Mennyország Ajtaja
2012. 10. 14, Vasárnap
A Mennyei Jeruzsálem jelent meg előttem, úgy amint az a Jelenések
könyvében is le van írva. Egy színaranyból és drágakövekből épült
csodaszép várost láttam, és azt, hogy miként vezeti be abba a Szűzanya
az ő gyermekeinek lelkét.
Mennyei Atya:„Gyermekeim, kérjétek Legszentebb Leányomat, hogy
esdje ki számotokra az állhatatosság kegyelmét, hogy egykor az ő
segítségével ti is bejuthassatok a Mennyei Jeruzsálembe. Fontoljátok
meg, hogy nektek már földi életetek folyamán is az a hivatásotok, hogy
gondolatban a Mennyországban éljetek. Ha tehát Krisztussal
feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten
jobbján!Vajon ki tudna benneteket erről a földről gondolataitokban a
Mennybe emelni? Nem más, mint Mária szépsége és kedvessége. A
Hiszekegyben gyakran megvalljátok, hogy hisztek a szentek egységében.
Hány ember van a világon, aki semmit sem gondol e szavak kimondásakor,
vagy legalábbis nem érti meg, hogy ezek is a Mennyországban való életre
szólítanak fel benneteket.
Szűkebb földi hazátokon kívül ugyanis van nektek egy nagyobb
hazátok, az Anyaszentegyház, mely a szentek közösségéből áll. Ti a
földön az Anyaszentegyháznak élő tagjai vagytok. Odaát az
örökkévalóságban a szentek egysége két nagy országot népesít be: a
Tisztítóhelyet és a Mennyországot. Az utóbbiban azok a lelkek vannak,
akik már elvették jutalmukat és élvezik a Szentháromság boldogító
látását, az előbbiben pedig azok, akiknek még törleszteni kell
adósságukat, mielőtt az örök üdvösségre juthatnának. A kegyelem az, ami
fenntartja a szentek közösségét. Köztük nincsenek nemzetiségi
ellentétek, társadalmi rangkülönbségek, mert egyek Velem. Gyakoroljátok
a szentek egységének tanát, és már a Földön kezdjetek el a
Mennyországban élni, és annak lakóival társalogni. Ha a gondolataitok a
megdicsőültek és a tisztulók tökéletesen bűntelen, ártatlan seregei
között járnak (ártatlanok a tisztulók is, és csupán volt bűneik
büntetését szenvedik), akkor a ti lelketek is át fog alakulni, és
jobban felszabadultok a test bűneinek súlya alól.
Nagyon fontos tudnotok, hogy Mária a Mennyországnak ajtaja. Ha
ragaszkodtok a Szűzanyához, akkor mindig ott lesztek a Mennyország
ajtaja előtt. Amikor pedig ütni fog az óra, akkor nem kell mást
tennetek, csak megnyomni annak kilincsét, és benyithattok, ha nem is
közvetlenül a mennyei boldogságba, de legalábbis annak előcsarnokába, a
Tisztítóhelyre. Sajnos sokan élnek sötétségben és visszautasítják
segítségemet. Számotokra biztosíték a Szűzanya. Ő az ajtó. Ezért
tartsatok ki hűségesen mellette egész életetek folyamán, akkor a halál
órájában rajta keresztül bejuthattok ti is a Mennyországba.”
Mária Magdolna
Titkos értelmű rózsa
2012. 10. 18, Csütörtök
Megjelent előttem a Szűzanya ragyogó és mennyei
szépségében, majd így szólt hozzánk: „Gyermekeim, én vagyok a titkos
értelmű rózsa. Bizonyára már elgondolkoztatok azon, hogy miért
kedveskedik az Anyaszentegyház nekem ezzel a címmel. Gondolatban
vegyetek kezetekbe egy szép rózsát és vizsgáljátok meg közelebbről! Ha a
maga egészében tekintitek meg, tökéletes szépség, ha pedig szirmaira
szeditek, azt fogjátok látni, hogy minden egyes szirma, a maga nemében
egy kis műremek. Nincs a földön művész, aki képes volna a rózsaszirom
szép színét, alakját, bájos vonalait, gyöngéd szövetét, csodálatosan
kedves hajtásait és kellemes illatát utánozni. Remekműve az a
Teremtőnek. Márpedig egy-egy rózsabokron százával vannak ilyen szirmok.
Rózsának mondhattok tehát engem is abban az értelemben, hogy nemcsak a
magam egészében vagyok gyönyörűséges, hanem csupa szépségből vagyok
összeállítva. A csodálatos adományaim, kiváltságaim, ajándékaim, isteni
és erkölcsi erényeim mind megannyi elragadó rózsaszirom.
Vegyétek sorra ezeket a szirmokat! Szeplőtelen fogantatás,
kegyelemmel teljesség, vétkezhetetlenség, tökéletes alázatosság, a
Szentlélek ajándékai: bölcsesség, értelem, tudomány, jótanács, bátorság,
jámborság és az Úr félelme, az isteni erények: a hit, a remény, a
szeretet, az erkölcsi erények: erősség, okosság, mértéktartás,
igazságosság és az ezeknek kíséretét képező számtalan többi erény,
éspedig hiány nélkül, teljes számban. Igen, mert ennek a csodarózsának
megvan minden egyes szirma. Egyet sem hullatott el.
Amikor Lourdes-ban Bernadettnek megjelentem, mezítelen kis
lábaimat egy-egy aranyrózsa ékesítette. Ilyen csodaszép aranyrózsa
vagyok magam is, minden fonnyadás, minden hervadás nélkül. Itt e földön
szentségesen szent, szűzi tiszta testem nem volt kivéve a halál
kötelezettsége alól, bár nálam az is csupán a léleknek elválásában, nem
pedig a test romlásában nyilvánult meg. Egyébként azonban az eredeti
bűnnek többi következménye alól is fel voltam mentve.
Azonban ez az én nagy szépségem nehogy csüggesztően hasson reátok
valahogyan! Ne mondjátok magatokban, hogy e tekintetben nem
utánozhattok engemet. Vajon nem volna-e nevetséges, ha a kis
százszorszép, az ibolya vagy a nefelejcs nem akarnának szépek lenni,
csupán azért, mert a rózsa szebb náluknál? A ti lelketek is csodaszép
remekműve az Úristennek, és mikor a kegyelem fényében ragyogtok, az
összes égi seregek gyönyörűségére szolgáltok, éppúgy, mint a szentek,
akik ha szebbnek is találják a rózsát, teljes mértékben képesek
gyönyörködni az apró mezei virágocskákban. A ti lelketek nagyobb érték, mint az egész anyagi világegyetem.
Hogy mi az ára? Nézzetek Szent Fiamra, aki a kereszten minden csepp
vérét odaadta értetek! Ennyit értek! Ilyen fontosak vagytok! Tehát csak
gondozzátok buzgón lelketek szirmait! Nézzétek, nem hullanak, nem
hervadnak-e, és ha igen, növesszetek újakat.
Hogy mit jelent a „Titkos értelmű rózsa” kifejezés? A misztikus
kegyelmek között a legmagasabb a lelki házasság, amelyben az Úristen az
emberi lélekkel szoros, benső frigyre lép és az ember akarata
tökéletesen beleolvad Isten akaratába, illetve a forró istenszeretet
lángjában egybeforr vele. Ez a lelki házasság nálam olyan tökéletesen
volt meg, mint soha senki másban, mert hiszen ennek a frigynek gyümölcse
volt Szent Fiam. Ebben a frigyben éltem végig egész földi életemet.
Akaratom soha, egy hajszálnyira sem térhetett el Isten akaratától, még a
legirtózatosabb lelki gyötrelmek közepette, a kereszt tövében sem.
Majdnem halálra vérzett tőle a szívem, de nem tiltakozhattam ellene.
Isten úgy akarta, tehát én csak azt ismételgethettem: legyen meg
mindenben Isten szent akarata.
A szentek tekintélyes része is azt vallja, hogy a lelki élet
nemigen képzelhető valamelyes misztikus kegyelmek nélkül. Nem, ezen nem a
feltűnő misztikus kegyelmeket értik, nem a látomásokat,
elragadtatásokat, és így tovább, hanem a nyugalmi imát, a
természetfölötti szemlélődést. Ennek színvonalára akar benneteket is
fölemelni az Úr, ha megvannak nálatok a kellő föltételek a magasabb
lelki élethez, tehát például ha megvan bennetek az igyekezet, hogy
bensőséges lelki életet éljetek. De akár szemlélődők legyetek, akár nem,
a lelki életnek nálatok is abban kell a tetőpontra jutnia, hogy a
lelketek forró szeretetben egyesüljön Istennel, az akaratotoknak pedig
tökéletesen bele kell olvadnia az Övébe. Ha ehhez hozzájárul az a
körülmény, hogy ez az akarati egyesülés nemcsak valami időközönként
megújuló és átmenetileg tartó dolog legyen nálatok, hanem teljesen
második természetetekké válik, akkor vajon mi más kell még ahhoz, hogy
megvalósuljon nálatok a lelki házasság? Mi szükség volna ehhez ráadásul
látomásokra, elragadtatásokra és más egyéb feltűnő kegyelmekre,
amelyeket az Úristen egyeseknek akkor szokott adni, amikor azzal külön
céljai vannak? Íme, ha a titkos értelmű Rózsa nyomán követtek engem mily
könnyű lesz eljutnotok a legmagasabb misztikus kegyelmekig.”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/titkos-ertelm-rozsa
Frigynek szent szekrénye
2012. 10. 19, Péntek
Szentlélek: „Gyermekeim, Én most a Szűzanyáról tartok nektek egy elmélkedést, mint az Újszövetség szent frigyszekrényéről. Először is olvassátok el az Ószövetségben azt, hogy hogyan készült el a szent frigyláda.
„Készítsenek - mondotta az Úr a Sínai hegyen Mózesnek - egy
két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas
ládát akácfából! Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts
rá körös-körül aranyszegélyt! Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a
négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a
másik oldalára!
Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal!
Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a
láda azokon! Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból!
Készíts két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles
fedelet is színaranyból! Készíts két kerubot szintén aranyból!
Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére. Az egyik kerubot az
egyik végére készítsd, a másik kerubot a másik végére, a födél két
végére készítsétek a kerubokat! A kerubok kiterjesztett szárnnyal
legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé
forduljanak. A kerubok arca a födél felé forduljon!
Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két
kerub közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled
mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.”(Kiv 25,10-15.17-20. 22)
Íme tehát ez volt az a frigyszekrény, az ószövetségi
istentisztelet középpontja és legszentebbje, amely előképe a
Szűzanyának. A frigyszekrénybe azután Mózes beletette Atyám parancsára a
Tízparancsolat két kőtábláját, egy mannával telt edényt és Áron
kivirágzott vesszejét. Ezt a frigyszekrényt vitték a leviták a sereg
előtt a pusztában való vonuláskor, ha pedig táboroztak, a frigysátornak
teljesen elfüggönyözött részében, a Szentek Szentjében tartották.
A Szentföld elfoglalása után a frigyszekrény tartózkodási helye
volt mindig az istentiszteleti központ. Dávid király a Sionra vitette
föl, Salamon fényes templomot emelt neki. Ott állt azután századokon
keresztül a jeruzsálemi templom Szentek Szentjében, a függöny mögött, és
két vivőrúdja kissé kidomborodott a függöny mögül, hogy kívülről látni
lehessen ottlétét. Mert a függöny mögé csak a főpapnak volt szabad
bemennie, és annak is csak egyszer egy évben, a nagy tisztulási napon.
Valószínűleg mindnyájan tudjátok, hogy mekkora tiszteletet követelt meg
Atyám az Ő frigyszekrénye számára, és hogy miképpen büntette azonnali
halállal azokat, akik könnyedén vették Vele szemben a dolgot.
Amikor azután a babiloniak végleg elvettéka Zsidó ország
függetlenségét és elfoglalták Jeruzsálemet, Jeremiás prófétának sikerült
megmentenie a frigyszekrényt. Titokban elvitte a Nebo hegyére, és annak
valamelyik barlangjában rejtette el. A babiloni fogság végével hazatérő
zsidók azonban már nem tudták megtalálni. Atyám ezzel elő akarta
készíteni népét az újszövetségi frigyszekrény megjelenésére.
Hogy milyen gonddal és mindenhatóságának mennyire teljes
érvényesítésével készítette el Atyám az újszövetségi frigyszekrényét,
arról már több ízben hallottatok. Tudjátok, hogy a Szeplőtelen
Fogantatás szolgáltatta hozzá a nemes anyagot, és azt tökéletes
művészetével kívül-belül vastagon bevonta a kegyelemteljesség
színaranyával. Feldíszítette a szüzesség és anyaság kettős koszorújával,
és így tovább. Most arra fordítsátok figyelmeteket, hogy mit helyezett
bele Atyám ebbe a frigyszekrénybe.
Az ószövetségi frigyszekrény csupán jelképeket tartalmazott: a
Tízparancsolat kőtábláit, a mannás edényt és a kivirágzott vesszőt,
amely Áronnak juttatta a főpapi méltóságot. Az Újszövetségben, az
angyali üdvözlet után, ott van maga a Tízparancsolat, maga az éltető
manna és maga az örök főpapság. Az Istenség második személye, az Atya
Igéje, Önmegismerése, Eszméje, Gondolata, Önmagának Tükörképe testesült
meg benne. Tehát maga a végtelen igazság, amelyből kiolvasható nemcsak a
Tízparancsolat, hanem mindaz, ami a lelki élet magasba irányításához
szükséges. Ott van az igazi manna, az élő kenyér, amely nemcsak arra van
hivatva, hogy holtig táplálja az Ígéret földjének pusztai zarándokát,
hanem arra, hogy az örök életet biztosítsa neki. Ott van az igazi főpap,
a közvetítő Isten és ember között.
Ez a frigyszekrény tehát kimondhatatlan kincseket rejt magában,
és azokat számotokra tartogatja. A Szűzanya nem önmagára irányítja a
figyelmeteket, hanem az ő Szent Fiára. Ő Jézust akarja nektek adni.
Amikor tehát ti őhozzá járultok, őhozzá imádkoztok, őt tisztelitek, Ő
Isteni Gyermekét nyújtja felétek, és az Ő értékét igyekszik veletek
megismertetni. Az izraeliták szeme nem felejtkezett rajta a
frigyszekrény külsején azon ritka alkalmakkor, amikor láthatta az
Istenség trónusát benne, hanem Istent imádta, amikor előtte leborult.
Hasonlóképpen vagytok ti is. Csakhogy természetesen titeket a
tiszteleten kívül a Szűzanyához, mint a ti élő frigyszekrényetekhez, a
leggyöngédebb gyermeki szeretet szálai fűznek, és boldognak érzitek
magatokat az ő lábainál, amikor Jézust tarja elétek.”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/frigynek-szent-szekrenye
Tisztaságos anya
2012. 10. 21, Vasárnap
Pio atya: "Gyermekeim, a mai napon a Szűzanya
szüzességének és anyaságának csodálatos egyesüléséről fogok beszélni. A
Szűzanya mindenekelőtt tökéletesen szűzi volt nemcsak test, hanem lélek
szerint is. Fontoljátok meg, hogy mit jelent ez a lelki szüzesség. Ez az
emberi léleknek egyik legnagyobb szépsége, föltéve, hogy a kegyelem
aranyozza be és az alázatosság kíséri. Mert hiszen nincs semmi, ami az
embert annyira lesüllyesztené az állatok színvonalára, mint az ezzel az
erénnyel ellenkező érzéki ösztönök, amelyek mint valami piszkos áradat
hatolnak bele az ember képzeletébe, és ocsmány képekkel telítik Isten
templomát. Milyen szép ezzel szemben az az ártatlan gyermeki lélek,
amelyben ezek az ösztönök még nem ébredtek föl, és amelynek képzeletében
semmi ilyen nem szerepel.
A gyermekeknél azonban ennek a tisztaságnak oka a testi
fejletlenség és a tudatlanság, ami, különösen kis gyermekeknél, ezt a
tisztaságot megfosztja minden érdemétől. Sokkal magasabban áll tehát
ennél a testileg fejlett szűznek - akár férfinak, akár nőnek -
tisztasága, amilyen volt például Szent Terézé, akinek lelkét Isten
kegyelme szintén olyan tisztán őrizte meg, hogy még csak kísértése sem
volt soha ez irányban. Az a körülmény, hogy ezek a dolgok ismeretlenek
voltak előtte, már nem gyermeki tudatlanság, hanem inkább nagy érdem,
amennyiben a szűzi tisztaság szeretete visszatartotta attól, hogy olyan
dolgok után kutasson, vagy irántuk érdeklődjék, amelyek az ő hófehér
képzeletét beszennyezték volna. Annyit, amennyire neki szüksége volt,
tudott.
Így volt a Szűzanya is. Az angyalhoz intézett kérdése - „Hogyan
volna ez lehetséges, hiszen férfiút nem ismerek?” (Lk 1,34) - eléggé
mutatja, hogy nem volt tudatlan. Férfiút ismerni vagy nem ismerni, a
zsidóknál közönséges, mindennapi kifejezés volt, amely annyit jelentett,
hogy házas nőnek lenni, vagy pedig hajadonnak. Sem többet, sem
kevesebbet. A Szűzanya is tudott tehát annyit, hogy a gyermek
házasságból születik. Ez elég volt neki. Minek vett volna föl az ő
ragyogóan tiszta lelkébe egyéb, szennyező fogalmakat? Kegyelemmel teljes
volt, és így lelkéhez nem férhetett semmi tisztátalan. Átment a földi
életen anélkül, hogy annak alacsony, állatias vonatkozásait észrevette
volna. Lelke csodálatosan gazdag volt tudás tekintetében is, de ez a
tudás az isteni dolgokra vonatkozott; anyagi dolognak nem sok hely
jutott elméjében, tisztátalanoknak pedig egyáltalán semmi. Merüljetek el
az Ő ragyogó, szűzi tiszta lelkének szemléletébe!
Ha kora tavasszal kimentek a szabadba, a virágok gyönyörködtetik
szemeiteket. A kis hóvirág dugja ki a fejét itt-ott a hótakaró alól.
Majd pedig, amikor a hó elolvad, megjelenik a kis százszorszép, a
boglárkafélék sárga virágai, majd a kis ibolya, a kökörcsinek, a liliom,
pünkösdre pedig a pompás babarózsa. Nézzétek ez utóbbit! Csakúgy duzzad
a szépségtől, és íme egyszer csak, mintegy varázsütésre, lehullanak
szirmai, s előbújik alóla a magház. A virág megtermékenyült: helyébe a
gyümölcs lépett. Éppen így van ez az embernél is. A nőnek szüzessége
árán kell megvásárolnia az anyaságot. Nem azt mondjátok, hogy rosszul
jár, mert hiszen az anyaság szintén fenséges valami, és a nőt egy
másfajta, de azért fényes glóriával övezi, feltéve, hogy anyasága is
kegyelemmel és alázatossággal párosul. De mégis milyen kár, hogy az
előbbi dicsfényt, a szüzességét nem tudta szintén megtartani! S íme,
ebben a nagy kiváltságban részesítette a Szűzanyát a Mindenható. „A
Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért
a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35).
A Szűzanya teljesen sértetlen maradt, szüzességének dicsfénye nem
homályosult el egy pillanatra sem, hanem körülvette azt egy másik,
pompás fénykoszorú: az anyaságé, mégpedig az istenanyaságé! Ilyen csoda
sohasem történt még, és nem is fog történni. Még az isteni Mindenhatóság
sem lett volna képes ezt az Ő legkedvesebb leányát nagyobb szépséggel
felruházni, mint tette ezáltal. A Napba öltözött asszony (vö. Jel 12,1)
kifejezés teljesen ráillik, mert szépsége olyan, hogy abba véges emberi
szem káprázat nélkül nem képes beletekinteni.
A világirodalom két nagy érzelemről tud a természetes rendben. Az
egyik a férfinak szeretete a szűztiszta leány iránt, akit oltár elé
óhajt vezetni, és feleségül venni. A másik a gyermek szenvedélyes
szeretete édesanyja iránt. Az előbbi érzelem is lehet teljesen tiszta és
nemes, az utóbbi pedig természetéből kifolyólag az. Tehát mint tiszta,
nemes érzelmekről beszélek itt róluk. És íme az Úr Szűz Máriában tárgyat
adott mindkét érzelemnek, mert hiszen Ő a szüzesség példaképe, és
ugyanakkor Ő a leggyöngédebb anya. Adjátok oda neki szíveteket
fenntartás nélkül! Szeressétek őt, mint a legtisztább Szüzet, és mint a
legdrágább édesanyát!”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/tisztasagos-anya
Szeretetre méltó anya
2012. 10. 22, Hétfő
Slavko atya: „Gyermekeim, ma én tartok nektek
egy tanítást a Szűzanyáról, mint az isteni kegyelem fényében való
rendkívüli szeretetreméltóságáról, hogy minél nagyobb szeretetre
gyulladhassatok iránta, és teljesen az Ő belső szolgálatába szegődjetek.
Azt szeretitek, aki jó, aki másokat jóságával elhalmoz, aki nem keresi a
maga érdekeit, hanem önfeláldozóan segít másokon. Márpedig ezek a nemes
vonások a Szűzanyában a legmagasabb fokban vannak meg. Láthatjátok ezt
már azokból a részletekből is, amelyeket az evangélium őrzött meg
számotokra. A szavakból, de még inkább a sorok között minduntalan
megcsillan Máriának kimondhatatlan szívjósága. Ez tűnik ki föltétlen
engedelmességéből József iránt, amikor az előrehaladott áldott
állapotának ellenére Betlehembe viszi, majd a gyermekkel együtt
Egyiptomba menekül vele. Pedig a szűkszavú Szent József aligha
magyarázgatta neki hosszasan, hogy miért kell ezt is meg azt is
megtenni.
Hogy milyen szeretettel fogadta karjaiba újszülöttjét, hogy
milyen gyöngéden csavarta pólyákba és fektette a jászolba, azt könnyebb
elképzelni, mint elmondani. Hiszen ilyen pillanatokban minden közönséges
anyának a szíve is csordultig van szeretettel! Engedjétek elvonulni
lelki szemeitek előtt korai anyaságának további részleteit! Milyen
boldog mosollyal mutatta meg a pásztoroknak az isteni Kisdedet! Milyen
kimondhatatlan kedvességgel nyújtotta neki anyai keblét és szoptatta Őt!
Milyen szeretetreméltó lehetett akkor, amikor a napkeleti bölcsek
jöttek a Kisded imádására! Milyen szeretettel szoríthatta őt szívéhez a
veszedelem órájában, a gyermek életéért aggódva, az Egyiptomba való
menekülés alatt. És ami valószínűleg még ezen esemény előtt történt:
milyen bájos lehetett a Szűzanya, amikor a templomban az öreg Simeonnak
karjaiba adta! Bizonyára meglátszott minden mozdulatán, minden szaván,
hogy az ő egész gondolkodásának központja az isteni gyermek, hogy Ő
önmagával, a saját egyéni érdekeivel nem törődik, azok még csak eszébe
sem jutnak.
Mennyire szerethette őt Szent József, aki saját lelki kiválósága
folytán teljesen meg tudta őt érteni! Mennyi jóság és szeretet hangzik
ki szavaiból ott a jeruzsálemi templomban, amikor megtalálja gyermekét
és szemrehányóan így szól hozzá: „Fiam, miért tettél így velünk? Íme,
atyád és én fájdalommal kerestünk téged” (Lk 2,48). Nos, és végül, ott a
kereszt tövében, haldokló Szent Fia oldalán, milyen szeretetreméltó a
mi Szűzanyánk az Ő rettenetes kínszenvedése közepette. Nem kelt
feltűnést, nem magát siratja, hanem csakis haldokló, agyongyötört
gyermekét. Mennyire előkelő, milyen fenséges ő ott ebben a tengernyi
fájdalmában! Igen, a mi Szűzanyánk végtelenül szeretetreméltó! És a
legeslegjobb az egészben az, hogy Ő a miénk, teljesen a miénk, és jogunk
van őt szeretni, mint a saját Édesanyánkat, hiszen Jézus nekünk adta
őt! Gondolkozzatok el arról, hogy milyen szeretetreméltónak mutatta
magát a Szűzanya az Ő hiteles jelenésében, Lourdes-ban. Megható már az a
körülmény is, hogy lejött a földre, megköszönni a Szeplőtelen
Fogantatásról szóló dogmának a kihirdetését. Ő, aki valamikor a
Magnificatban olyan ékesszólóan fejezte ki háláját a Mindenható iránt az
istenanyaságért, most az Anyaszentegyháznak fejezi ki köszönetét azért,
mert legszebb kiváltságát hittétellé avatta. A hálaadás magában véve is
rendkívül szeretetreméltó, mert igen nemes fényben tünteti fel a
szívjóságot. De gondoljátok csak el, milyen végtelenül bájos lehetett a
Szűzanya Lourdes-i megjelenésében! Hófehér ruha, ugyanolyan színű,
földig érő fátyol, kék öv, mezítelen lábain pedig egy-egy aranyrózsa.
Igazán csak az égiek tudnak ilyen ízléses, egyszerű, és amellett egészen
királynői ruhát kigondolni.
Hát még az Ő csodaszép arca, gyöngéd anyai tekintete! Nem csoda,
hogy Bernadett egy alkalommal egy kis gyermek kérdésére, hogy szép
volt-e a Szűzanya, azt felelte: „Szép volt! Olyan szép, hogy az ember
szeretne meghalni, hogy újra láthassa”. Hiába is fáradoztak a legnagyobb
művészek, hogy leírása alapján elkészítsék a Szűzanya szobrát:
Bernadett egyikkel sem volt megelégedve. Nem tudta megmondani, mi
hiányzik rajta, csak annyit mondott, hogy nem lehet egy nap említeni az
eredetivel. Ésmég azután, milyen kedves dolog volt a Szűzanya részéről,
hogy éppen Bernadetthez ereszkedett le, egy szegény sorsú, teljesen
tudatlan és annyira tehetségtelen leánykához, akinek egyetlen jó
tulajdonsága az volt, hogy lelkét nem szennyezte bűn. Milyen kedvesen
igyekezett megnyerni a gyermek bizalmát azáltal, hogy vele imádkozta az
olvasót! Milyen édesen mosolygott le rá, amikor az ördögi
szemfényvesztéstől félve, szenteltvizet hintett feléje! Hogyan oktatta
őt a hosszú jelenés-sorozatban, mint valami szerető édesanya az ő
egyetlen gyermekét! Valóban, a mi Szűzanyánknál szeretetreméltóbb anya
még nem volt és nem is lesz ezen a földön. Szeressétek tehát Őt úgy,
amint megérdemli részetekről!”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/szeretetre-melto-anya
Örömünk oka
2012. 10. 23, Kedd
Boldog II. János Pál pápa: „Gyermekeim, ha egy
fiatal anyát, aki éppen rajongó szeretettel öleli, csókolja és minden
képzelhető módon becézi gyermekét, megkérdeznétek, miért örül annyira
annak a gyermeknek, bizonyára azt felelné, hogy azért, mert először is
az övé, azután mert olyan szép, és mert annyi viszontszeretetet talál
nála. Így vagytok ti is a Szűzanyával. A Szűzanya először is mindenkié,
illetve külön-külön azt mondhatjátok: az enyém. Hiszen a Mennyországban
éppen az lesz a legnagyobb boldogság, hogy ott mindenki mindent és
mindenkit a magáénak tekinthet és fog is tekinteni. Ott a szó szoros
értelmében mondhatjátok majd, hogy enyém az Úristen, enyém az édes
Jézus, enyém a Szűzanya, enyémek a szentek és az angyalok, úgy
együttesen, mint mindegyikük külön-külön. Azonban ebben a boldogságban
már itt a földön lehet részetek, éspedig annyira, amennyire szeretitek
őket. Nem az Égieken múlik, hanem rajtatok. Ők mindig készek arra, hogy
veletek legyenek.
A földi dolgok tekintetében az enyém, és a tied között nagy a
különbség. Rendesen sok a másé, és kevés az enyém. A szerzetesek e
tekintetben még legkevésbé panaszkodhatnak. Mert bár jogilag semmi sem
illeti meg őket, övék a szerzet és a testvéri szeretet révén a testület,
amelyben élnek. Egy szerető család boldogsága éppen abban nyilvánul
meg, hogy mindegyik magáénak tekintheti a másik családtagot. Nagy érték a
földön a jó barátok köre is. De azért mindez csak ideig-óráig tudja az
embert boldogítani, mert ösztönszerűen érzi, hogy ez a földi enyém
többé-kevésbé képzelődés, és nem állja ki a próbát, az egy anyai
szereteten kívül. Ez utóbbi pedig szintén csak a gyermekkorban tudja az
embert kielégíteni.
Tehát, igen kevés az a földön, amit ember igazán a magáénak
nevezhet. Pénzről és vagyonról nem is beszélhettek: az csak rossz
álmokat képes kelteni, de igazából nem tud boldogítani. A halállal pedig
úgyis vége van mindezen dolgoknak. Ezért igen szegény az ember a
földön. Igen szegény, mert semmije sincs. És még jó, ha ezt tudja!
Ellenben a Szűzanya nemcsak lehet a tiétek, hanem akar is az
lenni! Ő a szó legszorosabb értelmében felétek tárja karjait, hogy
szeretettel szoríthasson titeket anyai szívéhez. Az Ő szeretete
mindenért kárpótol, Jézushoz vezet és Istenhez. És már most részesít
titeket a mennyei boldogság előízében. Ez az anyai szeretet nincs
személyes változásoknak alávetve, nem befolyásolja sem kor, sem
betegség. A földön az öregedő, betegeskedő, és ennek következtében
zsémbes, zúgolódó, rosszkedvű édesanya sokszor igen nagy teher még saját
gyermekeire nézve is. Mennyire más ő most, mint amikor harminc-negyven
évvel ezelőtt első gyermekét ölelte, csókolta, becézte! Nem lehet
ráismerni. Ellenben a Szűzanya nem öregszik, sohasem zárkózik keserűen
önmagába, mindig teljesen a tiétek, gyermekkorotokban éppen úgy, mint
életetek késő estéjén. Ő sohasem lesz ráncos, arckifejezése sohasem
savanyú, mmindig tökéletesen szép. Hogy is ne volna tehát örömötöknek
oka?”
Képzeljétek magatok elé egy boldog családi kört karácsony
estéjén! Nyílik az ajtó, és a gyermekek berohannak a karácsonyfás
szobába, megállnak a gyertyadíszben pompázó fenyő előtt, s néhány
pillanatig szinte szólni sem tudnak. Azután kitör belőlük az öröm, s
mindegyik ujjongva nézi az ajándékot, amit neki hozott a Jézuska. Drága
édesanyjuk pedig, aki sok önmegtagadás, munka és áldozat árán szerezte
meg nekik ezt az örömöt, ott jár-kel közöttük, és élvezi gyermekei
örömét. Igen, az ajándék örömöt okoz, még akkor is, ha magában véve
csekély értékű, mert a szeretet kifejezője.
De ha múló értékű, földi ajándékokkal így van az ember, vajon mit
szólhattok akkor a Szűzanya ajándékaihoz, hiszen ő a kegyelmek
osztogatója, márpedig azok segítenek benneteket az örök boldogságba, és
már itt a földön is a legnagyobb gyönyörűséget, a lelki békét
biztosítják! És ha annak a karácsonyfának fokozott értéket ad az a
körülmény, hogy az édesanya saját két kezének keserves munkájával
szerezte meg, és megszenvedett érte, csakhogy gyermekeinek egy kis
örömet okozzon, mit mondjunk akkor a Szűzanya ajándékairól, amelyekért Ő
a Golgota keresztjének tövében szenvedte el a legrettenetesebb
vértanúságot? Igazából csak a másvilágon fogjátok megtudni, mennyit
kaptatok tőle, és hogy mennyire igazán volt Ő oka ideiglenes és örökké
tartó örömeiteknek. Általában véve csupán a hit kelti bennetek ezen
ajándékoknak tudatát, mert hiszen a kegyelmeket nem látjátok, azonban ha
a Szűzanya belső szolgálatába szegődtök, akkor valósággal érezhetitek,
hogy miként halmoz el benneteket ajándékaival. Akkor nem tulajdonítjátok
többé véletlennek, ha töviseitek közé minduntalan rózsák fonódnak.
Tudjátok, kinek köszönhetitek őket. Tudjátok, hogy ki a ti örömötöknek
oka.”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/oeroemuenk-oka
Keresztények segítsége
2012. 10. 24, Szerda
Szent Péter: „Szeretett testvéreim, amit Simeon
a kis Jézusra vonatkozóan mondott, hogy jel lesz, amelynek ellene
mondanak, az mindig megvalósult az Ő híveire vonatkozólag is. Mindjárt
az ő mennybemenetele után elkezdődött a véres üldözés a zsidóság
részéről. Folytatta azt a legádázabb gyűlölettel a római birodalom
pogánysága, és a császárok patakokban ontották a vértanúk vérét. Azután
jöttek a népvándorlás pogány tömegei, sorjában a germánok, a hunok, az
avarok, sőt nemsokára a ti őseitek is. Mialatt azonban ezek sorra
hajtották nyakukat Jézus édes igájába, keleten feltűnt a kereszténység
egyik legfélelmetesebb és legengesztelhetetlenebb ellensége, az Iszlám.
Hogy mit szenvedett tőle a kereszténység, arról a ti szegény hazátok
tudna legtöbbet beszélni. De amíg a ti hitetek mégis csak túlélte az
üldözést és elnyomást, Kis-Ázsia és Észak-Afrika virágzó kereszténysége
teljesen elpusztult alatta. Amikor azután ez a félelmetes hullám is
megtört Szent Péter szikláján, a pokol kapui az újkori felvilágosultság
zászlaja alatt, a szabadkőművesség és egyéb titkos társulatok révén
Európa államainak udvarait és államférfiait mozgósították az Egyház
ellen.
Napjaitokban pedig valóságos szökőárrá nőtt és hihetetlen
méreteket öltött a kereszténység ellen hadisorba álló tábor, amely ki
akarja törölni Istennek még a fogalmát is az emberiség szívéből és
elméjéből. Szovjet-Oroszországban folyik a keresztény vér, Kína
állandóan küldi a vértanúkat az égbe. Azt lehetne mondani, hogy a
kereszténységgel szemben sokkal nagyobb hatalom áll szemben most, mint
Neró és Domitianus korában.
Amikor a kereszténység az Iszlámmal állt szemben, valahányszor
döntő küzdelemre került sor, az Anyaszentegyház mindig a Szűzanyánál
keresett pártfogást, és Európa szerte közös imák és nyilvános körmenetek
által igyekeztek az Ő védelmét biztosítani. Sok csatának emlékét a
Szűzanyának szentelt ünnep örökíti meg. Tehát Ő valóban a keresztények
segítsége.
A Szűzanyának ez a szép címe: „a keresztények segítsége”, igen
fontos jelentőséggel bír rátok nézve. Mert hiszen nem hívhatnátok Őt
igaz szívvel ily módon segítségül, hacsak nem éreznétek át teljesen a
római katolikus Anyaszentegyházhoz való tartozásunkat. Márpedig ez
rendkívül fontos a lelki életben. Egyszer egy kedves szerzetesnővért
halálos ágyán örök üdvösségét illetően kétségek gyötörték. Azzal a szép
gondolattal vigasztalta magát: „De végtére is, én az Anyaszentegyháznak
vagyok a leánya”. Igen, ő az volt, éspedig olyan fokban, mint kevesek.
Kész lett volna ezer halált halni az Anyaszentegyház legkisebb törvénye
vagy szertartási szabálya érdekében. Ő Kis Szent Teréz volt, akiről
tudjátok, milyen hódolatos érzelmekkel járult a pápa trónja elé, mert
annyira el volt telve szeretettel IX. Pius pápa iránt, hogy
elragadtatásaiban néha még annak külsejéhez való hasonlóság is
jelentkezett nála. Így akarta Isten megmutatni rajta, hogy milyen
hűséges gyermeke az Anyaszentegyháznak.
Ezt az érzelmet nektek is ápolnotok kell magatokban. Istenetek
határozott akarata, hogy lelki üdvösségeteket ne elzárkózva és azzal
semmit sem törődve, hanem igenis együtt műveljétek. Ádám is mint az
emberiség feje követte el az eredeti bűnt, nektek is együttesen kell
annak jóvátételét előmozdítanotok. Lelki életeteknek nem szabad az „én”
jegyében lefolynia, hanem a „te”, vagyis a felebarát legyen a jelszó.
Amikor Jézus az utolsó ítélet napján dicsér és fedd, egy szó sem esik az
„én”-ről, hanem csakis arról, hogy ki mit cselekedett embertársa
megsegítésére. Adtak-e italt a szomjazóknak, ételt az éhezőknek, ruhát a
mezíteleneknek, vigasztalást a szomorúaknak, ápolást a betegeknek, és
így tovább.
Aki ezt meg nem érti, aki folyton csak a saját lelkének önző
érdekeivel foglalkozik, az még igen messze van az igazi lelkiségtől. Kis
Szent Teréz életének irányító elve tényleg az volt, hogy magáról
teljesen megfeledkezve, mindenkinek mindene legyen. Ezen életelv a
szemlélődő életű szerzeteseknél éppúgy megvan, mint a legaktívabbaknál.
Szent Teréz gyermekeit arra oktatja, hogy másokért imádkozzanak és
vezekeljenek, nem törődve önmagukkal. Ha ti így tesztek, akkor a ti
saját érdekeiteket majd felkarolja az Úr, az Édes Jézus és Mária, a
keresztények segítsége.”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/keresztenyek-segitsege
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése