Az optimista rózsaszínűnek látja a jövőt, a pesszimista pedig
mindent egyformán sötétnek. A próféták azonban sem nem optimisták, sem
nem pesszimisták: meglátják a bálványozó ember tragédiáját, amely
elkerülhetetlenül bekövetkezik, ha továbbra is kitart tévútján, de
látják az összeomlás utáni új világot is, amelyet Isten irgalma kínál
fel az elesett embernek.
Ma is így van: ha valaki látja egy közösségben, szerzetesrendben, egy-egy részegyházban a közeledő összeomlás
jeleit, azt mindjárt vészmadárnak kiáltják ki azok, akik nem hajlandók
lemondani egyfajta kincstári optimizmusról, függetlenül a tényektől. A
másik végletet azok csoportja képviseli, akik szent borzalommal ismerik
fel napjaink történéseiben a végidők jeleit, s a Jelenések könyvét nem
mint a remény és vigasztalás isteni üzenetét, hanem mint a világra váró
katasztrófasorozat misztikus forgatókönyvét olvassák.
Tanuljuk meg a prófétáktól a szent realizmust, s ugyanakkor a végtelen nagy bizalmat az irgalmas Isten iránt. Nézzük kritikusan az épülő új világbirodalmat, amelyben lépten-nyomon hangsúlyozzák a személyiségi jogokat, Isten jogait és parancsait azonban figyelmen kívül hagyják vagy nyíltan sárba tiporják. Nincs mit szépíteni: ez az új birodalom is saját maga sírásója, s csak úgy menekülhetünk meg, s úgy kerülhetjük el, hogy minket is maga alá temessen, amikor majd nagy robajjal összedől, hogy Ozeás próféta szavát megfogadva kétszeres buzgalommal kezdjük keresni az Urat. Készen kell állnunk, hogy már most, s majd akkor, amikor az összeomlás bekövetkezik, engedelmeskedjünk Urunk mai Evangéliumban felhangzó parancsának: „Menjetek és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” Jézus eljövetele óta ez az Ország itt van karnyújtásnyi közelben, halála és feltámadása óta pedig mindannyiunknak megadatott, hogy be is léphessünk kapuján. Történhetnek katasztrófák, kataklizmák sora rengetheti meg az egész földet: az Istenben való bizalom nem múlik el és nem hagy cserben soha.
Barsi Balázs OFM
Tanuljuk meg a prófétáktól a szent realizmust, s ugyanakkor a végtelen nagy bizalmat az irgalmas Isten iránt. Nézzük kritikusan az épülő új világbirodalmat, amelyben lépten-nyomon hangsúlyozzák a személyiségi jogokat, Isten jogait és parancsait azonban figyelmen kívül hagyják vagy nyíltan sárba tiporják. Nincs mit szépíteni: ez az új birodalom is saját maga sírásója, s csak úgy menekülhetünk meg, s úgy kerülhetjük el, hogy minket is maga alá temessen, amikor majd nagy robajjal összedől, hogy Ozeás próféta szavát megfogadva kétszeres buzgalommal kezdjük keresni az Urat. Készen kell állnunk, hogy már most, s majd akkor, amikor az összeomlás bekövetkezik, engedelmeskedjünk Urunk mai Evangéliumban felhangzó parancsának: „Menjetek és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” Jézus eljövetele óta ez az Ország itt van karnyújtásnyi közelben, halála és feltámadása óta pedig mindannyiunknak megadatott, hogy be is léphessünk kapuján. Történhetnek katasztrófák, kataklizmák sora rengetheti meg az egész földet: az Istenben való bizalom nem múlik el és nem hagy cserben soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése