Felfedem Királyságom gazdagságát és nagyszerűségét, és Fenségem magasztosságát
2017. november 29.
Vassulám,
az Én békémet adom neked. Engedd, hogy kinyilatkoztassam neked a
Szavamat, buzgó szolgám! Én, a te Megváltód, rád bíztam mondanivalómat,
hogy megmutassam neked a dicsőségemet általad, egy nyomorúságos lélek
által, aki oly messze voltál az Igazságtól, mielőtt elválasztottalak
Szavammal a világtól. Most kelj fel, és menj el bátran egy vigasztalan
helyre, melyet elragadott a gonosz¹, és melynek népe még mindig
sötétségben jár. Mutasd meg nekik irgalmamat, hűségemet, mutasd meg
édességemet! Ily módon állítsd helyre a Házamat, és hozd vissza őket
Hozzám! Vigasztald meg a népemet!
Figyelj
rám! Amikor megformáltalak, kezdetét vette futásod, mint egy atlétának a
futása, akinek meg kell nyernie a versenyt. El kellett indítanom a
futásodat, de felöveztelek igazsággal, így vetettelek ki a farkasok
közé. Emlékszel?² Az ezt követő sok év alatt kezem sohasem engedte el a
kezedet, nehogy elragadjon Tőlem valamely lélek, és mint egy lámpást,
amit ha megtöltenek olajjal, világít, újra meg újra hűségesen
megtöltöttelek, hogy égve tartsam lángodat.
Amikor időnként elkedvetlenedsz,
az én ragyogóan lángoló magasztos erőm
beburkol téged ruhám illatával
az ellenségeid szeme láttára,
akik a feledés és a halál völgyében lesben állnak.
Amikor perzselő sivatagokon kelsz át,
és szájad szárazabb a pergamennél, én melletted vagyok, és
teletöltött kelyhemet ajkadhoz emelem.
Amikor a barátaid ellened fordulnak,
és bánatot okozva elhagynak téged,
a gyengéd Szeretet veled van!
Rád árasztja illatát, és homlokodra adott csókjaival megvigasztal,
ami felvidítja az Én kedvesem szívét.
Szentelő olajam lefut kezemről a fejedre,
ajkadra, lecsordul egész valódra,
arra emlékeztetve téged, hogy
hűséges társad vagyok,
a te szívednek őrszeme.
Amikor becsukódnak előtted a kapuk, ami elszomorít téged,
rád ragyogó Arcom bőséges áldásban részesít,
arra emlékeztetve téged, hogy az Én otthonom
a te otthonod is: Jahvének háza.
Néha keményen meggyötörnek téged,
de legyőzni nem fognak!
Arany jogaromat meglengetem,
és elsöpröm őket.
A szárnyaim a te titkos menedéked,
a Jóság és Kedvesség a te állandó reményed,
az isteni Szeretet; ezek töltik tele lelked lámpását!
Az Én felkentemnek: Én vagyok a te megmentő Erődöd.
Ki más tudna ekkora gazdagságot adni neked?
A kegyelem és erény ily nagy gazdagságát?
Felfedem
Királyságom gazdagságát és nagyszerűségét, és Fenségem magasztosságát,
felfedem Szeretetem nemes üzenetét. Minden az én erőmnek és hatalmamnak
van alárendelve!
Ezért
hát Vassulám, akinek megengedtem, hogy édességemet élvezze, jóságomat
megízlelje, és aki megengedte Nekem, hogy benne megpihenjek, légy erős,
és helyezd Belém reményedet életed minden napján! Bennem van a te
otthonod, sehol máshol…
2 Évekkel ezelőtt, a kezdetek kezdetén, amikor elindulóban volt a küldetésem, meghívtak Svájcba, hogy tegyem meg életem első tanúságát. Akkor ott megláttam Jézust, amint a közelemben állt, és miközben felnéztem rá, ezt mondta: „Most kiküldelek téged a farkasok közé…” Azonnal megértettem, milyen nehéz lesz a küldetésem és milyen kegyetlenül fognak üldözni azok, akik irgalmat nem ismerve igazságtalanul zaklatnak majd…
http://ichtys.hu/index.php/154-2017-november-29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése