2013. augusztus 27., kedd

Amikor kolduló gyermekkel találkozunk….

Az egyik barátom a Tesco parkolójában tolta vissza a bevásárló kocsit, amikor egy 9 éves forma gyerek felajánlotta, hogy ő viszi vissza a helyére. Ismerősömnek felkeltette az érdeklődését, hogy miért is van szüksége arra a 100 Ft-ra amit a kocsi visszavitele jelent.
Elmondta, hogy ő ebből él , mert egyedül van, Erdélyből egy ismerőse áthozta Dunabogdányba, de ő eljött onnan és most itt a parkolóban alszik valahol.
Férfi ismerősöm  - aki egyedül él – ajánlotta, hogy most jöjjön el vele és megpróbál valamilyen megoldást találni a számára. A kisfiú egyébként 14 évesnek vallotta magát.
Mivel szociális területen dolgoztam engem hívott fel az ismerősöm, aki egyébként kétgyermekes családapa – hogy segítsek ezt a gyereket valahova elhelyezni.
Én telefonálni kezdtem a gyerek elhelyezése ügyében. Először is felhívtam a Fészek Egyesületet akik krízisben lévő gyerekeket fogadnak be. Ott elmondták, hogy akkor tudják befogadni, ha rendőrség, vagy gyermekjóléti szolgálat ajánlásával rendelkezünk.
Ezek után a gyermekjóléti szolgálat egyik munkatársát hívtam fel aki szombati nap ellenére próbálta a vezetőt elérni, hogy adja áldását a gyermek elhelyezésére - ez nem sikerült, nem volt elérhető. Azt mondta, nincs más mint a rendőrségnél jelentkezni és krízis elhelyezést kérni.
De itt kezdett a dolog elakadni, mivel a kisfiú azt mondta, hogy ő nem megy rendőrségre, de nem megy otthonba sem, mivel ő Erdélyben nevelőotthonban élt, inkább marad a szabad ég alatt. Kérlelte ismerősöm, nézzék meg együtt a gyermekotthont – ami egyébként nagyon szép és a gondozók is nagyon jók - és döntsön azután. De ő azt mondta, nem megy sehova, sem rendőrségre, sem az otthonba.
Ekkor kezdett a dolog tarthatatlan lenni a segítő szándéktól vezérelt ismerősömre nézve, tudniillik a segítő szakmában dolgozók elmondták, hogy veszélybe sodorta magát azzal, hogy a gyereket haza vitte, mert ha a gyerek nem magánzó - ami nyilván való, gyerekként egyedül nem jöhetett Magyarországra – mindenféle váddal feljelenthetik, de feldúlhatják otthonát is. (A kisfiú egy dunabogdányi férfiról úgy beszélt mint főnökéről, aki dolgoztatja - hogy még miben, az nem derült ki.)
Miután ismerősöm számára világossá vált, hogy a puszta jó szándék milyen helyzetbe sodorta, úgy gondolta a gyerek saját lakásába való befogadásáról nem lehet szó.
Feltette a gyereknek a kérdést: te mit szeretnél? Az volt a válasz, hogy vigye vissza a parkolóba.
A gyerek jóllakott és vissza lett szállítva az érdi Tesco parkolójába (egyébként majdnem írástudatlan volt).
A történetnek itt vége - nem tudni mi lett a gyerek sorsa a továbbiakban.
Ez az eset jól példázza mind a segítő szándékú emberek, mind a gyermekjólét és gyermekvédelem eszköztelenségét. Ezt a gyereket nem sikerült megmenteni a kolduló maffiától, a pedofiliától, mindazoktól akik abból húznak hasznot, hogy egy elhanyagolt gyerekkel pénzt kerestessenek oly módon, hogy abból talán már soha nem lehet egészséges emberré válni.
Elmondták az ebben járatosak, hogy 3 hónapra hoznak át gyerekeket a határon túlról, mindarra amiről itt már szó esett, majd egy napra vissza viszik (az okmányok miatt) és visszahozzák - újból kezdődik minden előröl.
A gyerekek kiszolgáltatottak, megfélemlítettek , nem ismerik a nyugalmas biztonságot. Végül a bűnözés viszonylagos szabadsága életükké válik...
Istenem kérlek segíts, hogy a bűn mocsara ne nyelje el a gyermekeket!
 Tarnóczi Mária

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése