Valaki eltörte a bal kezét. Egy éjszaka, amikor nem tudott aludni, elképzelte, hogy a jobb és a bal keze beszélget egymással. A Jobb kéz megszólalt: “Bal kéz, nem hiányzol. Mindenki örül, hogy te törtél el és nem én. Nem nagyon sokat számítasz.” Bal kéz megkérdezte: “Miként lehetsz feljebbvaló nálam?” – Jobb kéz ezt válaszolta: “Gazdám nem tud írni egy betűt sem nélkülem.” – Bal kéz: “De ki tartja a papírt, amelyre ír?” – Jobb kéz: “Ki lendíti a kalapácsot?” – Bal kéz: “Ki tartja a szöget?” – Jobb kéz: “Ki irányítja a gyalut, amikor az asztalos simává teszi a deszkát?” – Bal kéz: “Ki rögzíti a deszkát?” – Jobb kéz: “Amikor a gazdám sétál az utcán, és megemeli a kalapját, hogy valakit üdvözöljön, melyikünket használja?” – Bal kéz: “Ki tartja az aktatáskáját, miközben ezt teszi?” Aztán így folytatta: “Hadd tegyek föl neked egy kérdést. Amikor gazdánk tegnap borotválkozott, te tartottad a borotvát, de elvágta az arcát, mert nem voltam ott, hogy segítsek. Aztán a gazdánk órája megállt. Miért? Te utána forgathatod a mutatót, de ha nem vagyok ott, hogy tartsam, akkor az óramutatót nem tudja megmozdítani. Nem vehetsz ki pénzt a pénztárcájából, hogy fizessen, mert nincs, aki megtartsa a pénztárcát. A gazdánk nagyon kevésre képes nélkülem.” – Mindenkinek megvan a maga helye az Úr szolgálatában. Egyikünk sem nagyobb a másiknál – csak éppen más szolgálatot tölt be.