Az ú. n. "konzervatív", más néven "tradicionalista" blogok ujjongva jelentették, hogy október 25-én ismét lesz "régi mise" a Szent Péter bazilikában, amit R. Burke fog a bazilika apszisában található „katedra oltárnál” bemutatni. Úgy tűnik – írják a blogok –, hogy Prevost „ki akar békülni ezen miseforma híveivel”. A katholisches.info szerkesztője ezt írta: »Egyidőben a „szinodális csoportok jubileumával” és a „Wir sind Kirche” progresszív követőinek találkozójával, kerül sor az Ad Petri Sedem "tradicionalista" közösség nemzetközi zarándoklatára, melynek során Burke "bíboros" celebrál "misét " a Szent Péter bazilikában.« – A kath.net oldal így tudósított: A ‚Coetus internationalis summorum pontificum‘ közösség szervezésében kerül sor október 24. és 26. között a régi mise híveinek zarándoklatára, melynek egyik eseménye ez a "főpapi mise" lesz.

A pluralizmus, a különbözőség és az egyenjogúság, az „egység a sokféleségben” szellemében, mely az ú. n. II. Vatikáni Zsinat tarka embercsinálta-egyházában uralkodik, ez teljesen normálisnak tűnik. Ha a szodomistáknak kitárták a Szent Péter bazilika kapuit, hogy ott bemutathassák a maguk "liturgiáját", akkor miért ne lehetne – mintegy kiegyensúlyozásként – a tradikat is beengedni, hogy ők is megünnepelhessék a maguk "tradicionális liturgiáját" (TLM)? Ha e miseforma hívei mindenáron ebbe az "egyházba" akarnak tartozni, akkor el kell viseljék az előttük, és velük egyidőben („a szinodális-csoportok és szervezetek jubileumán résztvevők”), és az utánuk jövők parádéit is. Mint ahogy az FSSPX is engedelmesen besorakozott saját augusztusi zarándoklatával e "szentév" tarka forgatagába.

Louis Verrecchio, egy fél-"tradicionalista" és nagyon aktív blogger (https://akacatholic.com/) szerint azonban „van egy kis probléma”, mert „a bazilika a szodomisták inváziója által meg lett szentségtelenítve”. – Vizsgáljuk meg tehát, miről van tulajdonképpen szó:

Az egyházjog különbséget tesz a megszentségtelenítés (exsecratio) és a meggyalázás (violatio) között. „A megszentségtelenítés a fölszentelésnek az ellentéte: az az eljárás, amikor az Egyház valamely szent helyet, tárgyat szent jellegétől hivatalosan megfoszt.” [Katolikus Lexikon] „A megszentségtelenítés a templom lerombolása vagy hivatalos eljárás által történik.” [Eichmann-Mörsdorf tankönyv] – E könyv így folytatja: Ahhoz, hogy egy templom rombolás által elveszítse szent jellegét, teljesen leromboltnak kell lennie, vagy legalább a falak nagy részének el kellett pusztulnia. Átalakítások, belső munkálatok, melyek a korábbi épületet nem károsítják jelentős mértékben, nem idézik elő a szent jelleg megszűnését.”
Egy templomot szent jellegétől a helyi főpap foszthat meg, amikor a templomépületet hivatalosan, néha szertartások kíséretében „világi dolognak” jelent ki, és amit ennek következtében „világi, de nem tisztességtelen célokra fel lehet használni. A templomnak az állam vagy bárki más által történt idegen célra való használata nem fosztja meg az épületet szent jellegétől, de bizonyos esetekben jelentheti a templom meggyalázását.”
„Az exsecratio-tól különbözik a szenthely megsértése, meggyalázása, megszentségtelenítése (violatio), mely vérontás, gyilkosság, erkölcstelenség stb. által történik, s mely után csak a kiengesztelési szertartás (reconciliatio) után szabad ismét bármiféle egyházi ténykedést folytatni.” (forrás: Katolikus Lexikon, 1931. dr. Töttössy Miklós)

Arról lehet vitatkozni, hogy a felszentelt templomépületek átvétele a zsinati egyház által – melynek során gyakran ledöntötték a konszekrált oltárt és egy asztallal vagy druidakővel pótolták – meggyalázásnak felel-e meg vagy sem. Ezzel kapcsolatban érdekes lenne tudni, hogyan kezelte az Egyház az ú. n. reformáció alatt azokat az eseteket, melyek során katolikus templomok eretnekek kezébe kerültek. Mindazonáltal e kérdés tisztázásához szükség lenne a tekintély döntésére, ami korunkban lehetetlen. Ezért e kérdésre nehéz választ adni.
Az viszont nem képezi vita tárgyát, hogy egy templom meggyalázása ugyan „nem fosztja meg az épületet szent jellegétől, de azt vonja maga után, hogy a templomban mindenfajta egyházi ténykedés meg van tiltva, amíg a kiengesztelési szertartást (reconciliatio) végre nem hajtották, hogy méltóságát ily módon visszaszerezhesse”.
A meggyalázásnak „biztosnak, nyilvánvalónak, közismertnek” kell lennie. A vérontás, gyilkosság mellett meggyalázásnak minősül „a templomnak istentelen vagy a jó erkölcsbe ütköző rendezvények céljára való igénybevétele, vagy olyasmire való felhasználása, melyek Isten háza méltóságával nem egyeztethetők össze, mint például színházi előadás, koncertek, istálló, kaszárnya stb. De ugyanígy meggyalázásnak minősül egy hitetlen vagy kiközösített eltemetése is.”

Az ú. n. tradicionalisták a szodomisták nyilvánvaló, mindenki által látható felvonulására, mint „a templomnak istentelen vagy a jó erkölcsbe ütköző rendezvények céljára való igénybevételére” hivatkozva követelnek valamifajta engesztelést. (2025. október 5-i hír szerint négy nyugdíjas, felmentett vagy segédpüspöki rangban levő "püspök" – a szokásosak – szervez valamiféle engesztelő akciót.)
Mindazonáltal az egyházjog szerint, „amíg a hivatalos jóvátétel meg nem történik, a templom mindenfajta egyházi szertartás, szentmise tartása, szentségek és szentelmények kiosztása, temetés stb. számára zárva van.”
A reconciliatio a megszentségtelenített helynek újra megáldása, „egy liturgikus kiengesztelési, tisztulási aktus, amit egy felszentelt templom esetén csak a helyi főpap végezhet el. És a dolog természetéből adódik, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a nem rendeltetésszerű használat, azaz a hely meggyalázása végleg megszűnt.”

Louis Verrecchio, akit a régi egyházjog fent idézett előírásai nem nagyon érdekelnek, azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a tradicionalisták ráveszik-e R. Burke-t, hogy a Szent Péter bazilikát előbb „engesztelje ki”, mielőtt az oltárhoz lép, mert ha nem, akkor az előző gaztettre egy másikat halmoz, és „mind a bazilikát, mind a tradicionális római rítust, amit ő állítólag olyan nagyra becsül, megalázza”.
Verrecchio ezen lesújtó ítélettel fejezi be mondandóját: „Mert ha ezt elmulasztják, és helyette csak a saját „TLM”-jüket ünneplik, mintha mi sem történt volna, akkor minden értelmes ember csak arra a következtetésre juthat, hogy ők nem mások, mint önimádó szószátyárok, akik számára a saját hogylétük és kényelmük a legfontosabb.”

Szegény Verrecchio, ő még mindig egy túlságosan jóhiszemű optimista!
Először is: A Szent Péter bazilika már régóta meg van gyalázva, és tudomásunk szerint az elmúlt 60 évben egyszer sem lett újraszentelve. Az első nagy violatio kétségen kívül az ú. n. II. Vatikáni Zsinat volt, ahol a dómot „istentelen és megvetendő célra” használták fel, nevezetesen egy istentelen és szabadkőműves rendezvényre, egy concilium malignantium, vagyis rablózsinatra, egy szabadkőműves-humanisztikus, "zsinati egyház" nevű szekta létrehozására, melynek az volt elsőszámú feladata, hogy a katolikus Egyházat kiszorítsa a helyéről.
Ettől kezdve nem értek véget a meggyalázások, folyamatosan hamis pápák, hamis bíborosok és hamis püspökök léptek ott fel, hogy szabadkőműves világegység-programjukat bejelentsék és végrehajtsák. Ráadásul rendszeresen ünnepelték a Novus-Ordo emberkultuszát, hol kisebb, hol nagyobb felhajtással, nem-szent szentek előtt tisztelegtek stb. Egyszóval: legkésőbb 1962. óta „megfertőzték az erősség szentélyét, …. és a pusztaság helyére utálatosságot vittek” (Dán 11,31), amit azóta sem távolítottak el, sőt folyton megújítottak.
Természetesen soha nem végeztek kiengesztelést, amit egyébként sem lehetne megtenni, hiszen egyrészt azt csak a helyi főpap, azaz dóm püspöke, vagyis a pápa végezhetné el, olyan pedig már több évtizede nincs, másrészt pedig ahhoz előbb el kéne tüntetni a vészt hozó undokságot. A Szent Péter bazilika ezért „minden istentiszteleti cselekmény számára zárva van”. Tilos benne szentmisét bemutatni, szentelni, temetni stb..

Louis Verrecchio tanácsa, miszerint Burke-nek előbb el kéne végeznie a bazilika megtisztítását, mielőtt a „TLM”-jét (tradicionális latin misét) bemutatja, „meghatóan” naiv. Mégha Burke hajlandó is lenne erre, akkor sem tehetné meg. Ő se nem pápa, se nem bíboros, még érvényes püspökszentelése sincs, és a papszentelésének érvényessége is erősen kétes, hiszen azt Montinitól kapta 1975. június 29-én a Szent Péter bazilikában. És ha a bazilikát valami csoda folytán mégis megtisztítanák, az sem használna semmit, hiszen Burke „TLM”-je azonnal újra meggyalázná, egyfelől, mert kétes az érvényessége és ez által szentségtörő, másfelől, mert egy zsinati szektához tartozó a celebráns, aki "miséjét" minden bizonnyal „una com Leo” mutatja be.

A katolikus Egyház hívei számára szigorúan tiltja az ilyen rendezvényeken való részvételt. Ezekre az a tiltás érvényes, amit Konrad Martin, Paderborn püspöke egyházmegyéje tagjainak szigorúan a lelkére kötött („Gemeinden ohne Seelsorger“ – egyházközségek lelkipásztor nélkül című, 1875-ben kiadott könyvében).
„A mi római-katolikus hitünk azt tanítja, hogy az ilyen "mise" nem istentisztelet, hanem istenrablás, nem vértelen, hanem bizonyos értelemben véres megújítása a keresztáldozatnak, nem áldás forrása, hanem mind a celebráns, mind a részvevők számára vesztük forrása.”

A tradicionalisták októberi nagy eseménye tehát nem lesz más, mint egy újabb „vészt hozó undokság” a szent helyen, jobban mondva, egy már korábban megszentségtelenített helyen, és ily módon csak növeli a Szent Péter apostol bazilikájában elkövetett szentségtörések sorát. Ez nem ok az örömre, sokkal inkább a szomorúságra…



(forrás: www.antimodernist.org – 2025. szeptember 16.)
https://www.katolikus-honlap.hu/2501/lenz-prevost2.htm