Vérontás a Közel-Keleten: határozott stratégiára lenne szükség a keresztények védelmében

Az üldözött keresztényeknek segítséget nyújtó, hatvan országban működő Nyitott kapuk nevű szervezet jelentése szerint hetvenhárom templomot, kolostort ért támadás Egyiptomban, és huszonkét olyan épületet, amelyben egyházi intézmény (árvaház, iskola, könyvtár) működött.

Néhányat teljesen leromboltak, felégettek, másokat megrongáltak. A kopt keresztények tulajdonában álló egyéb épületek közül kétszáztizenkettőt ért támadás (lakás, üzlet, szálloda). A szervezet figyelmeztet arra, hogy a Muzulmán Testvériség nem csupán az országban uralkodó zűrzavar miatt jött létre, és céljai között szerepel a Közel-Kelet megtisztítása a keresztényektől.

Andrea Riccardi olasz egyháztörténész az olasz Unità napilapnak nyilatkozott a közel-keleti helyzetről. Kifejezte azon meggyőződését, hogy a Muzulmán Testvériség egyelőre ugyan valóban nagyon távol áll a demokráciától, de a letartóztatások, a fegyveres támadások csak azt eredményezik, hogy még jobban radikalizálódnak. A fegyveres erők egy nagyon súlyos helyzetben avatkoztak be, de nem valószínű, hogy képesek megváltoztatni a választók véleményét. A Muzulmán Tetsvériség képtelen volt másokkal, a laikus kisebbségekkel, a fundemantalista ideológiában nem osztozó muzulmánokkal, a koptokkal együtt kormányozni. Riccardi határozottan kijelenti: egy vallásos párt nem kormányozhat egyedül, mert akkor a totalitarizmus felé hajlik el. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a testvériséghez tartozó Badie, csakúgy mint Murszi letartóztatása nem segíti elő a kiengesztelődést. Különösen nyugtalanító, hogy a Nobel-békedíjas el-Baradei lemondott a hatalomról. A kihullott vér megosztottságot teremt az egyiptomi társadalomban.

Az egyháztörténész nagyon nagy bajnak tartja, hogy az európai országok nem rendelkeznek semmiféle tervvel, az Egyesült Államoknak sincs egységes stratégiája. A keresztény világnak azzal kellene most foglalkoznia, hogyan segíthetné hatékonyabban a közel-keleti keresztényeket. A koptok és a szíriai keresztények is egy irányban gondolkoznak: erős hatalmat szeretnének, amely véget vet a bizonytalanságnak. Szíriában már kezdetben is az erőszakmentes ellenzéket kellett volna támogatni, hogy ne ragadja el az országot az erőszak örvénye.

Andrea Riccardi megmagyarázza: kétféle szembenállásról van szó. A síiták és szunniták szembenállása megosztja az arab világot, különösen Szíriát, Irakot, Libanont. Ugyanakkor a szunnita világon belül is megosztottság van – ez ölt testet Egyiptomban. És ott van a keresztények kérdése: sokan elmenekülnek, mert nem érzik biztonságban magukat. Riccardi véleménye szerint a Katolikus Egyháznak és más nagy egyházaknak (orosz és konstantinápolyi patriarchátus) oda kellene figyelniük erre, és át kellene gondolniuk, mit tehetnek a közel-keleti keresztényekért, éppen úgy, ahogyan a Szentszék annak idején kidolgozta a kelet-európai kommunista országokban üldözött keresztények kapcsán a maga keleti politikáját (Ostpolitik). A helyzet persze nagyban különbözik, de egy ilyen mértékű elmélyülésre lenne szükség. 

Nem szabad belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy az iszlám és a demokráció nem fér össze: meg kell találnunk azokat az utakat, amelyek elősegítik a demokrácia, a biztonság, a béke uralmát. Ebben pedig nagy szerepe van a vallásoknak – hangsúlyozta.

Magyar Kurír
(tzs)