremtésem tökéletességei vagytok. Az isteni terv tökéletességei, és az egyetlen dolog, ami megakadályozza, hogy az isteni terv rajtatok keresztül megvalósuljon, a büszkeség és az alázatosság hiánya. Gyermekeim, eljött az óra, hogy hozzám gyertek, és menedéket keressetek a legszentebb szívemben, mert az én Atyám igazságos keze hamarosan végrehajtja a világon, amit elhatározott, mert én vagyok Jézus, és az én irgalmam és igazságosságom fog győzni.

2012. június 11. – 20:15

Gyermekem, gyermekeimet imádkozni hívom előttem, a Legszentebb Oltáriszentségben. Gyermekeim, imádkozzatok azokért, akiknek szíve megkeményedett irántam, mert közönyük átszúrja a szívemet.

Gyermekeim, sok mindent örökölhettek, ha követnek engem, de jaj annak az ostobának, aki a világ útjaiban találja meg paradicsomát. Ez egy elmosódó világ, egy világ, amely eltemeti magát az igazság elől, és igazság nélkül nincs semmitek, mert én vagyok Jézus, én vagyok az igazság.

Gyermekeim, arra hívlak benneteket, hogy vizsgáljátok meg a lelkiismereteteket, hogy kapcsoljátok ki a körülöttetek lévő zajt, és töltsetek időt előttem, a legszentebb szentségben. Azt kívánom, hogy beszéljetek hozzám, és én is hozzátok. Ahhoz, hogy megismerjetek engem, gyakran kell eljönnötök hozzám, mert én már ismerlek benneteket.

Mindannyian az én teremtésem tökéletességei vagytok. Az isteni terv tökéletességei, és az egyetlen dolog, ami megakadályozza, hogy az isteni terv rajtatok keresztül megvalósuljon, a büszkeség és az alázatosság hiánya. Gyermekeim, eljött az óra, hogy hozzám gyertek, és menedéket keressetek a legszentebb szívemben, mert az én Atyám igazságos keze hamarosan végrehajtja a világon, amit elhatározott, mert én vagyok Jézus, és az én irgalmam és igazságosságom fog győzni.

2012. június 11. – 20:15

Gyermekem, gyermekeimet imádkozni hívom előttem, a Legszentebb Oltáriszentségben. Gyermekeim, imádkozzatok azokért, akiknek szíve megkeményedett irántam, mert közönyük átszúrja a szívemet.

Gyermekeim, imádkozzatok azokért, akik hamarosan sírni fognak, mert sírásuk az egész világon hallható lesz. Az emberiségnek meg kell értenie, hogy azért van ezen a földön, hogy egyetlen urat, egyetlen Istent és Atyát szolgáljon, és ne önmagát. Ádám és Éva legnagyobb bukása az volt, hogy nem engedelmeskedtek az egyetlen parancsolatnak, amelyet adtam nekik.

Ideje felébredni álmotokból, gyermekeim, mert hamarosan háború fog dúlni az egész világon. Izrael bukott nemzetnek tűnik majd, de végül újra fel fog emelkedni. Amerika megbotlik egy új vezető kinevezésével, és ti, gyermekeim, nemzetként meggyengültök fogtok a kapzsiságotok miatt.

Már korábban mondtam nektek, hogy nem tudok tovább irgalommal figyelmeztetni egy olyan világot, amely az igazságosság kezét keresi. Túl sokan akarnak homokra építeni házukat, nem sziklára, és amikor eltávolítjátok az Urat, a ti Isteneteket az én teremtésemből, és tönkreteszitek a tervemet, az utaitok összeomlanak. Ez a föld egyik oldalról a másikra fog remegni, és az óceánok új partvonalakat fognak kialakítani.

Új betegségek fognak terjedni, és a gyógyszerek nem fognak segíteni a gyógyításban, mert a bűnös abortuszok révén megölik a kicsinyeimet. Nem lehet gonoszsággal harcolni a gonoszság ellen. Figyelmeztetlek titeket, gyermekeim, hogy a Sátán leselkedik rátok, mert a lelketeket keresi, mert már nem elégszik meg azokkal, akiket már megszerezett.

Gyertek, gyermekeim, imádsággal és böjttel sok kegyelmet fogtok nyerni. Én vagyok Jézus, a világ világossága, a fény, amely soha nem aludhat ki. Maradjatok közel hozzám az Eucharisztia által, és tartsátok tisztán és szentül lakóhelyemet a bűnbocsánat által.


Nem szeretnétek, ha egy vendég a ti otthonotokba jönne, ha az piszkos és rendezetlen lenne – akkor miért szeretnétek ezt a Királyotok és Megváltótok számára? Nyissátok meg a szemeteket, nyissátok meg a szíveteket nekem, mert én vagyok Jézus, és az én irgalmam és igazságosságom fog győzni.

2012. június 13. – 18:30

Gyermekem, szeretetteljes szavakkal jövök gyermekeimhez. Királyotok és Megváltótokként jövök gyermekeimhez. Egyszerű ácsemberként jövök hozzátok. Nem olyan szavakkal szólok hozzátok, gyermekeim, amelyeket nem tudtok megérteni.

Csak egy könyv van, amelyet követnetek kell, és az a Biblia, amelyben az evangélium üzenetére kell figyelnetek. Tíz parancsolat van, amelyet be kell tartanotok, hogy örök életet nyerjetek. Az ember bonyolítja meg saját magát, mert én az egyszerűség Istene vagyok.

Nyissátok ki a Szentírást, gyermekeim, és figyeljetek a Jelenések könyvére. Jaj azoknak, akik földi örömökkel akarnak koccintani, mert azok keserűséget fognak hozni. Jaj azoknak, akik nem akarnak az igazsághoz fordulni és azt élni, mert annak megismerése és elfordulása súlyos következményekkel jár.

Mondom nektek, gyermekeim, hogy az emberiség hamarosan térdre fog esni, amikor a legkevésbé számít rá. Továbbra is eljövök és figyelmeztetem gyermekeimet, hogy a föld reagál az ember bűneinek mélységére. A nap figyelmezteti az emberiséget, mert az egész természet reagál az Isteni Trón parancsára.

Nemzetek fognak egymás ellen felkelni, majd büszkeségük miatt összeomlani. Alázat! Alázat! Az alázat az egyetlen út a békéhez. A szíveknek meg kell térniük az én irgalmamhoz, hogy békesség jöhessen.

A nagy csaló hálójába kerültetek, és a kapzsiság és a büszkeség lett a gyökere mindannak, ami nem működik harmóniában velem, mert én vagyok Jézus. Nagy egyensúlyhiány van népem lelkében, és a viszály elszabadul.

Az igazságosságon keresztül fogja a világ felismerni irgalmamat. Sok dolgot adok nektek, hogy felfegyverkezzetek, legfőképpen az Eucharisztia, amely lehetővé teszi, hogy közel maradjatok hozzám, mert én vagyok Jézus, és irgalmam és igazságosságom fog győzedelmeskedni.

2012. június 22. – 16:50

Gyermekem, megkérdezem gyermekeimet, miért akarjátok megismételni Ádám és Éva bűnét? Hányszor esztek a tiltott gyümölcsből? Gyermekeim, azt mondom nektek, hogy ne érezzétek magatokat kényelmesen ebben az életben a világi dolgok által.

Minden, amire valóban szükségetek van, a Mennyei Atyátok adja nektek. Nyissátok meg a szemeteket az igazságra, mert akkor lesztek felkészülve. Megadom nektek a szükséges kegyelmet, mégis sokan továbbra is elutasítják irgalmamat. Gyermekeim, pánik lesz az utcákon.

Sokan megpróbálják majd visszaszerezni azt a kevés pénzt, amijük van, amikor bekövetkezik a pénzügyi összeomlás. Egyik országban a másik után gyermekeim igazságtalanságtól sírnak majd, amikor látják, hogy a kapzsiság hatalmába kerítette vezetőik szívét. Ne tévesszen meg titeket a piacok mai állapota, mert mondom nektek, hogy nem azok, aminek látszanak.

Az emberiségnek az én irgalmamhoz kell fordulnia, hogy bekövetkezhessen a béke. A harc ma nagyobb, mint Ádám és Éva kertjében volt. Ne adjátok oda Sátánnak azt, ami nem az övé, azaz a lelketeket.

Azért vagyok itt, hogy vezesselek titeket, gyermekeim. Átszúrt kezeimet kinyújtom felétek, és most vérzik, hogy gyermekeim visszatérjenek hozzám. A menny az igazi otthonotok, gyermekeim. Most menjetek, mert én vagyok Jézus, és ma térjetek meg, mert eljött az igazság órája.

2025. június 21., szombat

Majdnem audiencia és pusztulásra érettség

Néhány hete nagy megtiszteltetésben volt részem. Egyrészt azért, mert kérésemre a Püspöki Kar elnöke személyes találkozóra adott lehetőséget, amelyet igen megtisztelő módon csak a találkozó időpontjában mondott le forgalmi dugóra hivatkozva, másrészt azért, mert ezáltal alkalmam nyílt beszélgetni a legnagyobb élő magyar morálteológussal. És megerősödni szomorú meggyőződésemben, hogy valóban megérett a helyzet a pusztulásra.

A majdnem audiencia előzménye az volt, hogy két évvel ezelőtt leveleztem Veres András püspökkel abortusszal érintett sejtvonalak felhasználásával készült kötelező gyerekkori oltások ügyében. Próbáltam támogatást kérni a Püspöki Kartól annak érdekében, hogy az ilyen oltás Magyarországon nem forgalmazott etikus alternatívájának választhatósága jogszabályban rögzített módon legyen biztosítva. A levelezés akkor igen furcsa fordulatot vett, mert Veres püspök úr láthatóan téves információk alapján és némileg összefüggéstelenül válaszolt, javasolta, hogy olvassam el a Magyar Bioetikai Társaság állásfoglalását, majd többé nem válaszolt.

A válasz hiánya miatt végrehajtottam a püspök úr ajánlását a Magyar Bioetikai Társaság vonatkozó állásfoglalásának elolvasására, az abban talált téves állítás miatt pedig a Társaság elnökével is levelezésbe bonyolodtam. Ők ugyanis azt állították az MMR oltással kapcsolatban, hogy az azért fogadható el morálisan, mert nincs etikus alternatívája.

Az etikus alternatíva léte azért fontos kérdés, mert a Dignitas Personae instrukció az ilyen, morálisan kifogásolható oltásokat csak két feltétel teljesülése esetén mondja egyszerű felhasználók számára is morálisan elfogadhatónak: a súlyos veszélyhelyzet esetében, illetve az etikus alternatíva hiányában.

Mivel állításukkal ellentétben az MMR oltás etikus alternatívája létezik, megkértem őket, hogy revideálják az állásfoglalást, hiszen ez az állítás már a dokumentum születésének időpontjában, 2013-ban sem volt igaz. És erről nekik tudniuk kellett volna, hiszen az általuk alapul vett vatikáni dokumentum több etikus alternatívát is felsorol. A letaglózó válaszában az elnökasszony arról tájékoztatott, hogy az elnökségük megvizsgálta a kérdést, és nem hajlandók revideálni az állásfoglalást. Azt is leírta, hogy már az állásfoglalásuk születésekor is tudták, hogy van etikus alternatívája ennek az oltásnak, tehát tudatosan tettek hamis állítást annak hiányáról. Ennek okaként az állam gazdasági szempontjait jelölte meg, mert szerintük túl drága lenne Japánból behozni az etikus oltásokat, igazán nem kérhető ilyen az államtól. De felajánlotta a segítségét az oltások magánúton való beszerzésében, amely felajánlása egy kudarcos próbálkozása után elhalt.

A Püspöki Kar elnökével való találkozást most azért kértem, mert változás állt be az állami hatóságok eddigi gyakorlatában: az illetékes hatóság az egy évtizedes gyakorlattal ellenkezően újabban elkezdte megtagadni az etikus oltások önerős, azaz az államnak egy fityingjébe sem kerülő behozatali engedélyeinek kiadását, illetve visszavont korábban kiadott engedélyt. És a járási hivatalok el is kezdték kiadni a végzéseket a szülők ellen, kiadni a büntetések végrehajtását a NAV-nak, anyagilag ellehetetlenítve az etikus oltást választani kívánó szülőket. Nemsokára pedig erőszakkal be is oltják majd a gyerekeket, ha a szülők nem menekülnek, nem perelnek, vagy nem fogadják el az abortusszal érintett oltást.

A dugóban veszteglő püspök úr helyett a Püspöki Kar titkára fogadott, elmondta, hogy őt kérte fel maghallgatásomra az elnök úr, mert hát ő is morálteológus lenne, „nem is akármilyen”. Eme hírnek igen megörültem. Ezzel az információval megerősítve foghattam tehát a helyzet ismertetéséhez, kérve a Püspöki Kar segítségét a vonatkozó vatikáni instrukció útmutatása szerint döntő katolikus szülők támogatásában.

A Titkár úr erre azzal a hírrel lepett meg, hogy az ilyen oltásokkal kapcsolatban megváltozott az Egyház tanítása, már nem az a tanítás, ami a Dignitas Personae-ben szerepelt, mert a Hittani Kongregáció 2020-ban kiadott Jegyzékében megváltoztatta azt. Ellenvetésemre, hogy ilyen nem történt, a 2020-as Jegyzék nem változtatta meg az instrukciót, hanem a covid konkrét helyzetére alkalmazta, tehát azt vizsgálta meg, hogy a covid-oltások esetében fennállnak-e az elfogadásukat lehetővé tevő feltételek, a Titkár úr azt válaszolta, hogy bár ő a legjobb magyar morálteológus, és ennek ellenére nem tekintélyi érvvel akarja lezárni a vitát, de higgyem el, hogy megváltozott a tanítás. Ellenvetésemre, hogy mivel isteni törvényen alapuló morális kérdésről van szó, egy ilyen változás lehetetlen, ha mégis megtörténne, az pedig azt jelentené, hogy vagy a Dignitas Personae-ban tévedett az Egyház, és rosszul ítélte meg az ilyen oltások kérdését, vagy most téved, ha megváltozni véli a tanítást, azt válaszolta, hogy igenis megváltozhat a morális törvény. Ezután arról tájékoztatott, hogy nagyra tartja a hitemet, de téves a lelkiismeretem ebben a kérdésben. Majd, talán mert egyházjogi doktorátusa is van, analogia legis-ekkel próbálta bizonyítani állítását.

Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy Veres András püspök úr helyett valójában vele leveleztem két évvel ezelőtt, hiszen az a levél is implicit módon a tanítás megváltozását állította, és explicit módon hivatkozott analogia legis-re ennek alátámasztásaként.

Mivel sorban cáfolni igyekeztem analógiáit, a Titkár úr minden gyengeelméjűnek kijáró, de csak igen nagy szentek által gyakorolt roppant nagy türelemről tanúbizonyságot téve, gyakran égre nézve, vagy szemét behunyva, lassan és gondosan artikulálva, három példát hozott arra, hogy az Egyház tanítása morális kérdésben igenis megváltozhat.

Az első példája az Úr napjának megszentelésére vonatkozó apostoli rendelkezés volt, amelyben szombat helyett vasárnapra tették át annak megünneplését: ha akkor, bár Istentől elrendelt dolog volt a szombat ünneplése, az apostolok isteni törvényt felülírva hozhattak új rendelkezést, akkor lehetséges ilyen változás a morális törvényben, mondta a Titkár úr. Erre meglepetésemben csak azt tudtam válaszolni, hogy ez nem az Úr napjának megszentelését, mint isteni parancsot eltörlő döntés volt, hanem az Úr napja megszentelésének az Úr feltámadása által megszentelt napra tétele, és biztos vagyok abban, hogy az apostolok a Szentlélek irányítása alatt döntöttek. És analógiaként én is példát hoztam neki arra, hogy bár az Egyház elrendelte a vasárnapi miselátogatási kötelezettséget, azaz konkrét cselekményt írt elő az Úr napjának megszentelésére, ez az egyházi törvény csak addig köt engem, ameddig az Egyház biztosít lehetőséget miselátogatásra. Annak híján viszont nem így kell megszentelnem a vasárnapot, tehát mentesülök az egyházi törvény előírásának teljesítése alól, viszont nem mentesülök az isteni törvény alól: másként kell megszentelnem az Úr napját. Az apostolok pedig nyilván nem törölték el az Úr napját.

Némi égretekintés és szemlehunyás után a Titkár úr második példája kérdéssel indult: “Vegetáriánus Ön?” Megnyugtattam, hogy hála Istennek nem, és mint aki csak erre várt, hozta a marhákat is letaglózni képes második példáját: „Ön vásárol egy kiló marhahúst a boltban, hazaviszi és elfogyasztja, bár tudja, hogy nem etikus körülmények között tartják a marhákat. Ilyenkor mi van?” Erre megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy nem tudom, hogy mit jelent a nem etikus tartás, és nem tudom azt sem, hogy az általam megvásárolt marhahús valóban nem etikusan volt tartva élő korában, mire ő közbevágott, hogy „Én tudom, higgye el, nem etikusan vannak tartva!” Megosztottam vele zavaromat, mert nem értettem, hogy ez miért példa az egyházi tanítás megváltozására, majd Szent Pálra hivatkoztam, aki szerint nem kell aktívan kutatni a piaci húsok esetleges érintettségét bálványimádásban. A bálványimádás súlyosabb ügy, mint az állítólagos nem etikus tartásmód, így analógiaként levonható az a következtetés Szent Pál szavaiból, hogy az ilyen hús is nyugodtan vásárolható. Azt azonban továbbra sem látom, hogy a nem etikusan tartott marha miként említhető egy napon a meggyilkolt emberi magzattal, amelynek életben tartott sejtjein tenyésztenek vírusokat. De ha már Szent Pálnál tartunk és az én téves lelkiismeretemet említette, Szent Pál szavainak másik következménye is van: ha azt mondja, hogy az abortált magzati sejtvonalak felhasználásával készült oltások kérdésében aggályos a lelkiismeretem, akkor ugyanaz a helyzet áll fenn, mint amiről Szent Pál beszélt. Ő azt mondta, hogy akkor kell tartózkodni a piacon vásárolt, bálványimádásból származó húsok fogyasztásától, ha a gyenge, értsd: aggályos lelkiismeretű testvér megbotránkozna ezen. Ebből viszont az következhet, hogy a Püspöki Karnak meg kellene tiltania az ilyen oltások felvételét, nehogy a gyengék vesztét okozzák azok, akik nem etikus oltással oltakoznak.

A Titkár úr erre azt mondta, hogy “jó, akkor mondok egy másik példát”. Harmadik példája miatt tetőzött zavarom. Azt mondta, hogy az ószövetségi időben a homoszexuálisokat halállal büntették, ma viszont az Egyház nem mondja ezt, tehát megváltozott a morális tanítás. Megkérdeztem tőle, hogy ugye nem azt állítja ezzel a példával, hogy az Egyház tanítása megváltozott volna a homoszexuális cselekedetek halált hozó voltát illetően? Az Egyháznak nyilván nincs pallosjoga, és nem is feladata halálos ítéletek szórása, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos bűnök feloldozásához szükséges feltételeken könnyítsen, de az Egyháznak nincs hatalma a bűnt nem bűnnek nyilvánítani. Aki ilyent állít, az súlyosan téved.

Erre behunyta szemét, és nagy önuralomról tanúbizonyságot téve ezt mondta: „Ki kell mondanom, hogy az ön lelkiismerete nem bűnösen téves.” Felettébb nagy megkönnyebbülésemnek hangot adva hivatkoztam arra, hogy az ő tudományterülete szerint még a téves, de nem bűnösen téves lelkiismeretet is kötelező követni, ezt is kívánom tenni, tehát térjünk végre rá arra, hogy a Püspöki Kar hogyan tud ebben támogatni.

Titkár úr erre megígérte, hogy levelet ír az egészségügyi államtitkárnak és támogatólag továbbítja kérésemet, ha összeállítok egy áttekintést erről. Ezt megköszöntem neki, ha ez a legtöbb, amit most elérhetünk, de a valódi hatékony támogatás az lenne, ha nem az ő, hanem a Püspöki Kar nevében születne egy ilyen levél. Erre megígérte, hogy Veres András püspök úr fogja aláírni a levelet.

Miután elváltunk, kognitív disszonancia kínozott. És mivel az ilyesmi felettébb nyomasztó, éjszakába nyúlóan kerestem a feloldását. Megpróbáltam rájönni arra, hogy a Titkár úr miért állítja kitartóan az egyházi tanítás megváltozását. Újraolvastam a Hittani Kongregáció 2020-as Jegyzékét egyes covid-oltásokról, amiben természetesen nem volt nyoma az egyházi tanítás megváltozásának. Ez a dokumentum csak a Dignitas Personae instrukció előírásait, mint vonatkozó törvényt alkalmazta a covid-vakcinákra, és azt állapította meg, hogy ebben a konkrét helyzetben alkalmazhatóak ezek az oltások abortusszal érintettségük ellenére. De a törvényt nem írta felül, hiszen nem is írhatta felül, hanem csak alkalmazta. Az instrukció azért mondja erkölcsileg elfogadhatónak azokat, mert súlyos veszélyhelyzet áll fenn és nincsenek etikus alternatívák. Ezek a 2005-ös Pápai Életvédő Akadémia dokumentumának és a 2008-as Dignitas Personae instrukció feltételei, amelyek együttes fennállása esetén lehetséges ilyen oltásokat felvenni. De a Jegyzék továbbra is a gonosszal való együttműködés távoli materiális eseteként kezeli, ahogy korábban is tette a Hittani Kongregáció, nincs tehát változás ebben.

Késő este találtam meg a Titkár úr meggyőződését megalapozó vagy formáló “dokumentumot” egy Félhivatalos Lapban megjelent hír formájában. A Hittani Kongregáció jegyzékéről ugyanis 2020. december 23-án megjelent egy fordításnak tűnő hír a Magyar Kuríron, amelyet elolvasva érteni vélem, hogy miért állította Titkár úr a régi tanítást új által felülírtnak.

Szerepel ugyanis egy mondat ebben, ami szerint: “„Távoli, régmúlt az az érvelés”, mely „a vakcinák erkölcsileg törvényes használatát a rosszban való passzív anyagi együttműködésnek tekinti”.

Ha ez az állítás igaz lenne, valóban felülírni szándékozott volna ez a dokumentum az Instrukciót. Ezzel a mondattal azonban két nagyon komoly probléma van: egyrészt igen súlyos félrefordítás és átköltés, amely ellenkezőjére fordítja az eredeti hivatalos szöveg értelmét, amely továbbra is a gonosszal való távoli materiális együttműködésként tekint az ilyen oltások felvételére, amire csak az előírt feltételek fennállása mellett kerülhet sor (ld. Nota 3. pontját a Hittani Kongregáció hivatalos szövegében), másrészt pedig ezt elolvasva nehéz szabadulni attól a benyomástól, hogy ez a félrefordítás nem véletlen, hanem igen tendenciózus szándékos hamisítás. A Félhivatalos Lap a Vatican News hamis hírét vette át, amely végig a Jegyzék szó szerinti közreadásának tűnik, valójában azonban nem az, és az üzenet szempontjából kritikus helyen nem fordít, hanem ferdít. A hírt írók szándéka nem kétséges: hazugságtól és hamisítástól sem riadtak vissza annak érdekében, hogy emberek tömegeit rávegyék az oltakozásra. De ezt már tudjuk.

Ami viszont új, az az, hogy a legnagyobb élő magyar morálteológus a jelek szerint ebből a hírből vette meggyőződését arról, hogy az Egyház tanítása megváltozott az ilyen oltások tekintetében. Mert vagy nem olvasott el, vagy nem tudott értelmezni egy egyetlen oldalas kongregációs iratot. Ez az a szakértő, aki jelenleg meghatározza a Püspöki Kar álláspontját ebben a kérdésben, és könnyen lehetséges, hogy már a covid alatt is lehetett szerepe az álláspont formálásában, hiszen már ’23-ban is az ő szakértelmére hagyatkozott a Püspöki Kar morálteológus elnöke a nekem írott levelében. Pedig a covid idején egy morálteológusnak igazán lett volna lehetősége megvillantani szakértői képességeit, hiszen a Jegyzék helyes értelmezéséből az következett volna, hogy Magyarországon, mivel itt elérhető volt abortusszal nem érintett kínai oltás, így nem állt fenn az etikátlan oltásban részesülést lehetővé tevő, együttesen kötelező feltételek egyike, a Püspöki Karnak a kínai oltást kellett volna előnyben részesítenie. Valamiért nem így történt. Ehelyett azért lobbiztak, hogy a papok hamarabb kapják meg az abortuszos oltást, mint a köznép.

Természetesen tájékoztattam Titkár urat felfedezésemről, kértem, hogy az államtitkár válaszát szíveskedjen továbbítani, ha megérkezik, illetve megkérdeztem, hogy ha perre kerül sor az állammal szemben, vajon számíthatunk-e tanúként vagy szakértőként a Püspöki Kar segítségére? Erre felszólított, hogy tanúsítsak tiszteletet az ő személyes cselekvési szabadsága iránt. Talán azért, mert az ő cselekvési szabadságát egy kéréssel vagy egy kérdéssel is meg lehet szüntetni, szemben azokkal a szülőkkel, akiknél ehhez az állam pénzügyi és fizikai erőszakjára is szükség van. Együttérzek vele.

Azok a katolikus szülők, akik etikus oltást kívánnak választani az Egyház hivatalos és aktuális iránymutatásának megfelelően, és emiatt az állam üldözésével néznek szembe, megélhetik az igazi, tőről metszett evangéliumi üldözést, amely most is a főpapoktól indul, akik kiszolgáltatják őket az államnak.

És aki azt gondolja, hogy túlzok, annak még elmesélem, hogy természetesen politikussal is leveleztem ebben az ügyben. Levelemre, melyben ismertettem a problémát, a miniszterelnök helyettese először azt válaszolta, hogy ez „emberjogilag és teológiailag érdekes ügy”, hogy „a Püspöki Karnak kellene állást foglalnia”. Majd miután egyeztetett Veres Andrással (akinek a válaszát valószínűleg ismét csak a Titkár úr írhatta), ez a válasz érkezett tőle: „a normatív egyházi álláspont: a kérdés azért nem vet fel súlyos lelkiismereti kérdést, mert a vakcina nem magzati szövet felhasználásával készül, hanem csak a sejt tenyészet valamikori kezdete volt magzati szövetből. Mivel az Egyház sem tartja igazán releváns ügynek, ezért az államnak nyilvánvalóan nincs vele teendője.”

Erről amellett, hogy biológia: ötös!, nyilván csak nekem jut eszembe Pilátus, aki először megmenteni igyekszik Jézust, majd a főpapok arról győzik meg, hogy mégis inkább ölje meg. Ennek ellenére a hitvallásban azóta sem azt mondjuk, hogy Pilátus megölte őt, hanem azt, hogy Pilátus alatt feszítették keresztre, a Szentírás pedig kitartóan állítja, hogy a zsidók feszíttették keresztre. Ezért gondolom, hogy a súlyosabb felelősség a püspököket terheli.

Nem siettem el nyilvánosságra hozni ezt a történetet, és abban, hogy ezt most mégis megteszem, nem a Titkár úr iránti harag motivált. Olyan szülőket látok magam körül, akik egy arctalan állami gépezet kerekei közé kerülnek, mert egy illetékes egyházi szakértő képtelen elolvasni és megérteni egy egyetlen oldalas szöveget. Olyan püspököket látok, akik bedobták a gyeplőt, akik kiszolgáltatják a katolikus híveket az államnak. Akik a legkisebb mértékben sem éreznek együtt a lelkiismeretük miatt üldözöttekkel, akiket nem hat meg a katolikus tanítás.

Ha ezek az emberek a legkiválóbbak a magyar egyházban, ha ők a szellemi elit, akik téves felfogásaikkal és érdektelenségükkel katolikus emberek életét és létbiztonságát is veszélyeztetni képesek, semmilyen jövőt nem látok ebben a magyar egyházban. Küzdök ugyan azért, hogy változzon a helyzet, de közben minduntalan teljesülni látom Izajás próféta szavait: “Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít” (Iz 59,11). Úgy tűnik, hogy az igazságtalanság minden felépítménye megérett már a pusztulásra, de azt remélem, hogy ez mégsem tragédia lesz, hanem az igazság győzelme.

(A nyitóképet a twitter mesterséges intelligenciájával generáltattam. Azt kértem, hogy ehhez az íráshoz készítsen képet. Ez lett belőle…)

2025. június 18., szerda

AZ UTOLSÓ ELRAGADTATÁS JELE MEGJELENT! (Keresztényeknek szóló ébresztő hívás!)

 

Hölgyeim és uraim, az utolsó elragadtatási jel épp most jelent meg. Kérlek, vegyétek elő a Bibliátokat, és lapozzatok velem az 1Thesszalonika 4-hez, a 13. verstől kezdődően. Ma valami súlyos és örökkévaló dologról fogunk beszélni. Az üzenet címe: „Az utolsó elragadtatási jel épp most jelent meg”.
Szeretném, ha megértenétek: ez nem spekuláció. Ez nem egy újabb érzelmi fellángolás a végidőkről. Ez az Írásra épül. Ez Isten Igéjén alapul. És tisztelettel, megkülönböztetéssel és világossággal kell hozzáállnunk.
Nem akarjuk, hogy tudatlanok legyetek, testvérek, az elhunytak felől, hogy ne szomorkodjatok úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. (1Thesszalonika 4:13)
Az elragadtatás nem elmélet – ígéret. Jézus mondta János 14-ben: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, és ha elmegyek, és helyet készítek nektek, visszajövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
Pál apostol a Szent Szellem ihletésére ezt írja az 1Thesszalonika 4:16–17-ben: „Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyali szóval és Isten harsonájával, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak. Azután mi, akik élünk és megmaradunk, elragadtatunk velük együtt a felhőkbe, az Úr elé a levegőbe.”
Az „elragadtatunk” kifejezés görögül harpazo, ami erőszakos, hirtelen kiragadást jelent. Latinul rapturo, innen származik az „elragadtatás” szavunk. Ez egy hirtelen bekövetkező elvitetés lesz – nem azért, hogy haragot szenvedjünk el, hanem hogy találkozzunk a Vőlegénnyel.
Az elragadtatás előtt nem kell, hogy jelek történjenek. Akkor hát mit jelent ez? Talán azt kérdezed: „Hogyan lehet utolsó elragadtatási jel, ha az elragadtatásnak nincsenek jelei?” Jó kérdés.
Az elragadtatás valóban bármikor megtörténhet, megelőző jelek nélkül. De az azt követő események – a nagy nyomorúság, az Antikrisztus felemelkedése, Izrael szövetsége, a globális ítélet – ezekhez tartoznak jelek.
Tehát amikor ezeket a dolgokat előre vetülni látjuk, amikor a nagy nyomorúság színtere már készül, az azt jelenti, hogy az elragadtatás még közelebb van. Ha a második eljövetel jelei közelednek, akkor az elragadtatás már az ajtóban áll.
A végső árnyék most vetül ránk. Tanúi voltunk a világ előkészítésének: globális kontroll, erkölcsi összeomlás, hitehagyás az egyházban, növekvő megtévesztés, törvénytelenség sokasodása. De az utolsó árnyék, amit most látunk a szemünk előtt, az a globális rendszerek teljes egységesülése – hamis béke és lelki megtévesztés alatt.
Először a történelemben a technológia, vallás, politika és gazdaság egy egységes rendszerbe olvad össze – pontosan úgy, ahogyan a Jelenések 13-ban olvassuk az Antikrisztus uralma alatt.
És ami még rosszabb: úgynevezett keresztény vezetők ezt nemcsak elfogadják, hanem támogatják is, ahelyett hogy ellene állnának. Ez nem csak egy újságcím – ez vajúdási fájdalom. A megtévesztés már nem csupán lopakodik – vágtat.
Az egyház válasza: „Ébredjetek fel!” Róma 13:11 azt mondja: „Eljött az óra, hogy felébredjünk az álomból, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”
A végső jel talán nem háború vagy politikai egyezmény – lehet, hogy a látható egyház szellemi összeomlása. Erről figyelmeztet a 2Thesszalonika 2: először jön az elpártolás. Ez nem az idő játszadozni a gyülekezettel.
Ez az idő arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, megtérjünk, alárendeljük magunkat Krisztus tekintélyének, szeressük az igazságot, kapaszkodjunk az Igébe, és figyelmeztessünk másokat is.
Ez egy reménységre szóló hívás – nem pánikkeltés. Mi nem az Antikrisztust várjuk. Mi „a boldog reménységet” várjuk, nem a rémületet (Titusz 2:13). Hadd pánikoljon a világ! Hadd építsenek bunkereket! Mi a Kősziklára építjük az életünket. Örömmel állunk – nem félelemmel.
Miért? Mert a mi polgárjogunk a mennyben van. Mert nem haragra lettünk rendelve. Mert aki ígéretet tett, az hűséges.
Ha Krisztusban vagy – örvendezz! A harsona bármelyik pillanatban megszólalhat, és a Megváltónk hazahív minket.
Ha pedig nem vagy Krisztusban – kérlek, térj meg, és higgy az evangéliumban.
A végső árnyékok nem a félelem oka – hanem ok arra, hogy felemeljük a fejünket, mert közel van a mi megváltásunk.
Éljünk úgy, mint akik készen vannak – ne úgy, mint akik belevesztek a világba, ne alva, hanem éberen, figyelve és várva.
Mert lehet, hogy az utolsó elragadtatási jel épp most jelent meg – és az idő rövid.
„Jöjj el, Uram Jézus!” (Jelenések 22:20)
Az elragadtatás tanítása azt tanítja, hogy Krisztus visszajön, hogy kivegye az Ő igazi egyházát – az újjászületett hívőket – e világból, mielőtt Isten haragja kiáradna.
Az utolsó elragadtatási jel kibontakozik
Az elragadtatás nem egy szimbolikus esemény, és nem is egy általános feltámadás. Ez egy konkrét, valóságos és hirtelen bekövetkező eltávolítása az egyháznak a földről. Az Írás teljesen világosan beszél róla: ez közvetlenül bekövetkezhet. Ez azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet. Nincsenek prófétai események, amelyeknek meg kellene előznie. Nincsenek előzetes jelek, amelyeknek be kellene következniük. Semmi sem áll az útjában.
A korai egyház ezt hitte. Az apostolok ezt tanították, és a Szent Szellem ihlette. Maga Jézus is az eljöveteléről beszélt várakozással. A János 14:3-ban ezt mondta tanítványainak:
„Újra eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
Pál apostol isteni ihletésre beszélt az elragadtatásról az 1 Thesszalonika 4:16–17-ben, leírva, hogyan száll le az Úr a mennyből, és ragadja el a hívőket, hogy találkozzanak vele a levegőben. Az egyház nincs haragra rendelve, ahogy az 1 Thesszalonika 5:9-ben olvashatjuk, hanem hogy üdvösséget nyerjen a mi Urunk Jézus Krisztus által.
A hangsúly nem a jeleken, dátumokon vagy visszaszámlálásokon van, hanem a készenléten. Az eljövetel közvetlenségének tana a hívőt sürgősségre és szentségre inti. Ez nem azt jelenti, hogy kiszámíthatatlan vagy véletlenszerű lenne, hanem azt, hogy már semminek nem kell előbb megtörténnie, mielőtt az Úr visszajönne.
Amikor Jézus a Máté 24-ben arról beszélt, hogy készen kell lenni, egy éjszaka érkező tolvajhoz hasonlította eljövetelét — nem azért, mert káoszos lesz, hanem mert hirtelen és váratlan. A világ a maga dolgait végzi majd: esznek, isznak, házasodnak, vásárolnak, eladnak, ültetnek — az élet teljesen normálisnak fog tűnni. És aztán, figyelmeztetés nélkül, Ő eljön.
Ezért mondta Jézus újra és újra tanítványainak:
vigyázzatok, legyetek éberek, maradjatok ébren!
A kérdés nem az, hogy képesek vagyunk-e megfejteni a jeleket, hanem az, hogy engedelmesen élünk-e, miközben várunk.
Az Újszövetség levelei újra és újra megerősítik ezt. Pál azt írta a filippieknek, hogy a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan várjuk is az Üdvözítőt. A korinthusiaknak pedig azokról beszélt, akik várják az ő megjelenését. Tituszhoz írt levelében boldog reménységnek nevezte ezt.
Az egyház hozzáállása nem a találgatásé vagy időtáblák készítéséé, hanem az állandó várakozásé. A közvetlenség tudata megszentelődéshez vezet. Ha tudod, hogy az Úr bármelyik pillanatban visszajöhet, nem játszol a bűnnel. Nem ennek a mulandó világnak élsz, hanem az örökkévalókra szegezed a tekinteted.
Az egyháznak ma vissza kell nyernie ezt a várakozással teli szívet. Olyan korban élünk, ahol sok magát kereszténynek valló ember közömbös, elterelt figyelmű és nincs kapcsolatban ezzel a valósággal. A világ tele van figyelemelterelésekkel, és a gyülekezetek gyakran inkább a kényelmet, mint a meggyőződést szolgálják. Az eljövetel közelségének érzése megkopott — de az Írás nem változott.
A készenlétre való elhívás nem időszakos, hanem állandó.
Jézus ma visszajöhet. A harsona bármikor megszólalhat.
Ez az igazság kell hogy formálja a prioritásainkat, a kapcsolatainkat, az időnk felhasználását és az Igéhez való elköteleződésünket.
Ez nem érzelmi felfokozottságról szól, hanem teológiai igazságról. Nem azt mondja nekünk az Írás, hogy találjuk ki a napot, hanem hogy éljünk úgy, mintha ma lenne.
Az egyháztörténelem során a hűséges hívők ezzel a várakozással éltek.
Pál ezt várta. A korai egyház ezt sóvárogta. Az Újszövetség írói állandóan erre mutattak. És ez ma is ugyanez a hívás: Krisztus bármikor eljöhet.
Nincs már olyan prófécia, amelynek be kellene teljesednie az elragadtatás előtt. Nem lesz figyelmeztető harang, nem lesz előzetes riasztás. Amikor az Atya azt mondja, hogy betelt az idő, a Fiú feláll a trónjáról, és az egyház elragadtatik.
Ez egy pillanat alatt fog megtörténni, egy szempillantás alatt.
Nem lesz késlekedés, nem lesz habozás — csak egy régóta várt ígéret beteljesedése.
Miközben az elragadtatás azonnal bekövetkezhet, és nem szükséges, hogy bármi megelőzze, az azt követő események, különösen a hét éves nyomorúság, tele vannak konkrét prófétai jelekkel. Ezek az események előre vetik az árnyékukat. Ahogyan a hajnal előtt megjelenik a pirkadat fénye a horizonton, ugyanígy előrevetítik a nyomorúságot azok a körülmények, amelyek már most formálódnak a világban.
Amit ma látunk, nem az elragadtatás jelei, hanem a nyomorúság közelségének jelei — ami viszont azt jelenti, hogy az elragadtatás még közelebb van.
Ezek az „árnyékok” nem homályos benyomások, hanem egyértelmű, félreérthetetlen előképei annak, amit az Írás precízen leír.
A Biblia világosan beszél arról, milyen lesz a nyomorúság időszaka:
ez egy példátlan globális megtévesztés,
központosított irányítás,
a hívők üldözése,
és egy világot elsöprő tévelygés időszaka lesz.
Mit kell most tenniük a keresztényeknek
A világ imádni fogja a fenevadat, és senki sem tud majd venni vagy eladni, hacsak nincs rajta a jel.
Dániel könyve 9. fejezete szerint az Antikrisztus szövetséget köt Izraellel, amely elindítja az utolsó hét év — az ítélet éveinek — visszaszámlálását.
Akik ismerik az Írást, látják, hogy a világ pontosan egy ilyen rendszerre készül. Az infrastruktúrát már lefektetik. A gondolkodásmód már kialakult. A technológia elérte azt a szintet, hogy a teljes megfigyelés, digitális azonosítás, gazdasági ellenőrzés és globális kommunikáció már nem elméleti lehetőségek, hanem működő valóságok.
Szemtanúi vagyunk annak, hogy azok a feltételek, amelyeket a Biblia a nagy nyomorúság részeként ír le, normalizálódnak. Az erkölcsi káosz már nem lopakodva terjed, hanem száguld. A törvénytelenség nem elszigetelt jelenség, hanem globális. A hitehagyás a látható egyházban nem burkolt — hanem arcátlan. Akik egykor a bibliai igazságot hirdették, ma már kigúnyolják, kiforgatják vagy felcserélik népszerűségre.
A világ színpada elő van készítve egy olyan vezető felemelkedésére, aki békét, egységet és biztonságot ígér — miközben szembeszáll az élő Istennel. Az ilyen vezető iránti vágy növekszik. A világ belefáradt a konfliktusokba, egységre vágyik és kétségbeesetten keres megoldásokat. Ez pontosan az a légkör, amelyben az Antikrisztus fel fog tűnni.
Jézus a Máté 24-ben jeleket adott a végidőkről, amelyek leginkább a nyomorúság idejével esnek egybe — de ezeknek a jeleknek a kezdeti formái már most alakot öltenek:
háborúk és háborús hírek
éhínségek
járványok
földrengések különböző helyeken
Ezeket „szülési fájdalmaknak” nevezi az Írás. Ezek sűrűbben és hevesebben fognak jelentkezni. De már most is érezhetők a kezdeti összehúzódások.
A globális instabilitás fokozódik. A gazdasági rendszerek törékenyek. A kormányok egyre inkább központosítják a hatalmat. A világot pedig ránevelik arra, hogy a biztonság nevében elfogadja az ellenőrzést. Ez pontosan az a megtévesztés, amely a nyomorúság idején virágzik majd.
Bátorítás a hűségeseknek
Amit most látunk, nem az ítéletek beteljesedése, hanem azok előjelei. És ha ezeknek az eseményeknek az árnyéka már most jelen van, mennyivel közelebb lehet az elragadtatás?
A nyomorúság árnyéka már megjelenik, mielőtt maga a nyomorúság elkezdődne. Ahogy földrengés előtt már érzed a remegést, és vihar előtt meglátod a szél mozgását, úgy a mi időnk szellemi és geopolitikai légköre is telve van jelekkel, amik a közelgő eseményeket előre jelzik.
A globalista gondolkodásmód már nem rejtett — nyíltan hirdetett és támogatott. A bűn elviselése ünnepléssé vált. Az evangéliumot felhígítják, háttérbe szorítják vagy teljesen elutasítják.
Mindez azonban tökéletes összhangban áll azzal, amit Isten Igéje előre megmondott. Ez nem szenzációhajhászás, hanem bibliai megkülönböztetés. A Jelenések könyve, Dániel és a Thesszalonikai levél mintázatai nem elvont szimbólumok, hanem valós világbeli folyamatokat írnak le. És most ennek az előkészítését látjuk kibontakozni.
Nem spekuláció azt mondani, hogy a világ önmagát készíti elő Isten ítéletére — ez olyan megfigyelés, amely szilárdan az Írásokon alapszik.
És az egyetlen logikus következtetés ez:
Ha a világot a nyomorúságra készítik elő, akkor az egyház még közelebb van ahhoz, hogy hazahívják.
A közelgő ítélet árnyékai nem olyasvalamik, amit figyelmen kívül szabad hagyni. Ezek kegyelmi figyelmeztetések és felszólítások a felkészülésre.
A legmegrendítőbb valóság a végidőkben nem a politikai zsarnokság felemelkedése vagy a globális konfliktus, hanem a szellemi megtévesztés, amely behatol a látható egyházba.
A legvilágosabb és végső jele annak, hogy a világ az isteni beavatkozás küszöbén áll, az az, hogy széles körben elfordulnak az igazságtól.
Ez az elhajlás nem csupán a kereszténységgel szembeni külső ellenállás, hanem belső romlás azok között, akik Krisztus nevét vallják.
A megtévesztés alattomos, meggyőző és halálos. Nem mindig nyílt tagadás formájában érkezik, hanem gyakran az igazság újradefiniálása, elferdítése vagy fokozatos erodálása révén.
Ez pontosan az, amit az Írás mond a végidők jellemzőjeként.
Krisztus kizárólagosságát már nem hirdetik mint az egyetlen üdvösségre vezető utat, hanem csupán egy lehetőségként a sok közül.
A gyülekezetek a társadalmi relevanciát előrébb helyezik a szellemi hűségnél.
Sok hívő már nem képes megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől.
A szórakoztatás felváltja az Isten iránti tiszteletteljes imádatot.
Az érzelmesség kiszorítja a tanítást.
A tűrés kiszorítja a szentséget.
Az evangéliumot újracsomagolják, hogy megfeleljen a kulturális ízlésnek — és ezzel együtt elveszik az ereje.
Ez nem egy elszigetelt probléma.
Ez széles körű.
Ez rendszerszintű.
Ez globális.
Pál pontosan ezt a helyzetet írja le megdöbbentő pontossággal a 2Timóteus 4:3–4-ben:
„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el…”
Forrás: JOHN MACARTHUR Lelkész

2025. június 14., szombat

Leölve áll

 

Vajon létezhet olyan ember, aki magától feltételezni tudná, hogy feltámadása napján Krisztus Urunk egy egész délutánt két hitre késedelmes tanítványra szán? Hogy a dicsőségesen feltámadott Úr, aki legyőzte a halált, aki győztesként tért vissza az alvilágból sok foglyot kiszabadítva, az emmauszi poros úton bandukoló tanácstalan tanítványok mellé szegődjön, és magyarázza nekik az ószövetség alapján, hogy vele és benne beteljesedett minden prófécia, amiről az Írások szóltak? Majd betérve házukba a kenyértörésben megadja nekik a felismerésének kegyelmét? Két értetlen tanítványnak?

Nem tudunk arról, hogy a két emmauszi tanítvány részese lett volna az utolsó vacsorának, és bár tanítványokként láthatták korábban Krisztust az égre feltekintve hálát adni, kenyeret megtörni és tanítványainak adni, ahogy azt a János evangéliumában leírt kenyérszaporítás alkalmával tette, mégsem érthető, hogy ugyan miért ebben ismerték fel Krisztust, akit nem ismertek fel egész délután, hacsak nem történt valami természetfeletti a kenyértörésben. De valóban történnie kellett ilyennek, mert a saját szívük lángolását is a kenyértörés fényében ismerték fel, utólag. Krisztus tanítása a gyenge hitüket szította fel: az egymásba kapcsolódó és egymást tökéletesen megerősítő bekövetkezett próféciák sziklaszilárd bizonyságot jelentettek a tanítványok gyenge hite számára. Szavaiból megértették, hogy ennek kellett történnie Krisztussal, és minden, ami vele történt, előre megmondatott prófétai szóban és cselekedetekben elbeszélve. És ezek megértése lángolóvá tette szívüket, de szellemi és nem érzéki jellegű lángolásról lévén szó, még erre is csak utólag jöttek rá.

Az ő példájuk is mutatja: Szent Ágoston a valóságnak megfelelően tartotta úgy, hogy a megértés feltétele a hit, amely képessé teszi az értelmet az igazság megismerésére, a hit által megvilágosított értelem pedig lángolóvá teszi a szívet, amely nem érzelemből és érzékekből kiinduló jókedv, hanem a megvilágosodott értelem szellemi öröme, az üdvösség öröme és az általa megerősített akarat tettre készsége. Ez a megvilágosodás volt a felétele annak, hogy a kenyértörésben végre felismerjék, hogy Krisztus volt társuk az úton órákon keresztül, de maga a megvilágosodás a kenyértörésben kapott természetfeletti kegyelem következménye volt.

Az emmauszi tanítványok tapasztalata minden apostol és a minden korai keresztény közös tapasztalatává lett, és írásaikat, beszédeiket olvasva ugyanazt a lángoló szívet láthatjuk megnyilvánulni, ami az emmausziak sajátja volt. Az apostolok, akiknek Krisztus maga nyitotta meg értelmüket feltámadása után (Lk 24,45) olyan mélységben ismerték meg az előképek, próféciák Krisztusra irányultságát, ami nem csak a Szentírásban kanonizált írásaikat, hanem a szóbeli igehirdetésüket is meghatározó szentírásmagyarázathoz vezetett. Ez az a tipológikus értelmezés, amely a Szentírás Krisztus által megnyitott értelmének és megfeleléseinek mélységes ismeretét közvetítette. Ez nem a kontextusból kiragadott értelem, hanem az igazi, Isten által szándékolt jelentés közvetítése volt: minden előkép Krisztusra és az általa hozott megváltásra vonatkoztatható, és minden előkép beteljesedik benne.

A tipológikus értelmezés műfaját maga Krisztus teremtette meg, amikor például a zsidók által követelt jel helyett a kapott jelről, mint előképről beszélt: „Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.” (Mt 12,39-40) Ilyen értelemben Jónás Krisztus előképe, típusa. De ugyanez történt akkor is, amikor Krisztus jövőbeli eseményekről beszélt a szentírási történések, mint előképek fényében: „Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.” (Lk 17,26)

Szent Péter is előképként beszél Noéról, illetve magáról a vízözönről, amely által megmenekült Noé és családja, előképét adva a keresztségnek, amely által menekülhetünk meg mi is (1 Pét 3,20–21). Szent Pál pedig Ábrahám két asszonyáról a szövetségek előképeként (Gal 4,22–26). És Jézushoz hasonlóan az apostolok is szóltak az ószövetségi előképekről, amelyek a mi okulásunkra és a jövendőbeli dolgok előrejelzéseként íródtak („Mindezek előképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett.” 1Kor 10,11).

De az apostolok és egyházatyák szíve leginkább a Krisztusra vonatkozó előképek és azok beteljesedésének ismeretétől lángolt, és különösen Krisztus áldozatára vonatkozó előképektől. Ezek közül az Egyház a kezdet kezdetétől fogva három előképről emlékezett meg minden nap a szentmise kánonjában: az igaz Ábel szeplőtelen áldozatáról, Ábrahám áldozatáról és Melkizedek főpap áldozatáról. Ezek előképként beteljesedést nyertek Krisztus áldozatában. Krisztus a szeplőtelen Bárány, amelynek előképe Ábel hibátlan báránya, Ő az Atyának egyetlen Fia, akit Ábrahám egyetlen megkímélt fiával szemben és helyett valóban feláldozott az Atya, és Ő a Melkizedek rendje szerinti főpap, aki a kenyér és bor tiszta áldozatát mutatja be.

Protestánsokkal vitázva csodálkozhattam rá arra a hályogra, amely megakadályozza őket az előképek beteljesedésének felismerésében. Még ha tudják is, hogy valamely ószövetségi előkép Krisztusra vonatkozik, nem értik az előkép beteljesedésének fontosságát és mibenlétét. Mivel mindegyikük tagadja az eucharisztia áldozati jellegét, az emmauszi tanítványokkal ellentétben ők képtelenek részesülni abban a kegyelemben, ami felismerhetővé teszi számukra Krisztust, és lángolóvá tenné szívüket a hit által megvilágosított értelem szellemi örömében. Ezért, bár kegyetlennek tűnhet korábbi megállapításom az őket jellemző konstans gyász lelkiségéről, ez mégis csak adekvát helyzetleírás állapotukról: mert lehetetlen megtapasztalniuk a hit örömét, ami a megvilágosodott értelem imádó szellemi öröme és készség a jóra. Örömtelen és alaptalan kiválasztottság hit ezért az övéké, amely természetszerűleg tagadja a jócselekedetek fontosságát is.

Pedig a húsvéti áldozati bárány Krisztus előképeként számukra is ismert. Erről írja Lukács evangélista az utolsó vacsora előtt: „Elérkezett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amikor fel kell áldozni a húsvéti bárányt” (Lk 22,7), a bárány elfogyasztása ugyanis nem puszta vacsora, hanem áldozat.

A húsvéti bárány feláldozásának elrendelése a kivonulás előestéjéhez kötődik, amikor a zsidók derekukat felövezve, lábukon saruval, kezükben tartott bottal sietve ették a megölt hibátlan bárányt, „mert az Úr Pászkája”, azaz átvonulása volt ez (Kiv 12,11). Ennek erejéből keltek át a Vörös-tengeren, ahogyan egy másik előkép, a kenyér erejéből vándorolt Illés is negyven napig a pusztában. Ez mind ismert a protestánsok előtt, de ők mégsem értik azt, hogy ha valóban Krisztus előképe ez a húsvéti bárány, és az előképnek mindenben be kell teljesednie, akkor bizony ugyanúgy kell elfogyasztani a feláldozott Krisztust is, ahogyan a törvényben meghagyta Isten a bárány maradék nélküli elfogyasztását. Az előképnek be kell teljesülnie, és az áldozat bemutatásának része a felajánlás, az áldozat megölése mellett a maradék nélküli elpusztítása is – ebben az esetben elfogyasztása. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, nem lehet szó áldozatról. De ők nem értik, hogy enni kell az áldozatból, és miként lehetne részesülni az egyetlen Áldozatból. Ebben viszont beteljesületlennek vélik Krisztusnak, Isten Bárányának húsvéti áldozatát. Nem értik, nem veszik, így nem részesülnek az egyetlen áldozatból.

A protestánsok Szent Pál nyomán az igazságnak megfelelően hivatkoznak arra, hogy Krisztus egyszer s mindenkorra eltörölte bűneinket a kereszten elszenvedett halálával, nincs és nem lehet új áldozat. A keresztáldozat révén a keresztségben az ő addigi bűneiket, áteredő és személyes bűneiket egyaránt eltörli a Vér, de ha nem részesülnek az Áldozatban, mégsem lesz örök életük. És talán erre készülve évszázadok óta hazug módon prezentálják a katolikus hitet, új keresztrefeszítésként beszélnek a szentmise áldozatáról, mindenkor bizonyítva, hogy hit nélkül sötét marad az értelem, és az akarat sem a jóra hajlik.

Az igaz hit szerint a szentmisében nem újra megfeszítjük Krisztust, hanem a megfeszített Krisztus egyetlen igaz áldozata válik jelenvalóvá: a szerzés szavai révén a Test és Vér egymástól elkülönítve jelennek meg lényegileg a kenyér és bor látható külső színe mögött. Azt is mondhatjuk, hogy minden szentmise legszentebb részében éppen abban a pillanatban kapcsolódunk bele a Golgota egyetlen áldozatába, amikor Krisztus hangosan kiáltva kileheli szentséges lelkét, és kiontatik Krisztus minden bűnt lemosni képes vére a katona lándzsája révén. Nem mi feszítjük keresztre, hanem mi lehetünk jelen az egyetlen igaz Áldozaton, amelyben tökéletesen beteljesült minden ószövetségi előkép. A protestánsok interpretációja ezért hazug blaszfémia és rágalom, boldogok viszont mindazok, akik nem látják Krisztust megjelenni és mégis hiszik valóságos, azaz lényegi jelenlétét a kenyér és bor színe alatt.

Isten úgy rendelte el az áldozatbemutatást, mint „műfajt”, és a húsvéti bárányt, mint áldozatot, hogy annak beteljesítéseként el kell fogyasztani a leölt áldozatot. Ha nem lenne lehetséges bekapcsolódni Isten rendelése és isteni csoda szerint Krisztus egyetlen áldozatába, amely a történelem egy pontján megtörtént, lehetetlen lenne részesülnünk Krisztus áldozatából is az Isten által rendelt előképeknek megfelelően, hiszen lehetetlen lenne ennünk a leölt Áldozatból, Isten Bárányából. Amikor tehát a protestánsok tagadják ezt, kizárják magukat az üdvösségből, amihez szükséges az áldozat elfogyasztása, mert csak annak lesz élete, aki eszi Krisztus Testét, ahogy Ő maga mondta.

Amikor korábban kérdéseket tettem fel János evangéliumának hatodik fejezetével kapcsolatban az ortoprotoknak, olvashattuk üres válaszaikat, mert bár egyedül a Szentírás alapján akarnak mérni mindent, sajnos nem értik azt. Szent Ágoston mondta erről a jánosi fejezetről, hogy lehetetlen megérteni azt, amit Jézus mond, ha nem értjük, hogy mikor mondta mindezeket. Jézus pontosan egy évvel keresztrefeszítése előtt, a mózesi előképet beteljesítve, húsvét közeledtével átkelt a Galileai-tengeren, amint Mózes tette a Vörös tengeren, felment a hegyre, ahogy Mózes is tette, és meghirdette a húsvéti áldozat beteljesedését, az Új Szövetséget. A nép jóllakatásában meghirdette a Mózesnek adott jel, a mennyből alászállt manna előképének beteljesülését is a saját Testében: „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért” (Jn 6, 51). És hogy a protestánsok érvelése megfelelően kínosnak bizonyuljon a valósággal szemben, meg is ismételte néhányszor: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, az általam él. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” (Jn 6, 54-58)

Azt, hogy Jézus úgy vált húsvéti báránnyá, hogy nem pusztán vállalta az áldozati bárány halálát, hanem egyben lecserélte az áldozat anyagát a kenyérre és borra, maguk a protestánsok is elismerik tudtukon kívül, hiszen úrvacsoráikban nem bárányt fogyasztanak az egyetlen áldozatra emlékezve, hanem kenyeret és bort.

A katolikusok viszont nem csak emlékeznek az egyetlen áldozatra, hanem részesei annak. Ennek valóságát és lehetőségét Jézus a kenyérszaporításkor hirdette meg, egy évvel keresztáldozata előtt, és az utolsó vacsorán, keresztáldozata előestéjén rendelte el. Rendeléséből kapcsolódott össze végleg és elválaszthatatlanul, egyúttal teljesedett be a húsvéti bárány, Ábel, Ábrahám és Melkizedek áldozatának előképe: az egyetlen igaz Áldozat, amely áldozatba a szentmisében kapcsolódhatunk be, a kenyér és bor színében ehetjük Isten Bárányát, akinek vétele biztosít örök életet.

Az Isten Báránya kifejezés egyedül Jánosnál fordul elő az evangéliumokban, megerősítve a Jelenések könyvében írottakkal, amelyek a mennyei liturgia kontextusába helyezik Isten Bárányának áldozatát. Mert a Jelenések könyve esetében is áll Szent Ágoston mondása: nem érthető, hogy mit mond a könyv, ha nem tudjuk, mikor mondja. Nem véletlen, hogy az Úr napján esett elragadtatásba Szent János, és nem véletlen, hogy Isten Bárányának imádása központi eleme a látomásának. Isten Báránya, aki a trón (az Atya) és a vének (presbiterek, a papok) között „mintegy leölve áll”, az eucharisztikus Úr. Sosem olvastam protestánsoktól magyarázatot arra, hogy miként állhat egy bárány mintegy leölve, és miért imádják Őt a papok a trónon ülő Atya felé fordulva. Ők ugyanis nem értik, hogy a mennyei liturgia, ami megjelenik a Jelenések könyvében, már kétezer éve zajlik a földön, és hogy minden egyes szentmisében a papok és az Atya trónja között „mintegy leölve álló” Bárányt imádjuk az oltáron, társulva az angyalok és üdvözült szentek kórusához.

Ezért elengedhetetlen a szentmise az Úr napjának megszenteléséhez, és ezért álltak készen ókori keresztények életük kockáztatásával is ünnepelni azt. A vértanúk „sine Dominico non possumus” felkiáltása nem a vasárnapra, hanem az „Úréban” való részesedésre, azaz az Áldozati Bárány vételére, az Oltáriszentségre vonatkozik, amelynek vétele részesít örök életben. És egyedül az örök életet jelentő Bárányért érdemes és értelmes a földi életet is kockáztatni. És ezért nem is hallhatott még soha senki úrvacsoráért életét áldozó protestánsról. Miért halna meg bárki egy falat kenyérért és egy korty borért?

Az Ő rendelése szerint részesülünk Legszentebb Testéből és Véréből papként, vagy csak Testéből egyszerű hívőként, akik mégsem vagyunk megfosztva az Áldozat teljességétől, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy az Élőt, a Feltámadott Urat vesszük magunkhoz teljes emberségében és istenségében. Ezért az Ő példája és rendelése szerint a megváltottságunk miatt előterjeszthető kéréseink, a Miatyánk imája során egyesíti a pap a Szent Test egy darabkáját a Szent Vérrel. Így a húsvéti bárány előképe, amelynek vételével erőt és ezáltal életet nyertek a zsidók, beteljesülhetett Isten Bárányának vételében, ami révén éppen Krisztus rendelése szerint örök életet nyerünk tőle, aki örökké él.

Egyedül a Bárány méltó arra, hogy felbontsa az Írás lepecsételt titkait, Ő pedig megtette azt az emmauszi tanítványokkal majd az apostolokkal is, megnyitva értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Az apostolok pedig megértették és továbbadták. Az őket megtagadó protestánsok nem eszik a Húsvéti Bárányt, így nem ismerik fel a kenyértörésben, verbalizálnak a Szentírásról, de nem értik, mert a megértés a hit következménye. Ennek híján viszont nem lángol a szívük sem, hanem konstans szürke-fekete gyászban élnek az örök élet ígérete nélkül. Pedig ennek nem kellene így lennie.

De mivel a vita során hamis állítások hangzottak el a szentmise áldozati jellegének kialakulásáról, íme egy áttekintés a szentmise áldozat legkorábbi szövegtanúiból, az első és második századból. Ezen szövegek egy része még János apostol élete idejében keletkeztek.

Didaché, azaz a Tizenkét Apostol Tanítása (Kr u. 1. század):

„Ne egyék és ne igyék az eucharisztiátokból senki más, csak az, aki meg van keresztelve az Úr nevére! Erről méltán mondta ugyanis az Úr: ne dobjátok a szentet a kutyák elé!” (IX,5)

Római Szent Kelemen:

Mindez már a korábbiakban is megmutatkozott számunkra; bepillanthattunk az isteni tudás mélységeibe is, ezért hát mindent a maga rendjének megfelelően kell végeznünk, amit csak Urunk meghatározott időnkre véghezvinnünk rendelt. Felajánlásainkat és a szent cselekményeinket gondosan végezzük, mert parancsaiban nem hanyag és rendetlen módon hagyta ránk, hanem meghatározott időre és órára. Meghatározott helyen és meghatározott személyek révén akarta ő ezeket végeztetni, legfelsőbb akaratával rendelte el, hogy minden méltó módon, neki tetszően történjen, és szívesen fogadott legyen akarata előtt. Mindazok boldogok és tetszésére vannak, akik az uralkodó törvényeit követik, nem fognak eltévelyedni. Adottak voltak ugyanis a főpapnak a maga cselekményei, ugyanúgy a papoknak is megvannak a nekik rendelt feladataik, a leviták számára az előírt szolgálataik, és a néphez tartozó embert is kötik a nép számára előírt rendelkezések.” (Római Szent Kelemen levele a korintusiakhoz – XL- Kr. u. 80)

Antióchiai Szent Ignác (Kr. u. 1. század- 2. század fordulója)

„Ne áltassa magát senki: még az égiek és az angyalok dicsősége, a látható és láthatatlan fejedelemségek is ítéletre kerülnek, ha nem hisznek Krisztus vérében! (Levél a szmirnaiakhoz VI.)

„Gondoljuk meg, mennyire ellentétesek Isten gondolatával azok, akik másként vélekednek Jézus Krisztus reánk szálló kegyelméről! Nincsenek tekintettel a szeretetre, nincsenek tekintettel az özvegyre, az árvára, az elnyomottakra, nincsenek tekintettel a börtönben lévő emberre, az éhezőre vagy a szomjazóra. Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól, mert nem ismerik el, hogy az Eucharisztia a mi Megváltónk, Jézus Krisztus bűneinkért szenvedett teste, és amelyet az Atya kegyelmében feltámasztott a halálból.” (Levél a szmirnaiakhoz VI-VII.)

„Nem lelem örömömet a romlandó táplálékban, sem ezen élet gyönyörűségeiben. Isten kenyerét akarom, mely Jézus Krisztus teste, aki Dávid magjából való, azt az italt kívánom, mely az ő vére, ami a romolhatatlan szeretet.” (Levél a rómaiakhoz VII.)

Szent Jusztinosz vértanú

Ezt az ételt Eucharisztiának nevezzük, amelyből csak az részesülhet, aki hisz abban, hogy amit tanítunk, igaz, és aki megkapta a fürdőt a bűnök bocsánatára és az újjászületésre, és aki úgy él, ahogyan Krisztus átadta nekünk. Mert mi nem közönséges kenyérként vagy közönséges italként vesszük ezeket, hanem ahogyan Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, aki Isten Igéje által testet öltött, testet és vért vett magára a mi üdvösségünkért, úgy tanítottak minket arra is, hogy az imádság Igéje által megszentelt étel, amely tőle származik, amelyből a mi testünk és vérünk átváltozás által táplálkozik, annak a testet öltött Jézusnak a teste és vére.” (Első apológia VI. – Kr. u. 150 körül)

Isten tehát előre bejelentette, hogy az Ő nevében felajánlott összes áldozat, amelyet Jézus Krisztus ajánlott fel, vagyis a Kenyér és a kehely Eucharisztiájában, amelyet mi, keresztények a világ minden részén felajánlunk, tetszik Neki.” (Párbeszéd a zsidó Triphónnal, 117.)

„Sőt, amint már mondtam, az áldozatokról, amelyeket akkoriban mutattatok be, Isten a tizenkettek egyikén, Malakiáson keresztül a következőképpen beszél: Mert a napfelkeltétől napnyugtáig az én nevemet dicsőítik a pogányok között, és mindenütt tömjénfüstöt áldoznak az én nevemnek és tiszta áldozatot; mert nagy az én nevem a pogányok között, azt mondja az Úr, de ti meggyalázzátok azt. Azokról az áldozatokról beszél ekkor, amelyeket mi, pogányok mindenütt felajánlunk Neki, vagyis az Eucharisztia kenyeréről és ugyanígy az Eucharisztia kelyhéről is; és azt mondja, hogy mi dicsőítjük az Ő nevét, ti pedig meggyalázzátok azt.” (Párbeszéd a zsidó Triphónnal, 41.)

Lyoni Szent Ireneusz

a kelyhet, amely a teremtés része, saját Vérének nyilvánította, amely révén a mi vérünket áramlani tette; a kenyeret pedig, amely a teremtés része, saját Testének nyilvánította, amelyből a mi testünknek ad növekedést.” (Adversus Haereses, Kr. u. 180)

Ha tehát a kevert kehely és az elkészített kenyér befogadja Isten Igéjét, és Eucharisztiává válik, vagyis Krisztus Vérévé és Testévé, amelyek megerősítik és felépítik testünk anyagát, akkor hogyan állíthatják ezek az emberek, hogy a test képtelen Isten örök életének ajándékát befogadni, amikor Krisztus Vére és Teste táplálja, és az Ő tagja? Ahogy az áldott apostol mondja az efézusiakhoz írt levelében: „Mert az Ő Testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és csontjaiból” (Ef 5,30). Nem valamiféle „szellemi” és »láthatatlan« emberről beszél, „mert a szellemnek nincs teste és csontja” (Lk 24,39). Nem, ő arról a szervezetről beszél, amellyel egy valódi emberi lény rendelkezik, amely húsból, idegekből és csontokból áll. Ezt táplálja a kehely, amely az Ő Vére, és ezt erősíti a kenyér, amely az Ő Teste. A szőlőtő szára a földben gyökeret ereszt és végül gyümölcsöt terem, és „a búzaszem a földbe hull” (Jn 12,24), feloldódik, újra felemelkedik, Isten mindent tartalmazó Lelke által megsokszorozódik, és végül szakavatott feldolgozás után emberi használatba kerül. Ez a kettő aztán befogadja Isten Igéjét, és Eucharisztiává válik, amely Krisztus Teste és Vére.”

https://invocabo.wordpress.com/2025/06/14/leolve-all/