Amint az várható volt, Tucho Fernández, a szodomita csókszakértő megjelentette azt a Jegyzéket, amelyben nem helyénvalónak, haszontalannak, zavart és egyensúlytalanságot okozónak nevezte a Szűzanya Co-Redemptrix (a Megváltó Társa) címének használatát, de helytelenítette a Mediatrix (Minden kegyelem közvetítője) címet is.
A vonatkozó rész így hangzik a Jegyzékben:
„Mivel szükséges megmagyarázni Mária Krisztusnak alárendelt szerepét a megváltás munkájában, nem lenne helyénvaló a „társmegváltó” címet használni Mária együttműködésének meghatározására. Ez a cím ugyanis elhomályosíthatja Krisztus egyedülálló üdvözítő közvetítői szerepét, és így zavart és egyensúlytalanságot okozhat a keresztény hit igazságainak harmóniájában, mert „nincs másban üdvösség, mert nincs más név az ég alatt, amelyet az embereknek adtak volna, és amelyben üdvözülnünk kellene” (ApCsel 4,12). Ha egy kifejezésnek sokszoros magyarázatra van szüksége ahhoz, hogy ne térjen el a helyes jelentésétől, akkor az nem szolgálja Isten népének hitét, és haszontalanná válik. Ebben az esetben a ”Co-Redemptrix” kifejezés nem segít Mária dicsőítésében, mint a megváltás és a kegyelem munkájának első és legfontosabb együttműködőjében, mert azzal a kockázattal jár, hogy elhomályosítja Jézus Krisztus – az emberré lett Isten Fia, aki megváltásunkért, és aki egyedül volt képes végtelen értékű áldozatot bemutatni az Atyának – kizárólagos szerepét, ami nem lenne igazi tisztelet Mária iránt.”
Az indoklás tehát igen szépre sikeredett, amennyiben két fő okot jelölt meg:
- / mivel mindig magyarázni kell a fogalmat, ezért nem helyes.
- / elhomályosítja Krisztus kizárólagos szerepét a megváltásunkban
Tucho kardinál dikaszteriális érvelése mutatja, hogy értelemért csak azért nem kell a szodomitáknak a szomszédba menni, mert azt hiszik, hogy van nekik. Mert ha a Megváltó Társa fogalom magyarázatának szükségességéből egyúttal valóban fakadna a helytelensége is, akkor legalább ennyire problémásnak kellene lennie az Istenszülő címnek is, tehát az is helytelen lehetne. Nem beszélve a nehezen érthető és emiatt magyarázatra szoruló, a megértéshez természetfeletti hitet feltételező transsubstantiatio fogalma, amely ezek szerint szintén nincs biztonságban.
Azoknak, akik legalista megközelítéssel próbálják értelmezni a dolgokat: a pápa rendes tanítóhivatalához tartozó dokumentumok akkor kötnek bennünket, ha nem mondanak ellent korábbi pápai megnyilatkozásoknak vagy a katolikus tanításnak általában. Ha viszont ellentmondanak, akkor nem az új megnyilatkozások, hanem a korábbiak kötnek. Mindezek mellett a Jegyzék nem “in forma specifica” van megerősítve, tehát csak Tucho aláírása hitelesíti, Leó nem vette a fáradságot. Tuchonak gyakorlata van katolikus tanításnak ellentmondó dokumentumok kiadásában, és ez a mostani sem lett kivétel. Mivel pedig ez a jegyzék korábbi tanítóhivatali dokumentumoknak ellentmond, ezenkívül érvelésében is nyilvánvalóan téves, a Jegyzék elvetendő, és annyit sem ér, mint a papír, amire leírták.
Mindez azonban mégis Leó engedélyével történt, mert nem feltételezhető ésszerűen, hogy az ő tudta és jóváhagyása nélkül merészeljen kiadni bármit is a csókszakértő, ezért addig is, amíg elérkezik az a pápa, aki majd az összes eretnekség, megtévesztés és hamis gyakorlat elítélésével, az igazság helyreállításával kezdi regnálását, a továbbiakban igyekszem nem észrevenni megnyilatkozásait. („Neked, fiam, mától csak Arszlán”).
Mert a korábbi pápák és szentek ilyeneket tanítottak:
1. XIII. Leo: Iucunda Semper (1884. szeptember 8. ASS 27. 178.)
„Mert amikor Istennek szolgálólányként fogadta el az anyai szerepet, vagy amikor a templomban teljes mértékben odaszentelte magát Fiának, mindkét esetben már akkor is részt vett az emberi fajért végzett fáradságos engesztelésében. Ezért nem kétséges, hogy lelkében mélyen megrendült Fia legkeményebb fájdalmaitól és gyötrelmeitől. Továbbá, az isteni áldozatnak az ő jelenlétében és szemlélődése mellett kellett beteljesülnie, amiért ő maga is nagylelkűen táplálta az áldozatot. Végül ez még könnyesebben megfigyelhető ugyanazon misztériumokban: Jézus keresztje mellett állt Mária, az ő anyja… saját akaratából feláldozta Fiát az isteni igazságosságnak, vele együtt halva meg a szívében, a fájdalom kardjával átdöfve.”
2. XIII. Leó: Adiutricem populi (1895. szeptember 5. ASS 28. 130-31.)
„Azután ugyanis az isteni terv szerint úgy kezdett vigyázni az Egyházra, úgy volt jelen közöttünk és úgy pártfogolt minket, mint Anya, hogy ő, aki az emberi megváltás misztériumának véghezvitelében szolgált, ugyanúgy szolgált a kegyelem kiosztásában is, gyakorlatilag korlátlan hatalmat kapva.”
3. Szent X. Piusz: Ad diem illum (1904. február 2. ASS 36. 453-55.)
„Ő érdemelte meg leginkább, hogy az elveszett világ helyreállítója (reparatrix) legyen, és így minden ajándék osztója (dispensatrix) , amelyet Jézus halála és vére szerzett nekünk.„ […] ”Ő érdemelte meg méltányosság szerint… a kegyelmek fő kiosztójának szolgálatát”
4. XV. Benedek: Admodum probatur (1917. június 20. AAS 10. 182.)
“Fia szenvedésével és halálával ő is szenvedett és majdnem meghalt… az emberek üdvösségéért, és hogy kiengesztelje Isten igazságosságát, feláldozta Fiát, amennyire ez rá vonatkozott, így joggal mondhatjuk, hogy Krisztussal együtt megváltotta az emberi fajt.”
5. XI. Piusz: Explorata res est. (1923. február 2. AAS 15. 104.)
„…a Fájdalmas Szűz részt vett Jézus Krisztus megváltó munkájában…”
6. XI. Piusz: Miserentissimus Redemptor (1928. május 8 AAS 20. 178.)
„Legyen jelen és mosolyogjon ezen imáinkra és vállalásainkra a jóságos Szűz Mária, aki, miután megszülte Jézust, a Megváltót, táplálta Őt, feláldozta Őt a kereszten, rejtett egyesülésével Krisztussal és az Ő különleges kegyelmével, egyben Reparatrix volt, és jámboran így is nevezik.”
7. XI. Piusz: Rádióüzenet Lourdes-ba (1935. április 28. Osservatore Romano, 1935. április 29)
„Ó, irgalom és kegyelem Anyja, aki mint Coredemptrix álltál legkedvesebb Fiad mellett, vele szenvedve, amikor a kereszt oltárán véghezvitte az emberi faj megváltását… kérünk, őrizd meg bennünk nap mint nap a Megváltás és irgalmad drága gyümölcseit”
8. XII. Piusz: Mystici Corporis (1943. június 29. AAS 35. 247.)
„Ő volt az, aki Új Évaként, mentes minden eredendő vagy személyes bűntől, mindig legszorosabban kapcsolódva Fiához, felajánlotta Őt az Örök Atyának, anyai jogainak és anyai szeretetének áldozatával együtt, Ádám minden fiáért, akiket annak szerencsétlen bukása bemocskolt.”
9. XII. Piusz: Rádióüzenet Fatimába (1946, május 13. AAS 38. 266.)
„Jézus természeténél fogva és győzelme jogán az örökkévalóság királya; általa, vele és neki alárendelve Mária királynő kegyelem révén, isteni kapcsolata révén, győzelme jogán és [az Atya] egyedülálló választása alapján.”
10. XII. Piusz: Munificentissimus Deus (1950. november 1. AAS 42. 768.)
„Különösen emlékeznünk kell arra, hogy a második századtól kezdve a szent atyák Szűz Máriát az Új Évának ábrázolják, aki bár az Új Ádámnak volt alárendelve, mégis a legszorosabban kapcsolódott hozzá abban a harcban a pokolbeli ellenséggel szemben, amely, amint azt a Protoevangelium megjósolta, a bűn és a halál felett teljes győzelmet aratott, amelyek a pogányok apostolának írásaiban mindig összekötve szerepelnek. Ezért, miként Krisztus dicsőséges feltámadása e győzelem elengedhetetlen része és végső jele volt, úgy a Boldogságos Szűznek Fia mellett vívott küzdelmét is szűzi testének dicsőítésével kellett lezárni.”
11. XII. Piusz: Fulgens corona (1953.szeptember 8. AAS 45. 583.)
„… ő egyetlen fiával együtt csatlakozott a leggonoszabb alvilági kígyó elleni küzdelemhez.”
12. XII. Piusz: Ad Caeli Reginam (1954.október 11. AAS 46. 634-35.)
„A megváltás munkájának végrehajtásában a Legszentebb Szűz Mária bizonyosan szorosan összekapcsolódott Krisztussal … az isteni terv szerint társult Jézus Krisztussal, az üdvösség legfőbb elvével, és valóban hasonló módon, amint Éva társult Ádámmal, a halál elvével, úgyhogy azt mondhatjuk, hogy üdvösségünk munkája egyfajta ismétlődés szerint valósult meg … és ha ő is egyesült Fiával, még a Golgotán is, [és] feláldozta őt, anyai jogainak és szeretetének áldozatával együtt, mint egy új Éva, Ádám minden fiáért, akiket Ádám szerencsétlen bukása beszennyezett, ennek eredményeként kétségtelenül helyes azt a következtetést levonni, hogy ahogy Krisztust, az Új Ádámot nem csak azért kell királynak nevezni, mert ő Isten Fia, hanem azért is, mert ő a mi Megváltónk, úgy bizonyos analógia alapján a legszentebb Szűz nem csak azért királynő, mert ő Isten Anyja, hanem azért is, mert Új Évaként társult az Új Ádámhoz.”
(a pápai idézetek kompliációjának forrása)
13. Szent Iréneusz: “…így Mária is, aki eljegyezte magát egy férfival, és mégis szűz maradt, engedelmességével megváltást hozott magának és az egész emberiségnek.” (Az eretnekségek ellen, III. könyv, 22. fejezet, 4. bekezdés)
14. Jeruzsálemi Szent Modestus: “Mária által „megváltattunk a gonosz zsarnokságától”.
15. Szent Bonaventura: “Ő fizette meg a megváltás árát, mint bátor és szerető asszony – nevezetesen amikor Krisztus a kereszten szenvedett, hogy megfizesse ezt az árat, hogy megtisztítson, megmosson és megváltson minket, a Boldogságos Szűz jelen volt, elfogadva és egyetértve az isteni akarattal. (Collatio de donis Spiritus Sancti 6, n.16)
16. Szent Bonaventura: “[Máriát] a menny kapujának nevezik, mert senki sem léphet be abba az áldott királyságba, csak általa.”
16. Szent Domonkos: „Ó, Asszonyom, a te Fiad, Jézus Krisztus mellett, te mindig is a mi üdvösségünk legfőbb eszköze voltál.”
17. Sziénai Szent Katalin: „Ó, Mária… a fény hordozója… Mária, a gyümölcs Germinatrixa, Mária, az emberi faj Megváltója, mert azáltal, hogy testet adtál az Ige számára, megváltottad a világot. Krisztus a szenvedésével, te pedig tested és lelked fájdalmával.” (Oratio XI, Rómában mondott beszéd, 1379. március 25.)
18. Eudes Szent János: „Miért ruházott rá annyi bölcsességet, jóságot, szelídséget és olyan nagy hatalmat a mennyben, a pokolban és a földön? Egyszerűen azért, hogy méltó legyen arra, hogy isteni Fiával együttműködjön az ember megváltásában. Az egyházatyák egyértelműen kijelentik, hogy ő Krisztussal együtt a mi megváltásunk művének társmegváltója.” (A pap: méltósága és kötelessége)
19. Liguori Szent Alfonz: “Mária mindenki üdvösségét kívánta, kereste és elnyerte; sőt, még mindenki üdvösségét meg is valósította!”
20. Cabrini Szent Franciska: “ha a Megváltónknak életet adó dicsőség őt illette, akkor – ahogy Szentatyánk oly jól megfogalmazta – az emberi faj szent áldozatának őrzése és felkészítése is őt illette. Mária nemcsak a betlehemi örömökben volt Jézus anyja, hanem még inkább a Kálvárián… és ott érdemelte ki, hogy legértékesebb társ-megváltónk legyen.” (G. DE LUCA, Parole sparse della Beata Cabrini, Rome, IT 1938., 170)
21. Maximilian Kolbe: „[Mária] az új Éva, az élők igazi Anyja”, akit „Isten választott ki, hogy az emberi faj megváltója legyen”. (Scritti, 1069.)
“Attól a pillanattól kezdve (a bűnbeesés pillanatától) Isten megígérte a Megváltót és a Társmegváltót, mondván: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között; ő eltapossa fejedet.” „Nyilvánvaló, hogy kapcsolatunkat Máriával, a Társmegváltóval és a kegyelem osztójával (Dispensatrix) a megváltás tervében nem értették meg kezdettől fogva teljes tökéletességében. De napjainkban a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásába vetett hit napról napra egyre jobban növekszik.” (Scritti, 1229.)
22. Pio atya: „Ki tudna sikerrel szenvedni vele, igen, a kedves Coredemptrixünkkel? Ki tagadná meg tőle a mártírok királynőjének méltó címet?” (Padre Pio Epistolario, San Giovanni Rotondo, IT 1992, p.384)
https://invocabo.wordpress.com/2025/11/04/aldott-legy-megvaltonk-tarsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése