Üzenet: Padre Pio edzőterme: Lelki felkészülés a hited megerősítésére, hogy ne ess áldozatul az előtted álló eseményeknek

2025. július 17., csütörtök

Padre Pio edzőterme: Lelki felkészülés a hited megerősítésére, hogy ne ess áldozatul az előtted álló eseményeknek

Úgy érezted már, hogy senki sem ért meg téged. Mintha tele lenne a szoba, de a szíved üres lenne? Figyelj jól: egy hatalmas igazság rejtőzik a szemed előtt. Elhagyatottnak érezheted magad, de nem vagy egyedül.

Három lelkigyakorlat az intellektusod számára, melyek a leghasznosabbak a mi és az eljövendő korban

1. Miért nincsenek barátaim?

„Nem vagy magányos; pozícióba kerülsz. Néha az életedben lévő csend nem büntetés, hanem felkészülés.”

Ha valaha is körülnéztél, és rájöttél, hogy azok az emberek, akiket korábban barátaidnak hívtál, eltűntek, ne ess pánikba, ne kérdőjelezd meg az értékedet, ne gondold, hogy valami baj van veled, mert itt az igazság: ha nincsenek barátaid, az annak a jele, hogy Isten mélyebben munkálkodik benned.

Isten gyakran elszigetel, mielőtt felemelne.

A Bibliában minden ember, akit Isten hatalmas módon felhasznált, átment az elválás időszakán:

Józsefet (Egyiptomból) egy gödörbe vetették, majd eladták a családjától;
Dávidot felkenték királlyá, de aztán éveket töltött egyedül a pusztában;
Jézus maga is gyakran vonult vissza elhagyatott helyekre imádkozni.

Miért?

Mert mielőtt Isten felhasználna téged, fel kell készítenie téged, és mielőtt felkészítene, el kell választania téged, nem azért, hogy ártson neked, hanem hogy meggyógyítson és élesítsen.

Amikor senki sem hív, amikor a meghívások elhalnak, amikor úgy érzed, senki sem ért meg téged, Isten talán csak azért távolítja el a zajt, hogy tisztán hallhasd a hangját. Látod, nem mindenki mehet el oda, ahová Isten visz.

Vannak barátságok, amelyek időszakosak. Vannak, akik csak a régi énedhez kötődnek, és amikor Isten elkezdi megváltoztatni a személyiségedet, akkor a körödet is elkezdi megváltoztatni. Fájdalmas lehet, de
valójában védelmet nyújt.

A magány lehet a szent tér, ahol a sors megszületik.

A magányban Isten feltárja a célodat. A csendben a szíveddel foglalkozik, az elszigeteltségben pedig növeli a tisztánlátásodat.

Elkezded olyannak látni az embereket, amilyenek. Elkezdesz mélyebb beszélgetésekre vágyni. Többet imádkozol, újra álmodni kezdesz. Ez nem depresszió, hanem isteni elkülönülés.

Szóval, legközelebb, amikor egyedül érzed magad, kérdezd meg magadtól:

„Isten elvágja az embereket, vagy engem szabadít fel?”

Nem arra voltál teremtve, hogy beilleszkedj mindenki körébe.

Sosem arra lettél teremtve, hogy beolvadj.

Arra teremtettek, hogy kiemelkedj, kiemelkedj, fényesebben ragyogj, és bátran járj a hivatásodban.

Ez a barátok nélküli időszak nem a történeted vége. Ez az átalakulásod kezdete.

Isten megmetsz téged. Ő védi a szívedet. Ő elkülönít téged. Hogy amikor kinyitja a következő ajtót, készen állj, érett, céltudatos és a megfelelő emberekkel körülvéve.

Emeld hát fel a fejed! A csend nem tart örökké, de amit Isten benned épít, az igen.

2. Miért érzem úgy, hogy senki sem ért meg engem?

„Érezted már úgy, hogy senki sem ért meg. Mintha tele lenne a szoba, de a szíved üres lenne. Körülnézel, és rájössz: valójában nincsenek közeli barátaid.”

De mi lenne, ha azt mondanám, hogy a magányod nem átok, hanem egy jel, egy isteni jelzés arra, hogy Isten már többet adott neked, mint amennyit kértél.

Figyelj jól: egy erőteljes igazság rejtőzik a szem elől.

Néha a barátok hiánya azt jelenti, hogy Isten körülvett Önt. Nem vagy elhagyatva; mindenki szeme láttára rejtőzködsz; visszatartott vagy. Isten nem azért szigetelt el, hogy bántson, hanem azért választott el, hogy felkészítsen.

Amikor az emberek elmennek; amikor a beszélgetések elapadnak, és amikor a meghívások már nem érkeznek, az azért van, mert egy magasabb, egy csendesebb útra választottak ki téged; és ebben a csendben szólal meg a leghangosabban a Mennyország.

Gondolkozz el ezen:

Mózes egyedül volt a hegyen, amikor Isten megadta neki a törvényt;
Dávid egyedül volt a mezőn, amikor felkenték;
Jézus egyedül volt a pusztában, mielőtt megvalósította volna célját.

A magány nem büntetés, hanem felkészülés; ez a Mennyország stratégiája.

Amikor úgy érzed, senki sem ért meg, az azért van, mert nem vagy átlagos; nem arra vagy hivatott, hogy beilleszkedj, hanem arra, hogy kitűnj a tömegből.

Néhány barátság elterelte volna a figyelmedet; némi társaság beszennyezte volna a lelkedet. Isten az Ő Irgalmában elvette tőled azt, amiről azt hitted, szükséged van rá, hogy megadja neked azt, amire a lelked valójában vágyik.

Nem azért születtél, hogy népszerű légy; azért, hogy hatalomra lelj.

Az igazság az, hogy amikor Isten a legközelebbi társaddá válik, soha
többé nem fogsz egyedül járni.

Olyan békét ad, amihez foghatót egyetlen beszélgetés sem érhet fel.
Olyan világosságot ad, amilyet a tömeg nem tud nyújtani.
Hozzáférést ad bölcsességhez, útmutatáshoz és védelemhez, ami sokkal nagyobb, mint bármely földi kapcsolat.

Néha, ha nincsenek barátaid, az azt jelenti, hogy már angyalok vesznek körül.

Tehát ahelyett, hogy megkérdeznéd:

„Miért nem hív senki?”

Kezdje el a kijelentést:

„Istenem, köszönöm, hogy közelebb vonzol magadhoz.”

Ahelyett, hogy elfeledettnek éreznéd magad, ismerd fel, hogy finomítanak. Ez nem elutasítás, hanem átirányítás.

Mondd ki hangosan:

„Nem vagyok egyedül; Isten velem van; a Mennyország társaságában járok, és semmiben sem szenvedek hiányt.”

Isten ismeri a szívedet; látja a könnyeidet, de a célodat is látja, és erőt épít a csendedben
.

És itt jön a gyönyörű csavar: miután befejezte az átformálásodat a titkos helyen, a megfelelő emberekkel fog körülvenni, nem sok, de igaz emberekkel; királysági kapcsolatokkal, nem tömegekkel, hanem céltudatos társakkal.

Ne vesd meg hát ezt a magányos időszakot; szent; szükséges; isteni.

Isten nem hagyott barátok nélkül, egyszerűen a legközelebbi barátoddá vált, és ez mindent megváltoztat.”

3. Miért távolít el Isten valakit az életemből?

Amikor Isten eltávolít valakit az életedből, az soha nem értelmetlen. Soha nem irgalmatlan.

Sokan éreztük már, hogy valaki eltávozik tőlünk. Egy barát, akiben megbíztunk, egy szeretet, akit közel hoztunk magunkhoz, vagy akár egy családtag, aki valaha otthonnak tűnt. Az egyik nap még ott volt, a következőn már eltűnt.

És sírtál, ugye?

Azt kérdezted magadtól:

„Miért engedné meg ezt Isten? Mit tettem rosszul? Miért ez a szívfájdalom, ez a csend, ez az üresség?”

De halld ezt most, ne a füleddel, hanem a lelkeddel:

Amikor Isten eltávolít valakit az életedből, az gyakran azt jelenti, hogy hallotta a beszélgetéseket, amiket te nem. Látta azt, amit te nem. Megvédett attól, amit soha nem értenél meg.

Pio atya, Krisztus alázatos szolgája, ezt szokta mondani:

„Imádkozz, reménykedj és ne aggódj”

Mert az aggódás haszontalan, és Isten irgalmas.”

Gyermekem, Isten nem azért vesz el, hogy megbüntesse, hanem hogy megvédje.

Vannak emberek, akiknek az életében véget ért egy időszak. Mint az őszi levelek, betöltik a céljukat, és most el kell hullaniuk.

Az ellenség gyakran vágyként küldi a zavaró erőt a nyugalomba, de az Úr eltávolítja azt, mielőtt pusztulásba torkollna.

Elhagyatottnak érezheted magad, de nem vagy egyedül. Isten metszi a lelkedet, formálja az utadat, és formálja a szívedet arra, ami eljön.

Lehet, hogy az a személy nem arra volt teremtve, hogy oda menjen, ahová Isten vezet téged.

Talán nem voltak felkészülve az elhívásod súlyára. Vagy talán, csak talán, Isten helyet szabadít fel valakinek, aki tisztábban tükrözi majd az Ő szeretetét.

Látjátok, szeretteim, fájdalommal jár a metszés, de ó, micsoda gyümölcsöt terem. Pont mint Jézus a Getsemáni kertben, vért izzadva és gyötrelmesen a kereszt előtt.

Nekünk is át kell mennünk a bánaton, hogy megtaláljuk a feltámadásunkat.

És ha ma este könnyek is hullanak, reggel öröm jön. Bízz tehát [Isten] időzítésében. Még csendben is, Ő szól. Még mások távollétében is, Jelenléte betölti a szobát.

És ne feledd, amikor Isten elvesz, mindig helyettesít; nem mindig azzal, amit akarsz, hanem mindig azzal, amire szükséged van.

Tehát ahelyett, hogy megkérdeznéd: