Egy fiatal lány annyira meghatódott az evangélium hívására, hogy gyakran sírt a prédikáció közben, míg végül átadta életét Krisztusnak. Egy kis idő múlva azonban nem jelent meg a gyülekezetben. Amikor a lelkipásztor érdeklődött felőle az édesanyjától, az asszony sírva mondta: „Ó, lelkipásztor testvér. Attól tartok, hogy lányom rossz társaságba keveredett és eltérítik őt a jó útról.” A lelkipásztor mindent megtett azért, hogy a lányt visszavezesse a helyes ösvényre, de mindhiába. A lány a bolondságra adta magát, és többé nem hallgatott a jó szóra. Néhány hét múlva, miközben végezte varrodai munkáját, hirtelen kiejtette a tűt a kezéből és felkiáltott: „Ó, meghalok!” A környezetében levők ágyra fektették. Ő vadul nézett körül és ezt mondta: „Itt látom magam előtt a mennyet és a poklot. Nem tudok mennybe menni, mert utamban áll a pokol!” Ezek voltak utolsó szavai.