Barnabas Nwoye kapott Urunk Jézus Krisztus által

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt. 5:48)

MEGHÍVÁS A TÖKÉLETESSÉGRE

1. rész

„Békesség legyen veletek, és minden gyermekemmel, akik július nagy havában letérdelnek imádkozni, békém örömével fogadlak titeket. Jöjjetek, és élvezzétek szeretetemet és áldásomat. Ebben a hónapban a Mennyország nagyszerű tanításokat tartogat a Tökéletességről világ számára. Szentjeimet fogom elküldeni hozzátok, hogy adjanak nektek leckéket a Tökéletesség szintjeiről. Megtanítják majd nektek, hogyan győzzétek le magatokat, a világot, és a sátánt; és arról is fognak majd tanítani, hogyan növekedjetek lelkiekben.

Boldogok a kicsinyek, az egyszerű és tiszta szívűek, ezeknek a tanításoknak a nagysága feltárul majd számukra. Kinyilatkoztatom nekik a tökéletességre vezető élet misztériumait. Nekik adom a szeretet ajándékát.

Gyermekeim, tegyétek félre eddigi ismereteiteket, és tanuljatok a szentektől. Az ő nyelvezetük egyszerű lesz, azonban bővelkednek majd az isteni bölcsességben. Mindazok, akik az elme egyszerűségével látnak, és hajlandóak tanulni, s lelkiekben növekedni, megértik majd a tanítások nagyságát. Az ilyen lelkek megtisztulnak majd az élet igéjével.

Gyermekeim, meglátjátok majd, hogyan emellek fel titeket a bűnösségből a szentségre. Boldogok, akik teljesen meghajolnak tanításaim előtt, megízlelhetik majd szeretetem édességét.

Ha a népem válaszol a tökéletességre szóló meghívásomra, akkor Békém Uralma hamarosan eljön, és sok lélek menekül meg. A jövő nemzedékét vizsgálom majd meg, hogy ennek a nemzedéknek minden gyümölcsét a teljességében learathassam. Szeretetük örömet okoz majd nekem. Gyermekeim, szórjátok szét szerte a világban a szentség magjait. Had jöjjenek hozzám az én kicsiny liliomaim! Szükségem van rájuk. Most van szükségem rájuk. Engedjétek hozzám őket.

Gyermekeim, folytassátok munkálkodásaitokat az Imádás Földjén, hogy szenteket emelhessek onnan. Ez a föld számos szentet fog teremni. Ez a föld kiképzi majd az én Kicsi Liliomaimat. Ne késlekedjetek, tegye meg mindenki a tőle telhető legjobbat, vigyétek végbe művemet. Szervezzetek meg mindent jól és bölcsen. Lépésről lépésre valósítsátok meg tervemet, és ne álljatok meg, amíg nem végeztetek vele. Az idő sürget, már nagyon kevés áll rendelkezésetekre. Tegyetek meg mindent, amit tudtok, én segítek majd mindenben nektek. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus. Szeretlek titeket. Megáldalak mindnyájatokat.”

(2004. július 1.)

Hogyan kezdjük a tökéletesség felé vezető utazásunkat? Krisztus maga mondta a gazdag ifjúnak: „kövess engem”. Következésképpen: Krisztus az egyetlen igaz út a tökéletességhez.

„Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” (Mt. 19:21)

A TÖKÉLETESSÉG ELSŐ SZINTJE

AZ ELSŐ SZERETET SZINTJE

„Álljatok fel és figyeljetek, Isten teremtményei! Gyűljetek mind az oltár köré. Az Úr, a ti Istenetek egy nagy ünnepre hív meg titeket az Ő szent hegyén. Arra hív meg benneteket, hogy engedjétek, hogy letörölje szemeitekről könnyeiteket. Meghív titeket, hogy meggyógyíthasson és megáldhasson benneteket.

Az Úr nektek adja az élet kenyerét, és az életadó vízből ad innotok ezen a nagy lakomán. Mindazok, akik Isten szeretetlakomáján esznek és isznak, soha nem lesznek többé éhesek vagy szomjasak. Az örökélet az övék. Én vagyok Lucia, Isten szentje a Mennyországból.

Barátaim, a békesség szeretet üzenetével jöttem. Jézus küldött engem, hogy tanítsalak titeket a tökéletesség első szintjéről, amelyet én az Első Szeretet szintjének nevezek.

Szeretet barátai, emlékezzetek, hogy három fő találkozási pont van Krisztussal, mielőtt valaki elérheti a tökéletesség legmagasabb szintjét. Az első ponton a vándorló ember találkozik Krisztussal, aki meghívja, hogy kövesse Őt. Ezen a szinten Krisztus világossága eloszlatja a bűn sötétségét, amely az embert fogságban tartotta ebben a bűnös világban. A vak ember ismét látja a fényt. A kőszív helyébe hús szív lép. Egy szív, amely képes szeretni.

Szeretet barátai, amikor ez megtörténik, a bukott ember föltekint és lát. Képes hallani és figyelni, ki tudja mondani, hogy: „Itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat.” Az ilyen emberre Jézus kiárasztja szeretetét, és új szívet ad neki, ami nem tud mást, csak szeretni.

Az ilyen ember szívéből a szeretet lángol, az a szeplőtelen szeretet, amely nem ismeri sem az önzést, sem az alattomosságot. Ezt hívom én Első Szeretetnek. Az ember, aki ezt a szeretetet birtokolja az első szeretet szintjén áll.

Ezen a szinten Isten megtért barátai elhagyják régi barátaikat, mindazokat a dolgokat, amelyeket a bűn élvezetében szereztek. Mindezekhez az áttörést a szeretet adja. Ha valaki Egyiptom bálványai közül egyet is magával visz Isten szent hegyére, ezen a szinten odaveszhet. Ha valakinek a szeretete nem elég ahhoz, hogy feladja a világ dolgait és a világ élvezetét, ezen a fokozaton eleshet az úton.

Ezen a szinten, a szeretet arra készteti az embert, hogy ajánljon fel Istennek rendkívüli áldozatot. Valóban, a szeretet és a kegyelmek túláradó áldozathozatalra késztetnek. A tökéletesség ezen szintjén a munka fájdalmai nem érezhetőek. Az imák könnyűek, és Isten mindig közelben van, hogy megmentsen. Rádöbben az ember, hogy múltjában milyen sebeket okozott Jézus szívének, és szüntelenül így imádkozik: „Jézus, gyógyuljon be az általam okozott sebed, szüntelenül vigasztalni foglak Téged.” Látják a hátralévő időt és felismerik, hogy mily rövid az. Számukra nincs már idő, és ez a tudás készteti őket arra, hogy megbánják múltjukat. A Megváltó szava: „Hamarosan eljövök”, nagyon tisztán cseng szíveikben, így éberen várnak Rá.

Azokat a képességeket és erélyeket, melyeket az emberek a szeretet és kegyelem ezen szintjén gyűjtik össze, fel fogják majd használni a tökéletesség legmagasabb fokának eléréséhez. Bizony mondom nektek, ez a szint határozza meg, hogy mily messzire tudtok majd elmenni a tökéletesség lelki szintjein. Ha nem szeretitek ezt a szintet eléggé, nem tudtok majd kilépni az ötödik szintről. Ha bárki megrontja az ember szívét, vagy megpróbálja széthasítani túláradó szeretetét és áldoztahozatalát, akkor annak a szegény embernek a szeretete maradandóan megsebződik.

Szeretet barátai, gondaljatok csak bele, mi történik a zsenge növénnyel, ha annak növekvő gyenge hajtása megsérül a szél vagy az ember által. Az a hajtás véglegesen meghajlik abba az irányba, ahonnan a behatás érte. Ha még idejében észreveszik a kárt, akkor az még orvosolható, ha megtámogatják a hajtást. Bárki, aki elesik ezen a szinten, vagy akinek szeretetét megtámadják, csak úgy nyerheti vissza a szeretetnek ugyanazt a helyét, ha lelki vezetők erősen támogatják.

A Szeretet kedves barátai, tudatni szeretném veletek, hogy ezen a szinten az ifjú szeretők (frissen megtértek) szorosan összekapcsolódnak lelki vezetőikkel. A lelki vezető lehet az a személy, akit Jézus felhasznált megtérésükhöz, vagy aki Istenről tanított nekik.

Mint a kisgyermek, aki csak édesanyját ismeri, és csak őt szereti, ezek az ifjú szeretők is csak vezetőikben látják Istent, és rajtuk keresztül szeretik Őt. Mint az egy éves gyermek anyja karjában, aki nem tud járni, vagy bármit magától tenni, olyanok ezen kicsi szeretők hite is, akik vezetőik kezében vannak. Ezért oly fájdalmas és súlyos botrány a vezetők illetlen viselkedése ezen kicsiny szeretők láttára, mert ahogyan a vezetők viselkednek azt Krisztus kicsiny szeretői utánozni fogják.

Egy vezető elbukása Krisztus számos kicsiny szeretőinek halálát jelentheti. Ezért tehát a vezetőknek óvatosaknak és körültekintőknek kell lenniük életük minden útján. Ez bizonyítja nektek azt a tényt, hogy az állhatatos és szent ember állhatatos és szent embereket nevelhet, miközben a bűnös és hívságos ember bűnösöket és hívságosokat.

Szeretet barátai, senki ne tartsa vissza Krisztus kicsiny szeretőit ezen a szinten az ő szerető Istenüktől! Senki ne állítsa meg őket szent áldozathozatalukban! Vezetőik bátorítsák és szeressék őket! Vezetők, mutassátok meg nekik azt a határtalan szeretetet, aki meghalt az irántuk érzett szeretetéből! Ne romboljátok le őket ezen a szinten! Ne sebezzétek meg szeretetüket! Ne botránkoztassátok meg őket ezen a szinten! Inkább legyetek a Szentség tükre és Isten szőlőjének aktív munkása. Tegyétek meg ezeket a dolgokat és mentsétek meg azoknak a lelkét, akik önmagukat a ti gondoskodásotokra bízták. Imádkozom mindig értetek. Jézus, aki engem hozzátok küldött, segítse mindig növekedéseteket és áldjon meg titeket. Most távozom tőletek.”

ELMÉLKEDÉS

Emlékezzünk az első szentáldozásunkra, a napra, amikor legelőször fogadhattuk szívünkbe Krisztust. Emlékezzünk a Szűzanyához való odaszentelődésünk napjára, a napra, amikor magunkra öltöttük a Kármelhegyi Boldogasszony vállruháját, a barna skapulárét. Emlékezzünk Jézus Krisztus Szent Szívéhez való odaszentelődésünkre, vagy a szerzetesi fogadalomtételünkre, pappá szentelésünkre. Emlékezzünk arra a napra, amikor teljesen odaszenteltük magunkat Jézus Krisztus Legdrágább Vérének, s megkaptuk Haláltusájának Keresztjét. Idézzük fel magunkban, hogy mindezeken a napokon mily túlcsorduló öröm, szeretet és lelkesedés járta át szívünket. Úgy tűnt számunkra, mintha a Mennyország ereszkedett volna le a földre. Erős elhatározást tettünk magunkban arra, hogy szent életet fogunk élni. Ezekben az örömteli napokban sokat imádkoztunk, (rózsafüzéreket, keresztutat, zsoltárokat, stb.) kevesebb fáradsággal, de nagyobb buzgósággal és szeretettel. Sokan böjtölni is elkezdtek és más önmegtagadásokat is tettek. Az ezekhez fogható nagyszerű pillanatokban úgy megédesedett a szívünk, hogy örökre Isten házához akartunk tartozni. „Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát.”(Zsolt.27:4.) Ezekre a napokra úgy kell tekintenünk, mint az első szeretetünk napjaira.

Tegyünk fel magunknak néhány fontos kérdést: Hol van az első szeretetem? „Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.”(Jel.2:3-4) Még mindig úgy szeretem Krisztust, mint akkor szerettem? Állok-e még mindig a szeretet ezen szintjén?

Ha elveszítetted az első szereteted, nem számít, hogy mennyi szintet tettél magadévá mostanra, köteles vagy a nulladik szintre visszatérni (s mindent elölről kezdeni). Az első szeretet minden szívben Krisztus szeretetének az alapja. Ezért mindig életben kell ezt tartanod, és benne növekedve kell élned. Miközben ezen a szinten jársz, törekedj arra, hogy kiüresítsd magad „Egyiptom bálványaitól”. ^„Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni.” Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonhárom ezren meghaltak. Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor. 10:1-13)

Az egyik ok, amiért Isten kivezette az Ő népét Egyiptomból, a sivatagon keresztül az Ígéret Földjére, az volt, hogy kiüresítse szívüket és elméjüket Egyiptom kulturális normáiból, értékeiből, és hiedelmeiből, mindezt tette úgy, hogy szívükbe véste törvényeit. Ne vigyünk hát magunkkal a tökéletesség útjára semmit Egyiptom bálványai közül. Semmi ne tarthassa a bűn fogságban szíveteket. Igyekezzetek és üresítsétek ki szíveteket az önmagatokhoz és a világhoz való szörnyű ragaszkodásotoktól. Élvezzétek Krisztus szeretetének szabadságát!

Ezen a szinten csordultig kell telnetek Krisztus szeretetével, azért, hogy életetek jövendőbeli küzdelmeiben erőt kapjatok, életben maradjatok, és igaznak bizonyuljatok. Egyetlen áldozathozatal sem vesz kárba, mit ezen a szinten hoztok. Tanuljatok meg több áldozatot hozni, azért, Akit szerettek. Senki ne tartsa vissza Krisztus Kicsi Liliomait az áldozathozataltól, Jézus örömét leli bennük. A lelki vezetők okuljanak Mózes beszédéből: „⁶Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: „Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. ⁷Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. ⁸Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.” ⁹Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. ¹⁰Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag. ¹¹Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! ¹²Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? ¹³Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.” ¹⁴Akkor azt feleltétek nekem: „Amit mondasz, az jó.” ¹⁵Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak –, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. ¹⁶Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: „Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között. ¹⁷Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.” ¹⁸Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett. ¹⁹Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva. ²⁰S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: „Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. ²¹Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!” ²²Erre mindannyian elém járultatok, mondván: „Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk.” ²³A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet. ²⁴Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték. ²⁵Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: „A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó.” ²⁶De ti nem akartatok odamenni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának, ²⁷lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: „Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák. ²⁸Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!” ²⁹Erre így szóltam hozzátok: „Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük! ³⁰Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára. ³¹Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek. ³²Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben, ³³aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben.” ³⁴Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát: ³⁵„Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem! ³⁶Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz.” ³⁷Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: „Te sem jutsz el oda.” (MTv.1:6-37)

Krisztus:

„A szeretet ezen szintjén elraktározom az emberben mindazokat a kegyelmeket, amelyekre szüksége van a lelki növekedéséhez. Ha nagyon szeret, megmenekül. Ezen a szinten ered az emberből irányomba a legnagyobb szeretet. Az ember úgy szeret, mint az angyalok ezen a szinten. Ezért keresem és óhajtom ezt a szeretetet barátaimtól. Gyermekeim, emlékezzetek első szeretetetekre. Ez a szeplőtelen szeretet, amelyre szükségem van tőletek. Ez az, ahogyan az angyalok szeretnek engem. Ne bántsátok hát meg kicsiny angyalaimat a Földön! Ne okozzatok kárt szeretetükben! Had szeressenek mindig engem! Megáldom hát őket, és mindazokat, akiknek szüksége van áldásomra, hogy szeressenek az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében! Ámen” (2004. július 2.)

IMA:

Uram Jézus, kiüresítem magam előtted. Vedd birtokodba szívem és növeld benne szereteted izzó tüzét. Ne engedd, hogy újra elszakadhassak tőled. Ne engedd, hogy szereteted tüze kialudhasson bennem. Drága Uram, add, hogy ez a tűz egyedül csak neked és érted égjen. Tisztíts meg és szabadíts meg engem minden bálványomtól és ádámi természetemtől. Engedd, hogy békét és megnyugvást leljek benned. Jézus, te légy örökös szerelmem! Ámen

A TÖKÉLETESSÉG MÁSODIK SZINTJE

A CSODÁK SZINTJE

2004. július 3.

„Az Úr áldja meg az Ő népét! Az Ő békéje uralkodjon szívetekben! Jézus. jöjjön el a Te Országod! Isten barátai, Ágnes vagyok Isten szolgálója. Jézus küldött el, hogy tanítsalak titeket a tökéletesség 2. szintjéről, amely az életszentségre vezet titeket, s amelyet csodák korszakának hívok.

Isten barátai, ez az a szint, amely közvetlenül a tökéletesség 1. szintjét követi, vagyis az első szeretet szintjét. Tudom, hogy élveztétek Lucia tanítását erről a szintről. A tökéletesség 2. szintje az 1. szintből alakul ki, köszönhetően a szeretet gyengédségének, és érzékenységének. Emlékezzetek arra, hogy Isten szeretete gondját viseli azoknak, akik az 1. szinten állnak. Ők nem tudnak sokat Istenről, azon kívül, hogy Ő Mennyei Atyaként törődik velük. Számukra Isten egy nagylelkű atya, aki nem akarja, hogy az Ő gyermekei szenvedjenek.

Isten barátai, a hozzáállás és az ismeret, ami ezekben az emberekben növekszik, arra vezet, hogy Istent úgy lássák, mint a csodák istene. Valóban, ebben a korszakban számukra szükséges csodák történnek, s így ez a Csodák Korszaka.

Mint az édesanya, aki mindig arra törekszik, hogy megvigasztalja síró gyermekét, úgy Isten is mindig az Ő gyermekeinek is a megmentésére siet ezen a szinten. Valahányszor sírnak, Isten mindig jön, hogy megmentse őket, azért, mert ők oly gyengék, és semmijük sincsen, a gyermekien síró hangjukon kívül. Gondoljatok csak 3-18 hónapos gyermekekre, akik nem ismernek más irányt, csak azt, ami a szájukhoz vezet. Bármit, amit a kezükbe vesznek, egyenesen a szájukba teszik. Az ilyen kisgyermek számára minden ehető, s akkor, ha a pocakjuk tele, a világ is jó. Ekkor természetükből adódóan játszanak és mosolyognak. Azonban akkor, ha a pocak üres, sírni kezdenek, és anyukájukat keresik, mert egyedül csak ő tudja őket jóllakatni. És egy édesanya mindig gyermeke szükségleteinek kielégítésére törekszik.

Isten barátai, mindazok, akik ezen a szinten, vagyis a csodák korszakában állnak, olyanok, mint ezek a gyermekek. Csak a materiális, szükségleteket ismerik, arra van gondjuk, mit fognak enni és inni, és fizikailag birtokolni. Számukra csak az a fontos, hogy mindezek birtokában legyenek, minden alkalmas arra, hogy hatalmukba kerítsék, legyen az jó vagy rossz. Az ő örömük és boldogságuk gazdagságból fakadó. Mikor az ilyen jellegű problémák megoldottak, akkor az Isten az Isten. De bármikor, mikor nem találják problémáikra a megoldást, a világ nem jó, és Isten sem él, úgy ismerik Őt, mint aki a gazdagságukról gondoskodó anyagi csodák Istene.

Ezen a szinten Isten valóban kielégíti az ő szükségleteiket. Isten ahhoz az édesanyához hasonlóan cselekszik, aki ha meghallja gyermeke sírását, azonnal a segítségére siet. Isten mindig azért teszi ezt, hogy életük legyen gyermekeinek ezen a szinten.

Isten barátai, ez a szint a csodák keresőinek a szintje a világban. Hamis tanítók kihasználják az ilyen emberek gyengeségeit, azért, hogy megkaparintsák az ő pénzüket. Nagyon sokan vannak, akik ezen a szinten állnak, éppen ezért a hamis pásztorok tanításukat jelekre és csodákra alapozzák, láthatjátok, hogy amikor tanításaik témája a csodák, akkor emberek tömegei jelennek meg, és hallgatják őket. Ezáltal sokakat megtévesztenek.

Csak azok, akik ezen a szinten világosan látnak, és megragadják Isten szeretetét, azok fognak túljutni erről a szintről, és növekednek lélekben. Isten csodáit mindig azért viszi véghez, hogy megnyerje gyermekei szeretetét. Mégis sokan megelégednek a világi dolgok szeretetével, és meggátolják az Istenről alkotott ismeretük növekedését, amely eredménye az elszakadás, végezetül a lélek halála lesz.

Ahhoz, hogy szentek legyetek, tizenöt szinten kell átjutnotok. Ha itt a földön nem éritek el azokat, akkor azokat a purgatóriumban kell elnyernetek.  Isten kedves barátai, küzdjetek keményebben, és arassatok győzelmet szeretettel. Engedjétek, hogy a szeretetetek tartsa Istent szilárdan, szeretetetek mentsen meg titeket. Imádkozom értetek, hogy legyőzzétek ezt a szintet, és lélekben növekedjetek.”

ELMÉLKEDÉS

Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára. ²Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” ⁶Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” ⁸Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: ⁹„Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” ¹⁰Jézus ezt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” ¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. ¹⁴Az emberek, látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” ¹⁵Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

¹⁶Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, ¹⁷hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kafarnaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; ¹⁸a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. ¹⁹Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, ²⁰de Jézus megszólalt: „Én vagyok, ne féljetek!” ²¹Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.

²²Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. ²³Ellenben Tibériásból jöttek hajók, annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. ²⁴Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust. ²⁵Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” ²⁶Jézus ezt válaszolta nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. ²⁷Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.” ²⁸Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” ²⁹Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” ³⁰Erre megkérdezték: „És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? ³¹Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.” ³²Jézus pedig így válaszolt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” ³⁴Erre ezt mondták neki: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

35Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. 36De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. 37Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; 38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

51Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (Jn. 6. 1-40, 51)

A csodák okkal és célért történnek. Krisztus a működését csodával kezdte, azért, hogy felhívja az emberek figyelmét önmagára és az üdvösségről szóló üzenetére. Sajnos, sokak azok közül, akik tanúi voltak cselekedetének, anélkül élvezték ki csodáját, hogy megértették volna annak valódi üzenetét, és felismerték volna értékét. Ezért volt, hogy Jézus csalódottan így szólt a tömeghez: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ó mily sokan vannak azok, akik csodákat kaptak Istentől, és mégis megmaradtak bűnösnek. Keressétek mindig a tanítást is, minden egyes csoda mögött, s ezáltal kerüljetek közelebb Istenhez. Ebben a korban Isten irgalma oly közel van az emberhez, fülei mindig meghallják az ember sírását, azért, mert Isten keresi az emberrel való barátságot. Ebben az időben az emberek azt hirdetik, hogy a csodák istene az ő atyjuk, és a szenvedés nem az ő részük. S valóban, bármikor, amikor sírnak, történik valami, Jézus a megmentésükre siet. Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor Krisztusról szóló ismeretünk még kevesebb volt a jelenleginél. Azok, akik átlépték ezt a szintet, jogosan mondhatják, hogy a személyes problémájuk és szükségleteik imában kevesebb erőfeszítéssel, egyszerűbben jutottak megoldásra, mint most, mikor már életüket teljesen Istennek adták. Mindez azért történik így, mert Isten fokozatosan vezeti őket a materiális szükségletek szintjéről az igazi értékek szintjére. Néhány keresztény mindig a tökéletességnek ezen az alacsonyabb szintjén fog megmaradni, a materiális szükségletek szintjén anélkül, hogy tudnák, hogy mit tesznek.

^„27Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten. ³⁵Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Hallva ezt, panaszkodtak és elhagyták Őt. Hány keresztény panaszkodik most is, amikor az útjuk nehezebbé válik. Hányan hagyják el hitüket, amikor Isten felajánlja nekik az igaz szeretet esélyét. Szent Teréz követte Krisztust, a materiális szükségletek szintjéről az isteni szeretet belső várkastély szintjére. A várkastélyban Jézus bezárja az ajtót a földi csodák előtt, és kinyitja azt a mennyei csodákra. Szent Teréz vissza akart fordulni, mikor meglátta az utazás nehéz útját, de Jézus nevén szólította: „Teréz, ez az Én szeretetem kelyhe, szerelmeimnek ajánlom ezt fel.” Ó erre így válaszolt: Ha tudtam volna, hogy ily rögös a Te utad, nem követtelek volna, de most megnyerted a szívemet, s én szeretlek Téged, nem hagylak el újra, s követni foglak, bárhová is mész. Jézus bölcs vagy és szerető, így hát nem csoda, hogy kevés barátod van. Csak a türelmes szeretők ízlelik majd meg a Te szereteted és a Te kelyhed édességét.”

Valóban, sokan megragadnak ezen a szinten, még akkor is, amikor Krisztus a békesség egy jobb fokára vezetné őket. Sokan azok közül, akik elérték a szeretet várkastélyát, betörik a materiális csodák ajtaját, és visszatérnek a szükségletek, vagyis a csodák korszakához. Ezáltal elhagyják Krisztust, az igaz értékeket, és a hiábavalóságok után rohannak. A megnyugvás, melyet a szív keres, nem ezen a szinten található. A csodák, amelyeket kerestek, nem elégítenek ki titeket. Megnyugvásotok Krisztus keresztjének fenséges útjából fakad. Békétek Krisztus szeretetének lángoló tüzében lelhető. Jöjjetek és hagyjátok elemészteni magatokat ebben a tűzben, azért, hogy örömmel teljetek be. Ne maradjatok ezen a szinten, sokkal gyönyörűbb dolgok várnak rátok fölötte. Jöjjetek és másszuk meg a szeretet létráját. A tetején a legnagyobb csodát találjátok majd.

Krisztus:

„Szeretetem gondoskodik azokról, kik ezen a szinten állnak, azért, hogy megnyerjem az ő saját szeretetüket. Sokan közülük azonban nem ragadják meg szeretetemet, nem engedik meg szeretetemnek, hogy birtokolja az ő szívüket, inkább csak a csodáim iránt fogékonyak, s a csodák nélkül Isten nem létezik számukra.

Ez az, ahogyan sokan elutasítják az életszentségre szóló meghívást, és a tökéletességre vezető utat. Létezik egy dolog, amely édesebb a materiális dolgoknál, és ez az Én kelyhem. Van valami, ami érdekesebb, mint a csodák, s ez az Én szeretetem békéje. Létezik egy kenyér, amely drágább, mint amitek van, s ez az Én Testem.

Gyermekeim, miközben a tökéletesség létráján másztok, sok értékkel találkoztok majd. Megáldalak titeket, hogy lépjetek előbbre a tökéletesség útján az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

IMA:

Ó Uram, nyisd meg a szemem, hogy lássam a csodák árnyéka fölött a Te szereteted nagyságát. Életem minden egyes csodája vezessen közelebb szeretetedhez, és a Te jóságod ismeretéhez. Légy erősségem gyengeségben, hitem a félelemben, és üdvösségem a halálban. Ámen

A TÖKÉLETESSÉG HARMADIK SZINTJE

AZ ERŐ ÉS A HATALOM SZINTJE

2004. július 4.

„Örülök, hogy imádkozni látlak titeket, július havában ez a hónap a kegyelem hava. Mindazok, akik felismerik ennek a kegyelemnek a fényét, és imával válaszolnak a meghívásra ebben a hónapban, áldottak Isten által. Ó mily boldog vagyok, hogy Jézus elküldött hozzátok, arra kért, hogy a tökéletesség 3. szintjéről beszéljek nektek, amelyet az Erő és a Hatalom szintjének hívok. Júdás apostol vagyok. Az apostolok közül a legközelebbi kapcsolatban voltam Jézussal.

Az élő Isten kedves barátai, már sokat hallottatok az első és a 2. szintről. Most azzal kezdjük, hogy leszögezzük, hogy ez a tökéletességnek egy aktív szintje. Ez a tudat aktív szintje, ahol az ember mindig igényelni és birtokolni akar. Ez az a szint, ahol a hit sokféle módon indul fejlődésnek.

Ezen a szinten az emberek – noha megtapasztalták Isten csodáját a 2. szinten, – az imákat parancsnak tekintik. Úgy gondolják, hogy mindaz, amit megkaptak Istentől a múltban, az ő hatalmuk és parancsoló erejük által történt, s nem értik meg, hogy mindez valójában Isten szeretete általi.

Gondoljatok az 1-2 éves gyermekre, akinek magabiztossága édesanyjába vetett bizalom által alakult ki, aki mindent megtett, amire a gyermekének szüksége volt. Eljön az az idő, mikor ez a magabiztosság hatalommá és tekintéllyé válik. Ezek után már nem kérlelni fog a gyermek, hanem követelni fog, hogy az övé legyen mindaz, amit meglát. Ha egy ilyen gyermek meglátja, hogy valaki egy játékot tart a kezében, ami nem az övé, rögtön el akarja venni azt tőle. Mindaddig meg akarja azt szerezni, amíg látja. Nincs benne félelem, mert még sosem tapasztalta meg, hogy valaki ne teljesítse akaratát. Minden az övé, mert az édesanyja mindig megadja neki mindazt, amit csak kér.  Ezért nem foglalkozik azzal, hogy ki tartja azt a játékot, úgy hiszi, hogy az a játék az édesanyjáé, vagyis az övé. Az ilyen gyermek hisz a sírásának az erejében is. Az ő sírása lesz az ő hatalma. Ezért van az, hogy amikor valamit birtokolni akar, de nem tudja, a tekintélyéhez fordul, vagyis erővel sírni kezd. Sírásának hatása készteti a személyt, aki a játékot tartja arra, hogy odaadja azt neki. Ez az, ahogyan a gyermek gyakorolja az ő hatalmát, tekintélyét.

A Csodák Korszaka adja nekik azt a gondolatot, hogy mindent birtokolhatnak, amit csak meglátnak. Emiatt láthatjátok, hogy egyesek ezen a szinten mindenre igényt tartanak, amit meglátnak vagy megkívánnak, anélkül, hogy fontolóra vennék Isten akaratát. Amikor az ilyen emberek ezen a szinten kinyitják a Bibliájukat, semmit nem látnak, csak Isten ígéreteit és a hatalmat, amellyel rendelkeznek. Mindig ezekre az ígéretekre és hatalomra hivatkoznak, akár igazuk van, akár tévednek. A céljuk és életszentségük attól függ, amit megszereznek.

Isten mindig segít rajtuk a megaláztatásokkal azért, hogy felmagasztalja őket. Csak azok, akiknek nagy a szeretete, képesek megérteni Istennek ezt a szent tanítását, és lélekben növekedni. Sokan, akik nem szeretnek eléggé, megrekednek ezen a szinten, vagy teljesen visszaesnek a világba.

Szeretet barátai, ne vágyakozzatok arra, hogy itt maradjatok, számos gyönyörű dolog létezik magasabb szinten. Vessétek alá magatokat Isten szeretetének és növekedjetek.”

ELMÉLKEDÉS…

⁵¹Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. ⁵²Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamáriaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. ⁵⁴Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!” ⁵⁵De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. ⁵⁶Ezután más faluba mentek. (Lk. 9.51-56)

Láthatjuk hát, hogy ez a szint az erő, a hatalom, és a tekintély kereséséről szól. Léteznek azonban olyan erők és hatalmak, melyek sokkal értékesebbek annál, mint amik az ego és a test szükségleteit noha kielégítik, cserébe viszont erőtlenné és üressé teszik az embert. Ezen a szinten meghívást kapunk, hogy hatalmat gyakoroljunk a bűnök felett, hogy felebarátainkért végzett szolgálathoz megszerezzük a szükséges erőt, hogy saját szenvedélyeink felett meg tanuljunk uralkodni, s hogy saját akaratunkat és belső valamint külső képességeinket kordában tartsuk. Mindezekért szükséges kérni az Istentől, hogy adja meg számunkra az erő és a hatalom ajándékát. Legyetek alázatosak az Úr, a Mindenható Isten előtt, s Ő majd felmagasztal titeket. Páduai Szent Antal megalázta önmagát az Úr előtt, s mindenekelőtt erőt kért az Úrtól igehirdetői szolgálatához, s hatalmat a bűnök felett. Ezért cserében Isten megajándékozta őt a gyógyítás és a csodák kegyelmeivel, sőt hatalmat adott neki a teremtmények felett. Feljegyezték róla, amikor Riminiben halászoknak prédikált, hogy azok kigúnyolták őt. Antal szomorúan ment a folyópartra – a hagyomány szerint a Marecchia partjára, ott ahol az az Adriába ömlik – és a tenger felé fordult és így kiáltott: “Halak! Jöjjetek! Legalább ti hallgassátok meg, mit beszélek Istenről!” Szavai hatására nyilvános csoda történt: egyszerre megmozdult a víz, és több ezer hal dugta ki a fejét a folyóból, majd a szent felé fordultak, és végighallgatták szónoklatát.. A zord halászok erre megrémültek, majd magukba szálltak és megtértek.

Mindazok, akik jól használják fel a tökéletességnek ezen szintjét, a későbbiekben is képesek lesznek lélekben növekedni, s kevesebb nehézséggel fognak viseltetni a többi szint teljesítésében. Gondoljátok csak el, ha birtokoljátok az erőt gyengeségeitek felett, s hatalmatok van az akaratotok felett, akkor miféle akadályok hátráltathatnak titeket, hogy elérjétek a tökéletesség legmagasabb fokát. Tegyen képessé minket ennek a szintnek a kegyelme, hogy növekedhessünk Isten szeretetében. A Mennyei Atya sokszor megengedi, hogy azok megbántsanak minket, akiket mi is megbántottunk, azért, hogy meg tanuljunk jónak lenni. Legyünk hát jók, és imádkozzunk szüntelenül. Mindig azt tűzzük ki célunkul, hogy azt a harcot vívjuk meg, amelynek tétje a saját és felebarátaink lelki üdvössége.

Krisztus:

„Ezen a szinten az én gyermekeim szüntelenül erőből akarják birtokolni a materiális dolgokat. Ezt az erőt felhasználják a szolgálatra, és a bűnök feletti hatalomra, így ezáltal egyszerűen növekednek és érnek el magasabb szinteket.

Gyermekeim, ezen a szinten viselkedésetek hasonuljon ahhoz, ahogyan hatalmat gyakoroltok a bűnök felett, és ahogyan erővel rendelkeztek a szolgálatban. Tekintélyetek kövesse ezt az erőt. Maradjatok meg az én szeretetemben és növekedjetek.”

IMA:

Drága Úr Jézus Krisztus, tedd szabaddá szívem, a hiúságok, hiábavalóságok, a gőg, és az önteltség bilincseitől. Alakíts ki szívemben buzgó, izzó vágyat, hogy szent életet éljek, erőt, hogy dolgozzam a szőlőskertedben, és békét, hogy szeressek másokat, úgy, ahogyan Te szeretsz minket. Vezéreld életemet a Veled való tökéletes egység elérése felé. Engedd, hogy mindig békét leljek a Te szerető gyengédségedben és gondviselésedben. Ámen.

A TÖKÉLETESSÉG NEGYEDIK SZINTJE

A KREATIVITÁS SZINTJE

2004. július 5.

„Örvendjetek mind, akik szomjasak vagytok a tökéletességre. Mesteretek szeret titeket. Létrát adott nektek, hogy rajta felmenjetek a tökéletesség útjára. Jöjjetek mindnyájan, akik szomjasak vagytok a tökéletességre. Jöjjetek, és lépjetek fel arra a létrára, amely a tökéletesség útjára vezet. Ó mily kiváltságosok vagytok, hogy nektek adatott a tökéletességről szóló tanítás! Ó mily szerencsések vagytok, hogy megismerhetitek, amit arra rendeltek, hogy tudjatok! Áldottak vagytok.

Én vagyok testvéretek, Assisi Szent Ferenc. Azért jöttem, hogy tanítást adjak nektek a tökéletesség negyedik szintjéről, amelyet a Kreativitás Szintjének nevezek.

Ez az a szint, ahol Isten háza népének találékonysága kezdődik. Ez az a szint, ahol az emberek először döbbennek rá arra, hogy mit tehetnek Istenért. Más szavakkal mondva, ez a szint hozza napvilágra az ember talentumát, Isten háza népe között. A tökéletesség ezen szintjének egyik érdekessége, hogy ez határozza meg, amit a jövő embere tesz, vagy amilyen lesz az Istennel kapcsolatos dolgokban. Ha valaki jól munkálkodik ezen a szinten, akkor annak jövőbeni lelkisége és szellemisége ragyogni fog. Máskülönben lelki fényességét részben vagy teljesen elveszíti.

Ebből adódóan, kedves barátaim, figyeljetek hát jól. A lélek minden egyszerű szívet tanítani fog. Az én feladatom az, hogy rámutassak néhány dologra és a lélek majd a többit megteszi.

Krisztus barátai, mennyire élveztétek az eddigi tanításokat? Tudom, hogy nem tekintitek értéktelennek azokat. Rendkívüli tanítások ezek az életszentségre és a tökéletességre. A kreativitás szintje a tökéletesség harmadik szintjében gyökeredzik. Had hozzalak le titeket a természetes dolgokhoz, hogy aztán tisztán lássatok a lelki dolgokban. Miközben egy gyermek növekedik, elhagyja az egyszerű látvány szintjét, ahol csak az édesanyját ismeri. Ez a szint az első szeretet szintje, amit már ismertek. A gyermek minden vigaszt és örömet anyja karjaiban lel. Ebből a szintből növekszik a gyermek, hogy felfedezze az ő száját és nyelvével az édes ízt. Ez a fogyasztói korszak. Amit csak elér, azt a szájába teszi. Ezen a szinten minden fogyasztható. Növekszik, hogy felismerje a körülötte lévő embereket. Először a család tagjait, majd azokat, akik a világban mellette versenyeznek a korlátozott számban elérhető élelemért. Ez az önzés korszaka. A gyermek ebben a korszakában mindent megkíván és követel, amit csak meglát. Ezért elkezd kutatni a hatalom és a tekintély után, hogy egyedül őt illesse meg a nemzetek gazdagsága. Ez a szint az Erő és Hatalom szintje, amelyről már tanítást kaptatok. Ettől a kortól kezdve a gyermek felfedezi, hogy „alkoss, hogy birtokolhass”. S ekkor az utánzás elkezdődik. Az első személy, akit utánozni kezd, az édesanyja vagy az édesapja. 

A fiúgyermek megtanulja, hogyan tervezzen házat fából, hogyan másszon fára, hogyan kell tanítani, és hogyan kell parancsolni. A leánygyermek megtanulja, hogyan kell főzni törött edényekkel és nyitott konzerves dobozokkal, hogyan kell gyereket nevelni játék babákkal, és hogyan kell a családban apró-cseprő dolgokat elvégezni. Ez általában kettő és öt éves koruk között történik. A figyelmes szülők mindig észreveszik gyermekük ezen korszakát, akik képességeiket meghaladó feladatokra vállalkoznak, vagy kockázatos munkát akarnak elvégezni, mely megsebesítheti őket.

Krisztus barátai, az a jó tanácsom azoknak a szülőknek, akiknek ilyen korú gyermekei vannak, hogy tanulják meg elkerülni a megdorgálást, a szemrehányást, és a rendreutasítást vagy a kemény szavakat gyermekeik felé. Amire szükségük van, az a gyengéd helyreigazítás és dicséret. A dicséret a legnagyobb dolog, amelyre szükségük van fejlődésük érdekében. Fogadjátok el őket, dicsérjétek meg, és kedvesen javítsátok ki cselekedetüket. Biztosítalak titeket, hogy örömmel fognak dolgozni és növekednek szeretetben.

Most, hogyan tudnánk ezt a tökéletesség szintjére hozni? Nincs sok különbség köztük. Isten háza népe között az emberek a tökéletesség ezen szintjén felfedezik, hogy „alkoss, hogy birtokolhass”. A lelkesedésük és buzgóságuk Isten munkája iránt ezen a szinten születik meg szívükben. A buzgóság löki őket Isten munkájának mezejére. Sokszor úgy folytathatják munkálkodásukat, hogy talán nem tudják befejezni. Néhány vezető azt hiheti róluk, hogy csak dicsekszenek, hivalkodnak és kérkednek az emberek felé. De nem, ők nem ilyenek. Őket Isten munkája iránti buzgóságuk vezérli. Esetleg láthatjátok őket tévesen tanítani vagy imádkozni, de ekkor ne fedjétek meg őket kemény szavakkal, és ne utasítsátok rendre őket, mert lerombolhatjátok Isten ajándékát bennük. Hallgassatok rám mindnyájan, ti vezetők Isten családjában, ti vagytok az édesanyjuk és édesapjuk ezeknek a gyenge lelkeknek. Fogadjátok el őket úgy, ahogyan vannak. Értékeljétek munkájukat. Dicsérjétek meg erőfeszítéseiket, és szeretettel, kíméletesen javítsátok ki hibáikat.

Értsétek meg vezetők, hogy a kemény, nyers rendreutasítás félénkké, gyávává, lustává teheti őket, valamint konokká a bűnben és gyűlöletet kelthet szívükben. Mindig dicsérjétek, és szeretettel korrigáljátok őket. Ó vezetők, legyetek körültekintőek abban, ahogyan ezen a szinten az emberekkel éltek, mert ez a szint az utánzás szintje is. Ezen a szinten mindent utánoznak, ami csak felkelti az ő érdeklődésüket. Ha helytelenül viselkedtek, akkor bűnösek lehettek botrányokozásban.

Végezetül Isten kedves barátai, ezen a szinten, amint látjátok, sokat időzöm, hogy tanácsokat adjak vezetőiteknek. Azért, mert a ti növekedésetek az ő kezükben van. De nektek még mindig megvan a saját akaratotok, hogy megbirkózzatok minden helyzettel, és azzá legyetek, akik lenni akartok. Hogyan tudjátok ezt megtenni? Tanuljatok meg Jézus Krisztusra tekinteni. Ő legyen a ti Mesteretek és Megváltótok! Minden dologban utánozzátok Őt. Ne csüggedjetek el, amikor az emberek félre értenek titeket! Mindaz, amit szeretettel tesztek igazolt. Az, aki szereti a bűnösöket, nem azért szeret, mert nincs tisztátalanság az ő szeretetükben, hanem azért, mert a szív, amely szeret tiszta; és Isten a Szeretet. Ne legyetek túl büszkék! Tanuljatok alázatossággal! Vágyakozzatok mindig a tanulás után, és vezetőitek bölcs tanítását szeretettel fogadjátok. Legyetek engedelmesek és egyszerűek. Legyőzitek majd a világot.”

ELMÉLKEDÉS

A lelki életben az ember mindig arra törekszik, hogy bebizonyítsa, mire képes. Sokszor a közösségi összejöveteleken, imaalkalmakon is azon versenyeznek, hogy ki legyen a vezető. A kegyelem hiányát érzékelik, ha az imacsoportokban nem ők vezetnek, boldogtalannak és elégedetlennek érzik magukat. Úgy tekintenek magukra, mintha aznap nem részesültek volna áldásban, vagy nem lennének kiváltságos helyzetben. Ha hosszú ideig mellőzik őket, úgy kezdenek magukra tekinteni, mintha méltatlan szolgák lennének. Értéktelenségük oka minden bizonnyal az, hogy nem veszik őket észre. Szívük mélyén féltékenység alakul ki azokra, akik kedvezményezett helyzetben vannak.

Ennek a korszaknak azonban van egy vitathatatlan előnye. Ezek az emberek fáradhatatlanul dolgoznak az Úr szőlőjében. Csak munkálkodnak, de nem panaszkodnak. Még a legfárasztóbb munkákat is mosollyal az arcukon végzik el. Ha egy közösségnek vannak ilyen tagjai, akkor ők megkönnyítik és érdekessé teszik a térítő, igehirdető munkákat. Éppen ezért lelki vezetőiknek, közösség vezetőknek nagy odafigyeléssel kell gondoskodniuk lelki fejlődésükről. Dicsérjék meg, s értékeljék erőfeszítéseiket, s hibáikat, tévedéseiket szeretettel javítsák ki.

Mindazoknak, akik ezen a szinten állnak, meg kell tanulniuk alázatosnak lenni, ahhoz, hogy képesek legyenek a lelki növekedésre. Meg kell tanulniuk elfogadni, ha munkálkodásukban helyreigazítják őket. Csak azért, mert képesek valamit megtenni, még nem biztos, hogy teljesen értik és ismerik is azt. Úgy tartja a mondás, hogy a bölcsesség a korral jár. Fogadjátok el, hogy gyakran az idősebbek óvatossága nem gyengeség, hanem bölcsesség. Engedjétek, hogy a lélek vezérelje tetteiteket. Soha ne álljatok ellent a Szentlélek lelketekben megnyilvánuló indíttatásainak. Mindig és mindenhol engedelmeskedjetek neki.

Krisztus:

„Gyermekeim, építeni mindig nehezebb, mint rombolni. Tartsátok szilárdan, amitek van és védelmezzétek azokat, amik nektek adattak. Dolgozzatok mindig keményen, hogy megsürgessétek Isten Országának eljövetelét a földön. Bátorítsatok több munkást az én mezőmben, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Imádkozzatok, és kérjétek Isten segítségét, mert nélkülem semmit sem tehettek. Én vagyok a Haláltusát vívó Jézus Krisztus, aki meghív titeket arra, hogy növekedjetek szeretetben. Így hát megáldalak titeket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen.”

IMA:

Ó isteni lélek, a Mennyei Atya Lelke, gerjessz szívemben buzgóságot ügyeidért való munkálkodásra.  Távolítsd el belőlem a lelki tévedést és sötétséget. Tégy engem a megújulás eszközévé műveidben, s ne engedd, hogy valaha is beleunjak vagy belefáradjak ebbe a feladatba. Ismertesd meg velem mindig a Te utadat! Ámen

A TÖKÉLETESSÉG ÖTÖDIK SZINTJE

AZ ÉBERSÉG ÉS A TUDATOSSÁG SZINTJE

2004. július 6.

„Boldog vagyok, hogy július havában hozzátok küldtek engem. Én vagyok Brigitta az Élő Isten szolgája. Barátaim, Jézus szeret titeket, mindig rátok gondol. Szemeit mindig azokon tartja, akiket Vére árán megváltott. Engedjétek, hogy megtaláljon titeket. Vigasztaljátok és szeressétek Őt.

Krisztus barátai, mily szerencsések vagytok, hogy megláthatjátok azokat a gyönyörű tanításokat, amelyeket a Menny nektek ad. Jézus kiveti rátok hálóját, hogy kifoghassa szereteteteket. Nagy szentekké akar tenni titeket. Ó engedjétek, hogy megragadjon most titeket! Engedjétek, hogy kifogjon titeket, amíg ifjak vagytok. Ifjúnak lenni annyit tesz, mint ifjú szeretőnek lenni, ami a szeretet érintetlen szívét jelenti. Szüksége van rátok most! Szüksége van a szeretetetekre!

Ma azért jöttem, hogy leckét adjak nektek a tökéletesség ötödik szintjéről. Ez az Éberség és Tudatosság szintje. Ez a spiritualitás legkritikusabb szintje. Mindazok, akik túlélik ezt a szintet, meglátják, hogy a gyermek eléri a gondolkodás és az érvelés korszakát. Bármilyen bűnt is kövesen el, azzal neki kell elszámolnia.

Világosság gyermekei, figyeljetek és tanuljatok. Az Isten mindig engedélyt ad gyermekeinek, hogy átmenjenek ezen a szinten. Ő az, aki visszavonja oltalmazó kegyelmét és megengedi, hogy próbára tegyenek a bűnös világ hullámai. Meg akarja határozni szereteteteket azáltal, hogy felnyitja szemeteket arra, amiből legtöbbetek van, hogy szeressétek Őt. Ezen a szinten mindig megismerteti barátaival a múltat és bemutatja nekik a jövő nehézségeit és akadályait. Ezt azért teszi, hogy megmentsen titeket önmagatoktól.

Tudnotok kell, ha hatalmába kerít titeket, és erőt vesz rajtatok a szégyen múltatok miatt, akkor nélkülözni fogjátok Krisztusotokat. Ha most, amikor magatokat bölcsnek hiszitek, tartalékolni kezditek erőtöket, és visszavesztek áldozathozatalaitokból, akkor idővel egyre gyengébbek, és gyengébbek lesztek, és amit meg akartok takarítani, az haszontalan dolgokra vész el, s hiábavalóságoknak áldoztok.

Ahhoz, hogy legyőzzétek ezt a korszakot, ne bánjátok meg a múlt egyetlen áldozathozatalát sem, mert azokat mind elfogadta Isten. Egyetlen jövőbeli Istennek nyújtott áldozat sem nagyobb azoknál. S valóban, azok az áldozatok az oszlopok, melyek erőt adnak, és életben tartanak titeket a szeles és esős napokban. Ne csökkentsétek az Istennek nyújtott áldozataitok számát. Találjatok rá időt és alkalmat, hogy megtegyétek azokat, miközben hiteteket szilárdan őrzitek. Ne próbáljátok megmenteni életeteket! Engedjétek meg Istennek, hogy Ő tegye meg azt nektek! Ne növekedjetek büszkeségben és gőgösségben, mert mindaz, aki öntelt soha nem jut tovább erről a szintről. Biztosan el fognak bukni, mert semmit nem tanultak. Könyörgöm hozzátok, keressétek Isten szeretetét. Tanuljatok sokat Róla ezen a szinten. Fedjetek be mindent imával! Krisztus mindig a segítségetekre siet majd. Ő áldjon meg titeket, s én távozom tőletek.”

ELMÉLKEDÉS

Jel.2:2-4: ²Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket. ³Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. ⁴De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.

Elfelejtettétek az első szeretetetek örömét és békéjét? Elfelejtkeztetek a mennyország szándékáról? „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.”

Ennek a szintnek nagy előnye számunkra, hogy lehetőséget biztosít nekünk, hogy felismerjük hová fektettük le hitünk alapját. Azok, akik ezt az alapot csodákra fektették le, többé már nem látnak csodát. Azok, akik hitük hatalomra és tekintélyre alapozták, többé már nem bírnak jogosultsággal, sem kötelező erővel. Azok, akik lelkiségüket arra alapozták, amit önmaguk képesek véghezvinni, többé nem rendelkeznek már azzal az erővel, ami a munkálkodáshoz szükséges. Úgy tűnhet, mintha Isten visszavonta volna mindazt a kegyelmeit, amely a munkát könnyűvé, s a hűséget és az odaadást édessé tehetné.

„Őrizzétek meg a rátok bízott kincset”, a hivatásotokért érzett lelkesedést, a küldetésetek iránti buzgalmat, az ima iránt érzett szeretetet, amelyet megéreztetek, mikor először ajánlottátok magatokat Isten szolgálatára. Vessétek ki magatokból a hiábavaló gondolatokat, amelyek a múlt erőfeszítéseire emlékeztetnek titeket, különben elnyel titeket a múlt dicsősége. Amilyenek most (a jelenben) vagytok, olyan vagytok az Isten színe előtt is, vagyis nem a múlt, hanem a jelen emberei vagytok.

Minden szenvedés, amely izzásban tartja a lángot ezen a szinten, előbb vagy utóbb elvezet egy mélyebb találkozásra Krisztus szeretetével. Ez a szint nem minden esetben nyúlik hosszúra. Ahogy Szent Brigitta is mondta, Krisztus hamar a segítségükre siet azoknak, akik életben tartották az első szeretetüket. Értük jön, eljegyzi magéval őket, s kegyelmének magasabb fokára viszi el őket.

Krisztus:

„Gyermekeim, soha nem hagyok el senkit, aki ezen a szinten van, habár megengedem, hogy próbára tétessék azért, hogy megerősödjön. Gyermekeim, azt akarom, hogy ismerjetek, és tudjátok, ki vagyok. Tudjátok meg, hogy én vagyok a Keresztre Feszített Szeretet. Jöjjetek, és menjünk együtt, kövessetek engem a szeretet palotájába. Ott megmutatom nektek, hogy ki vagyok. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen”

IMA:

Irgalmas Istenem, ne hagyj engem árván a siralom völgyében. Esdeklem hozzád, Krisztus kínszenvedéseinek érdemeire hivatkozva a szegény bűnösök megtéréséért, de különösen a saját megtérésemért. Vonzd magadhoz lelkem minden erejét! Lobbantsd lángra szívem a Te szereteted legtisztább és leghevesebben izzó ajándékával. Tartsd meg ennek a tűznek lángjait mindaddig, míg Szereteted teljesen el nem emészt! Atyám, ezt a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérem tőled! Ámen

A TÖKÉLETESSÉG HATODIK SZINTJE

A SZERETET IGAZ BARÁTAINAK SZINTJE

2004. július 7.

„Az Úr áldása legyen veletek, szeretete növekedjen bennetek, hogy képesek legyetek Őt viszont szeretni. Nővéretek vagyok, Teréz, akit ti a gyermek Jézusról neveztek. Örömteli ez a nap, mert Jézus elküldött hozzátok, hogy tanítást adjak nektek, a tökéletesség hatodik szintjéről, melyet én a Szeretet Igaz Barátainak szintjének nevezek. A Szeretet igaz barátai azok, akik már megízlelték a Szeretet szeretetének édes kelyhét. Megpillantották már Krisztus valódi személyét, és még mindig arra vágyakoznak, hogy az igaz Szeretet barátai legyenek.

Krisztusban kedves barátaim! Krisztus akkor választott ki engem, amikor még semmit sem tudtam. Az Ő szeretete gondomat viselte bűnös voltom ellenére. Fiatal koromban kézen fogott, és amikor segítségre szorultam, úgy bánt velem, mint egy édesanya. Gondoskodott rólam és megerősített engem. Amikor semmi mást nem tudtam, csak enni, Ő táplált engem. Gyámoltalan napjaimban, amikor még mindig nem tudtam mást, csak mindent magaménak akartam tudni, Ő megóvott és oktatott engem. Krisztus szeretete mindig beárnyékolt, noha én nem ismertem Őt.

Isten gyermekei, ugyanígy történnek mindezek a dolgok azokkal, akik a tökéletesség szintjeit járják végig. Isten szerető gondoskodása, amely megnyilvánul a tökéletesség eddigi szintjein, nem engedi meg, hogy Krisztus igaz természetét megláthassátok. Ezen szint előtt, az egyetlen dolog, amit biztosan tudtok, hogy mik a materiális szükségleteitek, és csak az üres erőt, hatalmat ismeritek és az értéktelen csodákat. Krisztus mindig kielégíti szükségleteiteket azért, hogy az Ő szeretetéhez közelebb vonzzon titeket.

Emlékezzetek az első szintre, az első szeretet szintjére. Gondoljatok a második, vagyis a csodák korszakára, a harmadik, vagyis a hatalom és a tekintély szintjére, a negyedik kreativitás szintjére, s végül a kritikus éberség korszakára. Mindezeken a szinteken a testi szükségleteitek szemével látjátok Istent. Az ember nem képes a materialista dolgokon túlra tekinteni. Nem tudják, hogy léteznek értékek azon túl is, amit szemükkel látnak.

Az ötödik szinten az Isten megengedi az embernek, hogy megtapasztalja az első megdöbbenést. Megengedi, hogy felfedezze az ember saját életútjának jelen állapotát. Ezen a szinten az emberek megbánják az elmúlt évek hibás tetteit és beismerik annak bűneit. Az utazás (a tökéletességre vezető út szintjein való feljebbjutás) ezen a szinten lehetetlennek tűnik. Isten az, aki megengedi az embernek, hogy mindezeket a dolgokat lássa, hogy megmentse őket saját maguktól.

Krisztus barátai! Láthatjátok, hogy ezen a szinten Jézus gyorsan a segítségére siet barátainak, hogy megmentse őket, és elvigye őket Isten szeretetének jelenlétébe. Érdekes dolgok történnek, mivel Jézus bezárja az ajtót az értéktelen és földi csodák előtt, de megnyitja a mennyei csodák és értékek előtt. A szeretetnek ezen a fokán Jézus felfedi az Ő igaz, valódi természetét. Jézus mint a Szeretet nyilatkoztatja ki önmagát barátainak, s felfedi hogy a Szeretet Kereszt, és a Kereszt megváltás és üdvösség.

Sokan Isten gyermekei közül harcolni kezdenek Vele a Szeretet ezen fokán. Néhányan betörik az ajtót és visszafutnak a haszontalan dolgok világába. Mások azonban még mindig követik Krisztust és megízlelik az Ő szeretetét. Mindazok, akik követik Krisztust és belépnek a tökéletesség hatodik szintjére, felfedezik a szeretet édességét és az igát, melyet a szeretet helyezett a vállukra, könnyű elviselniük.

Isten gyermekei! Ez az a szint, ahol elérhető a tökéletes szeretet. Amikor azt mondom, hogy tökéletes szeretet, úgy értem, hogy a szeretet, amely nem ragaszkodik a saját önelégültségéhez. Az első szeretetben az ember ahhoz a szeretethez ragaszkodik, amit viszonzásul kap attól, akit szeret, de ebben a tökéletes szeretetben az ember arra gondol, hogy mit ajánljon fel annak, akit szeret. Az első szeretet leginkább az anyai szeretethez hasonlít, amely megtanít arra, hogyan szeressünk, de a tökéletes szeretetben az ember Krisztusra tekint, és Ő a szeretet egyetlen igaz példaképe, aki megtanít arra, hogy valójában hogyan szeressünk.

Nekik ezen a szinten Krisztus feltárja, hogy a szeretet öröme az áldozatból fakad. Megtanítja nekik, hogyan szeressék azokat, akik keresztre feszítik a Szeretetet. Akik növekedni akarnak hitben ennek követését könnyűnek találják. S valóban, ez az a pont, ahol elkezdődik a tökéletességre vezető utazás, és mostantól kezdve minden, amit tesznek, sokszoros kegyelemmel válik áldottá. Most hát távozom tőletek, ezzel a kis tudással magatokra hagylak, később majd sokkal többet fogtok tudni.”

ELMÉLKEDÉS

Ezen a szinten, mikor több áldozathozatalt vállalunk, az Isten elülteti az ember lelkében az isteni szeretet kegyes fáját. Ez a misztikus fa, ahogyan a többi fa is teszi, növekszik gyökérzetével, törzsével, ágazatával, leveleivel, virágaival és gyümölcseivel.

A fa gyökérzete: azok erények, melyeket a szeretet maga szerez meg, s kilenc ilyen legfőbb erényből áll.

1. valódi bűnbánat és a szentségek gyakori vétele
2. a parancsok és szabályok betartásának kegyelme
3. Istenfélelem kegyelme
4. az önmegtartóztatás kegyelme
5. az elcsendesedés és a bűnre vezető alkalmak elkerülésének kegyelme
6. az elmélkedés kegyelme
7. alázatosság kegyelme
8. engedelmesség kegyelme
9. felebarátaink szeretetének kegyelme

A fa törzse: a minket körülölelő isteni Akarat kegyelme.

Az ágazat: az élő hit kegyelme, mellyel az ember anélkül képes belenézni az Igazság Napjába, hogy az elvakítaná; valamint az isteni védelembe vetett hit, mellyel még a hányattatások közepén sem csügged el. A buzgó vágy és a szilárd elhatározás, valamint egyéb belső megnyilvánulások kegyelme, amely folyamatosan az igaz szeretet elérésé felé vezérel. S végül az állhatatosság kegyelme a fa alá ültetve található.

A levelek: ingyen kapott új kegyelmek, úgymint a belső édesség és öröm, a lelki boldogság, a gyengédség, vagy a könnyek, elragadtatás, extázis. A levelek a fa díszei, és segítenek megérlelni a gyümölcsöket.

A virágok: a dolgos és hősies erények, amelyeket a szerető lélek terem.

A gyümölcsök: azok a megpróbáltatások, szenvedések, üldöztetések, melyeket az ember türelemmel visel el, amikor megengedi azokat Isten az életükben, vagy amiket önként vállalnak, csakhogy jobban szolgálhassák Őt, vagy követhessék Jézus Krisztust az ő szenvedésében is.

Ez a Szeretet Igaz Barátainak szintje. Itt kezdődik a szeretet szent jegyessége, az emberi lélek jegyessége, mély egyesülése az Istennel. „A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! ⁹Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át. ¹⁰Aztán köszön, s így szól szerelmesem: ¹⁰Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! ¹¹Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. ¹²A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. ¹³Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! ¹⁴Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.”(Ének2.8-14)

Krisztus:

„Én vagyok az igaz Szeretet. Bárki, aki követni akar, hagyjon el mindent és kövessen. Mindazok, akik szeretettel követnek engem, az Én utamat könnyűnek találják majd. Meglátják majd, hogy Én jó vagyok. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

IMA:

Drága Megváltó Jézusom! Alázatosan könyörgök Hozzád, hogy vésd szívembe a Te keserű kínszenvedésed jegyét. Nyisd meg lelki szememet, hogy mindig a Te keresztutadat lássam. Segíts nekem, hogy az életem Golgotáját végigjárjam, egyesülve a Te szent kínszenvedéseddel. Fogadd el szerény szeretetem áldozatát, amit Neked, mint jegyesemnek adok. Jézus, Te légy az én mindenem! Ámen.

MEGHÍVÁS A TÖKÉLETESSÉGRE

A TÖKÉLETESSÉG HETEDIK SZINTJE

ISTEN ORSZÁGA IGAZ ÉRTÉKÉNEK SZINTJE

2004. július 8.

Látomásban láttam Isten egyik szentjét három kis kerub táraságában. Közelebb jött, és a szent így szólt:

„Mily áldottak mindazok, akik meghallják és hajlandóak elsajátítani a szentség üzenetét, övék lesz az életszentség. Isten országa eljön közétek. Lássatok, hogyan kíván átalakítani titeket Istenetek, tökéletességről szóló leckéket választott ki nektek és megbízta szentjeit, hogy tanítsa az övéit, akik versenyt futnak. Mily szerencsés ez a nemzedék! Mily áldottak a kicsinyek, akik meglátják az eljövendőket, és a nekik adatottak nagyságát! Többet gyűjtenek majd az élet eledeléből és élvezik majd a megváltás békéjét. Én vagyok Rita Isten szolgálója.

Krisztus barátai, a remény szerető üzenetével jöttem. Ez a tökéletesség üzenete. Ez a békesség üzenete. Ma nektek adom a leckét, amely a tökéletesség hetedik szintjéről szól, amelyet az Isten Országa Igaz Értéke Szintjének hívunk.

Krisztus barátai, ez a legédesebb szint a Krisztussal való második találkozáskor. A második találkozás alkalmával Krisztus fokozatosan ismerteti meg az Ő akaratát. Motiválja az embert, és annak életútját a Mennyországhoz vezető úthoz alakítja. A második találkozáskor az ember a megalázás kohójában érlelődik. Ezért a találkozás kezdetén, a hatodik szinten az ember ujja születik Isten igaz szeretetének kegyelméből. A hatodik szinten az ember megújul a tökéletes szeretet ajándékával, hogy szembe szegüljön az ötödik szint kellemetlen hullámának, amely megsebzi a szívet. Mindazok, akik megkapják a szeretetnek ezen ajándékát és megvalósítják a tökéletességnek ezt a szintjét, az igaz szeretet szintjében megkapják a tisztán látás kegyelmét. Az Isten meggyógyítja az ő lelki vakságukat, amely eltakarta előlük Isten Országának értékét.

Mindazok, akik meggyógyultak és képesek látni, elérték Isten Országa igaz értékének a szintjét. Ez a tökéletesség hetedik szintje. Az értékek meglátására való képtelenség, a jó dolgok megtételére való képtelenséget jelenti. Az érték a jóságban rejlik és a szentségben terem. Az igaz, tiszta szemek, amelyeket a tökéletes szeretet tisztított meg képesek látni Isten Országának értékeit. Egyetlen öntelt ember sem látja az értékes dolgokat. Az érték jelentése távol áll a gonoszoktól, de az egyszerűek és alázatosak a tenyerükben hordják azokat.

Krisztus barátai, mi az érték? Az érték mindaz, ami a kegyelemből terem az ember számára, ebben az életben, és az eljövendőben. Mind az, ami Isten kegyelmén kívül esik, veszendőbe hull ezen a szinten. A szeretet nyitja meg az emberek szemét az értékek iránt, hogy felismerje az értékek iránti szükségességet. Az ember ekkor meglátja, hogy szüksége van a kegyelmekre, és szüntelenül munkálkodni kezd a túlélés kegyelméért. Jézus boldoggá teszi követőit, és a szent remény öröme szilárdan tartja majd az embert a nehézségek napjaiban.

Krisztus barátai, mindazok, akik élvezik ezt a szintet, a szárazság óráiban nem száradnak ki. Útjukon nem fognak kétségbe esni.

Élvezzétek ezt a szintet azáltal, hogy tekinteteteket az értékekre szegezitek! Hajoljatok meg, és vegyétek föl ezeket az értékes kegyelmeket! Kutassatok az értékes dolgok iránt! Lássátok a bűn értéktelenségét és annak keserűségét, és fussatok a kedves életetekért! Fussatok, és ragadjátok meg az élet tökéletességének az értékét, az életszentséget. Élvezzétek annak a paradicsomi békességnek az édességét! Isten békéje mutatkozzon meg bennetek jobban ezen a szinten, amin Jézus megáld titeket. Most távozom tőletek.”

ELMÉLKEDÉS

Ez a korszak a lelki életben a kegyelem raktározás ideje. Ez az a korszak, amikor a koldus felismeri a kegyelem szükségességét. Többé már nem az anyagiasság követője, hanem szüntelenül kutatni kezdi Isten országának értéke után. Többé már nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy meg ne ragadná a kegyelem érdemeit, s összegyűjtené azokat önmaga és az Egyház számára. Azokat a többlet érdemeket, értékeket pedig, amiket nem tud önmaga számára felhasználni, elraktározza az Egyház kincstárában. Ezeket az érdemeket Krisztus legfőbb érdemével egyesülve az Egyház használja fel, amikor bűnbocsánatot ad a híveknek.

Amikor Szent Pál felfedezte Isten Országának értékét, minden mást hiábavalóságnak tartott, azért, hogy elnyerje Jézus Krisztus érdemeit.

^„1Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít. ²Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. ³A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, ⁴s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék. Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhatik a testben, én még inkább. ⁵Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, ⁶az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam. ⁷Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. ⁸Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. ⁹Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, ¹⁰hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. ¹¹Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. ¹²Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. ¹³Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. ¹⁴Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. ¹⁵Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen gondolkodtok, Isten majd megvilágosít benneteket, ¹⁶de amit már elértünk, abban tartsunk ki. ¹⁷Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. ¹⁸Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. ¹⁹Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják. ²⁰A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. ²¹Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez ¹Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!” (Fil.3,1-4,1)

^„4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. ⁵Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. ⁶Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. ⁷Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil.4,4-7)

Krisztus:

„Mindazok, akik felfedezik az Országom értékét, mindent elhagynak és követnek engem, mert meglátták, hogy az eljövendő napok öröme sokkal nagyobb lesz, mint a pillanatnyi állapot öröme. Az ilyen emberek békét lelnek az én utamban, én az ő csendes szívükben több értékes dolgot fedek fel. Nagyságot látnak ott, ahol mások semmisséget.

Ez készteti őket arra, hogy a jót válasszák a rossz helyett. Megáldalak titeket gyermekeim, akik a világgal harcoltok a tökéletesség ezen szintjén, hogy lássatok és megmeneküljetek, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen.”

IMA:

Legdrágább Atyám, gyógyítsd meg kérlek az elmém és a szemeim vakságát. Had lássam meg azt az értéket, amelyet Fiadnak, Jézus Krisztusnak halála érdemelt ki nékünk. Nyisd meg szemeit, hogy lássam mindazt, ami a Te szemedben is értékes. Add meg nekem mindazokat a kegyelmeket, amelyek üdvösségemhez szükségesek. Mindezeket a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérem tőled. Ámen

Medjugorjei üzenetek 2004. június

2004. június 25.
„Drága gyermekek! Ma is öröm van a szívemben. Szeretném megköszönni amit tesztek azért, hogy megvalósuljon a tervem. Mindegyikőtök fontos, ezért gyermekeim, imádkozzatok és örvendezzetek velem minden szívnek, aki megtért és a béke eszköze lett a világban. Az imacsoportok erősek és általuk látható, gyermekeim, hogy a Szentlélek működik világszerte. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Medjugorjei üzenetek 2004. május

2004. május 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra buzdítlak benneteket, hogy szenteljétek magatokat Szívemnek és Fiam, Jézus Szívének. Csak így lesztek minden nap egyre inkább az enyémek és így fogjátok még jobban buzdítani egymást a szentségre. Így öröm fog uralkodni a szívetekben, és a béke és a szeretet hordozóivá váltok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Medjugorjei üzenetek 2004. április

2004. április 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy még inkább alázatban és szeretetben éljétek meg üzeneteimet, hogy a Szentlélek betölthessen benneteket kegyelmével és erejével. Csak így lehettek a béke és a megbocsátás tanúságtevői. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

A kereszt közelségéről

Az angol Spurgeon a világ egyik legnagyobb prédikátora volt. Volt egy kis Biblia-köre is. Nagyhéten feltette  a kérdést:  Ki, hogyan élte át a kereszt közelségét ?

Volt aki azt felelte, hogy meghatódott, s órákig sírt a kereszt alatt.

Másvalaki fogadalmat tett ezen  a napon,  s ezt gondosan megtartja  a következő nagypéntekig.

A Biblia-kör egyik tagja meglepő választ adott:

-Ahogy a kereszt tövében álltam, , hirtelen eszembe jutott Zsófi néni, és úgy éreztem, hogy hiányzik. Mi lehet vele? Ezután elmentem hozzá, s kiderült, hogy betegen fekszik. Megfőztem neki az ünnepi vacsorát, és kitakarítottam.

Ekkor Spurgeon azt mondta a többieknek:

Testvérek, azt hiszem, ez  a testvérünk állt legközelebb a kereszthez! Ő hallotta a legvilágosabban azt, amit Jézus a keresztről mondott nekünk.

Jézus mindenkihez szól a keresztről – valakit ránk bíz : Jánosra Máriát, Máriára Jánost. Aki odafigyel, meghallja szavát.

Szolgálatba hív bennünket.  Két embert rokonná tesz, két magányos nem lesz többé árva,  Jézus összeköti őket.

  Gyökössy Endre: Leltározás a Gazda színe előtt című kötetéből

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Az Én teológiám az igazságon és az isteni szereteten alapszik

2004. április 9.
 

Nagypéntek
 

Vassulám, Én vagyok a szíved társa. Érted ezt? Magammal viszlek a folyókon, melyek ragyognak, a szikrázó ösvényeken, melyeken nem járhat ember, csak azok, akik Hozzám társulnak… Tudod, hogy én szüntelenül veled vagyok? Vassulám, senki sem érdemli meg, hogy halljon vagy lásson Engem. Én mégis feltártam a szívem előtted, hogy megmutassam akaratomat, és azt, hogy Én vagyok, aki Vagyok. Soha nem hagytalak cserben, és örülök, hogy tisztában vagy helyzeteddel, máskülönben elveszítetted volna szívemet. Egyetlen dolgot akarok csak tőled, a szeretetet. Szeretetet a szeretetért. Lelkem megáld téged, az Én lelki ajándékom számodra az, hogy bármikor hívhatsz Engem, válaszolni fogok neked. Még akkor is beszélni fogok hozzád, ha alkalmatlannak tartod magad arra, hogy kifejezd szavaim.

Vassulám, a bizánci tanítások útmutatását adom neked arra vonatkozóan, hogyan érhettek el Engem a szemlélődés legmagasabb fokán… a határozatlan és merev formák nem az Én tanítási módszereim, hanem az Én teológiám az igazságon és az isteni szereteten alapszik – ez az Én teológiám. A Teremtőd figyeli lépteidet, és egy kegyelmi pillanatban lehetővé teszem, hogy Velem járj.

Ez a nemes óda, melynek értékével oly sokan nincsenek tisztában, ami most még hidegen hagyja őket, egy napon betölti majd a kozmoszt… Gyere, Vassula, emlékezz, hogyan fizettem érted a kereszten! Őrülten szeretlek téged, téged, akit öröktől fogva vágytam, hogy kihozzalak, és megoszd Velem egységben a keresztemet, mint a te vőlegényed. Ne aggódj azon, hogy mi vár rád. Légy boldog, hogy az Én oldalamon állsz, és isteni párbeszédet folytatsz Velem, a te Isteneddel. IC

http://ichtys.hu/index.php/114-2004-aprilis-9

Elültettem ezt a Szőlőskertet és az Igaz Élet Istenben nevet adtam neki. 2004. április 12.

Uram, amikor hívlak, Te válaszolsz nekem,

Amikor szólsz hozzám, rögtön virágba borul körülöttem minden,

Ha bajban vagyok, Te lehajolsz, és meghallgatsz engem,

Ha Hozzád kiáltok, Te azonnal válaszolsz …

Áldott legyen a Neved!

 

Vassulám, miután meggyógyítottalak, a tanítvány nyelvezetét adtam neked, hogy azzal hirdesd az igét, azzal dorgálj, fegyelmezz és dicsőíts.  Szívemből fakadó isteni sugallatot leheltem beléd, hogy hitelesen tudj tanúságot tenni.

Mielőtt tanítani kezdtelek, eljegyeztelek Magammal és megajándékoztalak Jelenlétemmel. Örömmel engedtelek közel Nemességemhez, hogy Jelenlétemmel örömet szerezzek neked. De az utóbbi időben láttam, amit láttam: emberi gondolkodásmódját és önfejűségét azoknak, akikkel találkoztam.  Megfigyeltem, hogy sokuknak van szeme, mégsem látnak. Leányom, szeretettel és gyengédséggel koronáztalak, a Bölcsesség tanítását töltöttem füledbe azok javára, akik most lábbal tipornak téged. Akik rád taposnak, azok az Én tanításomra taposnak. Sohasem tanulják meg, hogy választottam egy és ugyanaz az Üzenetemmel?  Talán nem tudják felfogni, hogy keblemen neveltelek? Aki titokban gyaláz téged, azt Én elhallgattatom. Házamban nincs hely a kevély szívűeknek, nem tarthatják meg hivatalukat a hazugok…. Jelenléted maga az Én Üzenetem. Mi munkatársak vagyunk…

Mivel kezdik kisebbíteni a Művemet, hanyagolni a Bölcsesség útját, kezdik megkérdőjelezni Szuverén Hatalmamat választottam felett, akit a prófétálás kegyelmével kentem fel, Én, az Atya, ki fogom emelni gyermekemet a zaklatói közül. Ma azt mondom:

Mostantól fogva elrejtem Üzenetemet egy ideig, mert nem törődnek Hívásommal, és nem élik a Tanításomat. Ily módon a Jelenlétem sincs megbecsülve, ezért ha szükségesnek találom, a látogatásainktól is megfosztom őket.

Vassulám, megáldottalak és felkentelek erre az apostoli küldetésre. Megáldottalak, hogy tökéletessé válj a Lelkemben, hogy olyan magasra növekedj, mint a cédrus és a ciprus, melyek kiterjesztik ágaidat és előre jelzik neked, hogy még sok más kinyilatkoztatást is beléd fogok lehelni. Királyi udvaraimban készítettelek fel, és még a mennyei harmat friss cseppjeivel magadon kiküldtelek az emberek közé. Mindenkihez elküldtelek, mint Saját tulajdonomat, Saját ajándékomat, hogy add át nekik a tanításaimat, hogy épüljenek belőle. Ők azonban természetesnek vesznek téged és tanításaimat is, félvállról veszik Szavaimat és hordozójukat, feleslegesen próbára téve téged, kíméletlenül bánva az Én ajándékommal, úgy, ahogy nekik tetszik. Ne lépjek hát közbe? Meg fogom általad fosztani őket hűséges szavaimtól, mivel megkeményedett a szívük irántad és mondanivalóim iránt.

Már megmondtam:¹ ha zaklatjátok, elég erővel ruházom fel ahhoz, hogy legyőzzön titeket. Ez arra emlékeztet majd titeket, hogy az ő szigorúsága az Én szigorúságom. Mindenkinek megmondtam¹, hogy tőlem származol, és hogy köztetek leszek, melynek látható jele lesz rajtad…². Ó, milyen sokszor hallottam ezt a társaságot a hátad mögött gúnyolódni, szétválasztva téged az Üzenetemtől! Amint felvágott nyelvvel mérget fújnak rád… Boldogok azok, akiknek nem volt osztályrészük ebben, és akik illemtudóan tisztelik tanításaimat, és azt, aki hordozza őket. Ki fogom nyitni előttük az erények kapuját.

És leányom, mondom neked, továbbra is hívlak téged, nem fosztalak meg a Jelenlétemtől. Ha valaki kérdéseket tesz fel ezzel a tanúsággal kapcsolatban, mond neki: „méz csöpög a lépből évek óta, de ti más dolgokat kerestetek, és nem vettétek a fáradságot, hogy megízleljétek.” Távolról sem voltatok megelégedve azzal, amit Én kínáltam nektek, sóvárogva futottatok a legfrissebb újdonságok után., Egész sor olyan más üzenetet gyűjtötök be magatoknak, melyek a ti ízléseteknek felelnek meg. Ahelyett, hogy az igazságra hallgatnátok, koholmányokhoz³  folyamodtok ….

Elültettem ezt a Szőlőskertet és az Igaz Élet Istenben nevet adtam neki. Nem magas hegyre telepítettem, hanem alacsonyan fekvő vidékre, hogy mindenki számára elérhető legyen. Elérkeztek a számvetés napjai, elérkezett a megtorlás ideje. Lejöttem Szőlőskertembe, és amint áthaladtam rajta, elakadt a lélegzetem és fájdalommal eltelve nagyot lélegeztem (mélyen felsóhajtottam): „ez az a hely, ahol ezer szőlőtőnek kellene lennie?” A szőlőtövek alatt megbújva más hajtásokat is észrevettem: csalánféléket, tüskebokrokat, melyek mind megtámadták a szőlőmet. Aztán egy hangot hallottam a tövek alól: „ó, itt a lehetőség most, hogy egy impozáns helyet építsek magamnak, hogy mások fölé kerekedjek.„ Felháborodásomban elrendeltem megbízottamnak, hogy adjon ki egy rendeletet, melyben megparancsoltam, hogy gyökerestől tépjék ki ezeket a csalánokat és tüskebokrokat, melyek állandóan gyötrik szőlőtöveimet. Én vagyok a Szőlősgazda, aki akkor lépek be a Szőlőskertembe, és akkor ellenőrzöm annak fejlődését, amikor nekem tetszik.

Megmutattam nekik a Királyságomat és megtanítottam nekik a szent tudnivalókat, de nem viszonozták hiánytalanul mindazt a kegyelmet, melyet adtam nekik. Tápláltam őket, de ők nem voltak elégedettek azzal az étellel, melyet adtam nekik. Inni adtam nekik, de ostobaságukban merkúri változékonyságra cserélték le azt, mely az Én Dicsőségem helyett az ő saját dicsőségüket termi, noha egykor azt mondták: „Nem engedem át Isten Dicsőségét másnak, de ők mégis feladták az Én Dicsőségemet önmaguk dicsőségéért. Az alázatosakat fogom most a helyükre ültetni. Nem teremtettem kevélységet az embernek. Vajon mije van a por és hamunak, amivel kérkedhet?

Szentlelkemmel együtt folytatni fogom látogatásaimat nálad ilyen csendes módon, úgy, ahogy a vér áramlik folyamatosan az erekben anélkül, hogy hallható lenne kívülről. Így fogunk meglátogatni téged. Maradj Belém zárva, Vassulám. IC.

---

1+2 Valóra vált jövendölés.  Hat héttel később már tisztábban hallottam a Hangját.
3napjainkban megsokszorozódtak a hamis próféták, akiket nem Isten küld, de akik mégis meg tudják téveszteni az embereket Isten üzeneteinek utánzásával. Üzeneteik meg is jelennek könyvekben. Ezek az emberek illúzióban élnek és főleg Franciaországban van belőlük sok.



http://ichtys.hu/index.php/79-2004-aprilis-12

PILÁTUS ELFELEDETT LEVELE.

Tiberius Császárhoz, Róma Urához:

Üdvözlégy nemes Uralkodó! A tartományomban lezajlott utolsó néhány nap eseményei olyan jellegűek voltak, hogy teljes részletességgel be fogok számolni úgy ahogy történtek, mivel nem lennék meglepve ha az idők folyamán, megváltoztathatják nemzetünk sorsát, mert újabban úgy tűnik, hogy minden isten kegye elfordult tőlünk. Majdnem hogy azt mondom, hogy átkozott legyen az a nap amelyen Vallerius Flaceus-t követtem Júdea kormányzásában, mert azóta életem állandó kellemetlenség és gyötrelem.

Jeruzsálembe érkeztemkor, elfoglaltam a Praetoriumot és elrendeltem, hogy ragyogó lakomát készítsenek el, amelyre meghívtam Galilea tetrarkáját a főpappal és tisztségviselőivel. A kijelölt időben egyetlen vendég sem jelent meg. Ezt személyemnek és az általam képviselt egész kormánynak szóló sértésnek tekintettem. Egy néhány nap múlva a főpap kegyeskedett meglátogatni. Magatartása komor és hamis volt. Azzal ámított, hogy vallása megtiltotta, neki és beosztottjainak, hogy a rómaiakkal egy asztalnál üljenek és iddogáljanak, de ez csak álszenteskedő látszat volt, mert arckifejezése elárulta a képmutatását. Noha célszerűnek találtam elfogadni a mentségét, attól a pillanattól meg voltam róla győződve, hogy a legyőzött a győztesek ellenségének kiáltotta ki magát és figyelmeztetni akarom a rómaiakat, hogy legyenek résen,ennek az országnak a főpapjaival szemben. Azért, hogy dúskáló életük és rangjuk legyen, a saját anyjukat elárulnák. Úgy tűnik, hogy a meghódított városok közül Jeruzsálemet lehet a legnehezebben kormányozni.

Az emberek olyan forrongók,hogy minden pillanatban lázadástól tartok. Nincs elegendő katonám, hogy elfojtsam. Csak egy századosom és száz emberem van. Kértem erősítést Szíria elöljárójától, aki tudatta velem, hogy alig van elegendő embere arra, hogy a saját tartományát megvédje. Attól tartok, hogy az az olthatatlan hódítási szomj, amivel erőnkön túl terjesszük birodalmunkat, anélkül, hogy meg tudnánk védeni, lesz az egészkormányunk végső bukásának az oka. A tömegektől elzárva éltem, mert nem tudom, hogy azok a papok mire képesek rávenni a csőcseléket, de mégis arra törekedtem, hogy amennyire tudtam megbizonyosodjam a nép gondolkodásáról és az álláspontjáról. A fülembe jutott különböző híresztelésekből volt egy, amely különösen megragadta a figyelmemet. Azt mondták, hogy egy fiatal ember jelent meg Galileában, kenetteljesen új törvényt hirdetve annak az istennek a nevében, aki küldötte. Először attól a veszélytől tartottam, hogy az volt a terve, hogy felkavarja a népet a rómaiak ellen, de félelmem hamarosan eloszlott.

Názáreti Jézus úgy beszélt, mint aki inkább a rómaiak barátja, mint a zsidóké. Egy nap Siloe nevű helyiség mellett haladtam el, ahol nagy tömeg verődött össze. A csoport közepén egy fiatal embert vettem észre, aki a fának dűlve nyugodtan beszélt a sokasághoz. Azt mondták Jézus volt. Ezt könnyen gyaníthattam volna, mert oly nagy volt a különbség közte és hallgatósága között. Aranyló haja és szakálla mennyei megjelenést kölcsönöztek külsejének. Körülbelül harminc évesnek látszott. Soha nem láttam kedvesebb vagy higgadtabb arckifejezést. Micsoda ellentét közte és fekete szakállú, barna bőrű hallgatói között. Nem akarván jelenlétemmel félbeszakítani, folytattam utamat, de intettem a titkáromnak, hogy álljon be a csoportba és hallgatódzék. A titkáromat Manliusnak hívják. Ő azon összeesküvők főnökének az unokája, akik Catalinára várva Eturiában táboroztak.

Manlius már régóta Júdeában élt és jól beszélte a héber nyelvet. Hű emberem volt, aki ki érdemelte a bizalmamat. Amikor Preatoriumba értem, Manlius már ott volt és elmondta nekem, hogy mit mondott Jézus Siloe-ban. Soha még nem olvastam a filozófusok műveiben semmi olyat, amit Jézus bölcs mondásaihoz lehet hasonlítani. A lázongó zsidóknak, egyike akikből oly sok van Jeruzsálemben, megkérdezvén Jézust, hogy, hogy törvényes-e a Császárnak adózni, azt felelte: "add meg a Császárnak azt ami a Császáré, és Istennek azt ami az Istené."

A szavaiból áradó bölcsességének tudom be, hogy oly sok szabadságot adtam meg a Názáretinek, hiszen hatalmamban lett volna letartóztatni és Pontusba száműzni, de az ellent mondott volna az embereket igazságossággal kezelő bánásmódnak, amely mindenkor a római kormányt jellemezte. Ez az ember se nem lázított, se nem lázadt; védelmembe vettem, talán a tudta nélkül. Pretóriumi mandátum nélkül, szabadon beszélhetett, cselekedhetett, összegyűjthette és beszédet intézhetett a néphez, és tanítványokat választhatott. Ha valaha is megtörténne (az istenek mentsenek meg attól a szerencsétlenségtől), mondom, ha valaha megtörténne, hogy őseink vallását Jézus vallása kiszorítja, akkor Róma korai halálát ennek a nemes béketűrésnek lehet majd betudni, míg én szerencsétlen nyomorult annak voltam az eszköze amit a zsidók gondviselésnek és mi végzetnek nevezünk.

Ez a Jézusnak engedélyezett korlátlan szabadság ingerelte a zsidókat - nem a szegényeket, hanem a gazdagokat és hatalmasokat. Az igaz, hogy Jézus keményen kezelte az utóbbiakat, és ez volt egyik politikai oka, véleményem szerint, hogy nem korlátoztam a Názáreti szabadság jogait. "Írástudók és farizeusok!" szokta mondani nekik "Vipera fajzat vagytok, kifestett síremlékekhez vagytok hasonlóak, jól néztek ki az emberek szemében, de a halál lakozik bennetek!" Máskor pedig lefitymálta a gazdagok és fennhéjázók alamizsnáit mondván, hogy a szegények garasa kedvesebb volt az isten előtt. Naponta panaszkodtak a Praetoriumban Jézus szemtelen megjegyzései ellen.

Sőt még meg is súgták nekem, hogy szerencsétlenség fogja őt érni, hogy ez nem az első eset lenne, hogy Jeruzsálem megkövezte volt azokat, akik prófétáknak nevezték magukat: Cézártól akarnak majd engedélyt kérni. Azonban a Szenátus jóváhagyta magatartásomat és ígéretet kaptam a csapat megerősítésekre, a Pártusi Háború végeztével. Lévén túl gyenge ahhoz, hogy egy zendülést elfojtsak, olyan lépésre szántam el magam, amelytől azt reméltem, hogy helyreállítja a város nyugalmát anélkül, hogy a Praetoriumot megalázó engedményekre kényszerítené. Levélben, meghívtam Jézust a Praetoriumba. Eljött. Tudod, hogy ereimben spanyollal vegyült római vér folyik, amely éppen úgy nem ismer félelmet, mint érzelmi gyengeséget. Amikor a názáreti megjelent, a palotateremben sétáltam, és a lábaimat mintha vas kezek ragasztották volna a márvány padlózathoz, és én minden végtagomban reszkettem, mint egy bűnösnek talált vádlott, annak ellenére, hogy ő oly nyugodt volt, mint maga az ártatlanság. Amikor hozzám ért, megállt és jelt adott, mintha azt mondta volna "Itt vagyok!", noha egy szót sem szólt. Egy darabig csodálattal és félelemmel vegyes tisztelettel szemléltem ezt, az isteneinket és hőseinket megmintázó festőink előtt ismeretlen, rendkívüli emberpéldányt. Semmi taszító vonás nem volt benne, mégis túlságosan megilletődött és tétova voltam ahhoz, hogy megközelítsem. Jézus - szóltam hozzá végül is, és nem forgott a nyelvem:

"Názáreti Jézus, az elmúlt három esztendőben bőséges szólás szabadságot engedtem meg neked, de nem bánom. Szavaid a bölcs szavai, nem tudom, hogy olvastad-e Szókratészt vagy Platónt, de azt tudom,hogy előadásaidban az a felséges egyszerűség van, amely messze azon filozófusok fölé emel. A Császár tud rólad és én mint alázatos képviselője ebben az országban örülök, hogy megadtam neked ezt a szabadságot, amelyet olyannyira kiérdemelsz. Azonban nem rejthetem el előled, hogy előadásaid hatalmas és meggyökerezett ellenségeket támasztottak ellened. Nemis meglepő, Szókratésznak is meg voltak az ellenségei, és gyűlöletük áldozatává lett. A tiéid kétszeresen fel vannak bőszülve - ellened, hogy előadásaid olyan szigorúan ítélik el viselkedésüket: ellenem, a neked megadott szabadság miatt. Még azzal is vádolnak, hogy közvetve szövetségben vagyok veled, hogy a hébereket megfosszam még attól a kis polgárjogi hatalomtól, amit Róma meghagyott nekik. Az a kérésem - nem azt mondom, hogy parancsom -, hogy legyél körültekintőbb és mérsékeltebb az előadásaid folyamán a jövőben, és tapintatosabb velük szemben, nehogy felkeltsd ellenségeid önérzetét és fellázítsák ellened az ostoba népséget, és arra kényszeríts, hogy a törvény erejét alkalmazzam."

Nyugodtan válaszolt a Názáreti: "Földi herceg, szavaid nem igazi bölcsességből fakadnak. Parancsolj az áradatnak, hogy álljon meg a hegyszakadék közepén: gyökerestől fogja kitépni a fákat a völgyben. A zuhatag azt fogja felelni, hogy a természetes a Teremtő törvényeit követi. Csak az Isten tudja, merre folynak az áradatvizei. Bizony, bizony, mondom neked, hogy mielőtt Sharon rózsája (jerikói rózsa) kivirágzik, az igaznak vére ontatik."

"Nem fog a véred ontatni" - szóltam mély felindulással - "Bölcsességed sokkal becsesebbé tesz szememben, mint a dölyfös és zavargó farizeusok, akik visszaélnek a Rómától kapott szabadsággal. Cézár ellen esküsznek össze, ésk egyességét félelemmé alakítják át, belebeszélvén a tanulatlanokba, hogy Cézár zsarnok és tönkre akarja őket tenni. Pimasz csirkefogók! Nem veszik észre, hogy Tiberis farkasa néha báránybőrbe öltözik, hogy elérje gonosz terveit. Megfoglak védeni tőlük. A Praetoriumom lesz éjjel és nappal a szent menedéked."

Jézus mit sem törődve megrázta a fejét és megfontolt isteni mosollyal így szólt: "Amikor eljön az a nap, akkor az ember fiának nem lesz menedéke sem a földön, sem a föld alatt. Az igazak menedéke ott van - mutatott az égre. - Ami a próféták könyveiben megíratott, annak be kell teljesednie."

"Fiatal ember" - válaszoltam szelíden- "le fogsz kötelezni azzal, hogy kéréseimet most parancsként veszed. A tartomány, amelynek békéje az én gondjaimra van bízva megköveteli. Több mérsékletességet kell követned előadásaidban. Ne szegd meg a parancsomat. A következményekkel tisztában vagy. Kísérjen boldogság."

"Földi herceg" - felelte Jézus - "nem azért jöttem, hogy háborút hozzak a világnak, hanem békét, szeretetet és jótékonyságot. Azon a napon születtem, amelyiken Augusztus Császár békét teremtett a római világban. Az üldözések nem tőlem erednek. Másoktól várom, és az utat megmutató Atyám akaratának engedelmeskedve fogom fogadni. Fogd féken tehát világi okoskodásodat. Nem adatott meg neked a hatalom, hogy feltartóztasd az áldozatot az engesztelés szentélye előtt."

Így szólván, mint egy fényes árnyék eltűnt a palotaterem függönyei mögött, nagy megkönnyebbülésemre, mert súlyos terhet éreztem magamon, amitől nem tudtam jelenlétében megszabadulni. Jézus ellenségei, hogy bosszújukat kitöltsék a Názáretin, Heródeshez fordultak, aki akkor Galileában uralkodott. Ha saját hajlandóságát követte volna Heródes, akkor parancsot adott volna Jézus azonnali kivégzésére, de noha királyi méltóságára sokat adott, habozott olyasmit tenni, ami esetleg csökkenthette befolyását a Szenátusban, avagy mint én, tartott Jézustól. De római tiszthez nem illő, hogy egy zsidótól megijedjen. Ezt megelőzően, Heródes egyszer bejött hozzám a Praetóriumba, és egy üres beszélgetés után, távozásra emelkedvén, megkérdezte, hogy mi volt a véleményem a Názáretiről. Azt feleltem, hogy azon nagy filozófusok egyikének tűnik, amelyet nagy nemzetek néha kitermelnek, hogy a tanai semmiképpen sem szentségtörőek, hogy Róma szándéka az, meghagyja neki azt a szólás szabadságot, amelyeket tettei megindokolnak. Heródes rosszindulatúan mosolygott és gúnyos tiszteletadással köszönve, eltávozott.

Közeledett a zsidók nagy ünnepe és az volt a cél, hogy megragadják az alkalmat arra a népszerű ujjongásra, ami a Hosszúnapok ünnepségein ilyenkor kifejezésre jut. A város csordulásig megtelt a Názáreti halálát követelő, kavargó népséggel. Követeim tudomásomra hozták, hogy felhasználták a templom kincseit a nép megvesztegetésére. Közeledett a veszély. Egy római századost inzultáltak. Száz gyalogosért és ugyan annyi lovas katonáért írtam Szíria helytartójának. Kitért előle. A lázongó város közepette egyedül, és túl gyöngének éreztem magam, hogy maroknyi kiöregedett katonával elfojtsak egy lázadást, nem maradt más választásom, mint az, hogy eltűrjem. Jézust elfogták, és noha a Praetoriumtól nem kellett tartaniuk, elhívén vezetőiknek, akik azt mondták nekik, hogy én szemet hunytam a lázadásukra, a lázadó csőcselék állandóan üvöltötte: "Feszítsd meg őt!", "Feszítsd meg őt!".

Három hatalmas párt fogott össze Jézus ellen akkor. Először a Heródes pártiak és a szadduceusok, akiknek a lázító magatartása kettős inditó okból fakadt: gyűlölték a Názáretit és elegük volt a római igából. Soha nem bocsátották meg nekem,hogy a római Császár képét viselő zászlókat hordozva vonultam be a szent városba, és noha ezúttal végzetes hibát követtem el, a szentségtörés csúnya bűne mégsem csökkent szemükben. Egy másik sérelem is mardosta a keblüket. Azt javasoltam, hogy használják fel a templom kincseinek egy részét középületek építésére. A javaslatom gúny tárgya lett. A farizeusok Jézus esküdt ellenségeinek vallották magukat. A kormány nem tetszett nekik. Keserűen viselték el a súlyos megrovásokat, amelyekkel a Názáreti három éven keresztül állandóan illette őket mindenfelé. Önmagukban félénkek és túl gyengék lévén, magukévá tették a Heródes pártiak és a szadduceusok veszekedését. A három párton kívül szembe kellett néznem a zendülésre mindig kész, és a zűrzavarból hasznot húzó, gátlástalan és züllött népséggel.

Jézust a főpap elé hurcolták és halálra ítélték. Ekkor történt az, hogy Kaifás főpap egy cseles beterjesztést nyújtott be. Fogját elküldte hozzám, hogy megerősítsem ítéletét, és jóvá hagyjam a kivégzését. Azt válaszoltam neki, hogy mivel Jézus galilei volt, az ügy Heródes jogszolgáltatása alá tartozott, és megparancsoltam, hogy vigyék Jézust oda. A körmönfont Tetrarka alázatosságot színlelt,és a Császár helytartója iránti hódolatát ünnepélyesen hangoztatva, Jézus sorsát kezembe adta. Hamarosan úgy nézett ki a palotám, mint egy ostromlott fellegvár. Percről percre nőtt a zavargók száma. Jeruzsálemet elárasztották a názáreti hegyekből jövő tömegek. Mintha egész Júdea a városba özönlött volna.

A feleségem gallus volt, aki azt tartotta magáról, hogy a jövőbe lát. Sírva és lábaim elé dobva magát mondta: "Vigyázz, vigyázz ne bántsd ezt az embert, mert ő szent. Látomásom volt róla múlt éjjel. A vízen járt, a szelek szárnyán repült. Beszélt a viharral és a tóhalaival: mindenki engedelmeskedett neki. Azt láttam, hogy a Hebron hegy zuhataga vérrel áradt, a Császár szobrait fekély fedte, a belső palota oszlopai összedűltek és a napot gyászlepel fedte, mint sírboltban a vesztaszűzet. Ó, Pilátus, ebből rossz véged lesz. Ha nem akarsz hallgatni feleséged esdekléseire, akkor reszkess a Római Szenátus átkától, reszkess a Császár rosszallásától."

Ekkorra már, a márványlépcsők roskadva nyögtek a sokaság súlya alatt. Visszahozták elém a Názáretit. Őrömtől követve, átmentem a bírósági terembe, és szigorú hangon megkérdeztem az emberektől, hogy mit akartak.

"A Názáreti halálát!" - volt a felelet.
"Milyen bűnért?"
"Istent káromolt, megjövendölte a templom pusztulását, Isten fiának, a Messiásnak és a Zsidók Királyának nevezi magát."
"A római igazságszolgáltatás az ilyen törvénysértést nem bünteti halállal" -szóltam.
"Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!" -ordította a kérlelhetetlen csőcselék.

A feldühödött tömeg üvöltése a palotát alapjaiban rengette meg. A hatalmas sokaság közepette csak egy valaki volt nyugodt, a Názáreti. A sok hiábavaló kísérlet után, hogy életét megmentsem a könyörtelen üldözőinek dühétől, arra az egyetlen lépésre szántam rá magam amelyről azt hittem, hogy megmentheti életét.

Azt javasoltam, hogy mivel ilyen alkalmakkor szokásaik szerint szabadon szoktak bocsátani egy foglyot, bocsássák szabadon Jézust, hogy ő legyen a bűnbak, ahogy mondták, de ők azt mondták, hogy Jézust meg kell feszíteni. Szóltam hozzájuk cselekedeteik következetlenségéről és a törvényeikkel való összeegyezhetetlenségről, rámutatván, hogy semmilyen bűnügyi bíró nem mondhat ítéletet egy bűnös felett, ha nem böjtölt egy egész napot át, hogy az ítéletbe a Hetvenek tanácsának bele kell egyezni, hogy az ítéletet hozó testület elnökének aláírása szükséges, hogy a bűnösön nem lehet az ítéletet végrehajtani elitélésének napján, és hogy a következő napon, az ítélet végrehajtásának a napján a Hetvenek Tanácsa köteles felülvizsgálni az egész bírósági eljárást, meg azt, hogy törvényeik szerint egy zászlós posztot kellett állítani a bíróság ajtaja elé és egy másikat onnan nem messze lóháton, aki a bűnös nevét és bűnét, és tanúinak nevét kikiabálja és megkérdezi, hogy van-e olyan személy, aki mellette akar tanúskodni, hogy a vesztőhely felé vezető úton a fogolynak joga van háromszor megfordulni és védelmére új dolgokat felhozni.

Ezeket mind felhoztam a védelmére azt remélvén, hogy ezek az érvek előtt fejet hajtanak, de csak tovább ordították: "Feszítsd meg őt! Feszítsd meg őt!" Ezek után, azt remélvén, hogy ez kielégíti őket, megparancsoltam, hogy Jézust korbácsolják meg. De ez csak növelte a dühüket. Ekkor egy mosdó tálat hozattam és a zajongó sokaság előtt megmostam kezeimet, tanúsítván, hogy az én ítéletem szerint a Názáreti Jézus semmi olyant nem csinált, ami halált érdemelt volna, de mind hiába. Ezek a nyomorultak az életét szomjúhozták. Polgáraink zavargásaiban szemtanúja voltam a sokaság dühödt haragjának, de semmi nem volt ahhoz hasonlítható amit ma láttam. Igazán azt lehet mondani, hogy a pokol minden démonja Jeruzsálemben adott egymásnak találkozót. A tömeg mintha nem is járt, hanem szárnyra kapott volna, kavargott, örvénylett, gomolygott, önmagába vissza-verődő hullámokként viharozva, az Elöljáróság bejáratától egészen a Cioni hegyig, üvöltő ordítozással, rikácsolással és bömböléssel, amilyent mi soha nem hallottunk a Pannónia zendülések idején, vagy a fórum előtti zűrzavarokban.

A nap fokozatosan elsötétült, mint a téli félhomály, mint a nagy Julius Cézár halálakor volt. Ugyancsak március idusa volt. Én, a lázadó tartomány állandó kormányzója, a palotatermem oszlopának dűlve, át meg át gondoltam azt a szörnyű hangulatot, amint ezek a tartarusi (római istenek alvilága) szörnyetegek vonszolják az ártatlan Názáretit a kivégzésre. Körülöttem minden elhagyatott  volt. Jeruzsálem kiokádta magából lakóit a Gemonica felé vezető temető kapuján. Elhagyatottság és szomorúság érzése lett úrrá rajtam. Az őrségem a lovassághoz csatlakozott és a százados hatalom megjelenésével próbált rendet tartani. Egyedül maradtam, és megtört szívem arra figyelmeztetett, hogy a most történtek inkább az istenek, mint az ember történelméhez tartoztak. A Golgota felől nagy ordítozás hangját hozta a szél, amely mintha halandók füle által soha nem hallott haláltusa hírét hozta volna. Sötét felhők ereszkedtek a templom csúcsára és a városra telepedve mintha fátyollal vonták volna be azt.

Olyan félelmetesek voltak az égen és a földön látott jelek, hogy Dionysius az áreopág tagja állítólag így kiáltott fel: "Vagy a természet ura szenved vagy a világ egyetem hullik darabjaira!" Mialatt ezek a megdöbbentő természeti események zajlottak le, szörnyű földrengés volt Alsó-Egyiptomban, ami mindenkit félelemmel töltött el és majdnem halálra ijesztette a babonás zsidókat. Azt mondják, hogy Baltazárt, egy idős és művelt antiochiai zsidót halva találták az izgalmak után. Nem tudni, hogy az ijedtségtől avagy a bánattól halt meg. A Názáretinek lelkes barátja volt. Kora éjfél után magamra dobtam a köpönyegemet, és le mentem a városba a Golgotai Kapuk irányában. Az áldozat befejeztetett.

A még mindig izgatott, de a rosszkedvű, szótalan és elkeseredett tömeg hazafelé tartott. Aminek tanúi voltak, rémülettel és bűntudattal töltötte el őket. Láttam a kis szakaszomat gyászos hangulatban elvonulni, a zászlós a bánat jeléül fátyollal betakarta a sasát, és hallottam amint némely zsidókatona számomra ismeretlen különös szavakat mormolt. Mások olyan csodákról beszéltek, mint ami gyakran a rómaiakat sújtotta az istenek akaratából. Néha a férfiak és nők egy-egy csoportja megállt, majd vissza pillantva a Kálvária felé mozdulatlan maradt mintegy valami újabb, baljós előjelre várva. Szomorúan és elgondolkodva tértem vissza a Praetoriumba.

Amint felmentem a lépcsőkön, amely még mindig a Názáreti vérétől volt foltos, egy alázatos testtartású idős embert és mögötte álló több könnyező rómait pillantottam meg. Lábaimhoz vetette magát és keserűen zokogott. Fájdalmas egy idős embert sírni látni, és a szívem csordultig lévén a bánattal, noha nem ismertük egymást, együtt sírtunk. Valójában úgy tűnt, hogy igen sokan voltak a tömegben, akik igen közel voltak a síráshoz. Soha nem voltam ilyen végtelen undornak tanúja. Akik elárulták és eladták, akik ellene tanúskodtak, akik ordították hogy "feszítsd meg Őt! Feszítsd meg Őt! Vére rajtunk!" -eliszkoltak mint a gyáva korcs ebek és ecettel mosták a fogaikat. Azt mondják, hogy Jézus tanította a feltámadást és a halál utáni különválást (test és lélek) és ha ez így van, akkor biztos vagyok, hogy ebben a hatalmas tömegben kezdődött.

"Atyám" -szóltam hozzá, miután érzelmeimnek újra ura lettem- "Ki vagy és mit kívánsz?"

"József vagyok Arimatheaból." -felelte- "Azért jöttem, hogy térdenállva kérjelek. Engedd meg, hogy a názáreti Jézusteltemethessem."

"Kérésed teljesítem." -mondtam neki és ugyanakkor Manliusnak megparancsoltam, hogy vigyen magával katonákat, hogy felügyeljenek arra, nehogy az elhantolást meggyalázzák. Egy néhány nap múlva a sírboltot üresen találták. Tanítványai kikiáltották, szerte az országban, hogy Jézus feltámadt halottaiból, amint megjövendölte. Ez még nagyobb felfordulást okozott mint a keresztre feszítés. Hogy mi benne az igazság nem tudom biztosan, de utána nyomoztam a dolgoknak, és így Te magad is megvizsgálhatod, hogy lásd, hogy hibás vagyok-e, amint Heródes előadja.

József saját kriptájában temette el Jézust. Hogy számított-e arra, hogy Jézus feltámad, avagy azt tervezte, hogy vágat magának egy másikat, nem tudom megmondani. A temetés utáni napon egy pap jött a Praetoriumba és mondta, attól tartottak, hogy a tanítványainak az a szándéka, hogy Jézus testét ellopják és elrejtik és aztán majd úgy tesznek mintha feltámadt volna, mint ahogy azt megjövendölte és amiről ők tökéletesen meg voltak győződve. Elküldtem a királyi őrség kapitányához (Malcushoz) azzal, hogy mondja meg neki, hogy vigyen magával zsidó katonákat és helyezzen el annyit a sírbolt körül, amennyire szükség van, így aztán, ha bármi is történik önmagukat hibáztathatják és nem a rómaiakat.

Amikor a nagy riadalom támadt az üresen talált sírbolt miatt, még mélyebb aggályaim voltak mint valaha. Magamhoz hívattam Manliust, aki elmondta, hogy hadnagyát Ben Ishamot és száz katonát helyezett el a sírbolt körül. Elmondta, hogy Isham és a katonák nagyon meg voltak rémülve attól, ami azon a napon reggel történt. Magamhoz hívattam Ishamot, aki, amennyire visszaemlékszem, a következő eseményekről számolt be nekem. Azt mondta, hogy körülbelül a negyedik őrség kezdetén egy tompa és szépséges fényt láttak a sírbolt felett. Először arra gondolt, hogy az asszonyok jöttek Jézus testét bebalzsamozni szokásaik szerint, de nem tudta megérteni, hogy miként jutottak keresztül az őrökön. Míg ezekre gondolt, íme a egész hely világos lett és temetési ruházatukba öltözött holtak tömegével lett tele a környék. Úgy tűnt, hogy valamennyien izgatottan, öröm mámorban úszva ujjongtak a magasból és mindenfelé soha nem hallott szépségű zene hallatszott, és a levegő Istent dicsőítő hangokkal volt teli. Ekkor mintha a föld megingott és úszott volna, úgy, hogy ő hirtelen annyira megszédült és elgyengült, hogy nem tudott a lábán megállni. Azt mondta, hogy a föld szinte kiúszott alóla, a józan esze elhagyta úgy, hogy nem tudta mi történt. Megkérdeztem, hogy milyen állapotban volt, amikor magához tért. Azt felelte, arccal lefelé fordulva a hasán feküdt.

Megkérdeztem, hogy nem tévedhetett-e a fényt illetően? Nem a napkeltét látta-e? Azt mondta, hogy először ő is arra gondolt, de egy kőhajításnyira teljes sötétség uralkodott, és aztán megemlékezett rá, hogy túl korai volt a napkeltére. Megkérdeztem, hogy a szédülése nem abból támadt-e, hogy felébresztették és túlságosan hirtelenül kelt fel, mivel ez néha ezzel járt. Azt mondta, hogy nem ébresztették fel és nem aludt egész éjjel, mert halálbüntetés lett volna a sorsa ha szolgálatban elalszik. Azt mondta, hogy hagyott néhány katonát aludni időnként. Néhányan aludtak is akkor. Megkérdeztem tőle, hogy meddig tartott a jelenet. Azt mondta, hogy nem tudta, de úgy gondolta, hogy majdnem egy órát. A nappali fény vetett véget neki. Megkérdeztem, hogy odament-e a sírbolthoz miután magához tért. Azt mondta, hogy nem, mert félt, s hogy mihelyst a váltás megérkezett, valamennyien a körleteikbe mentek. Megkérdeztem, hogy vajon a papok kihallgatták-e őt. Azt mondta, hogy igen. Azt akarták, hogy mondja azt, hogy földrengés volt, meg azt, hogy elaludtak, és kínáltak neki pénzt, hogy mondja azt, hogy a tanítványok jöttek és ellopták Jézust, de ő nem látott tanítványokat, hogy nem tudta, hogy a holttest eltűnt mindaddig, amíg nem mondták meg neki. Megkérdeztem, hogy mivolt a magán véleménye azoknak a papoknak akikkel beszélt. Azt mondta, hogy némelyik azt gondolta, hogy Jézus nem ember volt, hogy nem volt emberi lény, hogy nem volt Mária fia, hogy nem ugyanaz volt, akiről azt mondták, hogy a betlehemi szűztől született, hogy ugyanez a személy már járt a korábban földön Ábrahámmal és Lóttal, sokszor és sok helyen. Úgy tűnik nekem, hogy, ha zsidó elmélet igaz lenne, ezek a következtetések helyesek, mivel összhangban vannak ennek az embernek az életével, amit úgy barátok mint ellenségek ismernek és tanúsítanak, mert kezében úgy bánt az elemekkel mint fazekas az agyaggal. Vizet borrá, halált életre, betegséget egészségre tudott változtatni, le tudta csillapítani a tengereket és elcsendesíteni a vihart, halakat hívott magához, amelyek szájában ezüst pénz volt. Na már most, ha ő mindezeket és sok mást is meg tudott tenni és meg is tett, amint a zsidók valamennyien tanúsítják, -és ez volt az, ami az ellenségeskedést támasztotta ellene- soha nem vádolták bűntettel, sem törvényszegéssel, senkinek nem tett rosszat és mindezeket a tényeket ezrek ismerik, ellenség és barát egyaránt, én majdnem kész vagyok rá, hogy azt mondjam amit Manlius mondott a keresztnél: ez valóban az Isten fia volt.

Most pedig nemes Uralkodó, ez a tényállás az ügyben amennyire azt meg tudtam állapítani, és fáradságot nem kíméltem, hogy a jelentést teljessé tegyem, hogy elbírálhasd az egész magatartásomat, mivel ahogy hallom, az Antipater sok rosszat mondott rólam ez ügyben. Nemes Uralkodómat hűségemről biztosítva és jókívánságaimat küldve, maradtam legalázatosabb szolgád,

Poncius Pilátus.

Eme, Krisztus tárgyalásáról, elitéléséről és keresztre feszítéséről szóló történelmi dokumentum reprodukcióját, az Elma M. Smith Alapítvány, tette közzé. Címük: Az Elma M. Smith Foundation, Eureka Spring, Arkansas, U.S.A. 72632-0471. Kiadó: Larimer Publications Commercial, Green Forest, Arkansas, U.S.A. 77638. Az angol szöveget dr. Macintosh and dr. Twyman a Genovai Őstörténeti Páholy tagjai fordították, az "Archko Kötetek" konstantinápolyi kézirataiból és a római könyvtár szenátusi listán lévő feljegyzésekből. Ezt leellenőrizték és egyezik az eredetinek egy angol múzeumban elhelyezett másolatával, amely megerősítette az átírás pontosságát 1935 novemberben. A magyar szöveget az angol fordítás alapján Török László készítette. Véglegesítve: 2004, 04 11, Húsvét vasárnapján.

Szunyogh Xavér misszálé: A három szent nap /TRIDUUM SACRUM/

A nagyhét három utolsó napját az Egyház «Triduum sacrum»-nak nevezi, vagyis három szent napnak. Általában a liturgiának középpontja és tetőfoka Krisztusnak a keresztfán szenvedett véres áldozati halála, az újszövetség legszentebb és Istenhez egyedül méltó áldozati liturgiája.       Mégis elsősorban ennek a három napnak szinte az egyedüli tárgya az újszövetségi áldozati báránynak levágása, az újszövetség ez igazi kegyelmekben gazdag pászka ünnepe. Így tehát ez a három nap is már a «Pascha»-hoz, a Húsvét ünnepéhez tartozik, mert Krisztus halála és feltámadása együtt alkotja a Húsvét misztériumát. Ezért éles elválasztás nélkül megy át a nagyhét a húsvét hetébe; Nagyszombat már feltámadási és keresztségi ünnep. Ezek a napok egy egészet alkotnak s már az apostolok napjaitól kezdve böjttel és külön istentisztelettel megszentelt napok voltak. Komolyságukat és szentségüket az egész nagyhétre, sőt az egész liturgikus évre kiterjesztik. Innen erednek azok a sajátságos és tiszteletreméltó szertartások, melyeket az Egyház ezeken a napokon végez. A zsolozsmában, melyet «Ténebrae»-nek, azaz a sötétség zsolozsmájának is neveznek, Jeremiás siralmait, más néven a lamentációkat olvassa fel az Egyház, amelyeket a bűnös lélekre, vagy az Uráért gyászoló Egyházra kell vonatkoztatni.

A három nap gondolatát összefoglalva meg kell jegyeznünk, hogy a zsolozsma és a mise gondolatvilága nem egyezik meg, hanem egymást kölcsönösen kiegészítik. A zsolozsmában jobban érvényesül a középkori ember lelkivilága, melyet jellemez az Úr szenvedésén az Emberfia iránt való részvét, azért az Üdvözítő emberi szenvedését emeli ki. Így Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén vérrel verítékező Üdvözítőnk halálfélelméről elmélkedik; pénteken a Golgotán keresztrefeszített Urunkkal együtt érezve szenved; szombaton a művészetben oly sokszor ábrázolt, a «pietás» Szűzanyával a sírjában nyugovó Krisztus sebeit siratja. A szentmise az ősibb keresztény felfogást leheli és inkább az Istenre szegezi tekintetét. A szenvedés előtte «beata Passio», azaz boldogságot árasztó isteni tett; a kereszt pedig a «crux gemmata», a drágakövekkel ékesített diadaljel. A szentmise főtárgya csütörtökön az Eucharisztia, pénteken a kereszt diadala, szombaton a feltámadás és a keresztség, De ez a kettő azért nem áll ellentétben egymással, hanem együtt adja a liturgiának csodálatos szépségét és kimeríthetetlen gazdagságát.

Medjugorjei üzenetek 2004. március

2004. március 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg az imádságra. Gyermekeim, különösen most, ebben a kegyelmi időben nyissátok ki a szíveteket és mutassátok meg szereteteteket a Megfeszítettnek. Csak így találtok békét, és a szívetekből kiárad az imádság a világba. Gyermekeim, legyetek példakép és ösztönzés a jóra. Közel vagyok hozzátok és szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Mi a tudás kulcsa?

2004. március 2.

Isten felkeni Övéit, hogy teljes misztikus egyesülésre indítsa őket. Mégis hogy lehet az, én Istenem, hogy Te oly sok csodát és csodatettet viszel végbe, mindaz meghaladja az emberi értelmet, a föld mégsem lobban lángra?

Isten saját Fényéből áradó ragyogással és dicsőséggel érkezik hozzánk arkangyalai kíséretében, fenséges méltósággal ránk tekint, hogy szóljon hozzánk. Ilyen káprázatos módon száll Ő le közénk - megrendítő látvány!

Amint szólásra nyitja Ajkát, egy ragyogó fénysugár még jobban megvilágosítja Szent Arcát. Lángoló szenvedéllyel felénk nyújtja karját, hogy emlékeztessen minket, hatalmában áll nekünk adni az Örökségét, ugyanakkor mindnyájunkat arra hív, hogy eljussunk szavakkal ki nem fejezhető teljes isteni egyesülésre.  

De ó, kimondhatatlan Szépség, Királyi Fenség, fülembe hasít a sötétségbe burkolódzó hitetlenek hangja!

Hitetlenségük ellenére Én mégis rajtuk tartom irgalmas tekintetemet.

Igen, légy irgalmas azokhoz, akik megbántanak Téged, és akik hiúságba és hasonló haszontalanságokba kapaszkodnak, mert ők a legmélyebb gödör aljára süllyedtek.

Hitetlen sokaság! Káromoljátok Isten akaratát, és a káosz a ti lelki gyümölcsötök!

Gyertek, összegezzétek az életeteket, és lássátok, mi vár rátok: a lélek rothadása és a teljes halál… A bűn maga a halál!

Már tizenkilenc éve írom le Szavaidat, Uram. Bár ismerted nyomorúságomat, Istenem, mégis rám bíztad nemes Szeretet-ódádat, e Feltámadás-ódát, és azóta majdnem élve nyelnek el a gyötrőink, ok nélkül rágalmaznak és gyaláznak engem.

De Én védelmet nyújtottam neked, és áldásaimmal jutalmaztalak… Énekelj Nekem zsoltárokat és dicsőítő énekeket, hadd örvendezzen a Szívem! Az ilyen apróság is édes illatú áldozatnak számít a szememben….

Mielőtt találkoztam Veled és törvényeddel, valamennyire már éreztem ítéletedet, amikor gúnyolódtam.

Te mégis eljöttél hozzám, megkönyörültél rajtam és felemeltél… Belém leheltél és meggyógyítottál. Ó, együtt érző Istenem!  Nyisd ki néped szemét! Olyan sokan vannak, akik nem látnak…

Ha meginognak a hegyek és a hullámokba zuhannak, ha megolvadnak a sziklák, mint a viasz Színem előtt, mindazoknak irgalmazni fogok, akik félnek Engem…

Nagyszerű látvány Téged látni, Uram! Fenségesen szép Neved felülmúlja az eget és a földet, muzsika a fülemnek. Áldalak Téged, aki tanácsadóm, amikor meg alszom, közbenjáróm Vagy.

Szavad beragyogja az egész földet, és bárhol, ahová elér, halottakat támaszt. Hatalmad örök Hatalom.

Ezernyi drágakő alkotta palástodat, amikor megláttalak kilépni a felhők közül. Mint Vőlegény, finoman lépdeltél lefelé a lépcsőn, majd előléptél, és kitárt karokkal így szóltál hozzám:

„Lakóhelyem vagy, mert megmentettelek. Tanítványom leszel az Én útmutatásaim szerint. Megtanítalak arra az útra, amelyen járnod kell…

Új éneket fogsz énekelni tiszteletemre, amivel meg fogod hiúsítani az ellenségem gonosz terveit, aki kárt okoz Egyházamnak. Sohase félj, akkor sem, ha nem hallod beszédemet vagy hangomat. Mindig Veled vagyok…

Lámpásod leszek, megvilágítom lábaidat. Még ha lavinaként zúdulnának is rád a támadóid, te akkor se félj, mert Én melletted vagyok! Felöveztelek erőmmel, hogy győzedelmeskedj, hogy kiemeld Egyházamat a mocsárból, és dicsőíts Engem.”

Akkor engedd meg, Uram, hogy még egyszer felkapaszkodjak Kerubodra, hogy Hozzád repüljek Istenem, a szelek szárnyán¹[1]. Hogy halljam Istenemnek hangját, felemeljem a Vőlegény fátylát, és szemléljem az Ő édességét és istenségét! Mert akkor szemem előtt lesz majd a Te Szereteted.

Lángra gyúlt lelkem nem fogja már kérdezni szívemtől: ’Meddig rejti még el az Arcát előled? Meddig várakoztat még, hogy a magasságokba vigyen[2], fel az Ő Udvaraiba, ahol tanítást és tudást kapok, és ahol még magasabbra juthatok? Ahol majd a további magasságokat elérve a megértés még nagyobb fényében a magasztos Szeretet áthatolhatatlan lángjaiba, magának a Fénynek mélységeibe hatolhatok.

Ott bent a lelkem félelemmel telt tisztelettel fogja szemlélni a mindennél Szépségesebbet, Aki sokkal fenségesebb, mint az összes angyal szépsége együttvéve.[3] Ott bent Isten megismerhetővé teszi magát az embernek.

Istenben semmivé válik a külvilág, ivadéka egybeolvad Vele, csontja az Ő csontja, húsa az Ő húsa lesz. A teljesség Királyi Jogara.

Én mirhám, én nővérem, ne félj, mert veled vagyok, hogy leírjam mondanivalómat. Mindig támaszod leszek, és segítségedre sietek, amikor megkérdezik tőled az emberek: „Mi a tudás kulcsa?” Így válaszolj nekik: „A kulcs a tudás világossága és a Szentlélek kegyelme, Aki tökéletesen megismerteti veled a misztériumaimat és Engem. A tudás kulcsa a tiszta Fény szétáradó ragyogása, mely megvilágosítja azokat, akik használják, hogy a lehető legtökéletesebben ki tudják fejezni a mondanivalómat. „ Amint mondtad, a tudás kulcsa azt jelenti, hogy Magának a Fénynek a mélységeibe hatolni…” Ezért örvendezz és légy boldog te, akit arra hívtalak, hogy Királyi Udvaraimban beszélgess Velem, és mondanivalómat leírd, ami feltárja előttetek  misztériumaim rejtett titkait! Örvendezz, mert keblemen tápláltalak isteni kegyelemmel. Kegyelmem terápiás eszköz, mely meggyógyítja a lélek és a szellem gyengeségeit, és képessé teszi arra, hogy Lábnyomaimat kövesse a szenvedés, az önmegtagadás, az akaratomra való ráhagyatkozás és a szenvedélymentesség ösvényén. Benned élve felvirágoztattalak, keblemen tápláltalak, és eggyé formáltalak Magammal. Ne érezd hát magad többé bizonytalanságban! Veled vagyok!

Angyalom, prófétává tettelek semmiségedből. Mondd meg azoknak, akik nem fogadnak el téged vagy az Üzeneteimet, hogy az Ítélet Napján több irgalmat fogok tanúsítani Szodoma és Gomorra iránt, mint elítélőiddel szemben. Ha valaki azzal az arcátlan szándékkal megy oda hozzád, hogy megüssön, azt Én azonnal elkapom. Ne törődj a kicsinyes emberekkel, ők szűklátókörűek, de főleg az alázat hiányzik belőlük.

A tudás és az aszkézis még nagyobb magasságaiba foglak vezetni, hogy fejlődj. Szent ösvényekre foglak vezetni, hogy betekinthess dicsőségembe. Bátorítani és erősíteni akarlak, és méltóvá akarlak tenni Nagyságomhoz. Gyöngyöm, Én szülöttem, ó mit meg nem tennék érted! Megáldalak. IC

---

[1] Zsolt.18,10.

[2] a lelkem

[3] itt ez úgy értendő, mint Fény. Isten Fénye az összes mennyei fényt túlragyogja
Source: http://ichtys.hu/index.php/158-2004-marcius-2

http://ichtys.hu/index.php/158-2004-marcius-2

Medjugorjei üzenetek 2004. február

2004. február 25.
„Drága gyermekek! Ma is, ahogy eddig még soha, arra hívlak benneteket, hogy nyissátok meg szíveteket az üzeneteimre. Gyermekeim, legyetek azok, akik Istenhez vonzzák a lelkeket, és ne azok, akik eltávolítják tőle. Veletek vagyok, és különösen szeretlek mindnyájatokat. Ez a bűnbánat és a megtérés ideje. Szívem mélyéből hívlak benneteket, hogy teljes szívből legyetek az enyéim és akkor meglátjátok, hogy Istenetek hatalmas, mert áldásának és békéjének bőségét fogja adni nektek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”