Catherine Deneuve fiatal
háziasszonyt játszott A nap szépe című filmben: miközben a férje
dolgozik, ő bordélyházban fogadja a vendégeket. A színésznő most
közismert francia személyiségekkel (például Charles Aznavour énekessel)
együtt írta alá a petíciót, amely határozottan tiltakozik a
prostituáltak ügyfeleinek büntethetőségéről szóló törvényjavaslat ellen.
„Anélkül, hogy támogatnánk vagy népszerűsítenénk a prostitúciót,
elutasítjuk azok megbüntetését, akik prostituálják magukat, vagy akik az
ő szolgáltatásaikat igénybe veszik. Annyit kérünk, hogy kezdődjön
érdemi vita, előítéletek nélkül.”
Vita éppenséggel folyik, de az előítéletek és az érzelmek sem hiányoznak. A nők jogaiért felelős miniszter, Najat Vallaud-Belkacem így védte meg a szocialista kormány által beterjesztett jogszabályt: „Nem akarok olyan társadalmat, amelyben a nőknek ára van.” Erre licitált rá a törvényjavaslat egyik előterjesztője, Maud Olivier: „Hogyan lehet ragyogónak találni napi tíz-tizenöt behatolást, amelyet nyilvánvalóan gazdasági okokból rákényszerített prostituáltak szenvednek el?”
Ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot – a szavazás szerdán lesz –, Franciaország az egyik legszigorúbb szabályozással büszkélkedhet majd, amelyhez hasonló egyelőre Svédországban van érvényben. A rendszer egyszerű és elrettentő: ha valaki fizet a szexért, 1500 eurós (450 ezer forintos) pénzbírsággal sújtható. Másodszor, visszaesőként, immár a duplájával.
Sokszínű és érdekes is a prostitúciós törvényről zajló vita, mert megosztja a francia társadalmat és a politikai életet egyaránt – ráadásul nem a szokásos törésvonalak mentén. A kormányzó szocialistákon és a legnagyobb ellenzéki párton, a jobboldali UMP-n belül ugyanúgy találni ellenzőket és támogatókat. Guy Geoffroy konzervatív képviselő azzal érvelt a nagyobb szigor mellett: „Ügyfél nélkül nincs prostitúciós hálózat, és nincs emberkereskedelem. Ezek ellen harcolunk.”
Az emberkereskedő hálózatok valóban meghatározó szereplők: becslések szerint harminc-negyvenezer prostituált dolgozik Franciaországban, és (legalábbis a kormány adatai szerint) a kilencven százalékuk külföldről érkezett, mindenekelőtt Romániából, Kínából és afrikai országokból. A keményebb fellépést szorgalmazók így a szervezett bűnözés visszaszorítására hivatkoznak.
Másként látja a helyzetet a Reuters hírügynökségnek nyilatkozó ötvenéves Sandra, aki már huszonöt éve árulja a testét Párizs belvárosában. Úgy érzi, hogy veszélybe sodorják a munkáját, miközben a maffiának kicsit sem ártanak. „Adót és tb-hozzájárulást fizetünk. Nem elég nagy a munkanélküliség, még a mi állásunkat is elveszik?” Elsősorban attól fél, hogy a pénzbírság miatt elmaradoznak az ügyfelek: „Magát a prostitúciót nem tiltják. Olyan ez, mintha azt mondanák, nyithatsz üzletet, de a vásárlók nem mehetnek be.”
Tüntetéseket tartottak már a párizsi nemzetgyűlés előtt a törvényjavaslat ellen és mellett is. Ha jóváhagyják is az új szabályozást, szakértők és szociális munkások arra figyelmeztetnek, hogy a prostituáltak élete nem sokat változik. Legfeljebb még jobban rejtőzködnek majd, hogy megvédjék az ügyfeleiket – akiktől a túlélésük függ.
Infó: A cikk eredeti változata a 2013.12.03-i Népszabadságban olvasható.Vita éppenséggel folyik, de az előítéletek és az érzelmek sem hiányoznak. A nők jogaiért felelős miniszter, Najat Vallaud-Belkacem így védte meg a szocialista kormány által beterjesztett jogszabályt: „Nem akarok olyan társadalmat, amelyben a nőknek ára van.” Erre licitált rá a törvényjavaslat egyik előterjesztője, Maud Olivier: „Hogyan lehet ragyogónak találni napi tíz-tizenöt behatolást, amelyet nyilvánvalóan gazdasági okokból rákényszerített prostituáltak szenvednek el?”
Ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot – a szavazás szerdán lesz –, Franciaország az egyik legszigorúbb szabályozással büszkélkedhet majd, amelyhez hasonló egyelőre Svédországban van érvényben. A rendszer egyszerű és elrettentő: ha valaki fizet a szexért, 1500 eurós (450 ezer forintos) pénzbírsággal sújtható. Másodszor, visszaesőként, immár a duplájával.
Sokszínű és érdekes is a prostitúciós törvényről zajló vita, mert megosztja a francia társadalmat és a politikai életet egyaránt – ráadásul nem a szokásos törésvonalak mentén. A kormányzó szocialistákon és a legnagyobb ellenzéki párton, a jobboldali UMP-n belül ugyanúgy találni ellenzőket és támogatókat. Guy Geoffroy konzervatív képviselő azzal érvelt a nagyobb szigor mellett: „Ügyfél nélkül nincs prostitúciós hálózat, és nincs emberkereskedelem. Ezek ellen harcolunk.”
Az emberkereskedő hálózatok valóban meghatározó szereplők: becslések szerint harminc-negyvenezer prostituált dolgozik Franciaországban, és (legalábbis a kormány adatai szerint) a kilencven százalékuk külföldről érkezett, mindenekelőtt Romániából, Kínából és afrikai országokból. A keményebb fellépést szorgalmazók így a szervezett bűnözés visszaszorítására hivatkoznak.
Másként látja a helyzetet a Reuters hírügynökségnek nyilatkozó ötvenéves Sandra, aki már huszonöt éve árulja a testét Párizs belvárosában. Úgy érzi, hogy veszélybe sodorják a munkáját, miközben a maffiának kicsit sem ártanak. „Adót és tb-hozzájárulást fizetünk. Nem elég nagy a munkanélküliség, még a mi állásunkat is elveszik?” Elsősorban attól fél, hogy a pénzbírság miatt elmaradoznak az ügyfelek: „Magát a prostitúciót nem tiltják. Olyan ez, mintha azt mondanák, nyithatsz üzletet, de a vásárlók nem mehetnek be.”
Tüntetéseket tartottak már a párizsi nemzetgyűlés előtt a törvényjavaslat ellen és mellett is. Ha jóváhagyják is az új szabályozást, szakértők és szociális munkások arra figyelmeztetnek, hogy a prostituáltak élete nem sokat változik. Legfeljebb még jobban rejtőzködnek majd, hogy megvédjék az ügyfeleiket – akiktől a túlélésük függ.
NOL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése