Reméltem, hogy Edward Pentin vatikáni tudósító eheti véletlen találkozásának nem lesz jelentősége, de mégis lett. Persze tudni kell véletlenül találkozni, és úgy tűnik, hogy egy jó vatikáni újságírónak ez is megy. Mi pedig csak bámulhattunk letaglózva, mert még nem szemlélhettük korábban teraszon vörösleni Parolin, Cupich, Fernández és Roche bíborosokat, ennyire felhőtlenül boldognak pedig végképp sosem. Lemenőben volt a nap...

A Borgo Pio környékén sétálgatva nem mással futottam össze, mint a jezsuita James Martinnal és a brit Austen Ivereigh-vel, Ferenc pápa pontifikátusának két leglelkesebb támogatójával, a szinodális, befogadó és párbeszédorientált megközelítés fáradhatatlan védelmezőivel… legalábbis elvileg párbeszédorientált.

Meglátva őket, barátom és útitársam köszönni akart nekik, így bemutatkoztunk egymásnak: „Az InfoVaticana-tól jöttünk”. A reakció azonnali és őszintén szólva árulkodó volt. James Martin, a „Hídat építeni” című könyv szerzője, amelyben állítja, hogy hidakat épít az egyház és a periférián élők között, szó nélkül hátat fordított nekünk. Semmi párbeszéd, semmi híd, még csak egy biccentés sem. Csak egy fal. Elég sokatmondó. Valószínűleg nem az ő típusa vagyunk.

Austen Ivereigh viszont beszélt velünk… bár talán szeretné, ha nem tette volna. Láthatóan feldúltan – és a beszélgetés előrehaladtával egyre inkább azzá vált – felállt, odajött hozzánk, és határozott szemrehányást tett nekünk a „kampányért”, amelyet szerinte Robert Prevost bíboros ellen folytatunk. „Nagyon érdekes kampányt folytatnak Prevost ellen” – mondta dühvel és frusztrációval vegyes hangon.

Amikor azt válaszoltuk, hogy „Nem, nem Prevost ellen, hanem az egyházi eltussolás kultúrája ellen – most már ezt is támogatja?”, érezhető volt kínos hangulata. Ivereigh idegesen a Sodalitiumra hivatkozott, mint információink feltételezett eredetére. Amikor elmagyaráztuk, hogy sok eset van, mind dokumentálva, szarkasztikusan ragaszkodott ahhoz, hogy az InfoVaticana „mindig többet tud”, utalva azokra a dokumentumokra, amelyeket az ügyben közzétettünk. A reakciója nem hagyott kétséget: Prevost volt az emberük, a jelölt, akibe minden reményüket helyezték.

A jelenet nem is lehetett volna beszédesebb. Néhány órával a konklávé kezdete előtt a bennfentesek idegesek. Nem azért, mert valaki rágalmazza Prevostot, hanem mert az igazság kezd napvilágra kerülni. Mert a dokumentumok, a tanúvallomások és a mulasztások ott vannak – dokumentálva és nyilvánosságra hozva. És még több van készülőben.

Pentin írásának forrása

https://invocabo.wordpress.com/2025/05/08/egy-veletlen-talalkozas/