Az évközi 24. vasárnap (C év) olvasmányai
Mikről van szó a mai olvasmányokban?
-
A tékozló fiúról, vagyis egy fiatalemberről, aki kikéri örökségét,
elmulatja, nyomorogni kezd, és visszatér atyjához. Nemcsak egy egyedi
eset, hanem az emberiség egy nagy csoportját képviseli. Ez a
fiatalembert úgy látszik a maga nyomorúsága segíti jobb belátásra.
A másik a választott nép, aki elpártol Istentől, és bálványokat kezd imádni. Hasonló a tékozló fiúhoz.
A harmadik szereplő Mózes, aki közbenjár a népért, igyekszik kiengesztelni, összebékíteni Istent és a népet. Könyörög Istenhez, hogy ne büntesse a népet. Isten meghallgatja könyörgését, visszavonja, felfüggeszti a büntetést, ami az ilyen bálványimádásért jár
A zsoltár szerzője a nép nevében, és tékozló fiú nevében bűnbánatért, bocsánatért könyörög. „Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem. Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, az erős lelket éleszd fel újra bennem. Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem.”
A szentleckében Pál apostol olyan bűnösnek vallja magát, mint a nép és a tékozló fiú. Bemutatja az irgalmas Istent, és hálát ad az ő irgalmáért. „Megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.” Dicsőíti, magasztalja őt ezért.„Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké!”
A tékozló fiú történetének külön szereplője az idősebb, látszólag hűséges testvér. Ő sem makulátlan, mert benne is megfogalmazódott, hogy elkóborol, de talán nem volt hozzá bátorsága. Otthon is marad, Atyjánál is marad, meg nem is. Nem teljes szívvel van otthon. Nem örül testvére hazatérésének, irigykedik, féltékeny rá. Ebből látszik, hogy gondolatban ő is elkövette a bűnt, mert bár külsőleg elutasította, de mégis vágyódott rá.
A legfontosabb szereplő a mai szentírási olvasmányokban maga Isten. Több alakban is feltűnik. Ő az, akinél Mózes közbenjár, és aki meghallgatja Mózes engesztelő, közbenjáró imáját. Ő a szertő Atya, aki bár elengedi fiát, de szomorkodik miatta, és várja hazatérését. Ő az asszony, aki elveszíti drachmáját, és nem nyugszik addig, amíg meg nem találja. És Ő a Jópásztor, aki az elveszett juh megkeresésére indul, és aki megosztja örömét barátaival és szomszédaival.
Vajon melyik szereplő helyzetében tudom leginkább beleélni magamat? Én
vagyok a tékozló fiú, aki eltávolodtam Istentől, de már visszavágyom
hozzá, de úgy érzem, hogy még nem találtam vissza? Hol tartok éppen?
Vagy érzem a választott néphez való tartozásomat, érzem, hogy mekkora
kitüntetés kereszténynek lenni, de mégis bizonyos bálványok fogságukban
tartanak? Vagy én már szabad vagyok, visszatértem az Atyához, de
szomorkodom gyermekeim, unokáim, hozzátartozóim miatt? Vagy én vagyok az
idősebb testvér, aki talán sohasem távolodtam el nagyon Istentől, de
igazán nem voltam eddig boldog amiatt, hogy Istenhez tartozhatok, és
neki szolgálhatok? Vagy éppen Mózest érzem közel magamhoz, aki könyörög
Istenhez népéért, szeretteiért, hogy Isten ne büntesse őket, hanem
könyörüljön rajtuk. Vagy mennyire tudom átélni Isten szomorúságát, és
vágyát tékozló gyermekei miatt?
Hozzám a legközelebb Mózes alakja áll, aki közbenjár Istennél a népért,
a bűnösökért, hogy ne igazságosan büntesse őket, hanem legyen
könyörületes hozzájuk.
A váci piarista templomban már több mint 10 éve szombatonként egész nap
nyitva van a templom, ki van téve az Oltáriszentség. És a hónap minden
3. péntekén 24 órás szentségimádás van. Akik érzik ennek áldásos
hatásait, azokban fogalmazódott meg az igény, hogy jó lenne, ha más
napokon is nyitva lenne a templom, és oda lehetne járulni a szentségi
Jézus elé. Így jött létre egy szentségimádási kápolna kialakításának a
terve, amely a megvalósítás szakaszába érkezett. Mindezidáig abban
gondolkodtunk, hogy reggeltől estig lesz majd nyitva a kápolna. Az
elmúlt héten azonban találkoztam a Legszentebb Eucharisztia
Misszionáriusai friss alapítású szerzetesrend egyik társalapítójával,
amely szerzetnek egyik küldetése, hogy megszervezzék minél több felé a
világon az állandó szentségimádást. Itt a különböző nyelvű
elérhetőségeik.
P. Justo Antonio Lo Feudo MSE atya szólt arról, hogy a szentségimádás,
amely a szentmisében, vagy a szentmisén kívül történik nem
helyettesíthető semmi más ájtatossági formával, hiszen itt Jézus
valóságosan jelen van. Ugyanúgy találkozhatunk vele, mint az apostolok,
mint azok, akik kétezer évvel ezelőtt éltek, és találkoztak vele.
Beszámolt az atya arról, mit jelent, ha egy helyen örökimádás van. Azt
mondta, ez óriási kegyelem, ott megnyílik az ég, a mennyország a földre
száll. A mennyben örökké imádják Istent. Ez valósul meg ott is, ahol ezt
bevezetik, ahol beindul az örökimádás. Falvakról is beszámolt, ahol ezt
meg tudják szervezni önerőből és felvállalják. Ezeken a helyeken
megtörik valami módon a gonosz hatalma. A Szeretetláng naplóban is az
szerepel, hogy ahol állandó szentségimádás van, ott megvakul a sátán,
nem látja, elengedi foglyait, kiszabadulnak rabságából. Ott papi és
szerzetesi hivatások támadnak. Biztonságban érezhetik az emberek
magukat. Nagyon nagy áldás ez az egész helység, de a tágabb környezet
számára is. A mi esetünkben az egyházmegye számára is az lenne, hiszen
Vác nem egy átlag magyar város, hanem püspöki székhely is. Tudtommal
Magyarországon nincsen hely, ahol állandó, megszakítatlan szentségimádás
folyna. Budapesten, az Örökimádási templomban is csak nappal van kitéve
az Oltáriszentség.
Beszámolt arról is, az atya, hogy technikailag ez hogy működik, mi
ennek a szervezési oldala. A cél az, hogy legyen legalább 168 ember, aki
vállalkozik arra, hogy hetente egy órát csendben szentségimádásban
tölt. Kell hozzá egy főszervező, négy napszaknak a szervezője, és 24
olyan személy, aki a nap 24 órának a gazdája. Ez összesen 29 szervezőt
jelent, akik benne vannak a 168-ban.
Nemrég találkoztam Mindszenty József boldoggá avatásának magyarországi
posztulátorával. Azt mondta, boldoggá avatásához még egy (vagy több)
csoda is hiányzik. Kérem Mindszenty bíboros közbenjárását, hogy
sikerüljön megszervezni ezt az állandó szentségimádást itt Vácon. Ha
sikerülne, azt csodának lehetne tekinteni. A másik ilyen csoda lehet, ha
felépülne végre a Szent Anna réten a Normafa közelében az engesztelő
kápolna, és ott is meg lehetne szervezni ezt az állandó szentségimádást,
hiszen az engesztelés legfontosabb kifejeződése éppen az Oltáriszentség
előtti engesztelés, közbenjáró imádság, hogy Isten könyörüljön a tőle
eltávolodott tékozló gyermekein, bálványimádásba esett népén, ahogyan
ezt Mózes tette, és az utána következő oly sok szent engesztelő.
Mindszenty bíborosnak szívügye volt az engesztelés, és magát is
engesztelő áldozatnak tekintette. Ezért vállalta hosszas töprengés után a
bíborosi kinevezést is. Ezért kérjük a közbenjárását e két helyen a
kápolna kialakításáért, illetve felépítéséért, és bennük az állandó
szentségimádás megszervezéséért.
Ami rajtunk múlik, azt is meg kell tenni. A váci szentségimádási
kápolna kialakítása remélhetőleg hamarosan megindulhat. Kérjük az
imádságot ennek ménél előbbi megvalósulásáért. És aki a váciak vagy Vác
környékiek közül szívesen rááldozna hetéből egy órát a szentségimádásra,
az adja meg elérhetőségét a váci örökimádás fő szervezőjének,
Rózsahegyi Margitnak rhegy@freemail.hu
A következőt kérjük megírni: A napnak melyik szakaszában tudnám hetente
egy alkalommal vállalni az egy órás szentségimádást: délelőtt (6-12
óra), délután (12-18 óra), este (18-24 óra), vagy hajnalban (0-6) óra.
Kérjük azt is jelezni, hogy szívesen lennék-e egyik szervezője ennek a
szentségimádásnak (ez elsősorban telefonon vagy e-mail-ban való
egyeztetéseket jelent). Indulásnak ennyi elég. Ha már van elég
jelentkező, a szervezők segítségével egy adott időben elindulhat a
szentségimádás, ill. akadályoztatás esetén a helyettesítés megoldása.
Imádkozzunk addig is, hogy az építési hatóság engedélyének a birtokában
hamarosan elindulhasson a kápolna kialakítása.
http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/2013-09-15-10-06-41
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése