Stefano Gobbi atya utódja, a Máriás Papi Mozgalom nemzetközi felelőse, Laurent Larroque atya itt járt Magyarországon és Délvidéken (Vajdaságban), ez év szeptember 17-24-ig. Cönákulumokat tartott nyolc helyen ahogy azt már közöltük a programban. E nyolc hely közül hat Magyarországon és kettő Délvidéken található. Nemzetközi felelősünkön látszik, hogy nagy Mária tisztelő, Gobbi atya méltó utóda. Amikor Collevalenzában 2013-ban őrá esett a választás, t.i. hogy Mozgalmunk nemzetközi felelőse legyen, akkor még nem nagyon ismertem. De most e jó hét alatt megismerhettem és elmondhatom, hogy nagyon jó döntés volt, amikor őt választottuk. Ő is hasonlóan, mint Gobbi atya, Szűzanya alázatos kis gyermeke. Szíve lángol Égi Édesanyánkért. Szeretne Ő is mindenkit bevinni Mária Szeplőtelen Szívébe. (vagyis elvezetni a Szűzanya Szeplőtelen Szent Szívének való személyes önfelajánlásra). Ő is járja a nagyvilágot, mint Gobbi atya. Én csak egy hétig kísértem, csak egy hétig kellett helyt állnom. Hála Szűzanyának sikerült. Bírtam az iramot. Sok szépben, kegyelemben vettünk részt. Megérte.

De vegyük sorba az eseményeket, benyomásokat, élményeket. Felelősünk szeptember 17-én érkezett meg a Ferihegyi (Budapesti) repülőtérre, délelőtt 10 óra körül. Hárman vártuk a röptéren: Halmágyi Zoltán atya a veszprémi egyházmegyéből, Hegedűs Ágoston úr Kecskemétről és jómagam.

Miskolc

A találkozói örömök után elindultunk Miskolc felé. Jó hosszú út állt előttünk, több mint 200 km a repülőtértől a miskolci Mindszent plébániáig, ahol Palánki Ferenc segédpüspök atya, érseki helynök vendégszeretetét élveztük mind a négyen. Néhány nappal később értesültünk, hogy a Szentszék a püspök atyát kinevezte Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye Püspökének. Szűzanya segítse és imádkozzunk érte, hogy jól bírja vezetni a püspökséget. Rövid ebéd majd egy kis pihenő után indultunk a Szent Anna templomba cönákulumra. Azért nem a Mindszenti templomba tartotta Larroque atya a cönákulumot, mivel ott komoly javítások, restaurálások folytak. A templom környékét felásták és munkások is szép számban dolgoztak.
Szent Anna templom ebben az időben csendesebb volt, alkalmasabb az összeszedettebb imára, elmélyülésre. Többen jöttek papok. Hívek is szép számban gyülekeztek. A házigazda, Szarvas Péter esperesplébános szívélyesen fogadott bennünket. A templomban körülnéztünk és megbeszéltük a részleteket: t.i. hogy hol térdelünk a kitett Oltáriszentség előtt, majd pl. hogy működnek-e a mikrofonok. Az olvasmányok is szóba kerültek. Máshol is ahol lehetett, a Jelenések könyvéből a Napba öltözött Asszonyról szóló részt (Jel 12, 1-6.) választottuk, majd az Evangéliumra Jn 19, 25-27-t vettük („Íme, a te fiad!” „Íme, a te Anyád!”).
(a napi  olvasmány és az Evangélium mellőzésének ilyen esetekben komoly oka van, éspedig az, hogy ismételten ráirányítja a cönákulumon részt vevő, a Máriás Papi Mozgalomhoz tartozó testvérek, hívek figyelmét arra a kiváltságra, amelyet a meghívásunkkal együtt kaptunk, amikor megérintette  a Szűzanya szívünket akár a Kék könyv üzenetei, vagy a cönákulumon és  válaszoltunk, ki-ki sajátságos módon, de elkötelezte magát a Mozgalommal. De ez felelősséggel is jár, mert akinek többet adtak, többről is kell számot adnunk. Nekünk üzenetei által feltárta a Szűzanya, Ő, maga a „Napba öltözött Asszony”, hogy 1917. október 13-án az utolsó  Fatimai jelenés alkalmával, amit az u.n. „Napcsoda” által hitelesített a Mennyei Atya és amelynek 70 000 – hetvenezer ember volt a tanúja, beléptünk az „Apokalipszisbe”, vagyis a „végső időkbe”, és elkezdődött az emberi történelem utolsó szakaszának eseménysorozata – százada -  amelyet végül az Úr Jézus dicsőséges, második eljövetele zár le, ez  egybeesik Szűzanyánk Szeplőtelen Szent Szívének Diadalával. Véget ér az emberiség történelmének Ádám és Éva elbuktatásával elkezdődött Sátán és démonai által uralt  időszaka, beleértve ezt az emberi civilizációt is, a Földdel együtt – vigyázat, mert komoly különbség van a „Noé napjai” „vízözön”,  és a közeljövőben megvalósuló, azaz „tűzözön”  befejezés  között, és elkezdődik Jézus Krisztus dicsőséges, Eucharisztikus  uralkodása, a II. Paradicsom, Új Ég és Új Föld.
Pár héttel a Fatimai „Napba öltözött Asszony” jele után feltűnt a „Nagy Vörös Sárkány” jele is, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által, elkezdődött az ateista, Isten-ellenes polgári világhatalom  borzalmas uralma, keleten, a vad kapitalizmus jóléti anyagiassága, nyugaton. Ahol megvetette lábát, azonnal az egész társadalom ideológiai, ateista átalakításán kezdett dolgozni, minden szinten. Mára már olyan nemzedékeket sikerült kinevelniük, akiknek fogalmuk sincs, hogy már az anyatejjel, egy nagyon téves világnézeti, hamis tudomány és technika uralta,  Sátáni „tápon” neveltettünk, az óvodától az egyetemekig. Sajnos, a katolikus Egyházban is majdnem párhuzamosan elkezdődött az Igaz hit és tanítás „felvizezése”, és ez a folyamat a II. Vatikáni Zsinat utáni reformokkal  felgyorsult, napjainkban már tetőzött, küszöbön az „Egyházszakadás”!  A „modern demokratikus állam” minden apparátusával együtt ennek az ideológiának a megtestesítője és őre, pártállástól függetlenül. Nyugat az érem másik oldala, bizonyíték, az Európai Unió! Sikerült egy Isten nélküli, ember központú társadalmi rendszert kialakítani, világviszonylatban, amelynek nagyon savanyú immár beérett gyümölcsit hamarosan még jobban megízleljük nemsokára. Megengedte ezt is a Mindenható Isten, mégpedig okkal, hogy „feltáruljon a Gonoszság misztériuma”.    Az Irgalmas Isten kegyelmi csodája, hogy ebből a nagymértékben szennyezett környezetben levő kövekből, az igaz  hit által még tudott a Szűzanya Krisztust-követő  fiakat, lányokat  nevelni.  A választ az Evangélium adja meg! És jól jegyezzük meg, az 1989-es kelet-európai változások, fordulat, „csak köpönyegforgatás” volt, az „elvtársakból” „urakká” vedlettek az illetékesek. A Jelenések könyvének 13. fejezete megadja a választ, hogy kik a jelenlegi világ igazi „Urai”, az u.n. „háttérhatalom” valóságosan létező hatalom, amely a bábuik mögött rejtőzködik, világszinten, és készülnek nagyfőnökük, az Antikrisztus bemutatására! A jelek világosan felismerhetőek, azok számára akik látnak, hallanak!).
Örömünkre Palánki Ferenc püspök atya celebrálta a szentmisét. Larroque atya is hasonlóan, mint Gobbi atya, örömmel veszi, ha helybeli püspök vagy segédpüspök is részt vesz a cönákulumon, és bemutatja a szentmisét. Ugyanis Mozgalmunk második kötelezettsége nem más, mint egység a Pápával és a vele egyesült püspöki karral és elöljárókkal. Jézus Krisztus akarata szerint az Egyház hierarchikusan berendezett valóság. Ennél fogva Mozgalmunk csak a katolikus Egyházon belül működhet. Ha nem így tennénk azt hiszem Szűzanya az elsők között tiltakozna.
Nemzetközi felelősünk nagyon buzgón végezte a rózsafüzért. Mindig egy rövid elmélkedést tartott a titokról, majd a Miatyánk, Üdvözlégy első részét ő mondta legtöbbször franciául, mi pedig magyarul a második részt. A következő tizednél meg fordítva: közösem végeztük magyarul, ő meg franciául vagy olaszul és így tovább. Úgy tűnt, mintha csak néhány percig tartott volna a szentolvasó végzése. Ha azt szívből, szemlélődve mondjuk, gyönyörű, távol minden unalomtól. Csak meg kell tanulni jól végezni ezt az imát. Larroque atyától ezt meg lehet tanulni. Vele az ima egyáltalán nem unalmas.
Megható volt kitett Oltáriszentség előtt imádkozni, az Oltáriszentségben jelen levő Jézus előtt elmélkedni. Hisz Jézus  a szentostyában jelen van!
Néhány szó az elmélkedésekről: felelősünk erőteljesen hangsúlyozta Jézus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. (sajnos nagyon sokan nem hisznek már a valóságos jelenlétben, kezdve az egyes híveken, papok, püspökök sőt bíborosok is elveszítették az igaz hitüket, vagy el sem jutottak az igaz hitre. Még u.n. „lelkiségi mozgalom” is estek bele ebbe a csapdába, elvetették az oltárt, behelyettesítve egy „asztallal”, amelyet körbeülnek, és ülve fogadják az erre az alkalomra, általuk előkészített „kovásztalan kenyeret”, lepény formában, és a bort. A közeljövő eseményei feltárják majd ezt az egyes papok által asszisztált eretnekséget.)
Az Antikrisztusnak az igaz Krisztust kell felváltania az Egyházban. Hol van a mi Húsvétunk az Egyházban? Az Oltáriszentségben! („Az Eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”. Az összes szentség, mint minden más egyházi szolgálat és az apostoli tevékenység is, a szent Eucharisztiához tartozik és reá irányul. Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi Húsvétunk.” KEK 1324.) Tehát a küzdelem most az Oltáriszentség misztériumára összpontosul.
Nyomatékosan kiemelte Egyházunk tanítását, t.i. hogy Jézus az átváltoztatott Ostyában valóságosan jelen van. És nemcsak a szentmise alatt van jelen, hanem a szentmise után is a Tabernákulumban! Sajnos, vannak akik nem hisznek abban, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Nem hiszik, hogy a szentmise alatt Jézus valóságosan közénk jön. Pedig pont erről van szó! Ő nem szimbolikusan van jelen a kenyér és a bor színe alatt, hanem valóságosan! Jézus nem szimbolikus jelenlétéről beszélt az Utolsó Vacsorán, hanem valóságos jelenlétről! Nem azt mondta, hogy ez az Én Testem szimbóluma, hanem hogy: „Ez az Én Testem!” Ez az Én Vérem!”
A Sátánnak nem tetszik a szentmise. Iparkodik háttérbe szorítani az  Oltáriszentségben jelen levő Jézust. Tudja nagyon jól, hogy ott az Úr Jézus van jelen, a Tabernákulumban az átváltoztatott ostyában, Krisztust imádjuk!

Budapest

Másnap délelőtt Budapest felé vettük az irányt. Az autópályán gyorsan haladtunk. Szerencsésen megérkeztünk a Szent István Bazilikába. Egy kicsit forogtunk a Bazilika körül, mire megtaláltuk a parkolóját. Ott már ismerősökkel találkoztunk. Így mindjárt kezdhettük is az előkészületet. Itt Snell György püspök atya koncelebrálta a szentmisét. Előzőleg a Bíboros úr megígérte, hogy ha valami rendkívüli nem történik, Ő fogja a péntek esti szentmisét koncelebrálni a cönákulum alatt. Sajnos, elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni de Snell György püspök atya helyettesítette. Itt is a kitett Oltáriszentség előtt végeztük a rózsafüzért és Larroque atya itt is tartotta az elmélkedést.
A papok, hívek feszülten figyelték szavait. Magam is szinte ittam a szavakat, pedig fordítanom is kellett. Előtte tartottam attól, hogy a gyors fordítással nehézségek támadnak. Kértem is a Szűzanyát, hogy segítsen. Éreztem is a segítségét. Éreztem, hogy Larroque atya mondanivalójára sikerült ráhangolódnom. Szűzanya nem engedte, hogy felsüljek. Nyugodtan bevallhatom, hogy ez nem az én érdemem. Collevalenzá-ban, a nemzetközi nagy találkozón sokkal nehezebben fordítottam. Többször el is veszítettem egyes előadók gondolatmenetét. De itt nem ez történt. Micsoda ez, he nem a Szűzanya működése.
Amikor Larroque atya megírta, hogy jön Magyarországra, és hogy Vajdaságba is ellátogat, az egész nem is volt ilyen világos. Azonnal jelentkeztek a nehézségek: hol találunk helyet, melyik városokban, templomokban? Hol lesz az elszállásolás? Több helyen próbálkoztam, próbálkoztunk fordítókat keresni, ugyanis most nem csak kísérnem és fordítanom kellett, mint Gobbi atya idejében, hanem országos felelősként is rendezni kellett egyéb ügyeket.
Felelősünk gyakran kiemelte a szentmise áldozati dimenzióját. Nem arról van szó, hogy emberi dimenzió nem lenne jelen. Igenis, a szentmise a hívek találkozója, testvéri együttlét, testvéri közösség is. De a szentmisének van egy másik dimenziója: vagyis az áldozati rész. Minden szentmisében Jézus keresztáldozata misztikusan jelenné válik. Ez vér nélküli, de akkor is Áldozat. A kálváriai áldozat jelenné válik.

Kecskemét

Egy kis „agapé” után Kecskemétnek vettük az irányt. Fáradtak voltunk, de teli élményekkel, kegyelmekkel. Előttem mind inkább kiviláglott, hogy a mostani felelősünk is rendelkezik „karizmákkal”. Bátran hirdeti Szűzanya üzeneteit, figyelmeztetéseit. Nagyon is benne van Mozgalmunk lelkületében. Jól érti a mai elvilágosodást, a nagy hittagadást! Nem beszél mellé, hanem a lényegre tapint. Nem „magasröptű, mélyszántású”  elméleteket hirdet, hanem nagyon is egyszerűeket. Még a kis emberek is megérthetik, ha nyitottak. Biztosan  ő is a Szűzanya kiválasztottja. Útközben elmondtunk egy rózsafüzért és utána beszélgettünk. Imáiból, beszédeiből tükröződött Szűzanya kicsi gyermeke, aki a hivatala által nem fölényes, hanem alázatos. De nem ijed meg kimondani az igazságot, ha annak az ideje eljön. Azonban tud csendben maradni is, ha a hallgatásnak az ideje van. (és most még úgy tűnik, hogy számukra az van. Talán majd csak az utolsó, harmadik  húr elpattanásakor fognak állást foglalni, a MPM papjai, amikor Ferenc ellenpápa az „Egy-világvallás” érdekében a szentmise és az Oltáriszentség átkozmetikázását fogja szorgalmazni? Vagy amikor sikerülni fog Szentatyánk, XVI. Benedek pápánknak elmenekülnie a Szent Márta-ház „börtönéből”? Meglátjuk, hamarosan!)
Este jóval 10 után érkeztünk meg a Főtemplom plébániájához. Jenei Gábor atya kitartóan várt. Kedvesen fogadott. A  plébánián leparkoltunk. Halmágyi Zoltán atya a plébánián maradt, Larroque atyát és engem az esperesplébános elkísért a közeli épületbe, ahol a mi szállásunkat előkészítették. Guszti bácsi, mivel Kecskeméti, hazament erre az éjszakára. Nagyon jól aludtam. Nem kellett ringatni, ugyanis elfárad az ember. De ez örömteli fáradtság volt. Másnap bőséges reggelivel várt Jenei Gábor esperes plébános. Majd készülődtünk a cönákulumra. A hívek szépen jöttek. Környékről és más településekről is, távolabbi városokból is érkeztek különböző járművekkel. Többeket ismertem már más cönákulumokról, az évi leányyfalusi lelkigyakorlatról stb. Nagy volt a lelkesedés, figyelem. Tudtak szívből imádkozni. Nem is csoda, hisz hosszú éveken keresztül tartanak cönákulumokat városszerte és Kecskeméten kívül is, Balázs atya helyi felelős segítségével.
A cönákulumot itt is szentmisével összekötve végeztük. A szentmise előtt a papok ajánlották fel önmagukat a Szűzanyának, a prédikáció után a hívek is. Utána rövid ebéd következett, mivel sietnünk kellett Szegedre, pontosabban a Szőregi templomba, mivel ott délután 4-kor kezdődött a cönákulum. Fél négyre érkeztünk meg. Mindjárt előkészültünk a cönákulumra és már itt is volt az idő a kezdésre. Nagy Róbert atya szeretettel fogadott. Szombat volt. Ilyenkor a papok a plébániákon igen foglaltak. Megtartottuk a cönákulumot, ahogy illik. Itt is a cönákulumi hangulat hamarosan érezhető lett. Szűzanya gyermekei gyorsan egymásra találnak. Róbert atya testvéri fogadtatásban részesített bennünket.
Délvidék (Vajdaság)
Ezek után irány Vajdaság. A Szőregi plébánia igen közel van Törökkanizsához, a plébániámhoz. A Gyálai határátkelőnél mindössze 26 km. kocsival gyerekjáték lett volna. Csak az volt a baj, hogy a határt este hétkor lezárták. Az eredeti terv szerint a Röszkei nagy határátkelőnél akartunk átkelni, de a menekülthullám miatt pont azokban a napokban ezt a határátkelőt teljesen lezárták. Mit csináljunk? A Szabadkai (Kelebia) nyitva volt. Hát kerülővel, Szabadkán keresztül jöttünk. Ez pedig jóval több, mint 26 km. a többszöröse. De a következő megálló most már Törökkanizsa. A terv szerint ott kellett éjszakázni. Oda is értünk kicsivel éjfél előtt. Mivel itt már házigazda is voltam, könnyen feltaláltam magam. Larroque atya is fáradt volt. De akkor már „itthon” voltunk. Itt három éjszaka volt megbeszélve. Hamarosan pihenőre is tértünk. Jól is esett.

Óbecse

Másnap egy kicsit kipihenhettük magunkat. Nekem mint házigazdának, 9-kor miséznem kellett. Felelősünk addig pihent, illetve az e-mail-jeit rendezte. Délután 4-kor indultunk Óbecsére cönákulumot tartani. Rendben oda is értünk hárman: Larroque atya, Guszti bácsi és jómagam. Zoltán atya hétvégére visszament a plébániáira. Óbecsén már várták Larroque atyát. Tömegesen jöttek a hívek, a helybéliek, környékbeliek és Délvidék különböző helységeiből. Jócskán sikerült összegyűlnünk a Szent Antal templomban. A hangulat számomra nagyon otthonos volt, hisz majdnem minden évben tartunk ott cönákulumot, csak azzal a különbséggel, és ünnepélyességgel, hogy most a nemzetközi felelősünk jött el. Mindjárt látszott, hogy a jelenlévők többségének nagyon is ismerős a cönákulum, hisz a jelenlévők nagy része rendszerint részt vesz rajta. Szűzanya újra megmutatta, hogy Mozgalmunknak van jövője, hiszen elsősorban az Ő Mozgalma. Ő a Vezetője. Ez most is látszott, és látszani is fog.
A szentmisét Németh László nagybecskereki Püspök atya koncelebrálta jó tíz pappal. Szép volt, hogy ennyien összegyűltünk papok és hívek. Ebben a bizonytalan időben nagy szükség van Máriára, az Ő Szeplőtelen Szívének a diadalára.

Törökkanizsa

Másnap Törökkanizsán délután 5-kor tartotta Larroque atya a cönákulumot. Jól esett, hogy ezen a napon nem kellett sehova sem utaznunk. Egy kicsit lazíthattunk napközben, az ügyes-bajos problémáinkat intézhettük. Délutánra szépen érkeztek a zarándokok, helybéliek. Az ülőhelyek hamarosan megteltek. Lelkesen készültünk. Itt már szinte minden jelenlévőt ismertem: az itthoniakat és a vendégek nagy részét. Nem is csoda, a jó része jár cönákulumokra, a havi találkozókra is. Ennél fogva érezhető is volt ez a légkör. Papok is jöttek szép számban.
Nemzetközi felelősünk hangsúlyozta a szentmise elleni támadásokat. „elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán végbevitt. (1992. 12. 31.)  Vagyis arról van szó, hogy a Gonosz ma az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus ellen indít összpontosított támadást. Iparkodik háttérbe szorítani a szentmise áldozati részét, lefokozva azt, „csak” testvéri együttlétre, mintha az „csak” emlékezet lenne az Utolsó Vacsorára, megfosztva azt az áldozati résztől. Idézte Szent II. János Pál Pápától az ismert mondást: „az Eucharisztia túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy megengedhetne leszűkített és kétértelmű értelmezéseket”. (Ecclesia de Eucharistia 10).

Pécs

Másnap, szeptember 22-én kedden felülkerekedtünk és elindultunk Pécsre. Hosszú út várt ránk. Több mint 200 km. de mi ez nekünk? Megtettük. Pécset H. Zoltán atya is csatlakozott hozzánk. Havasboldogasszony kegytemplomban tartotta Larroque atya  a cönákulumot. Itt is találkoztam ismerősökkel, sőt néhány régi ismerőssel is. Mária kegyhelyein, de a cönákulumokon is érezhető Mária gyermekeinek az összetartása. Máris egyesíti a gyermekeit. Nagyon is átéreztük, hogy Máriában testvérek vagyunk, hiszen Ő mindannyiunk Égi Édesanyja. Milyen jó, hogy van Égi Édesanyánk, aki még a legtávolabbiakkal is össze tud kötni. Mágez Róbert atya, püspöki szertartó, jegyző kedvesen fogadott. Itt Guszti bácsi elvált tőlünk. Sokat segített, tevékenykedett, hogy minden gördülékenyen menjen. Másnap reggel korán kellett indulnunk, mert délelőtt 10-kor Alsópáhokon kellett kezdeni a cönákulumot. Reggelit sietve fogyasztottuk el. Salamonné Anna helybéli felelősünk kitett magáért. A reggeli bőséges volt.

Alsópáhok

Még időben megérkeztünk Alsópáhokra. Kovács János atya és hívei lelkesen készülődtek erre a napra, 15-en voltunk papok és a hívek is szép számban jelentek meg. Itt is látszott, hogy rendszerességgel tartanak cönákulumot. Itt is többet ismertem, ugyanis majdnem minden évben sikerül eljutnom hozzájuk is. Ők is buzgón  imádkoztak. Figyelmesen hallgatták felelősünket. A főcelebráns Nagy Károly atya volt. Sajnos az érsek úr elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, de Károly atya lett a főcelebráns. Az ebédre felmerült a lehetőség, hogy Larroque atya 2017-ben eljönne papoknak lelkigyakorlatot tartani. Többen örömmel fogadták (az ötletet). Adja a Szűzanya, , hogy ez sikerüljön. Szűzanyával sokkal könnyebb a nehéz keresztet hordozni. Ő mindig megvigasztal és kegyelmeket esd ki számunkra Szent Fiánál.

Egyéb

Még délután elutaztunk Szombathelyre, ugyanis Larroque atya szerzetesrendjének a védőszentje Szent Márton, és szerette volna látni Szent Márton szülőföldjét. Megnéztük a Szent Márton templomot. És amit róla ott feljegyeztek. Másnap az atya indult Szlovákiába. Pozsonyig kísértük. Ott utjaink elváltak. Szűzanya segítse nemzetközi felelősünket, hogy minél több lelket vezessen a Szűzanyához. Valóban ő is hasonlóan járja a nagyvilágot, mint Gobbi atya. Szlovákia után Spanyolországba ment, majd Távol-Keletre. (Fülöpszigetek, Japánba, Dél-Korea stb.) Nem unalmas az élete, de igen nehéz, azonban ahogy ő is mondja, Mária mindig megsegíti. Segítse is, és óvja is, mert nagyon nagy szükség van ilyen papokra, Szűzanya szeretett fiaira.
Sóti János SJ

Ismételten felhívom a tisztelt Olvasókat, hogy a zárójeles, dőlt betűs részek a saját személyes kiegészítéseim. Bizonyára többen vagyunk, akik a Máriás Papi Mozgalom hivatalos vezetőségétől többet várunk, világosabb, határozottabb állásfoglalást  egyrészt az Egyház hiteles tanításával kapcsolatosan, másrészt a „tévedéseket tanítók és terjesztők” leleplezése terén. Nem elitélésükről van szó, ez az Úrra tartozik, a pap-testvér megintése, figyelmeztetése, hogy megmenekülhessen a lelke a Gonosz karmai közül.  Továbbá a második, dicsőséges eljövetel  eseménysorozatokkal kapcsolatos álláspontjukat, beleértve – a legkényesebb témát - az immár majdnem hároméves „két Pápa, két trón?” dilemmát. Vajon az a „valóság” amit velünk le akarnak nyeletni, az egyházi szabadkőművesek, karöltve a szabadkőműves páholyokkal, avagy a „hivatalos” illetékes elöljárók nem tanultak a történelmi múlt eseményeiből, tévedéseiből? Annyit mi is felismertünk, hogy az Egyházszakadás „elkerülhetetlen”, elsősorban azok fogunk elhatárolódni a Hamis Prófétától – Ferenc ellenpápától – akik tovább nem tűrjük azt a gyalázatot amit az Egyház Misztikus Testének okozott, eddigi tevékenysége, zavaros, kétértelmű megnyilatkozásai által, legfőképpen Szentatyánknak XVI. Benedek emeritus Pápánknak, aki most már a nyilvánvaló jelek által nyert igazolást, hogy az utolsó igaz pápa! Ha bábuként engedelmeskedett volna  azoknak az egyházi szabadkőműves erőknek, amelyeknek Ferenc ellenpápa, „Nagy Mester”, mert megérdemli ezt a „megtisztelő címet”, nem kerül sor a lemondatására. Számunkra a „pohár betelt”!
Az Igazság Könyvében ki van fejtve az Egyházszakadás:
„Az I. szakasz akkor lesz, amikor azok, akik valóban ismernek Engem és megértik a Szent Evangéliumok Igazságát, arra a következtetésre fognak jutni, hogy nem tudnak hazugságokat elfogadni az Én Nevemben!
A II. Szakaszra akkor kerül sor, amikor az emberektől megtagadják a szentségeket abban a formában, ahogy annak lennie kellene.
A III. Szakasz akkor lesz, amikor Egyházamat megszentségtelenítik, és ez akkor lesz, amikor felszentelt szolgáim végre megértik a Jelenések Könyvében foglalt Igazságot”. (2013. 10. 20. MDM üzenetei).
Mi hisszük és valljuk, sőt „nyíltan” beismerjük, hogy egységben voltunk, maradtunk és vagyunk Krisztus Urunk Földi Helytartójával, XVI, Benedek emeritus Pápánkkal, az utolsó Igaz Pápával, aki a Hithű Katolikus Egyház még élő Feje! Igaz, hogy szívünkre hatalmas teherként nehezedik azon megtévedt főpásztorok, pásztorok, papok, teológusok vaksága, akik kiszolgáltatták magukat a modernizmus  ruhájába  álcázott  kísértő csábításainak. Ó, bárcsak idejében lehullanak szemükről a hályog, legalább a Nagyfigyelmeztetés rendkívüli kegyelmi ajándékának hatására!
Mi is felvesszük, Szent Atyánk, XVI. Benedek pápánk nyomdokain haladva a saját keresztjeinket, minden nap, abban a biztos hitben és reményben, hogy nem vezet semmilyen más út az üdvösségre, csak a Golgotán át, ahol feláldozta Önmagát  a mi Urunk, Jézus Krisztus értünk, hogy örök élettel ajándékozzon meg. Hála és dicsőség a Teljes Szentháromságnak, örökkön örökké. Marana Tha!
U.i. azért bátorkodtam többes számban fogalmazni, mert meggyőződésem, hogy nem vagyok egyedül ebben az  állásfoglalásban, hitvallásban, és így azon testvéreimnek is lelki-, szívbeli- egybecsengése, összhangja mintegy nyalábba fókuszálva a Szűzanyánk Szeplőtelen Szent Szíve által felkínálhassa vigasztalásként legkedvesebb fiának, XVI. Benedek Pápánknak, karácsonyi ajándékként. Áve Mária!
Legkisebb testvéretek, Zakariás Imre