A
négyszeres Forma-1-es világbajnok, a sportág legnépszerűbb pilótája
már több alkalommal is bizonyságot tett hitéről, legutóbb egy
podcastben, őszintén mesélt Istenhez fűződő kapcsolatáról.
Ritka
alkalom, amikor egy F1-es versenyzővel nyugodt körülmények között és
nyíltan lehet beszélgetni magánéleti dolgokról, hiszen ha nem az autóban
ül, akkor a következő hétvégére edz, vagy PR-eseményeken kell részt
vennie, esetleg végeláthatatlan interjúk sorozatát kell adnia.
Azért,
hogy jobban megismerjük őket, a Formula1.com podcast-sorozatot
indított, melynek első részében a mezőny bizonyítottan legnagyobb
sztárja, Lewis Hamilton mesélt arról, mi foglalkoztatja a versenyeken túl, és milyen tervei vannak az aktív sportolói pályafutása utáni időszakra.
A 33 éves brit pilótát sokan kritizálják azért,
mert a közösségi médiában megosztott tartalmait #blessed-, azaz
'áldott'-hashtaggel látja el, vagy 'God bless You', azaz 'Isten áldjon
Titeket'-üzenetekkel színesíti, ő azonban bátran vállalja hitét – most
meglepően őszintén válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre.
Mikor tudsz időt szakítani a hitedre?
Mielőtt
nekiállnék a reggelimnek, mindig imádkozom, ahogyan a nap többi
szakaszában is. Ha van rá néhány másodpercem, vagy egy percem, bárhol,
bármikor – amíg mások beszélnek, én azt mondom nekik: várjatok egy
kicsit. Vasárnaponként pedig alig várom, hogy felkeljek, és elmenjek templomba. Általában a közeli barátaimmal együtt szoktam, ahol leginkább megvilágosodást és a megerősödést élek át.
Valóban templomba kell menni azért, hogy ezt érezd?
Nem,
igazából előfordul, hogy olyan helyre megyek, amely valójában egy
mozi, csak ott tartják az alkalmakat. Szóval nem feltétlenül kell
templomnak lennie. Viszont nem járok mindig, hiszen vasárnaponként
versenyeink is vannak, ezért néha internetes közvetítéseket is
figyelemmel követek.
A hitemet be tudom illeszteni az életembe, remek a kapcsolatom Istennel, és hálát kell adnom neki.
Ott
a családod, az emberek – kinek legyek hálás ezért? Magamnak? Ezekben a
pillanatokban kicsit magadba szállsz, hogy felismerd Istent, a
körülötted lévő világot, a jó és rossz történéseket. A versenyek előtt mindig elmondok egy imát,
elsősorban azért, hogy biztonságban legyek, és a lehető legjobb
formámat tudjam hozni. És ezzel a tudattal mindenkit le tudok győzni.
Ebben őszintén hiszek.
Ha a gumifal felé tartasz, mint például a Nürburgringen, 2007-ben, egy defekt után? Frontálisan csapódtál be…
…nem volt időm imádkozni. Bármi megtörténhet, de úgy érzem, Isten vigyáz rám.
Ahogy lesz, úgy lesz?
Igen, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy semmi sem magától értetődő. Semmi sem garantálja azt, hogy száz évig fogok élni. Semmi sem garantálja azt, hogy megérem a következő születésnapomat. Ezért akarok belesűríteni mindent a következő napba.
A Forma-1 megéri, hogy belehalj?
Nem,
a szenvedélyed, az álmod, a vágyad, a céljaid érik meg, hogy meghalj
értük. Vagy az, hogy valakinek pozitív módon befolyásolod az életét.
Egyszer valaki odajött hozzám, és azt mondta: „2007-ben daganatos lettem, kemoterápiára jártam, és te segítettél át rajta.”
Visszakérdeztem: „Hogyan?” Azt válaszolta: „Ahogyan minden hétvégén
beültél az autóba, ahogyan vezettél, ahogyan beszéltél, erőt éreztem
benne.” Én erről mit sem tudtam, és hét évvel később ott állt,
gyógyultan. „Nélküled nem ment volna” – tette hozzá.
Nehéz megfogni és elképzelni, hogy min ment keresztül, de valamibe belekapaszkodott, méghozzá egy fiatal srácba, aki a semmiből jött. Ezért éri meg küzdeni, ezért éri meg belehalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése