2018. május 20-án, azaz Pünkösd vasárnapján Reggio Emilia, észak-olasz városban a Regina Pacis (béke királynője) nevű, Paolo Cugini által vezetett „plébánia” szervezésében „imavirrasztást a homofóbia ellen” tartanak. A rendezvény, melynek teljes neve: „Imavirrasztás a homofóbia, a transzfóbia és az intolerencia minden formájának leküzdéséért”, Szent János evangéliumának e sorait választotta mottójául: „Az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32) A rendezvény szónoka a baptista pásztornő, könyvíró és „teológus”, Lidia Maggi. A virrasztás plakátján egy homo-színekre mázolt kereszt látható. …
Az illetékes „püspök”, Massimo Camisasca, akit a hívek arra szólítottak fel, hogy akadályozza meg az összejövetelt, meglepetésszerűen hírül adta, hogy tiltás helyett személyesen fog részt venni a virrasztáson. [Döntésének előzménye: Valamikor ő jelentette az olasz „tradicionalisták” titkos reménysugarát. Egyszer mondott valamit a homoszexualitás ellen, mire akkora médiakampányt indítottak ellene, hogy ő jobbnak látta megfutamodni, és teljes mellszélességgel a homokosok pártja mellé felsorakozni.]
Cugini szerint (aki az itt látható képen Che Guevara pólóban celebrál „misét”) a homoszexualitás „természetes” dolog, aminek plébániáján helyet akar adni [egyébként ugyanezt jelentette ki hivatalosan a brüsszeli „bíboros-érsek” is a napokban]. Cugini már az elmúlt évben is szervezett egy ilyen imavirrasztást az akkori homo-parádé alkalmából.
Az „imavirrasztást” „liturgikus” program követi, amit a baptista, metodista és waldensek „egyházának” „hit és homoszexualitás” nevet viselő bizottsága dolgozott ki. Ebben az „evangéliumi radikalitás kifejeződéseként” nyíltan az egyházi tradíciótól való elszakadást és a homoszexualitás elismerését követelik.
Ugyanezek a körök támadják azokat a „tradicionalista, katolikus csoportokat”, akik nem vesznek részt a homofóbia leküzdéséért vívott harcukban, ami annál „sajnálatosabb”, mivel ők is „ugyanazt az igét hallgatják és ugyanazon az eucharisztikus úrvacsorán vesznek részt”. [Ebben teljesen igazuk van: mindannyian hitehagyott, vagy eretnek szekták tagjai, akik kultikus összejöveteleiken valójában bálványimádást végeznek.]
A baptista szónok, Lidia Maggi a progresszív „katolikus” körökben is szívesen látott vendég, akinek „katolikus” teológus támogatói vannak. Maggi a Trienti Zsinat városának egy másik „munkás-papjával”, Lino Zatelli-vel az elővárosi Borromei Szent Károly – több célra alkalmas berendezésű – beton-templomban, már „koncelebrált” is, anélkül, hogy az illetékes „püspök” erre bármit is reagált volna.

(forrás: www.katholisches.info – 2018. május 15.)
Végkövetkeztetés:
A Szentírásban alig van annyira világos, egyértelmű kijelentés, mint az, hogy a homoszexualitás „égbe kiáltó bűn”, amit Isten a Szodomát és Gomorrát ért csapáshoz hasonló módon torol meg. Ezért ezekre az emberekre és nagyjából az egész zsinati szektára szinte szóról szóra illenek ezek a szavak, melyeket az Úr mondott Elisabeth Canori-Mora látnoknőnek: „Isten a sötétség hatalmát fogja arra használni, hogy a szektásokat és istenteleneket, akik az Anyaszentegyházat alapjaiban akarják megrendíteni és megsemmisíteni, kiirtsa. Ezek a nyomorultak vakmerő gonoszságukban azt hiszik, hogy Istent letaszíthatják trónjáról; de Ő csak nevet alattomosságukon, és hatalmas karjának egyetlen jelével megbünteti az istenkáromlókat és istenteleneket.”
Boldog Taigi Annamáriának az Úr azt mondta, hogy akkor fog beavatkozni, azaz akkor jön el a nagy csapás, amikor „a körülmények úgy fognak alakulni, hogy az ember nem lesz képes többé befolyásolni őket”. Pater Pio pedig így intette híveit: „A házon kívül senkivel se beszéljetek. (Pater Pio 1950. február 7-én mondott intelmei a háromnapos sötétséggel kapcsolatban)
E szavak és a tapasztalatok világosan bizonyítják, hogy „ember itt már semmit nem tehet”. Azokat, akik eddig nem tértek meg, semmilyen érv, egyáltalán semmilyen emberi tett nem tudja többé észre téríteni. És az is meglehet, hogy Isten maga is lemondott már róluk, miután tengernyi sok kegyelmi ajándékát mind egy szálig visszautasították.

http://www.katolikus-honlap.hu/1801/komment.htm