Schneider püspök 12 lépésben összegzi, hogy katolikus családként hogyan éljük túl az eretnekség sivatagát.

2016, május 27. Róma – Ahogy a család, és annak valamennyi tagjának lelkéért folytatott harc szerte a világon felerősödik a szexuális anarchia  ’oktatás ’ címén való ránk erőltetésével, és mindannak alábecsülésével, ami igazán férfias és nőies a „gender jogok” nevében, továbbá a házasságok tönkretételével, amit „egyenlőségként” álcáznak; a kommunista rezsim terrorját átélt lelki vezető egy túlélési tervet fektetett le a katolikus szülők részére, akik magukat egy világias, relativisztikus, és ellenséges környezetben találják, de mégis szeretnék gyermekeiket az Égi haza jövendőbeli polgáraivá nevelni.

A kazahsztáni Athanasius Schneider püspök elmondta a Lifesitenews-nak adott exkluzív interjújában, hogy a katolikus szülőknek komolyan kell venniük gyermekeik hitben való nevelésének első számú kötelességét, amikor gyermekeik hitének le kell küzdeni a negatív, sőt ellenséges befolyásokat, amelyek minden oldalról szorongatnak, és a pusztítás a céljuk.

A nagy terjedelmű interjúban, amely feltárta az ő tapasztalatait, amelyet katolikus fiúként élt meg a kommunizmus ideje alatt, a gondolatait, hogy mit jelent ma a katolikus család, az oktatással, a rossz plébániákkal és egyházmegyékkel kapcsolatos észrevételeit, amelyeket program- vezérelt papok és püspökök működtetnek, valamint a véleményét arról, hogyan kell a világi hívőknek kinyilvánítani aggodalmukat Ferenc pápával kapcsolatban. A püspök tizenkét lépést fektetett le, amelyet a katolikus szülőknek meg kell tenniük családjuk és gyerekeik védelmében.

Schneider püspök azt mondta, hogy ahhoz, hogy túléljük az eretnekség sivatagát, a katolikus szülőknek a következőket kell megtenniük:

1. Az üldöztetést Istentől jövő kegyelemként megélni, ami megtisztít és megerősít, nem egyszerűen negatívumként.
2. Gyökeret ereszteni a katolikus hitbe a katekizmus tanulmányozása által.
3. Védeni a család egységét mindenekfelett.
4. Elsődleges kötelességként hitre oktatni a gyermekeket.
5. Naponta imádkozni a gyerekekkel, például a litániát és a rózsafűzért.
6. Az otthont házi templommá formálni.
7. A vasárnapi mise és a pap hiánya esetén lelki áldozást végezni.
8. Elmenni az olyan plébániáról, ahol tévedéseket terjesztenek, és egy hithű plébániára járni, még ha messzire is kell utazni.
9. Elvinni a gyerekeket olyan iskolából, ahol ki van téve az erkölcstelenség veszélyének a szex oktatása miatt.
10. Ha nem lehet elvinni a gyerekeket, akkor szülői szövetséget alapítani, hogy harcoljanak ezekért a jogokért.
11. A rendelkezésre álló demokratikus eszközökkel küzdeni a szülői jogokért.
12. Készen állni az üldözésre is a gyerekek védelmében (lásd az 1. pontot!).

A püspök azt mondta, hogy a szó legnemesebb értelmében katolikus családnak lenni a túlélés kulcsa.

„Az üldözés ideje alatt szerzett tapasztalataimból tudom, hogy létfontosságú a család, a család egysége, és hogy mindkét szülő mélyen gyökerezzék a hitben. Ezt azután továbbadják a gyermekeiknek. Szeretném elmondani, hogy a gyerekeknek az anyatejjel együtt kell kapniuk a hitet. Azután a szülők elsőrangú feladata, hogy sugározzák a gyerekeik felé egyszerű módon a tisztaságot, a szépséget és a katolikus hit egységét.

Azt mondta, hogy a szülőknek kell eljutni a felelősségre, hogy olyan otthoni környezetet teremtsenek, ahol a gyerekek lelkileg gyarapodhatnak.

„Azt hiszem, ez ma a legfontosabb feladat a családok számára: megalapítani a család-egyház kultúráját.”

Ha gyerekeket az otthonukon kívülről mérgezik, mint például az iskolában a hedonista, nihilista szex oktatás révén, akkor a szülők „kötelessége”, hogy vigyék el onnan gyermekeiket.

„Nem lehet kitenni a gyerekeket az erkölcstelenség veszélyének. Ez lehetetlen. Azért, hogy a gyermekeiket megvédjék ettől az erkölcstelenségtől, a szülőknek még arra is készen kell állniuk, hogy elszenvedjék annak következményeit.”- mondta Schneider püspök úr. Ha egy ország törvénye lehetetlenné teszi a gyermek kilépését az iskolából –  tette hozzá –,  akkor a szülőknek össze kell fogni és küzdeni a jogokért mindenféle rendelkezésre álló demokratikus eszköz felhasználásával.

Ha a gyerekeket mérgezik a szószékről, ugyanez a logika érvényesül, és a szülőknek találniuk kell egy hithű plébániát, a hűtlen papokat és püspököket pedig a „hit árulóinak” kell nevezni.

„Amikor a hierarchia tagjai és pásztorai ellentmondanak Krisztus tanításának, az Egyházi Tanítóhivatal örök érvényű tanításának, a katekizmusnak, a gyermekeiket el kell hozniuk ezekből a templomokból, és ne menjenek oda, még ha 100 km-t is kell utazni (egy hithű templomhoz).”

Schneider püspök elmondta, mennyire boldogok voltak a szülei, amikor elmentek egy helyre a Szovjetunióban, ahol 100 kilométeres körzeten belül volt egy katolikus templom.

„Úgy gondolom, hogy a nyugati világban, az Egyesült Államokban, bárki megtalálhatja a templomot 100 kilométernél közelebb is, ahol rá lehet találni egy jó papra. Tehát kerüljék azokat a templomokat, ahol tévedéseket prédikálnak. Ezek a helyek rombolják az emberek hitét. Ezek a templomok rombolóak. El kell kerülni őket. Az ilyen emberek a hit elárulói, még ha püspök vagy pap titulusuk van is.”- mondta.

A püspök azzal folytatta, hogy tanácsokkal látta el a hithű katolikusokat, akik szeretik a pápát és nem akarnak ártani a pápaságnak, hogyan fejezhetik ki növekvő aggodalmukat Ferenc pápával kapcsolatban.

Az Egyház nem diktatúraként működik, ahol senki sem mond ellent a diktátornak, és azt mondta, hogy a Szentatya a „mi atyánk” és a katolikusoknak nem kell félni attól, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak az Egyház irányításával kapcsolatban.

Az interjút azzal zárta, hogy felajánlotta áldását a lifesitenews-nak és támogatóinak. „ Isten áldja meg önöket és folytassák ezt a szent és nagyon értékes munkát a családért, a házasságért, az Evangéliumért és az Egyházért.”- mondta.

Forrás: https://www.lifesitenews.com/news/video-bishop-schneider-12-steps-to-surviving-as-a-catholic-family-in-a-mora