Ugyanez igaz természetesen a három isteni személyre, de az angyalokra is mint személyes teremtényekre. Szeretni csak személy tud személyt. Minden más vonzalom vagy csak hasonlít az igazi szeretetre, vagy egyenesen bűn.
Amikor a bennünket szerető személyek kiszólítanak a nemlétből, onnan kezdve már nincs visszaút. Még az ördög se tud visszagyömöszölni a nemlétbe. A poklot, a legszörnyűbb magányt nem Isten, nem is a Sátán, hanem mindenki magának gyártja, ha így dönt. Mindenesetre hisszük, hogy könnyebb üdvözülni, mint elkárhozni.
Az emberi személy akkora titok, hogy attól kezdve, amikor Isten létbe hívja, gyakorlatilag nem tudja átírni a szabadságát. Az Isten adta szabadságra azonban nem a bűnök közepette ismerünk rá, hanem a jótettekben.
Aki lihegve bújja a bulvárlapokat, és naiv módon azt hiszi, jól informált, annyit tesz, mintha önmagát kövezné meg, mert milliónyi értéktelen, semmit érő apró kaviccsal bombázza magát. Egy idő után már nem is érez mást, mint hogy szétverte őt a sok információ.
Attól leszünk személyek, hogy merjük az eseményeket értékelni, úgy ahogyan Jézus is értékelné a helyünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése