Nemrég egy elég durva, de nagyon tanulságos történetet hallottam.
Ismerek
egy kislányt, aki korábban szorgalmas templombajáró volt. Mikor egy
kicsit nagyobbacska lett, már nem akart odamenni. Anyukája megkérdezte,
miért? A kislány válasza: Mert az a pap … csak a pokolról tud beszélni.
Képzeljük
el a következő szituációt: Van egy édesapa. Egész héten a munkahelyén
gürcöl. Otthon összeveszett az asszonnyal, a gyerekkel is baj van. A
munkahelyen leépítés van és fél, hogy elbocsátják. A számlákat is ki
kellene fizetni, de még nem tudja, hogyan. Elmegy a templomba és ott a
pokolról és az örök büntetésről hall. Mit fog tenni? Valószínűleg többet
nem megy templomba.
Gyakran
mondják a templomokból hiányzó emberekre, hogy ez az országos átlag. De
ez nem igaz. Név nélkül említenék egy papot (Balassagyarmat plébánosa),
akinek dugig van a temploma. Mert a szeretetről beszél. Habár néha
máskét fogalmaznák, általában mindig a szeretet Istenéről beszél. Akiről
Jézus is. Az interneten több beszéde megtalálható.
Az
embereknek nem az Egyházzal van bajuk, hanem a rossz prédikációkkal.
Kérek minden paptestvéremet, hogy a szerető és ne a büntető Istenről
beszéljenek. A pokolról vagy a bűnről maximum úgy, hogy hogyan kell azt
elkerülni. És ne feledjék: Jézus a bűnt betegségnek nevezte, amit
gyógyítani kell és nem büntetni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése